Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

kedd, március 21, 2006

Külpol mix, #3

Franciaország, a forradalmak büszke hazája, mely napok óta a fiatal egyetemisták felvonulásainak szemtanúja. A fiatalok a Dominique de Villepin nevével fémjelzett, a 26 év alatti munkavállalók könnyebb elbocsátását lehetővé tévő törvény ellen tüntetnek, egyre nagyobb támogatással és egyre erőszakosabb módon. Hozzá kell tenni, a boltok, gépkocsik összetörése, felgyújtása, a kődobálások mértéke csupán a töredéke a tavaly októberi „banlieu-lázongások” szintjének.
A kormány szándékai szerint a könnyebb elbocsátás lehetősége arra ösztönzi a munkaadókat, hogy több diplomás foiatalt vegyenek fel. Ezt eddig, főleg a kis- és középvállalkozások kerülték, mert a francia munkaügyi környezetnek és a jogrendnek köszönhetően a diplomást utána gyakorlatilag alig lehetett kitenni, végezzen bármilyen vacak munkát. Ennek köszönhetően a fiatalok munkanélkülisége 22% körül jár – a külvárosokban 40% felett.
A tüntetők szerint a kormány lépése a vadkapitalizmus felé vezet, hiszen gyengülnek a munkavállalók úr és a jóléti állam adta jogai. A szakszervezetek persze támogatják a diákokat, hiszen attól félnek, hogy ez csak az első lépés: az idősebb munkavállalókra is hasonlóan kemény törvénykezés várhat majd.
Vegyük észre, hogy már ismét a jóléti államról van szó. A francia diákok (és itt most nem nagyon feszegetném a magyar egyetemisták, főiskolások jelentős részének elképzeléseit az életről és a diplomáért automatikusan járó munkahelyért, ezzel szórakozzanak a politikusok) szerint kis túlzással szólva a diploma munkát, életfogytiglani, védett munkahelyet jelent. Nos, a piacgazdaság logikája és a paternalista, gondoskodó atya képét formáló államszervezet itt kőkeményen szembenáll.
Csak az a gond, feleim, hogy a globalizálódó világgazdaság magasról tojik a 60-as és 70-es években kivívott kényelmes francia életmódra. Lehet sírni azon, hogy Franciaországból áthelyezik a termelést keletebbre, meg azon is, hogy magas az államadósság: de talán kicsit rugalmasabbá kellene tenni a munkarőpiacot.
Ehhez egy érdekes adalék: a szegény, szerencsétlen, létbizonytalanságban élő, kizsákmányolt amerikai friss diplomás fiatalok 2001. óta a legjobb munkaerő-piaci kilátásokkal találkoznak idén. A Challenger, Gray & Christmas felmérésének adatai szerint a dot-com lufi kipukkanása óta folyamatosan csökken a fiatal diplomások munkanélkülisége és lassan verseny alakul ki a cégek között a legjobb koponyákért.
Szegény amerikai végzősök. Szar nekik. Bezzeg a szociális Európában!!!

Ahogy várható volt, az EU meghajolt a Hamasz előtt: 64 millió eurós gyorssegélyt utalnak át a palesztin kormányzat számára. Természetesen a további segélyeket alaposan megfontolják meg tárgyalnak majd róla, de nekem valahogy úgy tűnik: a többi segély is szépen, rendben meg fog érkezni. Ami a dolog morális részét illeti: számomra kicsit csiklandós, hogy egy, az EU által is terrorszervezetnek nyilvánított társulat kap több tízmillió eurónyi, az EU adófizetői pénztárcájából származó pénzt, mindenféle ellenőrzési lehetőség nélkül.
Kíváncsi vagyok, hogy a 25-ök vezetőinek a hét második felében aktuális tárgyalása miképp érinti majd a színtiszta Hamasz-kormánnyal kialakítandó kapcsolatokat.
Az EU illetékes vezetői persze teljes szívvel reménykednek abban, hogy a Hamasz jó útra tér, elismeri Izraelt és lemond az erőszakról. Nos, a remény hal meg utoljára...
Amúgy pedig érdekes kísérletnek tartanám kipróbálni, hogy az arab világ a sokat hangoztatott szolidaritás jeleként és az elhangzott ígéreteket (lásd Szaúd-Arábia vagy Irán felajánlkozását is) beváltva valóban kipótolná-e az ördögi Nyugat által folyósított euro- és dollárszázmilliókat. Tudom, izgalmas helyzet lenne, hiszen így egy kommunikációs aduhoz jutna a Hamasz: lám, a mocsok zsidók meg a rohadék Nyugat éhen akar halasztani minket, de a mozlim testvérek segítenek. Én is kihasználnám a helyükben, s éppen ezért nem gonolom, hogy az EU nem fogja visszaállítani a segélyezést. Terrorelhárításnak ez egy kicsit drága azért...

Nem kicsi a feszültség Gázában sem: tegnap igencsak sok helyen lövöldöztek egymásra az elégedetlen fegyveres frakciók tagjai és a biztonságiak. Néha a szerepek és a személyek is keveredtek, de ez megszokott: nem egy palesztin rendőrről derült ki, hogy mellékállásban valamely helyi terrorszervezet oszlopos tagja.

