Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szombat, január 28, 2006

Palesztin apróságok

Egy kínos meglepetés

Gyanítom, pontosan ez az a felállás, amit minden érintett fél rémálomszerűen igyekezett (volna) elkerülni. A csillagok jelenlegi állása szerint bezony a Hamasz palesztin terrorszervezet //számomra a Hamasz igenis keményen terrorszervezet, melynek egyes részei szociális hálóként funkcionáló tevékenységet folytatnak. Ez azonban nem változtat a terror módszerein, például az öngyilkos merényleteken. Nettó aljas gyilkosok. Pont. Mint a közismert történetben, a hordó és a kanál esetében: mindegy, egy kanál ürülék van egy hordó borban vagy fordítva, a végeredmény ugyanaz...// alakítja majd a következő palesztin kormányt.
A terroristák ékes csapata ráadásul teljesen tiszta, demokratikus módszerrel került hatalomra: választások útján. Pont úgy, ahogy a nyugati demokráciákban is szokás parlamenti képviselőket választani. Az arab viszonyok között kiemelkedően nyugodt és tiszta választások eredményeképp a Fatah-ot legyőzték, méghozzá nem is kis mértékben, majd a vesztes párt kormánya annak rendje és módja szerint elismerte a vereséget és íziben le is mondott.
A dologgal egyetlen bibi van: a teljesen demokratikus úton egy terrorszervezet nyert kormányzati jogot. És ez először fordul elő azon a környéken. Egy olyan terrorszervezet, mely ráadásul két, közismerten az erőszakbizniszben utazó állam, Irán és Szíria masszív támogatását tudhatja maga mögött: Szíria a pénteki, első hivatalos közleményében máris az „egész világra kiterjedő földrengésként” jellemezte a választások eredményét.

De csavarjunk csak egyet a nézőponton! Jelentsük ki bátran, hogy a Hamasz győzelme bizony igenis jó dolog. Nem, nem őrültem meg teljesen: íme az indokok.
A Hamasz, mint az nem titok, arra számított, hogy az eddigieknél több széket szerezve szorosan a Fatah nyakában fog lihegni. Nota bene: még esetleg egy koalíciós kormányzás is elképzelhető lett volna, de mindenképp a lényeg az lett volna, hogy a Hamasz járhatja a saját, jól megszokott rakétázós-robbantós-lövöldözős útját, szorgalmasan újratermelve a mártírokat //mint eme képviselőnő esetében is, aki a hat fiából hármat „küldött” öngyilkos merényleteket elkövetni//. http://abcnews.go.com/WNT/print?id=1536576 A balhét a hivatalos palesztin kormány vitte volna el, aki ugye bőszen bizonygatta volna saját elszántságát a terror elleni küzdelemben és a megszokott forgatókönyv szerint megint nem csináltak volna semmit. A szoros választási eredménnyel ráadásul alapvetően megkötötték volna a Fatah kezét is, hiszen bármikor felhozható lett volna: ennyi és ennyi palesztin választópolgár nem ért egyet a módszereitekkel, tehát csak óvatosan! Ez az a forgatókönyv, ami a legkényelmesebb helyzetet teremette volna a Hamasz számára.
Viszont most egy nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek: a kormányalakítás után minden terrorcselekmény, mely a Hamasz érdekkörébe tartozó személyek vagy szervezetek követnek el, immár hivatalos palesztin kormányzati támadásokként lesznek elkönyvelhetőek. Azaz a Palesztin Hatóság háborús cselekményeket követ el Izrael állam ellen, akinek teljes jogában áll majd ezeket a megfelelő katonai erővel és módszerekkel megtorolni. Mondjuk olyan ez, mint amikor kicsiny hazánk választásokon győztes pártjának tagjai elkezdenék rakétákkal lőni valamelyik szomszédos állam városát. Minket sem dícsérnének meg.
Ne feledjük, a Hamasz a kormányalakítással belép a „hivatalos” politika világába és az egész palesztin népet, közigazgatást fogja képviselni! Még akkor is, ha nem Hamasz-tagok ülnek a kormányban. Röviden: a Hamasz többé nem bújhat meg a Palesztin Hatóságok háta mögött (vagy éppen a rendőrség kötelékeiben): saját tetteikért most először teljes felelősséget viselnek majd. És azt el nem magyarázhatják senkinek, jegyzem meg halkan, mint a Fatah: hogy nincs elég erejük a szélsőségesek féken tartására. Elismerten a Hamasz rendelkezik a legütőképesebb fegyveres szervezettel a környéken: ha nem a topterroristák, akkor ki lenne képes a fegyverek nyers erejével „rendet” teremteni?
Paradox módon szerintem nyert a Fatah is: ennél remekebb alkalmat, mintsem a mostanit, nehéz elképzelni a saját image újraalkotásához. Most lehet csak igazán menni kulcsolni a nyugat-európai szervezetekhez: a Fatah a Hamaszhoz képest (de csak képest, nem abszolút értelemben!!!) sokkal kedvezőbb véleményt tud magáról kialakíttatni. Elég azt az aprócska tényt említeni, hogy a Fatah, ellentétben a Hamasszal, nem akarja per def elpusztítani a cionista entitást, amit a művelt világ (ellenben a Hamasszal) Izrael álamként ismer el. Lássuk meg, ez egy eléggé erős különbség.
A Hamasz kénytelen lesz nagyon hamarosan színt vallani az oslói békemegállapodásról is: bár a választ nagyjából sejthetjük. Ha viszont a megállapodást immár a hivatalos palesztin kormány rúgja fel, az már megint egy teljesen új helyzetet teremt, mind Izrael, mind a külföld számára.
Főleg úgy, hogy az eddigi jelek szerint a Hamasz egyedül lesz kénytelen kormányozni: a Fatah látványosan és azonnal mondott egyértelmű nemet a koalíciós felkérésre. Majd bolondok lesznek belemenni, és lesüllyedni a Hamasz szintjére, mikor a fentebb már vázolt kiváló alkalom nyílik a Fatah felpolírozására és gumicseréjére... Egyszóval a Fatah teljesen tisztán bizonygathatja a külföld (és ez elsősorban a pénzeket adó országok felé fontos) irányába, hogy ők aztán hajj de nagyon elhatárolódnak és nem értenek egyet, de hát mit lehet tenni, nem mi vagyunk a kormányon... Önmagában ezzel valószínűleg a palesztin belpolitikában nagyon sok jó pontot nem szereznek, de most a kifelé kommunikációról van szó.
A befelé irányuló kommunikációt alapvetően szintén a külföld fogja meghatározni. Két fronton is: egyrészt magával a Palesztin Hatóság, mint a szuverén palesztin népakarat megtestesítőjének elismerésével (azaz a jelenlegi helyzet szerint az el nem ismerésével), másrészt a pénzügyi támogatások megvonásával.

Nézzük step-by-step, ahogy a művelt francia mondja: miképp is alakul legjobb ismeretünk szerint, így szombat kora délután a feni két kérdéskör?
Elismerés: itt éles határvonalat húzhatunk jelenleg. Az arab államok szinte minden megszólalása egyértelműen a Hamasz támogatsáról, azonnali partneri elfogadásáról tanúskodik. Speciel nem volt ennyire lelkes az afgán külügyminiszter, Abdullah Abdullah, aki a felelősségteljes működésre hívta fel a Hamasz figyelmét.
Ehhez képest élesen eltérő (nem meglepő módon) Izrael és az Egyesült Államok viselkedése. Gyakorlatilag jelenlegi helyzetben mindkettő kizárja a terroristákkal történő tárgyalást. Ez az amerikai segélyalapok miatt is érdekes lesz.
Az európai országok egyenlőre a szokásos kivárásos taktikát alkalmazzák: nem is tehetnek mást, hiszen a Hamasz-győzelem igencsak kényelmetlen helyzetbe hozta őket. Több okból is: megpróbálom őket egyenként végigzongorázni. A hiányzó darabokat a Kedves Olvasók ne legyenek restek kommentek formájában hozzátenni!
- Terror-múlt: azt a leginkább palesztinbarát kormány sem tudja letagadtatni vagy elkendőzni, hogy a győztes szervezet alapvetően a fegyveres terror végrehajtására szerveződött. Ilyen szempontból a sokat emlegetett „politikai szárny” csak cukormáz a pokolgépen. A Hamasz eddig egyetlen jelét sem adta, hogy a Fatah-hoz hasonlóan legalább nagyjából és kis jóindulattal elhihető szinten letegye a fegyvert. A választások óta minden lehetséges alkalommal kijelentették, hogy igenis a fegyveres harc az egyetlen módja Izrael legyőzésének és természetesen az eddig képviselt irányvonal a mértékadó továbbra is. Ezt azért demokratikus kormányzásnak eladni még az európai sajtóban is nehéz lesz. Hangsúlyoznám, hogy ez a szombat délutáni állapot: természetesen a helyzet elméletileg később, sok-sok idő múlva változhat. Elméletileg! De hogy ennek miért nem adok perpill sok esélyt, az majd később.
- Irán-ügy: ismeretes, hogy a Hamaszt Irán finoman szólva is erősen támogatta ezidáig is. Ez valószínűleg nem fog változni a közeljövőben sem, sőt. Szíriával és Iránnal a háta mögött minden esély megvan ahhoz, hogy „Hamasztán” alakul ki a palesztin területeken. Ez egyben azt is jelenti, hogy Irán egy nagy lépéssel közelebb került Európához is. Persze nem tartom elképzelhetőnek, hogy Shahab-3-asok bukkannak fel Gázában... :)
A példa, hozzácsapva az iraki választás eredményét is, mindenképpen elgondolkodtató. Önmagában a demokrácia játékszabályainak betartása-betartatása nem jelenti a szélsőséges mozgalmak, szervezetek kiszorítását, sőt.
- Választás: Nos, az európai demokráciák számára immáron ijesztő bizonyosság, hogy teljesen szabadon, a nyugati mérce szerint is a körülményekhez képest a lehető legdemokratikusabb körülmények között tartott választáson képes egy szélsőséges eszközökkel operáló iszlám szervezet eredményesen szerepelni. Ez, kombinálva az európai népességről szóló statisztikai-szociográfiai adatokkal, ijesztő jövőképet mutathat számos politikus számára. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy 20 év múlva az Al-Kaida alakít kormányt Franciaországban. Csupán egy olyan érvet vertek ki a kezükből, hogy a demokrácia keretein belül terrorszervezet nem kerülhet fontos politikai pozícióba. Hát, csókolom, kerülhet. Lehet elgondolkodni rajta.
Az európai államvezetők azért a rend kedvéért felszólították a Hamaszt a szokásos körökre: lefegyverzés, terror elvetése, Izrael elismerése stb. Azt azonban még nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy ezek elmaradása esetén lesz-e és ha lesz, menyire egységes és határozott EU-s álláspont, netán szankció.

