Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, június 12, 2006

Gázai parti bombázda

Meglehetősen bonyolult helyzet alakult ki a gázai „bombázásal” kapcsolatban: egyre nehezebben hihetőnek tűnik az, hogy a dolog, mint a média volt szíves tálalni, egy egyszerű izraeli tömeggyilkosság. S a dologban a legérdekesebb, hogy maguk a palesztinok teszik ezt egyre kevésbé hihetővé.
A sztori alapvetően nem túl bonyolultnak tűnik: június 9-én robbanás következtében többszörösen eltérő számúnak mondott, de a végén nagyjából 7 főre pontosított számú palesztin fürdőző halt meg Gáza egy északi tengerpartján. Körülbelül ez az, amit biztosan lehet tudni.
Az első híradások szerint az izraeli haditengerészet egy hadihajója lőtt ki tüzérségi repesz-romboló lövedéket a strandolókra. A hírforrás természetesen a palesztin hatóságok és szervezetek, az IDF természetesen tagadta a lövészetet, de vizsgálatot indított. Emellett felajánlotta az orvosi segítséget (át is szállítottak Izraelbe egy súlyosan sebesültet), illetve mélységes szomorúságát fejezte ki minden civil áldozat felett.
Azóta a Haditengerészet és a Légierő tagadja, hogy bármilyen lövedéket használtak volna, míg a Hadsereg szerint a kilőtt hat lőszerből ötről pontosan tudják, hová esett, míg a hatodikról nincsen ilyen pontos ismeretük. Jelenleg éppen ot tart az ügy, hogy biztosan ez volt az, amelyik becsapódott a strandra.

Nos, akkor jöjjenek a problémás részek:
Első körben vizsgáljuk meg a haditengerészeti változatot. Minden eddigi hírforrás szerint egyetlen lövedék érte a tengerpartot. Tehát egy olyan lövedéktípust kell keresni, amely képes 7 ember azonnali megölésére.
Az Izraeli Haditengerészet legnagyobb kaliberű fedélzeti lövege 76 mm-es, melyet például a Sa’ar 5 osztályú korvettek, a Hetz/Nirit Sa'ar 4.5 és a Reshef Sa’ar 4 rakétás hajóosztály egységei hordoznak. Ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy egy ilyen 76 mm-es lövedék csapódott a partra, több másik dolgot is feltételeznünk kell:
- Feltételezhető-e az, hogy „véletlenül” történt meg a tüzelés a hajón, s szintén véletlenül pont a gázai tengerpartra voltak meg a tűzvezetési elemek?
- Feltételezhető-e az, hogy a hajó parancsnoka szánt szándékkal adott ki tűzparancsot a tengerpart ellen, miközben a hajón elhelyezett elektrooptikai tűzvezető rendszer vagy a levegőben keringő pilóta nélküli felderítőgép által küldött kép adatai világosan mutathatták a fürdőző lakosokat?
- Feltételezhető-e az, hogy a hajó legénysége parancs nélkül nyitott tüzet? Ehhez sok ember együttműködése szükséges, tegyük hozzá, hiszen egy fedélzeti 76 mm-es ágyú tűzcsapásához a tüzéreken kívül pl. a tűzvezetést végző ( a szükséges beállításokat, lőelemeket kiszámító) katonákra is erős szükség van.

A Hadsereg egységei ellenben a 155 mm-es kaliberrel dolgoznak, mely jóval nagyobb ütőerőt jelent a 76 mm-hez képest. Ez később még fontos szempont lesz.
Az elműködött 155 mm-es lőszerből igen nagy mennyiségű repesz távozik: a Haditechnika című magazin egy régebbi számában az orosz 152-es lövedék teszteléséről volt érdekes cikk, ha jól emlékszem, éppen egy izraeli közelség gyújtót teszteltek felállított lőszeres faládákon. Csúnya volt.
De térjünk vissza: a becsapódás után egyértelmű nyomok maradnak, s itt nem csupán a repeszekre gondolok. A robbanás nem más, mint igen heves égés. Az égés, mint olyan, tökéletlen, így annak számos nyoma marad. Itt gondolok a lecsapódott égéstermékekre, a homok megolvadására, a helyszínen található tárgyak égésére vagy hődeformációjára. Arról nem is beszélve, hogy nem kicsi krátert vájna a lövedék a talajba.

S hogy miért próbáltam a tüzérségi lövedékekkel foglalkozni egy kicsinyt? Azért, mert napvilágot látott két videofelvétel is, melyeket állítólag a helyszínen készítettek. Mindkét videofilmet végignézve súlyos kérdések fogalmazódnak meg. Megpróbálom őket sorra venni:
Az Al-Jazeera 02:10 perces felvétele legelején (00:01-00:04) a 10 éves kislány egy, a homokban hanyatt fekvő, jobb karját maga mellé-fölé helyezett, hanyatt fekvő, késő középkorú férfi mellé veti le magát a talajra. Az állítólagos áldozat ruházat, hófehér alsó trikója tiszta, sem vértől, sem robbanóanyag-füsttől nem szennyezett. A testen külsérelmi nyom, repeszbemenet, égés nem látható, arca nyugodt, mintha aludna. A test körüli talaj érintetlen, normál tengerparti strandtalaj, rengeteg lábnyommal. Kráternek, égési maradványoknak nyoma nincs.
Az egyetlen túlélőnek nevezett hölgyet megtekintve megállapítható (00:15-00:22): ruhája sértetlen, haja tiszta, ápolt, sérülésnek, vérnek, nyoma sincsen. Hangsúlyozom: a család egyetlen, a robbanás helyszínéről élve kikerült tagjáról van szó, a robbanás utáni percekben.
A sikoltozós jelenet után néhány tized másodpercre a „halott” apára svenkel a kamera (00:26), majd a megérkező mentőcsapatok az apa melletti alakot veszik kezelés alá (00:25-00:37). A robbanás rajta sem hagyott semmilyen külsérelmi nyomot: csorgó vérnek, tépett sebnek (márpedig repeszgránát esetén elsősorban ez a sérülések kiváltója, ugye) semmi nyoma. A fiatalember feltűnően nyugodt, csendes, sokknak, zavarnak nyoma sincs. Felsőruházata, így világos színű inge is tiszta, sérülésmentes, minimális segítséggel mászik fel a hordágyra. S teszi mindezt szerintem igán vidám hangulatban, legalábbis én határozottan kacagáshangokat vélek hallani (00:32-00:33)!
A nagy teljesítményű paramedic a „sebesültet” karjánál fogva segíti fel a hordágyra. Nos, a hivatalos eljárás szerint először is stabilizálni kell az áldozat testhelyzetét, majd ellenőrizni kell, hogy nem szenvedett-e sérüléseket (ha nem látszik rajta seb, a légnyomás simán belső sérüléseket is okozhat). Nem rángatjuk egy nagy erejú robbanás sérültjét a karjánál fogva, mert könnyek a kezünkben maradhat a végtag, mondják a sokat tapasztalt izraeli mentők.
Mintha a palesztin segélymunkás pontosan tudta volna, hopgy sérülésről szó sincsen. Érdekes…
A férfi után a kamera a szétrombolt helyszínre közelít. Itt is lehet érdekességeket látni: a vélhetően hagyományos műszálas sporttáska, a kék és barnás színű ruha- terítő- vagy takaróanyagok nem sérültek (00:39-00:41). Se szakadás, se égés nem látható. A ruhák melletti-alatti talaj a már ismertetett: lábnyomokkal tarkított, amúgy érintetlen homok. A dolog innentől még érdekesebbé válik: feltűnik egy asztal. A fehér színű, nagyáruházi szintű műanyag alkalmatosság gyakorlatilag teljesen épen maradt: csupán a lábai csuklottak ki: mintha a kép teteje felől valaki rávetette volna magát, lendületből. A műanyagból készült, csekély tömegű asztal a légnyomás (mert ahol robbanás van, ott légnyomás is van) hatására sem repült el, hanem a helyszínen maradt. Repesz ütötte lyuknak, szakadásnak semmi nyoma. A műanyag sem olvadt meg a robbanás hevétől.
A homokban állva maradt papucsra (00:45) zoomoló kamera mozgása közben látható, hogy nem csupán az asztallap, de a szintén műanyag lábak is megúszták a sérüléseket.
A hordágyon elcipelt áldozat után a helyszín átfogóan megtekinthető: jól látható, hogy sem robbanás okozta kráter, sem égésnyomok nincsenek (00:51-00:52). A kamerának szemből megmutatják a tökéletesen fehér, ép műanyag asztallapot is (00:53-00:54). Érdekes, hogy a műanyag asztal melletti csővázas székről a huzatot simán és minden maradék nélkül letépte a „robbanás” (00:57).
A helyszín ismét megtekinthető (01:07-01:10), majd feltűnik a „bűnös”, egy hadihajó a tengeren. A felvétel helyszíni része a szemtanúk megszólaltatásával (akik a tenger felé mutatnak több alkalommal is) lezárul.
Érdekes, hogy a felvétel első perce alatt hallható szirénaszó folyamatos, hangereje, hangszíne a kameramozgástól függetlenül nem változik.
A CNN videóját érdemes figyelni a 15. és a 23. másodperc között: gyakorlatilag a teljes környéket megmutatja, de a már többször hiányolt becsapódási nyomoknak, égéstermékeknek közel és távol nyoma sincsen.

