Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szombat, július 15, 2006

Irániáda, #3

Újabb eseménydús nap áll mögöttünk, s hol van még a szombat vége?!

Elsőként foglalkoznék egy kicsinység az izraeli Sa’ar 5-ös korvett megsérülésével. A hajót a jelek szerint, ellentétben az első jelentésekkel, nem egy pilóta nélküli, robbanóanyaggal megpakolt felderítőgéppel támadták meg. Az Izraeli Haditengerészet közlése szerint egy Iránból származó, 100 km-es hatótávolságú, radarirányítású C802-es (kínai nevén YJ-82-es) föld-tenger osztályú, hajó elleni rakéta.
Ez az értesülés teljesen más fényben világítja meg a Haditengerészet számára roppant kellemetlen esetet. A rakétarendszer ugyanis meglehetősen bonyolult (egy RPG-vetőhöz képest mindenképp), használata és sikeres célra irányítása pedig jól szervezett és jól képzett személyzetet felételez. Irán ezt a rakétarendszert az 1991-es Öböl-háborúután importáálta nagy számban Kínából, okulva a szövetségesek haditengerészeti sikereiből. Egyes értesülések szerint Irán legalább 60 darabot vásárolt, s 2006. áprilisában bejelentette: a helyi nevén Noor nevet viselő fegyvert immár légijárművekről is képes indítani. Ehhez azonban nagy méretű repülőgép vagy helikopter szükségeltetik, tekintetbe véve a 6 méternél is hosszabb rakétafegyver méreteit. Nincs az a Hizbullah-kezelte robotrepülőgép, mely ezt cipelni lene képes. Nyilvánosság hoztak egy filmet is, mely állítólag a sikeresnek bizonyult rakétaindításról készült. A rövid filmen látható, ahogy két rakéta indul a város széléről. Mint ismeretes, az egyik állítólag egy egyiptomi hajót kapott telibe.
A rakéta alkalmazása, mint említettem, igen magas követelményeket támaszt a kezelőkkel szemben. Szerény véleményem szerint nem a Hizbullah, hanem iráni „tanácsadók” indították a C-802-eseket. De miért is említem a bonyolultságot? Lássuk, mi kell egy radar vezérlésű hajó elleni rakéta sikeres használatához.
1., Mivel a rakéta saját radar felderítő és célravezető rendszere csak a hajótól nem messze kezdi meg működését, ismerni kell a célpont nagyjából pontos helyzetét. Ehhez szükséges egy nagyobb hatótávolságú felderítő radar használata.
2., A kapott koordinátákat a kilövésre váró rakéta vezérlőrendszerébe kell táplálni.
3., A kilövés után a rakéta a hajó nagyjábóli helye felé repül.
4., A célpontot vagy a saját radarrendszere, vagy a szárazföldön lévő tűzvezető radar adatai alapján találja meg és támadja.
Nos, mint látható, a sikeres támadáshoz szakemberek kellenek, meg radarsugárzás. Sok radarsugárzás. Jelenleg nem ismeretes, hogy a meglehetősen kifinomult Elisra NS-9003/9005 elektronikai harcirendszerel és Elta EL/M-2218S légvédelmi radarrendszerrel felszerelt, az Izraeli Haditengerészet egyik legmodernebb hajótípusaként ismert, az 1990-es évek első felében hadrendbe lépett hajók egyike miért nem észlelte a rakéta kilövését és miért nem volt képes elhárítani a rakétát.
A dolog politikai vetülete: egyértelmű, hogy Irán keze tette be a lábát. A derekas képzavar kevéssé derekas cselekményt takar, Libanon ismét egy proxyháború helyszíne. Mindenki tudja, hogy Irán és Szíria támadja Izraelt, a libanoni terrorcsoporton keresztül, de mégsem ez a három ország esik egymásnak, hanem Libanon kapja a pofonokat.
A proxyháborút erősíti az a kiszivárogtatott értesülés, mely szerint mintegy 100 iráni katona dolgozik Libanonban, a Hizbullah terroristáit segítve. Valószínűleg tanácsadók, ennek úgyis nagy hagyománya van ezen a környéken (is).
Hozzátenném, hogy ma kilőtték Libanon összes, parti telepítésű, tengert figyelő radarját. Gyanítom, innen származhattak a rakéta sikeres alkalmazásához szükséges koordináták. A hivatalos izraeli magyarázat szerint egyébként nem tudtak arról, hogy a rakéták Libanonba kerültek. Gyengécske magyarázat.

