Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

csütörtök, május 11, 2006

Külpol mix, #13

Gyönyörű homokvihart kapott lencsevégre Michael Yon Afganisztánban, a Camp Bastionban. Érdemes végignézni a képeket.

Furat kapitányról emlékezik meg meleg szavakkal az Irakban sok időt eltöltő, most éppen Afganisztánban dolgozó, fentebb már említett független blogger, Michael Yon. A harcosról a Washingtom Times tudósítója is különleges riportot közöl. A családjának otthona előtt megtámadott, szitává juggatott, gerinclövést kapott katona már a georgiai Shepherd Centerben kapja meg a lehető legjobb orvosi ellátást, köszönhetően sokak összefogásának.

A folytatás is legyen Irak, egészen pontosan Bászra városa. Az itt április 6-án lelőtt brit Lynx helikopter esetével foglalkozik a ThreatsWatch szakírója, Steve Schippert. Az író azt a kérdést feszegeti: mit jelent az, ha a helikoptert Iránból átjuttatott SA-18 Grouse vállról indítható rakétával lőtték le?
Elég sok mindent: például a brit csapatok „beszorulását”. Az út menti pokolgépek (IED-k) miatt gyakorlatilag megszűntek a földi járőrözések, a fejlett levegő-föld rakéták megjelenésével pedig a helikopteres járőrözés válik sokkal veszélyesebbé.
A Guardian hasábjain Robert Fox mesél a történet ezen vetületéről, „Egy lövés, mely megváltoztatta a szabályokat” címmel.

Egy ugrás a szomszéd: irány Irán. A rettenetes szóvicc után //én kérek elnézést!!!// a még rettenetesebb szónoklatairól ismert Ahmadinejad iráni elnök legutóbbi felszólalására hívnám fel a figyelmet. Az említett alany nemes egyszerűséggel „zsarnoki rendszernek” nevezte Izraelt, mely „egy nap meg fog semmisülni”. Emellett azt is jelezte, hogy kész tárgyalni az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, megoldandó az atomprogram kavarta válságot.

Ahmadinejad emellett lelkes levelező is: bár a levelet végigolvasni nem kis teljesítmény, ide értve már magát az iromány hosszát is, illetve a benne foglaltakat. Steven Emerson a Fox News hírtelevízióban nyilatkozott a levéllel kapcsolatban, a beszélgetés leiratát a Counterterrorism Blog közli.

Van viszont móka és kacagás is: Nagy Sátán Parkot készítenek a volt teheráni amerikai nagykövetségből. A helyi Disney-parknak megfelelni látszó helyszínen természetesen az Irán ellen elkövetett amerikai hírszerzési műveleteket és más bűntetteket fogják bemutatni.

John Rosenthal, a TransInt szerzője azt boncolgatja kicsinység, hogy miért is nem valószínű a kemény, szankciókat is támogató EU-álláspont kialakítása Iránnal szemben. Bár a leendő iráni atomtöltetű rakéták éppenséggel egyértelműen az EU-ra jelentik a legnagyobb veszélyt, a gazdasági érdekek azonban a minél szorosabb kooperációt, Irán diplomáciai védelmét követelik meg. S így is leend.

Egy bakugrással odébb: gyerünk Palesztinába. Victor Comras arról a nehéz feladatról ír, mely a nyugati diplomáciára vár. Hogyan lehetne úgy segélyezni a palesztin lakosságot, hogy a Hamasz-terrorszervezet nevével fémjelzett kormánynak ne legyen köze hozzá? Mert ugye cikis lenne EU-s és amerikai adófizetői pénzekkel tömni egy terrorcsapat zsebét.
Nem lesz egyszerű feladat...

A Hamasz rangidős forrásaira hivatkozva jelentette az ynet, hogy a palesztin miniszterelnök, Ismail Haniyeh többször is találkozott a többi palesztin terrorszervezet vezetőivel és arra kérte őket, hogy állítsák le Izrael Quassam rakétákkal történő támadását. Az IDF egyrészt alaposan és többszörös tűzerővel visszalő, másrészt a miniszterelnök attól tart, Izrael földi csapatokkal vonul be a rakétakilövő övezetekbe.
A dolog érdekessége, hogy a palesztin kormány ezidág egy szóval sem ítélte el a rakétatámadásokat és természetesen semmit sem tett ezek leállításáért.
A kérés valódiságát vagy hatékonyságát megkérdőjelezi, hogy azóta legalább három rakétát indítottak a körzetből.

A már beharangozot dohai konferencián a Hamasz pénzt, fegyvereket és harcosokat kért a mozlim államoktól, hogy folytatni tudja harcát Izrael ellen. Érdekes kérés ez, ha arra gondolunk, a Hamasz a hivatalosan győztes kormánypárt Palesztinában. Ha viszont a Hamaszt, mint terrorbandát említjük, már minden a helyére került, ugye. A Hamasz politikai vezetője, Khaled Meshaal szerint „ellenállás, nem terrorizmus” az, amit tesznek. Jaham, dicső ellenállás autóbuszokat és falafeleket felrobbantani.

