Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, augusztus 14, 2006

Arab modernitás, mint olyan

Elsőként a Szigeten lábméretnyi árért osztogatott Népszabadságban találkoztam Schöpflin György írásának recenziójával. Csodálkoztam is az ott olvasottakon erősen. Aztán mások is felhívták az eredeti szövegre a figyelmem, így egy kicsit most belemásznék.
A Fidesz derék EU-képviselője szerint Izrael igazi célja tulajdonképpen nem más, mint a demokrácia monopóliumának megtartása a Közel-Keleten. Már rögtön itt elkezdtem csuklani: a szerző logikája több, mint érdekes. Mert nézzük csak meg: ha Izrael monopóliumot akar magának errefelé demokráciailag, akkor az azt jelenti, hogy az izraeli vezetés szerint az iráni teokrácia, a szíriai elnöki diktatúra, a libanoni „állam-az-államban-terrorcsoport” előnyösebb az ország számára, mintsem egy akár olyan jellegű többé-kevésbé demokratikus ország, mint Törökország vagy Egyiptom. A gondolatmenetet követve azonban nem igazán értem, hogy Izrael ezt a két országot miért nem támadja meg, sőt, miért tart velük jó kapcsolatot. Szóval a szerző logikája arra mutat: Izrael, ahelyett hogy olyan (a helyi átlaghoz képest feltétlenül) békésen élne szomszédaival, kifejezetten szeretné, hogy minél nagyobb káosz és fenyegetés legyen az őt körülvevő országokban. Hiszen ha a demokrácia eluralkodna a környéken és nem lenne többé izraeli monopólium, igen optimista feltételezéssel akár egy vagy több szomszédjával is elméletileg rendezhetné kapcsolatait. Mondom igen optimista feltételezéssel, lásd a demokrácia és Gáza vagy Libanon esetét.
A szerző szerint ez azonban eleve kudarcra ítéltetett és Izrael különleges közel-keleti státuszának vége leend. Nos, erre azért még egy darabig várhat a derék politikus: egyelőre semmi jelét nem lehet látni, hogy akár politikai, akár katonai értelemben Izrael különleges helyzete fenyegetve lenne. Vagy netán a Fideszes honatya hallott egy Gay Pride-felvonulás terveiről Damaszkusz utcáin?
És ez még csak az első mondat volt.
A szerző ezek után kijelenti, hogy az arab modernitás volt kifejlődőben Libanonban – ezzel a dologgal, ha kisebb fenntartásokkal is, de egyetértek. Valóban szinte példa nélküli volt a „cédrusos forradalom” győzelme, csak éppen a politikai vezetés nem kevéssé erodálta a Hariri-gyilkosság után felhalmozódott erkölcsi és politikai tőkét. Schöpflin úrral elentétben én nem tekintem a demokrácia diadalának és természetes jelének azt, hogy egy terrorszervezet az ország jelentős részét uralma alatt tartja, a hivatalos kormány passzív ás aktív támogatásával. Márpedig ez a helyzet: a Hezbollahé volt Dél-Libanon és ezt a libanoni kormány támogatta – ennek számos jele látható már ma is, illetve a múltban is.
Nem hinném, hogy Schöpflin úr ilyen megértő lenne mondjuk //Figyelem! Erősen sarkított példák következnek, melyeknek a valósághoz semmi köze sincsen!// Seselj vajda szabadcsapataival szemben, ha napi átlag 80-100 rakétát kapna Szeged, Barcs és még néhány város. Vagy éppen a Tudor-féle mozgalmak lőnék folyamatosan Debrecent, mindenféle föld-föld osztályú eszközzel, mondjuk az orosz kormány nyílt támogatásával. Azt fel sem tételezem, hogy a szerző csupán a célpontország (jelen esetben Izrael) lakosságának mivolta miatt ily megengedő…
