Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, június 26, 2006

Külpol mix, #20

Mai kicsiny összefoglalómat Nagy-Britanniával kezdeném. A derék szigetország politikai közbeszédének egyik alapvetően fontos eleme a mozlim népességhez való viszony. Michale Gove nemes egyszerűséggel katasztrófának nevezi //nem minden ok nélkül… // azt, hogy az extrém mozlim nézetek uralják a már említett közbeszédet. Gove szerint óriási hiba, hogy az extremisták iránt rokonszenvező tagokkal bőven rendelkező Brit Muzulmán Szövetség és a Brit Muzulmán Tanács a hangadó – s sem kormányoldalról, sem a különböző ügynökségek, szervezetek részéről még halvány kísérlet sem történik a tematizálásra, netalán az ellenkező vélemények hangoztatására.
Az eredmény: a sokat emlegetett „átlagos, csendes, nem robbantó jellegű mozlim” nem lát mást a TV-ben, újságban, mintsem azt, hogy a brit mozlim közösség nevében a radikális érzelmekhez köthető személyek nyilatkoznak.
Ehhez persze kellettek a brit kormány briliáns lépései: például az egyes, a mozlim szélsőségesek problémájával foglalkozó munkacsoportok tagjainak kiválasztása. Így kérték fel például azt az Ahmad Thomsont, aki szerint Hitlert a cionisták pénzelték. Szintén politikai figurává válhatott Tariq Ramadan professzor, aki ún. „mérsékelt”, sőt, mi több, egyetért a mozlimok nyugat-európai beilleszkedésével. Egy apró kitétellel: természetesen a mozlimok határozzák meg ennek pontos tartalmát //nekem erről a farok és a kutya jutott az eszembe, de természetesen én kérek elnézést… //.
Márpedig ideje lenne valamit kitalálni: ennek ékes jele a Pew Global Attitudes Project legutóbbi közvélemény-kutatásának végeredménye. A 13 országra kiterjedő kutatás eredményei szerint a nem mozlim britek 63 százaléka pozitívan viszonyul a mozlimok felé. A brit mozlimok viszont kivételesen negatív színben látják Ilyen a nőkkel szembeni megfelelő és tiszteletteljes magatartás: míg szerte Európában a válaszadó mozlimok elsöprő többsége szerint ez jellemző a nyugat-európaiakra, a brit mozlimok kevesebb, mint fele vélekedik ugyanígy. A 9/11-es terrortámadást illetően csupán 17 százalékuk hiszi azt, hogy arabok is közreműködtek: ez kiugróan alacsony arány. Van még néhány érdekes adat…
A témához kapcsolódik még az is, hogy június 23-án 150 birminghami mecset vezetője támogatásával egy nyilatkozat látott napvilágot. A vallási vezetők ebben kijelentik: az ártatlan civil áldozatok meggyilkolása ellentétes az iszlám alapelveivel. Figyelemreméltó, hogy ez az első, brit földön született, a terrorizmust elítélő mozlim nyilatkozat. Tovább nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az „ártatlan” civilek meggyilkolásáról van szó. A velem született aljas, cinikus firkász már csak azt kérdezi: ki dönti el, hogy ki az ártatlan és ki a jogosan gyilkolható civil? Mert ugye a mozlim terroristák működését figyelembe véve ez a dolog nem egyszerű: figyelembe véve azt az apró tényt, hogy a terroristák 90% fölötti arányban civileket ölnek, jellemzően mozlim civileket.

Azért szerencsére vannak pozitív vélemények is: a The Economist szerint igenis jó és működőképes a mozlimok integrációja a nyugati társadalmakba. A cikkíró demográfiai mutatók segítségével bizonyítja be, hogy 2025-re az EU csupán egytizede lesz mozlim. Jelenleg ezt 4 százalékra (Törökországgal együtt 17 százalékra) teszi a The Economist újságírója. Ráadásul ez a közösség közel sem homogén: a törökországi gyökerű mozlimok meglehetősen különböznek a Délkelet-Ázsiából vagy mondjuk Pakisztánból érkezettektől.
A cikkíró egyik figyelemre méltó megjegyzése: az FBI kiscserkészcsapat a francia belbiztonsági szolgálatokhoz képest…
Azt viszont kicsit optimistának érzem, hogy 50 éven belül az USA az európai mozlimok az iszlám felvilágosodásban betöltött vezetői szerepéért hálálkodik majd…

Hugh Fitzgerald a Jihad Watch oldalain gondolkodik el a sokat emlegetett iszlám kalifátusról. Érdekes érveket hoz fel, miért veszélyes az, ami Nyugat-Európában történik. Érdemes elolvasni, majd szokásunkhoz híven elgondolkodni az itt leírtakon. Kérdés például, hogy a német és a francia lakosság tényleg olyan tehetetlen-e, mint ahogyan azt a cikk írója látja.

