Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, január 23, 2006

Estfelé barangolva

...sok érdekes cikket talál az ember, miközben Törökország felé repül öreg An-24-esével.

Például a skandináv gazdasági csodának is nevezett dologról töprengőt. Az International Herald Tribune hasábjain Thomas Fuller és Ivar Ekman elemzi, milyen körülmények szükségesek ahhoz, hogy a skandináv államok gazdasági növekedése folyamatosan magasan felülúlja az EU átlagát - mindezt igen masszív adóztatással és újraosztással körítve. Mitől megy az a svédeknek, amiről a franciák csak beszélnek? Igen tanulságos egy olvasmány.

Kifejezetten t. úrnak ajánlom a következő cikkelyt, illetve mindazon Kedves Olvasóknak, akik szerint minden, hadviselés vagy békefenntartás közben elkövetett bűnök elkövetője csak amerikai lehet. Nos, lehet akár francia is. Várom az európai liberális és baloldal hangos "botrány, botrány!"-kiáltásait, az emberi jogokat védelmező szervezetekkel karöltve.
A témát tovább boncolgatja az EU Referendum blog is.

Iráni barátaink közben szépen-csendesen építkeznek: ennyit talán a diplomáciai műveletek eredményességének várható mivoltáról. Kifejezetten érdekes az összevetés a pakisztáni és az iráni atomlétesítmények között: a cikkben említett Pakisztán ugyanis, hümm, mintha atomfegyvert készített és robbantott volna fel, s nem békés célú reaktort épített. A dologhoz vegyük hozzá a Líbia "jó útra térése" nyomán elhíresült Abdul Adir Khant, aki a nyolcvanas években bevallottan köreműködött az iráni atomprogram fellendítésében.
A natanzi fejlődésről remek, műholdas felvételeken alapuló flash itt.

Az egyiptomi külügyminiszter, Ahmed Aboul Gheit egy szombati, a londoni Asharq al-Awsat lapnak adott interjújában meglepő bejelentést tett: A Hamasz palesztin terrorszervezet elismeri Izrael létezését és arra készül, hogy tárgyalásokat kezdjen a zsidó állammal.
Ez igencsak meglepő hír lenne, ha igaz lenne.
A The Counterterrorism Blog viszont inkább arra számít, hogy ha a Hamasz megnyeri a szerdai palesztin választásokat, akkor a palesztin területek felkerülhetnek a terrorizmust támogató országok listájára: ez viszont az amerikai segélyek és az esetleges üzleti befektetések végét jelentené.

Ismét gratulálhatunk az amúgy is jelentős tekintélynek mondható ENSZ-nek: 2005. 11.29-én sikerült egy olyan térképet kiaggatni a new yorki UN-főhadiszálláson, melyről speciel hiányzott Izrael. Az ilyen térkép nem ismeretlen: többek között az Iszlám Dzsihád, a Hamasz, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és más, jó nevű emberbarát társulatok használják rendszeresen, a mai napig.

Egyre érdekesebbé válik Susanne Osthoff német archeológus ügye. A hölgyet, akinek egyesek BND-s kapcsolatokat rónak fel, még 2005. 11.25-én rabolták el Bagdad utcájáról. Legalábbis a hivatalos változat szerint.
A 43 esztendős hölgy végül 2005. 12. 18-án szabadult ki a fogságból - vagy miből is? Ugyanis a Focus német magazin értesülései szerint Osthoff röviddel szabadulása után a német követségen zuhanyt vett, s a ruházatát átvizsgáló követségi alkalmazottak több ezer dollárt találtak nála, melyek sorszáma egyezett az emberrablóknak kifizetett pénzével.
Nos, érdekes. Viszont ez egyben azt is jelentené, hogy a német kormány, minden ellenkező, hivatalos tagadás ellenére, tényleg váltságdíjat fizetett a hölgyért.
(Mellékszál: még több eurót a terrornak, John Rosenthal cikke az emberrablás-üzletágról.)
Ha ez igaz, az roppant kínos dolog lenne, mind Osthoff, mind a német kormány számára, hiszen egyrészt megfejték a német adófizetőket, másrészt a semmiért engedtek el egy gyilkosságért és más bűncselekményekért jogerősen elítélt arab terroristát. Bravo...

