Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szerda, július 26, 2006

Megint jőnek, kopogtatnak...

Nos, jó egy hete csak alaphangon gondolkodtam el, mi lenne, ha külső katonai erőket hívnának Dél-Libanonba (vagy akár egész Libanon területére). A dolog a jelek szerint lehet, hogy meg is történik. Ennek megfelelően egy kicsit jobban utánamennék a témának az alábbiakban.

Ami jelenleg van: egy UNIFIL nevű kéksisakos egység, a szokásos ENSZ-extrákkal (bratyizás a Hezbollahhal , emberrablás eltusolása, a békefenntartók állása melletti Hezbollah rakétakilövő észre nem vétele, bősz feljegyzésgyártás, ilyes). Ezt kellene ugye felváltani olyan katonai erőkkel, amelyek mondjuk legalább alapszinten hatékonyak lennének.

Kezdjük rögtön a legelején: ugye egy béke_fenntartó_ egységnek nagyjából akkor van értelme, ha a szétválasztandó felek egyetértenek odatelepítésükkel, pártatlannak tartják és a békefenntartó csapatok száma és felszereltsége megfelelő elrettentő erőt jelent az esetleges „félreértések” és egyéb kellemetlen, de gyakran előforduló eset kezelésére.
Ebből ebben a pillanatban nagyjából semmi sincs meg. Az UNIFIL-re (és minden egyébb, ENSZ-zászló alatt lévő csapatra) a fentebb említett okok miatt az izraeli fél mélységes és korántsem alaptalan gyanakvással tekint. A Hezbollah dedikált célja Izrael megsemmisítése, lehetőleg északról dél felé, ütemesen haladva. Akárhogy nézem, a két fél legkevésbé várja tárt karokkal az esetlegesen érkező békefenntartókat.
Az eddigi megszokott ENSZ-színvonalat képviselő csapatok érkezte ráadásul a Hezbollah kezére játszik. Lesz ugyanis egy olyan pajzs, amely alá odabújhatnak: az izraeli válaszcsapás természetesen agressziónak minősül, míg a Hezbollah rakétája kivizsgálásra váró ügy marad, kellő mennyiségű aktával fedezve az ENSZ inkompetenciáját. Ne legyen kétség senkiben: a terrorszervezet a gerillaharc „legnemesebb” hagyományainak megfelelően a lakott területeken működve, a lakosság között elvegyülve támad, így a válaszcsapás is az ENSZ által védett civil lakosságot sújtja. Ugye mindenki felismerte a dologban rejtőzködő csapdát?
Ráadásul az ENSZ-erők harcképessége, hogy finoman fogalmazzak, nem üti meg igazán egy átlagos izraeli gépesített egységét. És akkor még roppant finom voltam. Természetesen minden elismerésem északi nyelvrokonaink hősies munkájáért, a ghánai kéksisakosok erőfeszítéseiért vagy akár az ír és a kínai egységek munkájáért, de kellő létszám (1990 fő – 2006.05.31.), tűzerő (a maximum a könnyen páncélozott csapatszállítók) és felhatalmazás (golyóstollat kibiztosítani, cél a papír alsó széle-közepe!) híján inkább teáztak a Hezbollah tagjaival, mintsem bármit is tettek volna. Ha jóindulatú vagyok, akkor csak a tehetetlenség miatt. És ha még jobb indulatú vagyok, akkor mondjuk nem kezdem el mélységében feszegetni a Boszniában szolgálatot teljesítő orosz kéksisakosok és a szerbek, hogy is fogalmazzam meg, mélyreható és módfelett gyümölcsöző kapcsolatát. A jelenlegi tapasztalatok szerint pontosan ugyanez lenne várható egy nagyobb méretű ENSZ-kontingens érkezésekor. Azzal a különbséggel, hogy talán Kelet-Timorhoz képest kevesebb saját kisbabát hagynak a hátuk mögött mindenféle támogatás nélkül a derék harcosok, illetve Afrikához képest kevesebb lesz az ENSZ tagjai által elkövetett pedofil bűncselekmények száma.
Izrael „képben van”: nem hiába emlegeti a NATO-parancsnokság alatt lévő erők elfogadását.
Lássunk csak néhány alapvető problémát:

Mélység: a beérkező csapatoknak Dél-Libanont mindenképp, de optimális esetben Libanon egyéb területeit (a szír határvidéket feltétlenül) ellenőrzése alá kell vonnia. Nem tartom valószínűnek, hogy ezt a Hezbollah harc nélkül átadja. Ráadásul a „hagyományos” gerillákhoz képest egy, a helyi lakosság jelentős részének segítségét megkapó, hazai területen játszó, a védelemre évek-évtizedek óta berendezkedett ellenséggel kellene felkelők elleni háborút vívni, akik két, a térségben befolyásos államot is a logisztikai és politikai listájukon tudhatnak. Hogy ez mennyire kemény dió, azt éppen az izraeli hadsereg tanulja megfele lassan, nem kevés véráldozattal.
A Hezbollah erősebb és jobban felszerelt, mint akár a talibán, akár az iraki terrorcsoportok bármelyike. Igaz, kisebb területen is harcol.
A demilitarizált és ellenőrzés alatt álló mélységnek, ha figyelembe vesszük az eddigi rakétázás tapasztalatait, legalább 70 kilométeresnek illene lennie. Ez viszont a teljes Dél-Libanon mellett Bejrút déli területeit is érintené. A terület jellemzően hegyvidéki, erdős jellegű, sűrűn lakott. Csupán Bejrút említett részén kívül a 3000 négyzetkilométeren legalább félmilliós, zömében siíta lakosság él.

