Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, január 30, 2006

Repülős hírek, #58

Nah azért vissza a gyökerekhez: a politikusok döntéseit úgyis a légierő közvetíti, vagy mi a szösz... :)

Nem mindenki örül az enyhe télnek: az Amerikai Tengerészgyalogság őrnagya, Frank Conway és legénysége biztosan nem. Az őrnagy a Tengerészgyalogság MV-22 Osprey billenőrotoros gépét érkezett tesztelni Grand Forks-ba. A tesztelés célja az lett volna, hogy megbizonyosodjanak: a gép a hideg (mínusz 30-40 fokos) időben is bevethető. A környéken azonban nem várt módon enyhe időjárás uralkodik: alig néhány foknyi mínusz.
A tesztek során a gépek szárnyának mozgatását, a jégtelenítést és a normál földi hajtóművezést végezték volna el. Mivel az enyhe időjárás ezt gyakorlatilag megakadályozta, valószínűleg jövő télen Jacksonville-ből egy újabb gépnek és személyzetének kell még visszatérnie.

Nem boldog Nagy-Britannia, hiszen India Yangonnak (azaz Burmának) adná el a brit forrásból származó BN-2 Islander repülőgépeit, melyek a haditengerészet kötelékében repültek.
Az Indiai Haditengerészet vezetői most attól tartanak, hogy a brit rosszallás kihathat a z éppen aktuális vásárlásokra is, így a helikopter-alkatrészek és a már letárgyalt 10 használt ex-Royal Navy Sea Harrier vásárlására is.
Az indiai fél, bár tart a retorzióktól, nem egészen érti az ügyet, hiszen a 20 évvel ezelőtt a Britten-Normannal aláírt szerződésben nem volt az amerikai vagy az amerikai elemeket tartalmazó repülőgépek esetén megszokott továbbértékesítési kötelmekről. A gépeket Yangon tengerészeti felderítésre és légi mentőautónak használná.

A jelek szerint kissé nagyot mondott Jose Bono spanyol hadügyminiszter, mikor kijelentette: minden további gond nélkül kipakolhatóak az amerikai alkatrészek (köztük a teljes avionikai rendszer és a Pratt & Whitney Canada PW127G, illetve General Electric CT7 hajtóművek) azokból az EADS CASA C-295 és C-235 típusú repülőgépekből, melyet egy 590 millió dolláros, 2005. novemberi üzlet keretein belül vásárolt volna meg Venezuela. Az amerikai hatóságok viszont nem engedélyezték a gépek eladását, ehhez szerződés szerint joguk van a beépített amerikai rendszerek miatt. Az amerikai kormány az üzlet megkötése előtt többször is jelezte fenntartásait, illetve a várható vétót, tehát spanyolok nem egy váratlan pofonba szaladtak bele.
A jelek szerint újra kell gondolnia a spanyoloknak a 10 C-295 szállító és a 2 CN-235 haditengerészeti felderítőgép üzletét: kérdés, hogy a hosszadalmas helyettesítés (ne felejtsük el, a repülőgép legfontosabb rendszereiről van szó! Ezek helyettesítése, átalakítása, „EU-sítása” hosszadalmas fejlesztéseket és berepüléseket igényelne...) vagy a kártalanítással egybekötött szerződésbontás a megoldás.

Hamarosan megérkezik az első, Hawaii-szigetekre áthelyezett C-17 Globemaster III-as. A 202 millió dolláros, „Spirit of Hawaii Ke Aloha” nevet viselő stratégiai szállítógép a Tengerészgyalogság Hawaii Bázisára Kaneohe Bay-be, méghozzá a tervek szerint február 7-én. A gépet a Hickam Légibázis szakemberei másnap veszik át hivatalosan.
A később beérkezőkkel együtt összesen nyolc géppel szerelik fel az első, nem a kontinentális USA területén működő egységet, mely vegyesen a Légierő és a Légi Nemzeti Gárda katonáiból áll majd. A gépekhez egyenként öt teljes személyzetet rendelnek: a nyolc főből három a Légierőtől, míg a maradék öt a Nemzeti Gárdától érkezik majd. A földi kiszolgáló személyzet is hasonlóan vegyes lesz.
A gépek érkezése előtt 190 millió dolláros építkezést végeztek el Hickam-ben. Az „aktív” rész lesz a 535. Szállító Repülőszázad, míg a gárdisták alkotják majd a Hawaii Légi Nemzeti Gárda 204. Szállító repülőszázadát.
A szóban forgó repülőgép egyébként a 146. C-17-es.

