Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

péntek, március 31, 2006

Kecskeméti átadósdi

Nos, tegnap sikeresen behiénáztam a kecskeméti Gripen-partyra (köszönet ezúttal is az Ericsson Magyarország illetékesének), finomat ettünk, fotóztam ezt-azt és hallgattam végeérhetetlen hosszúságú beszédeket. Mindenki nagyon lelkes, a kecsói bázis szépen alakul átfele. Bár jómagam, mint nem titok, nagyságrendekkel többre tartom az F-16C/D Falcont, de meg kell állapítsam: a JAS-39 EBS HU sem csúnya gép. Kérdés persze, hogy a már leszállított gépágyú-lőszer mellett mikor kerül megfelelő rakétafegyverzet is Kecskemétre.


Az ünnepélyes átadási ceremónia színhelye

Vicces látvány a Bocskai és a napszemüveg együtt...


A sajtó is kivonult, jelentős erőkkel


Az ünnepélyes, két áthúzásos repülésen a 30-as oldalszámú együléses és a 43-as oldalszámú kétüléses vett részt


Gurul már befelé...


A századpéká is lassan megérkezik

Folyt. köv.

Íme:

Gépjarműűű-RÖL!

Szezám tárulj

A tegnap sztárjai

Nagyon helyes, csak sétáljon a pilóta, bonyolult és drága gépet nem viszünk a politikusok közelébe...


Tóth Gábor ales jelent


Leni Björklund svéd védelmi miniszterasszonyt majdnem elvitte a huzat

vasárnap, március 26, 2006

Repülős hírek, #70

6,7 millió dollárba került az Amerikai Légierőnek az az apró fémtárgy, melyet az egyik vadonatúj F-22 Raptor hajtóműve szívott be még 2005. október 20-án. Az esetet csupán most jelentették be. Az idegen tárgy egy éjszakai kiképzőrepülés közben került az autah-i Hill Légitámaszponton a gép szívócsatornájába, majd a hajtóműbe, amit szét is vert. A Raptor a langley-i 27. Vadászrepülő század állományába tartozott.
A balesetről készült 22 oldalas jelentés a kiképző dokumentumok elégtelenségét és el nem készültét nevezte meg a baleset okaként. A kézikönyvben ugyanis nem szerepelt, hogy az első futómű biztosító csapszegét el kell távolítani a hajtóműindítás előtt, így a hajtómű annak rendje és módja szerint beszívta azt //azért lehetett egy kis hangja a dolognak...//.

Ideiglenesen a földre parancsolták az Izraeli Légierő AH-1 Cobra harci helikoptereit, miután március 22-én lezuhant egy, a Palmahim támaszpontról felszállt helikopter. A gép éjszakai kiképzőrepülést hajtott végre, azonban technikao problémák miatt kényszerleszállást hajtott végre, eközben a pilóta és a fegyveroperátor is könnyebben megsérült.
A Cobra helikoptert a pilóta még sikeresen a földre rakta, de az felfordult és végül az oldalára borulva állt meg. A Légierő vizsgálatot indított a baleset miatt.
Az első vizsgálatok a gép hibáját állapították meg, míg a pilóta tevékenységét kiválónak értékelték.

A Finn Védelmi Erők 2006. vége előtt megkapja a első négy darab NH90 taktikai szállítóhelikopteret, jelentette a Finn Hírügynökség. A 20 megrendelt NH90-es leszállítását két évvel tolta el az, hogy nem kapták meg a finn légialkalmassági típusbizonyítványt. Mika Soininen ezredes a hadsereg légi egységeinek parancsnoka szerint az első gépet szeptemberben veszik ár Franciaországban. Az NH90-esek egyébként a volt szovjet gyártású négygépes Mil Mi-8 csapatszállító flottát váltják fel és bővítik ki alaposan //El sem hiszem: típusváltás és nem kevesebb, hanem _több_ gép érkezik! Nem értenek hozzá ezek a finnek, szavamra...//.

A Lockheed Martin és az EADS CASA március 23-án mutatta be a HC-235A közepes hatótávolságú tengeri felderítő-repülőgép első sorozatgyártott példányát. A gép Spanyolországban készül, jelentős amerikai részvétellel, hiszen az avionikai műszerek, a hajtóművek, és egyes integrált alrendszerek amerikaiak //pontosan ezért nem tudta átvenni Venezuela a már megvásárolt CASA-gépeket//. A HC-235A az első olyan típus, melyet az Amerikai Parti Őrség az Integrált Parti Őrség Rendszer (Integrated Coast Guard Systems, ICGS) keretein belül választott ki és vásárolt meg. .
A gép az EADS CASA san pablo-i üzemében gurult ki a hangárból. Az első HC-235A-t várhatóan 2007-ben kapja meg a Parti Őrség. A típust kutató-mentő bevetésekre, bűnüldözési és rendészeti feladatokra, drogfutár-vadászatra, tengerészeti felderítésre, jéghegyvadászatra, illetve személy- és teherszállításra használják majd. Az eredeti elképzelések szerint 2017-re összesen 36 gépre kerül fel a jellegzetes Parti Őrség-festés. Az első gép a mobile-i Parti Őrség Kiképző Támaszpontra került, 2007. tavaszára.

Március 21-én sikerrel katapultált gépéből a Spanyol Légierő egy Mirage F-1 pilótája. A repülőgép a Los Llanos Légitámaszpontról szállt fel, majd La Roda városa mellett szállt le, nem tervezett módon. A pilótát megtalálták és az Albacete Kórházba szállították, kisebb sérülésekkel. Az eddigi információk szerint a gép helyi idő szerint röviddel reggel 10:00 után zuhant le egy farm üres területére, nem messze az A-31-es Alicante-Atalaya del Cañavete sztrádától. A gép két másik F-1-essel repült kötelékben.
Érdekes adatok: a pilóta volt a 7144. személy, aki sikeresen használta a Martin-Baker katapultülést. Idén összesen 10-en, ebből márciusban 5-en köszönhetik életüket a Martin-Baker üléseinek.

Egy hónapja van az Israel Aircraft Industries-nek hogy meggyőzze a dél-koreai döntéshozókat: rendelkezik megfelelő amerikai támogatással a négy Gulfstream G550-alapú korai felderítő- és légtérellenőrző repülőgép leszállításához //magyarul az amcsik rábólintottak az üzletre//. Ha ez nem sikerül, akkor a Boeing lesz a nevető nyertes. Szöuli források szerint az IAI-nek és a Boeing-nek április 30-ig kell benyújtania a megfelelő engedélyeket és technikai adatokat a koreai E-X AEW&C-projekt vezetpinek. Dél-Korea májusban hirdetne eredményt a Northrop Grumman-féle Mesa radarral felszerelt Boeing B-737-es és az Elta Phalcon radart cipelő G550-es között. A kiválasztott típus szállítójábval júniusban kötik meg a szerződést. Belső információk szerint ha az IAI a végső határidőig nem lesz képes bemutatni a megfelelő dokumentumokat, újabb pályáztatás helyett a Boeinggel kezd tárgyalásokat a kormány. A projekt értéke eléri az 1,1 milliárd dollárt.
Két halottat követelt az az indiai MiG-21UM kiképző repülőgép, mely március 21-én röviddel a felszállás után zuhant le a Rajasthan tartománybeli Uttarlai Légitámaszponton. A gép helyi idő szerint 15:35 körül szenvedett katasztrófát Uttarlai település mellett, egy mezőre zuhanva. A gép egy rutin gyakorlórepülésre szállt fel. A helikopterrel érkező mentőcsapatok a gép roncsaitól nem messze találták meg a két pilóta holttestét. A földön senki nem sérült meg. A katasztrófa okait vizsgálóbizottság deríti ki.

Miközben az izraeli hírhez kerestem képet, kiderült: a Red Bull-os srácok begyűjtöttek egy TAH-1F Cobrát. Cool...

Hírszerző, de minek?

Ha már a Népszabit (D.P. úrral azóta korrekt levelezésben vagyok, sörözés kilátásban), a Magyar Nemzetet és az index.hu-t elővettem Gripen-ügyben, egy Kedves Olvasó javaslatára a hiszerzo.hu „tiszta politika” felcímet viselő webportálra is ellátogattam
Nem kellett volna.

„A NATO-csatlakozás felé evező Magyarország számára azonban csak átmenetileg volt jó megoldás az orosz üzlet: a MiG-ek ugyanis nem NATO-kompatibilisek.”

A magyar MiG-ek képesek a NATO keretein belül műveleteket végrehajtani, mert NATO-kompatibilisek, hivatalosan is befogadta őket a katonai szervezet //Több gyakorlaton is részt vettek már, még Törökországban is, illetve a balkáni balhék idején is volt NATO-feladatuk. Arról nem is beszélve, hogy a kecsói MiG-ek a NATO légvédelmi készültségi rendszerének elemei...//. Csakúgy, mint a német és a lengyel MiG-29-eseket, btw. A kommunikációban, az IFF eszközökben igenis kompatibilisek, bár nyugati fegyverzet a „fapados” magyar MiG-ekre valóban nem illeszthető.

„ Hab a tortán, hogy drága az üzemeltetésük, és az alkatrész-utánpótlás esetlegessége miatt a gépállomány egy részének kibelezésével lehet csak biztosítani a többi gép működését.”

Belső vélemények szerint az alkatrész-utánpótlás is megoldható, csak fizetni éne érte...

„A szerződésben a svédek 24 helyett csak 14 gép leszállítását vállalták 2004 végéig.”

Mivel a magyarok csak 14 gépet rendeltek, mert az akkori kormány egy illusztris tagja szerint ennyi gép is elég a katonáknak... A szerző csúsztat, csúnyán.

„Először még azt vizsgálták, hol lehetne spórolni a vásárolandó gépeken. Később az került szóba, hogy a szerződésben szereplő gép-altípus nem felel meg több NATO-elvárásnak sem, például nem lehet a levegőben megtankolni, és nem alkalmas földi célpontok precíziós bombázására sem.
A szerződésmódosításra újabb hónapokat kellett várni, végül 2003. február 3-án új megállapodást kötöttek a felek. A költségek így viszont nem csökkentek, hanem több mint 15%-kal nőttek.”

Hallatlan! A svédeknek volt pofájuk többet kérni a nagyobb tudású, plusz rendszerekkel felszerelt gépekért! A rohadtak!!!!

„A rakéták Amerikából érkeznek, de külön kell megrendelni a bombákat, a célzóberendezéseket, és külön a fedélzeti géppuska lőszereit is.”

Fedélzeti géppuska!!!!!!! Szép nagy kaliberű, 27 mm-es, ráadásul robban is a lövedék...

„A MiG-ek mindenesetre még 2009-ig hadrendben maradnak, eladásukra nincs esély, mivel ilyen gépet az oroszokon és utódállamain kívül jobbára csak ellenségnek kikiáltott országok használnak.”

Jah, például Lengyelország, Szlovákia, Malajzia...
Nem felejteném el azt sem, hogy a lengyelek nemrég vették át az ex-Luftwaffés MiG-29-eseket. Abban sem lennék annyira biztos, hogy eladhatatlanok lennének a magyar MiG-ek...

A cikk egyetlen pozitívuma: ez a sajtóorgánum írta le egyedül a típust majdnem teljesen helyesen, JAS-39 EBS HUN-ként (JAS-39EBS HU a hivatalos típusjelzés). Egy betű és egy spácium ide vagy oda... :)

csütörtök, március 23, 2006

Külpol mix, #4

Nagyon érdekes (és ez még csak a legenyhébb kifejezés) plakátot hozott nyilvánosságra az ENSZ. A rasszizmus elleni világnap plakátján a dán LEGO cég szerepel, mint elrettentő példa a rasszizmus sokféle formájára. Nos, valóban egy nagyon érdekes dolog: nekem a „rúgjunk egyet Dániába, most az úgyis időszerű”-hangulat jött át.
Főleg, ha Doudou Diéne, az ENSZ rasszizmus, faji diszkrimináció, idegengyűlölet és intolerancia ügyekben illetékes különmegbízottjának szavait olvasom.
Egyre kevésbé kedvelem az ENSZ-et.

Dániáról jut eszembe: a karikatúra-háború második fordulója következik? Mindenesetre közel 300 vallási vezető gyűlt össze egy kétnapos konferenciára az ügyben, Bahreinben. A konferencia felütése a szokásos: háború az iszlám ellen, szemét Nyugat, inzultálás. A konferencia célja, hogy úgymond megelőzzék a hasonló krízisek kitörését. Kétség ne férjen hozzá: ez természetesen a szólásszabadság korlátozását és/vagy eltörlését jelenti. ?Mármint a nyugati demokráciákét, mert ugye a muzulmán országokban szólásszabadság nincs.
Kíváncsian várom, lesz-e újabb balhéhullám.

