Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

csütörtök, január 12, 2006

Angela Merkel új vizekre evez

Kifejezetten érdekes interjút adott Angela Merkel német kancellár a Spiegel német magazinnak. Az online elérhető, angol nyelvű változatot átolvasva több fontos dolog is észrevehető.

A cím természetesen az EU-ban vörös zászlónak számító Guantanamoval kapcsolatos, de ez szerintem szimpla szerkesztői fogás.
Az első ilyen a kínzásokkal kicsikart információk, vallomások felhasználása. A riporteri kérdésre, mely szerint az ilyen eredetű információkat (Wolfgang Schäuble német belügyminiszter „igen” válaszára utalva) szükséges-e felhasználni, érdekes válasz született.
A kancellárasszony ugyanis „a bűnügyi eljárásban nem” választ adta. Fordítom: a bíróságon természetesen nem lehet felhasználni, de a titkosszolgálatok, a terroristákra történő vadászat során nyugodt lélekkel dolgozhat vele. Merkel pontosan ezt jelzi: „mindent, ami elérhető, fel kell használni a fenyegetés elhárítására”. Kijelenti, hogy a más titkosszolgálatoktól származó, nem biztosan azonosítható forrású információkat is kötelező felhasználni. Ezt hívják úgy, hogy a való világban élni.
A jelenlegi EU-ban ezt nyíltan felvállalni és nem a suba alatt csinálni, mint a többi EU-tag, meglehetősen karakán kiállásnak minősül szerintem. Emlékezzünk csak vissza a CIA-repülések körüli mizériára és a szépen, csendesen kiderülő dolgokra, melyek szerint az ilyen módon transzferált foglyoktól szerzett vallomásokat az európai kormányok köszönettel fogadták és használták fel...

Gyönyörű szépen kerüli meg Merkel a válaszadást egy meglehetősen érzékeny kérdésnél. A riporter megkérdezi: a fentebb említett elhárítás miatt elküdlhetőek-e német tisztek a guantanamoi táborba, kihallgatást végrehajtani?
A válasz: „egy, a guantanamoihoz hasonló intézmény hosszú távon nem létezhet és nem is szabad, hogy létezzen. Meg kell találni azokat a különböző módokat, ahogy a foglyokat kezelni lehet. Amennyire én tudom, ez nem kétség tárgya.”
Aki ebből egy egyértelmű „igen”-t vagy „nem”-et ki tud hámozni, az jelentkezzen egy csokiért nálam.
Amúgy a kancellárasszony, amellett, hogy a kérdést zseniálisan kikerülte //az újságíró kollega meg egy tök, hogy nem kérdezett vissza...//, egy nagyon fontos dologra világított rá. A jelenlegi nemzetközi jogi szabályozás nemes egyszerűséggel elavult, életképtelen, a jelenlegi biztonságpolitikai körülmények között alig-alig vagy egyáltalán nem alkalmazható. El lehet olvasni a Genfi Egyezményt: nincs bennük szó terroristák kezeléséről. Akkor még „a régi szép idők” fújtak: országok, államok álltak egymással szemben és még a partizánoknak és az ellenállóknak is volt megkülönböztető jelzése (vörös csillag, francia kokárda).
Az Al-Kaida, a Hamasz és más terroristák már nem suvaszthatóak bele a régi, sok évtizeddel ezelőtti geopolitikai és biztonságpolitikai keretek közé.

Talán ha az ENSZ mondjuk... Na jó, ez csak vicc volt. Képzeljük el, amint mondjuk Irán vagy Szíria segíti kialakítani a „terrorista” definícióját...
//Az ENSZ hivatalos dokumentumai az ügyben.//

Az egyik legizgalmasabb rész csak most következik: a német-amerikai viszony. Ezt elsőként a „kapcsolatok” szóval nevezi meg Merkel, majd az újságíró kötözködésére (ti. A múltban ezt „barátságnak” hívták), a kancellárasszony kifakad, joggal nevezve szőrszálhasogatásnak a dolgot és kifejezett szándékát nyilvánítja a két ország közötti viszony javítására. Ellenben!

Ellenben!

Ellenben bizony, mert itt lapul az eb hantja. Az újságíró kérdez: szintén a barátság szót alkalmazná az orosz-német viszonyra? Merkel válasza: ez inkább stratégiai partnerség.
Ez a diplomácia nyelvén egy nagyon erőteljes üzenet. Hol van már a Schröder-Putyin féle egymás kebelére borulás? Pláne a következő mondatot figyelembe véve, ahol a kancellárasszony kijelenti: nincs annyi közös érték a két ország között, mint az Egyesült Államok és Németország között.
Hát, ez minimum egy erős hangsúlyeltolódásnak minősül, feltéve, hogy a német külpolitika egésze is követi Merkel irányvonalát. A német sajtóról ilyen illúzióim nincsenek...
Nagyon érdekes bekezdés, szavamra, hiszen egy új Ostpolitik kezdetét is jelentheti, bár ez azért erősen túlzásnak minősül ebben a pillanatban. Ami biztos, az annyi, hogy Németország legfelsőbb vezetése immár nem tekinti a legfontosabb célnak a mindenek fölött álló német-orosz kapcsolat lehető legszorosabbra fűzését – mindezt megfűszerezve a markánsa Amerika-ellenes kül- és belpolitikával.
A szelek már más irányból kezdenek fújni.

A képet még tovább színesíti, hogy Schröder „hibátlan demokratának” nevezte anno Putyint – ami azért még egy kancellártól is erős. Merkel ezzel ellentétben több, Oroszországgal //és persze vezetőjével// kapcsolatban aggasztó területet jelöl meg, például a nem kormányzati, független szervezetek működését szabályozó //gyakorlatilag lehetetlenné tévő// elleni törvényt.

Fontos interjú volt.