Arról is már többször írtam, hogy a demokrácia felelősségvállalást is jelent. Ilyen szempontból nézve Libanon kormánya (és áttételesen Libanon lakossága is) felelős a területén működő terrorszervezet cselekedeteiért. Ha hagyjuk, hogy a kertünkből egy pitbull terrorizálja a szomszéd családot, ne lepődjünk meg, ha a szomszéd lángszórója miatt a házunk is megpörkölődik. És éppen itt érzem a libanoni politikai elit, a kormány alapvető és óriási felelősségét: semmilyen külső segítséget nem kértek az ENSZ BT idevágó, többek között a Hezbollah lefegyverzését is követelő határozatának végrehajtásához. Ellenben jól elvoltak a Hezbollah-hal, két HB-tag is kormánytag, mi kell más az érintettséghez?
De amitől igazán eldurrant az agyam, az a Schöpflin úr mélyreható éleslátásáról tanúbizonyságot tevő bekezdés. Ennek értelmében az arab modernitás legelevenebb jele az, hogy a Hezbollah egyre kifinomultabb fegyverrendszereket kezel egyre eredményesebben. Hát, képviselő úr, ennél, khm, „érdekesebb” meglátást sem a hazai, sem a nemzetközi sajtóban nem volt szerencsém olvasni. Tehát ha egy arab terrorszervezet elrejti a rakéta-sorozatvetőket a civilekkel pakolt lakóházak garázsában, az modernitás. Szerintem aljas taplóság, de mivel én egy cinikus zsidó™, aki vagyok, biztosan rosszul látom.
Szerény véleményem szerint az, hogy a Hezbollah valóban lépett egyet felfelé (lásd a kisméretű robotrepülőgépek, a partvédő, hajó elleni rakétarendszer vagy éppen az izraeli harckocsik ellen alkalmazott modern, iránított páncéltörő rakéták eredményes használatát), az nem az arab modernitás jele. Az a terrorszervezet modernizálódásának jele. Ha Schöpflin úr komolyan gondolja, amit leírt, akkor gyakorlatilag azt lehet feltételezni: a szerző véleménye szerint a terrorizmus modernizálódása jelenti az arab modernitás fejlődését. Szép egyenlet.
Az arab modernitás emblematikus jelenségét nyújtotta a gázai, egyoldalú kivonulást kísérő napok jelensége. A palesztinok számára megvásárolt(!!!) üvegházak lerombolása és kifosztása, az ott maradt vallási és egyéb épületek rombolása vagy annak kísérletei, majd azután a nagy csodálkozás, hogy nem lett jobb semmi. Említhetőek az átadott területekről indult terrortámadások is: valószínűleg ezek is a szerző által oly sokat emlegetett arab modernitás alapelemei lehetnek.
Schöpflin úr a következőkben bizonyítékát nyújtja annak, hogy sem taktikai, sem hadászati ismeretei nem haladják meg mondjuk egy átlagos magyar honvédelmi miniszter (ezúton is gratulálnék Szekeres úrnak a szerinte nem létező holland hadsereg ügyében, de említhető a régmúltból a „körkörös védelem” remek-remek-remek ötlete is…) ismeretanyagát. A szerző ugyanis kiemeli: az eddigi háborúkhoz képest az IDF sokkal többet szenved. Hát ez szokott történni, kedves Schöpflin úr, ha aszimmetrikus hadviselést látunk működni. De hogy derék képviselőnk ismeretanyagát bővítsem, segítek egy gyorstalpalóval.
