Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

kedd, július 04, 2006

Külpol megamix, #24

Elsőként egy kis külpol lesz ma, aztán repülős hírek és a végén egy Airbus-összefoglaló: az utóbbi hónapok leglátványosabb zuhanórepülését mutatta be Európa büszkesége, a frankogermán zászlósrepülő, vagy mi.

Elsőként egy roppant érdekes irományra hívnám fel a figyelmet: a No Pasarán! nevű francia blogot egy, a bagdadi Zöld Zónából távozó amerikai külügyes diplomata levele olvasható. Nagyon remek anyag, korrekt elemzéssel él az iraki eseményekkel, hibákkal, elért dolgokkal kapcsolatban.

Ha már okos írásokról beszélünk, érdemes Ayaan Hirsi Ali novelláját elolvasni. Az írás a „The Caged Virgin” címet kapott könyv egyik része, de önmagában is remekül megállja a helyét. A hölgy a társadalmi alapértékekkel, azok szélsőséges magyarázatával, tagadásával és a mozlim alapértékekkel foglalkozik. Jó írás, elolvasni, végiggondolni javaslom.

Elveszítette-e Izrael 1976-os szellemét? Ez volt az az év, amikor a távoli ugandai Entebbében a zsidó állam azt a briliáns túszmentő akciót, melynek azóta is csodájára jár a világ. Jeff Jacoby a Boston.com oldalán arról gondolkodik: lehet, hogy ennek a tettrekészségnek vége? Hogy a terroristákkal már nem kemény kézzel, tárgyalások nélkül foglalkozik az ország? Hogy belül fáradtak el a harcokba – még ha azok győzelemmel jártak is?

Imam, egy bebörtönzött palesztin terrorista gyermeke, s egy Hamasz-tagsága miat szintén lecsukott nagybácsi rokona írt levelet Gilad Shalid édesanyjának. A levél teljes terjedelmében olvasható az ynet-en.
A levél nagyon szép, csak éppen (érthető okokból) nem kevéssé egyoldalú. Kifejezetten érdekes az, amit Imam megjegyez: az Izraelben elítélt palesztinok egyetlen bűne, hogy tollat vagy követ ragadtak a megszállók ellen. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyezni: amellett, hogy biztosan ilyenek is ülnek, igen sok hidegvérű gyilkos, terrrorista és támogatóik is csücsülnek. Nem kellene fehére mosdatni azokat, akiknek kezéhez ártatlanok vére tapad. S mivel az egész írás erre a motívumra van kihegyezve, szememben ezzel hiteltelenné is válik.

Hasonlóan szívszorító és hasonlóan teljesen egyoldalú Latifa Abu Hmed története. AZ AFP hírügynökség fényképes beszámolójában feltűnt palesztin anya hét gyermekéből egyet 1994-ben lőttek le az izraeli különleges alakulatok, hatan börtönben ülnek (négyen életfogytot kaptak a beszámoló szerint). A kedves fiúk az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja néven ismert terrorszervezet tagjai.
A cikk a szokásos európai cikkek sorába illeszkedik: a palesztinok szenvednek, a zsidók pedig gonoszak, börtönbe zárósak, gyilkolósak. A cikkből viszont nem tudjuk meg, a kedves fiúk miért is ülnek? Kapcsolódva az előző tudósításhoz, esetleg verset írtak az izraeli megszállás ellen? Nem hinném, hogy egy izraeli különleges alakulat azzal szórakozik, hogy válogatás nélkül ártatlan palesztin fiatal férfiakat gyilkol.
Sajnos megint azt kell mondanom: így, ebben a formában Selim Aheb Ettaba írása is hiteltelen, PR-célokat szolgáló.

Ha már a hitelességnél tartunk, érdemes Amr Moussa, az Arab Liga főtitkárának szavaira figyelmeznünk. Moussa szerint az arab világ Amerika barátja. Baj csak az Egyesült Államok saját, belső negatív erőivel van, akik elhitetik, hogy a civilizációk összecsapása történik. A nacionalista amerikai belső erők szítják csak a tüzet a mozlimok ellen.
Természetesen itt az ideje Izrael támogatásának befejezésére és egy kiegyensúlyozott, az arab érdekeket is képviselő Közel-Kelet politika kialakítására.
Hát, több szempontból is érdekes egy gondolatmenet.

Hogy én mennyire untam már, hogy a hazai és a külföldi sajtó hetek óta azt harsogta: a Hamasz Izrael állam elismerésének küszöbén áll. A bebörtönzött szélsőségesek és terroristák által elkészített dokumentumokra alapozva a külpol újságírók többségét elöntötte a maximális optimizmus. Kevesen voltak, akik végig azt próbálták magyarázni: elismerésről szó sincs, hülyeséget beszéltek, kedves újságírók.
A helyzetet a Spiegel remélhetőleg megoldotta, mindenki számára világosan. A Szíriában élő Abu Marzook, a Hamasz „politikai szárnyának” második embere nyíltan, kerek-perec kijelenti: szó sincs Izrael elismeréséről, soha nem is volt és nem is lesz. A börtönpapírokban csak és kizárólag a palesztin állam megalapításáról, elismeréséről esik szó.

Közeledve július 7-hez, Gordon Brown ismét megpróbálja keresztülverni a brit törvényhozáson a 90 napos törvényt: ennek alapján a terrorizmussal kapcsolatos ügyekben őrizetbe vett személyeket a szabvány 28 nap helyett 90 napig lehetne benn tartani, vádemelés nélkül. Ezt a javaslatot tavaly már visszadobták, többek között 48 „lázadó” munkáspárti képviselő aktív segítségével.
Érdekes a cikk második felében bemutatott életkép: a londoni merénylők családja, barátai tagadják, hogy az elkövetők valóban az elkövetők voltak. Photoshop volt a biztonsági kamerák képe is…
Jah és a közvélemény démonizálta az iszlámot, így a mozlim fiatalok dühösek lettek, így könnyen áldozatul eshetnek a nyugat-ellenes szélsőséges jelszavaknak. Miért is nem lepődök meg ezen?

Várjunk csak! A média a hibás! Mert túllihegik a terrortámadásokat! Miért kell ezekről _így_ és ennyit írni? Ez csak arra jó, hogy hergeljék a tudatlan nyugatiakat, akik még nem jöttek rá: az iszlám a béke vallása.
Az Elham Asaad Buaras tudósításában szereplő tanulmány néhány sebből vérzik: így például annak jelzésétől, hogy az elkövetett, így a lapokba tudósításként is bekerülő terrocselekmények fájdalmasan döntő többségét mozlim személyek és/vagy szervezetek hajtják végre. Azért hibáztatni nyugati sajtót, hogy ezt leírja //ha egyáltalán leírja, hiszen a tapasztalatom szerint felettébb szemérmesek bírnak lenni, lásd aktivista vs. terrorista…//, az erősen visszatetsző dolog.
Amúgy maga a vizsgálat is eléggé amatőrnek tűnik: egyetlen körben, két csoportban egy-egy cikket elolvasva mérték a sajtó „iszlámfóbia-keltő” hatását. Ennél azért sokkal részletesebb vizsgálatokat is végeztek és végeznek már ez ügyben, Nagy-Britanniában is…