Mégsem olyan rosszfiú ez a Hamasz, mondta a svájci kormány, partnerséget kínálva nekik, legalábbis a Le Mont De Sisyphe blog dokumentuma szerint. Az ügyben illetékes Micheline Calmy-Rey külügyminiszterasszony már akkor feltűnést keltett, amikor virágot vitt Arafat sírjára.
Igaz, mint a múltban már kiderült néhányszor, Svájc bír érdekes országokkal, szervezetekkel együttműködni, ha érdekei úgy kívánják.

Ha már Hamasz: az Egyesült Arab Emirátusokban járt Khaled Meshaal, a Hamasz politikai vezetője és népes küldöttsége. Március 22-én Abu Dhabiban Meshaal ki is jelentette: a fegyveres ellenállás teljesen jogos lehetőség és folytatni is fogja a palesztin nép és minden //terror//szervezet, köztük a Hamasz is. Nesze neked EU-elvárások...
A terrorszervezet politikai vezetője nem véletlenül járt egyébként az Emírségekben, pénzt gyűjtött a kieső vagy annak látszó izraeli, amerikai és európai //az mondjuk korántsem biztos, hogy az EU leáll, lásd a tegnapi hírcsokor EU-finanszírozási cikkelyét...// források helyett. Irán után az Emirátusok is biztosította a Hamaszt: lesz pénz. A kijelölt leendő pénzügyminiszter, Omar Abdul Razeq kijelentette: az EU hamarosan megváltoztatja álláspontját és feltételek nélkül folyósítja majd a segélyeket a palezstin kormányzatnak, azaz a Hamasznak.
Miért is kéne ezt tennie? Persze ezt fogja tenni, de akkor is...

Ahogy én is ígértem, megfeneklettek az Iránt elítélő BT-határozat tárgyalásai. Nagy meglepetésre Oroszország és Kína áll ellen minden olyan nyugati (amerikai, brit és francia) kezdeményezésnek, mely Irán számára bármilyen kellemetlenséget jelentene (például határidők vagy esetlegesen gazdasági büntetőintézkedések bevezetésének lehetősége a jövőben). Kína és Oroszország természetesen további tárgyalásokon oldaná meg a helyzetet. Az oroszok egyfajta észak-koreai tárgyalási modellt képzelnek el, így kivinnék az ügyet a BT-ből. Látható, hogy az említett modell mennyire hatékony...
Most következnek a kétoldalú tárgyalások: elgyurmáznak még ezen egy darabig. Az iráni időhúzó taktika tökéletesen működik.
És hogy miért is nem vagyok meglepve? 100 milliárdnyi okom van rá... ;)


Számok, ha nem is a már említett 100 milliárdos nagyságrendben. A little green footballs blog vetett egy gyógypillantást az iraki és az afganisztáni katonai veszteségek listájára, egy olvasói levél és egy másik blog, a RedStat egy cikkének segítségével. A cél természetesen a mainstream média elfogultságának és hazugságainak bemutatása.
Azonban az itt elhangzott számokra és statisztikákra pedig a Winds of Change.NET vetette rá magát. Jól megmondja az lgf legénységének, hogy a számok, statisztikák kreatív felhasználása, ellenőrzés nélküli bemutatása nem szép dolog, még a médiaszapulás céljából sem.
Ezért szeretem a blogokat.

Igencsak provokatív cikket közöl a The Amerikan Thinker. A cikkíró szerint a Hosszú Háború nyitófejezete végéhez közeledik és a jihadisták elvesztették ezt a kört. A kérdés: mi következik ezután? J.R.Dunn két részes cikkének első fele hosszú, de nagyon érdekes és értékes anyag.

Abdul Rahman, a már nemzetközi figyelemmel övezett sorssal felvértezett afgán kereszténnel készült videót publikál az Afghan Times. Rahmanért már a fél nyugati világ felemelte a szavát, bár valószínűleg egy amerikai fogolyszabadítási akció többet érne mint bármely aggodalomtól csöpögő beszély.
Tudom, belügy...

Japán is beszáll az iráni játszmába? A Sankei Shimbun japán napilap értesülései szerint az Egyesült Államok informálisan megkérte a japán kormányt, hogy ne vegyen részt az iráni Azadegan olajmező feltárásában. Az olajmező a feltételezések szerint a világ második legnagyobb egybefüggő olajtartalékát rejti.
Ismeretes, hogy az előző héten a legnagyobb japán finomító cég, a Nippon Oil jelentette be, hogy nem importál több olajat Iránból, az üzlet kockázatossága miatt.
A 26 milliárd hordósra becsült olajmezőt az az INPEX olajtársaság tárná fel, melyben a japán állam 36 százalékos részesedéssel rendelkezik.
Érdekes. Főleg úgy, hogy Japán ugye a másik lator állam, Észak-Korea nukleáris robbanófejei és rakétái miatt aggódhat, így pontosan tudja, milyen tétről van szó.

A Telegraph értesülései szerint élő kapcsolatot lehet kimutatni a Líbia által a nukleáris feketepiacon vásárolt atomtöltet-tervrajz és az iráni atomfegyverkezési program között. A kulcsbizonyíték állítólag egy olyan, 15 oldalas dokumentum, melyet még Irán adott át az IAEA-nak tavaly októberben, több száz másik irattal együtt.
Az iratban leírtak, bár csak vázlatosak, de hasonlóak ahhoz a kínai atomfegyxver-tervrajzhoz, melyek a líbiaiak az A. Q. Khan által üzemeltetett, nagy nyilvánosságot kapott „atompiacon” vásároltak.

Az orosz iraki nyomulásról értekezik az Iraq The Model blog bejegyzése. A már vihart kavart moszkvai Hamasz-vizit (mely látszólag teljesen céltalanul ért véget) után az oroszok Harith al-Dhari-t hívták meg, aki az Association of Muslim Scholars nevű szervezet vezetője. A dologhoz hozzátehető még a bászrai kormányzó működése, aki elvből kizárja az amúgy brit felügyelet alatti tartomány megbízásaiból a brit cégeket és helyette az orosz cégeket látná szívesen. A kormányzó az iraki orosz nagykövetet is vendégül látta ez ügyben.

S a végére két érdekesség:
Az első: 14 év után szakít a Gallup és a CNN. A közvélemény-kutató cég szerint a csatorna nézettsége csökken és ez nem tesz jót a Gallup imidzsének. A CNN természetesen élesen tiltakozik a megállapítás ellen.

S a legeslegjobbabb: a 10 legnépszerűbb arab konspirációs elmélet.
A Number One: Izrael készítette el madárinfluenza-vírust. A vírus direkt úgy van kialakítva, hogy csak olyan géneket károsítson, melyek az arabok emberekben van meg. Esetleg a „sárga fajt - különösen a kínaiakat és a vietnamiakat” támadja meg, mely „erősödő hatalmak” fenyegetik az „amerikai egyeduralmat.”
Abd Al-RahmanGhunwym, Al-Thawra című kormány-napilap, Szíria.

Index, amely tud

Vessünk egy gyógypillantást az index.hu tudósítására is!

Zúzós, drámaira hangszerelt („felfegyverzett”) indítás:

„A Magyarországra tartó gépek légi fogadására három felfegyverzett MiG-29-es vadászgép emelkedett a levegőbe nem sokkal két óra után.”

Kedves kollega, úgy híjják őket: a készültségi gépek. Ezek a gépek a „beton” végén állandóan felfegyverezve és feltöltve várják a riasztást. Nem a Gripenekért pakolták tele őket rakétákkal...

„A Gripen vadászrepülő Svédország önálló fejlesztésű, olcsón üzemben tartható, többfeladatú, könnyű harci repülőgépe.”

Nem kevéssé prospektusízű megállapítás. Illett volna a „A gyártó által olcsón üzemben tarthatónak mondott...”-jellegű kitétel. A Gripen üzemeltetéséről már derültek ki furcsaságok, lásd a hangárt az erdő mélyén, a kanyar után (amely erdőből a zord körülmények közötti üzemeltetést bizonyítandó, a Gripen gurult ki: csak éppen volt egy kanyar és egy hangár az út már nem látható részén, a helyszínen járt újságíró kollega elmondása szerint), vagy a Kecskeméten építendő legkondicionált hangár (amely kicsit más, mint az olcsón, bárhol üzemeltethetőség).

„Manőverező-képessége, kezelhetősége jobb, tolóerő tekintetében azonban a MiG-29-es a győztes, mert dupla hajtóművel gyártották.”

Nos, hogyan lehet egy vadászrepülőgép jelentősen kisebb tolóerő/tömeg viszonyszámmal manőverezőképesebb?
Arról nem is beszélve, hogy mondjuk meg lehetett volna kérdezni a pilótákat is erről: speciel nekem egy igen kiváló kecsói pilóta azt mondta: a Gripen annyit tud erőből, emelkedőképességből, mint a MiG-21bisz. Én hiszek neki, ő már repült Gripen ellen gyakorlóbevetést.
A dupla hajtóműtől meg idegrángást kapok. Két hajtóműves a típus, kezit csókolom.

„Kacsa előszárnyas, deltaszárnyú gép, ezért kitűnő manőverező képességgel rendelkezik.”

Ezért??????? Ezért rendelkezik kitűnő manőverező képességgel? Ezt az embert egy Gripen-prospektussal verték meg a cikk előtt, látom én. A manőverezőképesség kicsit több összetevőből áll: kormányvezérlés, hajtómű-paraméterek ÉS a szárnykiképzés. De pl. az F-15-ös nem delta, az F-16-os se klasszikus delta (külön hátsó vízszintes vezérsíkja van), az F-22-es és az F-35-ös sem deltának készült.

„Délután három óra körül már mind az öt Gripen a bázis betonján állt, jelképértékűen a MiG-ek helyére parkoltak be a svéd vadászok.”

Ettől meg sírni támadt kedvem.
Jelezném: minden repülésre induló vagy onnan visszatért repülőgépet pontosan arra a betoncsíkra tesznek, mert az az indítási zóna. Könyörgöm! Kollega, maga egyszer sem volt Kecskeméten repülőnapon? Tele van olyankor a csík a legkülönbözőbb típusokkal. Az nem a Fulcrumok dedikált placca!!!!
Jelképérték, az.
Ha már jelképértéket keresett volna a kollega, akkor inkább választotta volna a készültségi hangárt. Majd ha onnan kitúrja a Gripen a Fulcrumot, na az lesz a jelképérték.

A Magyar Nemzet is alakított...

Nade legyünk kiegyensúlyozottak, lássuk a Magyar Nemzet Online cikkét a Gripen-hazatérésről. A felütés populista és ráadásul tájékozatlanságot árul el.

„Az adófizetők kétmillió forintjába került, hogy az eseményre heilkopterrel érkezett Havril András vezérkari főnök.”

Vélhetően az újságíró nem hallott arról, hogy a szállítóhelikopter-pilótűknak évente kötelezően le kell repülniük egy óraszámot. Nos, természetesen ezek után azt sem feltételezem a kollegáról, hogy mondjuk megkérdezte volna az illetékes parancsnokságon: a szóban forgó repülést beillesztették a kiképzési repülések közé? Mert egy ilyen VIP-szállítás során simán lehet pl. navigációs vagy egyéb kiképzési vagy ellenőrzési feladatot végrehajtani és máris másképp fest a helyzet.
A tárgyszerű újságírás nevében illett volna kicsit kérdezősködni, mielőtt tényként állítunk valamit és nem a tárgyszerűségéről és a szenzációk előli óvatos elzárkózásáról ismert HavariaPress anyagát egy az egyben átvenni. Ugye.
Arról nem is beszélve, hogy árulja el nekem valaki: miért pont kétmillió forint?

„Magyarország a harmadik olyan nemzet Svédország és Csehország után, mely negyedik generációs Gripen harci repülőgépet üzemeltet.”

Sokadszorra mondanám: ezt a negyedik generációt el lehetne felejteni. A C/D is az F-16/Rafale/MiG-29/F/A-18 kategóriába tartozik. A 4. generációt csak a Saab PR-csapata erőlteti, nem is veszi őket komolyan senki.
A valódi 4. generációs gépek: az amerikai F-22 Raptor és az F-35 JSF. Ez a kettő.

Népszabi-bajok

Miután a NOL-nak küldött szerda reggeli levélre csütörtök reggelig nem reagáltak, így közzéteszem hasfájásaimat a címlapos(!!!) cikkel kapcsolatban.

"Nem hozott változást NATO-tagságunk sem, ugyanis semmilyenszövetségesi dokumentum sem írta elő a MiG-ek lecserélését.Lengyelországban ma is rendszerben van 42 MiG-29-es, a balti államoklégtérvédelmét is ez a típus látja el."

Ez így, ebben a formában nem igaz.
Egyrészt Lengyelország, 24. vásárló országként. a Peace Sky program keretein belül 2004. december 27-én 48 darab, a mi Gripenjeinknél nagyságrendekkel többre képes F-16C/D Falcon Block 52 -es többfeladatú vadászbombázót rendelt. A Falconokkal a MiG-29 Fulcrumokat váltják majd fel, várhatóan 2007-ig megérkezik az összes új repülőgép.
Másrészt a balti államok légvédelmét rotációban a NATO-tagországok repülőgépei védik 2004. március vége óta. 2006. első félévében valóban négy lengyel MiG-29BFulcrum védi a balti légteret, Litvániábol, a Siauliai városa melletti Zokniai légitámaszpontról felszállva, de német F-4F Phantom II-esek, angol Tordano F3-asok, vagy a belga 349. Repülőszázad F-16A MLU vadészgépei is felügyelték a légteret. A lengyeleket egyébként török F-16C Falconok váltják majd az év közepétől.