Az aszimmetrikus hadviselés lényege, hogy a hagyományos, erős fölényben lévő haderőt (jelen esetben az Izraeli Védelmi Erőket) olyan eszközökkel, módszerekkel támadja a gyengébb fél, melyek kiegyenlítik vagy legalábbis csökkentik a két háborúzó fél közötti alá-fölé rendeltséget. Jelen esetben ez egy klasszikus gerillahadviselés formáját ölti magára: a Hezbollah civil környezetből, civil területekről, a civil lakosság fedezékéből, jórészt civil ruházatban harcol az IDF ellen. A dolog lényege, hogy míg az IDF egy kövér, jól azonosítható célpontot képez, addig igencsak nehéz kipiszkálni például egy páncéltörő egységet, ha az mondjuk egy ismerten telt házzal működő kórház vagy menekültközpont első emeletéről „dolgozik”. Ez az aszimmetria lényege: az IDF nem bombázhatja porig fél perc alatt az egész kócerájt, mert egy órán belül tele lesz a világ összes híradója a mészárlás képeivel. Ehelyett szépen be kell küldeni a gyalogos egységeket, célzottan kipucolni a terroristákat. Ez pedig időben és emberéletben is a sokszorosa a hagyományos, például Irakban igen sokszor használt „majd átböngésszük a romokat”-jellegű tűzerő-felhasználás költségeinek. A gerilla bárkire lőhet, hiszen nem köti meg a kezét semmilyen szabályzat, törvény, s természetesen a világ közvéleményének támogatására is szilárdan támaszkodhat. Az IDF viszont folyamatosan szívhat azzal, hogy nem bombázhat porig miden veszélyes helyet, hanem a PC-hadviselés szabályainak megfelelően kell(ene) eljárnia minden támadásnál. A szerző által is emlegetett felvilágosult, nyugati TV-néző ugyanis ezt akarja látni és hallani. Márpedig a kamerák mindenhol ott vannak és a Pallywood-szabályoknak megfelelően működnek (céloznék itt csak a Reuters-botrányra vagy a CNN-lebukásra).
Ehhez képest egy „normális”, reguláris hadseregek által vívott háború (1967, 1973 pl.) fáklyásmenet. Aki szembejön, az terepruhás ellenséges katona és kapja, ami belefér.
Ha a képviselő úr még mindig nincs képben, egy sörözés keretein belül önként és dalolva segítek még.
A képviselő úr történelmi ismeretei is kissé hiányosak: véleménye szerint az előző konfliktusokban mindig az éppen aktuális amerikai csúcsfegyverzet segítette győzelemre az IDF-et. Hát bizony, azok a remek Mirage III-asok, az 1948-as csúcstechnikát képviselő Avia S-199 Mezek-ek, az 1956-ban vásárolt AMX-13-asok, hogy csak néhány gyors példát említsek, mint amerikai state-of-the-art fegyverzet.
Érdekesnek tűnik Schöpfin úr gondolatmenetének a megelőző csapásra vonatkozó része is. A szerző szerint Izrael ugyanolyan megelőző háborút vív Libanonban, mint amit az Egyesült Államok legitimizált Irakkal. Nos, a képviselő úr figyelmét felhívnám a Hezbollah folyamatos és a támadásokat megelőző, az izraeli városok elleni rakétatámadásaira, illetve a katonák megölésére és elrablására. Ez eléggé neccessé teszi a megelőző támadás, mint kategória használatát. A szerző megjegyzi, hogy szegény Hezbollah bezzeg nem kapott jogot a megelőző támadásra. Mint fentebb jeleztem, a terrorszervezet nem egészen jogfüggő magatartású, konkrétan marhára nem érdekli, hogy van-e joga vagy nincs megelőző támadásra. Ezek a terroristák már csak ilyen kis önfejű „demokraták”. S ahogy t. úrnak volt szerencséje jelezni: Izrael 1967. óta kedveli a megelőző csapást, ugyebár.
A szerző véleménye szerint Izrael alaposan elszámította magát a Hezbollah képességeit illetően (melynek megtámadása többek között azért volt fontos, hogy ne nője ki magát az IDF számára már komoly gondot okozó szintre). Nos, mint fentebb is említettem, Izrael kezét megkötik a (kül)politikai körülmények. Higgye el, képviselő úr, az IDF nem barmok gyülekezete. Pontosan tudni lehetett (s erről számos tanulmány értekezett már évekkel ezelőtt is), hogy a 2000-es kivonulás utáni 6 esztendő alatt a Hezbollah többet ásott a föld alatt, mint a Föld teljes vakondok-állománya.
