Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, július 24, 2006

Libanoniáda, #10

Az első írást ajánlanám azoknak, akik úgy tartják: amit az Izraeli Hadsereg és Légierő művel, az példa nélküli, vérengzéssel felérő indiszkriminatív büntetőexpedíció.
1982. februárjában Hafez al-Asszad szíriai elnök és világi kormánya iszlám szélsőségesek támadásával volt kénytelen szembenézni. Az elnök döntött: Szíria negyedik legnagyobb városát, a lázadók központjának számító Hamát körbevette a szír hadsereg és napokig tartó ágyútűzzel gyakorlatilag minimum 20 ezer, de egyes források szerint 30-40 ezer civil veszítette életét (képek errefelé). Az akció a kormány szempontjából sikeres volt: az addigiakhoz képest a töredékére esett vissza a mozlim szélsőségesek akcióinak száma, s azóta lezajlott egy csendes elnökváltás is. A büntetőakció lényege a „Hama törvénye” néven ismert megállapításban kristályosodott ki.
Ehhez képest kérném mérni a libanoni légicsapásokat…

A fentieket egyben Thomas L. Friedman cikkének bevezetőjeképp is ajánlhatom. A neves szerző a The New York Times hasábjaira írta „Hama törvényei” című cikkét. A szerző a közel-keleti kormányok tevékenységét, a szélsőséges mozlim szervezetekkel kötött alukat és a helyi sajtó működését vette górcső alá.

Mark Steyn a Chicago Sun-Times oldalain gondolkodott el egy kicsit a két államot feltételező megoldáson, a siker lehetőségén, a terrorvezetők „pacifikálásán”, az ENSZ hatékonyságán és a hivatalos, rendes háborúkat felváltó terrortámadások filozófiáján.
A dolog érdekessége tényleg az, hogy nem sokat hallani: a közel-keleti terrorszervezetek a zsidók, a nyugatiak és minden, nem megfelelő személy kiűzése vagy megölése után mihez kezdenének? Ha nagyon-de-nagyon gonosz akarnék lenni, akkor azt mondhatnám: példa van, hiszen a gázai kivonulást követő reggelre egy ép üvegház nem maradt, a többi puszításról nem is beszélve.
Ugyanakkor hozzá lehet tenni: ha Izrael „elfogyott”, marad ellenség bőven. Egyrészt a térség „nem eléggé mozlim” államvezetései, másrészt a Nagy Sátán, ugye.

Izrael immár nem zárkózik el idegen csapatok Dél-Libanonba telepítésétől. Mint ahogy azt Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter is bejelentette, az ország kész elfogad harcedzett, megfelelő katonai kapacitásokkal felvértezett európai csapatok jelenlétét.
Megjegyzendő, hogy az esetlegesen érkező erőkkel kapcsolatban több probléma is felmerül. Egyrészt a mandátumuk: ha a Hizbullah kiszorítását és Libanon szuverenitásának helyreállítását tekintjük célnak, az ENSZ kéksisakosainál nagyságrendekkel erősebb mandátummal, szabadabb mozgástérrel kell rendelkezniük. Valahogy úgy, mint Bosznia-Hercegovina vagy Koszovó esetében. Kevesebbel Izrael sem fogja beérni, teljes joggal: az indokokat majd lásd lejjebb. Ez az erős mandátum viszont a libanoniak szemében akár megszállás is lehet: nehéz elképzelni egy válságövezetben mozgó harci egséget tűzparancs nélkül, például. S mint már többször is felmerült, mit tesz majd a siíta lakosság, ha egy német járőr kilövi a Hizbullah rakétákat eregető egységét?
A létszám is zizisnek látszik: egyes becslések szerint legkevesebb 20 ezer jól képzett és jól felszerelt, harci egységekben dolgozó katonára lenne szükség ahhoz, hogy a szír-libanoni határt is ellenőrzésük alá vonják. Azt ugye nehezen lehetne elképzelni, hogy ez a határszakasz őrizetlen marad. Akár így vagy úgy, de ellenőrizni kell, különben a fegyvercsempészet továbbra is ellátja a terrorcsoportot mindenféle érdekes rakétával például.

Olyan aranyos rakétákkal, amelyek robbanófejében sok kis Hezbollah-történelem, Amir Tahemi tollából. Érdekességek, tények, évszámok, történések. Kellemes háttéranyag a jelenlegi csetepatékhoz.

