Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

csütörtök, február 16, 2006

Kikötés

Nos, az új szemeszter első hetének oktatási zátonyain átvergődve a szólásszabadság zászlaja alatt hajózó délceg fregattomat (gyönyörű képzavar, megtartom: írói szabadság) ismét a blogom kikötőjébe irányítom. Van miért.

Lássuk, mit vadásztam karikatúra-ügyben?

Elsőként a Daily Pundit kiváló elemzésére hívnám fel a figyelmet: a kronológiai ívet nagyon szépen felíró, eseménymagyarázó darab. Minden magyar újságírónak kötelezővé tnném átolvasásást. Arról már én is sokat írtam, hogy az egész botránynak semmi köze nem volt a spontán kitört népharaghoz. Nos, ez az elemzés ezt talán még kristálytisztábban mutatja be.

A soron következő két írás szerzője azonos, Victor Hanson. Első, „Mit fog tenni Európa?” címet viselő darabjában példának okáért arra keresi a választ, hogy miért Hollandia és Dánia, a két leginkább multikulti állam került a szélsőséges mozlimok célkeresztjébe, miközben az a Lengyelország, mely jelentős iraki kontingenst tart fel, aktívan részt kérve a harcokból már a legelejétől fogva, az a Lengyelország, ahol a mai napig nagy a római katolikus egyház és a keresztény vallás szerepe, szép csendesen éldegél.

Második írásában, mely saját blogján jelent meg, arról értekezik, amit már én is feszegettem néhányszor: a tolerancia és a multikulti egyirányú működéséről. Érdekes meglátások a globalizációról, az egyoldalú vallási cenzúra exportjáról Európa felé.

Dennis Prager az amerikai média mély hallgatásának okait kutatja művében. Külön kiemelendő észrevétele, hogy míg Európában számos ország számos lapja leközölte a képeket, az amerikai média gyakorlatilag egy-két helyi vagy egyetemi újság kivételével ettől mereven elzárkózott. Prager a miértekre és az elzárkózás követkeményeire koncentrál.

(via Cox&forkum)

Helyzetjelentés Pakisztánból, ahová éppen áttevődött a hisztéria súlypontja. Sok mindent megértek, például hogy a norvég Telenor helyi érdekeltségének üzlete célpont, mert norvég, meg a CD- és DVD-boltok biztosan a dekadens Nyugat filmjeit és zenéit árusították, de árulja el valaki: a benzinkuatk és a buszpályaudvarok mit ártottak?

Ha már NOL: Révész Sándor egy remek cikket írt, Exportverseny címmel. Érdemes elolvasni, a demokrácia és a cenzúra exportjának versenyére hívja fel a figyelmet. Számomra különösen érdekes volt a volt szovjet blokk és az Irán-Hamasz tengely közötti hasonlóság felfedezése.

Más:

A Newsweek nemzetközi kiadásában értekezett Európa jövőjéről Fareed Zakaria. Az apropót a most megjelent 160 oldalas OECD-jelentés adja, a következtetések több, mint borúlátóak (zárójelben teszem hozzá, hogy Samuel P. Huntington „Kik vagyunk mi? – az amerikai nemzeti identitás dilemmái” című könyvének olvasása közben akadtam bele ebbe a cikkbe. Több, mint érdekes a néhány egybecsengés...), a Lisszabon 2010 porgramra külön kitér.
Az írás végkicsengése: igen rossz lesz nekünk.

Jut’ eszembe, Európa! Meg Fhansziaohszág! Elég erőteljes kritikát kapott a francia bűnüldözés és börtönrendszer az Európai Bizottságtól. Alvaro Gil-Robles ismételten (hiszen ne feledjük a tavaly októberi esetet, amiből érdekes módon nem lett botrány... ) elmeszelte a mindenféle demokratikus eszményekre és annak működtetésére büszke franciákat.
Ez egybecseng azzal a Nicolas Sarkozy által most indított vizsgálattal, mely a terorizmus gyanújával fogva tartott elítéltek kínzásáról próbál képet alkotni. Öt volt rendőrtiszt bevallása szerint 195-ben javában verték és elektrosokkolták a gyanúsítottakat. Nem, nem amerikaiak, francia rendőrök. Nem is Gitmóban vagy az Abu Graib-börtönben, hanem Franciaországban. Csak a tévedések elkerülése végett...

És egy aranyos karikatúra, szintén francia érdekeltséggel: