Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

péntek, június 30, 2006

Repülős hírek, #87

Valószínűleg a május 10-én hasraszállt B-1B Lanceről készült ez a kép. A Diego Garcián lehasalt repülőgép személyzetének minden tagja épségben szállt ki a gépből.

Előkerült egy szépséges video is, mely az F-22A Raptor átesési tesztjét mutatja meg. Csinos látvány, amikor egy 200 millás vadászgép Besenyei Petit játszik… :)

Az Amerikai Parti Őrség átvette az első három remotorizált HH-65C Dolphin kutató-mentő helikopterét. A Port Angelesbe került helikopterekre a Turbomeca Arriel 2C2-CG gázturbinákat hegesztették fel, melyek jóval nagyobb teljesítménnyel rendelkeznek, illetve továbbfejlesztették őket a vezérlés és a repülésbiztonság területén is.
A gépekkel a ktató.mentő feladatokon kívül halászati ellenőrző repüléseket, határvédelmi és drogvadász feladatokat is végrehajtanak.

A Bush-kormányzat értesítette a Kongresszust, hogy Pakisztának engedélyezte 18 vadonatúj F-16C/D Falcon vadászbombázó repülőgép megvásárlását. Az 5 milliárd dolláros fegyvervásárlási csomagban emellett további 18 gép megvásárlásának opciója és 26 használt pakisztáni F-16A/B felújítása is szerepel.

Nem kevéssé verte szét Avianót egy vihar. Az olaszországi amerikai légi támaszpont számos épülete is komolyan megsérült, sok autó teéjesen öszetört. A reptechnikában is komoly károk keletkeztek: egy UH-60 Blackhawk helikoptert a viharos erejű szél egyszerűen felfordított. A szállítóhelikopter farokrésze letörött és a rotorlapátok, illetve azok mechanizmusa is tönkrementek.
A 31. Vadászrepülő Ezred F-16C/D-jei és a ramsteini 86. Szállítórepülő Ezred itt vendégeskedő C-130E Herculesei szerencsére nem sérültek meg.

Négy új F-16 Block 50 Falcon vadászbombázó érkezett a Chilei Légierőöz június 27-én. A két két C és D változat iquiquei Los Condóres Légitámaszponton szállt le helyi idő szerint 17:20 körül. A Chilei Légierő összesen 10 új és 16 használt holland F-16-ost kap. Az első két új gép idén januárban érkezett meg a légierőhöz, míg az utolsó négy 2006. decembere előtt Chilében lesz. Az új gépek összesen 500 millió dollár körüli áron kerültek megvásárlásra, beleértve a fegyverzetet és a tartalék alkatrészeket is.
Az új gépek maradnak Iquique-ban, míg az ex-holland Falconok Antofagastából repülnek majd.

Élesen kritizálta a Boeinget az ausztrál védelmi miniszter. Brendan Nelson azon akadt i, hogy a B-737 Wedgetail AWACS-gépek vélhetően három éves késéssel kerülnek csak az Ausztrál Királyi Légierő kötelékébe. A 2,5 milliárd dolláros programban nyújtott Boeing-teljesítmény erősen kedvetlenné tette Nelsont, aki szerint ennek ellenére nem sérül jelentősen Ausztrália védelmi képesége.
A hat repülőgép első két példányának 2006. novemberéig kellett volna megérkeznie, de várhatóan leghamarabb csak jövő év elején, peszimistább becslések szerint 2008-ban landolnak majd Ausztráliában.

Népszabadság és a civilizációk összecsapása

Érdekes cikk jelent ma meg a Népszabadságban, „Önbeteljesítő jóslat” címmel. Balázs Gábor írása erős felütéssel rajtol: a civilizációk összecsapása nevű babona nem más, mint a nyugati értelmiség legújabb mítosza.
A kollega a ranciaországi zsidó közösség és a francia szélsőjobb egyes figuráinak összeborulásának veszélyeire figyelmeztet. Ebben még akár egyet is érthetnénk, a cikket végigolvasva azonban súlyos kérdések merülnek fel a kekec olvasóban, jelesül bennem.

Idézném: „A két fél közeledésének alapja a vad, differenciálatlan, jórészt alaptalan félelmeken alapuló iszlámellenes gyűlölet. Ennek a félelemmel vegyes gyűlöletnek a kárvallottja többé-kevésbé az összes nyugati társadalom, haszonélvezője pedig az európai szélsőjobb, Izrael, illetve az Egyesült Államok háborús héjái és az iszlám fundamentalisták. Ezek, a nincs rá jobb szó, háborús uszítók addig sulykolják nekünk, hogy a "civilizációk összecsapása" elkerülhetetlen, sőt már itt és most (értsd: a Közel-Keleten, de Európa nagyvárosaiban is) zajlik, hogy végül a dolog valóban önbeteljesítő jóslattá fog válni.”

Álljunk meg egy polgári szóra! Először is számomra nem egyértelmű a megfogalmazásból, hogy most ki is a háborús uszító? A francia zsidók és a francia szélsőjobb, karonfogva egymást a mámoros párizsi éjszakában? Vagy éppen az iszlám fundamentalistákkal egy mondaton belül azonos szintre helyezett Izrael? Vegyük észre, hogy a mondatban egyedül Izrael szerepel, mint állam, még az Egyesült Államokból is kiemelte a szerző a „háborús héjákat”, mint bűnösöket. Izrael viszont cakkumpakk szerepel, a kiegyensúlyozott tájékoztatás legnagyobb dicsőségére.
A cikkíró feltételezése szerint a „civilizációk összecsapása” semmi más, mintsem egy olyan toposz, melyet ismételgetve a „háborús uszítók” belekergetnek minket egy önbeteljesítő jóslatba, vagy mi a szösz.
A kollega ezzel a gondolatmenettel lazán ignorálta például a skandináv nagyvárosok jelenségeit (érdemes Fjordman munkásságát említeni, már ami az itt tapasztalható jelenségek, összecsapások tudósítását, elemzését illeti), ahol aztán sok minden történik, csak nem a „clash of civilization” emlegetése.

„És ne kerteljünk: egy ilyen politika, ha elhiteti a több milliós európai iszlám közösséggel, hogy az "identitásotok" a baj, nem a szegénységetek vagy a jövőnélküliségetek, vagy hogy az iszlám és a nyugati demokrácia összeegyezhetetlen, akkor az Európa nagyvárosaiban zajló események valóban a civilizációk háborújának a képét ölthetik magukra.”

Kedves Balázs Gábor! Bármikor és bárhol hajlandó vagyok elismerni, hogy az európai bevándorlással kapcsolatos jelenlegi gondjai mélyen a mltban és a gazdaságban gyökereznek. De azt leírni, hogy a jövőnélküliség és a szegénység az egyetlen baj, az nagyon bátor dolog. Ha esetleg elmondaná, hogy a becsületgyilkosságok elkövetése például a szegénység vagy a jövőnélküliség számlájára írandó? Ha több segélyt kapna az apuka, nem ölné meg kegyetlen módon a saját lányát, a család lelkes asszisztálása mellett? Kevesebb lenne a mozlim bevándorlók és leszármazottaik által elkövetett nemi erőszak? Ez mind pénzkérés lenne?
Véleményem szerint az iszlám egyes elemei valóban összeegyeztethetetlenek az európai értékekkel. Érdekes módon ezt a Közel-Keleten nyíltan hangoztatják és bizony gondosan ügyelnek a nyugati értékek, gondolatok egy jelentős részének kiiktatásán: lásd például Szaúd-Arábia és a (legyen akár vallási vagy a szexuális másságra vonatkozó) tolerancia kérdését.

„Az idén a valószínűleg részben antiszemita, részben anyagi megfontolásokból meggyilkolt zsidó fiatalember, Ilan Halimi emlékére szervezett demonstráción a francia rasszizmus elleni szervezet, az SOS Rascisme emberei eltávolították a menetből az egyébként egy reprezentatív zsidó szervezet által meghívott Villiers-t (nyilvánvalóan annak ismert rasszizmusa miatt), ám Halimi temetésén, a Victoire téri zsinagóga előtt a zsidó közösség lelkes ovációval fogadta.”

Mi az, hogy „valószínűleg részben antiszemita???” Az agyam eldobom… Talán ha a kedves szerző ellátogatna a Wikipedia bejegyzésére, vagy egy gyors Google-szörffel körbenézne, mielőtt ehhez hasonló mondatokat leírna. Javallanám még az ÉS kiváló anyagát is: ez ráadásul még magyarul is van. Esetleg Nidra Poller írása a Wall Street Journal weblapjáról.
Hány tonna linket küldjek még, kedves kollega?
Elhiszem, hogy Magyarországon is elharapódzik a PC-beszély, de azért mindennek van határa. Bár, ha utánagondolok, az SS is csak „valószínűleg részben antiszemita” volt, hiszen nem csak zsidókat öltek meg és nem minden tagjáról bizonytíható be a bíróság előtt, hogy antiszemita.

„A beszélgetőpartnerek könnyen megegyeztek abban, hogy az antijúdaizmus jelen van az iszlám vallás alapjaiban és, véleményük szerint tagadhatatlan, hogy az "iszlám vezetői a történelem során sosem tettek semmit a zsidók helyzetének javítása érdekében".”

Könnyen megegyeztek, mert bezony ez így van. Ha szükséges, a megfelelő Korán-idézetekkel bőségesen megtámogatható ez az állítás. Ajánlom a kollega figyelmébe az Islam Online témába vágó cikkelyét.
Az, hogy a történelem során nem minden esetben és nem minden államban uralkodott el az iszlámon a zsidóellenesség, igaz. Ugyanakkor ez mára már csupán történelem: a modern iszlámban nehéz olyan mértékadó és befolyással rendelkező irányzatot találni, mely a zsidósághoz legalábbis jóindulatú semlegességgel áll és az irányzat vezetői, képviselői ezt a hívőknek nyíltan hirdetik is.
Az ellenpéldát a traucsacska@gmail.com emilcímre várom, előre is köszönettel.

„Végezetül a politikus reményét fejezi ki, hogy a francia külvárosokban tomboló antiszemitizmus (erről persze szó sincs) láttán egyre több zsidó fiatal csatlakozik pártjához.”

A „szó sincs” kitételről a helyi zsidóság és a francia kutatók egy jelentős része másképp gondolkodik. Igaz, a tomboló jelző is mérték kérdése: kinek hol húzódik a „tomboló” és a „normális” antiszemitizmus közötti határ.

„Nyilván nem véletlen, hogy ilyen támogatást kap a francia zsidó közösség médiájától, mint ahogy az sem, hogy a legutóbbi antiszemita incidenskor (mint ismertes a Tribu Ka nevű pár tucat tagot számláló iszlámista szervezet néhány tagja antiszemita kiáltásokat hallatott Párizs zsidónegyedében) az azonnal a helyszínre siető politikust a negyed lakói "Villiers président" rigmussal fogadták.”

A No Pasaran tudósítása szerint azért jóval több történt, mintsem néhány suhanc ordibálása egy párizsi utcán(s ezzel nincs egyedül).
S a cikkből az is kimaradt, hogy Nicolas Sarkozy belügyminiszter is látogatást tett a helyszínen, Villiers után csupán néhány perccel…

Természetesen a szerzőnek, Balázs Gábornak szíve joga leszögezni és kijelenteni: nekem meg szívem joga rámutatni néhány olyan pontra, ahol véleményem szerint a szerző rosszul gondol valamit, vagy éppenséggel csúsztat.

Európa, a fel nem ismert birodalom

Az utóbbi hónapok egyik legszórakoztatóbb írása került elém, a Welt am Sonntag blogjáról. Kérem szépen, vérkomolyan arról van szó, hogy Európa észrevétlenül éppen birodalommá növi ki magát. Az EU egyik problémája éppen az, hogy ezzel sem a polgárok, sem a politikusok többsége nem néz szembe.
Nem röhögni!
A római, majd a brit világbirodalom (kétségkívül létező) jótéteményeinek felsorolásával és fényezésével végezve a szerző rámutat: a brit kolóniák mind visszasüllyedtek, elszegényedtek Britanniához képes, kivétel persze Szingapúr és Malajzia (meg India) kivételével.
A cikkíró szerint az EU birodalomként viselkedett, nem csak a Balkánon, hanem Kelet-Európa távolabi tájain is.
Hát keziccsókolom, tessék már mondani, nem akkor lett vége a balkáni vérengzéseknek (legalábbis egyelőre), amikor az Egyesült Államok bevonult? Nem az történt, hogy előtte évekig boldog-boldogtalan (beleértve az amerikai elnöki különmegbízottakat, az ENSZ-et és az EU-t) képviselő tárgyalt, ezen az érintett államok jót röhögtek, illetve időnként kikötötték a kéksisakosat egy rokonszenves betonoszlophoz, csak úgy a miheztartás végett, aztán mentek népirtani?
Mit ér az a „birodalom”, mely saját területén sem képes semmilyen ütőképes erőt felvonultatni. Mit ér a birodalom, amelyik folyamatos konszenzusépítésre, a legkisebb közös többszörös megkeresésére épít?
Feszítsenek meg, de én úgy emlékezem: sem Róma, sem London nem tárgyalások útján építette ki birodalmát. Bezony, kedves WaS, katonai erővel, megszállásokkal, helyőrségekkel, magas költségek árán. És _utána_ jöhetett a civilizálás, a helyi infrastruktúra kiépítése.
S mivel az EU ilyen jellegű katonai potenciált Boszniában sem volt képes felmutatni (viszont vidám perceket okoztak a szerbeknek a szabályokkal teljesen gúzsba kötött „békefenntartók” szerencsétlenkedése), hogyan képzeli a cikkíró, hogy az EU birodalom lehet? Hol? A brüsszeli óvoda homokozójában?
Amikor éppen most foszladozik szét a sokat hangoztatott európai szolidaritás, lásd a „ki mennyit fizet be a közös kasszába és mennyit vesz ki a sok csóró új és régi tag”? Amikor folyamatosan csökken az EU tagjainak katonai költségvetése? Amikor már a légiszállítási kapacitás megteremtéséhez is az oroszokhoz és az ukránokhoz kell szaladgálni, ugyanmár, vigyetek el minket ide és oda //An-124 Ruszlán rulz, btw…//? Amikor az emblematikus Airbus A-380-projekt, az EU büszkesége, a franciák és a németek álma éppen most készül összedőlni?
Amikor úgy meszelték el az európai alkotmányt, hogy csak úgy nyekkent?

Külpol megamix, #23

A figyelmet kevéssé ragadta meg, de nem csupán a rosszfiú izraeliek építenek szép nagy falat a palesztin területek köré: Egyiptom ugyanilyen módszerekkel védi magát a palesztin „barátaitól”. Csak azt nem értem, szokás szerint persze, hogy amit izraeli daru épít, az rossz fal, amit meg egyiptomi, az meg jó fal?! :)
Na mindegy, a lényeg: palesztin fegyveresek csinos lyukat robbantottak a fent megnevezett építménybe. Bár az AFP felvételén nyoma sincs robbanásnak, égésterméknek, koromnak, sokkal inkább úgy néz ki, mintha kiemelték vagy kidöntötték volna az elemeket.
Az egyiptomi hatóságok persze pánikszerűen igyekeztek lezárni a lyukat, nehogy valaki is átszökjön Egyiptomba. Mert ugye fontosak nekik arab testvéreik, a hős palesztinok – fontos, hogy ott maradjanak, ahol vannak…

A libanoni televízió jónak látta meginterjúvolni Norman Finkelsteint, a „Holokasut-ipar” című könyv szerzőjét. Az író a műsorban is alaposan kifejtett véleménye szerint az egész Shoában alig 50 ezer zsidót öltek meg //Jaham, a töbi magyar zsidó meg a Marsra utazott…//, minden más szám csupán mesterségesen felturbózott kamuösszeg.
A Holokausztot természetesen Izrael és amerikai szövetségesei nagyítják fel, a palesztinok és az alapvető jogok ellen.
Az sem igaz, hogy Svájcban zsidó pénzek ragadtak volna meg: Finkelstein szerint a zsidók többsége nagyon szegény volt, kicsi, koszos falvakban, telepeken laktak Kelet-Európában, így pénzük sem lehetett. Másrészt a 30-as évek gazdasági világválsága az esetleges betéteket is elvitte. Harmadrészt pedig a gazdag zsidók úgyis kivásárolták magukat a nácik karmaiból, majd a háború után a maradék pénzüket is kivették a bankokból.
Nos, érdekes egy vélekedés, szavamra.

Jelentem, Ayaan Hirsi Ali megbuktatta a holland kormányt. Rita Verdonk bevándorlásügyi miniszter lépése, mely az ismert jogvédőt, parlamenti képviselőnőt és a mozlim szélsőségesek kérlelhetetlen ellenfelét egy hamis adatszolgáltatás miatt megfosztotta állampolgárságától és útlevelétől, a holland kormány bukásához vezetett végül. S ezt már az sem tudta megakadályozni, hogy Hirsi Ali június 27-én végül visszakapta állampolgárságát. Mivel a kisebbik koalíciós partner Verdonk le nem váltása miatt kivonult a koalícióból három miniszterével együtt, Jan Peter Balkenende kormányfő kénytelen volt lemondását benyújtani Beatrix királynőnek.
Sokak szerint Verdonk nem véletlenül keménykedett a színesbőrű Hirsi Ali ellen: elképzelése szerint a VVD joboldali párt elnökségét magához ragadva az ország első női miniszterelnöke szeretett volna lenni. Ez már így, ebben a formában, felettébb valószínűtlen lesz.
Ez tetszik.

Oriana Fallaci írónővel szolidaritást vállaló weblap indult Lengyelországban. A levelet többek között Lech Walesa volt lengyel elnök is aláírta. A levél írói Voltaire híres idézetével tiltakoznak a bergamói bíróság, nevezetesen Armando Grasso bíró eljárása ellen, melyet Fallaci legutóbbi könyve miatt indítotak az írónő ellen, iszlámgyalázás vádjával.

Az emberiség elleni bűntettnek nevezte és az antiszemitizmussal hozta egyenlőségbe az iszlamofóbiát Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök. A június 29-én az Európai Bizottság előtt elmondott beszédében azt mondta, hogy „mi, mozlimok, egyre inkább ostrom alatt érezzük magunkat.” A török politikus gondosan kerülte az emberi jogok és a demokratikus mozgalmak törökországi helyzetét, ehelyett arra figyelmeztetett, hogy Európa nagyvárosaiban található 10-25 százaléknyi török populáció miatt fontos a megfelelő szabályokat követni ahhoz, hogy a szociális integráció után békés egymás mellett élés legyen elérhető.
Azért az ostrom alatt dolgot erősnek érzem, pláne úgy, hogy Erdogan elegánsan átsiklik az összes törökországi gyalázat felett, ha már ugye a békés együttélésről beszél…

Újabb kellemetlen adalékokkal rukkolt elő a The Globe and Mail kanadai napilap. A lap értesülései szerint a terrorista cselekmények előkészítésének gyanújával letartóztatott kanadai mozlim polgárok feleségei felettébb érdekes tartalmú beszélgetésekkel, blogolásokkal múlatták az online időt 2004. óta. A megszólalások, bejegyzések a dzsihád és más szélsőséges jelenségek mély megértéséről tanúskodnak: szívemnek különösen kedves volt az a bejegyzés, mely az Al-Fatiha kanadai, a meleg mozlimokat támogató csoportról szólt. Farooq asszony véleménye szerint a felvonulókat Szaúd-Arábiába kellene küldeni, ahol annak rendje és módja szerint kivégzik, például úgy, hogy nyilvánosan rájuk döntenek egy falat.
Aranyos, kedves, tündéri mozlim feleségek, akik persze mit sem tudtak férjeik jihad-terveiről és szívük mélyén azért biztosan mérsékeltek.

Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság Guantanamoval kapcsolatos ítéletét magyarázzák nálam sokkal okosabb emberek. Ami nekem világossá vált: a rabok maradnak, az elnök meg jól felhatalmazást kér ehhez a kongresszustól.

Dead man walkin' - vége az amerikai hordozóknak?

T. úr hívta fel a figyelmemet (ezúton is köszönet érte!!!) Gary Brecher cikkelyére. Az eredeti írás elérhető itt.

A szerző cikke egy 2002-ben zajlott gyakorlatról szól: a „Millenium Challenge '02”-ről, melyet a Perzsa (Arab)-öbölben bonyolítottak le. A dologról anno még én is hallottam, de akkor még nem blogoltam, így csak átfutottam a dolgot. Most viszont t. úr kérésének megfelelően alaposabban kivesézem a dolgot, kifejezetten a haditechnika szemszögéből (pl. hogy minek neveztek kicsodát, a dolog szempontjából érdektelen).
Mert van miért: a számítógépen zajló csatározás érdekes eredményt hozott.
Paul van Ripen tábornok, az Ellenséges Erők vezetője a hadijáték közepén távozott, mert véleménye szerint az egész gyakorlatot úgy konstruálták meg a Haditengerészet szakértői, hogy csak és kizárólag az amerikai erők, azaz a jófiúk győzhetnek. Pedig a derék tábornok az aszimmetrikus hadviselés minden trükkjét bevetette: amikor a vezetési és parancsnoki távközlési rendszert az amerikai csapatok zavarták, motorbiciklis küldöncökkel oldotta meg a kommunikációt.
A feltételezések szerint //s a későbbi valós események szerint, tegyük hozzá rögtön…// Amerika egy meg nem nevezett öbölbéli országot lerohan. Az Egyesült Államok a hadijátékokban az új, hi-tech eszközökkel gazdagon felszerelt egyesített csapatok doktrínáját tesztelte. A játékban ugyanakkor van Ripen néhány kisebb csónakkal és repülőgéppel az amerikai flottakötelék többségét megsemmisítette. A cikk írója szerint játék kimenetelének tanulsága: komoly ellenfél ellen egyetlen anyahajó-kötelék sem húzta tovább egyetlen napnál.
A cikkíró szerint a Haditengerészet minden trükköt bevetett: például „újraélesztette” az egyszer már elsüllyesztett hajókat (a cikkíró szerint saját karrierjük védelme érdekében).
A hadijátékban a tudósítás szerint van Ripen kicsiny hajók és repülőgépek egész flottáját mozgatta az öbölben, fel és alá, mindenféle rendszer nélkül. Amikor a játékban az admirálisok a hajók távozására szólítottak fel, a kicsiny falka rátámadt az amerikai haditengerészetre és kétharmadát elsüllyesztette.
Az eredmény a cikk szerint mindenkit megrémisztett: jegyezzük meg, valóban csúnya eset lenne, ha egy ilyen tengeri ütközet ilyen végeredménnyel járna. A cikkíró sommás ítélete: egy kupac Cessna, halászhajó és más, válogatott magángép, felszerelve hajók elleni rakétákkal, képes megsemmisíteni egy repülőgép-hordozót. Azaz a hajógyártásba és –fejlesztésben fordított több száz billió dollár pusztán ablakon kivágott pénz.
Brecher még tovább megy: egy //természetesen nem kis arccal rendelkező, de beszélgetett már valaki vadászpilótával? Azok sem az a szerény társaság, btw… ;) // tengeralattjáró-parancsokot idéz, aki szerint kétféle hajótípus van a Haditengerészetnél. Nevezetesen a tengeralattjáró és azok célpontjai.
A cikkíró szerint a nagyméretű felszíni hajók dinoszauruszok, s ez 1921. óta (Billy Mitchell amerikai repülőtiszt híres hajók elleni bombázásai) egyre világosabban látható.
Brecher ezután röviden összefoglalja a Mitchell-féle akciót, de tegyük hozzá: a lebombázott csatahajók álló célpontként, vadászfedezet nélkül voltak kiszolgáltatva a támadó bombázóknak. A Prince of Wales csatahajó és a Repulse cirkáló 1941-es japán elsüllyesztésével összefogva a szerző sommás ítéletet alkot: ami 1941-ben a csatahajó, az most a repülőgép-hordozó. Nagy, büszke, drága üldögélő kacsa.
Megállapítása szerint a mikrochipek világában egy ellenséges tankerről kilőtt 60 önvezérlő cirkálórakéta pillanatok alatt végezhet bármelyik anyahajóval. Egyetlen találat és a repülőgépek már nem szállhatnak fel – úgy fognak elsüllyedni legénységükkel együtt, hogy még egy lövést sem adnak le.
A cikkíró szerint ez volt a „Millennium Challenge II” igazi üzenete
A cikkíró emellett hivatkozik a Falkland-szigetek körüli csatározásokra, az ott Exocet rakétákkal elsüllyesztett brit hajókra is.
Arra is felkér: képzeljük el, ha ez az argentinoknak sikerült az 1980-as évek technikájával, mi tudna tenni ma Kína, Irán vagy Észak-Korea egy város méretű hordozóval?
A szerző kedvence érezhetően Irán: okosak, elszántak, és gyűlölik az Államokat. A szerző szeme előtt egy apró hajókból és repülőgépekből álló flotta lebeg, melyek robbanóanyaggal megrakva egyszerre vetik rá magukat az amerikai flottára. Véleménye szerint Irán is van Riper módjára cselekedne: mindent egyszerre, egy időben bevetve megsemmisítené a hordozót.
Ezt a forgatókönyvet a technológiailag még fejlettebb Kínára is alkalmazza: a szerző szerint nincs az az amerikai repülőgép-hordozó, mely egy nyílt tengeri ütközetben 5 percnél tovább élne.
A szerző szerint a repülőgép-hordozók teljesen fölöslegesek, csak azlért vannak, hogy mert lenniük kell. Hogy legyen felszíni flotta.
Ha Irán is beszáll az öböl-környéki csatákba, a szerző szerint egyetlen nap alatt vége lesz az ott harcoló amerikai hordozóknak.
Ha valaha is megközelítik a kínai partokat, szertefoszlanak majd.
Ha Észak-Korea partjai közelébe settenkednek, csak búvárparadicsomként említhető roncstemetőnek lesznek jók.

A cikket végigolvasva egyre erősödött egy érzés: t. úr utál engem, valamely oknál fogva. Máskülönben nem küldi el ezt a cikket. De lássuk csak, miért tartom enyhén szólva is viccesnek Gary Brecher írását?