Az egyik legizgalmasabb kérdés mindenféleképpen Izrael és a Hamasz viszonyrendszere lesz a jövőben. Mindkét fél egy olyan kommunikációs helyzetbe manőverezte meg magát, ahonnan arcának és hitelességének elvesztése nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen elképzelhető módon, a két fél szoros együttműködését feltételezve mászhat ki. Ez utóbbit jelenleg meglehetősen utópisztikus elgondolásnak érzem, de hátha.
A Hamasz, mint közismert, dedikáltan Izrael állam el nem ismerésével, a cionisták gondos kiirtásának szándékával operált. Innen azért nehéz lesz egy kooperatív partneri viszonyba átmászniuk úgy, hogy ne törjön ki tömegbotrány a menekülttáborokban, hiszen a szavazók számára a korrupció teljes letörésének ígérete mellett ez volt a másik, nagyon fontos és egyértelműen megfogalmazott kampányüzenete. És arrafelé a kampányüzeneteket Kalasnyikovval a kézben szokás számonkérni. Nem hátrálhat a Hamasz a külföldi támogatás miatt sem: az arab államok is, élükön a már említett két álammal, igencsak rossznéven vennék a Hamasz „jó útra térését”. Tetszik-nem tetszik, a terrorszervezetet nem azért szponzorálják, hogy utána nekiálljon hülyeségeket csinálni: mondjuk elismerni Izrael álam létezését. Egyszerűen nem maradt igazán olyan tér a Hamasz számára, ahol táncolhat. Vagy a nyugati, vagy a belső és az arab elszigetelődés fenyegeti.
Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egy igencsak aktív izraeli segítséget kellene feltételezni. Ez viszont azt jelentené, hogy Izrael államnak hivatalosan(!) kellene szóbaállni egy olyan terrorszervezettel, mely a közelmúltban állampolgárainak tucatjait, köztük gyerekeket, terhes nőket sikerült meggyilkolnia a lehető legaljasabb módon. Ezt a jelenlegi körülményeket figyelembe véve nem tartom igazán elképzelhetőnek. Jogos kérdésként merülhet fel, hogy az izraeli közvélemény mennyire tartana elfogadhatónak egy ilyen, elméletileg akár a jelenlegihez képest kevésbé törékeny békét esetleg elhozó tárgyalássorozatot.
Meg persze az is kérdés, hogy mennyire tartják szavahihetőnek a Hamasz vezetőségét.
Jelenleg mindkét fél mereven elzárkózik az érdemi párbeszédtől. Ez viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egyrészt a megállapodások szerint a Palesztin Hatóságoknak járó izraeli pénzeket befagyasztják, másrészt az amerikai (234 millió dollár) és az EU-s pénzforrások (612 millió USD/év) is elmaradnak. Teljesen joggal: erkölcsileg sem vállalható egy nyíltan terroristaszervezet támogatása egyetlen kormány számára sem (na persze az EU hivatalos álláspontját még nem ismerjük. Rossz az, aki rosszra gondol...). Kérdés, hogy a kieső bevételeket az arab világ pótolja-e, mint azt a Hamasz reméli...
Másrészt az érdemi tárgyalások elmaradása esetén Izrael egyszerűen és egyoldalúan kijelölheti a véglegesnek szánt határokat, majd oda szép nagy és eredményes betonkerítéséeket húzhat fel. Ha nincs kivel tárgyalni, ki tehet nekik szemrehányást?

Érdekes lesz ezek után egy-egy öngyilkos merénylet vagy rakétatámadás után a „militánsokat” felhozni magyarázatként. A Fatah, bár azért rendelkezik saját, az Al-Aksa Mártírjainak Brigádja néven ismert terrorszervezettel, mint saját „végrehajtó állománnyal”, de immár a Hamasz feladata lesz ezeket a gazembereket elkapni. Meg illene a saját terroristáit is: immár nem lehet a PH háta mögé bújva, békésen lövöldözni.
Ha nem maradnak abba a terrorcselekmények, ha nem állnak szóba Izraellel, ha továbbra is eltörlésére törekednek, akkor az elmaradt segélyek még nagyobb káoszba taszíthatják az egész területet. Nehéz lesz a korgó gyomornak megmagyarázni, hogy elvi okokból nincsen segély, ellenben folytatódik a háború.

Érdekes lesz a kapcsolat Egyiptommal és Jordániával, ha már a magyarázkodásoknál tartunk. Ugye Egyiptom mostanában meglehetőst problémákkal találkozott a rafahi átkelő környékén: a Hamasz mozgalmistái időnként spontán helyi terepátalakításokat rendeztek lopott bulldózerek segítségével. Ez néha az egyiptomi határrendészeti erők tagjainak életébe került: kérdés, hogy a Hamasz, mint hivatalos hatalom embereitől ezt továbbra is el fogják-e tűrni? Nem véletlen Egyiptom felemlegetése: a Muzulmán Testvériség a legnagyobb ellenzéki párt náluk, aki gyökereit adta a Hamasznak még a múlt század elején. Az egyiptomi iszlamista párt máris felszólította a Hamaszt, hogy egyesítse a palesztinok sorait az Izrael elleni harcra. Ezt, attól tartok, Kairóban nem hallják szívesen. Az egyesítés megerősödést jelentene: s ez erősítené a szomszédos országban a már említett Muzulmán Testvériséget.

A sorok összezárása már talán meg is kezdődött: Khaled Meshal, a Hamasz politikai vezetője kijelentette, hogy készek megszervezni a palesztin hadsereget, melybe természetesen elsősorban a szervezet kipróbált terrorharcosai kerülnének //némi cinizmussal: legalább egyenruhájuk alapján könnyebb lesz kilőni őket...//. A hadsereg, melyet Meshal a minden országra jellemző hadseregként célzott, általában nehézfegyverzetet is jelent. Ezt azonban Izrael, jó szokásához híven, vidám légitámadásokkal fogja leküzdeni: emlékezzünk csak az Arafat alatt beszerzett PSZH-kra.
Azért az is egy izgalmas rész lesz, amikor a Fatah aktivistáival tömött jelenlegi biztonsági szervezetek helyett vagy mellé kerülnek az új kormány új szervezetei. Az előjelek nem túl kedvezőek: számos helyről fegyveres összecsapásokat jelentetek már eddig is.

A jelek szerint egy egyszerű képlettel próbálkozik a Hamasz: egy technokrata, a mozgalomhoz nem kötődő (vagy legalábbis nem szorosan kötődő) személyekből álló kormányt helyeznek a kirakatba, enyhítendő a külföldről érkező nyomást. A háttérben azonban minden maradna a régi: továbbra is jogos ellenállásnak tekintik a terrorcselekményeket.
Kérdés, a nemzetközi közvélemény számára mennyire lesz elfogadható ez a felállás – erősen hiszem, hogy nem jellemzően.

Csak néhány apró adalék: visszatérés a shariához, mint a törvények alapjához, a koedukált osztályok szétbontása nemek szerint. Érdekes világ lesz.