"Noha versenytárgyaláson nyertek, nyílt titok volt, hogy a gépekfedélzeti rakétafegyvereit az amerikaiak (Raytheon) szállítják,"kárpótlásul" azért, hogy 2001-ben nem ők (Lockheed Martin) kapták avadászgépüzletet."

Nah ez meg hülyeség. :)
A tender kiírásának időpontjában az AIM-120AMRAAM volt az egyetlen olyan közepes hatótavolságú, önirányitó, radarvezerlesű légiharc-rakéta, melyet a svédek már integráltak a Gripenhez. Egy-egy fegyverrendszer beillesztése sok-sok időt, tesztrepülést és pénzt igényel. Mind a hasonló feladatú Matra Mica (ennek rendszeresítéséről még időpont sincs), mind az össz-európai Meteor integrálásának befejezése még hosszú időt vesz igénybe (legoptimistább számítások szerint 2012-ben állhat rendszerbe a Meteor a Gripeneken). Peldának okáért 2005. 12. 13-án szállt fel az első, már működő alrendszerekkel felszerelt Meteor raketákkal ellátott első Gripen.
Az emlitett amerikai rakétatípus az AIM-9 Sidewinder mellett a tipus elsődleges légiharc-fegyverének számít. Magyarul: a harckészültség eléréseéhez szükséges, önirányító közepes hatótávolságú radarvezerlesű rakéták közül egyedül a Raytheon terméke volt szállítható és alkalmazható állapotban a kívánt időpontra (az AIM-9L-lel felszerelt készültségi szintnél a a kedden és szerdán össznépi lenézéssel kezelt MiG-29B Fulcrum is többet tud, R-27 (AA-10 Alamo) közepes hatótávolságú félaktív lokátorvezérlésű rakétáival).
A kárpotlás, bár lehet benne valami, hangsúlyozottan nem lehetett elsődleges szempont.

Ha az infóim nem csalnak, D.P. nevéhez köthető a cikkely. Nem kellene felületes munkát végezni. Figyelek. :)

kedd, március 21, 2006

Miniszter úr nyilatkozik

Bár megfogadtam, hogy mára nem blogolok tovább, de vesztemre felkeveredtem az MTI weblapjára. Ott pedig Juhász Ferencbe botlottam. Nem kellett volna. A kedves honvédelmi miniszter olyan baromságokat állított a Gripen-megérkezés alkalmából, hogy a tarkómon is felállt a szőr.

Idézném az mti.hu tudósítását:

„Jó esélyünk van arra, hogy 2009-re a Magyar Köztársaság rendelkezzen a legfejlettebb és legkorszerűbb légtérellenőrzéssel és -védelemmel itt Közép-Kelet-Európában - mondta a honvédelmi miniszter.”

Kedves Juhász Ferenc! Először is tisztázzuk, mit jelent Kelet-Közép-Európa. Legjobb tudásom szerint ez Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, Romániát (esetleg Horvátországot és Szlovéniát) jelenti. Nos, ha ez így van, akkor amit Őn állított, az így, ebben a formában nem igaz, mondhatni: hülyeség. Választási hülyeség, de attól még hülyeség. De lássuk is, miért?
Ugye Magyarországon 2009-ben 14 darab JAS-39EBS HU (12 együléses C és 2 kétüléses D változat) lesz rendszerben, miután a jelenleg alkalmazott MiG-29B Fulcrum vadászrepülőgépeket kivonják a hadrendből. A Magyar Légierő innentől egyetlen századnyi, összesen 14 darab harci repülőgépre számíthat.
A repülőgépek légvédelmi feladatra a valóban modern AIM-120C-5 AMRAAM közepes hatótávolságú radarvezérlésű és az öregecske, Vietnamban debütált, a svéd és német tárolt készletből származó AIM-9L Sidewinder rövid hatótávolságú infravörös vezérlésű rakétákat használják, kíváncsi lennék a még meglévő üzemidejükre.
A földi célpontok ellen az AGM-65D Maverick infravörös vezérlésű levegő-föld rakétát és a GBU-16 Paveway lézeres önirányító bombát használhatja majd a magyar Gripen. Sehol nincs szó a nem irányított Mk-8X-családról, esetleg nem irányított rakétatárról.
Arról is illik megemlékezni, hogy a megfelelő integrációs tesztek elmaradása miatt a lengyelek által is kiválasztott F-16C Falconokon bármikor alkalmazható fegyverzet töredéke használható csak a Gripenen – persze ha megvásárolnánk ezeket.
A légtér felügyeletét a bánkúti és békéscsabai 3D-s radar mellett a Mecsekben megépítendő radar szolgálná, ez utóbbi felépítését kizártnak tartom 2009-re, okulva az eddig történtekből.
A légvédelem földi alakulatai a meglehetősen betegesnek bizonyuló Matra Mistral kis hatótávolságú, az öreg, de modernizált tűzvezető rendszerű, közepes hatótávolságú SA-6 Kub légvédelmi rakétákkal, egyetlen légvédelmi rakétaezreddel védelmezik Magyarországot (talána csapatlégvédelemnél akad még egy-két Sztrela és Igla, illetve a Mk I-es szemgolyóval vezérelt ZSU-23-as kétcsövű légvédelmi gépágyú). Kíváncsi vagyok, hogy a miniszter úr szerint ez elégséges-e? Budapest és Paks is védtelen perpill és nem hinném, hogy ez a helyzet, vagy a fegyverzet mennyisége és minősége megváltozik 2009-ig...

S egy figyelemre méltó példa: Lengyelország. A lengyel kormány 2002. december 27-én 48 darab F-16C/D Falcon Block 52-es (36 együléses C és 12 darab kétüléses D változat) vadászbombázó repülőgépet rendelt meg. A gépeket 2009-ig szintén leszállítja a Lockheed Martin. A repülőgépek fedélzetén olyan modern fegyverrendszereket használnak majd, melyről a szegény magyar vadászpilóta csak álmodhat (pl. JSOW, AIM-9X Sidewinder, JDAM). Már említettem, hogy megfelelő és rövid kiképzéssel a lengyel vadászpilóta több mint 100-féle fegyvert használhat gépén, hiszen maga az F-16C Block 52-es már eleve képes erre.
2015-ig szándékoznak rendszerben tartani a megerősített és felújított Szuhoj Szu-22-esekből körülbelül 40 darabot. //A magyar Szuhojokat sok milliárd forintba kerülő gyári nagyjavítás után, alig néhány repült órával (van olyan példány, melyet a gyárból hazarepültek, majd soha többet nem szállt fel) selejtezték ki.//
S persze kérdés, hogy a lengyel MiG-29-eseket kivonják-e, ha megérkezett az összes F-16C Falcon, vagy a két típus egymás mellett működik majd? En az utóbbira tippelek...
A lengyel légtérvédelmet erősíti még 25 légvédelmi rakétaszázad (2004-re fejeződött be a Nyeva és a Vega légvédelmi rakétarendszerek modernizálása), a mobil Sztrela-2M rendszereket éppen most cserélik le Grom-2-esekre. Szakértők szerint 2008-tól újabb, egyes feltételezések szerint izraeli beszerzések várhatóak a légvédelmi rakéták területén.
S akkor még nem is beszéltem mondjuk a hazai fejlesztésű PZA Loara 35 mm-es önjáró légvédelmi gépágyúról, vagy a 2004. novemberében a hadseregnek átadott ZSU-23-4MP Biala nevet kapott modernizált Shilka önjáró légvédelmi lövegről //a magyar ZSU-23-4-eseket természetesen váltótípus nélkül vonták ki már régebben//.

De látogassunk csak el Romániába, szintén Kelet-Közép-Európa. 110 darab izraeli segítséggel felújított és alaposan modernizált MiG-21 Lancer, igaz, néhány példány sajnos már lezuhant. A gépek természetesen nem érik el sem az F-16C, sem a JAS-39C színvonalát, de a mennyiségük többszöröse a Magyar Légierő 2009-es várható gépállományának. Új, Python 3-as és AA-11-es légiharc-rakéták, ELTA radarok...
43 Gepard önjáró gépágyús légvédelmi löveget is kapott az ország a németektől, ebből 200. novemberében érkezett meg az első példány. 35 darabot ebből felújítottak Gepard 2x35 rendszerre, új gépágyúkkal és tűzvezető rendszerrel.

S ezeket az adatokat 15 perces webszörföléssel szedtem össze! Könyörgöm, kedves Magyar Honvédség, Honvédelmi Minisztérium sajtóosztály, segítsek?

De van még:

„Juhász Ferenc szerint ehhez képest egy olyan repülőgépet béreltek akkor, amely csak erre a feladatra nem volt alkalmas, és amely képességeit tekintve semmivel sem volt jobb és különb, mint a MiG 29-es.”

Nos, sok mindennel lehet engem vádolni, de a Gripen Fan Club tagságával kevéssé. Ennek ellenére szabadjon megjegyeznem, hogy egynémely tekintetben a JAS-39A fapados, első változata is bizony többet tudott, mint a hazánkban rendszeresített MiG-29B (9.12) Fulcrum. Céloznék itt például a fedélzeti elektronikus rendszerekre, a radarrendszerre, a TIDLS-rendszerre, a hajtóművezérlésre, vagy éppen az irányított fegyver (AGM-65B TV-irányítású levegő-föld, illetve RBS-15F hajó elleni rakéta) alkalmazhatóságára.
Természetesen a MiG-29B közelharcban csomót köt a Gripenre, de most arról volt szó, hogy a miniszter szerint a JAS-39A Gripen annyit vagy még annyit sem tudott, mint a Fulcrum. Ez, kérem, baromság. Főleg, ha figyelembe vesszük: a két repülőgép teljesen más feladatra készült.

Majd engedtessék meg nekem egy valódi gyöngyszem beidézése:

"A Gripenek rendszerbe állítása most folyik, és az elkövetkezendő években befejeződik" - jelentette ki, majd hozzátette: "amerikai, svéd és német fegyvertípusokat rendszeresítünk a gépekre attól függően, hogy melyiknek mi a funkciója" - jelentette ki.

Aki elsőre megmondja, hogy ez a mondat mit jelent, az jelentkezzen nálam két üveg sörért.
De természetesen nem hagyom annyiban: lássuk, mire gondolhatott a derék miniszter!
A mondat első felében csak a nyelvtannal vannak kisebb problémák: mondjuk „A Gripenek rendszerbe állítása már megkezdődött, s a következő esztendőkben fejeződik be.” Megjegyzem: egy honvédelmi miniszternek azért illene kicsit pontosabb információkkal rendelkezni. Azért egy hadrendbe állítást több éves időlimittel megjelölni, hát, nem igazán elegáns.
Igazából a mondat második fele az izgalmas: funkciók, országok vidám kavalkádja.
Vélhetően a miniszter azt akarta mondani, csak nem sikerült neki: többféle, amerikai, scéd és német fegyvertípust is rendszeresítenek a Gripenen, melyek többféle feladat ellátására is alkalmasak.
Nos, ha már miniszter valaki (bár közismert, Juhász Ferenc nem az a nagyon katonás típus, és akkor még finoman fogalmaztunk...), akkor legalább azzal legyen tisztában, hogy egy harci repülőgép milyen feladatokra alkalmas. Segítek: légi és földi célpontok felderítésére, leküzdésére, illetve kifejezetten felderítő bevetések végrehajtására.
Nos, ezekhez különböző fegyverek és eszközök kellenek. Felhívnám a miniszter úr figyelmét, hogy akad egy apró gond: nem csupán a magyar politikusi elképzelésektől függ a rendszeresítés. Függ attól is, hogy milyen fegyverrendszerek alkalmazására kap „pecsétet”, azaz válik alkalmassá a megfelelő vizsgálatok után maga a Gripen is. S ezzel bizony akadnak még problémák, bőven, nem véletlen a meglehetősen kurta fegyverétlap.

Röviden összefoglalva: a miniszter a minimális információval sem rendelkezett. Ebben sáros(ak) lehet(nek) saját maga és/vagy az őt a beszédre felkészítő kommunikációs szakember(ek). A legfőbb mondanivaló, a regionális középhatalmi státuszról álmodozó politikai vezetés üzenete, mely a legkorszerűbb és legfejlettebb kelet-közép-európai légvédelmi rendszerről szól, rövid keresgéléssel cáfolható.
Különben is, amíg Kecskeméten Tesco-MTB-kkel (láttam saját két szememmel) rohangálnak a műszakiak, addig ne pofázzunk korszerűségről.