A cikk elején, ahol először kerülnek említésre a robbanóanyaggal megrakott hajók, a hadijátékban azonnali és elsöprő győzelmet aratnak. Nekem könnyebb dolgom van, hiszen már 2006-ot írunk, így sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ilyen a USS Cole jemeni megtámadása: a robbanóanyaggal zavartalanul a hajónak ütköző csónak sem volt képes elsüllyeszteni a nem harckészültségben álló, csendesen a móló mellett ringatódzó hajót.
Itt rögtön álljunk meg néhány szóra. Először is, nem véletlen annak kiemelése, hogy a Cole nem volt harckészültségben. Ha egy hajót várhatóan támadás ér (márpedig a kötelék felé tartó soktucat kishajó és repülőgép nehezen fogja magát kiadni békés látogatónak), a hajó „begombolkozik”, a rekeszajtókat bezárják, így az esetleg bekövetkező sérülésnek, vízbetörésnek nagyságrendekkel jobban áll ellen a hajó. A Cole békésen sziesztázott, az átjárók tárva-nyitva, mégsem süllyedt el.
A szerző teljes mértékben ignorálja a védelmi eszközöket. A jelek szerint a 127 mm-es automata löveg nem is létezik, sem a kifejezetten kis támadó hajók ellen működő, infravörös és elektrooptikai célzókészüléket kapott Phalanx 20 mm-es CIWS sem. Ezen kívül nem léteznek az Mk 38-as 25 mm-es gyorstüzelő gépágyúrendszerek és ennek önvezérelt, mod 2-es változatai sem, melyek szintén a hívatlan kisebb hajók és repülőgépek ellen dolgoznak // s már harchelyzetben is bizonyítottak//.
A cikkíró emellett elfelejti vagy szintén azonnal elsüllyedőnek tartja a Carier Battle Group további egységeit is. Pedig a repülőgép-hordozót kísérő Aegis-rendszerrel felszerelt Ticonderoga-osztályú cirkálókat, a Spruance és Burke-osztályú rombolókat és a Perry-osztályú fregattokat kifelejteni vagy egy vállrándítással elintézni meglehetősen merész ötletnek tűnik.
Pláne, hogy a haditengerészeti SH-60 Seahawk LAMPS III-asok használhatják az AGM-114 Hellfire irányított rakétákat – a csónakkal támadók legnagyobb örömére.
Hasonlóképp érdekes felvetés a Cessnákra pakolt levegő-föld osztályú hajó elleni rakéták ötlete. A kisgépek szárnyszerkezete nem bírja el a súlyos rakétafegyverzetet, márpedig egy Nimitz-osztályú hordozó bőrének kilyukasztásához nem kevés robbanóanyag szükségeltetik. Nem véletlen, hogy igen nagyméretű rakétákkal és torpedókkal kívánt harcolni a Szovjetunió az Egyesült Államok hordozói ellen.
Arról nem is beszélve, hogy derekas barkácsmunka lenne a hajó elleni rakéták indításához és célravezetéséhez szükséges elektronikus rendszereit felpakolni egy Cessna 182-esre…
Hasonlóképp figyelemre méltó a cikkíró azon megjegyzése, hogy a napnál világosabb, semmi értelme nincs nagyméretű hajókat, így hordozókat építeni. Ezt az amerikai haditengerészeten kívül a brit, a francia és az olasz flotta is másképp gondolja. Az említett három ország épp mostanában épített vagy fog építeni repülőgép-hordozókat, minden eddiginél nagyobb hajókat hadrendbe állítva.
Valóban pofásnak tűnik a Billy Mitchell-féle huszáros bombázást és a brit hajók szingapúri elsüllyesztését emlegetni: csak történetesen teljesen hamis. Mint azt a cikkíró is megjegyzi, egyik esetben sem volt légifedezet. Márpedig az amerikai hordozókat egy Irán elleni akció esetén, de még a rutin Persza-öbölben végrehajtott hajókázásnál is erősen védik a levegőből. Az állandó, tankertámogatású F/A-18 Hornetekből álló fedezet, az E-2C AWACS távolba néző szeme, a hajón szintén készültségben lévő gépek (Alert 5 pl.) alaposan megnehezítené a propelleres ad-hoc bombázók zavartalan támadását. Egy lassú, elektronikus zavarással nem rendelkező, csekély manőverezőképességű (ne felejtsük el, a cikk szerint ezek a kisgépek tökig vannak pakolva robbanóanyaggal, illetve dögnehéz rakéták lógnak a szárnyaik alatt, amúgy is derekas légellenállást okozva) kisrepülőgép nem nevezhető méltó ellenfélnek még a Hornetek gépágyújának sem.
Örültem volna továbbá, ha a cikk szerzője megnevezné azt a hajó elleni rakétatípust, mely minden külső adat nélkül (hiszen a bérelt Cessnán nem nagyon van tengerészeti felderítő radar) képes hatékonyan támadni egy mozgó flottaköteléket – legyen az a többszörösen bizonyítottan szofisztikált Itáni Haditengerészet fegyvere.
Nehezen tudom továbbá elképzelni azt, hogy a szövetségesek hírszerzése egyetlen aprócska információval sem rendelkezne egy iráni tanker átalakításáról cirkálórakéta-hordozóvá. A rakéták fedélzetre szállítását, a teherhordó tér látványos és jelentős átalakítását úgy kellene megoldani, hogy az amerikai és szövetséges hírszerzés erről egyetlen kósza hírből se értesüljön. Azért a 60 cirkálórakéta nem kis mennyiség: pláne úgy, hogy a józan ész szabályai szerint egyetlen sortüzet tud majd leadni a tanker, mielőtt azonosítják és a tenger fenekére küldik.
Szóvá tehető az is, hogy a cikk által oly sokat emlegetett low-tech hadviselés és a tankerről indított cirkálórakéta nem férnek össze. Eleve egy valódi cirkálórakéta kifejlesztése meglehetősen komplex és költséges valami: itt elég akárcsak a megbízhatóan működő hajtómű vagy a navigációs rendszerek kifejlesztésére és gyártására gondolni.
A Falkland.-szigetek környékén elért argentin siker viszonylagos: a cikkíró szemérmesen elfeledkezik arról, hogy az argentin légierő mekkora veszteségeket szenvedett a brit flotta támadása közben. Továbbá kimaradt az az információ is, hogy a két, Exocet rakétával elsüllyesztett hajó közül csupán az egyik, a Sheffield romboló (1982. május 4-én kapta a rakétát az oldalába) volt hadihajó. A május 25-én elsüllyesztett Atlantic Conveyor, melyet az argentin pilóta brit repülőgép-hordozónak nézett, bizony egy nagy, kövér, mindenféle védelem nélküli konténerszállító hajó volt.
A dolgot tovább színesíti, hogy a brit királyi haditengerészet abban az időben nem rendelkezett légtérfelderítő repülőgéppel, így a Harrier vadászgépeket csak a hadihajók radarrendszerei segítették. Az Amerikai Haditengerészet E-2C Hawkeye gépei pedig egy konfliktusövezetben állandóan a légtérben tartózkodnak, így oda az a taktikai meglepetés, melyet az argentinok élveztek.
Továbbá: a Sheffield sem rendelkezett közelkörzeti légelhárító fegyverrendszerrel. Az amerikai hajókon egyrészt a Phalanx gépágyú, másrészt az újabb RAM rakétarendszer hatékony közeli védelmet nyújt. Arról is érdemes szót ejteni, hogy a sikeres argentin Exocet-támadás idején a Sheffield zavaró és elektronikai harci rendszereit kikapcsolták, mert azok zavarták a hajó műholdas kommunikációs rendszereit is. A rakéta így egy nem harckészültségben lévő, védtelen hadihajót kapott telibe. Nehezen hihető, hogy egy ilyen hibát egy repülőgép-hordozó és annak köteléke elkövetne.
Hozzá kell tenni, hogy az USS Stark (FFG-31) Perry-osztályú fregatt 1987. március 17-én két Exocetet is bekapott. A hajót megmentették, nem süllyedt el, „csupán” súlyos sérüléseket szenvedett. Figyelemre méltó, hogy a hordozónál nagyságrendekkel kisebb hajót két rakéta találata sem volt képes elsüllyeszteni. //Az eset hivatalos vizsgálatának jelentése letölthető innen.//
Érdekes továbbá az a kérdés is, hogy a cikkíró nem árulja el: Észak-Koreának honnan lennének cirkálórakétái? Az ország szegény és éhezik, a helyi rakétatechnika pedig sokkal inkább a ballisztikus rakétákra koncentrál, mintsem a cirkálórakétákra.
A szerző következő érdekes állítása a flottányi iráni kisrepülőgép és hajó, mely egyszerre veti rá magát az amerikai hordozóra. Tegyük félre azt, hogy ehhez először a kíséreten kellene átverekedniük magukat. A kérdés csupán annyi: hogyan lehet megoldani azt, hogy feltűnésmentesen mondjuk 100 kisrepülőgép egy időben induljon az iráni partoktól és így a légtértől is messzebb lévő hordozó ellen? Főleg úgy, hogy a hordozó radarrendszere, illetve a sokat emlegetett Hawkeye gépek mélyen belátnak Irán területére. Emlékezetes az USS Vincennes esete: a lecsúzlizott Airbust a felszállástól kezdve követték. Nos, ha én a légvédelmért felelős tiszt vagyok, azonnal feltűnne, ha Irán összes kisrepülőgépe elkezdene felszállni különböző helyekről, a normális forgalom többszörösét produkálva. Ne felejtsük el, itt polgári kisgépekről ír a cikkíró, melyek a katonai támadó repülőgépekhez képest lassúak, pláne robbanószerrel telepakolva. Hát, ha észlelek a radarernyőmön 100 kisgépet, melyek teljesen spontán a kötelékem felé indulnak, bizony azonnal légvédelmi riadót fújok és oda a meglepetés. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen bonyolult egy olyan rendszert kidolgozni, ahol az összes, eltérő sebességre képes kisgép pontosan egy időpontban található mondjuk két kilométeres rádiuszon belül. Más esély nem nagyon van: túl kell terhelni az Aegis-rendszert és a többi légvédelmi eszközt, különben vidám vadkacsavadászattá fajul a dolog.
Brecher ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja a tengeri aknák telepítését, azok hatását és hatékonyságát: kapitális hiba.

Érdekes cikk, de sokkal inkább fantazmagória, mintsem komoly elméleti munka. A szerző rengeteg olyan feltételezéssel él, melyek az amerikai oldal lehetőségeit le-, míg az ellenfelekét felbecsüli. Nem állítom azt, hogy az aszimetrikus hadviselés nem lehet eredményes a haditengerészeti ütközetekben. Azt viszont tagadom, hogy a cikkben említett módon komoly esély lenne egy vagy több amerikai hordozó és annak kötelékeinek megsemmisítésére.
Az aszimetrikus hadviselés légi irányvonala sosem működött, lásd a jugoszláv példát. A szárazföldi vonal épen mostanában vall kudarcot, hiszen Irak és Afganisztán esetében is sokkal inkább a civil lakosság öldöklésére képesek csak a terroristák, mintsem bármilyen komoly katonai támadásra. Kérdés, ezek után a tengeren valóban ennyire más lenne a felállás?
Véleményem szerint nem, az indokokat lásd fentebb.

csütörtök, június 29, 2006

Külpol mix, #22

Vidám vadászatok napjait éljük, felebarátim. Első körben a csúnyábbik, véresebbik kerül megdalolásra: amint tudni lehetett előre, Putyin elnök kiadta az engedélyt az orosz diplomaták gyilkosainak megtalálására és megsemmisítésére. Mint említettem, az oroszok valahogy nem fosnak a CNN és az AP kameráitól. Gyanítom, a tetteseket nem kevés forgáccsal együtt fogják kivágni, s azt is sejtem, hogy az ún. civilizált világ mély hallgatással övezi majd az ügyet. Kíváncsi lennék azért, hogy az AI vagy a HRW milyen anyázásba fogna, ha mondjuk Bush elnök adna ki ilyen ukázt…

Vadásznak izraeli barátaink is: gyilkosokat, emberrablókat, terroristákat. A másodiknak elrabolt, 18 éves kölyök Eliyahu Asheri fejbe lőtt holttestét már megtalálták, az egyik letartóztatott palesztin „szabadságharcos” (mellesleg a gyilkosság aktív résztvevője) csiripelte el, hová temették. Nagy bátorság kellhetett egy fegyvertelen kamasz kivégzéséhez. Attól tartok, a maradék EU-s palesztin-barátság is eltünedezhet: ezt azért nehéz az elnyomás elleni szabadságharcként kommunikálni a segélyező országoknak…
A jelek szerint hamarosan kabinetülést tarthat az ún. „palesztin kormány” valamely izraeli börtön tágasabb termében. Fél tucat miniszter és 60+ képviselő már letartóztatásban csücsül, s a vadászat még nem ért véget. Jelezném: nem önkényes elrablásról van szó, hanem bírósági végzéssel támogatott bűnügyi letartóztatásokról.
A katonai offenzíva tovább folyik, egészen addig, amíg meg nem lesz az elrabolt tizedes,

Játszott az Izraeli Légierő is, Asszad szíriai elnök helyében én elgondolkodnék a szíriai légvédelem kérdésén. Június 28-án az IAF egy négygépes köteléke látogatást tett Bashar al-Asszad Wadi Kandilban lévő palotája fölött: alacsonyrepülésben, hangsebesség fölött. A zajos sikert aratott //én kérek elnézést…// akció alatt az elnök a jelentések szerint a palotában tartózkodott. A hivatalos szíriai jelentés szerint a légvédelmi tűz szétszórta, majd visszafordulásra kényszerítette az izraeli gépeket. Más információk szerint az IAF gépei már rég elhagyták a helyszínt, mikor a szíriai légvédelem vezetés nélküli tüzet nyitott mindenfelé. Mivel a gépek egyáltalán eljuthattak a palota fölé, a második forgatókönyv tűnik élőnek számomra. Azért szép lehetett mondjuk négy F-15I Ra’am alacsonyrepülésben a palota fölött… :)
A látogatás nem véletlen: az izraeliek alapos gyanúja szerint Szíriának és az elnöknek több, mint meghitt viszonya a Damaszkuszban székelő Hamasz terrorcsoporttal.
Gyengéd figyelmeztetés, ami volt.

Európai szemmel kissé érdekes gyermeknevelési módszerek léteznek Gázában: egy friss hír szerint a játékszernek használt kézigránát (!!!) elműködött, megölve a 23 esztendős Quassem Massud-ot és egyéves unokahúgát.
A rosseb tudja, bár katonailag erősen fertőzött vagyok, de én valahogy nem érzem szükségét éles repeszgránáttal gurigázni családi körben. De biztos bennem van a hiba, meg kellene értenem a kulturális különbségeket…

Érdekes bejelentést tett az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja néven ismert terrorszervezet. A banda szóvivője szerint a csütörtök reggel kilőtt egyik Quassam-rakétában már a nemrég emlegetett vegyi töltetek egyike volt.
Az IDF semmilyen vegyvédelmi riasztást nem adott ki, így egyelőre úgy tűnhet, vaklárma. Remélem, mindig így is lesz, mert nehéz elképzelni az izraeliek válaszreakcióját egy esetleges vegyi vagy biológiai támadásra. Gyanítom, leginkább a „kő kövön” forgatokönyv lenne az esélyes, ráadásul nem nagyon lenne sem morális, sem jogi alap visszafogásukra.

Ha már fegyverek: egyre erősebb gyanú ébredezik egyesekben, hogy iráni aknákkal dolgoznak a palesztin terroristák. A terrorközeli kapcsolatairól jól ismert AP készséges fotósainak pózoló palesztin terroristák kezében érdekes módon olyan, különlegesen kialakított harckocsi-aknák láthatóak, melyeket a gyanú szerint Irán exportál a szívének kedves terrorcsoportoknak. Ilyenek működéséről, akcióiról már kaptunk hírt Irakból is.
Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a „hős szabadságharcosok” vidám kisgyerekek társaságában telepítik az aknákat. Bátor cselekedet kissrácok mögé bújva ölni, szavamra…

Palesztinügyi összeállításunk utolsó darabja egy remek-remek-remek pallywoodi anyag. Először a BBC-n található cikkelyt érdemes elolvasni: ebben a 46 esztendős Walid al-Houdaly kesereg kedves feleségének börtönben sínylődése miatt. A 3 éves gyermek bónusz: emeli a történet szenvedésfaktorát. A szomorú férj szerint Gilad Shalid tizedes elrablása alkalmat adhat felesége és más rabok kiszabadítására (dacára a folyamatos izraeli kijelentéseknek: nincs fogolycsere).
Al-Houdaly elmondása szerint becses nejét hét hónapja egy reggel csak úgy elragadták az izraeliek: ukkmukkfukk börtönben találta magát. A csupán Ataf néven emlegetett hölgy férje elmondása szerint egy palesztin női szervezetet vezetett, mely a palesztinok élelmezésével foglalatoskodik.
Eddig a kép gyönyörűen egységes: a segélymunkás, gyermekes anyát a mocskos zsidók elvitték, csak úgy.
Nos, volt, akinek ez feltűnt és egy kicsitt utána kutatott az ügynek. Derültek ki érdekes dolgok.
A szegény feleség neve Ataf Alian (Itaf Ilayan). A hölgy röpke tíz esztendőt (15 éves büntetése kétharmadát) töltött jogerős ítélettel izraeli börtönben, miután az Iszlám Jihad terrorszervezet tagjaként 1987-ben Jeruzsálemben akart öngyilkos merényletet végrehajtani egy gépkocsiba rejtett pokolgéppel.
Furcsa: a kiegyensúlyozott tájékoztatására oly büszke BBC derék munkatársa hogyan felejthette ki ezt az apróságot?!
Vagy mégsem az: a BBC elutasította a közel-keleti tudósításait vizsgáló független bizottság áprilisi javaslatát. A terrorista, mint olyan, továbbra is csúnya-csúnya szó, nem használják, hiszen ha az ártatlan civileket lemészárló személyt leterroristázzák, akkor az bíráskodás. Nomármost a kiegyensúlyozott BBC ilyet nem engedhet meg magának, ugyebár.
Érdemes a bizottság jelentésének többi részletét is elolvasni. Összefoglalva: a BBC tudósításai torzítanak, részrehajlóak, objektivitás csak nyomokban található bennük.
Az eredeti jelentés PDF-állományú 38 oldalas szövege letölthető innen.

Ha már sajtó: érdekesen változott a New York Times véleménye: 2001. szeptember 24-én még azután kiáltozott, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei kutassák ki, leplezzék le és semmisítsék meg a terroristák pénzügyi háttérvilágát, együttműködve a külföldi pénzintézetekkel.
Az újság pedig most feldobta a működő és eredményes programot, mondván, bár nem törvénytelen, de az olvasóknak joguk van tudni róla…

Alan Caruba cikke az 1966-ban Egyiptomban kivégzett Sayyid Qutb munkásságára utal vissza. Érdemes elolvasni, miképp vezethető le az iszlámból a háborús készség, s miképp illeszkedik (vagy éppen tér el) ez a mindennapok tapasztalatától.

szerda, június 28, 2006

Repülős hírek, #86

Egy szerencsés véget érő helikopter-baleset: az SH-60 Seahawk szerintem a szélnek köszönhetően borul oldalra egy hadihajó tatján. Mínusz két eltört rotorlapát plusz a gép oldala…

Június 28-án Dusanbétól 40 kilométerre nyugatra lezuhant egy tádzsik Jakovlev Jak-52-es. A kétüléses gép a helyi MHSZ színeiben repült, egy személy meghalt, a másik kritikus sérülésekkel túlélte a katasztrófát. A gép egy kiképző repülés közben állt bele egy hegyoldalba. A repülés egyben tádzsik Vészhelyzetek Minisztériumának gyakorlatán vett részt. Az előzetes hírek szerint a repülőgép ereszkedés közben egy nagyfeszültségű vezetéknek ütközött majd lezuhant.

Nem érezte magát jól annak a Szuhoj Szu-25-ösnek a pilótája, mely június 28-án reggel zuhant le. Az 1962-ben született Andrej Vakhovsky alezredes gépével együtt Délnyugat-Oroszországban, Bryansk városától nem messze zuhant le. A vizsgálat eddigi adatai szeriont a géppárparancsnok alezredes moszkvai idő szerint 09.55-kor kért engedélyt a repülésirányítóktól az alacsonyabbra ereszkedéshez, mert rosszullét fogta el. 4200 méteres magasságban jelezte a kísérőpilótának rosszullétét, majd tovább ereszkedett. A kísérő többször felszólította parancsnokát a katapultálásra, de Vakhovsky nem reagált és gépével 10.18-kor a földnek csapódott.

Hosszú idő után új repülőgépeket kap a Litván Légierő. A most bejelentett üzlet szerint 75 millió euróért három új C-27J Spartan taktikai szállítórepülőgépet vásárolnak az olasz Aleniától. Az olasz-amerikai típussal az öregecske ex-szovjet Antonov An-26-os kéthajtóműves szállítógépeket váltják le //a HUAF908 még mindig „egy nagyancsa”!!! :)//.
Az új gépeket belföldi szállításokra és a NATO-feladatok végrehajtására egyaránt használják majd. Az első repülőgép várhatóan 2006. vége előtt Litvániába kerül, míg a másik két gépet 2008-2009. között szállítják majd le.

Június 27-én a pilótafülkébe szíjazva megtalálták a Királyi Maláj Légierő május 31-én lezuhant Hawk 208-as vadászgépének pilótáját. A pilótát és a gépet a Dél-Kínai tenger fenekére süllyedve Pantai Lanjuttól nem messze találták meg kedden reggel a PASKAL különleges tengeri egység tagjai.
A gépet és Mohammad Rohaizan őrnagy holttestét 28 napos kutatás után találták meg.

Ünnepi festést kapott egy olasz Tornado: a 156. repülőszázad MM-7013-as lajstromjelű, kétüléses repülőgépe az alakulat 40. születésnapjára kapott szépséges új ruhát.

kedd, június 27, 2006

Alkotmányt egész Európára!

Egyes vélemények szerint nem kell aggódni, megy az összeurópai alkotmányozás, mint a karikacsapás. A dolog svédcsavarja: nem éppen ott és úgy és az, mint amiről a világsajtó szól évek óta. A kezdeményezést ugyanis mozlim vallási vezetők indították el, akik egy, egész Európára kiterjedő, a nemzeti törvények felett álló különleges, a mozlimokra vonatkozó törvénycsomagot kívánnak összeállítani //attól tartok, ez nagyságrendekkel könnyebben fog menni, mint a 25 EU-tagállam által összekendácsolni vágyott „hivatalos” EU-alkotmány átverése az érintett kormányokon és lakosságon//.
Természetesen elképzelhető, hogy a hír teljesen hamis: ennek kevés esélyt adok. Elképzelhető, hogy egyfajta léggömberegetés: ennek már sokkal nagyobb az esélye. Kérdés az, hogy milyen hatása lehet egy ilyen „igazhitű alkotmánynak”.
Elsődlegesen a dolog PR-értékét venném górcső alá. Itt bizony az alkotók utcahosszal vezetnek. Ha valóban létezik ilyen tervezet és azt valóban elfogadják a vallási vezetők s azt kihirdetik, az övön aluli ütés lesz minden EU-hívő számára. A képlet roppant egyszerű: amit a töketlen hitetlenek évek-évtizedek óta képtelenek összehozni, azt a vallás erejével roppant rövid idő alatt meg lehet oldani. Ez óriási PR-értékkel bírhat a mozlim közösség részére és igen nehezen kommunikálható a „hagyományos” alkotmány védelmezői szempontjából. Hiszen egy valós igényeket kielégítő, valóban összefogással (feltéve, hogy az alkotói folyamatban ugye az érintett országok mozlim vallási vezetői is részt vettek) készült, megszövegezett és elfogadott „alkotmányról” lenne szó.
Nem szabad alábecsülni ennek a lépésnek a mozlim öntudatot erősítő mivoltáról is. A törvénykezés, még ha (legalábbis a kezdetekben) inkább szimbolikus lesz, mintsem valóban egy élő szabályrendszer, tökéletes muníciót szolgáltat majd az EU-n avagy a nemzetállamokon belüli önálló, vallási önigazgatással rendelkező mozlim területeket követelők számára. Ne feledjük el: ez egy erős motívum volt a legutóbbi, súlyos franciaországi zavargások idején is. Ennek veszélyét alábecsülni lehet, de életveszélyes. Érdemes vigyázó szemünket Frankföld mellett Skandinávia felé is vetni: számos nagyvárosban már kialakultak vagy éppen formálódnak azok a területek, negyedek, ahol gyakorlatilag megszűnt az államhatalom.
Másodsorban: ha egy ilyen „alkotmány” elkészül s amögé felsorakoznak a mértékadó európai mozlim szervezetek, az erős legitimációt adhat a papírnak. Ez nem úgy értendő, hogy az egyes EU-tagállamok törvényhozása ratifikálja a szöveget, ó, nem. Csak éppen kialakulhat egy olyan helyzet, ahol az európai kormányok kénytelenek lesznek komolyan venni az „alkotmányt”, s ennek megfelelően tárgyalni a mozlim közösségek vezetőivel.
S kérdés: ha az állami törvények, az EU-s szabályozás és a vallási alapokon álló „alkotmány” ütközni fog, ki mit tippel: az imámok mondjuk Birminghamben vagy Párizsban melyiknek adnak elsőbbséget? Melyik alkotmány lesz az erősebb?
Mint Tina Magaard, az Aarhusi Egyetem PhD-s hallgatója elmondta, az elmúlt évtizedekben kialakult európai patriarchális, rigid és szabályozott mozlim családszerkezet //mely egyben az integráció egyik legnagyobb kerékkötője is lett, teszem hozzá// egy mozlim férfi vezetőt tart csak igazán elfogadhatónak. Nos, Európa kormányai, államvezetése ennek nem felel meg.
Érdekes megjegyzés: ha a tehetetlennek bizonyuló államvezetés, állami szervek a mozlim vallási és helyi vezetők segítségére vannak utalva //lásd a franciaországi eseményeket, btw…//, akkor ezzel csak a fentebb vázolt vezetési módot erősítik. Hiszen a nyugat sajtó toposza, az ún. „fiatalok” azt látják: a rendőrség meghátrál, az imám pedig megmondja a frankót. Akkor most tulajdonképpen ki is a hiteles vezető figura?
Arról már nem is beszélve, hogy Tariq Ramadan mintha egy kicsit terrorgyanús személy lenne…

Tulajdonképpen éppen az EU normáinak megfelelő dologról van szó: a kulturális sokszínűséget tükröző, a helyi szintet is elérő, Európát átfogó kezdeményezésről, nem?

Külpol mix, #21

Igyekszem folyamatosan nyomon követni a hadithai eseménnyel kapcsolatos tudósításokat. A NewsMax.com tudósítása szerint új bizonyítékok merültek fel a vizsgálat során: többek között egy pilóta nélküli felderítő repülőgép helyszíni felvételei. Pontosították továbbá a csatározás időtartamát is: most már körülbelül 30 percnyi aktív harcról van szó. Továbbiak a cikkben.

Egyre nagyobb aggodalmat kelt az Egyesült Államok bűnüldöző szerveinél az öngyilkos merényletek lehetősége. Az izraeli forgatókönyv lemásolása elég nagy fejfájást okozhat a rendőröknek: az elkövetők kedves, aranyos fiúk lehetnek, akikről senki sem gondolta volna és persze a család és a szomszédok is értetlenül állnak az eset előtt…
Annyira nem kapott nagy nyilvánosságot a dolog, de az amerikai bűnüldözők szorgalmasan látogatták és látogatják Izraelt a tapasztalatok átvétele ügyében. Érdekes fejlemény a mozgásra, arckifejezésre, viselkedésre koncentráló kamerás automatikus szűrőrendszer fejlesztgetése: van még más is, csak tessék elolvasni.

Érdekes összevetés az izraeli börtönökről: én mindenesetre tágra nyílt szemekkel olvastam ezt a két tudósítást, így egymás fölé helyezve. Most akkor rettenetes szenvedés vagy fociszanatórium egy izraeli börtön? Gyanítom, az igazság egyrészt sokszínű, másrészt a kettő között helyezkedik el. Csak éppen egy érdekes adalék, nah.

Mindennapi ENSZ-anyázásunk nem maradhat el: most éppen a rongyolt hírnevű világszervezet volt főtitkára, Boutros Boutros Ghali került kellemetlen társaságba, egy bírósági tárgyalás során. Ghali a korrupció egyik legfényesebb példájaként emlegetett „Olajat élelmiszerért”-programmal kapcsolatos vádemelés közben került kapcsolatba Tongsun Parkkal, a korrupciós „világpiac” egy régről ismert alakjával. Méghozzá nem is akármilyenbe: érdemes ellátogatni a cikkre.

Jah és új interaktív menürendszert telepítettek az ENSZ központjába. Bitter Sanity nem volt rest és megszerezte az egész anyagot. Must read!

Az United Press International hasábjain Mark N. Katz elemzi az orosz diplomaták iraki elrablásának mélyebb összefügéseit. A cikk írásának időpontjában még nem volt ismeretes, hogy a négy túszt a szokásos kegyetlenséggel (lefejezés, fejbelövés) kivégezték. Érdekles kérdéseket feszeget a cikkíró: vajon hogyan érinti az esemény az orosz külpolitika hagyományosan USA-ellenes és arabbarát vonulatát? Vajon a politika kudarcnak egy jele ez vagy csupán egy kisiklás?

Mit ér a szüzesség? A frivol kérdésre csattanós válasz: nagyon sokat. Legalábbis azon mozlim hölgyek számára, akik eme tudósítás szerint óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy házasságukba az őket körülvevő társadalmi elvárásoknak megfelelően érintetlenségüket bizonyíthatóan fenntartva érkezzenek – még akkor is, ha a szüzességük már régen a múlté. Vér, műtétek, magas számla: mindent a cél érdekében. Sok esetben ráadásul közel sem önként és dalolva…

Az EADS ügye nagyobb figyelmet is érdemel: a terveim szerint az Airbus-ügyre bővebben visszatérek, hiszen van miért. Egy kicsiny összefoglalót addig is van szerencsém ajánlani: a Deutsche Welle rádióműsorának leirata érdekes részleteket vilant fel a francia-német érdekházasságból.

S végül egy igazi Nagy Testvér-ügy, csak éppen Nagy-Britanniából. A kormány javaslata szerint Anglia és Wales mind a 12 millió gyermekét a kormány folyamatosan szemmel tartaná, a kölykökről és a szülőkről szorgalmas adatgyűjtés folyna. Így kiderülne az is, hogy a szülők helyesn nevelik-e a gyereket, például elég zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak – legalábbis a Telegrahp beszámolója szerint. A szakértők szerint viszotn a program a valaha volt legmélyebb és legsértőbb beavatkozás a gyereknevelésbe: a cikket végigolvasva nem is ok nélküli az aggodalom.

hétfő, június 26, 2006

Külpol mix, #20

Mai kicsiny összefoglalómat Nagy-Britanniával kezdeném. A derék szigetország politikai közbeszédének egyik alapvetően fontos eleme a mozlim népességhez való viszony. Michale Gove nemes egyszerűséggel katasztrófának nevezi //nem minden ok nélkül… // azt, hogy az extrém mozlim nézetek uralják a már említett közbeszédet. Gove szerint óriási hiba, hogy az extremisták iránt rokonszenvező tagokkal bőven rendelkező Brit Muzulmán Szövetség és a Brit Muzulmán Tanács a hangadó – s sem kormányoldalról, sem a különböző ügynökségek, szervezetek részéről még halvány kísérlet sem történik a tematizálásra, netalán az ellenkező vélemények hangoztatására.
Az eredmény: a sokat emlegetett „átlagos, csendes, nem robbantó jellegű mozlim” nem lát mást a TV-ben, újságban, mintsem azt, hogy a brit mozlim közösség nevében a radikális érzelmekhez köthető személyek nyilatkoznak.
Ehhez persze kellettek a brit kormány briliáns lépései: például az egyes, a mozlim szélsőségesek problémájával foglalkozó munkacsoportok tagjainak kiválasztása. Így kérték fel például azt az Ahmad Thomsont, aki szerint Hitlert a cionisták pénzelték. Szintén politikai figurává válhatott Tariq Ramadan professzor, aki ún. „mérsékelt”, sőt, mi több, egyetért a mozlimok nyugat-európai beilleszkedésével. Egy apró kitétellel: természetesen a mozlimok határozzák meg ennek pontos tartalmát //nekem erről a farok és a kutya jutott az eszembe, de természetesen én kérek elnézést… //.
Márpedig ideje lenne valamit kitalálni: ennek ékes jele a Pew Global Attitudes Project legutóbbi közvélemény-kutatásának végeredménye. A 13 országra kiterjedő kutatás eredményei szerint a nem mozlim britek 63 százaléka pozitívan viszonyul a mozlimok felé. A brit mozlimok viszont kivételesen negatív színben látják Ilyen a nőkkel szembeni megfelelő és tiszteletteljes magatartás: míg szerte Európában a válaszadó mozlimok elsöprő többsége szerint ez jellemző a nyugat-európaiakra, a brit mozlimok kevesebb, mint fele vélekedik ugyanígy. A 9/11-es terrortámadást illetően csupán 17 százalékuk hiszi azt, hogy arabok is közreműködtek: ez kiugróan alacsony arány. Van még néhány érdekes adat…
A témához kapcsolódik még az is, hogy június 23-án 150 birminghami mecset vezetője támogatásával egy nyilatkozat látott napvilágot. A vallási vezetők ebben kijelentik: az ártatlan civil áldozatok meggyilkolása ellentétes az iszlám alapelveivel. Figyelemreméltó, hogy ez az első, brit földön született, a terrorizmust elítélő mozlim nyilatkozat. Tovább nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az „ártatlan” civilek meggyilkolásáról van szó. A velem született aljas, cinikus firkász már csak azt kérdezi: ki dönti el, hogy ki az ártatlan és ki a jogosan gyilkolható civil? Mert ugye a mozlim terroristák működését figyelembe véve ez a dolog nem egyszerű: figyelembe véve azt az apró tényt, hogy a terroristák 90% fölötti arányban civileket ölnek, jellemzően mozlim civileket.

Azért szerencsére vannak pozitív vélemények is: a The Economist szerint igenis jó és működőképes a mozlimok integrációja a nyugati társadalmakba. A cikkíró demográfiai mutatók segítségével bizonyítja be, hogy 2025-re az EU csupán egytizede lesz mozlim. Jelenleg ezt 4 százalékra (Törökországgal együtt 17 százalékra) teszi a The Economist újságírója. Ráadásul ez a közösség közel sem homogén: a törökországi gyökerű mozlimok meglehetősen különböznek a Délkelet-Ázsiából vagy mondjuk Pakisztánból érkezettektől.
A cikkíró egyik figyelemre méltó megjegyzése: az FBI kiscserkészcsapat a francia belbiztonsági szolgálatokhoz képest…
Azt viszont kicsit optimistának érzem, hogy 50 éven belül az USA az európai mozlimok az iszlám felvilágosodásban betöltött vezetői szerepéért hálálkodik majd…

Hugh Fitzgerald a Jihad Watch oldalain gondolkodik el a sokat emlegetett iszlám kalifátusról. Érdekes érveket hoz fel, miért veszélyes az, ami Nyugat-Európában történik. Érdemes elolvasni, majd szokásunkhoz híven elgondolkodni az itt leírtakon. Kérdés például, hogy a német és a francia lakosság tényleg olyan tehetetlen-e, mint ahogyan azt a cikk írója látja.

Az AP újságírója, Scheherezade Faramarzi azt kérdezi: miért csendes a hivatalosan békeszerető mozlim többség? Miért csak elvétve és jóformán csak egy-egy személy nyilatkozik elítélően a mozlimok által elkövetett terrorcselekményekkel kapcsolatban London, Madrid és Amszterdam összesen 254 halálos áldozata után?
A cikkíró szerint ennek számos oka van. Említhető a szégyenérzet, hogy mindez az iszlám nevében történik, s emiatt „láthatatlanná” szeretnének válni a békés mozlimok. Nagy hangsúlyt kap az „áruló”, a kollaboráns-motívum is: még ha nem is vesz részt a bűncselekmények előkészítésében, a mozlim bejelentőt akkor is árulónak tartja a saját közössége, ha szól a hatóságoknak. Sokatmondó Yassine SB esete, aki Van Gogh gyilkosaival szembeni haragjáról írt egy dalt, de az nem került színpadra. Félt ugyanis a mozlim közönség kiközösítésétől.
A cikk alapján egy koherens kép alakulhat ki: a radikális kisebbség a békés többség tűrésével vagy támogatásával működhet. Ráadásul ugye ha a békés mozlim közösség tiltakozna, akkor sokak szerint a felelősségből is szerepet vállalna, amit pedig természetesen igyekeznek elkerülni. Szóval nagyjából ennyit a brit és a többi belügyminisztérium mozlimbarát elképzeléseiről…
Igazából számomra ezen cikk (és még számos, más írás) nyomán csak erősödött az a benyomás: igenis létezik az „Államon belüli állam” elképzelés, elsősorban a mozlim kisebbség körében. Ez nem jelenti azt, hogy minden EU-állampolgár mozlim ezt szeretné, csupán annyit, hogy jelentős és nagy médiatámogatással rendelkező csoportok igen.

Az összeállítás írásának időpontjában Ghilad Shalid tizedes, izraeli harckocsizó még mindig a palesztinok foglya. Azok a szervezetek, melyek természetesen tagadják, hogy náluk lenne a június 25-én sérülten elrabolt izraeli katona, a palesztin női (95 fő) és a 18 éven aluli foglyok (313 fő) azonnali elengedését követelik a katonáról szóló információkért. Izrael természetesen bejelentette, hogy nem tárgyal és katonai erővel szabadítja ki a foglyot. Egyes vélemények szerint a kormányra jutott palesztin terrorszervezet vezetői igencsak kényelmetlen helyzetbe kerültek: az izraeliek előre megjósolható módon nem tárgyalnak, ellenben meglehetősen agresszíven követelik vissza a katonát. Ismail Haniyeh, a Hamasz kormányfője kényes helyzetben van: ha az izraeli nyomásnak engedve visszaadják a katonát, az blamázs. Ha az IDF darabokra szedi Gázát a katonát keresve, az is blamázs, ráadásul nehéz lesz nemzetközi szinten szimpátiát ébreszteni a palesztin emberrablók mellett. Ha a foglyot megölik, abból meg baromi morcos izraeliek kevéséé kesztyűs kezű válaszcsapása lehet: kellemetlen lenne úk palesztin kormányt alakítani, ha kilövik a felét.

Ha már Palesztina: az Al-Aksza Mártírjai Brigád szíves bejelentése szerint három éves megfeszített munkával legalább 20-féle vegyi és biológiai fegyvert fejlesztettek ki, melyeket szívest-örömest töltenek bele az Izrael ellen indított Quassam rakétákba. Ha Izrael elfoglalja a gázai területeket, a vegyi és biológiai fegyvereket az IDF katonái ellen is bevetik.
Ez valóban remek PR-húzás, ha az EU szimpátiáját meg kívánják nyerni a palesztin ügynek. Az állítólagos WMD-fegyvereket meg nem igazán kellene piszkálgatni.

A nemrég ismét felmelegített Sgrena-ügyhöz találtam egy nagyon érdekes adalékot: Ilario Pantano írását. A kétszeres Öböl-háborús veteránt szintén ártatlanok meggyilkolásával vádolták. A hosszú hónapok médiahisztériája után a katonai bíróság midnen vádpontban ártatlannak találta, de erről hogy, hogy nem, a média kevéssé számolt be. Érdemes az írást végigolvasni.
S ha már vélt vagy valósnak tartott háborús bűncselekmények: a hadithai eseményekkel kapcsolatban gondolkodik el W. Thomas Smith Jr. a Townhall.com oldalain. Szintén igen kellemes olvasmány, figyelemre méltó gondolatmenettel a politika és a harcmező közötti kapcsolatokról.

A BlackFive szíves tálalásában érhető el Mansur Sulayman Mansur Khalif kilövésének fedélzeti videokamera-felvétele. Az Al-Quaida iraki vezető személyisége nem egyedül távozott a pokol irányába: két másik terrorista is az amerikai csapatok fegyverétől halt meg. Remek vadászat volt…
A Google Earth-fanoknak a támadás pontos koordinátái:
33° 2'50.06"N
44° 15'6.47"E

Al-Zarquawi pedig itt került kilövésre:
33°48'3.06"N
44°30'48.23"E

Nincs is szebb annál, mint amikor a terrorcsoportok egymásnak esnek. Most speciel a libanoni Hezbollah és az Al-Quaeda Irakban tevékenykedő részlege vádolja egymást. A két csapat szerint a másik egyenesen Izrael előretolt hadosztálya és/vagy védőcsapata. A további őrültségek a cikkben követhetőek.

Végül van szerencsém a nap barmairól beszámolni: az erősen Darwin-díj esélyes háromfős társaság úgy gondolta, hogy kézi kalapácsokkal majd jól szétverik az Amerikai Légierő egyik Minuteman III-as interkontinentális rakétáját. A három, bohócruhába öltözött békeaktivista harapófogókkal átvágta magát a kerítésen, majd szétvert egy beléptetőpanelt, s végül kalapácsokkal a kézben nekiállt szétverni az atomtámadást kibírni tervezett silóajtót. Nem árulok el nagy titkot: nem sikerült szétverni a White Shield melletti támaszpont silójának tíz tonnás fedelét. Az aktivistákat, többek őszinte döbbenetére, nem lőtték le az őrök, hanem szimplán letartóztatták, majd 500 dollár óvadék fejében szabadon is engedték őket a közeli városka rendőrségéről.
S hogy miképp történhetett a kaland? A helyet kerítéssel és érzékelőkkel védik, mivel nagy kiterjedésű, az isten háta mögötti helyekről van szó. A jelzésekre gyorsreagálású egységek válaszolnak, melyek most is perceken belül a porba fektették a háromtagú csapatot. Szakértők szerint a támadás nem volt veszélyes, hiszen közvetlen atomtámadás nyomásának ellenállni tervezett silófedeleket igen nehéz lenne kívülről áttörni, még több tonnányi robbanóanyaggal is. Hát még három kalapáccsal… :)
A jelenlegi médiahelyzetben pedig érthető, hogy nem lőtték szitává a három elmebajost.

Ahol Falconból van a kerítés is

A világ szerencsésebbik felében azért nem akármilyen sorok alakulnak ki az állóhelyeken. Avagy hogyan építsünk kerítést 25 millió dolláros elemekből? A Török Légierő emellett Pápát kopírozza.

vasárnap, június 25, 2006

Repülős hírek, #85

Szépséges festést kapott a Görög Légierő 051-es lajstromszámú T-37B kétüléses kiképző repülőgépe. A kékséges gép képe megtekinthető itt.

Lezuhant az Olasz Pénzügyőrség pisai parancsnokságához tartozó NH-500MC típusú helikoptere 2006. június 24-én. A gép a görögországi Follonica 20 mérföldre zuhant a tengerbe. A fedélzeten lévő két személy megsérült, de kimentették őket.

Június 23-án helyi idő szerint 10:45 körül hajtott végre kényszerleszállást a Királyi Maláj Légierő egy Hawk Mk 108-as típusú kétüléses kiképző repülőgépe. A gép első futóműve meghibásodott, majd a gép a RMAF kuantani bázisán hajtott végre kényszerleszállást. A másodpilóta, Mahadhir Mohamad Saad kapitány sikeresen katapultált, de a pilóta, Tan Hui Hock alezredes katapultülése nem működött, így a fülkében ragadt. A pilótát harmadfokú égési sérülésekkel szállították kórházba. A baleset után a RMAF minden Hawk gépének felszállását letiltották.

péntek, június 23, 2006

Külpol mix, #19

Kellemes kánikulát mindenkinek!

Vélhetően Izraelben is meleg lehet: mással nehezen magyarázható Ahmed Saadat, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű palesztin terrorszervezet vezetőjének ötlete. A derék mészáros beperelte a brit államot. A terrorista szerint Nagy-Britannia azzal, hogy március 14-én kivonta Jerikóból az őt őrző börtönőröket (miután a palesztin hatóságok a nemzetközi szerződés egyetlen pontját sem tartották be, hosszú idők sokszoros figyelmeztetései után sem), az izraeli csapatok elfogták. Véleménye szerint ezzel a britek megsértették emberi jogait.
Érdekes, valahogy a terrorcselekmények áldozatainak sosincsenek jogai. Nahát…

Nem meglepő módon kevés nyilvánosságot kapott az a hír, mely Franciaországból érkezett. A párizsi büntetőbíróság ítélete szerint az 1995, szeptemberi Comoros-szigeteki puccskísérletet a francia kormány támogatásával és jóváhagyásával hajtották végre francia zsoldosok vezetésével. Bob Denard a bíróság szerint a rábólintást Chirac elnöktől kapta meg.
Érdekes: hová maradt a nemzetközi sajtófelháborodás, a jogvédő szervezetek tömegtüntetései? Elvégre egy szuverén állam belügyeibe történő, ENSZ-felhatalmazás nélküli fegyveres beavatkozásról van szó… Vagy hogy is van ez?

Remek fotósorozat Észak-Koreáról. Semmi nyílt erőszak, „csupán” a mindennapi élet képei. Felvételek az utolsó sztálinista államról. Úttörők, harckocsi-akadályok, nyomor, személyi kultusz minden mennyiségben.

Az orosz diplomaták kivégzésével fenyegetődznek az iraki terroristák. A négy diplomáciai személyt még június 3-án rabolták el, ötödik társukat megölve. A csoport követelése a szokásos: minden mozlim fogoly szabadon engedése és a teljes csecsenföldi csapatkivonás.
Gondolom Putyin rettentően meghatódott. Meg azt is gondolom, hogy az orosz titkosszolgálat kevésbé lesz médiaérzékeny a megtorlást illetően, mint az amerikai csapatok…

17 terrorgyanús személyt tartóztattak le egy francia bűnüldözési akcióban. A letartóztatottak egyike Clichy-sous-Bois (a legutóbbi autóamortizáló hadjárat kiindulópontja volt a helység, jegyzem meg halkan...) egyik mecsetének vezetője, a többi 16 személy is mozlim vallású. A gyanú szerint a letartóztatottak terrorszervezetek számára gyűjtöttek és küldtek pénzt, többek között cannabis-eladással és ATM-csalásokkal előteremtve a napi lőszerre valót..

Az utóbbi hónapok legbizarrabb híre: szaúdi ösztöndíjak várnak azokra a szaúdi diákokra, akik a civil repülés területén kívánják képezni magukat az Egyesült Államokban. Csak emlékeztetőül: a 9/11-es terroristák jelentős része éppenséggel pont szaúdi volt, egy részük véletlenül pont az USA-ban vett pilótaleckéket: igaz, nem hivatalosan támogatott keretek között.
A jelentkezők pontszámának igen jelentős részét a Korán memorizálásának sikeressége adja. Kíváncsi vagyok, a civil repülés mely területén lehet fontos a megfelelő részletek fejből elmondása? Hogy fog örülni a pilóta, ha a szaúdi légiirányító hosszas verseléssel kezdi az APP-ot…

Újabb remek-remek-remek // (c) Csejk Miki //ötlet a Sóhivatalok Királyától. Az ENSZ, a mindannyiunk nagyrabecsülését birtokló világszervezet legújabb ötlete az egész világra kiterjedő fegyverellenőrzés, már ami a civil kézben levő lőfegyvereket illeti. A szervezet szerint ha a kormányok szigorúan ellenőrzik a fegyverkereskedelmet, kevesebben halnak majd meg a különböző válságterületeken.
Az ENSZ ötlete teljesen halott ügy: több okból is.
- Kíváncsi lennék, hogy mondjuk a pakisztáni illegális Kalasnyikov-gyárakat hogyan vonják ENSZ-felügyelet alá?
- Kíváncsi lennék, hogy Kína, Oroszország vagy Irán mikor fogja fegyvergyártási és –kereskedelmi szervezeteit az ENSZ számára ellenőrizhetővé tenni?
- A palesztin Quassam-rakéták gyártásáról már nem is beszélve…
- Kíváncsi leszek, hogy az ENSZ mikor lesz képes az amerikai alkotmányt felülírni önvédelmi fegyverek kérdésében.
Sok hűhó semmiért. Örülök, hogy a rendíthetetlen morális alapokkal rendelkező Kofi Annan vezette kiváló és költséghatékony szervezetnek ez a legnagyobb gondja.

Jeff Emanuel nagyon jó és az én személyes véleményemmel sok pontban egyező írásban kérdezi: hol van az Amnesty International? A Human Rights Watch? Tudjuk: a két elrabolt katona, Kristian Menchaca és Thomas Tucker holttestét olyan szinten csonkították meg, hogy DNA-tesztekkel kellett a személyazonosságukat megállapítani. A katonák torkát elvágták, majd lefejezték és többszörös csonkítás után holttestüket aláaknázva hagyták ott egy sűsű gyalogosforgalmú helyen.
A jelek szerint azonban ez teljesen rendben lévő dolog: a jelek szerint az említett és a többi jogvédő szervezet szerint a foglyok ilyen kezelése teljesen elfogadott mód. Elvégre csak amerikai katonákról van szó. Az viszont, ha kihallgatás közben a terrorcselekményekkel gyanúsított személlyel hangos zenét hallgattatnak, az már kínzás.
És felsorolhatóak még a meggyilkolt civilek tízezrei, akiket éppenséggel nem az amerikai hadsereg, hanem a különböző terrorcsoportok öltek meg a lehető legkegyetlenebb módon. A a felettébb médiaérzékeny ún. „emberi jogi szervezetek” számára azonban ezek nem fontos dolgok: elvégre a gonosz cionista világtengely ellen kell harcolni! Ha megdöglik pár ezer arab (perzsa, indonéz, palesztin, afrikai vagy bármely más népcsoport tagja), hát istenem. Ha zsidók vagy amerikaiak pusztulnak el, az már-már tiszta nyereség.
Az én szememben az összes jogvédő szervezet (összesen nem ér annyit mint 10 kilogramm macskaalom. Az elogultságból fakadó kettős mérce, néha nyílt hazudozás, a tények el nem ismerése: ne várja el tőlem az AI, hogy bármelyik kampányát akár egyetlen fillérrel is támogatni fogom.
És ezennel is külön csókoltatom az öregkorára egészen érdekes mentális állapotba kerülő Brigitte Bardot-ot, aki emlékezetes kifakadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szép dolog öszvéreket használni a robbantásos merényletekhez, mert ezzel sérülnek a háziállat jogai. Érdekes módon a felrobbantott izraeli civilekről egy szó sem esett. NAh, az AI vezetője és Bardot nyugodtan kezet foghatnak…

Régebben már említettük az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának megalakulását: a közröhejt kiváltó testület egy még inkább nevetségesnek bizonyult szervezetet, az Emberi Jogi Bizottásgot váltotta le. Ez utóbbinak elnöke kis híján a demokrácia és az emberi jogok élharcosa majdnem Líbia lett: éppen ezért kellett feloszlatni. Az új Tanács tagjai között Irán is helyet kapott (több másik, hasonlóan jó hírű, demokratikus állam mellett), küldöttségüket azonnal elszigetelődés fenyegeti. A vezető ugyanis az a Saeed Mortazavi bíró lett, aki az 1999-ben letartóztatott, majd többször megerőszakolt, végül meggyilkolt kanadai Zahra Kazemi ügyében is nyakig benne volt. A jó nevű bíró emellett közismert a másként gondolkodók elnémításának lelkes végrehajtásáról, a különböző kínzási ügyekbe keveredett iráni belügyérek tisztára mosásáról, a diákmozgalmak keménykezű leverésének aktív segítéséről. Remek ember egy remek bizottságba…
Körülbelül ennyire becsülhető az ENSZ.

Érdekes adatok kerültek elő Irakból: egyre több civil lakos hal meg és számszakilag is egyre kevesebb amerikai fegyverektől. 2005-ben több mint 10 ezer (a 2004-es összegnek csaknem duplája) iraki polgár halt meg a terrorcselekmények és más fegyveres akciók következtében és kevesebb, mint 400 fő szárad az amerikai csapatok lelkén. Az utóbbi esetekkel összefüggésben kifizetett kárpótlások összege megközelíti a 20 millió dollárt.
A Strategy Page cikke szerint az amerikai rajtaütések fegyelmezettek, míg az iraki rendőrség és katonaság sokkal inkább hajlamos lövöldözni a rajtaütések során.
Sok érdekes dolog van még a cikkben, érdemes elolvasni.

A The Times értesülései szerint egy 28 pontos béketervezet készült el, melyet széles körű belső és külföldi egyeztetés előzött meg. A dologban vannak érdekes pontok: ilyen például az, hogy az amerikai csapatok beszüntetik a terrorcsoportok központjai elleni támadásokat vagy éppenséggel az összes külföldi csapatra vonatkozó részletes, időrendi táblázatot is tartalmazó, ENSZ-jóváhagyást magáénak tudó kivonási terv. Érdekes, a tudósításban egy sort sem olvastam arról, hogy a terrorcsoportok támadásait is meg kellene szüntetni…

Újabb botrányszagú szellőztetés: az amerikai hatóságok a terrorszervezeteket finanszírozó pénzmozgások adatait gyűjti a New York Times és a Los Angeles Times cikkei szerint. Emlékezetes, hogy az NSA-lehallgatási botrány vége szerint az adatgyűjtés törvényes volt. Kíváncsian várom ennek az ügynek a végeredményét.
Btw, nem igazán értem, hogy a pénzügyi háttér felgöngyölítését adatok nélkül miképp lehetne előre mozdítani…

S ha már az adatgyűjtés vizeire eveztünk, egy érdekes összeállítás a NOL Metazinból. Ki is a Nagy Testvér?

kedd, június 20, 2006

Külpol mix, #18

Először visszakacsintanék kicsit a lassan két hete történt gázai robbantásra. A világsajtó és az összes szóba jöhető jogvédő szervezet tele torokból zengte az Izraeli Haditengerészet (majd kicsit később az Izraeli Hadsereg: rugalmas váltás volt...) bűnösségét, mely 7 ártatlan, a tengerparton piknikező civil halálát okozta. Az üggyel én is foglalkoztam, meglehetősen részletesen, videoelemzéssel, miegymással.
Nos, a jelek szerint joggal volt gyanús az alapvetően egyszerűnek beállított eset: egyre inkább megerősödik a gyanú, hogy szó sem volt izraeli tüzérségi támadásról. Hétfő este óta a Human Right Watch is ott tart, hogy nem tudja cáfolni az IDF vizsgálatának eredményeit. Kiemelném, hogy az izraeli kórházba szállított palesztin áldozatból kinyert első (a palesztin dokiknak nem sikerült „kitakarítani” a sérültet, így minden szándékuk ellenére maradt bizonyíték a sebesültben) repeszdarabról kiderült: nem származhat semmilyen 155 mm-es tüzérségi lövedékből. A második repeszdarab analízise folyamatban.
Aranyos a HRW követelése a független vizsgálatról annak fényében, hogy a palesztin hatóságoknak első dolga volt a helyszínt kitakarítani, gondosan megsemmisítve a helyszín minden bizonyítékát. Önmagában ez is több, mint gyanússá teszi a palesztinok állításait.

Mint az volt szerencsém április 4-én jelenteni, fatvát bocsátottak ki az egyiptomi szobrok ellen. Ezt sokan kikacagták, mondván, pusztán hülyeségről van szó.
Ajánlom a kétkedők figyelmébe az alábbi hírecskét: egy kairói múzeum három szobrocskáját verte szét „Hitetlenek!” üvöltözés közepette egy kedves hivő hölgy.
Hülyeség, ugyanmár, kinek jutna az eszébe? Hja, hogy már a világörökség részeit képező Buddha-szobrokat is szétrobbantották mozlim szélsőségesek?


Még egy örökzöld: a Giuliana Sgrena-ügy. Mint arról a linux flame lista tagjai is be tudnának számolni, anno élénk vitába keveredtem az olaszokat szállító gépkocsi kilövésével kapcsolatban. Ha valaki előkeresi az archívumból, annak jó lesz.
Mindenesetre az olasz igazságszolgáltatás az ellenőrzőponton szolgálatot teljesítő egyik amerikai katonát kívánja perbe fogni, gyilkosság vádjával. A két ország természetesen eltérő jelentéseket hozott nyilvánosságra az esetről: kíváncsi vagyok, hogy miképp kívánják mondjuk letartóztatni az amerikai katonát.

Ha már a vélt vagy valódi háborús bűntetteknél tartunk: a Los Angeles Times infója szerint véget ért a vizsgálat a tisztázatlan hadithai lövöldözés sokszor hangoztatott „fedezésében”. Az újságíró értesülései szerint a vizsgálat megállapításai nem támasztják alá a népszerű forgatókönyvet, mert nincs szó takargatásról, hanem a kivizsgálást végzők nem a helyes kérdéseket tették fel. Az ügy teljes kivizsgálása vélhetően még sok időt vesz igénybe.

Kanada mégsem olyan szép ország, mint azt lakói hitték volna: erről már írtam én is, összefüggésben a június eleji letartóztatási hullámmal. A gyanúsítottak egy részét személyesen ismerő Mohammed Robert Heft a CBC weblapján fejti ki nézeteit. A fiatalember a húszas éveiben tért át a mozlim hitre és magát mérsékeltnek nevezi, s egy bajba jutott mozlim fiataloknak segítséget nyújtó menedéket üzemeltet Scarborough-ban.
Ahhoz képest érdekes nézeteket vall: teljesen érthetőnek tartja a kanadai mozlim foatalok radikalizálódását. Az ok, mi más lehetne, Irak. Továbbá a cikk szerint ha a szülei közé és új vallása közé állnának, akkor megölné őket //A béke vallása, mint említettük volt…//.

Khomeini ajatollah unokája az iráni hatalom megdöntésére szólított fel. A 47 esztendős siíta vallási személy szerint az 1979-es iráni forradalom a demokrácia és a szabadság jegyében zajlott – erről az amerikai nagykövetség túszainak azért kicsit eltérő lehet a véleménye. Az interjú az al-Arabija csatornán volt látható. A Hossein Khomeini ráadásul az amerikai csapatok segítségét sem zárta ki, sőt…

Megtalálták a június 16-án elrabolt két amerikai katona holttestét. A 23 esztendős Kristian Menchacaés a 25 éves Thomas Tucker egy Yusufiya melletti ellenőrzőpontról tűnt el //az index.hu Katonai topicjának szakértője, eritelaz szerint súlyosan hibázhattak a checkpoint felállításánál és működtetésénél, hiszen érdekes dolog egy „forró”, többször támadott ellenőrzőpontot működtetni három katonával…//. Vélhetően nemsokára megjelennek a szokásos lelövős-lefejezős videók az interneten…
Amúgy meg kíváncsi vagyok, hogy a szintén elrabolt négy orosz diplomatát mikor adják vissza. Orosz barátaink kevesebb szabállyal játszanak ilyenkor…

Azok a kedves talibán harcosok (ajánlott PR-film: Guantanamo) nőket és gyermekeket használt pajzsként a brit erőkkel vívott harcok során Nawzad városában. A „bátor szabadságharcosok” lépésére a britek nem tudtak más tenni: tüzet szüntess. A talibán terroristák eközben spontán gránáthajigálásokkal színesítették a csatározást. Bizony, bátor dolog 4 éves kölykökkel takaródzni…
De jelezném, ez nem ismeretlen: a mozlim terroristák már régebben is éltek ezzel a gerinces módszerrel. Hogyan építsünk kórházból erődöt, beleértve a páciensek pajzsként használatát?

A Sunday Times beszámolója szerint egy fedett riporternek érdekes dolgokat mesélt Abubaker Deghayes brightoni imám. A Gitmóban vendégeskedő báttyal is felszerelt mozlim vallási vezető teljes szívvel támogatta George Galloway nézetét: a képviselő szerint morálisan helyes, ha egy öngyilkos merénylő felrobbantja magát Tony Blairrel együtt.
Vannak még érdekes részek a cikkben.

Peter Almond írt egy erős cikket, „Vigyázat: jönnek az új gótok” címmel. A cikkíró Chris Parry ellentengernagy, Nagy-Britannia egyik legismertebb stratégájának írására reagál. Parry szerint Nyugat-Európa ugyanolyan veszélyekkel néz szembe, mint az ókori Róma a barbárok esetében. Fontos és érdekes észrevételek hangzanak el: érdemes végigolvasni, végiggondolni, teljesen egyetérteni nem szükséges.

Michael Yon emlékezik meg egy kedves lengyel ismerőséről, a Bali-szigeteki terrorrobbantás egyik utolsó, azonosított áldozatáról. Az általam valaha is olvasott egyik legmegindítóbb írás: brutális tárgyilagossággal írja le egy bombarobbanás hatásait.
Kötelező darab.

Index, a szakértelem csúcsa

Mindannyiunk kedvenc hírportálja újabb gyögyszemmel gazdagította a repülős-hülyeségek végtelen sorát. A derék weblap még derekabb újságírója a Bush-látogatással összefüggésben írt a tegnap fejünk fölött kolbászolt helikopterről.
A dolog bája: a kollega első körben egy MTI-fotót rak a cikkbe, melyen tökéletesen látszik az amerikai helikopter: egyértelműen egy, az elnöki látogatást állandóan kísérő MH-53M Pave Low IV-es 'kopterről van szó. A kollega a cikkben alant gondosan azonosítja is a típust: UH-60 Blackhawk.
Hogy még szebb legyen: a típust kiemeli a szövegen belül és belinkel hozzá egy saját, indexes UH-60 ismertetőoldalt.
Nos, a nevét fel nem tüntető szerzőnek ezúton is forrón gratulálnék: legalább a két fényképre vetett volna egy pillantást a publikálás előtt...

UPDATE: Valaki szólt az indexes fiúknak, úgyhogy az UH-60 motívum törölve. Most már csak annyit kéne elérni, hogy a "NATO-helikopter a magyar légtérben (CH-53)" képaláírást kijavítsák.
Hint: Egyrészt nem NATO, hanem USAF, másrészt nem CH-53, hanem MH-53M Pave Low IV. Az előbbi egy szimpla nehéz szállítóhelikopter, az utóbbi különleges műveletekre használt kutató-mentő és mélységi behatoló harci szállítóhelikopter. Grósze differencija, ahogy a művelfhanszia mondaná...

hétfő, június 19, 2006

Repülős hírek, #84

A hétvégén lezuhant a tajvani légierő egy kétüléses Northrop F-5F Tiger II-es könnyű támadó és kiképző repülőgépe. Az egyik pilóta életét veszítette, míg a másik kritikus sérülésekkel, de túlélte a katasztrófát. A gép Chiayi megye területén zuhant le.
A honatyák a 30 éve szolgálatban álló gépek kivonását és a Lockheed Martin F-16 C/D Block 50-es repülőgépekkel történő felváltását követelik a kormánytól. Ellenzéki honatyák szerint a légierőnek nem kevesebb, mint 50-60 F-16 C/D-t kellene vásárolnia az Egyesült Államoktól //Kína valószínűleg örülne neki…///.

Eladó egy Canberra PR9-es fotófelderítő repülőgép! A Brit Királyi Légierő XH135-ös lajstromszámú veteránja gépét a belfasti Short Brothers építette. A gép repülőképes, megtekinthető a waddingtoni (július 1-2.) és a fairfordi (július 14-15.) repülőnapokon.

2 milliárd dollárért vásárol Ausztrália 34 új MRH-90-es helikoptert. Az Eurocopter NH-90-es helikopter „kengurusított” váltotatával az öreg Sea King és a Black Hawk típusokat váltják fel. Az első MRH-90-esek 2007. decemberében érkeznek, s 2009. decemberéig az összes példányt leszállítják. Az ősöreg Sea King Mk.50-esek 2010-ben búcsúznak el, míg a Sikorsky S-70A-9 Black Hawk-ok 2011 és 2015. között kerülnek ki a hadrendből.

A jelek szerint két új IL-38 May haditengerészeti felderítőgéppel bővül az indiai haditengerészet gépparkja. A bejelentést várhatóan a Arun Prakash admirális, a haditengerészet parancsnokának hétfőn kezdődő egy hetes látogatása során ejtik meg.
A gépeket már a fejlett Sea Dragon felderítőrendszerrel szerelik fel és várhatóan 2007-ben érkeznek meg a már megvásárolt három May mellé. A haditengerészet emellett továbbra is élőnek tartja a nyolcgépes nemzetközi tendert //Azaz a mostani bevásárlásnak komoly politikai okai is lehetnek//. A tenderen a Lockheed Martin a továbbfejlesztett P-3C Orionnal, a Boeing a vadonatúj P-8 típussal, illetve az Irkut az Il-38-assal vesz részt.

Kisebb balesetet szenvedett az amerikai haditengerészet egy EA-6B Prowler elektronikai harci repülőgépe június 16-án a Colorado Springs repülőtéren. A gép, három fővel a fedélzetén üzemanyag-utántöltésre szállt le. A kifutópálya felénél a repülőgép jobb futóművének gumija defektet kapott, így a gép jobbra kitért, majd futótörés és szárnysérülés lett a szánkázás vége. A pilóták sértetlenül szálltak ki a gépből.

Június 16-án a Viktória-tóba zuhant az Ugandai Népi Védelmi Erők (UPDF) egy Tecnam P-92 típusú könnyű repülőgépe. A gép a Buvvu sziget mellett szenvedett katasztrófát. A gépet vezető izraeli Yotam kapitányt és az orosz, Anatoli nevű másodpilótát az UPDF helikoptere kimentette a vízből. A két repülőgép, egy hajó kíséretében éppen az UPDF leendő búvárait és pilótáit képezte ki, pont a kényszerleszállt repülőgépek mentésére.
Mint azt hivatalosan megállapították, a kiképzés sikeres volt, hiszen a pilótákat élve mentették ki.

Az Egyesült Államok megpróbál nyomást gyakorolni az oroszokra, hogy Venezuela ne jusson korszerű orosz vadászgépekhez. Mint azt Hugo Chavez elnök még 15-én bejelentette, 24 darab Szuhoj Szu-30-as vadászbombázóval cserélné le a az amerikai F-16A/B Falconokat, melyeket az alkatrész-embargó a földhöz szegezett. Az orosz gépek az elnök bejelentése szerint még 2006-ban megérkeznek Venezuelába.

Riszpekt

Offtopic, de fontos és jó.

Maximális tisztelet azoknak, akik segítettek a kerekesszékeseknek megrendezett paintball-rendezvény megszervezésében és lebonyolításában. Név szerint említhetem a soulinvest.hu két nem kevéssé elmebeteg paintballosát, Diót és Zolit. Riszpekt Nektek, Emberek...

csütörtök, június 15, 2006

Futóműhibás 737-es

A TNT postaszolgálat egy Boeing B-737-300-as teherszállító repülőgépe csütörtökön reggel 06:06-kor sikeresen blokkolta a Birmingham Nemzetközi Repülőtér egyetlen kifutóját. A gép futómű-problémákat jelzett, a kép tanulsága szerint nem is alaptalanul. A repülőgép eredetileg a belgiumi Liege-ből tartott a Stansted Repülőtér felé. A leszálló repülőgépet az előírásoknak megfelelően habszőnyeggel várták.
Az összeroskadt főfutóművű gépet leghamarabb csütörtök este távolítják el a kifutópályáról.

Tüzes 767-es

2006. június 2-án minden spotter álma valósult meg Gustavo Bertrán számára: egy különleges eseményt sikerült lencsevégre kapnia a Los Angeles Internatoinal (LAX) repülőtéren. Mint a fotókat kísérő szövegből is kiderült, az American Airlines N330AA lajstromjelű Boeing B-767-223/ER típusú repülőgépének hajtóműve földi hajtóművezés közben kigyulladt, helyi idő szerint 12:34-kor. A gép egyes hajtóműve gyulladt ki, a reptéti tűzoltóság egy percen belül megkezdte a gép oltását, majd hivatalosan 16 perc múlva oltották el véglegesen.

A Los Angelesi Tűzoltóság felvételei az esemény után.

Az EADS átment stukába

Keémény napja volt tegnap az össz-európai EADS-nek. Először kénytelen volt bejelenteni, hogy vezeték-problémák miatt a már amúgy is csúszásban lévő Airbus A380-as program keretein belül az előre jelzett 27 gép helyett mindössze 9-et fog leszállítani 2007-ben. A probléma olyan súlyos, hogy a cég 2007-2010 között ebből kifolyólag 630 millió dolláros veszteségre számít.
A vásárlók reakciója nem váratott magára sokat: az Emirates, a Singapore Airlines, a Quantas több mint morcosak. Ez utóbbi máris bejelentete hogy kártérítést követel majd a cégtől és más típusú repülőgépekkel fogja pótolni a csúszást. A többi megrendelő egyelőre diplomatikusan annyit mondott: tanulmányozzák a helyzetet.
Végül a Singapore Airlines adta meg a kegyelemdöfést: még aznap bejelentette, hogy 20 darab Boeing B-787-9 típusú repülőgépet vásárol, míg további 20 példányra opciót jelent be. Az üzlet listaértéke 4,5 milliárd dollár.
Ez igencsak rosszul eshet az Airbusnak, hiszen az A350/A370 típus legnagyobb ellenfeléről van szó, mely ráadásul hamarabb is fog megjelenni a piacon.
Az év elején még 35 eurós EADS-papírok a hírek hatására egészen 17 euró közelébe estek, a kereskedést kétszer fel is függesztették.

szerda, június 14, 2006

Fülelő JSF-ek

Meglepően viharos hónapokat hagyott maga mögött a Joint Strike Fighter-program. Az elmúlt fél esztendőben elveszítette a kéthajtóműves rendelhető választék felét, súlyos politikai viharok középpontja lett Norvégiában, s még a britek is hangosan elgondolkodtak a típus rendszeresítésének elhalasztásáról. Persze ahhoz még aludni kellene párat, hogy az új brit hordozókon mondjuk francia Rafale vadászgépeket lássunk landolni.

