Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

vasárnap, január 29, 2006

Hamasziáda, Part Zwei

Hamasziáda, Part Zwei

Kicsit tovább gondolván a dolgokat (és végiglátogatva a fél világ weblapjait), egy-két újabb szempont is előtérbe került.
Például az, hogy a Hamasz-győzelem vajon mekkora részét tették ki a protest-szavazatok. Feltételezhető, hogy a szavazók egy része nem azért „pártolt át” a Hamaszhoz, mert feltétlenül egyetért a terrorszervezet ideológiájával, céljaival és eszközeivel, hanem mert egészen egyszerűen elege volt abból a tehetetlennek látszó, korrupt bandából, amit történetesen Fatahnak és Palesztin Hatóságnak hívnak. Mivel egyetlen alternatíva volt a Fatahhal szemben, sokat nem tudtak gondolkodni a cserén.
Figyelemre méltó az is, hogy a demokratikus választások (most egy pillanatra tekintsünk el a kimenetelek milyenségétől) egyre nagyobb és nagyobb szeletet kapnak a Közel-Kelet politikai életének alakításából. Választások voltak a közelmúltban Irak, Afganisztán és a palesztin területek mellett Libanonban, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában (helyhatósági választások) is.
Kérdés, hogy a palackból kiszabadult dzsinnt meg lehet-e fékezni, azaz a demokrácia helyi változatának ízét megkóstoló helyi választópolgárok (és itt vegyük figyelembe, hogy döntő többségük fiatal) később hajlandóak lesznek-e a már elért szabadságfokból visszaadni, ha a helyi kormánynak nem tetsző dolog történik a választásokon. Mint ugye egészen élő példa van rá, a választásoknak lehet olyan kimenete, melyet az USA nem szeretne, hiába ő nyomja a demokrácia-vonalat a legjobban. Sokat tenni azonban még az Államok sem tud: maximum elzárni a pénzcsapot. A választók akaratát azonban még neki is tisztelnie kell, legalábbis a felszínen. Aztán hogy milyen diplomáciai és/vagy fedett műveletekkel próbálja majd meg a Hamaszt ellehetetleníteni, az már megenn egy másik tészta. Talán ideje lenne kicsit átgondolni azt az egyszerű tapasztalatot, hogy kellő mértékű hátország-építés nélkül a választás nem jelent azonnali és okvetlen, a nyugati értelemben vett demokratikus átmenetet.
Egyes tapasztalatok szerint a hatalomra kerülés okozhat „lecsillapodást” is, azaz a radikális szervezet idővel mérsékeltebb irányvonalat követő mozgalommá alakulhat át. Gyakorlatilag a választásokkal kapcsolatban megszólalók jelentős része is ebben reménykedik: erre azért nem raknám fel a jövő heti fizetésemet.
Érdekes kérdés: ha a Hamasz egyáltalán bármiféle „mérséklés” felé veszi az útját, miképp alakulnak majd a belső viszonyok? Szerintem a keményvonalas bombahívők nem biztos, hogy jó néven vennék a mérsékeltebb elemek megjelenését vagy nota bene megerősödését a mozgalmon belül. Lehetséges, hogy egy IRA vs. Igazi IRA vagy GIA-FIA (ez utóbbi Algériában történt) féle kettészakadás következhet be?
Az biztosnak látszik, hogy a palesztin lakosság által igen erősen elvárt fejlődést, a mindennapi megélhetés biztosítását fegyveres terrorcselekményekkel biztosítani nem lehet. Ahhoz, hogy bármilyen apró előrelépés történjen a palesztin gazdaságban, nyugalom kellene és rendeződő kapcsolatok. Ez viszont, mint már jeleztem, a keményvonalas Hamasz-tagok és vezetők számára elképzelhetetlen.
Életveszélyes játékot űzne az ENSZ: az eszem megáll, de komolyan. Alvaro de Soto-t, a világszervezet közel-keleti megbízottját idézném: „a kormányban részt vevőket //értsd: a kormányt alakító Hamasz// azután ítéljük meg, hogy mit tesznek, ne azután, amit régebben kijelentettek.” Kedves de Soto, akadna egy apró probléma: a Hamasz nem csak beszélt Izrael megsemmisítéséről, hanem a saját eszközeivel igyekszik mindent el is követni. Ez konkrétan több száz izraeli polgári áldozatot követelő merényleteket jelentett, melyekért vállalta is a felelősséget, meglehetősen büszkén. HA az ENSZ ezt komolyan gondolja, az nagyon súlyos morális problémákat jelent a világszervezeten belül, nem is beszélve arról, hogy kvázi tiszta lapot adna minden terrorszervezetnek, aki a hatalomra kerül. Ebből pedig egyenesen következik: ha terrorral eléred azt, hogy az adott országban kormányra kerüljél, akkor az ENSZ természetesen úgy tekint rád, mint egy vidéki dalárdakörből kialakult kormánypártra. Ha hatalomra kerülsz, mindegy, milyen úton érkeztél oda. Életveszélyes.
Jonathan Steele a Guardian hasábjain arról értekezik, hogy itt az ideje az önálló, független EU-külpolitika bizonyítására. Szerinte erre az lenne a legjobb módszer, ha a civilizált világal ellentétben továbbra is zökkenőmentesen ömlesztené az EU a segélyeket, dacára a Hamasz kormányalakításának. Véleménye szerint a Hamasz győzelme hosszú idő óta a legjobb dolog a Közel-Keleten. Mint hozzáteszi, Európának nem kellene fennakadnia az olyan csacskaságokon, mint a fegyveres ellenállás. Szerinte a terroristák nagy távolságból kilövése morálisan és minden más szempontból is ugyanolyan, mintha egy iskoláskölykökkel teli buszt felrobbantanak.
Kapcs. ford.: kit érdekelnek a buszok, diszkók, vendéglők elleni bombatámadások? A lényeg az, hogy végre ellent tud mondani az EU az Egyesült Államoknak.
Nagyon-nagyon érdekes elképzelés. Szerencsére az európai államok vezetői és Javier Solana, az EU külpolitikájának irányítója határozottan másképpen gondolja.
Ehhez kapcolódi Jimmy Carter volt amerikai elnök, a választások tisztaságát felügyelő megfigyelők vezetőjének elképzelése is, aki a Hamasz-vezette Palesztin Hatóság pénzügyi támogatására szólított fel. Ha az EU és az USA le is áll a folyósításokkal, akkor az ENSZ-nek kell átvenni a szerepet. Amint Izrael is elzárja a pénzügyi csapot, havi 28 millió angol fontnyi összeg hiányzik majd a PH számlájáról. Márpedig jövő héten utalni kellene...
Remek lenne: a világszervezett egy elismerten terrorszervezetet támogatna. Azért arra kíváncsi leszek, hogy az ENSZ költségvetésének jelentős részét adó Egyesült Államokkal ezt hogyan nyeleti le Kofi Annan.


A jelek szerint a palesztin belharc már meg is kezdődött: legalábbis erre utal Mahmoud Abbas megelőző lépése, mellyel a palesztin biztonsági szervezetek vezetőinek közölte, hogy a parancsokság továbbra is az ő kezében lesz és nem a Hamasz-kormányéban.
Kérdés persze, hogy ezt a felálló új Palesztin Hatóság miképp gondolja majd. Meg persze az is, hogy lesznek-e újabb biztonsági szervezetek, azaz Abbasnak és a Hamasznak nem lesz-e két teljesen különálló belbiztonsági hálózata?


Más:
Ma kezdte meg közel-keleti körútját Angela Merkel német kancellár. Izrael mellett a jelenlegi tervek szerint a palesztin területre is ellátogat, ahol Mahmoud Abbas-szal találkozna. A Hamasz természetesen jelezte, hogy természetesen ők is találkoznának a kancellárral.
Merkel asszony eddigi megmozdulásai alapján ezt a találkozót nem tartom túl valószínűnek.