Adjuk össze: helyismeret + helyi lakosság jelentős részének támogatása + kontroll nélküliség + szíriai és iráni katonai és pénzügyi segítség + civilek aktív és előre eltervezett használata pajzsként = előre tudható szívás.
A katona azt teheti, amit a politikai vezetés megenged. Ha a politikusok mozgástere szűk, akkor a katonai vezetők keze lesz megkötve és végül a bokorugrók fognak meghalni a hadszíntéren, a demokrácia dicsőségére. Ez nem túl bonyolult összefüggés… Libanon legyalulása tisztán katonai szempontok szerint (sarkítással, persze) lövegcső, lőszer és bulldózer kérdése.
Érdekes érvelés a képviselő úr részéről az is, hogy a libanoni kormány láthatatlan szereplő (azért az Arab Liga ülésén, elcsukló hangon bejelentett 40 halottas légicsapás bejelentése, majd az órákon belül kiderülő egy halálos áldozat eléggé feltűnő volt), mert Libanon különböző közösségei, beleértve a Hezbollahot is(!!!), széleskörű autonómiát kaptak. Nos, a legitim kormány felelős az ország területén történtekért, autonómia ide vagy oda. A libanoni kormány aktívan támaszkodott a Hezbollahra (ennek pikáns eleme a kormány és a Hezbollah egyeztetése a honvédelem ügyében: kvázi a hivatalos védelmi erők segédcsapatává avanzsált ezzel a Hezbollah), így talán nem kellene meglepődni a történteken.
Schöpflin úr szerint az izraeliek meglehetősen egybites üzemmódban működnek: minden izraeli jó, minden arab rossz. Ezzel azért az izraeli baloldal egy igen jelentős része, a helyi jogvédő mozgalmakról nem is beszélve, nem értene egyet, jegyzem meg halkan. Ez a kijelentés sokkal inkább Schöpflin úr nem túl szofisztikált világfelosztására mutat rá, véleményem szerint.
Érdekes kijelentés, hogy a modernitás, mint olyan, többé már nem lehet Izrael monopóliuma. Feltenném a kérdést: hol a fenyegető veszély a monopólium ellen? Ha a katonaira gondolunk, több dolgot is meg lehetne jegyezni. Irán példája azt mutatja, hogy a fegyverzeti (bár itt igazán csak a rakétatechnikára lehet gondolni) és a társadalmi modernizáció bizony nem járnak kéz a kézben. Az is említésre méló, hogy a környező államokhoz képest Izrael katonai potenciálja nagyságrendekkel modernebb, mint bármi más. Csak említeném (az atompotenciálon kívül) a frissen beszerzett F-15I Ra’am (utánrendelés in progress) és F-16I Soufa nagy hatótávolságú támadó repülőgépeket, az Arrow rakétavédelmi rendszert, a teljesen helyi fejlesztésű Merkava nehézharckocsi 4. generációját… Téves és hibás elképzelés egy erősen limitált körülmények között vívott, kis területre és kis létszámra korlátozódó csetepaté tapasztalatainak és eredményeinek kivetítése egy „rendes” háborúra.
Ameddig az arabok a szerző által oly sokat emlegetett kifinomultsága elsősorban a gerillahadviselésre, a különböző fegyverrendszerek továbbfejlesztésére, a terrorfegyverek kapacitásának növelésére és az atomfegyver birtoklására irányulnak, nehezen hinném, hogy ez az éledező arab modernitás és demokrácia jele lenne. Nehéz úgy tárgyalni, tisztelt képviselő úr, hogy a tárgyalóasztal túloldalán egy tetőtől talpig felfegyverzett, az elpusztításon gondolkodó (ajánlott irodalom: Ahmadinejad elnök élete és munkássága), az egyezményeknek és szerződéseknek fittyet hányó fél csücsül.