Szintén érdekes a video, ha összevetjük a Telegraph tudósításával: az itt már csupán 8 esztendős Huda Ghalia a nyakán és a kezén sérült meg, kórházi ágyban fekve talált rá a tudósító. A cikk szerint a hét halott és a negyven sérült után égett cipők és bőséges vérnyomok maradtak a strand homokjában. Ezeknek a már említett felvételen nyoma sem volt, csakúgy mint a leszakadt karoknak és az egyik áldozat szintén leszakadt fejének.

Érdekes fejlemény, hogy a Hamasz a hétvégén megtisztította a helyszínt, így semmilyen vizsgálat nem lehetséges az ügyben. Eltűntek a repeszek is, pedig annak vizsgálatából és elemzéséből eléggé könnyen és egyértelműen meg lehetne mondani, valóban izraeli tüzérségi lőszer csapódott-e be a tengerpartra.

Érdekes, hogy a palesztin elsősegély után Izraelbe érkező sérültek sebeiben az Ichilov Hospital és a Soroka Medical Center orvosai semmilyen repeszdarabkát nem találtak.

Valami azt súgja nekem, hogy a film hitelessége, hogy finoman fogalmazzak, közelít a nullához. Az egyéb jellegű problémákkal egybevéve azt kell mondanom: erősen kétségtes, hogy Izraelnek a dologhoz bárminemű köze lenne.
Palesztin PR-esemény, gondosan elültetve a világ vezető hírügynökségeinek hálás szerkesztőségeibe.
Nem ez lenne az első eset, jegyezzük meg halkan.

2 Comments:

Anonymous Liverbird said...

Én eddig úgy tudtam, hogy a Raven, Prowler meg majd a Growler elsődlegesen elektronikai zavarógépek, nem pedig felderítők...

11:19 de.

 
Anonymous T. úr said...

Wohoooo. Pallywood at work!

Tulajdonképpen én még örülök is ennek. Izraelnél ugye ami nem pusztít el, erősebbé tesz, a palesztinok meg végre tudnak valamit közösen csinálni. Jó, ez a hazudozás,de az is több, mint a semmi :)

11:31 de.

 

Megjegyzés küldése

<< Home