Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szerda, augusztus 16, 2006

Izrael veresége

Alaposan átrendezte a közel-keleti viszonyokat az ENSZ BT 1701-es határozata, mely a libanoni háborút ideiglenesen lezáró tűzszünetről rendelkezik. Ahogy innen látszik, sok minden megdőlt és akárhogy is forgatom a dolgot, Izrael akkora pofonba futott bele, hogy a teheráni piactér fala adja a másikat.
Az összes létező fronton veszített Izrael: hacsak a hazai közvélemény szinte teljesen egyöntetű támogatását nem számítjuk ide. A vereséget persze sokan magyarázzák győzelemnek és persze még fogják is, de ez már a veszett fejsze nyele. A katonai és az erkölcsi vereségnek több oka, több síkja is leend, megpróbálom most összeszedni, szépen apránként.
Ami talán a legfontosabb: megdőlni látszik egy mítosz. A környék legerősebbnek, legütőképesebbnek tartott hadserege, a rettegett Izraeli Védelmi Erők „betérdelt” a néhány száztól néhány ezer főig becsült létszámú Hezbollah terrorszervezetnek. Ennek sok oka van, részben belföldi, részben külföldi, részben összefonódó.
A legnagyobb hiba, amit véleményem szerint elkövettek, a high-tech kórság. Ezt az Egyesült Államok is megtette, majd Fallúdzsánál kiderült, az öreg bőrnyakúak szobáról szobára menő harca nélkül nem lehet egy várost kipucolni. Persze fontos a támogatás, de a meló súlya ottmarad a bakák nyakán. Az izraeli kormány elhitte vagy csak el akarta hinni: majd a félelmetes arzenál felett rendelkező Izraeli Légierő megoldja a Hezbollah megsemmisítésének de minimum végzetesen megroppantásának kérdését. Gyanítom, ezt az elképzelést a Légierő tábornokai aktívan támogatták, a pilóták köztudottan nem éppen szerénységükről ismertek. A politikusok egyetlen apró, ám perdöntő dolgot felejtettek el: F-16-osról nehéz zászlót tűzni egy hegytetőre. Magyarul hiába a lehető legmodernebb támadó repülőgépek tucatjai, a rafináltan kifinomult irányítórendszerű levegő-föld fegyerrendszerek, ha nem megy be a gyalogos az épületekbe, akkor annak ellenőrzése sem lehetséges. Mint ahogyan azt az Amerikai Tengerészgyalogság egy tábornoka megjegyezte: városi harc esetén az a terület számít ellenőrzöttnek, amelyen éppen áll a bakancsával.
Az izraeli kormány elhitte az IDF mindenhatóságát. Arra számított hogy az F-16-osok majd néhány nap alatt kivéreztetik a Hezbollah katonai erejét és elvágják az utánpótlást is. Nos, nagyon nem így történt. Immáron sokadszorra (Giulio Douhet marsall meg forog a sírjában…) kiderült, hogy nem lehetséges _csak_ légierővel háborút nyerni. Ezt a leckét minden egyes alkalommal megtanulják a világ nagyhatalmai, majd gondosan el is felejtik, hogy aztán egy következő konfliktus esetén ismét rájöjjenek. Lehet, a derék államférfiaknak és tábornokoknak nem ártana könyvtárba járni: polcfalakra rúgó irodalma van a jelenségnek.
Az izraeli kormány nem akarta vagy nem merte elengedni a szárazföldi csapatokat, nagyon sokáig, halálosan sokáig. Hozzátenném, ennek csupán csak az egyik oka a már emlegetett „high-tech kórság”, a másik, kétségkívül megjelölhető ok a nemzetközi közvéleménytől való félelem. Ennél nagyobb hibát nem is követtek el az egész hadjárat során. Egyszerűen fogalmazva a dolgot: nagy baromság volt a közvéleményre bazírozni, hiszen tudni lehetett, hogy így is, úgy is utálni fogják őket. Ehud Olmert nem fogta fel, hogy a haifai halott vasúti munkásk senkit nem érdekelnek, míg a részben össze-Photoshopolt //ezúton is üdvözlöm a Reuterst, a CNN-t és a többieket, korrekt tájékoztatás, jaham…//, részben valódi libanoni pusztítás kerül a világ címlapjaira. A zsidók szemetek, bántják az ártatlan arabokat – jelezném, kedves kormányfő, ezt az agendát a büdös életben meg nem változtatja Izrael.
Ha viszont mindenféleképpen anyázás lesz, akkor legalább legyen alapja – itt kellett volna beküldeni a szárazföldi alakulatokat. És nem csak az IDF egy töredékét, hanem _minden_ szükséges egységet és azok támogatását, könyörgöm! Hát egy tetves falut, Bint Jbail-t hogy a rossebbe nem lehetett több mint két hét folyamatos harc után sem elfoglalni? A hírek szerint nem védték többen, mint 50-en! De legyenek négyszer annyian, akkor is hihetetlen… Már nem azért, tisztelt IDF, de Fallúdzsa azért egy pöttyet nagyobb település volt, ugye.
Lehet, a magas veszteségi arányoktól féltek. A dolog itt is visszájára fordult: ha egy feladatot kevés katonával próbálnak meg megoldani, hogy a sok katonából ne legyen sok áldozat, éppenséggel a veszteségek növekedése várható.
A hadsereg visszakötött kézzel, óvatosan, töredék erőkkel harcolhatott. Olmerték másik kritikus hibája a későn indított szárazföldi offenzíva mellett az ott bevetett erők elégtelensége volt. Nem bírom felfogni: egy kiterjedésében kis méretű, pontosan behatárolható hadműveleti területen nem volt képes az IDF helyi fölényt elérni. Mit tudnak elérni akkor mondjuk egy egyesített szír-iráni támadás esetén? Atomot Teheránra? És azt ne mondja nekem senki, hogy az amerikaiak több vagy jobb támogatást és/vagy csapatot tudnak egy helyre koncentrálni: eddig csak az EU volt képtelen a saját határai mellett közvetlenül eredményes harcot vívni. Nem egy nagy dicsőség egy gyékényre kerülni eme szervezettel, legalábbis katonai téren…
Kérdés persze, hogy a szárazföldi haderő parancsoksága becsülte alá a várható feladatot, vagy a politikusok nem engedélyeztek 5 katonánál többet négyzetkilométerenként //ez utóbbi feltételezés természetesen sarkítás volt…//. Akárki volt a bűnös, egy lavinát indított el. Izrael történetéből nem is tudnék olyan időszakot vagy eseményt említeni talán, ahol ennyire sikerült volna elcseszni az ország védelmét, mind taktikai, mind stratégiai értelemben. Elsőként tolakodna elő 1973., de a yom kippur-i háborút a végén, ha nem is kis nehézségekkel, ha nem is kis amerikai segítséggel, de csak megnyerték. Most azonban az IDF csupán annyit tehet: a francia vezetésű nemzetközi csapatoknak adja át a helyet, s maximálisan dolgavégezetlenül hazacsámborog.
Mert mit értek el? Semmit. Azon kívül, hogy a libanoni infrastruktúrát 50 évvel bombázták vissza, hogy a Hezbollah egy töredéknyi harcosát megölték, hogy a Szíriából és Iránból pillanatok alatt utánpótolható rakétavetők egy részét megsemmisítették – semmit.
Bármekkora sörmennyiségben hajlandó vagyok fogadni: a Hezbollah nem fogja letenni a fegyvert, a francia vezetésű //a derék békabarátok előre megmondták: közük nincs a lefegyverzéssel, hagyja őket ezzel mindenki békén…// nemzetközi erők majd szorgalmasan gyártják a feljegyzéseket, amíg a Hezbollah egy jobban irányzott robbantással haza nem küldi őket, á la 1983. Kíváncsi vagyok, hogy az UNIFIL mellé beérkező hős nemzetközi hadsereg végül milyen fegyverzettel, támogatással (harckocsi, tüzérség, harci helikopterek, támadó repülőgépek), felhatalmazással érkezik. Miből lesz több: francia idegenlégiósból vagy bangladesi megélhetési békefenntartóból? Meg legfőképpen mikor: egyes francia tábornokok már egy éves határidőről beszélnek.
Izrael mítosza szertefoszlani látszik. Ami azért alapvető probléma, mi több, kis túlzással katasztrófa, mert bizony nagyjából erre épült eddig Izrael állam biztonsága. Hogy majd jönnek a Merkavák, a Soufák és akkor aztán mindenkinek vége. Nos, ez nem így van: ennek fájó példáját mutatja Bint Jbail vagy az égő Merkavákról készült, a világ minden lapját megjárt fényképek. Bizony, feleim, íme a bizonyosság, van olyan eset, amikor az IDF jön és vérző orral hazamegy. Márpedig ha Izrael elveszíti az elrettentés , a félelem védőburkolatát (az atomfegyvereket most kihagynám, a hagyományos fegyverzettel elérhető elrettentésre korlátozom a dolgot), akkor Teheránban vagy épen Damaszkuszban vastagabban foghatnak a ceruzák mindenféle tervek rajzolgatása közben. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy egy támadó és egy védekező hadjárat ég és föld, s hazai pályán az IDF-et nem kevéssé nehéz megverni, de akkor is megroppant valami. És ezt a roppanást mindenki hallja a környéken, akinek füle van. Sokaknak van, az arabok nem hülyék. Izraelben most nem működött sem a helyzetfelismerés képessége, sem az elrettentésé.
Fáj kimondanom, de Izrael csakis saját magának köszönheti azt, hogy az arab utcák TV-nézői győztesként ünnepelhetik a Hezbollahot és vidám vigyorgás váltotta fel az IDF miatt érzett félelmet. Ez pedig óriási lélektani előnyt ad az ország ellenfeleinek, míg Izrael lakossága számára lassan-lassan le fog esni a tantusz: ezt megszívtuk. Kíváncsian várom az arab országok vezetői retorikájának élesedését, változását. Aki a vártnál gyengébbnek találtatik, annak könnyebben küldik a mamáját az utcasarokra.
Az elrabolt katonák nem kerültek haza, a Hezbollah lefegyverzése elmarad, mi több: tele van a világsajtó azzal, hogy a derék terrorszervezet milyen önzetlenül segíti a kibombázott libanoniakat. Komolyan mondom, Teréz anya hozzájuk képest lassan egy utcai szociális munkás szintjére esik vissza //Ajánlott irodalom: a The New York Times ide vonatkozó cikke.//
Látványosan és igen csúnyán megbukott néhány izraeli hiedelem is. Ilyen az, hogy nem lesz szükség a Hezbollah ellen nagyszabású katonai műveletre. Hát volt, azaz lett volna, hogy egészen pontosak legyünk. Megbukott az az elképzelés, hogy minden esetleges dél-libanoni művelet kisméretű, időben és térben behatárolt lesz.
Az sem bizonyult valósnak, hogy az IDF napok alatt a saját javára lesz képes eldönteni a hadjáratot, megtörve a Hezbollahot.
Alaposan leszerepelt az izraeli hírszerzés is. Sem a két katona elrablását lehetővé tévő alagútról (mint sok más hasonló építményről) nem tudott, sem helyes képe nem volt a Hezbollah képességeiről. A haditengerészetet letolt nadrággal találta meg az iráni katonák által kezelt C-802-es hajó elleni partvédő rakéta, telibe vágva az Izraeli Haditengerészet egyik legnagyobb harcképességű hajóját.
A hírek szerint több Merkava (állítólag nem az új, IV-es sorozatúak) is végzetes találatot kapott a Hezbollah kezelte irányított páncéltörő-rakétarendszerektől. Az AT-3 Saggerek régi ismerősök, de a lefoglalt amerikai TOW-ok és a gyaníthatóan iráni eredetű AT-14 Kornetek már jóval magasabb szintű kezelési ismereteket feltételeznek.
Felemás eredménnyel járt a Patriot légvédelmi ütegek Haifa és Safed mellé telepítése. A propagandaírások után egyetlen sikeres rakétaleküzdésről nem érkezett hír. Nem véletlenül: ezeket és az izraeli Arrow rendszereket is nagyobb méretű ballisztikus rakéták ellen tervezték. A kisméretű, alacsonyabban repülő eszközök ellen a majdan valamikor a közeljövőben rendszerbe álló, lézersugárra dolgozó rakétavédelmi rendszerek jelenthetnek valamelyest védelmet.

A Hezbollah viszont mindent vitt. Elvitte a tekintély megerősödését, hiszen egymaga megállította a hatalmasnak és legyőzhetetlennek tartott izraeli hadsereget. Négy héten keresztül akadálytalanul lőtte Észak-Izraelt, eddig nem tapasztalt stratégiai mélységben is.
A jelek szerint a szervezet zavartalanul újjászervezheti magát, hiszen a szír-libanoni határ UN-ellenőrzéséről perpillanat szó sincsen. Sőt, mi több: Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter valami teljesen elképesztő idiotizmusról tett tanúbizonyságot. A politikus szerint Izrael haladéktalanul szüntesse meg az ország tengeri és légi blokádját, hiszen a tűzszünet már életbe lépett. Komolyan mondom, a hírt kétszer is elolvastam, mert egyszerűen nem hittem el. A kedves francia úrnak mond valamit Bosznia-Hercegovina? Ott is hány tűzszünet volt, ugye… És ő a külügyminiszter. A blokád felfüggesztésével az eddig sem túlságosan nehéz fegyverzet-utánpótlás gyakorlatilag parttalanul kerülhetne a Hezbollah terrorcsoporthoz. Az eszem megáll…
A Hezbollah egy hír szerint arra is képes, hogy zsarolja a libanoni kormányt: akkor hajlandó visszavonulni, ha a bunkerek és más védelmi rendszerek sértetlenül a kezükön maradnak. Tehetik: a Hezbollah gyakorlatilag a libanoni hadsereg helyébe lépett. Megvédte az országot egy nála sokkal hatalmasabb támadó féltől, míg a kormánycsapatok gyakorlatilag semmi vizet sem zavartak. És ezt a libanoni lakosság fejébe verik, gondosan és alaposan. És ezek után a Haza Megmentőit kellene lefegyverezni holmi zsidók meg valami hülye papír miatt? Ugyanmár, haladjunk tovább…
Attól tartok, a Hezbollah népszerűsége nem csupán az eleve befogadó közegnek számító siíta, hanem a többi libanoni népcsoport körében is alaposan megnőtt. A hosszadalmas légitámadások (éppen a Hezbollah remek taktikája, a civilek mögé bújás miatt) nem csak a déli siíta, hanem a drúz, a keresztény és a szunnita településeket, területeket is alaposan átrendezte. S ezt nem fogják elfeledni, kérdés, valaha is elkezdenek-e gondolkodni azon, hogy összefüggés lehet a drúz falu területéről tüzelő Hezbollah rakétakilövő és a válaszképp érkező 1000 fontos bomba között. Nem merném letenni a nagyesküt, hogy ez a közeljövőben összekacsolódik a kibombázott lakosság fejében.
A Hezbollah kétség kívül megnyerte a PR-háborút is: az arab világban és a nyugati sajtó túlnyomó többségében egyértelműen. Ennek csupán apróbb botlásai voltak a quanai bombázás tálalása, a 40-ről egy halálos áldozatra csökkenő légitámadás, a híres „zöld sisakos ember” felbukkanása és lelepleződése vagy éppenséggel a Reuters és a CNN lebukása. Ez az olvasók 1-2 százalékát érdekelte: a beállított halott kisgyerekes fotó „vitte el” a többi 98-99 százalékot. A háború elengedhetetlen része, a civil áldozatok számának a hadjárat elnyúlásával kikerülhetetlen növekedése pedig az első napokban óvatos vagy enyhén kritikus arab országokat is a Hezbollah mellé állította.
A rakétaözön, összekapcsolva az 1991-es Scud-támadások emlékével, szintén stratégiai változásokat okozhat. Eddig ugye minden ellenséges állam (mínusz Irak) tartózkodott Izrael városainak rakétatámadásaitól, félve a retorziótól. Nos, ennyit a retorziótól, 3000 rakéta becsapódása után. Teheránban ezt a tanulságot is egészen biztosan levonták.
Augusztus 14-én a libanoni al-Manar televiziócsatornában egy érezhetően diadalittas Hassan Nasrallah beszélt. A Hezbollah vezetője szerint a terrorszervezet teljesítménye „történelmi és stratégiai győzelmet” hozott. Fájdalomtól megtört szívvel értek vele egyet.
Egyértelművé tette, hogy az erős és lehetőség szerint a legjobban felfegyverzett siíta fegyveres szervezet fogja a libanoni állam alapját adni, hiszen a libanoni hadsereg leszerepelt, nem volt képes megvédeni az országot az izraeli támadás ellen. Ott a pont. Természetesen nem győzte kihangsúlyozni a Hezbollah által a civil lakosságnak nyújtott segítséget sem: ezek után szerinte „immorális” a Hezbollah lefegyverzéséről akárcsak beszélni is. Érdemes felfigyelni a Nasrallah szavai mögött húzódó végtelen cinizmust: azt a libanoni lakosságot segítik és ebből kívánnak (és fognak is, teszem hozzá) erkölcsi tőkét kovácsolni, amely lakosság éppen az ő tevékenységük miatt kényszerült menekülni. Ügyes, mondaná Kohn bácsi.
