Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, február 06, 2006

Az ópium és kokain elleni háború

KerozinEmber kollega értekezését olvashatjátok alant, melyből kiviláglik, nem csak a fegyver ropog Afganisztánban, hanen a mákgubó is.

Íme:


Aki Afganisztánról hall valamit, annak Bin Laden, az USA bevonulása és a romba dőlt ország újjáépítésének nehézsége jut az eszébe. Magyarország is adott pénzt és katonát, hogy a feldúlt ország újra a saját lábaira tudjon állni.
Azonban az a gazdasági ág, amely a legjobban megerősödött, a drogok előállítása: Afganisztán elégíti ki a világ nyersópium igényének a ¾- részét.
Nevén nevezve: a heroin, ami Magyarországon az elmúlt években számos emberi életet tett tönkre, nagy valószínűséggel Afganisztánból származott.
Az afgán termelőterületekről elsősorban Iránba, Pakisztánba és Türkmenisztánba jut az ópium, majd onnan Európába és az USA-ba szállítják tovább.

A 2004 márciusában, a Berlinben tartott Nemzetközi Afganisztán-konferencián az ópium előállítása volt a legkényesebb téma.
Az afganisztáni elnök, Hamid Karsai megesküdött, hogy mindent megtesz a visszaszorításáért. Ezután, pedig a konferencián részt vevő összes ország képviselője kijelentette, hogy maximálisan támogatják e törekvésében.
A gond csupán annyi, hogy az ópium Afganisztán egyik legfontosabb gazdasági tényezője. Az ott élő emberek összjövedelmének, több mint a fele a kábítószer termeléséből származik.

Kezdetben csak a viszonylag ártalmatlan hasist termesztették, azonban ez is a drogosok melegágyává tette Afganisztánt. Ott ugyanis annyira olcsón lehettet a kábítószerhez hozzájutni, hogy a világ minden részéből özönlöttek érte a drogfüggők.
Természetesen, miután a szovjetek bevonultak Afganisztánba, hogy a kommunista kormányt hatalmon tartsák, fellendült az ópiumtermelés.
A ”mudzsahedánok”, a szigorúan Allah-hívő, szakállas harcosok elhatározták, hogy kiűzik a szovjeteket. Ehhez fegyverek kellettek, és ahhoz, hogy fegyvereket vegyenek, pénz kellett- Pénzt pedig legkönnyebben az ópium termeléséből tudtak szerezni.
Így lettek a hasis mezők egyre kisebbek, és a mákmezők egyre nagyobbak.

Miután a szovjeteket kiűzték, megkezdődött a polgárháború. Különböző törzsi főnökök, saját hadseregeikkel harcoltak egymás ellen. A fegyvereiket az ópiumért vették.
Amikor a fanatikusan muzulmán tálibok győztesként beszüntették a polgárháborút, megtiltották a zenét és a nevetést, de az ópium maradt, még ha a termelést szigorúbban is ellenőrizték.
Ebben az időszakban jelent meg az Al-Kaida, a Bin Laden-ék alapította terrorszervezet. Ők fokozták az ópium kereskedelmet, és abból finanszírozták a merénylőik képzését. Ezért az északi országrészben, amit az Al-Kaida tartott ellenőrzés alatt, felvirágzott a máktermelés.
A World Trade Center elleni merénylet után az USA bevonult Afganisztánba, és megdöntötte a tálibok uralmát. Azonban a bevonulás csak a tálibok uralmának vetett véget, de az ópiumtermelés tovább virágzott.
Habár az ENSZ és az USA a Hamid Karsai-féle kormányt támogatja, az csak az ország egy részét tudja ellenőrzése alatt tartani. A maradékot a különböző „törzsi vezérek” uralják saját csapataikkal. Az ellenállásukhoz pénz kell, és azt természetesen azt drogtermelésből fedezik.
Ezért most még több mákmező van, mint valaha. Sőt, amióta kevesebbet harcolnak a kormány ellen, azóta több idejük marad a mákot learatni, és azzal kereskedni.

Az ópiummal a legtöbbet a kereskedő-maffiák keresik. Utána jönnek a titkos laboratóriumok, ahol az ópiumot heroinná alakítják, majd a harmadik helyen a törzsi vezérek állnak, akik a termelőterületeket és a szállítmányokat védik. A parasztok, akik a mákot termesztik, a milliárdos üzletből csak a lehető legkevesebbet kapják.
Minden 1000 forintból, amit a heroinból keresnek, a termelést végző parasztok körülbelül 20 forintot kapnak. De a szegény Afganisztánban ez még mindig több, mint amit más növények termesztéséért, vagy más munkáért kapni tudnak.
Hogyan is lehetne velük megértetni, hogy jobb gabonát termeszteni, ha az ópiumból több pénzük lesz, és még meg is védik őket?!
Ameddig ez így marad, a drogtermesztés nem marad abba, sőt, fokozódni fog. Mellesleg addig nem is fogják tudni betiltani, amíg nincs működő rendőrség, ami a tiltást felügyelné, és nincs működő igazságszolgáltatás, ami a termelőket elítélné.