Mai Megmondóemberünk Oskar Lafontaine, a német szociáldemokraták (SPD) volt elnöke, az „Új baloldal” jelenlegi parlamenti vezetője. Véleménye szerint az amerikaiak összehasonlíthatóak a terroristákkal, iraki és afganisztáni tevékenységük miatt. Az amerikaiak, mert ártatlanok tízezreit gyilkolják meg a két említett országban, ugyanolyan terrorsiták, mint a WTC elleni támadásban részt vevők.
Nos, Angela Merkel valószínűleg örömmel olvasta Lafontaine elképzelését, biztosan jót tesz az éppen gyógyulni látszó amerikai-német kapcsolatoknak.
A több tízezer ártatlanul lebombázott iraki és afganisztáni lakos meg úgy hülyeség, ahogy van. Természetesen haltak, halnak és még fognak is meghalni ártatlan áldozatok: a háború velejárói, sajnos. De a több tízezer, városban és faluban lebombázott ártatlan, ez nagyságrendileg a többszörösére felnagyított számadat. PR-bullshit, ha szabad így fogalmaznom. Még a sokat támadott és nem igazán tisztázott adatbázisokból dolgozó Iraq Body Count háborúellenes weblap is _összesen_ legfeljebb 37832 (03.21. 11:47) civil áldozatról tud. Hozzátenném, a weblap természetesen civil áldozatnak számolja a nem egyenruhában harcoló és megölt terroristákat, merénylőket is, illetve majdnem 38 ezer fő túlnyomó többsége az iraki terroristák bombáinak és fegyvereinek az áldozata és _nem_ amerikai támadásokban haltak meg.
Mindez nem azt jelenti, hogy a koalíciós erők nem lőttek le ártatlanokat: lőttek és még lőni is fognak. Tiszta háború nincsen.
A dolog pikantériája: Oskar Lafontaine a Rhineland-Pfalz tartománybeli választásokra készül: s éppen itt dolgozik több tízezer amerikai katona, családtagjaival együtt. Ebben a tartományban található az Egyesült Államok saját területein kívüli egyik legnagyobb katonai támaszpontja is.

Kivontak a forgalomból egy kínai bloggert is: Hao Wu „Burst” néven publikált a kínai hatóságoknak nem tetsző dolgokat. Február 22-e óta a kínai államvédelmi szervek vendége.
Szintén várom az Amnesty Internatoinal vagy más szervezetek közbenjárását...

Christopher Hitchens elmélkedik el az általa elképzelt ideális iraki háborúról. Az írás azért érdekes, mert Bush elnök 2002. szeptemberi ENSZ-beszédére alapozza az elképzelést, egészen pontosan a nyugati világ egységes és elszánt fellépését feltételezve és/vagy hiányolva.

További érdekességek derülnek ki Abdul Rahman, az Afganisztánban perbe fogott, keresztény hitre áttért férfiről. Rahmanra a sharia szerint halálbüntetés vár, a 16 éve keresztény férfit saját családja jelentette fel a hatóságoknál, egy gyermekelhelyezési csatározás lépéseként.
A férfit elmeorvosi vizsgálatnak vetik alá, ami azt jelenti számomra: a helyi hatóságok azt feltételezik, hogy a mozlim vallás elhagyása csak elmebaj esetén lehetséges. Hmmm, érdekes egy felfogás, olyan toleráns. „Megkérdezzük, nem változtatta-e meg véleményét a kereszténységéről. Ha igen, megbocsátunk, neki, hiszen a z iszlám a tolerancia vallása” – szólt a bíró. Hát azért ez erős volt: olyan rohadt toleránsak vagyunk, mi mozlimok, hogy ihajj. Ha visszatér a józan eszed és ezt a kereszténységet elfelejted, megbocsátunk, mert ugye tolerancia. Ha nem, megdöglesz.
Hamid Karzai afgán elnök hivatala kijelentette: nem avatkoznak bele az ügybe.

Akkor egy kis Irán-válogatás a végére:
Gary Bernsten volt CIA-vezető szerint napok alatt semlegesíthető az iráni nukleáris hálózat. A több mint 20 évet a Cégnél lehúzó volt hírszerző tiszt szerint is légitámadásokkal s nem fedett akciókkal lehet eredményesen leküzdeni az iráni célpontokat. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az irániak soha nem fognak lemondani az atomtechnológiáról. Megjegyzi azt is, jobb, ha az USA saját kezébe, azaz repülőgépeibe veszi az ügyet mert az Izraeli Légierő bevonása jelentős problémákat okozna a környéken.

Szintén a katonai opcióval kapcsolatos Bush elnök március 20-i kijelentése: az Egyesült Államok Izrael védelme érdekében katonai erővel is kész fellépni Irán támadása esetén. Irán Izraelt elpusztítani szándékozó elképzeléseit fenyegetésként értékelte, mely a világbékét érinti.

Irán viszont ragaszkodik nukleáris programjához. Ezt szintén március 20-án jelentette ki, immáron sokadjára Mahmoud Ahmadinejad elnök. Sőt, mi több, a program leállítását propaganda és pszichológiai hadviselés útján elérni kívánó hatalmaktól a lecke megtanulását bocsánatkérést követel az iráni elnök.
Valószínűleg Washingtonban és Tel-Avivban már a kispárna szélét gyűrögetik az érintettek.

Nagy-Britanniában is népszerűsíti magát Irán: az ország kulturális, történelmi turistalátványosságait többek között a brit közszolgálati adón, a BBC-n fogják népszerűsíteni. A 70 országot érintő mosolyoffenzívában a BBC-n kívül a CNN, a német ZDF és az Al-Jazeera is szerepet (és sok pénzt) kap.
Különösen az amerikai és a brit fogadtatásra leszek kíváncsi...