A lefegyverzés problémája viszont valóban izgalmas lesz. A már említett 1701-es ENSZ-határozat 8. bekezdáése egyértelműen fogalmaz: „nem lehet más fegyver vagy hatalom Libanonban a libanoni államon kívül”, s ehhez csatlakozik a 11e bekezdés szövege, mely szerint a nemzetközi erőknek , „segítséget kell nyújtaniuk alibanoni fegyveres erők részére, hogy a 8. bekezdésben meghatározott célokat elérjék”.
Adnék egy tippet, just for fun: a Hezbollahot nevezzék át a libanoni kormány hivatalos területvédő nemzeti gárdájának és egycsapásra minden meg van oldva. A Balkánon működött: érdekes lenne átnyálazni az ottani rendérségek és más szervezetek tagjainak múltját…
Nasrallah ezzel a beszéddel egyben direkt konfrontálódott az egyedül a libanoni kormány fennhatóságát elismerő és erőltető Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Ezzel mintegy jelezte: a Hezbollah az ország vezető politikai és katonai ereje, így ennek megfelelően határozhatja meg Libanon sorsát.
Az 1701-es határozatot (meg a Taif szerződést (1989), illetve a 1559-es (2004) és 1680-as (2006) ENSZ-határozatokat) a 15 ezer fővel bővülő UNIFIL fogja állítólag betartatni. Az első három esetben nem sikerült, úgyhogy a T. Olvasó engedelmével kissé szkeptikus maradnék.
Az 1978-ban megalapított misszió francia vezetés alatt működik majd. Olaszország nem kevesebb, mint 3500 katonával jelentkezett, de az EU-s Spanyolország, Portugália és Finnország mellett Ausztrália, Kanada //oh, a rettegett északi bajnokok…//, Malajzia és Indonézia is küld csapatokat. Az egységek ROE-ja (Rules of Engagement, azaz a tűzcsapás megnyitását, egyáltalán a harcokat szabályozó előírások) egyenesen Kofi Annantól érkeznek majd. Én nagyjából itt vetettem keresztet a dologra. Nagyjából a már sokszor megcsodált nehéz gemkapocsvetők, a közepes hatótávolságú golyóstollak, illetve a mindent maguk alá temető feljegyzések fogják alkotni a nemzetközi csapatok fő védelmi és támadó rendszereit.
Márpedig Nasrallahot nehéz lesz meggyőzni: esze ágában sincs lefegyverkezni, hatalmából bármit is engedni. Miért is tenné? Egy erős, Hezbollah-vezette, ENSZ-védte Libanon hűséges szövetségese lehet Szíriának és Iránnak. Nem mellesleg állandó fenyegetést jelentve Izrael számára, akinek vajmi kevés eszköze maradt az elrettentésre.
Ha hiszünk is az izraeli statisztikáknak (a nagy hatótávolságú, iráni eredetű Zelzal rakéták és indítóállásaik többségének kilövése, mintegy 500 terrorista kilövése, az utánpótlási útvonalak lezárása //ez azért így, ebben a formában, őrizetlen szír határvidékkel nehezen hihető//, néhány katonai vezető eliminálása), megállapítható: Izrael nem roppantotta össze a Hezbollahot. Sőt, szerény véleményem szerint segített is neki: a tapasztalatokkal és óriási győzelmi élményekkel gazdagodott terrorcsoportból gyakorlatilag kiválogatta az életképtelennek bizonyult, gyengébb elemeket.
Kérdés, mit tesz a Hezbollah ezzel a nem kis politikai, erkölcsi és katonai tőkével. Ezt csak hetek-hónapok múlva lehet majd megmondani. Annyi biztosnak látszik, hogy megpróbálja a libanoni hatalmat vagy annak legalábbis egy jelentős részét átvenni, akár formálisan, akár informálisan. A következő választás után gyanítom, a Hezbollah nem csak két minisztert küldhet a kormányba. Ha van egy kis humorérzékük, elviszik a védelmi tárcát… :)
Mivel a nemzetközi csapatoknak eszük ágában nem lesz a Hezbollah ellen harcolni, s így a libanoni hadsereg sem számíthat számottevő segítségre, a Hezbollah érinthetetlen marad. Ezzel pedig az egész 1701-es határozat szavahihetősége (már amennyi egyáltalán van neki) foszlik semmivé, s így Izrael veresége is a maga teljességében fog kibontakozni. Csak idő kérdése, drága feleim…