Bevonulás: legyenek bármilyen összetételűek a csapatok, az nem lesz jó.
1., Nyugat-európai kultúrkörből érkező egységek esetén: a keresztes, cionista-támogató erők segítik Izraelt;
2., Iszlám kultúrkörből érkező egységek esetén: Izrael kapna idegrohamot mondjuk egy pakisztáni-török-líbiai-egyiptomi kontingenstől.
Gyorsan belátható: egyszerűen nincs olyan konstelláció, ahol mindkét fél megbízna az érkező erőkben.
Az amerikaiak nem akarnak bemenni, meg hülyén is venné ki magát. A NATO szavakban nagy, de tettekben aprócska: a logisztikát persze számtalan ország vállalná, hiszen egy ciprusi logisztikai központ üzemeltetése kényelmes, biztonságos és politikai szempontból is „tiszta” meló. Csak az a baj, hogy bár nélküle sem lehet, de csak logisztikával háborút még senki nem nyert meg. A britek a történelmi érintettségre és az iraki, afganisztáni teljes leterheltségre, mint kizáró okokra hivatkoznak, a németek meg csak akkor mennének, ha a Hezbollah is hívja őket. Ez utóbbi felettébb valószínűtlen. A franciák pedig kötődnek Libanonhoz erősen, már voltak ott, beléjük rúgtak, hazamentek. Egyáltalán, mutasson nekem valaki egy olyan európai országot, mely megfelelő kapacitású gépesített hadsereggel rendelkezik, de nincsenek belső mozlim problémái. Mert ugye nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az akciókat a saját lakosságnak is el kell magyarázni. A mozlim kisebbség számára ezt egy kicsit nehezebb lesz, főleg ha a várható fegyveres összecsapásokra gondolunk.
Azt minden állam szeretné elkerülni, hogy a Hezbollah úgy tekintse, az izraeliek segítésére érkeztek. Ez valószínűleg mindenféle lövedékekben megnyilvánuló rosszallást jelentene, a halott békefenntartó meg csúnyán néz ki az esti híradóban.
Az izraeliek ráadásul sokkal többet várnak el a leendő nemzetközi erőktől: Libanon déli részének visszajuttatását a libanoni kormány fennhatósága alá, a Hezbollah féken tartását és a fegyverutánpótlás kiküszöbölését. Ez utóbbival a békefenntartók már Irán és Szíria bajszát húzogatnák. Az európaiak ennek megfelelően egy felfújt UNIFIL-rt képzelnek el: semmi harc, legyen ENSZ-mandátum (amit majd persze nem tartanak be), tűzszünet és akkor a békét majd jól megvédik a libanoni hadsereg délre terelésével. Ez egyben a libanoni kormány döntési helyzetét is kiemelné: azé a kormányét, melyben a kontrollálni kívánt terrorcsoport két miniszterrel vesz részt. A Hezbollahnak saját maga lefegyverzését kellene így megoldania. Vicces.
Javier Solana EU-s külügyi főbiztos szerint ráadásul nem lenne jó, ha a NATO nevével zajlana a dolog, mert azt a helyiek ugye az amerikaiakkal azonosítják. Nos, talán ha Európa kicsit komolyabban venné a biztonságpolitikát, akkor ez nem így lenne, de ez most egy mellékszál.
Egyszóval: az európai államok lelkesek, mindent bele, csak pont egy másik ország adja majd a harcoló alakulatokat, ez az egyetlen apró kívánság jár minden államfő fejében.
Pedig a terület ellenőrzéséhez, mint már említettem, sok katona és még több felszerelés kellene. A legfontosabb: a folyamatos felderítés, majd a gyors reagálás. Égi szemek mindenhol: UAV-k, műholdas felderítés, HUMINT, minden, amiből adat jön be. Az esetleges rakétakilövés időtartama, ha kicsiny, egy rakétás megoldásról van szó és nem teherutóra telepített sorozatvetőről, csupán néhány perc. Ez viszont azt jelenti, hogy az állást gyorsan, a levegőből kell megsemmisíteni. Ez pediglen helikoptert vagy vadászbombázót jelent. Számomra a tökéletes kombinációt a mélységi felderítő és mondjuk egy török F-16-os együttműködése jelentené. Az SDB elég lenne, mint ejtőlőszer, semmi durvább.
Nem spórolható meg azonban a szárazföldi „nehéz” technika sem. Harckocsik, IFV-k is kellenek: többek között éppen a reális ütőerő _felmutatása_ végett. Mint valahol régebben olvastam, a Balkánon a világ legegyszerűbb és leghatékonyabb checkpointja működött: két Abrams egymással szemben.
Ha túl könnyű a beérkező sereg, az sok lehetőséget nyújt a Hezbollah és más szervezeteknek egy-egy rajtaütésre. Fontos, hogy tartsanak a támadók a nemzetközi csapatoktól. Féljenek a tűzerőtől, legyen tekintély. Nem lenne okos ötlet például a dél-libanoni falvak rendszeres orvosi ellátását fedezet nélküli mentőautókkal ellátni. Van jobb megoldás is (egészségügyi APC), és végül is a nehéz fedezet is megállhat a falu szélén, nem kell bemennie a harckocsiknak okvetlenül a főtérre.
A civil lakosság „átnevelése”, főleg a déli területek siíta népességének, nem lesz egy egyszerű feladat. Valamely igen szofisztikált „hearts and minds”-dolgot kell(ene) kitalálni. Nomármost sikeres gerillaellenes hadjáratot vezettek már pl. a britek Malajziában. De akkor azért nem csak simogattak: volt ott tűzerő bőven, kitelepítgetések meg hasonló, a XXI. században már nem PC dolgok. A dolgot ugye tovább nehezíti az is, hogy a Hezbollah a terrorizmus mellett szociális tevékenységet folytat (igaz, Hitler birodalmában is működtek kórházak, öregek otthonai, segélyezések, mégsem szeretjük érte), biztosítják a siíták politikai súlyát és szerepét, tehát nem lenne könnyű kigyomlálni őket. Elméletileg meg lehetne kíséreli szétbontani a Hezbollahot nettó terroristákra (kilőni) és ún. „mérsékeltekre” (szeretni), de erre a folyamatra sincs igazán sikeres példa.
Esetleg a helyiek támogatása, segítése, hogy bebizonyítható legyen: van más, működőképes út a Hezbollahon kívül is. Erre a nemrég történt „cédrusos forradalom” is bíztató alap lehet. Csak nem éne annyira elcseszni a dolgot, mint ahogy az az Egyesült Államoknak sikerült Irak elfoglalása után.

Hazahúzás: a NATO-csapatok már kisebb veszteségek hatására fülüket-farkukat behúzva fognak hazahúzni. Nem hinném, hogy bármelyik NATO-tagállam (lásd a magyarországi hisztériát az iraki, egyetlen halálos áldozat után) vezetésében meglenne a politikai akarat (az USA-ban még csak-csak, de az arab és ezen belül a libanoni közvélemény is nehezen emésztené meg az amerikai csapatok megjelenését) egy bármilyen csekély, de folyamatos veszteség „benyelésére”. A közvéleményben még kevésbé. Az a szomorú igazság, hogy egy spanyol vagy portugál választót baromira nem érdekel, hogy az arabok és a zsidók ölik egymást Libanonban. Csinálják, csak maradjanak ott. Nade miért kellene saját országunk katonáit odavinni, a húsdaráló közepébe? A T. Polgár gondolatmenete egyszerű, a következménye is az. Választ, a kormányok meg csak olyanok, hogy szeretnének ott maradni, az ellenzék meg kormányra kerülni. Tehát mindenki azonnalderögtönésmost haza kívánja majd hozni a fiúkat: lásd a spanyol választásokat.
Nem tett másképp 1982-ben az USA és Franciaország sem: elég volt egyetlen, nagyobb szabású öngyilkos merénylet és máris mindenki hazahajózott, némi utójátékot követően.
A média meg teszi a dolgát: az értelmiség (tisztelet a kivételnek) folyamatosan ostorozza majd az imperialista, a kulturális sajátosságokra, az önkifejezés sajátságos formáira fittyet hányó bunkó politikusokat és katonákat, akik a roppant rokonszenves arab szabadságharcosok és forradalmárok torkán tapodnak vascsizmájukkal, fegyverüktől és az önkifejezés lehetőségétől (értsd: rakétaeregetés Izrael irányába) megfosztva őket.

PR: már említettem, hogy a Hezbollah kiválóan képes alkalmazni a médiaháború fogásait. Ez nem túl nehéz: egyrészt számíthat az arab sajtótermékek szinte egyöntetű támogatására, másrészt az európai sajtó és a véleményformáló értelmiség jellemzően Izrael-ellenes hozzáállására.
Ha én Hezbollah PR_vezető lennék, a csapatok bevonulása után a terrorcsoport fegyverzetének 5 százalékát (nem működő, már öreg, kacatjellegű darabokat) a CNN és más társaságok kamerái előtt adnám oda, kijelentve: az izraeliek a többit megsemmisítették. A természetesen épen maradt fegyverzetet pedig eltárolnám Észak-Libanonban (mecset, kórház, lakóház alatt-körül) és Szíriában. A nyugatiak kajálnák a happeninget. Ha meg a NATO-csapatok hazahúznak néhány év múlva, egyszerűen kicsomagolás és kezdjük elölről az egészet. A művelt és a bunkó amerikaiakkal szemben kultúrfölényben lévő nyugat-európai csapatok úgysem mernének mecseteket lerohanni, ellenőrzés végett…
Ha már PR: nem ártana az „Izrael védelme” helyett valamely egyéb szlogent, feladatmegnevezést találni a beérkező csapatoknak. Mondjuk „Libanon szuverenitásának helyreállítása” már jobban hangzana: bár kétlem, hogy a siíták körében ezzel vagy bármi mással túl sok babért aratnának

Hezbollah: mi legyen velük? Amit az izraeliek követelnek s amit a józan ész és Libanon szuverenitása is előírna, a teljes lefegyverzés. Na ez az, ami szerintem nem fog menni, ha az IDF elfoglalja Libanon egész területét és szabályszerű gerillavadászatot folytat, akkor is folyamatos lesz a fegyverutánpótlás. Igaz, rakétát nehezebben kapnának Iránból, de a hagyományos gyalogsági fegyverek becsempészése nem állna le.
Sokat emlegetet, sokat próbált de soha be nem vált elképzelés a fegyveres milíciák, terrorcsoportok tagjainak „pacifikálása”. Ez látványosan megbukott a palesztinoknál: nem hinném, hogy a Hezbollah tagjából jobb és tisztább rendőr vagy katona válna.