Az AP újságírója, Scheherezade Faramarzi azt kérdezi: miért csendes a hivatalosan békeszerető mozlim többség? Miért csak elvétve és jóformán csak egy-egy személy nyilatkozik elítélően a mozlimok által elkövetett terrorcselekményekkel kapcsolatban London, Madrid és Amszterdam összesen 254 halálos áldozata után?
A cikkíró szerint ennek számos oka van. Említhető a szégyenérzet, hogy mindez az iszlám nevében történik, s emiatt „láthatatlanná” szeretnének válni a békés mozlimok. Nagy hangsúlyt kap az „áruló”, a kollaboráns-motívum is: még ha nem is vesz részt a bűncselekmények előkészítésében, a mozlim bejelentőt akkor is árulónak tartja a saját közössége, ha szól a hatóságoknak. Sokatmondó Yassine SB esete, aki Van Gogh gyilkosaival szembeni haragjáról írt egy dalt, de az nem került színpadra. Félt ugyanis a mozlim közönség kiközösítésétől.
A cikk alapján egy koherens kép alakulhat ki: a radikális kisebbség a békés többség tűrésével vagy támogatásával működhet. Ráadásul ugye ha a békés mozlim közösség tiltakozna, akkor sokak szerint a felelősségből is szerepet vállalna, amit pedig természetesen igyekeznek elkerülni. Szóval nagyjából ennyit a brit és a többi belügyminisztérium mozlimbarát elképzeléseiről…
Igazából számomra ezen cikk (és még számos, más írás) nyomán csak erősödött az a benyomás: igenis létezik az „Államon belüli állam” elképzelés, elsősorban a mozlim kisebbség körében. Ez nem jelenti azt, hogy minden EU-állampolgár mozlim ezt szeretné, csupán annyit, hogy jelentős és nagy médiatámogatással rendelkező csoportok igen.

Az összeállítás írásának időpontjában Ghilad Shalid tizedes, izraeli harckocsizó még mindig a palesztinok foglya. Azok a szervezetek, melyek természetesen tagadják, hogy náluk lenne a június 25-én sérülten elrabolt izraeli katona, a palesztin női (95 fő) és a 18 éven aluli foglyok (313 fő) azonnali elengedését követelik a katonáról szóló információkért. Izrael természetesen bejelentette, hogy nem tárgyal és katonai erővel szabadítja ki a foglyot. Egyes vélemények szerint a kormányra jutott palesztin terrorszervezet vezetői igencsak kényelmetlen helyzetbe kerültek: az izraeliek előre megjósolható módon nem tárgyalnak, ellenben meglehetősen agresszíven követelik vissza a katonát. Ismail Haniyeh, a Hamasz kormányfője kényes helyzetben van: ha az izraeli nyomásnak engedve visszaadják a katonát, az blamázs. Ha az IDF darabokra szedi Gázát a katonát keresve, az is blamázs, ráadásul nehéz lesz nemzetközi szinten szimpátiát ébreszteni a palesztin emberrablók mellett. Ha a foglyot megölik, abból meg baromi morcos izraeliek kevéséé kesztyűs kezű válaszcsapása lehet: kellemetlen lenne úk palesztin kormányt alakítani, ha kilövik a felét.

Ha már Palesztina: az Al-Aksza Mártírjai Brigád szíves bejelentése szerint három éves megfeszített munkával legalább 20-féle vegyi és biológiai fegyvert fejlesztettek ki, melyeket szívest-örömest töltenek bele az Izrael ellen indított Quassam rakétákba. Ha Izrael elfoglalja a gázai területeket, a vegyi és biológiai fegyvereket az IDF katonái ellen is bevetik.
Ez valóban remek PR-húzás, ha az EU szimpátiáját meg kívánják nyerni a palesztin ügynek. Az állítólagos WMD-fegyvereket meg nem igazán kellene piszkálgatni.