Repülős hírek, #69

Fél évszázad: ennyi telt el az első B-52 Stratofrortress-el felszerelt bombázóezred harckészültségének elérése óta. A jeles dátum 1956. március 12., az alakulat a 93. Bombázóezred, melyet 1955. június 29-én aktiváltak.
A B-52-esek először 1965. június 18-án mentek harcba, Vietnam felett. A típus továbbfejlesztett példányai aktív résztvevői voltak a közelmúlt afganisztáni és iraki csatározásainak is.

Bidarban, ebben a kis, X. századbeli indiai kisvárosban hamarosan a Hawk Advanced Jet Trainer oktatógépek vélhetően csendesebb hangja váltja majd fel a jelenleg használt MiG-21-esek dübörgését. A bázisra 2007. közepén érkeznek majd meg az első Hawk-ok, az indiai vadászpilóta-oktatás központjává téve a kihalt városkát.
A légitámaszponton a kiképzés 4. és 5. fázisát hajtották végre az öreg orosz vadászgépekkel, a szubszonikus gyakorlógépekről, mint amilyen a helyi gyártású Kiran is, a kadétok itt ülek át a szuperszonikus típusra.
A 2004. márciusában rendelt 66 Hawk AJT-ből 24-es Nagy-Britanniában gyártanak, míg a maradékot a Hindustan Aeronautics Limited gyártja majd le.

A Dow Jones Newswires értesülései szerint március 17-én a Pentagonban döntés született: a Légierő és a Hadsereg azonos könnyű szállítórepülőgép-típust kap.
A több milliárd dolláros üzletben a jelenlegi helyzet szerint a Raytheon és az L-3 Communications Holdings csap össze.
A Raytheon az európai EADS CASA típusait (CN-235 és C-295) kínálja, míg az L-3, az Aleniával és a Finmeccanica-val összefogva a C-27J Spartan-t szeretné megvetetni.
Mint arról már itt is volt szó, a bevásárlás évek óta húzódik. Idén év elején a két fegyvernem közös projektre lépett, mely a Joint Cargo Aircraft nevet kapta. A Pentagon mostani döntése zöld jelzés lehet a Hadseregnek, mely akár idén megkezdheti az új szállító repülőgépek megvásárlását. A darabszámról nincs hivatalosan jóváhagyott szám, elméletileg későbbi elemzésekkel állapítják meg az ideális flottanagyságot //értsd: mi az a minimális gépszám, amelyet nagy nehezen le lehet tuszkolni a Hadsereg és a Légierő torkán//. A két fegyvernem megszólalásaiból ítélve több száz repülőgépről lesz majd szó. A Hadsereg az öreg C-23B Sherpák lecseréléséhez 33 gépet kér, de a hosszú távú cél a 145 gépes saját flotta.
A Légierő sem szívbajos: 100 vagy még több gépet vásároltatnának a Pentagonnal. Szakértők szerint vidám harc várható a két fegyvernem között: kié lesz a több gép?
Mindkét fegyvernem vezetői a tartalékos és a nemzeti gárdista egységekhez telepítené az új gépet és nagy reményekkel tekintenek a két egyenruhát viselő egységek együttműködésétől.

A Tartalékos Amerikai Légierő Barksdale Légitámaszponton repülő 917. ezrede március 21-én fogadta hivatalosan új „játékszereiket”, 7 darab A-10A Thunderbolt II-es támadó repülőgépet. A repülőgépek és pilótáik, műszaki kiszolgáló személyzeteik a Tartalékos Légierő 926. Vadászrepülőgép ezredtől érkezik, mely a Légierő és a Haditengerészet közös New Orleans tartalékos légitámaszpontján dolgozott. A történet érdekessége hogy a most érkező gépek és emberek többsége több hónapot töltött már Barksdale-en, mikor a 2005-ös Katrina hurrikán amiatt a New Orleans légitámaszpontot kiürítették.

Március 18-án életét veszítette az Indiai Légierő „Surya Kiran” bemutatócsapatának két pilótája, mikor gépük lezuhantak Bidar mellett. Az első értesülések szerint gyakorlórepülés közben az egyik gép farokrésze egy másik gépnek ütközött. Az egyik megsérült Kiran gyakorló repülőgép lezuhant, fedélzetén S Singh őrnagy és D Bhatia ezredes. A katasztrófa okait vizsgálóbizottság deríti fel.

Nem örülnek a japán Iwakini város lakosai az amerikai fegyveres erők áthelyezésének: a március 19-én tartott, nem ügydöntő helyi népszavazás során 43433 szavazó ellenezte, míg 5369 támogatta, hogy Atsugi mellől ide települjön át a USS Kitty Hawk repülőezrede, körülbelül 57 gép.
A város polgármestere reméli, hogy a japán kormány, engedve a helyiek véleményének, felrúgja a két ország között nagy nehezen kialakuló megállapodást és elmarad az áthelyezés //arról nem is beszélve hogy Atsugi lakosai meg örülnek, hogy elhúznak az amcsik végre. Ez egy ilyen NIMB-dolog...//.
Hivatalosan szó sincs változásról, a japán kormány folyamatosan tárgyal az amerikaival a szigetországbeli amerikai jelenlét átalakításáról.
A USS Kitty Hawk a Zama kikötöjében, Atsugi mellett lakik, s innen költözne át repülőezredével együtt a Tengerészgyalogság Iwakuni légitámaszpontjára. A gépek mellett 1600 haditengerész és tengerészgyalogos költözik a jelenleg Iwakuniban lakó 3500 mellé.

Három hétig tart a március 10-én kezdődött Cope Taufan ’06 hadgyakorlat, melynek során amerikai és malajziai pilóták repülnek, gépeikkel együtt a japán Kadena Légitámaszpontról felszállva.
A 18. Vadászrepülőezred F-15C Eagle gépeit 114 fős műszaki gárda kísérte el. A Malajziai Királyi Légierő MiG-29 Fulcrum, Hawk Mk.200 és F/A-18 Hornet repülőgépeket küldött Japánba. Az Eagle-pilóták természetesen lelkesek és a Fulcrumok skalpjára áhítoznak.

Megérkeztek az első magyar Gripenek Kecskemétre. Ha minden igaz, a 31, 32 és 33 oldalszámú együléses EBS HUN, illetve a 42 és 43 oldalszámú kétüléses gép szállt ma le, három MiG-29 Fulcrum kíséretében. Ezzel ugrásszerűen megnőtt a Magyar Honvédség repülőképes gépeinek száma, teszem hozzá halkan.

Leesett a 46. Expedíciós Felderítő Repülőszázad egy MQ-1 Predator pilóta nélküli felderítő repülőgépe Irakban. A gépet a nevadai Creech Légitámaszponton ülő pilóta vezette, maga a Predator az iraki Balad Légitámaszpontról szállt fel. A Hadsereg és a Légierő katonái a roncsokat megtalálták és visszaszállították a Balad Légitámaszpontra.

Világrekordot állított be az Amerikai Légierő egy C-17 Globemaster III szállító repülőgépe március 16-án. A gép 40 percen belül csaknem 15200 kilogramm humanitárius segélyt dobott le ejtőernyőkön négy közép- és kelet-afganisztáni helyszínen, felállítva a legrövidebb idő alatt a legtöbb helyszínen ledobott legnagyobb mennyiségű szállítmány rekordját.
A gép a 379. Expedíciós Repülőezred állományába tartozott, mely a McChord Légitámaszpontról dolgozik.
A 24 ledobott csomagban téli ruházat, szerszámok, iskolaszerek, étel és takarók voltak.

Új képek egy új gépről: a Német Haditengerészet 98+01 oldaljelű P-3C CUP Orion haditengerészeti járőrrepülőgépéről. Tessék.

Bezár a bazár Izlandon: Reykjavikból távozik az Amerikai Légierő. A lépésnek megfelelően a 90 napos rotációban Izlandon tartózkodó F-15C Eagle vadászrepülőgépek mellett a HH-60 Pave Hawk kutató-mentő helikopterek, E-3A AWACS légtérfelderítő repülőgépek és a KC-135-ös és HC-130-as tankergépek is távoznak szeptemberig.
Az izlandi kormány nem örül ennek, hiszen az országnak gyakorlatilag semmilyen fegyveres ereje nincsen, a Parti Őrség két fegyvertelen helikopterét és egy repülőgépét is beleértve.
Elméletileg lehetséges, hogy egy kis létszámú amerikai kontingens marad, míg a légtérvédelmet az Nagy-Britanniában állomásozó amerikai vadászgépek látják majd el.
Nagy kérdés, hogy mi lesz a légimentéssel, hiszen ezt eddig az Amerikai Légierő HH-60-asai látták el. Az izlandi kormány szerint az ország védelmére legalább 4 darab F-15C Eagle és több kutató-mentő helikopter kell. A fenntartásért a kormány akár fizetni is hajlandó lenne.

A dél-koreai hatóságok mérlegelik a március 14-én tengerbe zuhant F-16C Falcon kiemelésének lehetőségét. Az Amerikai Légierő képviselői dél-koreai haditengerészeti szakértőkkel tárgyalnak a Kunsan Légitámaszponttól 20 mérföldre tengerbe zuhant gép felszínre emelésétől. A 8. Vadászrepülő Ezred 35. Vadászrepülő Századának állományába tartozó gép pilótája, Donald Siegmund kapitány katapultált, majd 55 perces fürdőzés után a Dél-Koreai Légierő kutató-mentő helikoptere felszedte.
A gép helyi idő szerint 09:30-kor csapódott a vízbe, lezárva a gyakorlórepülést. A roncsok a számítások szerint körülbelül 55 méter mélyen lehetnek.

2005. decemberében kapta meg az Amerikai Haditengerészet az első két felfegyverzett MQ-9B Predator B pilóta nélküli repülőgépét.
Azt nem tudni, hogya General Atomics Aeronautical Systems által gyártott eszközök „navalizálása” mit is jelent, miben különböznek a Légierőnek átadott példányoktól, csupán az ismert, hogy ez nem a 2003-ban ajánlott „Mariner” konfigurációt jelenti. Azt sem tudni, hogy melyik alakulat kapta meg a gépeket.

Tengeri csata Szomáliánál

Az volt: mind a két fél tüzet nyitott a másikra. A dolog azért nem volt igazán kiegyensúlyozott: egy szomáliai kalózhajó kötött bele az Amerikai Haditengerészet USS Cape St. George (CG 71) Ticonderoga-osztályú irányított rakétás cirkálójába. Hiba volt. :)
Március 18-án Szomália partjainál, napnyugta után az amerikai cirkáló két csónakot indított a feltételezett kalózhajó irányába. A két 24 láb hosszú gumicsónakban 9-9 tengerész volt. A célhajó személyzete, észlelve a közeledőket, tüzet nyitott a csónakokra. A csónakban tartózkodók viszonozták a tüzet, míg a Cape St. George teljes sebességre gyorsulva a célhajó elé vágott, közben a fedélzeti gépágyúkkal (valószínűleg a 25 mm-es Mk.38-as fegyverrendszerről lehetett szó) fedezőtüzet zúdított a kalózhajóra. Ennek fedélzetén a támadók már a jó öreg RPG-ket készítették elő a támadásra. A cirkáló lövészei eltaláltak egy üzemanyagos hordót, mely annak rendje és módja szerint fel is robbant. A 40 láb hosszú kalózhajó legénysége ekkor jobbnak látta megadni magát.
Az összecsapás eredménye: 1 halott és 12 letartóztatott. A túlélők közül 5-en megsérültek, ketten kritikus állapotban voltak az elfogáskor. A megtámadott hajó fedélzetén jelentős mennyiségű Kalasnyikovot és RPG-vetőt, -lőszert találtak.
A „csatában” a Cape St. George is több találatot kapott, ezt a lepattogzott festék és a kisebb horpadások jelezték.
A csatában érintett fegyveres banda vezetőjének szóvivője //halál komoly, ilyen titulust visel... :)//, Saleban Aadan Barqad szerint az Amerikai Haditengerészet nyitott először tüzet és az ő hajójuk csak viszonozta. A kalózhajó csak arra felügyelt, hogy idegen államok hajói ne halászhassanak Szomália felségvizein engedély nélkül.
A bandita-változat azonban több sebből is vérzik:
1., Ha a Navy tényleg támadni akart, akkor mindek küldték ki a 18 tengerészt két gumicsónakban?
2., Ha a Cape St. George kapitánya akarja, a 127 mm-es fedélzeti löveggel percek alatt biztonságos távoolból a tenger fenekére küldi a szomáliai hajót.
3., Szomália partjai a világ egyik legkalózveszélyesebb tengeri területének számít. Az amerikai hajó ENSZ-felkérésre volt a helyszínen, éppen kalózvadász-feladattal.

