Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

péntek, február 03, 2006

Sajtó? Szabadság?

El vagyok képedve. Azt mindig is tudtam, hogy az európai sajtó nézőpontja, hogy úgy mondjam, kellőképpen rugalmasan változtatható, de hogy két nap alatt a „dán újság hergeli a muzulmánokat”-ból „a sajtószabadságért vívott csata” lett, az még engem is elképesztett.

Kicsit távolabbról kezdem: az emlegetett karikatúrákat ugye a Jyllands-Posten közölte le tavaly szeptember 30-án. A dolognak már akkor is híre volt – csak éppen a blogok világában. Ez az a hely, ahova az európai (és méginkább az amerikai, teszem hozzá nyomatékkal) sajtó a lehető legritkább esetben mászik le.
Az elsődleges visszhang aránylag egyszerűen írható le: a konzervatívabb beállítottságú blogok _már akkor_ a szólásszabadságra, a szabad véleménynyilvánításra, a művészi szabadságra alapozták véleményüket, illetve az angol, skandináv és más példákkal együtt _már akkor_ figyelmeztettek arra a kulturális offenzívára, melyet a mozlim kultúrkör, vallási közösség hajt végre évek óta Európában, gondosan és ragyogóan kihasználva az európai demokratikus berendezkedés adta minden lehetőséget.
A baloldali és a liberális blogok, hozzászólók jellemzően _akkor még_ a mozlimok érzelmeinek sárba tiprásáról, blaszfémiáról, a muzulmán kisebbség megsértéséről, vallási érzelmeik figyelmen kívül hagyásáról cikkeztek hosszasan.
Ez a dolog csendesen hömpölygött, egészen mostanáig. A dologból most lett világméretű esemény, botrány, szabadságharc, akármi, a nem kívánt rész törlendő. Az időzítés több, mint érdekes. Több okból is, lássuk csak szépen sorban:
- Iráni atomválság: itt szintén ugye egy muzulmán ország (áttételesen az egész mozlim világ, természetesen) elleni _nyugati_ lépésekről tárgyalnak. Ráadásul ugye egy emblematikus dologról, a saját atomarzenál kifejlesztéséről van szó;
- Palesztin választások: itt ismét a nyugati világ próbál „ráerőltetni” a palesztin nép megválasztott vezető erejére olyan hülyeségeket, mint a civilizált világ játékszabályainak betartása;