Végül is 2004. november 2-án Theo van Gogh utolsó szavai is ezek voltak, az amszterdami utcán, nyolc golyóval a testében: beszéljük meg. Az eredmény ismeretes.
A szerző szerint a libanoni infrastruktúra megsemmisítése a libanoni államszervezet megsemmisítését célozza. Schöpflin úr elegánsan átsiklik azon, hogy Szíria felé vezető utakon nem csak segélycsomagok érkeztek, mint ahogy azt is kifelejti, hogy a szintén említett, a palesztin hatóságok infrastruktúrájának megsemmisítése is, hogy is mondjam finoman, nem egészen előzmény nélküli. A szerző kicsit egyoldalúan érzékeny: a felrobbantott busz vagy kávézó, a rakétával telibe vágott vasútjavító üzem nem éri el az ingerküszöbét, ahhoz minimum egy libanoni felüljáró lerombolása szükségeltetik. Hozzátenném: innen, ebből a macskákkal zsúfolt ebédlőből nem tudom megítélni, hogy minden izraeli légicsapás csak és kizárólag a hadiérdekeket szolgálta volna. Azt viszont látom, hogy a képviselő úr kicsit egyszerűsít: a gonosz izraeliek mindenkit és mindent lerombolnak, ami csak működni kezdene, minden előzmény vagy előzetes történés nélkül. Ahümm…
Módfelett szórakoztató volt Schöpflin úr azon megállapítása: Izrael talán valóban a Hezbollah ellen támadt először Libanonban, de aztán, mint láthatjuk, nem csak siíta, hanem keresztény és szunnita területeket is bombázott. Ebből világosan látható, hogy Izrael a libanoni demokrácia ellen fordult.
Kezdem unni, drága jó képviselő úr, de azért leírom mégegyszer: ez a háború nem „rendes” háború. Ha venné a fáradtságot a szerző és kicsit nekiállna egerészni az interneten, számos érdekes történetet olvashatna arról, hogy a Hezbollah célzatosan támadott a nem siíta területekről. Nem véletlenül: ezzel egyrészt támadja Izrael területét, másrészt a válaszcsapásban nem siíta, hanem más, rivális vagy éppen ellenséges közösség tagjai szenvednek. Kettős nyereség. Mivel az említett közösségek milíciái nagyjából teljesítették a lefegyverzést előíró ENSZ BT-határozatot, s a libanoni kormánykatonáknak eszük ágában sincs a Hezbollah ellen fellépni, sőt, virágzó az együttműködés, a fegyvertelen civil szunnita, drúz és keresztény közösség jár igencsak pórul. Értem én, hogy ez a motiváció nem illik bele a „rohadt izraeliek, vascsizmával tapodják a modernizálódó arab demokrácia zsenge hajtásait”-gondolatmenetbe, csak éppen egy kicsivel több köze van a valósághoz.
Arról nem is beszélve, hogy taktikailag sokkal nagyobb segítséget nyújt az elfoglalt terület lakossága, ha jóban vagyok velük, mintsem ha lebombázom őket a kőkorszakban. És el lehet hinni: senki nem gondolta komolyan, hogy szárazföldi bevonulás nélkül komoly eredményeket lehet elérni Libanonban.
Schöpflin úr szerint az Egyesült Államok vagy feltételek nélkül támogatja Izraelt, vagy támogatja a születőben lévő arab demokráciát. A szerző a jelek szerint fel sem tételezi, hogy egyszerre lehetne támogatni mondjuk egy modernizálódó Libanont _és_ Izraelt. Nem egy széles látókörről tanúskodó dolog ez.