Kolumbiában, ahol ugyanezen probléma a kokaintermelés miatt van, az USA kormány dollármilliókat bocsát rendelkezésre a drogbárók elleni harchoz – és a sikert mégsem sikerül kivívni.
Joggal kérdezetné a kedves Olvasó, vajon miért nem sikerül legyőzni őket, ha a világ jelenleg legnagyobb szuperhatalma is ellenük van?
A válasz egyszerű: A kokainból a drogbárók fegyvereket vesznek, és a kormánycsapatok ellen harcolnak. Ezenkívül, vannak embereik a legmagasabb kormánytisztségekben is.
Ahol a drogkereskedők virulnak, ott szétbomlik az államszervezet: Éppúgy meg tudják ”venni” a politikusokat, mint ahogy a bírókat vagy a rendőröket.
Ezért is nincs ezekben az államokban működő gazdaság, mert ahhoz némi-nemű igazságnak és rendnek kellene lennie.

Amint azonban az ember felelősségre von egy afganisztáni, vagy kolumbiai politikust, hogy az országukból származó drogok tönkreteszik a fiatalok egészségét, olyan választ kap, ami valóban elgondolkodtató:
„Még mindig több ember hal meg a dohányzástól és az alkoholtól, mint a herointól és a kokaintól, de az a ti európai és amerikai drogotok. Ti magától értetődően gyárthatjátok és terjeszthetitek őket, és csak a mi drogunk ellen folytattok háborút!”

2 Comments:

Anonymous tom said...

Üdv!

Remek cikk! Csak 1 valami maradt ki belőle talán: a koszovói konfliktus hasonló vonatkozásai. Egyes források szerint masszívan benne voltak az albán szervezett bűnözői körök a koszovói helyzet elmérgesítésében - ha már kellően zavaros a víz, neki lehet állni halászni alapon.

Mivel Albánia (és Koszovó) ugye jóval közelebb van a potenciális felvevőpiacokhoz, és hasonló szintű káosz meg szegénység tombolt ott akkoriban is, adta magát a lehetőség. (Egy ELTE-s bölcsész barátom szerint '99-00 környékén elárasztotta a magyar piacot is az olcsó, de hatásos albán hasis.) A fegyver és felszerelés pedig az albánoknak is pénzbe került. Sok-sok pénzbe. Aligha a kecskenyájaikat terelték ki a piacra...

Nyilván nem kapott nagy publicitást a dolog. Hogy nézett volna ki a híradókban, ahogy az USA és az európai államok nagy része kikaparja a gesztenyét egyeseknek. (Persze a koszovói probléma messze nem ilyen egyszerű, de ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül.)

A Dél-amerikai helyzet igen hasonló az afgánhoz: ott is jóval jövedelmezőbb kokát (vagy éppen mákot) termelni, mint gabonát vagy akár banánt. Nem köztudott, de a legnagyobb termelő területek nem Kolumbiában, hanem Bolíviában, Ecuadorban, Brazíliában stb. vannak. Innen félig feldolgozva szállítják az "anyagot" főleg légi úton Kolumbiába, ahol a kartellek védelmében high-tech laborokban hozzák Hollywood-kompatibilis tisztaságúra a kokaint. Ugyanis azért elég komoly intézkedések történtek Kolumbiában, lásd éjszakai permetező repülések páncélozott, mindenféle elektronikával felszerelt AT400-asokkal, a mezőgazdasági gépek Ferrarijával. Az a pár milliárd dollárnyi amerikai segély azért megteszi a hatását! De mint tudjuk, az ellenitézkedésekre az ellenfél ellen-ellenintézkedésekkel felel, és így tovább... A különböző kartellek és félkatonai szervezetek pedig továbbra is virulnak.

Mindenesetre gondolatébresztő, és a mainstream sajtóban csak igen ritkán előbukkanó téma. Csak így tovább! :)

6:39 du.

 
Anonymous KerozinEmber said...

Thx a dícsérő szavakat, és kössz a fejtegetésedet, Koszovóról nem is hallottam...

6:02 de.

 

Megjegyzés küldése

<< Home