A terrorizmusról jut’ eszembe: Kofi Annan „Együtt a terrorizmus ellen: Javaslatok a globális terrorellenes stratégiához” címmel adott ki egy derekas méretű írásművet. Az irat öt sarokpontja: Lebeszélés, Megtagadás, Elrettentés, Fejlesztés (mármint az egyes államok képességeit) és Védelem (az emebri jogoké). A mű leginkább az ENSZ szerepét kívánja meghatározni a terrorizmus elleni harc során.
Az ENSZ főtitkárának írói munkásságát veszi górcső alá Marvin Hutchens a ThreatsWatch hasábjain. Szépen végigmegy az öt pilléren, érdekes olvasmány.

Darfurról, a térség teljesen reménytelen helyzetéről értekezik a Belmont Club és Mark Steyn is, utóbbi a The Australian hasábjain. Jogos kérdések, brilliáns rávilágítások. A cikket ajánlom A.-nak, neki külön elküldtem a két linket.
Mi történik, ha az USA nem vonul be egyoldalúan egy válsághelyzetbe? Mi lenne? Jön az ENSZ és évekig nem történik semmi.

Richard D. Lamm, Colorado állam volt kormányzója az Egyesült Államok megsemmisítésének hét pontját vázolta fel a demokrata politikustól nem egészen erre számító közönségének. Érdemes végigolvasni, egyetérteni vele természetesen közel sem kötelező.

Azzal viszont nagyon nem kell egyetérteni, amit a HR 5252-es számot kapott amerikai törvényjavaslat jelentene: a kétsebességű internetet. A nagy amerikai telkók által is támogatott irományról Michael Socolow emlékezik meg kevéssé meleg hangon.
A törvénytervezet eredeti szövege elérhető a The Library of Congress oldalán.
Ha ez így igaz és átmegy, az minimum akkora parasztgyalázat, mint amikor az ENSZ kívánta ellenőrizni és kezelni a DNS-szervereket. Számomra egy egyszerű és meglehetősen brutális zsarolási kísérletnek tűnik: „fizess vagy átkerülsz a LassúNetre...” Van még benne számos érdekesség, nem kevés új elenőrzési és felügyeleti lehetőség, mi szem-szájnak ingere.
Ahogy művelt barátosném jelezte: corporate censorship. Mert ugye, mint sz. is rámutatott, a telkó cégek miért is tennék lehetővé mondjuk saját sztrájkoló munkásai által felállított ad-hoc weblap elérését? Kicsit lassú lesz, csak teljesen véletlenül, ugye...
Az USA monnyonle!

Kapjon azért Németország is: a Spiegel tárja fel a René Bräunlich és Thomas Nitzschke iraki túszejtésének esetét, s a német kormány lépéseit az ügyben. A dolog lényege: befosás, a pontosan bemért rejtekhely elleni amerikai katonai akció elutasítása a hosszadalmas habozás segítségével (lemerült a bemért mobiltelefon akkuja), mert a végén még megsérül valaki. Indiánországban gyakran megsérül valaki, ezt elfelejtették elárulni a német külügynek. A hosszadalmas sztori vége: sok váltságdíj. Az emberrabló terroristák a német adófizetők pénzéből kifizetett, sok millió dollárból vásárolhattak fegyvereket, lőszert, robbanóanyagot, Németország meghátrálásának teljes dicsőségére.

Meglepően komoly webes mozgalom bontakozik ki a bebörtönzött egyiptomi blogger, Alaa Abd El-Fatah kiszabadításáért. A fürtös hajú fiatalember, demokrata mozgalmár, szoftverfejlesztő, akinek weblapját (www.manalaa.net) igen sokan látogatják, s ezért az egyiptomi hatóságok rosszallása sem maradhatott el, szerencsére valahogy a börtönből is blogol.
A kiszabadításáért lehet elektronikus levelet is írni, alig néhány kattintással el tudod küldeni az előre megfogalmazott tiltakozást. Én már megtettem.
Alaa-t és társait május 7-én tartóztatták le, miközben egy békés tünetésen vettek részt, melyet a független egyiptomi bírósági rendszerért tartottak.
A fiatalembert már a Wikipedia is ismeri.

A brit Legfelsőbb Bíróság teljes körű menekültstátuszt adott annak a kilenc afgánnak, akik 2000. februárjában fegyverrel és robbanószerekkel térítették el egy belföldi Boeing B-727-es járatot. A gép végül az essexi Stansted repülőterén landolt, majd röpke 70 órás túszhelyzet után megadták magukat.
Az afgánokat az Európai Alkotmány 3. bekezdésére hivatkozva fogadta el menekülteknek a bíróság. A döntés értelmében a kilenc férfi és családjaik a brit szociális rendszer minden elemére jogosultak, s szabadon vállalhatnak munkát is.
Érdekes...
Vagy úgy is fogalmazhatnék: szabadjegy a fejlődő országokból érkező géprablóknak.

Margaret Beckett, az új brit külügyminiszter, megnevezte tevékenységének prioritását. A hölgy, mint kijelentette, a globális felmelegedést tartja a legnagyobb kihívásnak, már ami a nagy-britanniai külügyeket érinti.
A hölgy első feladataként Kínával és Oroszországgal tárgyalt, ahonnan saját közlése szerint „a székkel együtt repítették ki”, de munkatársai szerint elegáns munkát végzett.
Jah, biztos kecses volt a landolása.
Nos, gratulálok Tony Blair-nek: remek ember egy fontos posztra.