Külpol mix, #3

Franciaország, a forradalmak büszke hazája, mely napok óta a fiatal egyetemisták felvonulásainak szemtanúja. A fiatalok a Dominique de Villepin nevével fémjelzett, a 26 év alatti munkavállalók könnyebb elbocsátását lehetővé tévő törvény ellen tüntetnek, egyre nagyobb támogatással és egyre erőszakosabb módon. Hozzá kell tenni, a boltok, gépkocsik összetörése, felgyújtása, a kődobálások mértéke csupán a töredéke a tavaly októberi „banlieu-lázongások” szintjének.
A kormány szándékai szerint a könnyebb elbocsátás lehetősége arra ösztönzi a munkaadókat, hogy több diplomás foiatalt vegyenek fel. Ezt eddig, főleg a kis- és középvállalkozások kerülték, mert a francia munkaügyi környezetnek és a jogrendnek köszönhetően a diplomást utána gyakorlatilag alig lehetett kitenni, végezzen bármilyen vacak munkát. Ennek köszönhetően a fiatalok munkanélkülisége 22% körül jár – a külvárosokban 40% felett.
A tüntetők szerint a kormány lépése a vadkapitalizmus felé vezet, hiszen gyengülnek a munkavállalók úr és a jóléti állam adta jogai. A szakszervezetek persze támogatják a diákokat, hiszen attól félnek, hogy ez csak az első lépés: az idősebb munkavállalókra is hasonlóan kemény törvénykezés várhat majd.
Vegyük észre, hogy már ismét a jóléti államról van szó. A francia diákok (és itt most nem nagyon feszegetném a magyar egyetemisták, főiskolások jelentős részének elképzeléseit az életről és a diplomáért automatikusan járó munkahelyért, ezzel szórakozzanak a politikusok) szerint kis túlzással szólva a diploma munkát, életfogytiglani, védett munkahelyet jelent. Nos, a piacgazdaság logikája és a paternalista, gondoskodó atya képét formáló államszervezet itt kőkeményen szembenáll.
Csak az a gond, feleim, hogy a globalizálódó világgazdaság magasról tojik a 60-as és 70-es években kivívott kényelmes francia életmódra. Lehet sírni azon, hogy Franciaországból áthelyezik a termelést keletebbre, meg azon is, hogy magas az államadósság: de talán kicsit rugalmasabbá kellene tenni a munkarőpiacot.
Ehhez egy érdekes adalék: a szegény, szerencsétlen, létbizonytalanságban élő, kizsákmányolt amerikai friss diplomás fiatalok 2001. óta a legjobb munkaerő-piaci kilátásokkal találkoznak idén. A Challenger, Gray & Christmas felmérésének adatai szerint a dot-com lufi kipukkanása óta folyamatosan csökken a fiatal diplomások munkanélkülisége és lassan verseny alakul ki a cégek között a legjobb koponyákért.
Szegény amerikai végzősök. Szar nekik. Bezzeg a szociális Európában!!!

Ahogy várható volt, az EU meghajolt a Hamasz előtt: 64 millió eurós gyorssegélyt utalnak át a palesztin kormányzat számára. Természetesen a további segélyeket alaposan megfontolják meg tárgyalnak majd róla, de nekem valahogy úgy tűnik: a többi segély is szépen, rendben meg fog érkezni. Ami a dolog morális részét illeti: számomra kicsit csiklandós, hogy egy, az EU által is terrorszervezetnek nyilvánított társulat kap több tízmillió eurónyi, az EU adófizetői pénztárcájából származó pénzt, mindenféle ellenőrzési lehetőség nélkül.
Kíváncsi vagyok, hogy a 25-ök vezetőinek a hét második felében aktuális tárgyalása miképp érinti majd a színtiszta Hamasz-kormánnyal kialakítandó kapcsolatokat.
Az EU illetékes vezetői persze teljes szívvel reménykednek abban, hogy a Hamasz jó útra tér, elismeri Izraelt és lemond az erőszakról. Nos, a remény hal meg utoljára...
Amúgy pedig érdekes kísérletnek tartanám kipróbálni, hogy az arab világ a sokat hangoztatott szolidaritás jeleként és az elhangzott ígéreteket (lásd Szaúd-Arábia vagy Irán felajánlkozását is) beváltva valóban kipótolná-e az ördögi Nyugat által folyósított euro- és dollárszázmilliókat. Tudom, izgalmas helyzet lenne, hiszen így egy kommunikációs aduhoz jutna a Hamasz: lám, a mocsok zsidók meg a rohadék Nyugat éhen akar halasztani minket, de a mozlim testvérek segítenek. Én is kihasználnám a helyükben, s éppen ezért nem gonolom, hogy az EU nem fogja visszaállítani a segélyezést. Terrorelhárításnak ez egy kicsit drága azért...

Nem kicsi a feszültség Gázában sem: tegnap igencsak sok helyen lövöldöztek egymásra az elégedetlen fegyveres frakciók tagjai és a biztonságiak. Néha a szerepek és a személyek is keveredtek, de ez megszokott: nem egy palesztin rendőrről derült ki, hogy mellékállásban valamely helyi terrorszervezet oszlopos tagja.

Mai Megmondóemberünk Oskar Lafontaine, a német szociáldemokraták (SPD) volt elnöke, az „Új baloldal” jelenlegi parlamenti vezetője. Véleménye szerint az amerikaiak összehasonlíthatóak a terroristákkal, iraki és afganisztáni tevékenységük miatt. Az amerikaiak, mert ártatlanok tízezreit gyilkolják meg a két említett országban, ugyanolyan terrorsiták, mint a WTC elleni támadásban részt vevők.
Nos, Angela Merkel valószínűleg örömmel olvasta Lafontaine elképzelését, biztosan jót tesz az éppen gyógyulni látszó amerikai-német kapcsolatoknak.
A több tízezer ártatlanul lebombázott iraki és afganisztáni lakos meg úgy hülyeség, ahogy van. Természetesen haltak, halnak és még fognak is meghalni ártatlan áldozatok: a háború velejárói, sajnos. De a több tízezer, városban és faluban lebombázott ártatlan, ez nagyságrendileg a többszörösére felnagyított számadat. PR-bullshit, ha szabad így fogalmaznom. Még a sokat támadott és nem igazán tisztázott adatbázisokból dolgozó Iraq Body Count háborúellenes weblap is _összesen_ legfeljebb 37832 (03.21. 11:47) civil áldozatról tud. Hozzátenném, a weblap természetesen civil áldozatnak számolja a nem egyenruhában harcoló és megölt terroristákat, merénylőket is, illetve majdnem 38 ezer fő túlnyomó többsége az iraki terroristák bombáinak és fegyvereinek az áldozata és _nem_ amerikai támadásokban haltak meg.
Mindez nem azt jelenti, hogy a koalíciós erők nem lőttek le ártatlanokat: lőttek és még lőni is fognak. Tiszta háború nincsen.
A dolog pikantériája: Oskar Lafontaine a Rhineland-Pfalz tartománybeli választásokra készül: s éppen itt dolgozik több tízezer amerikai katona, családtagjaival együtt. Ebben a tartományban található az Egyesült Államok saját területein kívüli egyik legnagyobb katonai támaszpontja is.

Kivontak a forgalomból egy kínai bloggert is: Hao Wu „Burst” néven publikált a kínai hatóságoknak nem tetsző dolgokat. Február 22-e óta a kínai államvédelmi szervek vendége.
Szintén várom az Amnesty Internatoinal vagy más szervezetek közbenjárását...

Christopher Hitchens elmélkedik el az általa elképzelt ideális iraki háborúról. Az írás azért érdekes, mert Bush elnök 2002. szeptemberi ENSZ-beszédére alapozza az elképzelést, egészen pontosan a nyugati világ egységes és elszánt fellépését feltételezve és/vagy hiányolva.

További érdekességek derülnek ki Abdul Rahman, az Afganisztánban perbe fogott, keresztény hitre áttért férfiről. Rahmanra a sharia szerint halálbüntetés vár, a 16 éve keresztény férfit saját családja jelentette fel a hatóságoknál, egy gyermekelhelyezési csatározás lépéseként.
A férfit elmeorvosi vizsgálatnak vetik alá, ami azt jelenti számomra: a helyi hatóságok azt feltételezik, hogy a mozlim vallás elhagyása csak elmebaj esetén lehetséges. Hmmm, érdekes egy felfogás, olyan toleráns. „Megkérdezzük, nem változtatta-e meg véleményét a kereszténységéről. Ha igen, megbocsátunk, neki, hiszen a z iszlám a tolerancia vallása” – szólt a bíró. Hát azért ez erős volt: olyan rohadt toleránsak vagyunk, mi mozlimok, hogy ihajj. Ha visszatér a józan eszed és ezt a kereszténységet elfelejted, megbocsátunk, mert ugye tolerancia. Ha nem, megdöglesz.
Hamid Karzai afgán elnök hivatala kijelentette: nem avatkoznak bele az ügybe.

Akkor egy kis Irán-válogatás a végére:
Gary Bernsten volt CIA-vezető szerint napok alatt semlegesíthető az iráni nukleáris hálózat. A több mint 20 évet a Cégnél lehúzó volt hírszerző tiszt szerint is légitámadásokkal s nem fedett akciókkal lehet eredményesen leküzdeni az iráni célpontokat. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az irániak soha nem fognak lemondani az atomtechnológiáról. Megjegyzi azt is, jobb, ha az USA saját kezébe, azaz repülőgépeibe veszi az ügyet mert az Izraeli Légierő bevonása jelentős problémákat okozna a környéken.

Szintén a katonai opcióval kapcsolatos Bush elnök március 20-i kijelentése: az Egyesült Államok Izrael védelme érdekében katonai erővel is kész fellépni Irán támadása esetén. Irán Izraelt elpusztítani szándékozó elképzeléseit fenyegetésként értékelte, mely a világbékét érinti.

Irán viszont ragaszkodik nukleáris programjához. Ezt szintén március 20-án jelentette ki, immáron sokadjára Mahmoud Ahmadinejad elnök. Sőt, mi több, a program leállítását propaganda és pszichológiai hadviselés útján elérni kívánó hatalmaktól a lecke megtanulását bocsánatkérést követel az iráni elnök.
Valószínűleg Washingtonban és Tel-Avivban már a kispárna szélét gyűrögetik az érintettek.

Nagy-Britanniában is népszerűsíti magát Irán: az ország kulturális, történelmi turistalátványosságait többek között a brit közszolgálati adón, a BBC-n fogják népszerűsíteni. A 70 országot érintő mosolyoffenzívában a BBC-n kívül a CNN, a német ZDF és az Al-Jazeera is szerepet (és sok pénzt) kap.
Különösen az amerikai és a brit fogadtatásra leszek kíváncsi...

hétfő, március 20, 2006

Külpol mix, #2

Mai jóhír-rovatunk vezető híre: Abu Laban imám visszatér a Közel-Keletre! Akiknek nem ismerős a neve: a dán mozlim vallási vezető szervezte meg azt a küldöttséget, mely az idén február elején kirobbant karikatúra-botrány szervezéséért és a megfelelő méretű botrány kirobbantásáért felelős túrát végigjárta. A jól sikerült hakninak köszönhetően, melynek során a 12 karikatúrát kissé feldúsítva végigcipelték az arab világ minden fontosabb városán és vallási csoportján, ki is tört a botrány.
A többi már történelem.
Nos, a jó nevű egyházfi a dán-svéd Arla Fods kétségbeesetten szervezett „prófétaügyi konferenciájára” fog kilátogatni, több dán mozlim vallási vezetővel együtt március 22-23. között.
A Dán Néppárt máris azt követeli, hogy a konferencia minden dán résztvevőjének beszédéről, fellépéséről készítsen felvételt a dán külügyminisztérium és az egész konferenciát tartsák megfigyelés alatt.

J. Bradford DeLong arról értekezik, hogy milyen érdekes: Németország egymás után ötödik évben nem teljesíti a stabilitási és növekedési paktumot. S teszi ezt bevallottan és minden következmény nélkül. Valóban érdekes dolog: főleg, ha mint a cikk írója is tesszük, kicsit tovább is gondoljuk a dolgot.

Érdeklődve várom a különböző nőszervezetek, nemzetközi emberi jogi csoportok hangos tiltakozását. A Human Rights Commission of Pakistan (HRCP) legfrissebb jelentése több elborzasztó adatot tartalmaz a pakisztáni nők helyzetéről, többek között az otthon elkövetett erőszakokról és a rendőrség eljárásairól.

Ali Al-Sistani nagyajatollah, az iraki siíták vallási vezetője nem egy kedves ember, ezt eddig is tudtuk. De hogy a „Béke Vallása” hogyan engedhet meg egy ilyen kijelentést egy magas rangú vallási vezetőtől: „A szodómitákat [kapcs.ford.: melegek, leszbikusok] a lehető legrosszabb módon kell megölni.”
Ugye csak a tolerancia jegyében...
Természetesen közel sem nem tekinthető mondjuk a keresztény egyház viszonya sem a melegekhez (sőt, erősen volna mit elszámolni...): de azért szeretnék egy ilyen nyilatkozatot látni akár II. János Pál, akár XVI. Benedek tollából...

Bár szex nélkül is lerepülhet az ember feje: Afganisztánban halálbüntetés néz ki egy férfinek, aki volt annyira vakmerő, hogy kikeresztelkedett. Mi tőbb, egy Bibliát is találtak nála.
Csodálkoznék, ha túlélné. Multikulti és tolerancia. Kíváncsi vagyok a sokat emlehetett jogvédők felszólalásaira és akcióira...