A nemrég ismét felmelegített Sgrena-ügyhöz találtam egy nagyon érdekes adalékot: Ilario Pantano írását. A kétszeres Öböl-háborús veteránt szintén ártatlanok meggyilkolásával vádolták. A hosszú hónapok médiahisztériája után a katonai bíróság midnen vádpontban ártatlannak találta, de erről hogy, hogy nem, a média kevéssé számolt be. Érdemes az írást végigolvasni.
S ha már vélt vagy valósnak tartott háborús bűncselekmények: a hadithai eseményekkel kapcsolatban gondolkodik el W. Thomas Smith Jr. a Townhall.com oldalain. Szintén igen kellemes olvasmány, figyelemre méltó gondolatmenettel a politika és a harcmező közötti kapcsolatokról.

A BlackFive szíves tálalásában érhető el Mansur Sulayman Mansur Khalif kilövésének fedélzeti videokamera-felvétele. Az Al-Quaida iraki vezető személyisége nem egyedül távozott a pokol irányába: két másik terrorista is az amerikai csapatok fegyverétől halt meg. Remek vadászat volt…
A Google Earth-fanoknak a támadás pontos koordinátái:
33° 2'50.06"N
44° 15'6.47"E

Al-Zarquawi pedig itt került kilövésre:
33°48'3.06"N
44°30'48.23"E

Nincs is szebb annál, mint amikor a terrorcsoportok egymásnak esnek. Most speciel a libanoni Hezbollah és az Al-Quaeda Irakban tevékenykedő részlege vádolja egymást. A két csapat szerint a másik egyenesen Izrael előretolt hadosztálya és/vagy védőcsapata. A további őrültségek a cikkben követhetőek.

Végül van szerencsém a nap barmairól beszámolni: az erősen Darwin-díj esélyes háromfős társaság úgy gondolta, hogy kézi kalapácsokkal majd jól szétverik az Amerikai Légierő egyik Minuteman III-as interkontinentális rakétáját. A három, bohócruhába öltözött békeaktivista harapófogókkal átvágta magát a kerítésen, majd szétvert egy beléptetőpanelt, s végül kalapácsokkal a kézben nekiállt szétverni az atomtámadást kibírni tervezett silóajtót. Nem árulok el nagy titkot: nem sikerült szétverni a White Shield melletti támaszpont silójának tíz tonnás fedelét. Az aktivistákat, többek őszinte döbbenetére, nem lőtték le az őrök, hanem szimplán letartóztatták, majd 500 dollár óvadék fejében szabadon is engedték őket a közeli városka rendőrségéről.
S hogy miképp történhetett a kaland? A helyet kerítéssel és érzékelőkkel védik, mivel nagy kiterjedésű, az isten háta mögötti helyekről van szó. A jelzésekre gyorsreagálású egységek válaszolnak, melyek most is perceken belül a porba fektették a háromtagú csapatot. Szakértők szerint a támadás nem volt veszélyes, hiszen közvetlen atomtámadás nyomásának ellenállni tervezett silófedeleket igen nehéz lenne kívülről áttörni, még több tonnányi robbanóanyaggal is. Hát még három kalapáccsal… :)
A jelenlegi médiahelyzetben pedig érthető, hogy nem lőtték szitává a három elmebajost.

4 Comments:

Anonymous T. úr said...

Amerikai katonai bíróságot nem tekintünk mérvadónak. Általában semmilyen katonai bíróságot, ugyanis főleg hadműveletek alatt nem céljuk az igazságot kideríteni. Csapatmorál, szöki kívánük elijesztése, rend és fegyelem, ugye. Vagy gondolj vissza az olasz síelők gyilkosára.

9:17 du.

 
Anonymous asd said...

Üdv!
Szombati Népszabadságban cikk a US Army-ról; 35 helyett már 42 évesek is jelentkezhetnek...

9:52 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

t. úr:

1., Ilyen alapon egyetlen katonai birosag sem mervado.

2., Az olasz ugyet mar a flame-n is megtargyaltuk: az EA-6B Prowler pilotaja nem gyilkolt. Baleset volt, fizikai es reptechnikai esemenyekkel tokeletesen lefedheto baleset. Kerlek, keresd meg az archivumot...
Megjegyeznem sokadszorra: mas a civil "jogerzet" es mas a repfizika es -biologia.


Udv!

Trau

12:43 de.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

asd:

A hir erdekes volt, jelenleg kutatok egy 2005-os (vagy 2006 eleje?) anyag utan, mely ennek pont az ellenkezojet alitja. Ha megvan, kritikai osszevetes kovetkezik, mert nem egeszen ertem a dolgot.


Udv!

Trau

12:44 de.

 

Megjegyzés küldése

<< Home