Ha csak minimális szinten vagyok paranoiás, akkor azt kell feltételeznem, hogy a botrány mostani kirobbanása nem tekinthető véletlennek. A legjobb védekezés a támadás: méghozzá egy olyan támadás, ami egyszerűen remekebb nem is lehetne. De miért is?
A terület kiválasztása sebészi pontosságú. Az európai sajtó túlnyomó többsége erősen „arabbarát” beállítottságú, ez eddig sem volt titok. Ráadásul a nyugati kultúrkörök, kormányok, szervezetek egymás sarkát taposva igyekeznek bebizonyítani, hogy náluk toleránsabb a világon nincs, ennek megfelelően ha sarkítani akarnék, azt mondanám: minden lépésük „mozlim-szemüvegen” keresztül vezérelt. Jajj, csak nehogy megbántsuk az érzéseiket, nehogy bármi olyat tegyünk/mondjunk/publikáljunk, ami a lehető legkisebb mértékben is sértő számukra... Hangsúlyozom, ez egy sarkított vélemény volt.
A támadás földrajzi helyszíne Dánia, ahol amúgy is érzékeny problémakupaccá nőtte ki magát a bevándorlás. A dán kormány lépéseit lejjebb még bemutatom.
A támadás „fegyverneme” szintén fontos: emblematikus dolog, a vallási érzelem. Ez egy olyan „non plus ultra” érv, amivel szemben baromi nehéz vitatkozni, ellenben nagyon könnyen fel- és bemutatható, mind Európában, mind a mozlim tömegeknek. Tökéletes gyúanyag.
A gyúanyag az európai sajtó számára tökéletes, hiszen pontosan rárepülhetnek a szokásos cikkírók a szokásos tematizálással, mondhatni eszményi agenda setting: aki nem akarja, az is foglalkozik vele, az utóbbi napokban még a vízcsapból is ez folyt. Az első napokban be is jött a dolog: aki megpróbálta a védelmébe venni a karikatúrákat, a publikálás jogát (vö. szólás- és művészeti szabadság, ilyenek...), az azonnal a baloldali és liberális sajtó pergőtüze alatt találta magát.
Van még egy érdekes adalék: a The Counterterrorism Blog értesülései szerint novemberben egy dán mozlim személyekből küldöttség indult a Közel-Keletre, táskájukban a karikatúrákkal. Az utazás célja a párbeszéd volt az arab világ vallási és világi vezetőivel, a karikatúrák ügyében. Nos, a CB (és a Brussels Journal) szerint a karikatúra-portfoliót kicsit „felextrázták”: olyan rajzok is kerültek bele (szám szerint 3), melyeket nem is publikált a lap, ellenben sokkal offenzívebbek (pl. malacarcú próféta) voltak. A delegáció ezt elismerte, ugyanakkor állítólag megkülönböztették ezeket az eredetileg publikáltaktól.
Magyarul ha ez így, ebben a formában igaz, a delegáció tagjai direkt hergelték végig az egész térséget, felszítandó az amúgy is jelentős feszültséget.
Ezt az értesülést támasztja alá a jelentős időeltolódás, már ami a publikálás és a kitört balhé közötti több hónapos laufot illeti. Viszont ha ez igaz, akkor az egész nem más, mint egy tudatos provokáció, támadás, mesterségesen szított balhé. És amit fentebb is írtam, nem hiszem, hogy cél nélkül öntöttek benzint a parázsra.

Szóval, az első napokban működött is az elképzelés. Aztán történt valami. Hogy mi, azt még nem értem egészen, de rajta vagyok a dolgon. Amit már látni, hogy legnagyobb meglepetésemre az európai sajtó megrázta magát és a jelek szerint nem hajlandó lenyelni azt a békát, amit a torkán készülnek mozlim barátaink lenyomni. Persze azért ez nem ment ilyen könnyen...

Ha csak az index.hu-t tekintjük, szemléletes példaként, lássuk a vonatkozó cikkcímeket:
01.30.: Bocsánatot kért a Mohammedet cikiző dán lap
02.01.: Francia lap hergeli a muzulmánokat
02.02.: Az európai sajtó dacol az iszlám világ haragjával

Kedves Olvasó, érzed ezt a finom véleményformálódást? Ahogy rugalmasan változott át a „cikizés” és a „hergelés” „dacolássá”? A fejlődési ív tökéletesen leírja a történteket: ugye eredetileg csak a dán újságot baxtatták a mozlim csoportok. A Jyllands-Posten az említett blogvilágon kívül olyan egyedül volt, mint a kisujjam. Ekkor az index.hu és más sajtóorgánumok (hazai és külföldi vegyest) számára mi sem volt egyszerűbb, mint a mainstream véleménynek megfelelő cikkcímeket alkotni.
Aztán megtört a jég: a France Soir le merte közölni az inkriminált karukatúrákat, elsőként(!!!) kiállva a jelentős nyomtatott sajtótermékek közül a szólásszabadságért (azonnal repült is Jacques Lefranc főszerkesztő, akit az egyiptomi tulajdonos, Raymond Lakah rúgott ki azonnal). Ekkor más „hergelésről” van szó! Jujj!!! Aztán amikor a Le Monde, a BBC, egy részét a jordániai al-Sihan (az illetékes szerkesztő innen is repült, szerintem nem fog sokáig életben maradni, btw) is beszállt (a mai holland, belga és más lapokról már nem is szólva), akkor hirtelen „dacolás” lett a dologból. Nemes küldetés, harc, ilyes.