Az egyik legismertebb iráni ellenzéki hat esztendős börtönbüntetés után szabadult ki. Akbar Ganji teheráni otthonában fogadta az odaözönlő köszöntőket és tudósítottakat. A lesoványodott, nagy szakállú „börtöntöltelék” remélhetőleg felépül hamarosan. Nos, a jövőt illetően kicsit aggódóm: a most 46 esztendős Akbar Banji kijelentette, hogy csak elszántabb lett, már ami a rendszerrel szembeni véleményét és annak kinyilatkoztatását illeti.

Külpol mix, #1

Az elmúlt hetek egyik legfontosabb lépése volt az Irakban zsákmányolt dokumentumok egy részének nyilvánosságra hozatala. Az amerikai Védelmi Minisztérium azt várja a lépéstől, hogy a bloggerek, az internet-felhasználók és a karosszék-szakértők rávetik magukat az „élő” hírszerzési dokumentumokra, s egyrészt lefordítják angolra, másrészt elemzéseket is készítenek, felhozva ezzel esetleg olyan összefüggéseket, melyeket a tóúlterhelt és kis létszámú DoD-csapat nem lelt meg.
Michelle Malkin weblapján már meg is jelentek az első érdekes és/vagy értékes találatok.
A Pajamas Media is nyomon követi az iratok ügyét.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt tervezi feljelenteni Dániát 27 mozlim csoport, miután az ország főügyésze még március 15-én bejelentette: nem perelhető be a Jyllands-Posten a sokat emlegetett 12 karikatúra megjelentetése miatt. A mozlim szervezetek viszont sérelmezik azt, hogy a dán bírói szervek nem büntetik meg a mozlim szervezetek szerint próféta-gyalázó karikatúrák első megjelentetőit.
A 27 szervezet emellett becsületsértésért és/vagy rágalmazásért is beperli az újságot.

A Daily Times svájci dokumentumokra hivatkozva jelentette be, hogy 2001. márciusában aktív külső segítségre számíthattak a világörökség részét képező Bamyan Buddhák lerombolásánál. A hegyoldalba vájt óriási Buddha-szobrok felrobbantása és megsemmisítése (mert ugye idegen istenséget ábrázoltak, tehát a tálib rezsim szerint pusztulniuk kellett) a világ felháborodott, de természetesen ez a szokásos „mélyen elítéljük” illetve „aggodalommal figyeljük”-jellegű nyilatkozatokban merült ki. A cikk szerint a scájci dokumentumokban megszólaló helyi szemtanú pakisztáni és szaúd-arábiai mérnököket látott, akik segítettek a táliboknak a felbecsülhetetlen értékű műalkotások elpusztításában.

XVI. Benedek pápa vezényletével a keresztes hadjáratok átértékelése kezdődött el: legalábbis erről értekezik a The Times. Egy hétvégi konferencián, melyet a Regina Apostolorum Pontifical Egyetemen tartottak, Roberto De Mattei történész úgy vélekedett: „a keresztes lovagok válasz volt a keresztény földekre érkező muzulmán invázióra és a Szentföld muzulmán pusztítására”.
Kemény megfogalmazás egy érzékeny időpontban. Érdemes felidézni, hogy II. János Pál pápa 2000-es „bocsánatkérése”, mely a keresztes lovagok cselekedetein kívül érintette az inkvizíció és az antiszemitizmus tárgykörét is, a vatikáni konzervatívok rosszallását váltotta ki. S ezeknek a konzervatívoknak egyik igen befolyásos alakja egy bizonyos Joseph Ratzinger kardinális volt, akit már XVI. Benedek néven ismerünk.
Mindenféleképpen nagyon fontos üzenet lesz ez, ha valóban elkezdődik a keresztény egyház múltjának átértelmezése vagy legalábbis másképp árnyalása. Főleg, ha az átgondolás területe a „gonosz keresztények – ártatlan mozlimok” címmel kanonizált topikot is érinti.

Új divatra lett figyelmes Sandmonkey: tapasztalatai szerint Kairóban népszerű, divatos motívummá válhat a horogkereszt. Természetesen nem véletlenül: kötve hinném, hogy az arab fiatalok az ősi hindu vallási szimbólumként hordják a Nyugaton egyértelműen antiszemita és a hitleri Németországhoz kötődő jelet.
Érdekes párbeszédet közöl a Jimmy’s Corner egy horogkeresztet viselő egyiptomi fiatallal.

A Wikipédia szvasztika-cikkelye.

Eltanácsolták az Al Azhar egyetemről Abdel Karim Suliman 22 éves egyiptomi joghallgatót, aki blogján nem az elvárt témákról beszélt az elvárt hangnemben és szöveggel. A dolog nem váratlan: a fiatalembert 2005. november 3-án már egyszer letartóztatták egy ügyben.
Suliman meglehetősen nagy vihart kavart az iszlámhoz és az egyetemének működéséhez fűzött negatív véleményével.

Isrhad Manji a sok vitát kiváltott izraeli falról ír – melynek célja az öngyilkos palesztin és más arab terroristák távoltartása Izrael belső területeiről. Sok mindent el lehet mondani pro és kontra. Egy biztos: az öngyilkos merényletek száma radikálisan csökkent, amióta az elválasztó fal már részlegesen kiépült. Talán ezt is illene legalábbis figyelembe venni.

Teflon Európa: ez a címe Victor Davis Hanson írásának. Írásában a gitmói és a hágai börtönviszonyok között tesz különbségeket: nem egészen úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Kicsit tovább is megy, miközben néhány apróságot vesz észre az európai és az amerikai politizálást kísérő híradásokkal, tudósításokkal, felhördülésekkel kapcsolatban.

péntek, március 17, 2006

Kis kavalkád

Jelzem, azért van olyan amerikai esemény is, amitől nem tudom eldönteni: ezek tényleg ennyire hülyék vagy alapvetően a vallásosságról vannak teljesen más nézeteink? Mindenesetre érdeklődéssel olvastam a „Melegellenes szervezetek bojkottja a Ford ellen” címet viselő CNN-tudósítást.
Édes jó anyám...

Ha már baromság, legyen kövér: a Slashdot nevet viselő geek-portál IT-istenei azon polemizálnak, hogy az amerikai fegyveres erők által alkalmazott, lőfegyverrel felszerelt robotok sértik az Isaac Asimov (hihetetlenül izgalmas, jó könyveket írt, melegen ajánlom mindenkinek elolvasásra!) által lefektetett szabályt. Mert imígyen szóla „A robotika Három Törvénye”:
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és a Második Törvény előírásaiba.
Egyrészt az alkalmazott harcjárművek emberi irányítás alatt vannak, másrészt azért megnézném én annak az Irakban harcoló őrmesternek az arcát, akivel közölné a Slashdot valamely olvasója: álljon csak ki a tűzvonalba, mert Robotika, ugye...
Ja és a felfegyverzett Predatorokról senki ne szóljon nekik...

Elmaradt a Fehér Ház március 15-re tervezett lerohanása. Az akciót a United for Peace and Justice nevű szervezet hirdette meg. A roham most hivatalosan 20-án lesz, kíváncsian várom.
A szervezők végtelen naivitásáról árulkodik, hogy az ENSZ-t kérték segítségül. Pont az ENSZ-t, mint az azonnali és hathatós cselekvés mintaképét?
Először is nehezen tudom elképzelni, hogy Annan kék zászlóval a kezében átmászik az amúgy szigorúan őrzött Fehér Ház kerítésén, másrészt ugye az ENSZ alapvetően bizottságokkal, küldöttekkel, szemlékkel, ajánlásokkal, plenáris ülésekkel és hasonló eszközökkel harcol.

Ha már ENSZ: a világszervezet továbbra is derekasan küzd a „terrorista” mint olyan definíciójával. Hogyan is hívták Ráday Mihály műsorát? Unokáink is látni fogják? Na, körülbelül erről van szó itt is.

Visszatérve a Hülyeségek Tárházához: kiemelten vicces elképzelésnek tartom Stuart Gottlieb írását, mely a New York Post hasábjain jelent meg. Véleménye szerint miután az európai országokat is fenyegeti az esetleges iráni atomtöltetű ballisztikus rakéta, majd jön a NATO és segít az Egyesült Államoknak katonai csapást mérni.
Tényleg ezt írta, elolvastam kétszer is, mert elsőre nem hittem a szememnek. Miután kivonyítottam magam és megnyugtattam a két macskát, hogy semmi baj nincs, javasolni tudtam volna a derék publicistának: elébb jöjjön át Európába, úgy egy hónapra és nézzen körül. A jelek szerint nem ártana.
Ennél naivabb elképzelést évek óta nem olvastam, szavamra.

Viszont meghajtom zászlómat Dr. Wafa Sultan előtt, aki február 21-én leiskolázta az Al-Jazeera képernyőjén a szélsőségesen vallásos nézeteket hangoztató mozlim egyházfit. Én láttam a klipet (amit több mint egymillióan töltöttek le már a MEMRI weblapjáról), gyémántkemény a néni.
Ennek megfelelő a következmény: halálfenyegetések, gyűlölködő telefonok, miegymás.
A hölgy életéről bővebben Michael Yon weblapján lehet olvasni, mindenkit kérek, olvassa végig.

Vidám és megnyugtató hír Iránból. Mindannyiunk kedvence, Mahmoud Ahmadinejad iráni elnők március 15-én tartott beszédében többek között kijelentette: azért ellenzik a nyugati hatalmak Irán atomfegyverkezését, hogy életben tartsák Izraelt. Nos, csak nekem jut erről az az eszembe, hogy az iráni elnök nem mondott mást: ha atomfegyverünk lesz, Izrael meg fog dögleni? Különösképp, ha hozzászámoljuk a „térképről letörölni” elképzelést is...

Szegény-szegény EP-képviselők. Végre megjelenne Mahmud Abbas elmondandó beszédét, melyben pénzt, pénzt, illetve még több pénzt kér a palesztin kormány számlájára, a gonosz izraeliek nem engedik, hogy néhány terrorcselekményekkel vádolt elítélt szabadon távozzon. A szóban forgó bűnözők közül öten egy izraeli minisztert gyilkoltak meg, míg a hatodik annak a szervezetnek a vezetője, amely büszkén magára vállalta a bűncselekményt.
Az urak meglehetősen kényelmes börtönéletet éltek a hírek szerint.
A rájuk vigyázó brit és amerikai tisztviselők, megunva a baszogatást, a meddő levelezést és a Palesztin Hatósággal által vállalt feltételek folyamatos be nem tartását, hazamentek. Izrael pedig, miután Abbas közölte, hogy a madarak hamarosan szabadlábra kerülnek, cselekedett.

kedd, március 14, 2006

Egy igazán jó barát

Talán kissé árnyaltabbá teszi Irán viselkedésének magyarázatát, ha kicsit utánajárunk Kínához fűződő viszonyának. Mert van miért, szavamra.
Csak emlékeztetőül: Kína ugye az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal is rendelkező, állandó tagja. Nos, nem árt, ha az ember nekiáll tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének, erős haverjai vannak: Kína pedig igen erős.

A barátság persze nem alaptalan. 2006. február közepén, amikor már az iráni válság gőzerővel rohant előre, a két ország egy akár 100 milliárd dollár értékű közös energetikai projektet jelentett be. A kínai állami tulajdonú China Petroleum & Chemical Corporation (Sinopec) fogja feltárni és kiaknázni az iráni Yadavaran olajmezőt. Kína emellett 25 éven keresztül évi 10 millió tonna cseppfolyós földgázt vásárol, 2009-től. A Sinopec 51 százalékos részesedéssel rendelkezik majd a Yadavaran olajmezőben mely a várakozások szerint napi 300 ezer hordós olajkitermelésre lesz alkalmas. A maradék részesedések: az indiai Oil and Natural Gas Corporation (O.N.G.C.) 29 százalék, míg a maradék 20 százalék maradhat akár iráni kézben, de nem lehetetlen, hogy azt is egy külföldi olajcég viszi el.
A tulajdonosi konstrukcióból is látható, hogy valószínűleg nem a pénzügyi nyereségmaximalizálás volt az üzlet célja. Sokkal inkább egy megfelelő külpolitikai és gazdasági nyomásgyakorló erővel rendelkező ország „lekötése”. Ebben jó partner Kína: az ország rohamosan fejlődő gazdasága hihetetlen mértékű energiaéhséggel veti magát minden kisajtolható hordó olaj után. Nem szabad elfelejteni, hogy Kína igen magas kockázati felárat is hajlandó megadni a nyersanyagért. Itt például Szudánra hivatkozhatunk, ahova a nyugati olajcégek kivonulása után azonnal betette a lábát. Gyanítom, az ottani olajlétesítmények átvétele után kicsit keményebbek lesznek a kutakat, vezetékeket támadó helyi lázadókkal, mintsem a médiaérzékeny nyugati cégek. 5000 forintos kérdés: a kínai olajcégek biztonsági szolgálatai tagjainak vajon hány százaléka tagja a kínai fegyveres erők alakulatainak?
A kínai olajimport 13 százaléka érkezik egyedül Iránból és a kontinensnyi méretű birodalom külföldi energiafüggősége a gazdaság növekedésével együtt folyamatosan egyre erősebb lesz.
Peking éppen ezért jelentős energetikai befektetéseket eszközölt Indonéziában //néha egy kis szükségállapot//, Venezuelában //egy szerintem teljesen megőrült, populista elnökkel a kormánykeréknél//, a már említett Szudánban //vidám darfuri tömegmészárlás, 200 ezer halott, 2 millió menekült// és Nigériában //nem kevés demokratikus deficit//.
A kínai tervek között szerepel egy Irán-Kazahsztán vezeték kiépítése, szintén kínai a végállomással rendelkező olajszállítmányok számára.