A szerző szerint Európa igen erősen érdekelt abban, hogy demokratikus és modern arab kormányok alakuljanak ki. Így igaz, csak éppen a szerző egy-két dolgot elegánsan elfelejt. Egyrészt elfelejti megemlíteni az európai külpolitika örök rákfenéjét, a határozatlanságot és az erőtlenséget (erős hadsereg nélkül nincs erős és hatékony diplomácia sem, jegyezném meg halkan). Szép dolog szavakban támogatni valaminek a keletkezését és aztán egy másik dolog azzal szembesülni, hogy az EU segélyalapjának pénzeiből konkrétan fegyvereket és robbanóanyagot vásárolt Arafat kormánya.
Elfelejt a szerző egy másik, talán még fontosabb dolgot is: az EU saját, belső „arabkérdését”. A közel-kelet felé irányuló külpolitikát bizony nem kevéssé befolyásolja az Unión belül élő, sokmilliós arab kisebbség. Az ő reakcióikat, elvárásaikat Európa kénytelen figyelembe venni, hiszen a már említett sokmilliós tömeg komoly belső problémákat okozhat egy „helytelen” döntés esetén.
S a végső konklúzió: Izrael bolond, mert azt hiszi, hogy az erő politikája az egyetlen biztonsági megoldás. Ráadásul az izraeli lakosság is egységes ebben (ez nem meglepő, tekintetbe véve a napi szinten adagolt rakétákat, kedves képviselő úr), ahelyett, hogy elfogadnák egyes arab ellenfeleiket egyenlő félnek.
Nos, ezzel kapcsolatban is lenne néhány megjegyzésem. 1948. óta elmondható, hogy Izrael létének alapja valóban csak és kizárólag az erős hadsereg és a még erősebb légierő. Nincs az az egyezmény, az a béketerv, az a megállapodás, mely az első zárótűz után nem válik füstköddé. A képviselő úr figyelmébe ajánlanám eme becses római mondást: Si Vis Pacem, Para Bellum. Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez az a mondás, mely minden izraeli kormány szeme előtt lebegni fog, higgye el. Egyiptom híján kivételévelminden környező állam ellenséges, egy helyi, atomfegyver birtoklására törekvő, az ország elpusztítását heti rendszerességgel vizionáló középhatalom árnyéka vetül a horizontra: valóban kedvező környezet egy kellemes diplomáciai „szeressük egymást, gyerekek”-szintű műveletre.
Ez valóban az európai út lenne: ennek ékes példája mondjuk a II. világháborút megelőző egyezmények sorozata. Sokat értek a papírok a Pz IV-esek és a Bf-109-esek ellen.
Értékelem a képviselő úr érezhető szomorúságát az EU megosztottsága és a tehetetlenség miatti szégyenkezése miatt, de csak ismételni tudom magamat: ha nincs egységes közösség, akkor nincs egységes külpolitika sem. Az EU katonai képességét meg inkább hagyjuk: a Balkánon bemutatták, amit kell.
Schöpflin úr szerint az izraeli állam és társadalom úgy tekinti, hogy az arab világgal(???) folytatott háború történelmi okokból elkerülhetetlen és csak az erőszak az egyetlen nyelv, amit az arabok értenek.Ezt a képet erősíti meg al-Qaida, az iraki harcok, az arab retorika „(némely)” (!!!) minősége, illetve a Hezbollah és a palesztinok egy részének erőszakos cselekedetei.
Valóban, képviselő úr, ehhez hozzácsapva az Izrael területén történt, kifejezetten civilek ellen elkövetett robbantásos merényleteket, a napi szintű rakétatámadásokat, Ahmadinejad iráni elnök holokauszt-tagadását és folyamatos fenyegetődzéseit, a palesztin hatóság vezetőjének megválasztott Hamasz terrorszervezet alapító okiratának Izrael eltörlésére vonatkozó cikkelyeit, teljesen meglepő, hogy Izrael nem igazán nem hisz a diplomáciai megoldásokban. Civilizált európaiként én sem értem, miért nem követik Theo van Gogh példáját, aki igazi felvilágosult európaiként még azt nyögte gyilkosának: beszéljük meg…