Mellé illik egy részletes Libanon-összefoglaló, WILLisms weboldaláról. Történelem, pártok, személyek.


Mitchell Bard a dezinformáció lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Nem csak az egyik oldalon vannak civil áldozatok, jegyzi meg halkan a szerző. Jenin árnya lebeg a mai tudósítások felett: de számos más, hamis információ vagy tényként kezelt híresztelés is felsorolásra kerül a cikkben.

Sever Plocker is erről beszél, amikor a „jeninizálódás” veszélyére hívja fel a figyelmet. Mindannyian tudjuk, hogy az újságokat, a híradót a szenzáció, a vér és a szenvedés adja el, de nem árt, ha a benne közöltek legalább köszönőviszonyban van a valósággal. Ha mégsem, az sem nagy baj, hiszen mint a már említett Jenin példája mutatja, minden megy tovább. Az, hogy a címlap hazudott, az már később csak kishír, maximum 4 mondat, a 23. oldal alján, balra lent.

Felébredt mindeközben a Human Rigthts Watch is: július 18-i közleményük szerint a Hezbollah az Izraelre kilőtt rakétákkal legrosszabb esetben direkt célozták meg a civileket. Sőt, mi több, több olyan rakéta is becsapódott, amely a már említett golcsókkal volt felturbózva. Ezek célja a HRW megállapítás szerint sem katonai, hanem az, hogy minél nagyobb szenvedést okozzon a civil lakosság körében.

De azért akad még egyéb probléma is, ha a genfi egyezményre gondolunk:
- a harcban részt vevő felek egyike nem egy azonosítható katonai szervezet;
- a harcban részt vevők nem viselnek semmilyen megkülönböztető jelzést, megy azonosítaná őket, mint egy fegyveres szervezet tagjai;
- a harcban részt vevők nem viselnek egyenruhát, mely megkülönbözeti őket a civilektől;
- a harcban részt vevők civil lakosság közé bújva támadnak, őket pajzsként használva;
- a harcban részt vevők fegyvereket, lőszereket rejtenek el a civil lakosság épületeiben, azok környékén.
Csak úgy hirtelen…Tudom én is jól, hogy a gerillahadviselés így működik, csak akkor azt is illene tudomásul venni, hogy a gerillák elleni hadviselés is így működik. Civil áldozatokkal.
Azt a fegyvert még nem találták fel, sajnos, amely képes lenne egy lakóház tetején lévő rakétakilövő állomást úgy megsemmisíteni, hogy sem a háznak, sem a bennlakóknak, sem a járókelőknek nem esik semmi baja. A civil áldozatok okozója ez esetben a rakétakilövőt oda telepítő szervezet.
Pont erről beszélt egyébként a BBC is, amikor megjegyzik: „nehéz megkülönböztetni a terroristát a civiltől.”

5 Comments:

Anonymous Liverbird said...

Volt ma a Napnyugtában Libanon itteni nagykövete. Érdekes volt. Véleménye szerint Izrael volt a támadó, ők csak a légicsapások megkezdése után kezdtek lőni izraeli területeket. Külön ki kell emelnem, hogy az "ők" alatt a libanoni hadsereget és a Hezbollah-ot értette. Kifejtette, hogy a Hezbollah része Libanonnak, mert ugye Libanoni állampolgárokról van szó, akik még a kormányban is képviseltetik magukat.

És itt jönne a kérdésem. Ha ugye bizonyos, hogy valójában a Hezbollah kezdte a rakétatámadásokat Izrael ellen, akkor a fentiek ismeretében tulajdonképpen egy legitim háborúról van szó, melyet a megtámadott Izrael kezdett (avagy visszaütött) az agresszor Hezbollah és vele együtt természetesen Libanon állam ellen. Szóval ha a libanoni vezetés így értékeli a Hezbollah-ot, akkor miért sírnak? Maguknak köszönhetik.

11:36 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Trau bátyó, olybá tűnik, hogy ah amai történetben szerepel az AI, amit mindig annyira hiányolsz.

10:48 de.

 
Anonymous Névtelen said...

Here are some links that I believe will be interested

3:06 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Here are some links that I believe will be interested

7:22 de.

 
Anonymous Névtelen said...

I really enjoyed looking at your site, I found it very helpful indeed, keep up the good work.
»

8:36 de.

 

Megjegyzés küldése

<< Home