A februári üzletkötés nem az első, csupán az eddigi legnagyobb volumenű. A növekedésre jellemző adat: 1998-ban a két ország kereskedelmi forgalma 1,2 milliárd dollár volt. Ez 2004-ben 7,5 milliárd dollár, 2005-ben 9,5 milliárd dollár.
Kína amúgy is az egyik legaktívabb szereplője az iráni energetikai piacnak. Kutatás, feltárás, fúrás, olajvezetékek – bármi, csak olaj jöjjön ki belőle és az kerüljön haza. Termésetesen a gazdasági élet egyéb területein is aktívak a kínaiak, több mint 100 kínai cég működik Iránban, elsősorban a nehéz- és építőipar (gát- és hajóépítés, acélgyártás, kikötő- és repülőtér- fejlesztés).
A jelek szerint mindkét félnek igencsak sürgős volt az új, óriási üzlet nyélbe ütése, még a kilátásban lévő szankciók bevezetése előtt //Nos, azért jegyezzük meg ismét: a BT-ben Kínának vétójoga van. Kérdés persze, hogy meddig lesz hajlandó elmenni Kína renitensen viselkedő védence érdekében...//. Az üzlet és az ennek fenntartásában érdekelt kínai érdekek leszűkítik az EU és az Egyesült Államok mozgásterét, alaposan megnehezítve az esetleges büntető intézkedések bevezetését. Kína szerint a diplomáciai megoldás amúgy is minden fél érdeke, nem csupán Kínáé és Iráné.

Érdekes analógiákat lehetne vonni talán Irak és Irán közé, már ami az olajipart illeti. Ugye mindannyian emlékezünk még az amerikai támadást megelőző elszánt orosz és francia ellenállásra. Irakban ez a két ország volt leginkább érdekelt az olajkincs kitermelésében, csak éppen nem rendelkeztek olyan érdekérvényesítő erővel, mint amilyennel Kína kétség kívül rendelkezik.
Hozzá kell tennem, természetesen óriási különbséget jelent, hogy Irán ellen (még) nem vezettek be ENSZ-embargót.

A jelenlegi iráni játszma tétje óriási és a helyzetből Kína, Irán és Nyugat-Európa is csak rosszul szállhat ki, legyen szó akár diplomáciai, akár katonai végeredményről. Kínának különösképp csiklandós a helyzete: sikerült magát a Nyugat és Irán közé pozícionálnia. Nem is nagyon tehetett mást, hiszen 2001. és 2004. között a globális olajigény-növekedés egyharmadát Kína okozta. A szakértők szerint 2020-ra Kína olajigénye a jelenlegi állapothoz képest megduplázódik, s fogyasztásának 60 százaléka külföldről származik majd.
A kínai függőséget afrikai és közel-keleti szállítók enyhítik. A kínai növekedés azonban az amerikai gazdasághoz és magához a dollárhoz kötött. Az ország iráni aktivitása akár a két nagyhatalom közötti feszültségekhez is vezethet a közeljövőben. Szakértők szerint eljöhet még az az időpont, amikor Peking rájön: nem áldozhatja fel a Nyugattal folytatott kereskedelmét //Mely, ne felejtsük el, teszi lehetővé a kínai gazdaság felpörgetését! Nem Iránban adják el a ruhák, elektronikai cikkek konténereinek ezreit...// az iráni kapcsolatért, s így érdekes diplomáciai mutatványokra fog kényszerülni, ha meg akarja tartani mindkét stratégiai vonalát.

Megjegyzendő, hogy az amerikai-kínai gazdasági kapcsolatok jelenleg is feszültek. Az amerikai törvényhozók egy része, tekintetbe véve a közel 25 százalékkal meghízott, 201,6 milliárd dolláros külkereskedelmi hiányt (2005-ös adat), keményebb kereskedelmi politikát sürget Kína ellen. Van, amikor ez sikerül is: mint emlékezetes, 2005-ben Kongresszusi segédlettel sikerült visszaverni a kínai C.N.O.O.C. ellenséges felvásárlási akcióját, mely a 9. legnagyobb amerikai olajcég, az Unocal ellen irányult. Az akció egyben arra is egyértelmű jelzés: olajügyben nincs kecmec, a nemzeti érdekek lesznek az elsődlegesek //És itt engedtessék meg egy kikacsintás: nem csak itt írják felül a politikai-biztonsági szempontok az üzletet. Az Egyesült Arab Emirátusokban működő Dubai Port World nevű cég nyerte el hat nagy amerikai kikötő üzemeltetését. A törvényhozás és a közvélemény nyomására végül a cég visszakozott és március 9-én bejelentette: az üzletet átadja egy amerikai bejegyzésű cégnek.//. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kína és az Egyesült Államok ugyanazt a véges mennyiségű stratégiai nyersanyagot habzsolná fel. Ez viszont kikerülhetetlenül konfliktusokat okoz és még fog is okozni a jövőben is. Azt azonban én sem tartom valószínűnek, hogy ez a kompetitív szituáció a közeljövőben katonai konfliktussá nője ki magát.

Nah, de térjünk vissza Iránba. Az amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice elismerte, hogy az Államoknak óvatosan kell lépdelnie és ez semmiképpen sem jelenti a szankciók azonnali bevezetésének sürgetését.
Ezzel együtt megfigyelhető, hogy határozottan és markánsan keményedett fel Washington álláspontja: immár mindenféle urándúsítást elfogadhatatlannak tartanak. Bush elnök, bár „súlyos nemzetbiztonsági problémának” nevezte az ügyet, de a diplomáciai megoldás fontosságát hangoztatta. Nem véletlenül: Washington katonai kapacitása leginkább Irakban és Afganisztánban van lekötve. Itt azonban az is megjegyezhető: kérdés, milyen jellegű katonai beavatkozásra gondolhatunk egyáltalán? Véleményem szerint legvalószínűbb egy korlátozott idejű és célpontszámú légihadjárat a legvalószínűbb, esetleg néminemű, különleges alakulatokkal végrehajtott csapásméréssel. Erre viszont az Amerikai Légierő Stratégiai Parancsnoksága, gyanítom, vidáman készen áll, hiszen a B-2A Spirit-ek, a Tomahawk cirkálórakéták nem Irakban dolgoznak. Arról nem is beszélve, hogy az Izraeli Légierő több, mint szívesen segítene be a helyzet megoldásába.
A katonai forgatókönyvet gyengíti a várható olajár-robbanás, ami a légicsapásokat mondhatni magától értetődően követné. Pláne beszámítva az iráni fenyegetéseket, melyek mi másról szólnának, mint az olajcsapok elzárásáról. Hozzátenném, ez egy öngyilkos akció lenne, hiszen Irán gazdasága az olajkivitelre alapozott.

Irán mindenesetre számíthat Kína és Oroszország kármentő beavatkozására, melyek a szankciók minél későbbi és minél enyhébb bevezetésének elérésére, illetve egy, a Nyugattal szemben nagyobb játékteret eredményező diplomáciai megoldás kialakítására //lásd az orosz kompromisszumos ajánlatot: Irán csak minimális mennyiségű uránt dúsíthatna otthon, szigorúan békés kutatási célokra (hehehe....), míg az erőművekbe már Oroszországban, ellenőrzött körülmények között készülnének el a fűtőelemek//.

Az iráni keményvonalasok a kínai gazdasági kapcsolatot „stratégiainak” nevezték, míg a nyugati fenyegetéseket üresnek titulálták. Az orosz dúsítási ajánlatot folyamatosan lebegteti az iráni küldöttség: gyakorlatilag naponta játszódik le a „megfontoljuk-lehet, hogy tárgyalunk-mégsem tárgyalunk-elutasítjuk” kör ez ügyben. Nem véletlen Szergej Lavrov keddi kifakadása, melyben jelezte, véleménye szerint Irán semmilyen módon sem segíti a helyzet békés megoldását.
Az orosz ajánlatot a Biztonsági Tanács többi tagja is támogatná, de Irán nem adja be a derekát. Pedig már az is figyelmeztető jel lehetne, hogy az ügy egyáltalán a BT elé került, hiszen Peking és Moszkva végig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) előtt akarta tartani az ügyet. A két hatalom szerint az erős gazdasági szankciók a tárgyalások végleges feladására késztetni Iránt //jegyzem meg halkan, az iráni tárgyalási taktika a halogatáson és az átvágáson alapul: ajánlott olvasmány Hassan Rowhani volt iráni küldöttségvezető beszélgetése//.

Nem hallgatható el azonban az sem, hogy Irán kezében is lapulnak ütőkártyák. Az ország a az OPEC második legnagyobb olajexportőre és ellenőrzése alatt tartja a stratégiai fontosságú Hormuzi-szorost is. Természetesen az Amerikai Haditengerészet képes lenne átkelni a szoroson, sőt, talán meg is tisztítani az aknáktól, de kérdés: mekkora veszteséggel?
S hozzá kell tenni, az aknák és a hajó elleni rakéták (az Irán által vásárolt és hadrendbe állított kínai C-801 és C-802-es eszközök sem) nem tudnak különbséget tenni kínai és nyugati tartályhajók között. Arról pedig nem vagyok meggyőződve, hogy a kínai mélytengeri flotta képes lenne saját tartályhajóit megvédeni.

Ezekkel a tényekkel felvértezve Iránnak is van beleszólása a tárgyalások menetébe és főleg azok légkörére. Egyes vészforgatókönyvek szerint, ha egy katonai támadás indulna Irán ellen, az az olajárak megtriplázódását is eredményezhetné, mindössze egyetlen éjszaka alatt.
Érdekes megjegyezni, hogy korábban Irán határozottan tagadta az olajfegyver alkalmazásának szándékát. Az ország az 50-60 dolláros hordónkénti nyersolajárat célozta meg anno, illetve az iráni olajügyi miniszterhelyettes, Mohammad Hadi Nejad-Hosseinian kijelentette: „Irán nem fogja az olajat, mint fegyvert alkalmazni, mert úgy gondoljuk, ennek nagyon rossz hazása lenne a föld népességének nagy részére”. Ekkor még azt is megkockáztatta a miniszterhelyettes: nem lesz embargó, hiszen az ilyen akcióknak nagyon rossz következményei lennének.
Nos, ezeknek a szelíd időknek vége: az olajfegyver használatra kész és az embargó valamilyen formája sem tűnik elképzelhetetlennek. Ehhez persze kellett az IAEA lépése is, mellyel a BT előtt „árulták be” Iránt. Az iráni elnök adja meg az új irányvonalat: Mahmoud Ahmadinejad szerint „a világnak nagyobb szüksége van Iránra, mint Iránnak a világra”.
Az eredmény: február közepe óta, alig egy hónap alatt 8 százalékos nyersolajár-emelkedés.

S hogy mi várható a BT előtti küzdelmekben?
Kína minden erejével azon lesz, hogy elkerülje az Irán elleni embargót, miközben csillapítani igyekszik majd az atomsorompó-egyezmény megsértése miatti amerikai és EU-s aggodalmakat.
Irán továbbra is Kína gazdasági súlyára bazírozik, bízva a kínai vétóban.
Oroszország továbbra is tárgyalni igyekszik majd Iránnal, külügyminiszteri kifakadás ide vagy oda. A célja hasonló Kínáéhoz: elkerülni az ENSZ-szankciókat, szinte bármi áron.
Az Egyesült Államok és az EU pedig arra próbálja majd rávenni Kínát és Oroszországot, hogy belemenjenek az iráni rezsim elleni ENSZ-szankció valamely formájába, megtörni szándékozva a makacs iráni ellenállást.

Érdekes tárgyalások elé nézünk, Kedves Olvasó.

Külpol kitekintő

Riasztó körképet mutat a franciaországi antiszemitizmus terjedéséről a The Boston Globe cikke. Ami különösképp riasztó, az az interjúalanyok által elmondottakból kirajzolódó kép. A cikk apropóját egy gyilkosságba torkolló emberrablás adja: a 23 éves Ilan Halimi-t zsidó származása (és az ebből vélt anyagi előnyök) miatt rabolták el, majd kínozták halálra. A francia rendőrség sokáig kizárta az antiszemita indítékot, de végül kénytelen volt elismerni a tagadhatatlant.

