Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

péntek, augusztus 18, 2006

Kincstári optimizmus

A Népszabadságban Online-ban Miklós Gábor szentelt egy kisebb írást a libanoni háború ideiglenes végeredményének. A cikk teljesen helyesen állapítja meg: „Eközben muzulmán politikusok és az utca győzelmi mámorban hangoztatja, hogy a Hezbollah győzött. Izraelt megverték, kiűzték az arab országból.”
Amit viszont szerintem kicsit mellénézett, az a Hezbollah célja és az elért eredménye. A „belső iszlám és belső hazai előny megszerzése” valóban helytálló cél, Viszont a gyakorlati előnyöket alaposan alábecsülte a szerző. Véleménye szerint „keveset” hozott csak az összecsapás: véleményem szerint nagyon is sokat. Egyrészt a Hezbollah megkerülhetetlen és lefegyverezhetetlen belső hatalomként került ki a háborúból. Egy olyan katonai és politikai erőként, mely megkerülhetetlen, ha Libanon jövőjéről beszélünk és az ország hatalmi központjai közül talán a legerősebb. Ehhez képest bagatell Libanon infrastruktúrájának gyakorlatilag apróra bombázása. Főleg úgy, hogy jelenleg a Hezbollah hős építőként, segítő kézként tudja magát beállítani, mind a világsajtóban, mind az arab közvélemény, mind a libanoni lakosság előtt. Izrael pusztít, a Hezbollah segít, ilyen egyszerű az üzenet. Működik, bár mindannyian tudjuk, mennyire hazug ez az állítás.
A szerzővel ellentétben én nem tartom a Hezbollah szempontjából „Kiszorulásnak” a libanoni hadsereg bevonulását a dél-libanoni területekre. Egyszerű: a libanoni hadseregnek, melyet a Hezbollah nyíltan teszetoszasággal, tehetetlenséggel, vereséggel vádol, esze ágában sem lesz , a Hezbollah ellen akár csak egy lépést is tenni. Miért és hogyan is tehetné, amikor a leendő nemzetközi kontingenst vezető franciák kijelentették: semmi közük a Hezbollah lefegyverzéséhez, így el is felejthető az 1701-es ENSZ-határozat végrehajtása.
Libanon elméletben felelős lesz a déli területekért is – gyakorlatilag a Hezbollah marad az úr. Maximum rejtettebb formában, de azt ugye senki, még Miklós Gábor sem gondolja komolyan, hogy a gyengén felfegyverzett, minimális kiképzést kapott libanoni kormányerők képesek lehetnek bármiféle kormányzati erőt képviselni a győzedelmes Hezbollah ellen. Főleg, ha figyelembe vesszük, a libanoni hadsereg jelentős része is siíta.
Az a feltételezés meg egyenesen megmosolyogtató, hogy „ráadásul az eddigi teszetosza ENSZ-katonákhoz talán akciókészebb erők csatlakozhatnak.” Hol? Kik? Mikor?
Felhívnám a T. Szerző figyelmét, hogy például a vezető szerepet magáénak követelő Franciaország az eddigi hírek szerint összesen tucatnyi tisztet és 200 műszaki katonát küld majd Libanonba. Ez útépítéshez remek erő, de lefegyverzéshez, egy ellenséges környezetben? Adalékként említhető Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter aggodalma: lehet, hogy a Hezbollah nem lesz együttműködő, önként és dalolva? Ennyit a francia vezetés elszántságáról…
Szó sincs légifedezetről, nehézfegyverzetről, felderítő robotrepülőgépekől – marad minden a hagyományos „kéksisakos” rendszerben. A ROE-t Kofi Annan írja, ő határoza meg, mikor és hogyan nyithat tüzet a kibővített UNIFIL. Ez a módszer már Boszniában is bizonyított, ha jól emlékszem…
A kiváló harcértékű katonáiról ismert Banglades (a megélhetési békefenntartás egyik kiagyalója) 2000 katonát küldene. Libanon meg van mentve, barátaim.
Irigylem Miklós Gábor optimizmusát, csak éppen nem osztom.
Nem értek egyet Miklós Gábor azon kijelentésével: „a hírszerzők és a katonák felkészületlenek voltak a libanoni akcióra. A felrakétázott gerillák elleni műveletekre nem képezték ki őket.” A katonák ki lennének képezve: csak éppen a politikai vezetés durván két napot adott számukra arra a feladatra, amit az Izraeli Légierő csekély 30 nap alatt képtelen volt elvégezni. Igaz, ez utóbbinak ez nem is lenne feladata. De erről már írtam eleget…
Az, hogy a szárazföldi művelet nem indulhatott meg, az Ehud Olmert vezette izraeli kormány hibája volt, nem a katonáké. Az, hogy a megadott határok között mozogva a hadsereg mikor és milyen alakulatokkal, harceljárásokkal dolgozott, az már lehet a hadsereg vezérkarának sara. Ezt majd illőképp kellene feltárni.
Levegőben lóg a szerző következő megállapítása is: „Miközben kímélni akarták a polgári lakosságot, az áldozatok nagyobb része libanoni civil volt.” A dolog azért suta, mert kimaradt, hogy a civil áldozatok egy jelentős része az aszimmetrikus hadviselés, a civil lakosság mközé vegyülő Hezbollah-erők, a lakónegyedek katonai használata miatt keletkezett. A szerző eze l éppen az általa is ostorozott „liberális világsajtó” példáját követte. Ejnye…
A szerzővel ellentétben úgy gondolom, Izraelt igenis súlyos katonai, politikai és erkölcsi vereség érte. Naszrallah lehet, hogy súlyos csapást mért Libanonra, de jelenleg ez a libanoniakat (természetesen az arab közvéleményt és az arab/perzsa országok vezetőit) sem érdekli. Az utak újjáépíthetőek, a Hezbollah elpuszított fegyverzetét meg majd pótolja Irán és Szíria, Az emberutánpótlás nem egy nagy etwas.