Egy remek elemzés a Belmont Clubról: a bőrönd méretű atomfegyverek problematikájáról. Érdekes a konklúzió: sokkal nagyobb problémákat okozhat a fegyvert előállító országnak ezen "piszkos atombombák" terroristákhoz juttatása, mint a kiszemelt célpontoknak.

Az Irakban harcoló különböző felkelő- és terrorcsapatok nem kevéssé bonyolult viszonyrendszeréről értekezik Bill Roggio. Nem úgy van az ám, hogy az egyes csoportok vállt vállnak vetve lőnek mindenre, ami nem hazai...

Most éppen Thomas Holsinger gondolkodott el a windsofchange.net-en Irán esetlegges megtámadásával kapcsolatban. Véleménye szerint nincs más megoldás, mint egy megelőző csapás. Nos, meglátjuk - nem is sokára, azt hiszem.
Shaul Mofaz izraeli védelmi miniszter mindenesetre azt közölte: nem tűrik el, hogy Irán atomhatalommá nője ki magát. Ha kell, egyedül is megoldják a helyzetet. A stratégiai kérdésekkel foglalkozó, évi Herzliya Conference-t megnyitva kifejezetten Mahmoud Ahmadinejádnak, földijének (mindketten azonos városban születtek) címezve jelezte Izrael elszántságát az ögyben.

Egy is lazítás a végére:

Meglehetősen egyenlőtlen küzdelem lehetett annak a dhow-nak és a USS Winston S. Churchill (DDG-81) irányított rakétával felszerelt rombolónak versenyfutása. Azt mondjuk nem annyira értem, hogy a gyanús hajó miben reménykedett...

Végül egy kiváló képekkel dolgozó blog: Fire and Ice, egyenesen Irakból. Fel is rakom majd a kedvenc linkek közé...

2 Comments:

Anonymous T. úr said...

My Dear Trau.csacs!

Az aktatáska méretű atombombák legnagyobb baja nem a kontroll, hanem az előállításuk. Lényegesen több tudás, tőke, ipari háttér stb. kell hozzá, mint egy eccerű uránbombához. Az a technológia, ami Indiának, Pakisztánnak, Észak-Koreának (talán) és Iránnak van, az jó a pár tonna súlyú, pár tíz kilotonnás bombákhoz. Az USA eljutott a pár tíz kilós, pár száz tonnás bombákig:

The W-54 nuclear package is certainly light enough by itself to be used in a "suitcase bomb" but the closest equivalent to such a device that US has ever deployed was a man-carried version called the Mk-54 SADM (Small Atomic Demolition Munition). This used a version of the W-54, but the whole package was much larger and heavier. It was a cylinder 40 cm by 60 cm, and weighed 68 kg (the actual warhead portion weighed only 27 kg). Although the Mk-54 SADM has itself been called a "suitcase bomb" it is more like a "steamer trunk" bomb, especially considering its weight.

http://nuclearweaponarchive.org/News/TerroristBombIntro.html

Furgon méretű atombomba mindenesetre egyszerűen létrehozható, lényegesen pontosabb, mint egy akármilyen scud-alapú rakéta, és a hatótávolsága is lényegesen nagyobb lehet. Azok igazán ijesztő dolgok, de aránylag egyszerű védekezni ellenük.

10:23 de.

 
Blogger Trau said...

Napsugarast!

Az altalam is ajanlott cikkek nem a technologiaval foglalkoztak, lassuk meg. Ugy is mondhatnok: feltetelezik, hogy vannak/lesznek es e feltetelezessel elve koncentralnak a disztribucio problemajara.

A furgon persze teherbirobb es azert en is tudom, hogy mukodokepes atomfegyvert tranzitalni egyik orszagbol a masikba nem egyszeru dolog: foleg ha pl. az USA-ba akarod bevinni. Gyanitom, nem lehetetlen, de nem egyszeru.

Trau

11:23 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home