10 Comments:

Anonymous Liverbird said...

Szép cikk, gratula!

Mindenesetre kár hogy így végződött az izraeliek kis kalandja. Vajon a Hezbollah a kibővített UNIFIL jelenléte mellett is folytatja majd a rakétatámadásokat? Nem vennék rá mérget hogy nem... És akkor Izrael keze szerintem még jobban meg lesz kötve a 15000-el több kéksisakos miatt... Gáz.

11:05 de.

 
Anonymous Ren said...

Valahol azt olvastam, hogy a jelenlegi izraeli vezérkari főnök a légierő tábornoka (Amire eddig nem (vagy nem nagyon) volt példa). Lehet, hogy Douhet marsallnak ezért kell oly vadul pörögnie sírjában.

1:22 du.

 
Blogger Ben-G said...

és szerinted Irán és Szíria most lépni fog? Az tény hogy Aszad szerint mostmár "esélyt kell adni a háborúnak" meg az is hogy felvonultak Golán fennsíknál. De ebből lesz is valami?

1:33 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

liverbird:
Miert ne raketazna? Mitol kellene tartania?
Nem veletlenul emlegettem a keksisakosokat, mint vedopajzsot az izraeli valaszcsapas ellen...


Udv!

Trau

7:07 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

ben-g:
Most azonnal nem hiszem, hogy lepnenek. Azaz helyesbitek: nyiltan nem. Marad a pufferhaboru es a Hezbollah teljes gozzel torteno tamogatasa.


Udv!

Trau

7:08 du.

 
Anonymous GrG said...

Haliho

Egy dologban sántít a dolog. Szerintem az izraelik em a földön vesztették ela háborút, hanem Jeruzsalemben és Tel-Avivban, ahol valami fasz azt hitte, hogy a levegőből minden megoldható.
Ha megnézed csak az utolsó hét végén indult meg (pénteken) az igazi szárazöldi támadás, és onnantól kezdve elég hamar eljuttottak a Litani folyóig.
Azaz minden igaz csak az nem hogy a katánák ügyetlenek. Egyszerűen rossz volt az elképzelés, hogy hogyan lehet legyözni a Hezbollahot. Ami a csúcsfegyverek illeti. A Merkava kilővése egy TOW-vel tudtommal sokkal egyszerűbb mint bármi mással. Tehát ha egy bokros, sziklás területen támadsz egy rakás tankkal, ráadásul nyomaszt a tűzszüneti határidő, akkor könnyen kilőnek egy-egy harckocsit, de normális esetben minden harkocsi kilővésért az ellenfél a kilövő személyzettel fizet.
Ha lett volna idő, gondolom, helikkel segítették vona a dolgot.
Szerintem azt kéne lelőni, aki visszatartotta a szárazföldi csapatokat az utolsó napokig.
G

9:43 de.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

grg:
A vereség gyökere jeruzsálemi, de a kinézete szárazföldi. Az arab utca nem azt tartja, hogy az izraeli politikusok hülyék, hanem azt, hogy megverték az IDF-et, de nagyon.
Ehud Olmertet meg nem lőjük le, majd kirúgják... :)


Üdv!

Trau

9:37 de.

 
Blogger cnr2 said...

Szia, kedves Trau!

Egy blog regisztrálását kérték tőlem ma a military.lap.hu-ra.
Bizonytalan és tanácstalan voltam, hogy megtegyem-e, linkről linkre haladva találtam a blogspot-os blogodra. Örülök, hogy így alakult, örülök, hogy néhány cikkedet olvashattam.

Annál is inkább, mert egy másik blogon nemrég félbeszakadt, ill. ki sem alakult, csak elkezdődhetett volna egy Libanonnal kapcsolatos disputa, de talán nincs még veszve semmi. Ez a bizonyos eszmecsere azért nem jött létre, mert én óvatlanul húztam be a témát és az egyik kommentelőt a blogomba, amikor már ott volt(ak), akkor pedig felkészületlenségem és tájékozatlanságom miatt nem tudtam mihez kezdeni velük.

cnr blogter

Persze azóta is lelkiismeretfurdalásom van a dolog miatt, de talán jobban is járna az a blog(közösség), ha nem én képezném át magam külpolitikai szakértőnek. Volna-e kedved néhány gondolattal kiegészíteni az ott leírtakat? Erre szeretnélek ugyanis kérni, tisztelettel. :)

Bajla és Leeson bajla blogján valami olyasmin különböztek össze, hogy: két izraeli katona elrablása miatt tört-e ki a háború, ezért kell-e libanoni civileknek "szenvedni". Kilátástalanul belebonyolódtak az adok-kapokba, átkeveredtek a már említett bejegyzésemre, ahol is Leeson vázlatosan kifejtette, hogy milyen megoldást is hordoz ez a háború - már úgy eleve - önmagában. (Aztán sajna visszatért a két katona miatt - nem két katona miatt mókuskerékhez.)
Eltelt pár nap, született néhány értékelés, és persze egy BT határozat. És elég nyilvánvalóvá vált, hogy két akármelyik oldali katona sorsa kiválthatott-e ott akármit.
Csakhogy én ehhez nem értek. Viszont szívesen olvasom felkészült tollforgatók remekeit.

Ezen felül itt van ez a nagyszerű blog, a Blogter: http://www.blogter.hu , tucatnyi újságíró blogol itt bizonyára, de külpolitikai, vagy haditechnikai blog, ill. poszt csak elvétve fordul elő. Hatalmas űrt tölthetne be/ki, és olvasottságot nyerhetne olyasvalaki, aki ezeken a területen publikál - szerintem.

Örülnék, ha írnál a blogterre, de mindenképp: örültem

cnr

12:20 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Napsugarast!

> Egy blog regisztrálását kérték tőlem ma a military.lap.hu-ra.
> Bizonytalan és tanácstalan voltam, hogy megtegyem-e, linkről linkre haladva
> találtam a blogspot-os blogodra. Örülök, hogy így alakult, örülök, hogy
> néhány cikkedet olvashattam.

;) Kivancsi vagyok, melyik blog lehetett... Tippem van.

> Annál is inkább, mert egy másik blogon nemrég félbeszakadt, ill. ki sem
> alakult, csak elkezdődhetett volna egy Libanonnal kapcsolatos disputa, de
> talán nincs még veszve semmi. Ez a bizonyos eszmecsere azért nem jött létre,
> mert én óvatlanul húztam be a témát és az egyik kommentelőt a blogomba,
> amikor már ott volt(ak), akkor pedig felkészületlenségem és
> tájékozatlanságom miatt nem tudtam mihez kezdeni velük.

Megnezem, amint lehet, 1-2 nap turelmet kerek, a lentebb vazolt okok miatt.

> Persze azóta is lelkiismeretfurdalásom van a dolog miatt, de talán jobban is
> járna az a blog(közösség), ha nem én képezném át magam külpolitikai
> szakértőnek. Volna-e kedved néhány gondolattal kiegészíteni az ott
> leírtakat? Erre szeretnélek ugyanis kérni, tisztelettel. :)

Termeszetesen van kedvem, eppen koltozkodom, de amint lehet, rapislantok: remeléem, mar holnap.

> Bajla és Leeson bajla blogján valami olyasmin különböztek össze, hogy: két
> izraeli katona elrablása miatt tört-e ki a háború, ezért kell-e libanoni
> civileknek "szenvedni". Kilátástalanul belebonyolódtak az adok-kapokba,
> átkeveredtek a már említett bejegyzésemre, ahol is Leeson vázlatosan
> kifejtette, hogy milyen megoldást is hordoz ez a háború - már úgy eleve -
> önmagában. (Aztán sajna visszatért a két katona miatt - nem két katona miatt
> mókuskerékhez.)
> Eltelt pár nap, született néhány értékelés, és persze egy BT határozat. És
> elég nyilvánvalóvá vált, hogy két akármelyik oldali katona sorsa
> kiválthatott-e ott akármit.
> Csakhogy én ehhez nem értek. Viszont szívesen olvasom felkészült
> tollforgatók remekeit.

Jelentem, a heten egy nagyobb elemzest kovetek el az ugyben, kulonos tekintettel Sziria anyazasara a hatar melle telepulo UNIFIL-otlet miatt, illetve az izraeli vizsgalatok reszleges eredmenye vegett, nem is beszelve az olasz lelkesedesrol.

> Ezen felül itt van ez a nagyszerű blog, a Blogter: http://www.blogter.hu ,
> tucatnyi újságíró blogol itt bizonyára, de külpolitikai, vagy haditechnikai
> blog, ill. poszt csak elvétve fordul elő. Hatalmas űrt tölthetne be/ki, és
> olvasottságot nyerhetne olyasvalaki, aki ezeken a területen publikál -
> szerintem.

Ez erdekesen hangzik... :)

> Örülnék, ha írnál a blogterre, de mindenképp: örültem

En is, hogy olvasol...

Udv!

Trau

7:24 du.

 
Anonymous Névtelen said...

2 kérdés: Irán háború esetén hogyan egyesíti erejét Sziriával vagy hogyan vonul fel az izraeli határhoz? Mert ahoz át kell gázolni Törökországon Irakon, Perzsa-öbölt megkerülve tengeri úton.
Ezért kizárt hogy Irán megtámadja Izraelt akár mit beszél Ahmedidzsán elnök úr

1:37 de.

 

Megjegyzés küldése

<< Home