Teszem hozzá, nem ok nélkül. A libanoni kormány jelenleg aktív jajongással, illetve fűhöz-fához szaladgálással tölti a két rakétatámadás közötti időt, pedig előbb kellett volna gondolkodniuk. Elsősorban azon, hogy tényleg jó ötlet-e az ország déli részét Hizbullahisztánná alakítani. Tény, hogy a siíta terrorszervezet az ország lakosságának egy része nevezetesen a siíta népcsoport lelkesen támogatja, de a felelősséget az ország egésze viseli, lásd a mostani háborút. Az ellenérvek ismertek: a libanoni kormány gyenge, s el akarták kerülni a polgárháborút, ezért nem „nyúlhattak hozzá” a Hizbullahhoz. Nos, például a Hariri-gyilkosságot követő szír kivonuláskor akár külső segítséget is lehetett volna kérni a lefegyverzést előíró ENSZ-határozat betartatásához. A libanoni kormány nem ezt tette: most néz szembe a nem-cselekvés következményeivel.
Ahogy egy kedvenc blogom egyik hozzászólásában olvastam: a forradalom //célozva a Cédrus Forradalomra// nem csak abból áll, hogy csinos csajok táncolnak az utcán, jópofa arcfestéssel. Ettől a Hizbullah terroristái nem rettennek meg. Libanon egyetlen esélye, ha valaha is békét akar,. Hogy segít Izraelnek kiűzni a Hizbullahot.
Természetesen ennél nagyságrendekkel könnyebb felvenni az áldozat-szerep kényelmes gúnyáját és dél felé mutogatni. Megértem, ki szeret hősként fellépni, mártír lenni?
Fouad Siniora libanoni miniszterelnök szombat esti tűzszünet-kérelmét azzal indokolta, hogy csak így lesz képes Libanon egész területére kiterjeszteni az ország szuverenitását. Érdekes, 2000. és 2006. között, a lehető legteljesebb tűzszünet és az izraeli csapatok kivonulása után miért is nem sikerült? Ha akkor, békeidőben nem sikerült, most miért sikerülne?

Érdekes kísérletnek is szemtanúi lehetünk: Izrael Patriot PAC-3-as légvédelmi és rakétaelhárító rakétákat telepített Haifa környékére. Kíváncsian várom, milyen hatékonysággal dolgoznak majd a bejövő ballisztikus rakéták ellen.

***Helyesbítés***
A szóban forgó rakéták még előző generációs PAC-2-esek, melyeket nagyobb, SCUD-méretű rakéták és repülőgépek ellen alkalmasak.

A háború során első ízben támadták az izraeliek a libanoni kikötőket is: ez egyértelműen a fegyverutánpótlás megakadályozására tett lépés. Azonban hozzá kell tenni: egyrészt már tengeri blokád él Libanon körül, másrészt a szíriai szárazföldi határ tárva-nyitva. Kérdés, az Izraeli Légierő mennyire képes az innen érkező fegyverszállítmányokat felderíteni és megsemmisíteni.
Bevetették a Nyugati Civilizáció Rettegett Fegyverét, a Végső Megoldást, a Karikatúrákat is. Igaz, Mohamed ebben a körben kimaradt: csupán Nasrallah képe került nem igazán hízelgő módon a kiszórt több tízezernyi cédulára.