Az Amerikai Haditengerészet hamar átlépett a Hadsereggel közös, a Lockheed Martin által kialakított Aerial Common Sensor projekt halála fölött. A tengerészek január 24-én már nyilvánosságra is hozták.
A Boeing lelkesen válaszolt is: az öregecske EP-3E-t felváltandó a P-8A Multimission Maritime Aircraft (a jól ismert B-737-800-as párosítása a 737-900 változat hosszabb szárnyával) sárkányára alapozott ajánlattal jelentkeztek. A Boeing nem győzi hangsúlyozni, hogy egy élő gyártósorral, bevált nyílt elektronikus architektúrával és egy olyan kabinbelsővel rendelkezik (éppen a MMA-projekt miatt), mely gyorsan átalakítható bármilyen kívánt felderítési feladatkörre. A P-8A MMA várhatóan 2009-ben repül majd először és 2013-ban állhat fel az első század. A gép gyártása pont akkor fejeződne be, amikorra aktuálissá válna az EP-3E-k leselejtezése, így a gyártósor szabad lenne.
Ami azért ennél többet számít: a gép mérete. A nagyobb méret lehetővé teszi, hogy az egyes antennák messzebb kerüljenek egymástól, így a jelrögzítés és a sugárzó eszközök helyének megállapítása pontosabbá válik. A hosszabb géptörzzsel, így antennákkal lehetővé válik az alacsonyabb frekvenciájú jelek befogása is. A géptörzsbe gond nélkül elhelyezhető a megfelelő műholdas adatközlő rendszer is, így a valós idejű adatátvitel is megoldható (a sokat emlegetett hálózatközpontú hadviselés legnagyobb dicsőségére).
Bár a Boeing prezentációjában nem szerepelt, de szakértők szerint elvárás lesz az aktív elektronikusan fázisvezérelt radar (AESA), a hálózatcentrikus együttműködést biztosító célkereső rendszer (NCCT) és a Suter-program rendszerei is. A gép magyarul egyszerre lesz képes precízen bemérni és azonosítani az ellenséges jelforrásokat az NCCT-rendszerrel, elektronikusan zavarni az AESA-radarral és az ellenséges kommunikációs rendszerekben szaglászni a megfelelő algoritmusokkal //sirály, lépj be a Haditengerészetbe, hackelj repülőgépről...//.
A Boeing a fedélzeti rendszerek kialakításában a Smiths, az elektrooptikai és infravörös felderítő eszközök, elektronikus jelfogó rendszerek, adatátviteli kapcsolatok és önvédelmi rendszerek területén a Northrop Grumman partnerségére támaszkodik. A Raytheon szállítja az APS-137-es többfunkciós, hagyományos radarrendszert és több, nem részletezett rendszert is.
A gépen a Boeing szerint az MMA 8 fős legénységéhez képest jelentősen többen, 14-en dolgoznának. Ha ez sem elég, a kívánalmaknak megfelelően akár 24-25 főt is el tudnak helyezni, zsúfoltság nélkül..
A gépről természetesen lekerül a szonárbólya-rendszer, és a fegyvertér, míg az első fegyvertér helyére további antennák és elektronikus rendszerek kerülnek. Az MMA közel 6 tonna fegyvert hordozhat: ebbe a tömegbe számos elektronikus rendszer fér bele...
A négy szárny alatti fegyvertartó pilonra zavarófeladatokat ellátó robotgépeket helyeznek el, melyekkel a távoli zavarás oldható meg anélkül, hogy a bálna méretű gépnek az ellenséghez veszélyes közelségbe kellene repülnie.
A Boeing nem marad vetélytársak nélkül: a Raytheon például Nagy-Britanniának már kifejlesztette az ASTOR földi célokat megfigyelő és felderítő rendszerét a Bombardier Global Express repülőgépre építve. A rendszer akár átalakítható a Haditengerészet igényeinek megfelelőre is.
A Northrop Grumman a Gulfstream-re alapozva készített elektronikai felderítőgépet Izrael számára.

Ha már Boeing, essen szó a tankergépekről is. A már régóta esedékes döntés előtt elemzők azt latolgatták, hogy vajon melyik repülőgép lehet az alapja a győztes ajánlatnak.
Az új gépeknek még az Eisenhower-elnökségből származó több mint 400 darab KC-135 Stratotankert kell leváltania. Két ével ezelőtt már biztos befutónak látszott a Boeing a 100 gépes KC-767-es flottával. Egy vesztegetési botrány, két Boeing-vezető a börtönben, tankerek sehol. A botrány kitörése után a programot félrerakták és a Rand tanácsadócéget kérték fel a megfelelő típus kiválasztását segítő tanulmány és elemzés elkészítésére. Az anyag el is készült, de soha nem került nyilvánosságra. Néhány tipp azonban állítólag napvilágra került: például hogy az EADS is valószínűleg benevezhet a KC-30-as típussal, illetve nem valószínű, hogy ismét a 767-es lesz a nyerő ötlet a Boeing részéről. Állítólag, bár jó, de már túl öreg repülőgép.
A Szenátusban még többen ellenzik, hogy a Pentagon KC-30-as tankereket vásároljon, melyet az EADS a Northrop Gruman segítségével az Airbus A-330-as típusból alakítana ki. A Kongresszus már elvetette a „vásárolj hazait”-törvényt, mely gyakorlatilag megakadályozta volna, hogy a Légierő tenderén az Airbus esetleg győzhessen. A szenátorok szerint ameddig az Airbus suba alatt állami támogatásokat kap az európai kormányoktól //amit a cég persze gondosan tagad, illetve az amerikai kormányt vádolja a Boeing támogatásával, de ez egy másik tészta...//, nem lesz képes eredményeket elérni a tankertenderen.
Más hírek szerint a Légierő nagyobb gépet akar, mint a 767-es. Akkorát, mely alkalmas egyben személy- vagy teherszállításra is //mint a KC-10 Extender//, miközben tankerként is működik. Ez viszont jó hír lehet a Boeingnek: eljöhet a 777-es ideje. A gép szakértők egy része szerint többre képes, mint az Airbus bármilyen szóba jöhető ajánlata.
Vannak viszont olyan híresztelések is, mely szerint a Légierő éppenséggel kisebb gépet is akar a rövidebb hatótávolságú légiutántöltési feladatokhoz: a Boeing
B-737 vagy az Airbus A-320-as jöhetne szóba. //Tisztára mint egy magyar közbeszerzés...//.