Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szombat, július 15, 2006

Libanoniáda, #4

Nos, egy hírt találtam így éjfél előtt, amely szerintem külön bejegyzést érdemel. Libanon miniszterelnöke, Fouad Siniora, mint előző bejegyzésemben is említettem röviden, az ENSZ segítségét kérte mind a harcok leállításához, mind az ország szuverenitásának helyreállításához.
Ha nagyon cinikus akarok lenni, akkor azt mondanám: az országnak sokba’ van az, hogy vezetői csak most ismerték fel, hogy nem jó ötlet Dél-Libanont átadni a Hibullah terrorcsoportnak.
Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy például 2000. és 2006. között miért is nem sikerült az ENSZ-t megtalálni hasonló kéréssel? Miért csak most jutott a tisztelt politikusok eszébe, hogy az ország akkor teljes, ha területének minden részére kiterjed az államszervezet fennhatósága? Hogy nem fáintos, ha az ország egy jelentős részét egy terrorcsoport használja, gebinben? Amolyan szent elefántként, amit senki nem mer felidegesíteni?
Játsszunk el egy kicsit a gondolattal: az ENSZ valóban felkérést kap egy ilyen akcióra. A cél: Libanon teljes szuverenitásának elérése, a Hizbullah eltávolítása Dél-Libanonból. Rendben van. Lesz rá határozat, meg minden szükséges formalitás.
Máris itt az első probléma: milyen ország csapatai vesznek részt? Ugye az Egyesült Államok eleve kiesett. Gondolom, Szíria pusztán a móka kedvéért szívest-örömest felajánlana rögtön két páncéloshadosztályt is: ennek mondjuk sem Libanon jelentős része, sem Izrael nem örülne. Melyik ország lenne kész önként és dalolva csapatokat küldeni a világ legnagyobb lőporos hordójának tetejére? Talán a Libanonhoz sok szállal kötődő, a régi gloire visszaállítására sokra hajlandó Franciaország, a saját belső mozlim problémahegyeivel? Az EU? A stratégiai csápjait nyújtogatni kívánó, Iránnal gyümölcsöző kapcsolatokat fenntartó, a Közel-Keleten helyét kereső Kína? Oroszország, aki hagyományosan fontos helyi szereplő?
Vagy megint jönnének Ghána, Banglades és a többi apró tagállam roppant igyekvő, de harcértéküket tekintve, hogy is mondjam, nem túl magasan kvalifikált csapatai?
Eleve, milyen felhatalmazást kapnának a csapatok? Mikor lenne engedélyezett a fegyverhasználat? Mit csinálnának, ha egy csapat tökig felfegyverzett és a helyi lakosság támogatását élvező Hizbullah terroristába botlanának? Akik mondjuk közlik, hogy ez a megfigyelőpont mától bizony az övék? A boszniai esethez hasonlóan ismét New Yorkból érkezne a tűzparancs?
Esetleg a kéksisakosok egységparancsnoka felsorolhatja majd, hogy milyen ENSZ-határozatokat sértenek meg épp a terroristák. Valószínűleg élénken érdekli majd őket. Súlyosabb esetben, saját döntési jogkörben felemelheti a hangját is, adott helyzetben egy mutatóujj-lengetés is beleférhet.
Ebben a pillanatban egyetlen olyan ENSZ békefenntartó műveletet sem ismer a világtörténelem, mely a szétválasztandó felek akarata és teljes együttműködése hiányában sikeres lett volna. A Sínai-félsziget sem azért csendes, mert az ENSZ-csapatok elrettentik az egymás vérére szomjazó egyiptomi és izraeli csapatokat. Azért van ott nyugi, mert mind a két fél nyugalmat akar. Pont. Ehhez az ENSZ-nek sok köze nincsen.
Libanonban viszont ez korántsem van így: ennek megfelelően hatékony, a fegyveres összecsapásokat, terrorcselekményeket kiküszöbölő békefenntartásról szó sem lehet.
Arról sem vagyok igazán meggyőzve, hogy a polgárháborús veszélytől sújtott, a Hizbullahnál sokkal rosszabbul felfegyverzett libanoni reguláris erők képesek lesznek valóban megakadályozni a Hizbullah visszaszivárgását és akcióit.
Sokat mondó momentum volt az is, amikor Saniora úgy kritizálta a Hizbulahot, hogy a szervezet nevét nem ejtette ki. Ezzel is egyértelművé vált: a libanoni kormány nem akarja vagy nem meri tisztán és világosan kimondani: bizony a siíta lakosság által erősen támogatot terrorszervezet az, amelyik akciójával a romlást hozta az országra.
Örvendetes, hogy a miniszterelnök ma már úgy gondolja: „a kormánynak van egyedül legitim joga arra, hogy a háború és a béke ügyeiben döntsön, mivel ő képviseli a libanoni embereket”. A tapasztalatok szerint Libanon népének egy jelentős részét nem a kormány, hanem egy terrorszervezet képviselte és képviseli, megjegyzem: a kormányban is helyet kapva.

3 Comments:

Anonymous Peta said...

Üdv Trau!

Gratulálok a blogodhoz, rendkívűl infógazdag, remek kis tanulmányok szerepelnek benne. Nem véletlen, hogy már hónapok óta olvasgatom. Nemrég nézelődtem egy sort az archívumban, és megakadt a szemem a: Falconok a szomszédban-című írásodon és eszembe jutott valami. Tudom, hogy most bőven el vagy látva témával, és ez még egy darabig így is lesz, azonban szerintem mindannyian, akik a blogodat olvassuk, szivesen vennénk, ha írnál egy kis tanulmányt Magyarország, valamint a környező országok kapcsolatáról, azok külpolitikájáról, fegyveres erőinek állapotáról, az egyes fejlesztésekről, a várható trendekről. Arról hogy hogyan használták, használják fel velünk szemben mindezt a külpolitikájukban, illetve ezzel szemben mi volt ezekre a mindenkori magyar diplomácia válasza.

Ja, és kávét 2 cukorral, tej nélkül;-)
Üdvözlettel: Peta

8:19 de.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

Peta:
Ooooo... Igyekszem, bar az altalad felvetett temakupac alapvetoen egy konyvnyi anyagot eredmenyez.
Elmeletileg osztol szusszanhatok egy kicsit, akkor nekiallok. Kerlek, rugdossal majd meg az ugyben... ;)

Jah es kavet inni tej nelkul?! Legalabbis reggel?!?!?! ;))))))

Udv!

Trau

9:07 de.

 
Anonymous Peta said...

Üdv Trau!

Szerintem mind örülnénk egy ilyen tanulságos mesének. Majd rugdoslak is, ha kell...;)
Üdv.: Peta

3:31 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home