Apropó: Schöpflin úr és a zsidóság viszonyáról Novák Attila írt részletesebben az ÉS hasábjain. Adaléknak remek.

14 Comments:

Anonymous GrG said...

Már egyszer megírtam (de nem jelent meg), a kicsi beleit a nyaka köré tekerném és megkérdezném akar-e még beszélgetni.
G

9:08 du.

 
Blogger ZizzentMaistro said...

nah ilyet ne mondjál, mert akkor te leszel as világ leggonoszabb legaljasabb cionista nácija!

tényleg kiv. leszek a zsidó után mikor kaoja meg trau a cionista náci jelzőt... vagy akár te... vagy én...

5:52 du.

 
Blogger ZizzentMaistro said...

válaszcikk: http://nol.hu/cikk/414033/

6:11 du.

 
Anonymous Kalpy said...

http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=17390

Ajánlom figyelmedbe azt a linket:
És ezek után ez a bizonyos "úr" mondja mégegyszer amit mondott....

12:00 du.

 
Anonymous Liverbird said...

A cionista nácit nem egyszerű rövidíteni és mondjuk nácionsitának mondani. Rövidebb ez így. Le is védetem :)

3:20 du.

 
Anonymous Liverbird said...

uff... első mondatom of course kérdés akart lenni...

3:21 du.

 
Blogger PAStheLoD said...

Még szerencse, hogy itt nincs terjedelem korlát.. Nagyon jó poszt, részletes, korrekt.

Amúgy amikor egy ilyen kedves "úr" érezhetően hülyeségeket beszél, eszembe jutnak olyan dolgok, hogy antiszemitizmus, meg kettős mérce, meg rasszizmus, stb.. de persze egyből el is felejtem őket, hisz az Úr, EU-s képviselő, köztiszteletnek örvend (sic!) és egy híres neves londoni egyetem politika tanszékének professzora, stb.. aztán még egyszer belegondolok, hogy ezek a kibaszott terroristák mit meg nem engednek maguknak. És hogy nyalja meg a szart a kedves professzor.

Izrael helyében mobilizálnám azt a kis huncut atomot, amin csücsül, mert ha az elmúlt ~50 év alatt képtelenek voltak ezek a primitív segghülye arabok (a többségnek látszó kisebbség, a radikális szárny, ugye..) elfogadni az ENSZ döntését, akkor mért tennék ezután? Mért hallgatnának egyátalán bárkire is, varázsütésre?

[eltöltöttem kb 2 és fél órát azzal, hogy valami ütős atomfegyver után nézzek a wikipedián, hátha .. de a neutronboNba még mindig nem elég "emberbarát" .. a napalm túl sok kárt tesz az épületekben, de legalább nem hagy sugárzást]

3:47 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

grg:
Nem tekerunk nyak kore belecskeket, elvegre jogallamban elunk, a velemeny szabad... :)


Udv!

Trau

6:44 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

zizzentmaistro:
Az mar csunya keverek lenne... :)

Szent-ivanyi cikket olvastam, nagyjabol azt irta, amit en is, csak persze sokkal finomabban... :)


Udv!

Trau

7:07 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

kalpy:
A cikket olvastam, szep is a befolyasolasmentes media. Ketelkedjetek, olvassatok sokfelet. Csak egynek ne higyjetek, meg nekem se... :)


Udv!

Trau

7:10 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

pasthelod:
Koszonom. :)

Amugy meg atomfegyverrel nem dobalodzunk, azert az mar kicsit veszelyes dolog. Persze vegveszely eseten (lasd 1973., ugyebar...) persze nincs mar veszitenivalo... :(


Udv!

Trau

7:11 du.

 
Anonymous gézabéla said...

PAStheLoD: igen, azoknak a primitiv seghullye araboknak (a tobbsegnek latszok issebseg, radikalis szarny) 60 eve megszalltak az orszagukat es azota is megszallva tartjak. De ez ugyebar normalis...

peace

6:18 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

gezabela:
Nanana, senki nem nevezte segghulyeknek az arabokat errefele. Plane nem primitivnek: sot, eppenhogy kivaloan hasznaltak ki sok kulso es belso lehetoseget.


Udv!

Trau

6:16 du.

 
Anonymous gezabela said...

trau: segitek, 7 hozzaszolassal fennebb

9:24 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home