Melegszik a verbálcsata Izrael és Szíria között: Muhammad Habash parlamenti képviselő azzal fenyegetődzött, hogy Szíria akár erővel is visszaveszi a Golán-fennsíkot. Ez, jegyezzük meg, két, sőt, három szempontból is izgalmas kijelentés. Egyrészt ugye nehezen elképzelhető, hogy a derék honatya magától beszélne össze-vissza: vélhetően a szíriai vezetés jóváhagyásával fenyegetődzött a képviselő.
Másrészt azért ez egy bátor kijelentés volt. Vegyük észre, hogy Izrael eddig egy teszkógazdaságos háborút vívott Libanonban. Egy rendes Izrael vs. arab világ hajbakapáshoz képest (mint mondjuk 1973-ban) a légitámadások száma töredéknyi, a tüzérség és a haditengerészet sem szakad meg a harcokban. A szárazföldi egységek pedig egyelőre köszönik szépen, de sziesztáznak. S azt se felejtsük el, hogy Izraelnek 1967. óta volt elég ideje a fennsík védelmét megszervezni. A honatya által emlegetett önkénteseknek meglehetősen nehéz dolga lenne a védekező háborúra évtizedek óta készülő goláni izraeli csapatok ellen. Még úgy is kemény menet lenne (és személy szerint nem Szíriára tenném a következő havi kosztpénzemet), ha a szíriai reguláris erők is beszállnának.

Ráadásképp megemlítendő, hogy egy lapértesülés szerint Damaszkusz 72 órát kapott Izraeltől a katonák visszaszolgáltatására. Ellenkező esetben „katasztrofális következményekkel” járó offenzívát helyeztek kilátásba. Ez, ha valóban így lenne, sok mindent jelenthet: egy szárazföldi offenzíva Libanon területe ellen, vagy (nagyon nagy fantáziával, de) akár egy légitámadás-sorozat Szíria ellen. Én első körben egy „You’re dead…” feliratú SUU-20 gyakorló bomba ledobására szavaznék, mondjuk a szír elnöki palota kertjének mértani közepére… ;)

Ami viszont meglepő, az az EU gyakorlatilag teljes tanácstalansága. Azon kívül, hogy anyáztak egy sort az izraeliekre és egy mellékmondatban elmondták, hogy nem szép dolog a Hizbullah részéről az emberrablósdi-rakétásdi, gyakorlatilag teljes a csönd. Hol van a sokat emlegetett közös, határozott EU- külpolitika? A nagyhatalmi ambíciók? Miért van az, hogy az egész világ a „kovbolynak”, a „mészárosnak”, George W. Bush amerikai elnöknek könyörög, hogy tegyen rendet?
Ez a helyzet is pontosan mutatja az EU világpolitikai mozgásterét. Nagyjából egy átlagos brüsszeli homokozó területe van számunkra kijelölve.

Az Izraeli Légierő szombaton támadta először Bejrút belvárosát.

Mindeközben az Arab Liga megállapította: a közel-keleti békefolyamat halott. Irány a Biztonsági Tanács, az ehgészet újrakezdeni.
Tekintetbe véve, hogy születése óta inkubátorban volt, s most kirúgták a tápvezetéket, nem meglepő, hogy a szegény „útiterv” elhunyt.

A jelek szerint a két elrabolt katona alaposan megnehezíti az arab államok vezetőinek az egységfront kialakítását. A 18 arab állam külügyminisztereinek kairói tanácskozásán, bármilyen hihetetlen is, de több arab állam is kritizálta a Hizbullah akcióját, míg Szíria heves anyázásba kezdett, mondván, hogyan lehet kedvenc terrorszervezetének tettét kritizálni (mely véleményük szerint egyben tökéletesen megfelel az ENSZ chartájával és a nemzetközi joggal, lévén ellenállásról beszélhetünk), miközben Libanon ég?!?!?! A heroikus, pátosszal gazdagon átitatott felhördülés eszmei és tartalmi értékét némiképp csökkenti az az apró tény, hogy bizony Szíria keze minimum könyékig van a háború kirobbantásában.
Kíváncsi vagyok, minyen nyilatkozatot fogadnak majd el…

1 Comments:

Anonymous T. úr said...

hát, nekem több olyan szituáció is beugrik, amikor parlamenti képviselő kedve szerint beszél faszságokat, de úgy látszik, Szíria kivétel ezen események alól.

8:55 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home