Hozzátenném: minél jobban kivérezteti a Hezbollahot az Izraeli Hadsereg, a NATO-csapatoknak annál könnyebb dolga lesz, katonailag legalábbis. Kevesebb ember, fegyver…
Izrael céljai két csoportba oszthatóak. Egyrészt az elrabolt katonák kiszabadítása (rövidtáv), másrészt a rakétaveszély megszüntetése, a Hezbollah szétzúzása (középtáv). A Hezbollah viszont számíthat az időre, mint hű szövetségesre: minden nappal egyre több halott kisgyerek jelenik meg a híradásokban, s a hosszadalmas anyagháborúban is igen sokáig kitarthat. Ne feledjük el, nem csupán a katonai erő biztosítja a győzelmet, sőt, a katonai győzelem sem biztosítja a közvélemény támogatását. Vietnamban sem Ho Si Minh állt nyerésre a csatamezőn.

Ha a nemzetközi erők nem fegyverzik le a Hezbollahot, a libanoni hadsereg ere nem lesz képes, több okból sem. Ha viszont csak „missziózni” jön a több tízezer katona, akkor a helyzet hasonlatos lesz egy fedőhöz. Amíg van, addig a mélyben bugyognak a dolgok, maximum időnként megemelkedik a fedő széle egy pillanatnyi gőzkitöréshez. Ha a fedő lekerül, akkor fog odaégni minden.

Jah és legvégül: talán ideje lenne elgondolkodni azon is, hogy nem békefenntartó, hanem béketeremtő csapatok kiküldése lenne az üdvös. Béke ugyanis nincs, a nem létező békét meg már az UNIFIL is megpróbálta fenntartani. Látható sikerrel…
Pontosan meg kellene határozni, mi a feladat: a Hezbollah újrafegyverkezésének, műveleteinek, bázisai és rakétakilövő állásai kiépítésének megfékezése. Ehhez sok felderítés kell, ellenőrző pontok nehéz fegyverzettel, járőrözés éjjel-nappal, házak, mecsetek, iskolák, madrasszák, kórházak átkutatása, az iráni és a szíriai logisztikai vonalak elvágása, illetve időnként tűzharcba keveredés is, ahol fölényes túlerőt kell felvillantani. Nem hinném, hogy „bepróbálkozás” nélkül menne a dolog. A Sínai-félszigeten, Cipruson megy, hiszen ott mindkét fél akarja a békét. A Hezbollah viszont ölni akar: ha a békefenntartók ebben akadályozzák, akkor egyszerűen harcoló félnek fogják tekinteni, Izraelt támogató csapatokként. És akkor megint 1982-ben vagyunk, Bejrútnál…
Ha a feladat már tisztázott, akkor lehet nekiállni tervezgetni: ki és mi kel, s mi honnan érkezik.
Ja és legfőképpen azt: ki fizeti???

Zárómotívumként szeretném idézni Mahmoud Ahmadinejad iráni elnököt: „Libanon egy történelmi kísérlet terepe, mely kísérlet eredménye meghatározza az emberiség jövőjét”.
Nem vagyok benne biztos, hogy hülyeséget mondott…

6 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Szép és részletes írás, gratulálok. Pont az ilyenek miatt szeretem olvasni ezt az oldalt. A furcsa az egészben az, hogy a véleményünk a dolgokról eléggé megegyezik, bár gondolom neked szélesebb rálátásod van az eseményekre. Csak így tovább, továbbra is örömmel várom az írásaid. Tisztelettel :Weasel

11:15 de.

 
Anonymous SirAbacus said...

Én is csatlkoznék az előttem szolóhoz (bár ne kellene és azt mondhatnám, hogy ez nem a valóság...) Nagyon örülök, hogy végre valaki kertelés nélkül ír a témáról. Sokak véleményével szemben ha fejünket a homokba dugjuk akkor nem változik meg a világ maximum minket rugnak fenékbe. Jó lenne, ha végre szembenéznénk magunkkal és elgonodlkoznánk mit vagyunk kockáztatni világunk fejlődésért. Sok sikert a további írásokhoz!

9:28 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

Weasel, sirabacus:

Koszonom, elore a lenini uton, vagy mi a szosz... :)


Udv!

Trau

2:10 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Here are some links that I believe will be interested

2:19 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Here are some links that I believe will be interested

11:15 du.

 
Anonymous Névtelen said...

I like it! Good job. Go on.
»

6:10 de.

 

Megjegyzés küldése

<< Home