Az események, történések hevessége méltó a világ eddigi egyik legnagyobb méretű, kiterjedtségű és értékű multinacinális fegyverprogramjához. Mint ismeretes, a Joint Strike Fighters programban készülő repülőgépből, az egyelőre F-35 JSF nevet viselő típusból összesen három változat készül, a különböző amerikai és külföldi fegyvernemek igényeinek megfelelően. A szerkezetileg is "legegyszerűbb" alapváltozat, az F-35A az Amerikai Légierőnek, illetve a külföldi légierőknek kerül leszállításra. A rövid felszállásra és függőleges leszállásra képes F-35B Harrier-pótlóként fog üzemelni, elsődlegesen a lassan kiöregedő brit és amerikai gyártású, a mag területén úttörő típust fogja felváltani. Az F-35C típusváltozatnak, mely a hagyományos hordozói üzemeltetésnek megfelelően kialakított repülőgép, egyelőre csak a Amerikai Haditengerészet az egyetlen megrendelője.
Az F-35 JSF sokféle típus egységes felváltójaként szerepel a különböző távlati tervekben. A legnagyobb számban természetesen az F-16 Falcon és z F/A-18 Horet különböző típusvariánsait cserélik fel az új géppel, de fontos ismét megemlíteni a Harrier amerikai és brit gyártású példányait. Az Amerikai Légierő emellett az Irakban és Afganisztánban felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtó A-10 Thunderbolt II-eseit kívánja átváltani JSF-ekre, míg Ausztrália, némiképp kakukktojásként, az igencsak korosnak mondható F-111F Aardvark támadó repülőgéptípusát cseréli le a JSF-re.
Nem véletlenül említettük a nemzetközi összefogást: Ausztrália, Dánia, Hollandia, Kanada, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Törökország vesz részt pénzzel és fejlesztésekkel, gyártással a JSF-projektben. Az együttműködés korántsem mondható zökkenőmentesnek, de erről később még szólunk.
A Lockheed Martin leendő sztártípusának egyre több feladatnak kell megfelelnie. Ez részben az elmúlt esztendők igen aktív hadviselésének tapasztalatából adódik, részben a típus ígéretes teljesítménye teszi lehetővé az újabb funkciók ellátását. Arról nem is beszélve, hogy ha a Pentagon képes újabb, igen fontos feladatokat biztosítani a gépek számára, akkor talán könnyebben lehet megóvni a típust a folyamatosan fenyegető költségvetési megszorításoktól, a megrendelt példányszámok csökkentésétől. Erre azonban nem csak az F-35 JSF-nek, hanem az F-22 Raptornak is nagy szüksége van, leginkább a típus magas beszerzési ára miatt.
A támadási kapacitás mellett az elmúlt néhány év tapasztalata szerint legalább olyan fontos a felderítés, az információ- és jelgyűjtés is. Ennek a feladatnak is megfelelhet a két új generációs vadásztípus, köszönhetően a fázisvezérelt radarrendszernek, a passzív elektromágneses antennáknak és érzékelőknek, az igen nagy teljesítményű fedélzeti számítógépeknek és a biztonságos, széles sávú adatátviteli csatornáknak.
Az elektronikus felderítés, hírszerzés feladatát végző repülőgépek mindeddig alapvetően háromféle megoldással készültek el. Az első a már meglévő vadászbombázó feladatú repülőgépek átalakítása volt, erre jellemző példa a második Öböl-háborúban kiemelkedően jól szereplő EF-111A Raven vagy a mai napig folyamatosan továbbfejlesztett EA-6B Prowler, melyet elméletileg a Boeing EF-18G Growler fog leváltani a közeljövőben. Ez a megoldás általában a fedélzeti elektronikus rendszerek alapos átépítését, a sárkányszerkezet átalakítását (lásd az EA-6B "betoldását") és részben külső konténerekben elhelyezett érzékelőcsomagokat jelenti. Az átalakításnak azonban ára is van: a fegyverzet alapos lecsökkenése, kisebb repülési teljesítmény és néha a megnövekedett radarkeresztmetszet is jelentkezik. A gépekkel általában közvetlen elektronikus támogatást is lehet adni a támadó kötelékek mellé, így gyakran az ellenséges légtérben találhatóak a régi-új gépek.
A második, klasszikus megoldás a nagy hatótávolságú kereskedelmi repülőgépek vagy katonai szállítórepülőgépek, esetleg kisebb méretű üzleti gépek speciális átalakítása. Ennek talán a legismertebb változata a C-135-ös család számtalan változata, melyek a mai napig pótolhatatlan képességgel vértezik fel az amerikai hadvezetést. Az egyik legifjabb típusváltozat a földi célpontok nagy távolságból történő felderítésével foglalkozó E-8 JSTARS, mely szintén 1991-ben mutatkozott be éles harci helyzetben. A nagyvasak mellett nem szabad elhanyagolni a kisebb gépeket, így a Gulfstream-család tagjait, melyeket a kisebb légierők (például India, Izrael vagy Svédország) használ elektronikus felderítési feladatokra.
Ebbe a kategóriába sorolható még akár a Haditengerészet már Kínában is behatóan ismert EP-3E Aries típusa vagy a Hadsereg jelentősen kisebb méretű RC-7 Crazy Hawk repülőgépe is. A kategóriára jellemző, hogy a rendelkezésre álló helyet és teherbírást nagy teljesítményű számítógépekkel, érzékelőkkel és számos rendszerkezelővel használják ki.
A harmadik, talán leglátványosabb változat már a titkosság, az erő és a csúcsteljesítmény jegyében alakult ki. Ez a nagy sebességű és/vagy nagy magasságban dolgozó repülőgépek világa, legyen szó akár a Lockheed U-2/TR-1 veterán típusáról vagy a hadrendből már 1999. októberében kivont SR-71 Blackbird nagysebességű felderítő repülőgépről. Ezeket a gépeket már arra tervezték, hogy minden körülmények között, bárhol képesek legyenek stratégiai felderítést folytatni. A taktikai, "napi szintű" felderítés feladatok ellátására viszont alkalmatlanok: nem lehet minden iraki város fölé egy TR-1-est vezényelni járőrözésre.
Az F-22-es és az F-35-ös viszont éppen arra lehet alkalmas a Pentagon víziói szerint, hogy ellássák a stratégiai és taktikai feladatok széles skáláját, egyetlen típusként, egyetlen változatban. Ennek leginkább történelmi okai vannak: mindkét támadó repülőgéptípus tervezésénél alapvető szempont volt, hogy a gépekkel igen fejlett légvédelmi rendszerekkel őrzött ellenséges légtérben kell tevékenykedni, támadó feladatokat ellátva, lehetőleg észrevétlenül. Az észrevétlenséghez szükséges az is, hogy a fenyegető ellenséges elektromágneses kisugárzásokat messziről és pontosan lehessen azonosítani, kikerülendő például a kíváncsi radarokat. Tenniük kell mindezt úgy, hogy eközben sem a repülőgép teljesítménye, sem a hordozott fegyverzet mennyisége nem csökkenhet s természetesen a radarvisszaverő felület sem növekedhet (értelemszerűen ez csak a törzsön belül elhelyezett műszerekkel lehetséges).
A repülőgép érzékelőrendszerét egy nagy teljesítményű számítógépes rendszer felügyeli, melyet teljesítménye alapján az egyik legerősebb, repülőgép-fedélzetre telepített, szabványos felépítésű számítógépes rendszerként emlegetnek a szakértők.
Az esetleges felderítőplatformként szóba jöhető két típus közül egyértelműen az F-22 Raptor rendelkezik a célnak megfelelő nagyobb teljesítménnyel. A repülőgép képes utánégő használata nélkül, hosszabb ideig is hangsebesség feletti sebességgel repülni, s radarjának teljesítménye is nagyobb, mint a kisebb F-35-ösé. A most rendszerben álló elektronikai felderítő repülőgépek képességeit, már ami a sebességet és az észrevétlen behatolás képességét illeti, mindkét típus nagyságrendekkel haladja meg.
A Raptor és a JSF számára tervezett berendezések, mint láthattuk, eredetileg kifejezetten önvédelmi célokkal kerültek a repülőgépek fedélzetére. Az elektronikai felderítőrepülőgépek területe azonban alapvetően megváltozott a második Öböl-háború óta: az EF-111 Taven kivonásával az EA-6B Prowler maradt az amerikai fegyveres erők kötelékein belül az egyetlen, hadszíntéri bevetésre is alkalmas elektronikai repülőgép. A Vietnamot is megjárt Intruder típus késői változatával azonban a balkáni bevetések alatt is sok gond volt. A gépek korából és magas kihasználtsági fokából egyenesen következett a magas karbantartási költség, az egy repült órára eső emberi munkaóra-ráfordítás jelentősen emelkedett. Az idős repülőgépek fedélzeti és elektronikai rendszereit bár folyamatosan, több program során is továbbfejlesztették, mégsem működtek az elvárható szinten. Problémák akadtak például a szerb radarrendszerek felderítésével és pontos lokalizálásával, de több esetben is a saját rendszerekkel kerültek interferenciába a Prowler fedélzeti eszközei.
A Pentagon, a tapasztalatokat megszűrve és kielemezve arra a következtetésre jutott, hogy a két, új generációs vadászbombázó repülőgép is fontos elektronikai felderítési képességeket jelenthet a különböző fegyvernemek számára. A két repülőgép képességei azonban eltérőek: míg az F-22-est, köszönhetően „lopakodósabbra” sikerült kialakításának és szupercirkáló sebességének, a keményebb feladatot jelentő légterekbe is beküldhetik, a könnyebben észlelhetőnek tartott F-35-öst már inkább a gyengébben védett területek fölé vagy éppen az irakihoz hasonlóan nagyjából veszélymentes, elsősorban járőrözéssel és megfigyeléssel, jelgyűjtéssel feladatokra küldhetik.
A két repülőgép egy esetleges csapásmérés esetén a nagy számban megmaradó (gondolhatunk itt az F-15, F-16 és F/A-18-családok tagjaira) hagyományos kialakítású repülőgépek kötelékei előtt az ellenséges légtérbe érkezve felderítheti és azonosíthatja az elektromágneses kisugárzással működő ellenséges légvédelmi rendszerek elemeit, majd ezeket az információkat a nagy sávszélességű, biztonságos adatátviteli kapcsolaton keresztül a kötelék többi gépével, illetve a bevetést irányító parancsnoksággal is megoszthatja. Az elektronikus felderítés egyik hagyományos problémája, hogy a felderítendő eszközöket szóra kell bírni: a néma radarkészülék nehezen észlelhető. Egy csapásmérés esetén azonban feltételezhető, hogy a légvédelmi rendszer valóban működésbe lép.
A Tengerészgyalogság, mely az F-35B változatot üzemelteti majd az AV-8B Harrier II-esek helyett, még nagyobb szerepet szán a JSF elektronikai felderítő és hadviselő képességeinek. A bőrnyakúak reményei szerint az új típus nem csupán a földi célpontok elleni támadásokat forradalmasítja, hanem az elektronikai harc területén is nagy előrelépést hoz. Ennek egyik emblematikus lépése lehetne a mobiltelefonok zavarása: az Irakban felrobbanó pokolgépek jelentős részét mobiltelefon segítségével hozzák működésbe. A sok véráldozatot és tetemes mennyiségű anyagi károkat okozó IED és VBIED-támadások veszélyének csökkentésére szeretnék a tengerészgyalogosok, ha a Lockheed Martin segítene a készülékek és a használt frekvencia zavarásában.
A fegyvernem vezetői nem csupán a gyártó cég, hanem a civil élet kutatóinak segítségére is számítanak. A Penn State University mérnökeivel és tudósaival együttműködve arra keresik a választ, hogy az elektronikus hadviselés milyen más formáira lehet alkalmas az F-35B típus. A kérdés nem véletlenül kap nagy hangsúlyt: a jelenleg üzemeltetett EA-6B Prowlerek üzemideje nagyjából egy évtized múlva lejár. Márpedig a Tengerészgyalogság nem szeretné elveszíteni ezt a hadviselési képességet, azzal együtt sem, hogy a Haditengerészet a Super Hornet átalakított változatát, a kétüléses EF-18G Growlert állítja hadrendbe erre a feladatra. Várhatóan 2009-ben. Mivel a megvásárolandó gépek száma, a folyamatos kurtítások után is több száz repülőgépet jelent (jelenleg körülbelül 480-ra nyesték vissza a fegyvernem igényét), óriási műveleti szabadságot adna a hadszíntér-parancsnokok kezébe, ha az F-35B különösebb átalakítás nélkül alkalmas lenne elektronikai felderítési és harci feladatok elvégzésére.
A Lockheed Martin F-35 programmenedzsere, David Jeffreys szerint a Tengerészgyalogság kívánsága korántsem meglepő: minden más JSF-vásárló vagy –érdeklődő is fontosnak tartja, hogy az új típussal elektronikai hadviselésre is alkalmas eszközt vásároljon. Nagyon kevés ország engedheti meg magának ugyanis, hogy kifejezetten rádióelektronikai harcokra átalakított repülőgépeket használjon. Az esetek döntő többségében a támadó repülőgépekre vagy azok egy részére külső konténerekben helyeznek el megfelelő zavaró és felderítő eszközöket.
Több forrás is arról számolt be, hogy a JSF fázisvezérelt AESA-radarrendszere képes zavarásra is. Ez önmagában igaz, de jelentős korlátokkal: csak a radarkészülék által használt frekvenciában lehetséges a zavarás, mely a teljes frekvenciaspektrumnak csupán kis része.
Vannak, akik egyenesen égi internetes útválasztóként tekintenek az F-35-ösre. Véleményük szerint az ilyen kategóriájú repülőgépekben alkalmazott adatátviteli sávszélesség többszörösével felvértezett JSF-ek egyfajta égi katonai internetet lesznek képesek kialakítani a bevetés közben, ahol a gépekbe épített szenzorok felderítési adatai tizedmásodperceken belül megjelennek a csapásmérő kötelék gépeinek képernyőin is.
Az F-35-ös család már sokat emlegetett elektronikai hadviselési rendszerét a BAe Systems fejlesztette ki és gyártja. Az első példányt 2006. április végén adták át a Lockheed Martinnek, mely így megkezdhette az integrációs teszteket a Forth Worth-ben lévő gyáregységben. Az alig 90 kilogrammos rendszer a saját kategóriájában pillesúlyúnak számít: ez nem utolsó szempont, ha a rövid felszállásról van szó. A BAe üzemeiben már folyik az első 20 rendszer összeszerelése és ellenőrzése, az első sorozatgyártott rendszert várhatóan 2007. elején adják át az amerikai repülőgyártónak.
A JSF-ek fedélzetére integrált rendszerek nem csupán az ember vezette, hanem akár a pilóta nélküli felderítő és repülőeszközök fedélzetére is felkerülhetnek. Szakértők véleménye szerint az egyre „okosabb”, s természetesen nehezen észlelhető kialakítású, pilóta nélküli támadó repülőgépek lesznek azok, amelyek néhány éven vagy egy évtizeden belül (ez a távolság erősen függ a nyilatkozó optimizmusának fokától) minden támadóhullám legelején repülnek majd. Az elmondottak szerint könnyen megeshet, hogy a JSF és az F-22 lesz a két utolsó ember vezette támadó repülőgép, melyet az ilyen veszélyes bevetésekre beosztanak. Nem szabad elfelejteni,. Hogy már az RQ-4 Global Hawk is alkalmas bizonyos elektronikai felderítési és zavarási feladatok ellátására, mindamellett ez a gép még csak az új, pilóta nélküli nemzedék első tagját jelenti. Az igazi áttörést az jelentheti, ha a JSF rendszerei és képességei, méretükben lekicsinyítve ugyan, de tudásukban bővülve jelennének meg a J-UCAS programból (ahol a Boeing X-45C és a Northrop-Grumman X-47B küzd az elsőségért) kiválasztott, nagy hatótávolságú csapásmérő támadó repülőgépek fedélzetén. Feltéve, hogy az amerikai Kongresszus továbbra is hajlandó lesz a programok finanszírozására, illetve a kiválasztott típus rendszerbe állításának költségei sem tűnnek el az iraki városi harcok jelentette feneketlen pénznyelőben…