Ami kicsiben Magyarországon történt, az történt az európai sajtópiacon is. Elérte a kritikus tömeget a dolog: most már nem lehet minden szerkesztőt kirúgni és/vagy megölni (mert erre is számos lelkes utalás hangzott el a sajnálatosan kevésbé mérsékeltnek tekinthető mozlim csoportoktól). Most már lehet bátor bárki, akár még az index.hu is. Lehet felugrani a már megindult vonatra.

Hogy pontosan mi történt, azt csak sejteni tudom: talán felébredt az európai önvédelmi reflex. Talán észrevétlenül átléptünk egy vörös vonalat. A fejlemények bíztatóak, meglássuk, hova fut ki a dolog.

Dánia kormányának viselkedése is tanulságos: 2005. október 25-én még elutasították azt a találkozót, ahol 11 muzulmán ország nagykövete akarta nyomás alá venni Fogh Rasmussen dán miniszterelnököt. Rasmussen ekkor még egyértelműen és harcosan fogalmazott: „Ez alapelvek kérdése. Nem fogok találkozni velük, mert olyan kristálytiszta az, hogy a dán demokrácia milyen alapelvekre épült, így nincs szükség erre [a találkozóra].”
November elején kijelentette: „Soha nem fogom elfogadni, hogy egy vallás iránti tisztelet elvezessen a kritika, a humor és a szatíra megnyirbálásához.”
Az újévi beszédben már eltolódik a hangsúly, hiszen itt már arról beszélt, hogy a szólásszabadság fontos dolog, de felszólította az ország lakosait: ezen jogukat úgy gyakorolják, hogy ne ösztönözzék a muzulmánok elleni gyűlöletet. Ezzel a lépéssel a miniszterelnök gyakorlatilag kihátrált korábbi álláspontja és az újság mögül. Áttételesen nem tett mást, mintsem olyan alkotásnak nevezte a szóban forgó karikatúrákat, melyek ugyan a szólásszabadság termékei, de alkalmasak a mozlimok elleni gyűlölködés felszításához.
Az érintett mozlim országok természetesen azonnal észrevették a meghátrálást és annak rendje-módja szerint ki is használták: még feljebb csavarták a tűzhelyt a forró leves alatt.
Tovább próbálta csitítani a feszültségeket Per Stig Molle dán külügyminiszter január 7-i telefonbeszélgetésével, melyet az Arab Liga főtitkárával, Amr Moussa-val folytatott. A miniszter kijelentette, hogy „a különböző vallásokat toleránsan kell megközelíteni //csak azt tudnám, az iszlám, mint vallás, hol közeledik a kereszténység felé toleránsan???//, illetve a dán kabinet tiszteletben tartja az iszlám vallást, mint az egyik legéleterősebb vallást.”
Eközben megjegyzendő: a legnagyobb dán ipari termelői érdekvédelmi szövetség január 28-án arra kérte a a Jyllands-Posten-t, hogy legyen már szíves kimagyarázkodni a dolgot, merthogy üzleti veszteségük lesz a bojkottból. Mégiscsak évi több mint 800 millió dollárról van szó, alaphangon...

Mint ismeretes, Carsten Juste főszerkesztő végül január 30-án meghajolt a nyomás alatt és egy hosszadalmas, cikornyás levélben kért elnézést a mozlim világ tagjaitól.

És ahogy a The New York Times-ban is beismerte: a vereség teljes. „Véleményem szerint Dániában az elkövetkezendő generáció tagjai közül senki nem fogja lerajzolni Mohamed prófétát, s így mély szégyennel kell azt mondanom: győztek.”


Akad még azért több figyelemre méltó részlet is. Hogy a dolog mennyire nem a karikatúrákról magáról szól, hanem a kultúrák összecsapásához (Huntingtonra kikacsintva ezzel itten ugye), azt alátámasztja igen sok minden: több palesztin szervezet fegyveresei foglalták el az EU gázai irodáját, azt követelve, hogy Európa kérjen bocsánatot az inzultus miatt.
Figyelem! Szó sincs arról, hogy a dán újság csússzon térden állva (amit egyébként félig-meddig meg is tett, vélhetően a dán kormány nyomásának engedve), hanem „Európa” kérjen elnézést és szórjon hamut a fejére. Európa, azaz az európai kultúrkör és civilizáció „bűne” az, ami történet, amitől egyáltalán megtörténhetett. A szólás- és véleményszabadság (amit remekül kihasználnak az említett szervezetek is, jegyzem meg halkan, az ide menekült mozlim csoportokkal együtt), a művészek önkifejező szabadsága.
Ez az, ami nem fér össze a mozlim világ elképzeléseivel (tessék felmutatni a mérsékelt mozlimok jelenlétét az ügyben, traucsacska@gmail.com), amit úgy gondolnak, hogy Európának kutya kötelessége elfelejteni a mozlim kultúra és vallás érzékenysége miatt. Ami a jelek szerint egy olyan speciális érzékenység, ami valamilyen furcsa oknál fogva csak egy irányban működik. Olyan érzékenység, amely a lehető legocsmányabb dolgokat is eltűri, mi több, sok esetben támogatja is, ha azok megfelelő célpontok felé (USA, Izrael, Európa) irányul.
A jelek szerint fordulóponthoz érkeztünk: az egyik legfontosabb demokratikus alapjogot érte támadás, melyet ha elveszít az öreg kontinens, minden elveszhet. És akkor nehéz lesz megmenekülni a már sok helyen vizionált „Eurábia” kialakulásától.
Egy olyan alapértéke veszíthetünk el, ami többek között ezeket a műveket is létrehozta. Szintén a szólásszabadság jegyében.
Hosni Mubarak egyiptomi elnök szerint a karikatúrák újbóli megjelentetése, a kérdés érzéketlen kezelése //kapcs. ford.: ha elmarad a sírva könyörgés a bocsánatért// még több ürügyet adhat az extrém és terrorista csoportoknak a terrortámadások elkövetéséhez.
Azaz, Drága Olvasó, a karikatúráért pokolgép jár. Mindezt egy toleráns, békét hirdető vallás és annak képviselői nevében.
Tayyip Erdogan, az EU-s tagságra vágyó Törökország miniszterelnöke szerint a karikatúrák „a szellemi értékeink megtámadása”, emellett, figyelem: felhívott a sajtószabadság korlátozására, behatárolására.

Vegyük észre: ha az európai sajtó Európában külső nyomás hatására nem írhatja le, nem jelentetheti meg azokat a műveket, melyet saját maga fontosnak ítél, akkor a függetlenség és az önállóság egy igen nagy darabkája úszik el. Valamerre a Földközi-tengeren, délnek...

Apró szurkálás a végére: mozlim barátaink feltárták a polgári ellenállás legegyszerűbb és legolcsóbb módját: a karikatúrát. Az aszimetrikus hadviselés eddig feltáratlan fegyvere volt a tus, a szén vagy a Photoshop: most már nem az. S mivel a karikatúrák csak az egyik „oldal” ellen látszik hatásos fegyvernek, a célpont azonosítása és kijelölése is megtörtént.

4 Comments:

Anonymous T. úr said...

Rájöttem, mi zavar.

On 1988, October 22, a French catholic fundamentalist group launched molotov cocktails inside the Parisian saint Michel movie theater to protest against the film projection. This terrorist attack injured thirteen people, four of them where severely burned.

Például.

1:04 du.

 
Anonymous Névtelen said...

Ha egy Mohamedet terroristának ábrázoló karikatúráért bomba jár, akkor az nem karikatúra volt, hanem jóslat.

10:54 de.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

anonymous:

A Tom és Jerry egy beszólását idézve: "Touché, le Kandur"... :)

Trau

7:28 du.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

t. úr:

Gyanítom, a tettesek után ynomozást indítottak. A kormány nem támogatta az akciót, nem zengték a tettesek dicsőségét szerte Európában, nem tekintették hősöknek őket és nem váltak példaképpé.

Érzed a különbséget vagy legyek szájbarágósabb?

Trau

7:32 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home