Ha már Franciaország: egy alig 400 fő részvételével zajló hadgyakorlatról került egy hír a kezembe. A Haut-Rhin környékén, március 14. és 16. között tartott műveletben a francia cikkre hivatkozó angol fordítás szerint egy olyan esetet szimulálnak, mely erősen hasonlít arra az esetre, amikor egy emigráns csoport erőszakos cselekményeit kell felszámolni, iszlám vezetés alatt álló nagyvárosi környezetben. Gerillaellenes taktikák, mmmm...
És itt szeretnék egy emlékeztető jellegű kiérőt tenni. Amióta összeomlott a szovjet tábor, mást sem lehet hallani, mint a városi harc jövőbeli dominanciájáról szóló jövendöléseket. Nos, a városi harc sosem egyszerű: de felkészülés nélkül halálos csapda lehet. Jelenleg ilyen irányú tapasztalatai igazán az amerikai, a brit és az izraeli hadseregnek vannak: mindahányan aktív és rejtett háborúkban tanulták meg a hadviselés eme igencsak különleges formáját. Az EU tagjai közül, mint látható, Észak-Írország miatt csak Nagy-Britannia rendelkezik mélyreható ismeretekkel a városi hadviselésről.
És itt visszacsatolnék a tavaly októberben kezdődött párizsi, majd egész Franciaországra kiterjedő lázadássorozatra. Bár végül a rohamrendőrök, a keménykezű Nicolas Sarkozy és a kijárási tilalom úrrá lettek a helyzeten (természetesen emellett folyamatos tárgyalások is folytak), voltak olyan pillanatok és politikusok, akik a francia hadsereg bevetését követelték.
Ehhez azonban az szükséges, hogy a békefenntartás, az afrikai irreguláris hadviselés és a hagyományos hadműveletek mellett legyen kurrens ismerete az alakulatoknak a nagyvárosi, toronyházak között, franciaországi, de ellenséges környezetben végrehajtott műveletekről.

Egy nagy ugrás: Norvégia. A legellentmondásosabb bevándorlónak tartott (és természetesen a norvég jóléti állam által eltartott) Mullah Krekar szerint az iszlám győzni fog Norvégiában és egész Európában is. Az érvelés alapja a szokásos: a demográfia. Bár a „terjedünk, mint a szúnyogok”-kép egy kicsit érdekes volt számomra //el lehet képzelni, ha mondjuk Le Pen él ezzel a hasonlattal, mekkora balhé lenne belőle! :) //, de az már nem lepett meg, hogy Krekar Oszama bin Ladent jó embernek tartja, illetve a demokrácia elterjesztése háború az iszlám ellen.
A cikk alapjául szolgáló interjú itt olvasható.
Az interjúban kijelenti: szó sincs civilizációk összecsapásáról. Hiszen csupán egyetlen civilizáció van. Ezen belül léteznek gondolatvilágok, mint amilyen a kereszténység és az iszlám. Az iszlám feladata behatolni a keresztény világba és erősebbnek mutatnia magát.
Természetesen előkerülnek a karikatúrák, Irak, Afganisztán, Gitmo. Véleményen szerint az Egyesült Államok és szövetségeseinek hadserege egyre kisebb lesz //???//, így a vereségük egyértelmű.
A harc célja: az iszlám kalifátus újjáélesztése, akár bin Laden vagy a „kettes számú közellenség”, Zarkavi vezetésével.
És egy roppant érdekes érvelés a végefelé: a Nyugat-Európában élő mozlimok olyanok, mint a zsidók: saját állam nélkül élő, gyenge, hajléktalan csoport. Ez addig így is marad, amíg meg nem alapítják saját államukat, melyben természetesen a teljes politikai és gazdasági irányítás mozlim kézben lesz.
Nos, legjobb ismereteim szerint több iszlám ország is létezik jelenleg a világon, míg Izrael létrejötte előtt zsidó állam egy darab nem sok, de annyi sem volt.
Másrészt: a fentiek és maga a cikk egésze számomra határozottan egy forgatókönyvre utal. Nyugat-Európa földrajzi területén létre kell hozni egy muzulmán államot, mely a jövőbeni kalifátus alapja, amely később természetesen egész Európát magába foglalja majd.
Arról nem is beszélve, hogy Krekar gyakorlatilag semminek tekinti azokat a mérsékelt mozlim vallású tömegeket, akik jelenleg is csak élni szeretnének Európánban...

Természetesen a döntő többség mellett komoly biztonsági problémát jelentenek a hirtelen, minden észlelhető előzmény nélkül „,megmozlimosodó” és támadó személyek. Erre volt kiváló példa a 22 esztendős iráni emigráns egyetemista, Mohammed Reza Taheri-azar esete, aki az Észak-Karolinai Egyetem diákjai közé hajtott egy bérelt Grand Cherokee terepjáróval //mert az volt a legnagyobb, bérelhető típus//. A sztori sablonos: kedves, nagy tudású diák, ámbátor magányos, visszahúzódó, akiről senki sem feltételezte volna, hogy terrorcselekményt hajtana végre.
A támadás okai, az elkövető bevallása szerint:
- az Egyesült Államok kormányának megbüntetése tevékenysége miatt;
- „a világon mindenhol embereket ölnek meg a háborúkban, most az Egyesült Államokban élő embereket ölték meg” //nem nyert, 9 embert ütött el, senki sem sérült meg súlyosan. Ennek ellenére a vád: 9 rendbeli gyilkossági kísérlet, 9 rendbeli súlyos testi sértés, halálos fegyver használata stb...//;
- a világ minden részén megölt mozlimok megbosszulása;
- szemet szemért.
Daniel Pipes a „Sudden Jihad Syndrome” kifejezéssel illette az esetet. Magyarítását még keresem.

Az egész világ figyelmeztette a Fatah-ot: minden olyan szervezettel, párttal, de még Mahmoud Abbasz elnökkel is megszakítja a kapcsolatot, ha a Hamasz-szervezte koalíciós kormányba belép. Ez természetesen a diplomáciai szakításon kívül a pénzsegélyek elapadását is jelenti. A figyelmeztetésre azért volt szükség, mert a Fatah, bár bejelentette, hogy nem hajlandó együtt kormányozni a választásokon nyertes Hamasz terrorszervezettel, azért „tét nélküli” tárgyalásokat tart ez ügyben

Ha már Hamasz: az Al-Jazeera tudósítása szerint egy olyankormányprogram-tervezetet publikált, mely akár népszavazás kérdésévé is teheti Izrael állam elismerését. A ötödik bekezdés szerint „Izrael elismerése nem egy frakció vagy a kormány hatásköre, hanem a palesztin nép döntése”.
Érdekes hír, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Meg arra is, hogy ha esetleg ténylegesen népszavazásra kerül a dolog, mi lesz a végeredmény?

Kóboroljunk át Szudánba. A tömegmészárlásról ismert belbiztonsági helyzetű országban újabb hat hónapra az eddig meglehetősen kevés sikert aratott Afrikai Unió csapatai tartják fenn (a nem igazán létező) rendet. A döntést erős nyugati nyomás előzte meg: az afrikai békefenntartókat az ENSZ csapataival //csöbörből vödörbe...// akarták felváltani. Szudán ezt minden lehetséges eszközzel igyekezett megakadályozni, a jelek szerint sikerrel. Csak emlékeztetőül: alig 7000, rosszul felszerelt és támogatott békefenntartó igyekszik a darfuri helyzetet kezelni, ahol eddig a legszerényebb becslések szerint is 180 ezer embert öltek meg és 2 millióra tehető a menekültek száma.
Darfurban a helyzet változatlan...

Az Egyesült Államok nem is igazán akar beszállni a buliba: erre Robert Zoellick, az USA külügyminiszter-helyettese tett eléggé egyértelmű megjegyzéseket. A politikus, aki fél év alatt immáron negyedszer próbálta a feleket rávenni a vérengzés befejezésére, kijelentette: nem várható el, hogy az Államok „takarítson fel” az országban. Mint kijelentette, sem az USA, sem más külföldi állam nem fog megjelenni, mint megmentő. „Ez egy törzsi háború. Nem hiszem, hogy idegen csapatok egy szudáni törzsi háború kellős közepébe akarnak csöppenni.”
Tiszta beszéd. Esetleg az EU nem kívánja megmutatni oroszlánkörmeit? Mégiscsak humanitárius katasztrófáról, tömeggyilkosságról, emberi jogok sárba tiprásáról van szó... Oké, csak vicc volt, ennyire azért még én sem vagyok cinikus. Marad a jól bevált üzletkötés a szudáni kormánnyal, mintha mi sem történne Darfurban.
Apropó: az USA nélkül nincs igazán hatékony felderítés, légitámogatás és tűzerő. Ezt már az ENSZ is tudja.

Nincsen külpol Irán nélkül. Graham Allison a The Boston Globe hasábjain elmélkedett egy sort arról, miért nem szabad Iránnak nukleáris fegyverhez jutnia. Véleménye szerint a jelenlegi válsághelyzet a kubai rakétakrízisre hajaz és Bush elnöknek Kennedy-hez hasonlóan kemény döntést vagy döntéseket kell hoznia. Érdekes írás.

A Reuters jelentése szerint Oroszország hétfőn azzal vádolta meg Iránt, hogy akadályozza a diplomáciai megoldás érdekében tett orosz lépéseket. Az irániak viszont kijelentették, még mindig érdekli őket egy orosz kompromisszumos megoldás //Na persze, szinte el is hiszem... Komolyan mondom, egy sakkórát kéne bevezetni a tárgyalásokon: mindenkinek van mondjuk nettó 2 órája tárgyalni.//. Szergej Lavrov a tudósítás szerint nagyon elégedetlen az iráni delegáció tárgyalásainak irányával. Véleménye szerint Irán semmilyen módon nem segíti a békés megoldás megtalálását.
Nos, kínos ez Oroszországnak. Mint már régebben említettem, sem Irán nem hajlik a szép szóra, sem a Moszkvában nagy feltűnést keltve fogadott Hamasz sem akar úgy táncolni, ahogy Oroszország (és a világ túlnyomó többsége) elképzeli. Hogy lesz ebből új orosz közel-kelet politika?

Ezzel együtt is Kína és Oroszország támogatására számíthat Irán a Biztonsági Tanácsban //mint amit már többször is előre jeleztem eme lapokon, nem volt nehéz meló...//. A kínai BT-nagykövet szerint „egy konstruktív határozatot akarunk //mármint a BT//.” A tiszteletre méltó politikus szerint az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia túlságosan keményen kívánt fellépni Irán ellen.
A dolog nyitja Kína energiaéhsége és az iráni energiaipar kiváló kínai kapcsolatai. A témáról még ma este egy nagyobb elemzésben foglalkozom.

Az írástudók felelősségére hívja fel a figyelmet W. Thomas Smith Jr. a Townhall.com webportálon. Az apropót a híres golyóálló-mellény ügy adja.
Akiknek esetleg nem ismerős a dolog: a The New York Times 2006. január 7-én adott le egy anyagot, benne(többek között) kritizálva a kormányzatot az Irakban használt golyóálló mellények problémái miatt. A NYT-cikk alapja egy Pentagon-jelentés volt, mely az iraki veszteségeket vizsgálta, illetve a golyóálló mellények szerepét a veszteségekben. Az írás Dr. Craig T. Mallak katonai egészségügyi szakértő vizsgálatára hivatkozik.
A nagy port felvert //dióhéjban: a vacak golyóálló mellények matt hullanak fiaink, mint a legyek// ügynek azután folytatása is volt: ezt azonban a mainstream média valahogy nem igazán tartotta fontosnak.
Érdemes elolvasni, kis betekintés a nagy hírgyárak módszereibe.

Hogyan építsünk dzsihádista klubot az internetes közösségépítő portálok segítségével? Kis Militáns Webkáté a Sci Tech Today prezentálásában.
A Google Orkut nevet viselő szolgáltatását (de említehtő még a Friendster és a MySpace is) kiválóan fel lehet használni a világ minden táján élő, militáns beállítottságú mozlimok összegyűjtésére. A legnagyobb ilyen csoport immár 2000 főnél is nagyobb. A dolog egyszerű: sem arab nyelvtudás, sem a megfelelő weblapok ismerete nem szükséges. Elegendő csupán a személyes preferenciák megfelelő rovatainak kitöltése és máris egy meleg, dzsihád orientáltságú online klub tagjai lehetünk.

A vége felé két pozitív szösszenet:
Szinte hihetetlen, de a CBS News amerikai gigahírcsatorna 60 Minutes nevű műsorában egy pozitív hangvételű tudósítás szerepelt, Tal Afar kitisztításáról. A 200 ezres városkát az Al-Kaida harcosai ellenőrizték, majd bekopogtatott az amerikai hadsereg.
Biztosan lefizették a CBS-t a republikánusok... ;)

Olvasásra érdemes Faisal Sanai írása, mely a karikatúra-ügy arab reakcióit veszi górcső alá, mint mozlim gondolkodó. Kiváló cikkely.