Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, január 30, 2006

Repülős hírek, #58

Nah azért vissza a gyökerekhez: a politikusok döntéseit úgyis a légierő közvetíti, vagy mi a szösz... :)

Nem mindenki örül az enyhe télnek: az Amerikai Tengerészgyalogság őrnagya, Frank Conway és legénysége biztosan nem. Az őrnagy a Tengerészgyalogság MV-22 Osprey billenőrotoros gépét érkezett tesztelni Grand Forks-ba. A tesztelés célja az lett volna, hogy megbizonyosodjanak: a gép a hideg (mínusz 30-40 fokos) időben is bevethető. A környéken azonban nem várt módon enyhe időjárás uralkodik: alig néhány foknyi mínusz.
A tesztek során a gépek szárnyának mozgatását, a jégtelenítést és a normál földi hajtóművezést végezték volna el. Mivel az enyhe időjárás ezt gyakorlatilag megakadályozta, valószínűleg jövő télen Jacksonville-ből egy újabb gépnek és személyzetének kell még visszatérnie.

Nem boldog Nagy-Britannia, hiszen India Yangonnak (azaz Burmának) adná el a brit forrásból származó BN-2 Islander repülőgépeit, melyek a haditengerészet kötelékében repültek.
Az Indiai Haditengerészet vezetői most attól tartanak, hogy a brit rosszallás kihathat a z éppen aktuális vásárlásokra is, így a helikopter-alkatrészek és a már letárgyalt 10 használt ex-Royal Navy Sea Harrier vásárlására is.
Az indiai fél, bár tart a retorzióktól, nem egészen érti az ügyet, hiszen a 20 évvel ezelőtt a Britten-Normannal aláírt szerződésben nem volt az amerikai vagy az amerikai elemeket tartalmazó repülőgépek esetén megszokott továbbértékesítési kötelmekről. A gépeket Yangon tengerészeti felderítésre és légi mentőautónak használná.

A jelek szerint kissé nagyot mondott Jose Bono spanyol hadügyminiszter, mikor kijelentette: minden további gond nélkül kipakolhatóak az amerikai alkatrészek (köztük a teljes avionikai rendszer és a Pratt & Whitney Canada PW127G, illetve General Electric CT7 hajtóművek) azokból az EADS CASA C-295 és C-235 típusú repülőgépekből, melyet egy 590 millió dolláros, 2005. novemberi üzlet keretein belül vásárolt volna meg Venezuela. Az amerikai hatóságok viszont nem engedélyezték a gépek eladását, ehhez szerződés szerint joguk van a beépített amerikai rendszerek miatt. Az amerikai kormány az üzlet megkötése előtt többször is jelezte fenntartásait, illetve a várható vétót, tehát spanyolok nem egy váratlan pofonba szaladtak bele.
A jelek szerint újra kell gondolnia a spanyoloknak a 10 C-295 szállító és a 2 CN-235 haditengerészeti felderítőgép üzletét: kérdés, hogy a hosszadalmas helyettesítés (ne felejtsük el, a repülőgép legfontosabb rendszereiről van szó! Ezek helyettesítése, átalakítása, „EU-sítása” hosszadalmas fejlesztéseket és berepüléseket igényelne...) vagy a kártalanítással egybekötött szerződésbontás a megoldás.

Hamarosan megérkezik az első, Hawaii-szigetekre áthelyezett C-17 Globemaster III-as. A 202 millió dolláros, „Spirit of Hawaii Ke Aloha” nevet viselő stratégiai szállítógép a Tengerészgyalogság Hawaii Bázisára Kaneohe Bay-be, méghozzá a tervek szerint február 7-én. A gépet a Hickam Légibázis szakemberei másnap veszik át hivatalosan.
A később beérkezőkkel együtt összesen nyolc géppel szerelik fel az első, nem a kontinentális USA területén működő egységet, mely vegyesen a Légierő és a Légi Nemzeti Gárda katonáiból áll majd. A gépekhez egyenként öt teljes személyzetet rendelnek: a nyolc főből három a Légierőtől, míg a maradék öt a Nemzeti Gárdától érkezik majd. A földi kiszolgáló személyzet is hasonlóan vegyes lesz.
A gépek érkezése előtt 190 millió dolláros építkezést végeztek el Hickam-ben. Az „aktív” rész lesz a 535. Szállító Repülőszázad, míg a gárdisták alkotják majd a Hawaii Légi Nemzeti Gárda 204. Szállító repülőszázadát.
A szóban forgó repülőgép egyébként a 146. C-17-es.

Az Amerikai Haditengerészet hamar átlépett a Hadsereggel közös, a Lockheed Martin által kialakított Aerial Common Sensor projekt halála fölött. A tengerészek január 24-én már nyilvánosságra is hozták.
A Boeing lelkesen válaszolt is: az öregecske EP-3E-t felváltandó a P-8A Multimission Maritime Aircraft (a jól ismert B-737-800-as párosítása a 737-900 változat hosszabb szárnyával) sárkányára alapozott ajánlattal jelentkeztek. A Boeing nem győzi hangsúlyozni, hogy egy élő gyártósorral, bevált nyílt elektronikus architektúrával és egy olyan kabinbelsővel rendelkezik (éppen a MMA-projekt miatt), mely gyorsan átalakítható bármilyen kívánt felderítési feladatkörre. A P-8A MMA várhatóan 2009-ben repül majd először és 2013-ban állhat fel az első század. A gép gyártása pont akkor fejeződne be, amikorra aktuálissá válna az EP-3E-k leselejtezése, így a gyártósor szabad lenne.
Ami azért ennél többet számít: a gép mérete. A nagyobb méret lehetővé teszi, hogy az egyes antennák messzebb kerüljenek egymástól, így a jelrögzítés és a sugárzó eszközök helyének megállapítása pontosabbá válik. A hosszabb géptörzzsel, így antennákkal lehetővé válik az alacsonyabb frekvenciájú jelek befogása is. A géptörzsbe gond nélkül elhelyezhető a megfelelő műholdas adatközlő rendszer is, így a valós idejű adatátvitel is megoldható (a sokat emlegetett hálózatközpontú hadviselés legnagyobb dicsőségére).
Bár a Boeing prezentációjában nem szerepelt, de szakértők szerint elvárás lesz az aktív elektronikusan fázisvezérelt radar (AESA), a hálózatcentrikus együttműködést biztosító célkereső rendszer (NCCT) és a Suter-program rendszerei is. A gép magyarul egyszerre lesz képes precízen bemérni és azonosítani az ellenséges jelforrásokat az NCCT-rendszerrel, elektronikusan zavarni az AESA-radarral és az ellenséges kommunikációs rendszerekben szaglászni a megfelelő algoritmusokkal //sirály, lépj be a Haditengerészetbe, hackelj repülőgépről...//.
A Boeing a fedélzeti rendszerek kialakításában a Smiths, az elektrooptikai és infravörös felderítő eszközök, elektronikus jelfogó rendszerek, adatátviteli kapcsolatok és önvédelmi rendszerek területén a Northrop Grumman partnerségére támaszkodik. A Raytheon szállítja az APS-137-es többfunkciós, hagyományos radarrendszert és több, nem részletezett rendszert is.
A gépen a Boeing szerint az MMA 8 fős legénységéhez képest jelentősen többen, 14-en dolgoznának. Ha ez sem elég, a kívánalmaknak megfelelően akár 24-25 főt is el tudnak helyezni, zsúfoltság nélkül..
A gépről természetesen lekerül a szonárbólya-rendszer, és a fegyvertér, míg az első fegyvertér helyére további antennák és elektronikus rendszerek kerülnek. Az MMA közel 6 tonna fegyvert hordozhat: ebbe a tömegbe számos elektronikus rendszer fér bele...
A négy szárny alatti fegyvertartó pilonra zavarófeladatokat ellátó robotgépeket helyeznek el, melyekkel a távoli zavarás oldható meg anélkül, hogy a bálna méretű gépnek az ellenséghez veszélyes közelségbe kellene repülnie.
A Boeing nem marad vetélytársak nélkül: a Raytheon például Nagy-Britanniának már kifejlesztette az ASTOR földi célokat megfigyelő és felderítő rendszerét a Bombardier Global Express repülőgépre építve. A rendszer akár átalakítható a Haditengerészet igényeinek megfelelőre is.
A Northrop Grumman a Gulfstream-re alapozva készített elektronikai felderítőgépet Izrael számára.

Ha már Boeing, essen szó a tankergépekről is. A már régóta esedékes döntés előtt elemzők azt latolgatták, hogy vajon melyik repülőgép lehet az alapja a győztes ajánlatnak.
Az új gépeknek még az Eisenhower-elnökségből származó több mint 400 darab KC-135 Stratotankert kell leváltania. Két ével ezelőtt már biztos befutónak látszott a Boeing a 100 gépes KC-767-es flottával. Egy vesztegetési botrány, két Boeing-vezető a börtönben, tankerek sehol. A botrány kitörése után a programot félrerakták és a Rand tanácsadócéget kérték fel a megfelelő típus kiválasztását segítő tanulmány és elemzés elkészítésére. Az anyag el is készült, de soha nem került nyilvánosságra. Néhány tipp azonban állítólag napvilágra került: például hogy az EADS is valószínűleg benevezhet a KC-30-as típussal, illetve nem valószínű, hogy ismét a 767-es lesz a nyerő ötlet a Boeing részéről. Állítólag, bár jó, de már túl öreg repülőgép.
A Szenátusban még többen ellenzik, hogy a Pentagon KC-30-as tankereket vásároljon, melyet az EADS a Northrop Gruman segítségével az Airbus A-330-as típusból alakítana ki. A Kongresszus már elvetette a „vásárolj hazait”-törvényt, mely gyakorlatilag megakadályozta volna, hogy a Légierő tenderén az Airbus esetleg győzhessen. A szenátorok szerint ameddig az Airbus suba alatt állami támogatásokat kap az európai kormányoktól //amit a cég persze gondosan tagad, illetve az amerikai kormányt vádolja a Boeing támogatásával, de ez egy másik tészta...//, nem lesz képes eredményeket elérni a tankertenderen.
Más hírek szerint a Légierő nagyobb gépet akar, mint a 767-es. Akkorát, mely alkalmas egyben személy- vagy teherszállításra is //mint a KC-10 Extender//, miközben tankerként is működik. Ez viszont jó hír lehet a Boeingnek: eljöhet a 777-es ideje. A gép szakértők egy része szerint többre képes, mint az Airbus bármilyen szóba jöhető ajánlata.
Vannak viszont olyan híresztelések is, mely szerint a Légierő éppenséggel kisebb gépet is akar a rövidebb hatótávolságú légiutántöltési feladatokhoz: a Boeing
B-737 vagy az Airbus A-320-as jöhetne szóba. //Tisztára mint egy magyar közbeszerzés...//.

Hamasziáda, Part Drei

Hamasziada, Part Drei

A Hamasz vezetője, Mahmoud al-Zahar benyújtotta a kívánságlistát: a tételek tetemesek, a felkínált viszonzás ellenben feltűnően csekélyke. De lássuk csak.
Szóval a kívánságok:
- Visszavonulás az 1967-es határokig (azaz a gázai övezet és Ciszjordánia teljes kiürítése;
- Izrael engedjen el minden palesztin foglyot;
- Az izraeli agresszió azonnali befejezése;
- Földrajzi kapcsolat Gáza és a nyugati part között (azaz ellenőrzés nélküli forgalom biztosítása);
- Ezzel egy időben a független palesztinállam kikiáltása;
- Majd 1-15 év türelmi időszak.
Speciel a palesztin amnesztia a gyilkosságokért elítélt köztörvényesekre és a terrorcselekmények miatt bebörtönzöttekre is igaz lenne.
Megjegyzendő mellesleg, hogy a követelt szárazföldi kapcsolat az izraeli Negev-sivatag egy részének átadása lenne, önként és dalolva.
Nos, de mit is kínálnak ezért?
- Hosszútávú tűzszünetet vagy békét.
Szóval ennyit. Semmi Izrael-elismerés, vagy az eltörlést követelő charták kidobása, netalántán lefegyverkezés. Egye penész, ha teljesítik minden követelését, a Hamasz hajlandó lesz _elgondolkodni_ az esetleges normalizálódásról.
Nincs az az épelméjű izraeli politikus, aki ebbe belemegy. És nincs az az európai vagy amerikai politikus, aki a felkínált alkut képes lenne lepasszírozni a zsidó állam torkán. Per momentán derekas patthelyzet.
Azt hiszem, a Hamasz egy kicsit elmérte a helyzetet. Amit kívánnak, az gyakorlatilag az azonnali visszavonulás és a megadás. Ezt így ebben a formában lehet, hogy belföldre címezték, de hogy nem működhet, az egészen biztos.

Érdekesen alakul a pénzügyi finanszírozás is: körülbelül egymilliárd dollárnyi segélyről van szó, az izraeli pénzek nélkül. Több mint a fele az európai országoktól érkezik, a maradékot a nemzetközi szervezetek, arab és ázsiai országok, illetve az Egyesült Államok (tavaly 70 millió dollárt kapott a Palesztin Hatóság direkt finanszírozással). Az USA 225 millió dollárt költött humanitárius célokra az USAID-on keresztül, illetve 88 millió dollárt utalt át a menekültek ellátására.
Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter viszont most kizárt mindenfajta amerikai pénzügyi segítséget. Ez nem meglepő.
Minthogy az sem, hogy jó fhanszia bahátaink máris feltalálták a spanyolviaszt. Az EU számára érthető módon igen nagy fejtörést okoz a fennálló helyzet, hiszen úgy kéne jóságos és megértő nagybácsit játszani, hogy a támogatást speciel egy terrorszervezet kapná. Nos, a külügyminiszterek elméletileg ma döntik el, hogy hogyan tovább, de egy briliáns megoldés máris akad. Gerard Araud, az izraeli francia nagykövet szerint a dolog egyszerű: közvetítőkön keresztül kell a pénzt az új Palesztin Hatóságoknak adni.
Fordítom: mi, derék európai jómunkásemberek a nem kormányzati szerveket támogattuk. Hogy ők utána ezt a pénzt speciel hova és kinek adják tovább, az már nem a mi dolgunk.
Most őszintén: komolyan azt gondolja a derék francia diplomata, hogy a Hamasz nem fogja ellenőrizni és saját céljaira használni a palesztin területekre érkező pénzeket? Azért ez a „mossuk kezeinket”-forgatókönyv nem kicsit átlátszó, jegyzem meg halkan.
Araud emellett persze sietett leszögezni: bár a Hamasz tényleg terrorszervezet, és mint ilyen, az EU számára nem tárgyalóképes partner, de ne rohanjunk, várjuk meg az új kormány felállását, hiszen nem tudni, „milyen karaktere” (sic!) lesz annak. Segítsek a találgatásban?
Jah és természetesen lesz kompromisszum is az érzékeny kérdésre. Jaja, a kompromisszum, az egy fontos dolog. 1938-ban is volt.
De lehet, hogy a dolog másképp is megoldódik: csupán törölni kell a Hamaszt az EU terrorlistájáról és máris minden okés. Pontosan ezt javasolja a konzervatív EU-képviselő, Edward McMillan-Scott. Véleménye szerint a Hamasz 2005. februárja óta betartja a tűzszünetet(???), emellett az EU köteles figyelembe venni, hogy egy megválasztott iszlám gyökerű erő, mely hatalomra került. És mivel a Hezbollah sincs rajta, ezért íziben vegyék le a Hamaszt is. Szerintem meg rakják mellé a Hezbollahot, ez még jobb megoldás.
Jegyzem meg halkan a derék honatyának: a terrorizmus nem a listáktól függ.

A Hamaszról egy remek elemzést készített dr. Whalid Pares a The Counterterrorism Blogon. Történelmi visszatekintés included!

The Invisible Material Case, avagy "Nálunk nem végeznek rólunk"

T.D. kollegám már régebben megígért összefoglalóját van szerencsém prezentálni a Kedves Olvasóknak. A Báróczi Sándortól vett idézettel címzett mű szerintem igencsak korrekt összefoglaló, egyben elgondolkodtató irat.

Íme:


Az európai kultúra egyik legnagyobb kihívása emberemlékezet óta a négy évszak, és az évszakok váltakozásából adódó problémákra adandó válaszok. Az évszak váltakozásából eredő kérdésekre adott válaszok alapjait képezték a természet- és társadalomtudományok kialakulásának. Ezen válaszok megadásában óriási előrelépést jelentett a természeti adottságok és kincsek felfedezése és az emberiség szolgálatába állítása. Tulajdonképpen olyan ez, mintha valakit saját eszköztárával és erejével győznénk le. Európában a fagyos téli időszak beköszönte az emberiség kezdetén is megoldandó feladatot jelentett, és ez mit sem változva jelent ma is. Sajnos a fejlett európai civilizáció és gazdaságának egyik legnagyobb problémája, hogy nincs energia termelő képessége, legalább is nem az anyaföldből eredő nyersanyagokat tekintve. Ezért a fejlett nyugati kultúra a megoldást keresi még ma is. Az elsődleges nemzeti államok viszont nem a kiszolgáltatottság megoldásába menekülnek. 2005 decemberében beköszönő tél Európába a legfagyosabb hangulatban érkezett. A kiszolgáltatott európai gazdaságot fenyegető hírek érkeztek Moszkvából, miszerint az Ukrajna területén áthaladó gázvezetékeken keresztül szállított nemzetközi kereskedelmi szerződésekben rögzített gáz mennyisége kevesebb a végfelhasználók által kifizetett, és a szerződésben rögzített mennyiségnél. Mindazonáltal az Orosz fél a jövőbeni szerződések árát a világpiaci árhoz rögzítené, ami a világgazdaság sajátosságait, és a 15 évvel ezelőtti változásokat figyelembe véve nem is tűnik furának. Európa megijedt és nem is oktalanul. 1998-ban Putyin elnök fizetés képtelenséget jelentett mind a londoni, mind a párizsi klub által jegyzett értékpapírokra, ami az egész világ értékpapír piacaira jelentősen kihatott az értékük többszörösét elveszítve. Tette ezt mindazért, mert az Orosz költségvetés az akkori alacsony olaj és energia árak mellett jelentős hiánnyal küszködött, ami alapján nem tudta teljesíteni kötelezettségeit a nemzetközi hitelpiacon. Ez az Egyesült Államok (USA) által, még a hetvenes években meghirdetett Szovjetunióval (CCCP) szembeni a világhatalomért folytatott versenynek az utolsó ökölcsapásaként értelmezhető. Az USA sikere abban rejlett, hogy mind a világgazdaságban, mind a hadászatban bekövetkezett változásokat sokkal gyorsabb ütemben volt képes a lakosságra áthárítani, és a polgári életbe bevezetni. Ennek a hatékonyságnak az eredménye volt a szocialista és kommunista rezsimek bukása. Ennek következtében, ezen nemzeteknek kénytelen kelletlen nyíltan részt kellett vállalni a világgazdaság és a világpolitika színpadán, mely színpadon egészen más szabályok szerint élik vagy éltetik a polgárok élet(ét)üket, mint zárt határok között. Egészen más egy ketrecbe zárt állat percepciója a világról, mind szabadon élő társainak. Főleg, ha még ketrecbe is születik. A láthatatlan társadalmi szerződés, ami egy nemzet polgárai között létrejön, ezt ma felülírandó globális társadalmi szerződésé kell alakítani, amelynek egy magasabb dimenzióbeli szabályoknak kell megfelelnie. Itt a gondolkodás kiterjesztéséről kell hogy szó legyen, és kulturálisan, politikailag, gazdaságilag egy fejletettebb hatás mechanizmusnak kell működtetnie. A globális szabályok bevezetését kell hogy szorgalmazza, amely a teljes emberi dimenziókat a mindenlátó szem szélesebb látókörébe kell hogy emelje. Ezért persze a világ feletti uralom érdekében születő döntéseket kell minden ügy előterébe helyezni. A világ uralma pedig nem egyszemélyes trón, hanem kezdettől fogva kompromisszumos megállapodások sokasága. Ezeket a kompromisszumokat és bennük rejlő döntéseket nem hozhatja meg mindenki, hanem a kiszolgáltatottság erejénél fogva a világ szükségleteinek figyelembe vételével fontos tényezőkkel rendelkezők hozhatják meg. Aki betölti a világ vezető szerepkörét, az nem uralkodhat diktatórikusan, mert a világban az egymásra utaltság győzedelmeskedik mindenek felett. Ezért is teremtődött az ember valami fajta mutáció következtében kétneműnek.(?) ”Hosszútávon mindannyian meghalunk.”1
Az európai gázszállításokat érintő vita, amely decemberben robbant ki és mindenidők egyik legnagyobb konfliktusát előidézhető kérdés, mindenidők egyik leggyorsabban lezárult nemzetközi vitájává fajult. Az Európa számára is fontos orosz-ukrán gázvita megoldódott. A nyilvánosságra hozott és az aggódó európai polgárok számára is érthető adatok alapján egy bonyolult öt évre szóló megállapodással ért véget. A megállapodás lényege, hogy a Gazprombank2 és Raiffeisen Bank3 által 50-50%-ban birtokolt RosUkrenergonak (RUE) keresztelt társaságnak adja el az orosz fél a gázt 230 usd/1000 köbméter áron. A RUE adja a földgázt tovább Ukrajnának 95 usd/1000 köbméter áron. A megegyezés kiterjed a szállításra is. Ukrajna területén minden 1000 köbméter gáz 100 km szállításáért 1,6 USD-t fizet nem gázban, hanem készpénzben a Gazprom. Az USA ebben a vitában érdekes módon nem foglalt állást, kivéve azt az egy Condoleesa Rise által tett kijelentést, hogy ha Oroszország részt kíván venni a világgazdaság folyamataiban, akkor be kell tartania annak játékszabályait.
Vajon ez a megállapodás egy vita végét jelenti, vagy talán egy sokkal kiteljesedőbb vita kezdetét? Az nyilvánvalónak látszik, hogy ez a megállapodás Ukrajna ”piacosodását” segíti elő, ami mindenki számára érdek. Jó azok számára akik az ukrajnai privatizációkban részt kívánnak venni, és jó azoknak is akik a privatizáció keretein belül olyan tulajdonhoz jutnak majd, hogy az energetikai transzfereket felügyelni tudják. Ha ezeket az alapvető nyersanyagokat kitermelő és közvetítő cégek,- amely nyersanyagok csővezetékeken keresztül jutnak el a nyugati civilizációba- megbízható tulajdonosok kezébe kerülnek, akkor a láthatatlan társadalmi szerződést felügyelők kiscsoportja nyugodtabban hozhatja meg döntéseit és terjesztheti ki akaratát a vezetettekre.Az időközben elcsendesedett vita közvetlen előzményeként néhány figyelemre méltó dolog azért történt környezetünkben. Németország újraegyesítését követően a német történelemben először női kancellárt választottak az ország élére Angela Merkel személyében. A megválasztott kancellária vezető végzettségét tekintve atomfizikus, amelyet talán nem kellene figyelmen kívül hagyni. Továbbá élharcosa az atom békés felhasználásának, és kijelentette, hogy az atom biztonságos energiaforrás, és békés célokat szolgál. A megválasztását követő külföldi útjait ezen írás nem kívánja elemezni. A leköszönő Gerhard Schröder, aki hivatalát elhagyva egy politikailag sem elhanyagolható beosztásba került, miszerint az északi vezetéket üzemeltető és tulajdonló cég elnöke lesz. Ez az északi vezeték- Lengyelországot nem érintve- köti össze Szentpétervárt érintve a tengeren keresztül a szibériai mezőket Németországgal. Lengyelország a szűnni nem akaró feje felett történő paktumoktól dührohamot kapva, érthetően menekül az USA biztonságot adó keblébe. Nem beszélve azokról a személyekről, akik lengyel származásuk mellett jelentős poziciókat töltöttek be az amerikai politikai életben. Mindeközben Oroszországban felszabadították a Gazprom energiaóriás részvényeit érintő tilalmat, és szabadon adható vehető lett a tőzsdén. Persze csak minimális mértékben, ugyanis a fő részvényes az orosz állam maradt, de figyelemre méltó tulajdonnal rendelkezik egy csoport, amely Putyin elnök befolyása alatt áll. Itt jegyezném meg, hogy Putyin elnök és Oroszország szintén választások előtt áll, amelyen az elnök már nem jelöltetheti magát. Tehát egy ilyen aktív embernek mint az elnök, találnia kellett egy olyan pozíciót, amely felér hanem erősebb az Orosz elnöki széknél. Ez nem lehet más mint a Gazpromot befolyásoló státusz. Az 1998-ban fizetés képtelenséget jelentett Orosz állam, amely akkor valamivel több mint 10 milliárd dollár tartalékkal rendelkezett, az időközben jelentősen megemelkedett nyersanyag áraknak köszönhetően jelenleg több mint 100 milliárd dollár jegybanki tartalékkal bír, és az euró alapú elszámolásra átírt kötvényeket4 tisztességesen törleszti. 2000 májusában Romano Prodi az európai unió akkori elnöke és Gerhard Schröder akkori német kancellár Moszkvába utazott és megállapodott Putyin elnökkel abban, hogy az Oroszországból származó nyersanyagok árát ezentúl nem amerikai dollárban, hanem euróban fizetik, ami persze a közös valuta erősödését is elősegítette, mely a valuta iránti bizalmat nagy mértékben fokozta.5 Ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy az orosz elnök teljesen tönkre tett egy Yukos nevezetű olaj vállalatot6, melynek vezetője hasonló stratégiával bírt az európai szállításokat is figyelembe véve, ugyan úgy mint az elnök és befolyása alatt lévő Gazprom. Ezenkívül a Yukos olajvállalat olyan család befolyását bírta, mint a Rothschild család londoni ága. Az oroszok meg inkább felégetnek mindent, mint sem idegen kezekbe kerüljön.7 Ugye itt nem kell a londoni Cityben működő, úgy nevezett londoni klub méltóságát megemlítenem. A londoni klub jegyzi a kormányok által kibocsátott kötvényeket, melyek a nemzeti költségvetések hiányát hívatott finanszírozni. Ennek a klubnak is mondta 1998-ban Putyin elnök, hogy nem tudnak fizetni. A másik a párizsi klub, amely a nagy értékű kereskedelmi szerződésekre kibocsátott kötvényeket jegyzi, és ugyebár a gáz és olaj kereskedelem szerintem nagy értékűnek minősül. Azt már halkan említem meg, hogy Párizsban él a Rothschild8 család egy másik ága, akik nagy befolyást gyakorolnak a kereskedelmi kötvények piacán. Mindezek mellet Magyarországon megy keresztül a Barátság I. és a Barátság II. vezeték, amin az említett nyersanyagok érkeznek, illetve tranzit országként keresztül mennek Nyugat-Európa felé, amiért Magyarország is tranzit díjat szed a MOL Rt-n keresztül. Talán valóban barátságból van szüksége ránk Európának. A MOL Rt-ben az igazgatóság és a felügyelő bizottság személyeit figyelembe véve és azt, hogy mely Magyarországi banknál vezetnek számlát talán nem vakság ha felhívom a figyelmet Csányi Sándor személyére, aki a Rothschild családdal közösen megvásárolta a Trigránit Rt. részvényeit is. Ha a napokban megrendezett közös horvát-magyar kormányülésre és az azután történt sajtótájékoztatóra9 gondolunk, akkor nem véletlen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök gyors bejelentése az INA10 által felügyelt vezeték magyarországi becsatolására. Így az a tulajdonos, aki a két olajvállalatban, de legalább is a MOL Rt-ben meghatározó tulajdont szerez, az a földközi és az Adriai tengeri olaj kereskedelmet is felügyelni fogja. Emlékeztetőül megemlíteném a földközi tengeren lévő szikla, mely a petrezselyem sziget nevet viseli, milyen konfliktus tárgyát képezte Spanyolország és Marokkó között, melyet végül az USA segített megoldani költségvetése pénzéből. ( ez a sziget fontos stratégiai pont lehet ha a földközi tengeren keresztül megindulnak a szállítások az amerikai földrész felé). Ezen írás nem kíván Törökország helyzetéről, uniós csatlakozásának kérdéseiről és az energia szállításokban való részvételéről és amerikai cégek Törökországra gyakorolt befolyásáról állást foglalni. Nem kívánom Törökország helyzetét az orosz-csecsen háború szemüvegén keresztül látatni. De azt látatni kívánom, hogy Ciprus miért is tölt be olyan fontos szerepet az uniós csatlakozást figyelembe véve. Itt hívom fel a figyelmet, hogy a CCCP célja a második világháború során többek között az is volt, hogy befolyást szerezzen a földközi tengeri kikötők felett, és így talán érthetőbbé válik J. Tito mozgalmának és későbbi uralkodásának képe. Továbbá a balkáni háborúban Oroszország szerepe és segédszállítmányainak célja is csupán barátság volt? Magyarország stratégiáját tekintve mindenféleképpen az említett nemzeti vállalat birtoklásában lenne érdekelt, de legalább is befolyását nem veszítheti el. Azt itt jegyzem meg, hogy szerintem a jövőben a Magyar miniszterelnöki székbe vezető út a MOL Rt-n keresztül vezet, figyelembe véve a fent említetteket is, de legalább is a jövő miniszterelnökei függőségi viszonyban lesznek a MOL Rt-től. Sokan az alternatív11 energia hordozóktól várják a megváltást. Nincs ilyen energia jelenleg. Egyetlen van, ami nem minősül alternatívnak az az atom. De ennek kérdése teljesen átírja az ENSZ12 a NATO13 és a BT14 eddigi szabályrendszerét és új nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet nem beszélve a terrorizmusról. Ezen írás nem kíván ebben a kérdéskörben sem állást foglalni. Ezen területen beszélnünk kellene az USA-EUROPA-IRÁN kérdéskörről is, melyet szintén nem kívánok ezen írásomban tárgyalni. Sajnos Magyarország nem bír olyan gazdasági potenciállal és nem is fog, amely az említett kérdéskörben olyan pozícióba helyezné, melyből az európai nagy politikai és gazdasági döntésekben fontos szerepe lenne. Pedig egy ügyes politikai kör az említett adottságokat úgy tudná kihasználni, ami Mátyás király kora óta nem volt jelen a Magyar bel-és külpolitikában. Moszkvában van egy mondás, mely úgy hangzik: A Magyarok itt hagytak mindent a búzáért és a paprikáért. Ez a szánalmasnak mondható kijelentés, sajnos mély igazságokat is takarhat, ha adottságainkat nem egyeztetjük a lehetőségeinkkel. De talán van olyan felelős és bátor magyar, aki nem csak a ”gyomrával” törődik. Volt a magyar történelemnek ilyen időszaka, éppen ezért hagy zárjam írásomat e kor és minden idők ”legnagyobbikának” mondásával: ”Semmit rólunk nálunk nélkül.”15


Lábjegyzetek:
[1] Keynes a világ folyamatainak és piacainak árfolyamára tett kijelentése.
[2] A Gazprom Orosz állami monopólium által birtokolt beruházási bank.
[3] Ausztriában bejegyzett befektetési bank, amelynek kiterjedt pénzügyi szolgáltatásai vannak közép európában és ukrajnában.
[4] A cári időkből és a Szovjetunió által kibocsátott régi európai devizákban jegyzett értékpapírok, amelyeket 2000-ben konvertáltak euro alapúvá.
[5] Sok európai államban jelentős ellenszenv mutatkozott a nemzeti valutákat lecserélő közös valuta iránt.
[6] Hodorkovszkij orosz olajmágnás (aki a világ akkori egyik leggazdagabb emberének számított) elleni hatósági támadás, mely a mágnás bebörtönzésével és vagyonának elkobzásával végződött, mely egyben vállalatát is a csőd szélére sodorta.
[7] Napóleon oroszországi hadjárat, Moszkva elfoglalása
[8] Nagy múltú és nagy befolyással bíró, Frankfurtból származó bankár család, akik többek között Napoleon hadjáratait is finanszírozták.
[9] Az említett sajtótájékoztató teljes anyaga elérhető a híradó.hu internetes portálon.
[10] A horvát nemzeti olajvállalat, melynek résztulajdonosa a MOL Rt.
[11] lat. el. Vagylagos, kétféle lehetőséget megengedő/felvető
[12] Egyesült Nemzetek Szervezete
[13] Szövetségi haderő
[14] Biztonsági Tanács
[15] Széchenyi István országgyűlési beszédeiből.

vasárnap, január 29, 2006

Hamasziáda, Part Zwei

Hamasziáda, Part Zwei

Kicsit tovább gondolván a dolgokat (és végiglátogatva a fél világ weblapjait), egy-két újabb szempont is előtérbe került.
Például az, hogy a Hamasz-győzelem vajon mekkora részét tették ki a protest-szavazatok. Feltételezhető, hogy a szavazók egy része nem azért „pártolt át” a Hamaszhoz, mert feltétlenül egyetért a terrorszervezet ideológiájával, céljaival és eszközeivel, hanem mert egészen egyszerűen elege volt abból a tehetetlennek látszó, korrupt bandából, amit történetesen Fatahnak és Palesztin Hatóságnak hívnak. Mivel egyetlen alternatíva volt a Fatahhal szemben, sokat nem tudtak gondolkodni a cserén.
Figyelemre méltó az is, hogy a demokratikus választások (most egy pillanatra tekintsünk el a kimenetelek milyenségétől) egyre nagyobb és nagyobb szeletet kapnak a Közel-Kelet politikai életének alakításából. Választások voltak a közelmúltban Irak, Afganisztán és a palesztin területek mellett Libanonban, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában (helyhatósági választások) is.
Kérdés, hogy a palackból kiszabadult dzsinnt meg lehet-e fékezni, azaz a demokrácia helyi változatának ízét megkóstoló helyi választópolgárok (és itt vegyük figyelembe, hogy döntő többségük fiatal) később hajlandóak lesznek-e a már elért szabadságfokból visszaadni, ha a helyi kormánynak nem tetsző dolog történik a választásokon. Mint ugye egészen élő példa van rá, a választásoknak lehet olyan kimenete, melyet az USA nem szeretne, hiába ő nyomja a demokrácia-vonalat a legjobban. Sokat tenni azonban még az Államok sem tud: maximum elzárni a pénzcsapot. A választók akaratát azonban még neki is tisztelnie kell, legalábbis a felszínen. Aztán hogy milyen diplomáciai és/vagy fedett műveletekkel próbálja majd meg a Hamaszt ellehetetleníteni, az már megenn egy másik tészta. Talán ideje lenne kicsit átgondolni azt az egyszerű tapasztalatot, hogy kellő mértékű hátország-építés nélkül a választás nem jelent azonnali és okvetlen, a nyugati értelemben vett demokratikus átmenetet.
Egyes tapasztalatok szerint a hatalomra kerülés okozhat „lecsillapodást” is, azaz a radikális szervezet idővel mérsékeltebb irányvonalat követő mozgalommá alakulhat át. Gyakorlatilag a választásokkal kapcsolatban megszólalók jelentős része is ebben reménykedik: erre azért nem raknám fel a jövő heti fizetésemet.
Érdekes kérdés: ha a Hamasz egyáltalán bármiféle „mérséklés” felé veszi az útját, miképp alakulnak majd a belső viszonyok? Szerintem a keményvonalas bombahívők nem biztos, hogy jó néven vennék a mérsékeltebb elemek megjelenését vagy nota bene megerősödését a mozgalmon belül. Lehetséges, hogy egy IRA vs. Igazi IRA vagy GIA-FIA (ez utóbbi Algériában történt) féle kettészakadás következhet be?
Az biztosnak látszik, hogy a palesztin lakosság által igen erősen elvárt fejlődést, a mindennapi megélhetés biztosítását fegyveres terrorcselekményekkel biztosítani nem lehet. Ahhoz, hogy bármilyen apró előrelépés történjen a palesztin gazdaságban, nyugalom kellene és rendeződő kapcsolatok. Ez viszont, mint már jeleztem, a keményvonalas Hamasz-tagok és vezetők számára elképzelhetetlen.
Életveszélyes játékot űzne az ENSZ: az eszem megáll, de komolyan. Alvaro de Soto-t, a világszervezet közel-keleti megbízottját idézném: „a kormányban részt vevőket //értsd: a kormányt alakító Hamasz// azután ítéljük meg, hogy mit tesznek, ne azután, amit régebben kijelentettek.” Kedves de Soto, akadna egy apró probléma: a Hamasz nem csak beszélt Izrael megsemmisítéséről, hanem a saját eszközeivel igyekszik mindent el is követni. Ez konkrétan több száz izraeli polgári áldozatot követelő merényleteket jelentett, melyekért vállalta is a felelősséget, meglehetősen büszkén. HA az ENSZ ezt komolyan gondolja, az nagyon súlyos morális problémákat jelent a világszervezeten belül, nem is beszélve arról, hogy kvázi tiszta lapot adna minden terrorszervezetnek, aki a hatalomra kerül. Ebből pedig egyenesen következik: ha terrorral eléred azt, hogy az adott országban kormányra kerüljél, akkor az ENSZ természetesen úgy tekint rád, mint egy vidéki dalárdakörből kialakult kormánypártra. Ha hatalomra kerülsz, mindegy, milyen úton érkeztél oda. Életveszélyes.
Jonathan Steele a Guardian hasábjain arról értekezik, hogy itt az ideje az önálló, független EU-külpolitika bizonyítására. Szerinte erre az lenne a legjobb módszer, ha a civilizált világal ellentétben továbbra is zökkenőmentesen ömlesztené az EU a segélyeket, dacára a Hamasz kormányalakításának. Véleménye szerint a Hamasz győzelme hosszú idő óta a legjobb dolog a Közel-Keleten. Mint hozzáteszi, Európának nem kellene fennakadnia az olyan csacskaságokon, mint a fegyveres ellenállás. Szerinte a terroristák nagy távolságból kilövése morálisan és minden más szempontból is ugyanolyan, mintha egy iskoláskölykökkel teli buszt felrobbantanak.
Kapcs. ford.: kit érdekelnek a buszok, diszkók, vendéglők elleni bombatámadások? A lényeg az, hogy végre ellent tud mondani az EU az Egyesült Államoknak.
Nagyon-nagyon érdekes elképzelés. Szerencsére az európai államok vezetői és Javier Solana, az EU külpolitikájának irányítója határozottan másképpen gondolja.
Ehhez kapcolódi Jimmy Carter volt amerikai elnök, a választások tisztaságát felügyelő megfigyelők vezetőjének elképzelése is, aki a Hamasz-vezette Palesztin Hatóság pénzügyi támogatására szólított fel. Ha az EU és az USA le is áll a folyósításokkal, akkor az ENSZ-nek kell átvenni a szerepet. Amint Izrael is elzárja a pénzügyi csapot, havi 28 millió angol fontnyi összeg hiányzik majd a PH számlájáról. Márpedig jövő héten utalni kellene...
Remek lenne: a világszervezett egy elismerten terrorszervezetet támogatna. Azért arra kíváncsi leszek, hogy az ENSZ költségvetésének jelentős részét adó Egyesült Államokkal ezt hogyan nyeleti le Kofi Annan.


A jelek szerint a palesztin belharc már meg is kezdődött: legalábbis erre utal Mahmoud Abbas megelőző lépése, mellyel a palesztin biztonsági szervezetek vezetőinek közölte, hogy a parancsokság továbbra is az ő kezében lesz és nem a Hamasz-kormányéban.
Kérdés persze, hogy ezt a felálló új Palesztin Hatóság miképp gondolja majd. Meg persze az is, hogy lesznek-e újabb biztonsági szervezetek, azaz Abbasnak és a Hamasznak nem lesz-e két teljesen különálló belbiztonsági hálózata?


Más:
Ma kezdte meg közel-keleti körútját Angela Merkel német kancellár. Izrael mellett a jelenlegi tervek szerint a palesztin területre is ellátogat, ahol Mahmoud Abbas-szal találkozna. A Hamasz természetesen jelezte, hogy természetesen ők is találkoznának a kancellárral.
Merkel asszony eddigi megmozdulásai alapján ezt a találkozót nem tartom túl valószínűnek.

szombat, január 28, 2006

Palesztin apróságok

Egy kínos meglepetés

Gyanítom, pontosan ez az a felállás, amit minden érintett fél rémálomszerűen igyekezett (volna) elkerülni. A csillagok jelenlegi állása szerint bezony a Hamasz palesztin terrorszervezet //számomra a Hamasz igenis keményen terrorszervezet, melynek egyes részei szociális hálóként funkcionáló tevékenységet folytatnak. Ez azonban nem változtat a terror módszerein, például az öngyilkos merényleteken. Nettó aljas gyilkosok. Pont. Mint a közismert történetben, a hordó és a kanál esetében: mindegy, egy kanál ürülék van egy hordó borban vagy fordítva, a végeredmény ugyanaz...// alakítja majd a következő palesztin kormányt.
A terroristák ékes csapata ráadásul teljesen tiszta, demokratikus módszerrel került hatalomra: választások útján. Pont úgy, ahogy a nyugati demokráciákban is szokás parlamenti képviselőket választani. Az arab viszonyok között kiemelkedően nyugodt és tiszta választások eredményeképp a Fatah-ot legyőzték, méghozzá nem is kis mértékben, majd a vesztes párt kormánya annak rendje és módja szerint elismerte a vereséget és íziben le is mondott.
A dologgal egyetlen bibi van: a teljesen demokratikus úton egy terrorszervezet nyert kormányzati jogot. És ez először fordul elő azon a környéken. Egy olyan terrorszervezet, mely ráadásul két, közismerten az erőszakbizniszben utazó állam, Irán és Szíria masszív támogatását tudhatja maga mögött: Szíria a pénteki, első hivatalos közleményében máris az „egész világra kiterjedő földrengésként” jellemezte a választások eredményét.

De csavarjunk csak egyet a nézőponton! Jelentsük ki bátran, hogy a Hamasz győzelme bizony igenis jó dolog. Nem, nem őrültem meg teljesen: íme az indokok.
A Hamasz, mint az nem titok, arra számított, hogy az eddigieknél több széket szerezve szorosan a Fatah nyakában fog lihegni. Nota bene: még esetleg egy koalíciós kormányzás is elképzelhető lett volna, de mindenképp a lényeg az lett volna, hogy a Hamasz járhatja a saját, jól megszokott rakétázós-robbantós-lövöldözős útját, szorgalmasan újratermelve a mártírokat //mint eme képviselőnő esetében is, aki a hat fiából hármat „küldött” öngyilkos merényleteket elkövetni//. http://abcnews.go.com/WNT/print?id=1536576 A balhét a hivatalos palesztin kormány vitte volna el, aki ugye bőszen bizonygatta volna saját elszántságát a terror elleni küzdelemben és a megszokott forgatókönyv szerint megint nem csináltak volna semmit. A szoros választási eredménnyel ráadásul alapvetően megkötötték volna a Fatah kezét is, hiszen bármikor felhozható lett volna: ennyi és ennyi palesztin választópolgár nem ért egyet a módszereitekkel, tehát csak óvatosan! Ez az a forgatókönyv, ami a legkényelmesebb helyzetet teremette volna a Hamasz számára.
Viszont most egy nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek: a kormányalakítás után minden terrorcselekmény, mely a Hamasz érdekkörébe tartozó személyek vagy szervezetek követnek el, immár hivatalos palesztin kormányzati támadásokként lesznek elkönyvelhetőek. Azaz a Palesztin Hatóság háborús cselekményeket követ el Izrael állam ellen, akinek teljes jogában áll majd ezeket a megfelelő katonai erővel és módszerekkel megtorolni. Mondjuk olyan ez, mint amikor kicsiny hazánk választásokon győztes pártjának tagjai elkezdenék rakétákkal lőni valamelyik szomszédos állam városát. Minket sem dícsérnének meg.
Ne feledjük, a Hamasz a kormányalakítással belép a „hivatalos” politika világába és az egész palesztin népet, közigazgatást fogja képviselni! Még akkor is, ha nem Hamasz-tagok ülnek a kormányban. Röviden: a Hamasz többé nem bújhat meg a Palesztin Hatóságok háta mögött (vagy éppen a rendőrség kötelékeiben): saját tetteikért most először teljes felelősséget viselnek majd. És azt el nem magyarázhatják senkinek, jegyzem meg halkan, mint a Fatah: hogy nincs elég erejük a szélsőségesek féken tartására. Elismerten a Hamasz rendelkezik a legütőképesebb fegyveres szervezettel a környéken: ha nem a topterroristák, akkor ki lenne képes a fegyverek nyers erejével „rendet” teremteni?
Paradox módon szerintem nyert a Fatah is: ennél remekebb alkalmat, mintsem a mostanit, nehéz elképzelni a saját image újraalkotásához. Most lehet csak igazán menni kulcsolni a nyugat-európai szervezetekhez: a Fatah a Hamaszhoz képest (de csak képest, nem abszolút értelemben!!!) sokkal kedvezőbb véleményt tud magáról kialakíttatni. Elég azt az aprócska tényt említeni, hogy a Fatah, ellentétben a Hamasszal, nem akarja per def elpusztítani a cionista entitást, amit a művelt világ (ellenben a Hamasszal) Izrael álamként ismer el. Lássuk meg, ez egy eléggé erős különbség.
A Hamasz kénytelen lesz nagyon hamarosan színt vallani az oslói békemegállapodásról is: bár a választ nagyjából sejthetjük. Ha viszont a megállapodást immár a hivatalos palesztin kormány rúgja fel, az már megint egy teljesen új helyzetet teremt, mind Izrael, mind a külföld számára.
Főleg úgy, hogy az eddigi jelek szerint a Hamasz egyedül lesz kénytelen kormányozni: a Fatah látványosan és azonnal mondott egyértelmű nemet a koalíciós felkérésre. Majd bolondok lesznek belemenni, és lesüllyedni a Hamasz szintjére, mikor a fentebb már vázolt kiváló alkalom nyílik a Fatah felpolírozására és gumicseréjére... Egyszóval a Fatah teljesen tisztán bizonygathatja a külföld (és ez elsősorban a pénzeket adó országok felé fontos) irányába, hogy ők aztán hajj de nagyon elhatárolódnak és nem értenek egyet, de hát mit lehet tenni, nem mi vagyunk a kormányon... Önmagában ezzel valószínűleg a palesztin belpolitikában nagyon sok jó pontot nem szereznek, de most a kifelé kommunikációról van szó.
A befelé irányuló kommunikációt alapvetően szintén a külföld fogja meghatározni. Két fronton is: egyrészt magával a Palesztin Hatóság, mint a szuverén palesztin népakarat megtestesítőjének elismerésével (azaz a jelenlegi helyzet szerint az el nem ismerésével), másrészt a pénzügyi támogatások megvonásával.

Nézzük step-by-step, ahogy a művelt francia mondja: miképp is alakul legjobb ismeretünk szerint, így szombat kora délután a feni két kérdéskör?
Elismerés: itt éles határvonalat húzhatunk jelenleg. Az arab államok szinte minden megszólalása egyértelműen a Hamasz támogatsáról, azonnali partneri elfogadásáról tanúskodik. Speciel nem volt ennyire lelkes az afgán külügyminiszter, Abdullah Abdullah, aki a felelősségteljes működésre hívta fel a Hamasz figyelmét.
Ehhez képest élesen eltérő (nem meglepő módon) Izrael és az Egyesült Államok viselkedése. Gyakorlatilag jelenlegi helyzetben mindkettő kizárja a terroristákkal történő tárgyalást. Ez az amerikai segélyalapok miatt is érdekes lesz.
Az európai országok egyenlőre a szokásos kivárásos taktikát alkalmazzák: nem is tehetnek mást, hiszen a Hamasz-győzelem igencsak kényelmetlen helyzetbe hozta őket. Több okból is: megpróbálom őket egyenként végigzongorázni. A hiányzó darabokat a Kedves Olvasók ne legyenek restek kommentek formájában hozzátenni!
- Terror-múlt: azt a leginkább palesztinbarát kormány sem tudja letagadtatni vagy elkendőzni, hogy a győztes szervezet alapvetően a fegyveres terror végrehajtására szerveződött. Ilyen szempontból a sokat emlegetett „politikai szárny” csak cukormáz a pokolgépen. A Hamasz eddig egyetlen jelét sem adta, hogy a Fatah-hoz hasonlóan legalább nagyjából és kis jóindulattal elhihető szinten letegye a fegyvert. A választások óta minden lehetséges alkalommal kijelentették, hogy igenis a fegyveres harc az egyetlen módja Izrael legyőzésének és természetesen az eddig képviselt irányvonal a mértékadó továbbra is. Ezt azért demokratikus kormányzásnak eladni még az európai sajtóban is nehéz lesz. Hangsúlyoznám, hogy ez a szombat délutáni állapot: természetesen a helyzet elméletileg később, sok-sok idő múlva változhat. Elméletileg! De hogy ennek miért nem adok perpill sok esélyt, az majd később.
- Irán-ügy: ismeretes, hogy a Hamaszt Irán finoman szólva is erősen támogatta ezidáig is. Ez valószínűleg nem fog változni a közeljövőben sem, sőt. Szíriával és Iránnal a háta mögött minden esély megvan ahhoz, hogy „Hamasztán” alakul ki a palesztin területeken. Ez egyben azt is jelenti, hogy Irán egy nagy lépéssel közelebb került Európához is. Persze nem tartom elképzelhetőnek, hogy Shahab-3-asok bukkannak fel Gázában... :)
A példa, hozzácsapva az iraki választás eredményét is, mindenképpen elgondolkodtató. Önmagában a demokrácia játékszabályainak betartása-betartatása nem jelenti a szélsőséges mozgalmak, szervezetek kiszorítását, sőt.
- Választás: Nos, az európai demokráciák számára immáron ijesztő bizonyosság, hogy teljesen szabadon, a nyugati mérce szerint is a körülményekhez képest a lehető legdemokratikusabb körülmények között tartott választáson képes egy szélsőséges eszközökkel operáló iszlám szervezet eredményesen szerepelni. Ez, kombinálva az európai népességről szóló statisztikai-szociográfiai adatokkal, ijesztő jövőképet mutathat számos politikus számára. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy 20 év múlva az Al-Kaida alakít kormányt Franciaországban. Csupán egy olyan érvet vertek ki a kezükből, hogy a demokrácia keretein belül terrorszervezet nem kerülhet fontos politikai pozícióba. Hát, csókolom, kerülhet. Lehet elgondolkodni rajta.
Az európai államvezetők azért a rend kedvéért felszólították a Hamaszt a szokásos körökre: lefegyverzés, terror elvetése, Izrael elismerése stb. Azt azonban még nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy ezek elmaradása esetén lesz-e és ha lesz, menyire egységes és határozott EU-s álláspont, netán szankció.

Az egyik legizgalmasabb kérdés mindenféleképpen Izrael és a Hamasz viszonyrendszere lesz a jövőben. Mindkét fél egy olyan kommunikációs helyzetbe manőverezte meg magát, ahonnan arcának és hitelességének elvesztése nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen elképzelhető módon, a két fél szoros együttműködését feltételezve mászhat ki. Ez utóbbit jelenleg meglehetősen utópisztikus elgondolásnak érzem, de hátha.
A Hamasz, mint közismert, dedikáltan Izrael állam el nem ismerésével, a cionisták gondos kiirtásának szándékával operált. Innen azért nehéz lesz egy kooperatív partneri viszonyba átmászniuk úgy, hogy ne törjön ki tömegbotrány a menekülttáborokban, hiszen a szavazók számára a korrupció teljes letörésének ígérete mellett ez volt a másik, nagyon fontos és egyértelműen megfogalmazott kampányüzenete. És arrafelé a kampányüzeneteket Kalasnyikovval a kézben szokás számonkérni. Nem hátrálhat a Hamasz a külföldi támogatás miatt sem: az arab államok is, élükön a már említett két álammal, igencsak rossznéven vennék a Hamasz „jó útra térését”. Tetszik-nem tetszik, a terrorszervezetet nem azért szponzorálják, hogy utána nekiálljon hülyeségeket csinálni: mondjuk elismerni Izrael álam létezését. Egyszerűen nem maradt igazán olyan tér a Hamasz számára, ahol táncolhat. Vagy a nyugati, vagy a belső és az arab elszigetelődés fenyegeti.
Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egy igencsak aktív izraeli segítséget kellene feltételezni. Ez viszont azt jelentené, hogy Izrael államnak hivatalosan(!) kellene szóbaállni egy olyan terrorszervezettel, mely a közelmúltban állampolgárainak tucatjait, köztük gyerekeket, terhes nőket sikerült meggyilkolnia a lehető legaljasabb módon. Ezt a jelenlegi körülményeket figyelembe véve nem tartom igazán elképzelhetőnek. Jogos kérdésként merülhet fel, hogy az izraeli közvélemény mennyire tartana elfogadhatónak egy ilyen, elméletileg akár a jelenlegihez képest kevésbé törékeny békét esetleg elhozó tárgyalássorozatot.
Meg persze az is kérdés, hogy mennyire tartják szavahihetőnek a Hamasz vezetőségét.
Jelenleg mindkét fél mereven elzárkózik az érdemi párbeszédtől. Ez viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egyrészt a megállapodások szerint a Palesztin Hatóságoknak járó izraeli pénzeket befagyasztják, másrészt az amerikai (234 millió dollár) és az EU-s pénzforrások (612 millió USD/év) is elmaradnak. Teljesen joggal: erkölcsileg sem vállalható egy nyíltan terroristaszervezet támogatása egyetlen kormány számára sem (na persze az EU hivatalos álláspontját még nem ismerjük. Rossz az, aki rosszra gondol...). Kérdés, hogy a kieső bevételeket az arab világ pótolja-e, mint azt a Hamasz reméli...
Másrészt az érdemi tárgyalások elmaradása esetén Izrael egyszerűen és egyoldalúan kijelölheti a véglegesnek szánt határokat, majd oda szép nagy és eredményes betonkerítéséeket húzhat fel. Ha nincs kivel tárgyalni, ki tehet nekik szemrehányást?

Érdekes lesz ezek után egy-egy öngyilkos merénylet vagy rakétatámadás után a „militánsokat” felhozni magyarázatként. A Fatah, bár azért rendelkezik saját, az Al-Aksa Mártírjainak Brigádja néven ismert terrorszervezettel, mint saját „végrehajtó állománnyal”, de immár a Hamasz feladata lesz ezeket a gazembereket elkapni. Meg illene a saját terroristáit is: immár nem lehet a PH háta mögé bújva, békésen lövöldözni.
Ha nem maradnak abba a terrorcselekmények, ha nem állnak szóba Izraellel, ha továbbra is eltörlésére törekednek, akkor az elmaradt segélyek még nagyobb káoszba taszíthatják az egész területet. Nehéz lesz a korgó gyomornak megmagyarázni, hogy elvi okokból nincsen segély, ellenben folytatódik a háború.

Érdekes lesz a kapcsolat Egyiptommal és Jordániával, ha már a magyarázkodásoknál tartunk. Ugye Egyiptom mostanában meglehetőst problémákkal találkozott a rafahi átkelő környékén: a Hamasz mozgalmistái időnként spontán helyi terepátalakításokat rendeztek lopott bulldózerek segítségével. Ez néha az egyiptomi határrendészeti erők tagjainak életébe került: kérdés, hogy a Hamasz, mint hivatalos hatalom embereitől ezt továbbra is el fogják-e tűrni? Nem véletlen Egyiptom felemlegetése: a Muzulmán Testvériség a legnagyobb ellenzéki párt náluk, aki gyökereit adta a Hamasznak még a múlt század elején. Az egyiptomi iszlamista párt máris felszólította a Hamaszt, hogy egyesítse a palesztinok sorait az Izrael elleni harcra. Ezt, attól tartok, Kairóban nem hallják szívesen. Az egyesítés megerősödést jelentene: s ez erősítené a szomszédos országban a már említett Muzulmán Testvériséget.

A sorok összezárása már talán meg is kezdődött: Khaled Meshal, a Hamasz politikai vezetője kijelentette, hogy készek megszervezni a palesztin hadsereget, melybe természetesen elsősorban a szervezet kipróbált terrorharcosai kerülnének //némi cinizmussal: legalább egyenruhájuk alapján könnyebb lesz kilőni őket...//. A hadsereg, melyet Meshal a minden országra jellemző hadseregként célzott, általában nehézfegyverzetet is jelent. Ezt azonban Izrael, jó szokásához híven, vidám légitámadásokkal fogja leküzdeni: emlékezzünk csak az Arafat alatt beszerzett PSZH-kra.
Azért az is egy izgalmas rész lesz, amikor a Fatah aktivistáival tömött jelenlegi biztonsági szervezetek helyett vagy mellé kerülnek az új kormány új szervezetei. Az előjelek nem túl kedvezőek: számos helyről fegyveres összecsapásokat jelentetek már eddig is.

A jelek szerint egy egyszerű képlettel próbálkozik a Hamasz: egy technokrata, a mozgalomhoz nem kötődő (vagy legalábbis nem szorosan kötődő) személyekből álló kormányt helyeznek a kirakatba, enyhítendő a külföldről érkező nyomást. A háttérben azonban minden maradna a régi: továbbra is jogos ellenállásnak tekintik a terrorcselekményeket.
Kérdés, a nemzetközi közvélemény számára mennyire lesz elfogadható ez a felállás – erősen hiszem, hogy nem jellemzően.

Csak néhány apró adalék: visszatérés a shariához, mint a törvények alapjához, a koedukált osztályok szétbontása nemek szerint. Érdekes világ lesz.

szerda, január 25, 2006

Börtön, ami nincs és más tanulságos mesék

Ugye még emlékszünk, mekkora vihart kavartak a "titkos" CIA-járatokról és romániai, lengyelországi és más országokban működő körömletépős-kínzós börtönökről szóló tutibiztos bejelentések? Nos, ehhez képest a most nyilvánosságra hozott jelentés szerint egy árva közvetlen bizonyíték nincs a börtönök létezésére. Marad viszont a "számos olyan jel arra utal" kitétel.
Izé, hol is hallottam ezt már? Valami tömegpusztító fegyverek, meg Irak? Abból óriási botrány lett, azóta is emlegetik. Kíváncsi vagyok, hogy ebből mekkora lesz.
Szerintem semekkora. Ezt Európa bebukta és tudja is. Szép csendben elfelejtik.
Vicces.

Uj Péter egy igazán pompás szösszenetet alkotott a Quaero összeurópai keresővel kapcsolatban. Must read.

Mennyire jó is lesz, hogy végre tartanak egy megfelelően kiegyensúlyozott, minden nézetet ütköztető konferenciát a Shoah-ról. Ugyan kicsit gyanús, hogy pont Iránban (voltak a témával kisebb problémái ott egy-két vezetőnek mostanában), de máris izgatottan várom a vélhetően jónevű tudósok által szövegezett záróokmányt.

Biztosan a Google gyorsfordítójával van a gond. A Kurier németből áthegesztett angol szövegét nem bírom másképp olvasni, mint ahogy. Mondom, a Google a hibás. De nekem akkor is fejkendő-gyanús a dolog...

Egy elmaradt médiaszenzációról mereng Diana West a The Washington Times hasábjain. Nem kevesebbről van szó, mintsem XVI. Benedek pápa véleményéről, mely szerint az iszlám képtelen a reformra.
Pedig ez egy eléggé erős kijelentés, eléggé erős szájból. A tömegmédia mindenesetre alaposan elfordította a fejét: miért?
Pedig ez még "Multikulti" szemüveggel is érdekes, hiszen az intolerancia és az előítélet remek, megcsontosodott konzervatív példájaként is be lehetne állítani. De nem.

Nesze nektek erdővédők! A fák is metánt termelnek! Legalábbis a Max Planck Intézet kuatói szerint. Ha ez igaz, na az izgalmas állapot lesz. Akkor mit is kell védeni? :)

Egy igazán EU-kompatibilis módja a terror elleni harcnak: be kell őket perelni! Azt mondjuk nem értem, hogy a perben nyert öszeget miért nem lehet behajtani: igen jelentős összegekkel támogatja az EU és az Egyesült Államok is a palesztin szervezeteket. Tessék onnan leemelni.
Jah, és ez nem az első nyertes per volt...

Komolyan mondom, kezdem azt hinni, hogy az ENSZ nem más, mint egy óriási lottózó. Aki egyszer odakerül, az minden évben ellophat egy bizonyos összeget. Hogy mennyit, na az a lottó része a dolognak. Ugye emlékezünk még a fiára sem emlékező főtitkár kínos iraki olajügyeire, máris itt a másik csinos falat. Konkrétan a békefenntartási keretet lopkodták szét.
Nesze neked világbéke fnntartása és a többi maszlag... Te rábíznád a világbékét? Még a végén az is egy svájci bank széfjében landolna.

Ha már ENSZ, akkor csak emlékezetőül: Rwandian Survivors. Az ún. civilizált világ ás az ENSZ legnagyobb dicsőségére emlékezzünk. Felhívnám a figyelmet Louis Cahlik kommentjére.

Olivier Guitta és Sally McNamara tollából született egy alig négy oldalas elemzés, mely az amerikai és az európai szervezetek, államok együttmáködésének szükségességét boncolgatja. Figyelemre méltó írás. Kevesen fogják fel, de ha az USA-nak szar lesz, amiért oly sokan drukkolnak, akkor nekünk még szarabb lesz.

Irán most először fenyegetett nyilvánosan katonai következményekkel, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókat vezetne be az ország ellen. Nem meglepő módon a Hormuzi-szoros lezárásáról van szó, legalábbis verbalice. Mondjuk ebben a pillanatban nehezen tudok egy olyan BT-szankciót elképzelni, amelyre Kína rábóéintana, de ez egy másik tészta. A kérdés az, hogy a lezárás miképp is történne? Alapvetően két valószínú eset lehetséges: hajó elleni rakéták vagy aknák. Az előbbi nem jó, mert nyomot hagy: honnan lőtték ki? Az utóbbi alattomosabb és akár egy helyi dhow-ból is telepíthető.
Persze megoldható mindkét veszély: de allor is tarthatunk a helyzet eszkalálódásától. Vudám lene egy újabb tankerhábotú. És hogy mondjuk az Amerikai Légierő miként reagálna, ha egy Silkworm telibe kapná az egyik konvojkísérő NAVY rombolót, arra van egy tippem.

Jut' eszembe: Kína és az Öböl-térség. Az ázsiai óriás éppen Szaúd-Arábiával készül összeborulni. Érdekes geostratégiai helyzet lesz az, amikor vidám kínai mérnökök flangálnak majd teljesen legálisan az amerikai támaszpontok környékén... :) Na persze nem ez a legfontosabb következmény, hanem Kína ébredező nagyhatalmi gondolkodásának egy újabb jele.

Ha már Kína: bravo, Google! A pénz beszél, de nagyon.

Egy durva iraki rajtaütés belső kamerás videofelvétele és a cég jegyzőkönyve az esetről. A terroristák jelen esetben civil biztonságiakat támadtak meg egy jól szervezett akció keretein belül. A gyanú szerint legalább két 7,62-es PKM szakaszgéppuskával és acélmagvas lőszerel tüzeltek, egy páncélozott autóból. Roppant tanulságos olvasmány.

A Béke Vallása, meg a tolerancia: egy 17 éves lányt felakasztani készülnek Teheránban, amiért a rá és 16 éves unokahúgára támadó három férfiból az egyiket leszúrta.
Természetesen a lány a bűnös, hiszen kezet mert emelni a támadójára. Ugye ez így rendben van, kedves Művelt Európa? Kedves feministák? AI? Európa Tanács? Vagy nem is érdekes, mert nem illik bele a gondosan kimunkált képbe?
Gartulálok a lányok barátainak, akik motorbiciklijükön sürgősen elhíztak a helyszínről.

Tudod, A., pontosan ettől van hányingerem. És persze szép dolog a holland felvilágosult mozlim női magazin, de az csak vékony cukormáz. A rothadó valóság alatta lapul.

Repülős hírek, #57

Esőt csinálnak a thaiföldi Alpha Jetek: méghozzá helyi gyártású eszközzel. A Thaiföldi Légierő még 2000-ben vásárolt meg 25 használt Alpha Jetet Németországtól, darabonként egymillió bahtért. A 25 gépből 5 alkatrészbázisként szolgál, míg a maradék 20-at további 49 millió bahtért hozták repülőképes állapotba.
A gépek működését korlátozza a katapultülések lejáró élettartama: így a bevethető ülések számának megfelelően kilenc Alpha Jetet lehet használni egy időben. A gépeket az Udon Thani tartományban működő 23. repülőezred használja. Mivel a gépeknek nem sikerült igazán fontos feladatot találni, így a mezőgazdasági minisztérium számára végeznek majd bevetéseket. Az elképzelések szerint két repülőgép júniustól ezüstjodid lövedékeket lő majd ki 20000 láb magasan. A lövedékek is saját gyártásúak, hiszen így egy-egy „esőcsináló” csupán 1250 bahtba kerül, míg egy amerikai lövedék 3500 bahtot kóstál.

A Boeing megkezdte az első új építésű CH-47F Chinook építését, mely az Amerikai Hadsereg helikopter-modernizációs programjának terméke. Az új gépek építése egyben a 44 éves(!!!) gyártósor új reneszánszát is jelenti.
A Hadsereg összesen 513 modernizált Chinookot kap 10 éven belül: ebből 452 CH-47F lesz, míg 61 CH-47D-t átépítenek MH-47G típusra. Ezeket a helikoptereket az amerikai Különleges Erők Parancsnoksága kapja meg //Sokat írtam már a speciális erők helikoptereiről és az afganisztáni, iraki tapasztalatokról: ez a megrendelés is mutatja, hogy a nagy teljesítményű és így méreteiben is nagyobb gépek bizonyultak életképesnek nehéz hegyi viszonyok között//.
A 452 F-modellből 55 lesz vadonatúj (azaz új meghajtáslánccal és új törzsszerkezettel is rendelkező), a maradék 397 új pilótafülkét, törzsszerkezetet és hátsó részt kap, de maradnak a hajtóművek és a rotorrendszer elemei. A gépeket a Boeing philadelphiai gyáregységében újítják fel, melyet teljesen átalakítottak a feladatnak.
A kanadaiak is felfigyeltek a modernizációs programra: a Boeing szerint a kanadai kormányzat esetleg Chinook-ok vásárlását fontolgathatja. Az északi ország várhatóan 18 hónapon belül határozza meg, hogy milyen típussal oldja majd meg a nehéz teherszállító feladatokat. Kanada ugyanis több éve eladta Hollandiának saját CH-47D Chinook-jait, mert sokallotta a fenntartási költségeket (ennek megfelelően az Afganisztánban dolgozó kanadai katonák az amerikaiak légiszállítására szorulnak).
A Boeing közben a Chinook „felhizlalt” méretű változatán is gondolkodik: hasonlóan, mint a Sikorsky tette ezt a CH-53K változat kialakításánál, melyet a Tengerészgyalogosok vásároltak meg. A Chinook nagyobb méretű változata esetleg a Joint Heavy Lift (JHL) program versenyzője lehet, bár a Boeing hivatalosan nem pályázik a JHL-projektre.
A még nagyobb méretű Chinook a CH-47F továbbfejlesztése lehet. A CH-47F 22700 kilogrammos maximális felszállótömeggel rendelkezik, míg a maximális szállítható teher 7250 kilogramm. A szállítható tömeget viszont csökkenti az Iránban és Afganisztánban szükségesnek bizonyult golyóálló anyagok és az önvédelmi eszközök beépítése, melyek összesen körülbelül 2000 kilogrammot tesznek ki. A megnagyobbított Chinook még ezekkel a felszerelésekkel is képes lenne 7250-8150 szállítására.

Mint fentebb már szó volt róla, a kanadaiak nem voltak képesek saját csapataikat támogató helikoptereket eljutatni Afganisztánba. Az itt tanult leckék alapján viszont most speciális feladatú és felszereltségű repülőszázad felállítását tervezik.
A 427 Special Operations Squadron február elsejével áll fel, de egyelőre csak a régi Bell Griffon CH-146 helikopterekkel repül majd (összesen 16 géppel), míg be nem szerzik az új közepes-nehéz szállítóhelikopterekkel. A számítások szerint legalább 16 új helikopterre lenne szükség a szállítási feladatok elvégzésére: de nem tudni, hogy ebből mennyit kap az új egység és hány jut a Légierő „hagyományos” századainak.
A számítások szerint az üzlet éréke eléri majd az 574 millió amerikai dollárt (a beszerzés, a fenntartás-karbantartás költségei nélkül).
A Légierő illetékesei még a követelmények meghatározásán dolgoznak, a beszerzés időpontja nem ismeretes.
Január 11-12.-én a legesélyesebb versenyzőnek tartott Boeing képviselői mutatták be a Kanadai Légierő képviselőinek a CH-47 Chinook típust, ebből is az F modellt. Mint érveltek, az Amerikai Hadsereg CH-47F beszerzéséhez csatlakozhatna Kanada is.
A régebbi D modellt Kanada visszautasította, hiszen azok felújításra szorulnának.
A Boeing mellett persze vannak más játékosok is. A Sikorsky Aircraft a H-92-essel, míg az AgustaWestland az EH101-essel lehet potenciális szállító. Ráadásul mindkét típust használják már Kanadában: a Légierő 15 darab CH-149 Cormorant kutató-mentő helikoptert alkalmaz //porfogónak, a hátsó rotorszerkezet immár lassan két esztendős hibája miatt. Nem hinném, hogy erre különösképp büszkék lennének, s jó ómen lenne egy versenyen...//, míg a Sikorsky 28 darab H-92 Cyclone helikoptert szállít a Haditengerészetnek.
A bevásárlás során Afganisztán mellett más szempontok is szóba jönnek. Ilyen az a helikopterhordozó hajó, mely az amerikai Tarawa-osztályhoz hasonlóan partraszálló hadműveleteket támogatna (6 géppel a fedélzeten), illetve egy egyesített támogató hajóosztály, mely elsősorban ellátóhajóként támogatná a partraszálló erőket. Az új ’kopternek természetesen ezekről a hajótípusokról is üzemeltethetőnek kellene lennie.

Szép csendesen lopakodik a görög Hellenic Aerospace Industry (HAI) repülőgépgyár: feltűnés nélkül társult be az Aermacchi mellé az M346 oktatórepülőgép-programba. A két gyár még tavaly december 15-én véglegesítette a megegyezést, de csak most jelentették be a szerződés megkötését. A HAI a tervezésben, a gyártásban és az összeszerelésben is részt vesz, például a repülőgép hátsó törzsrésze is HAI-gyártású lesz.
Mint ismeretes, a Görög Légierő 40-45 darab fejlett oktatógépet keres, melyekkel az ősöreg Rockwell T-2C/E Buckeye típust váltják majd fel. Bár Athén hivatalosan a 12 EU-tagot tömörítő Eurotraining projekt keretein belül képzeli el a típusváltást //He! Hehe! Hehehe!!! Mikor fog az repülni?!?!?!//, de mivel a T-2-eseket 2010-ben ki kell vonni, kénytelenek lesznek 2006. végén vagy 2007. elején versenyt hirdetni az akkor létező típusok számára.

Hivatalosan nem okoz gondot Szaúd-Arábia 24 gépes Eurofighter Typhoon-megrendelése a Brit Királyi Légierőnek, jelentették ki illetékes főtisztek. A gépeket a brit gyártású Tranche 2-es sorozatú gépek közül emelnék ki. A szaúdiak, ha az üzlet véglegessé válik, a 2. sorozat korai gyártású gépeit vinnék el, míg a RAF a kieső mennyiséget később pótolnák a gyártósorról.
A kérdés meglehetősen izgalmas, hiszen az osztrákok 18 gépes megrendelését is ki kell elégíteni. A szomszéd államba 2007. végén kerülnek az első Eurofighterek. Kérdés, lesz-e elegendő alkatrész minden igény időbeni kielégítésére...

Átvette az első többfeladatú MH-60R Seahawk helikoptert a Helicopter Maritime Strike Squadron (HSM) 41. A gépet január 19-én mutatták be, kisebb felhajtás keretein belül. Az MH-60R feladatai közé tartozik a tengeralattjárók és hajók felderítése, vadászata, kutató-mentő feladatuk, tüzérségi megfigyelés, személy- és teherszállítás, kommunikációs reléként tevékenykedés – azaz ami csak előfordulhat.
A helikopter ennek megfelelően megkapta a szokásos tengeralattjáróvadász-készletet (radar, lecsörlőzhető és bóján ledobható szonár, FLIR, torpedók), de emellett az AGM-114 Hellfire irányított rakéta alkalmazására is képes. Az MH-60R lesz az egyik típus a kettőből, mely leváltja a jelenleg alkalmazott hétféle helikoptert az egész flottában. Ennek megfelelően fregattól a repülőgép-hordozóig lehet üzemeltetni.

Megmentette másodpilótája életét és a földön tébláboló emberekét James Acosta kapitány, miközben egy halastóba „rakta le” a Fülöp-szigeteki Légierő OV-10 Bronco repülőgépét.
A repülőgép a Danilo Atienza repülőtérről szállt fel egy hadgyakorlat keretein belül. A gép a Pampanga tartománybeli Clark Field felé repült, amikor 3000 láb magasan a bal hajtóműben üzemzavar keletkezett. A pilóta utasította társát a kiugrásra, aki ejtőernyőjén rendben földet is ért. A pilóta a beteg madarat még több házsoron átemelte majd egy halastóban hajtott végre kényszerleszállást.
A lezuhanás oka egyelőre ismeretlen, az életben maradt pilótát a kutató-mentő helikopter szedte össze. A baleset után a többi OV-10 Broncót a földre parancsolták.

hétfő, január 23, 2006

Estfelé barangolva

...sok érdekes cikket talál az ember, miközben Törökország felé repül öreg An-24-esével.

Például a skandináv gazdasági csodának is nevezett dologról töprengőt. Az International Herald Tribune hasábjain Thomas Fuller és Ivar Ekman elemzi, milyen körülmények szükségesek ahhoz, hogy a skandináv államok gazdasági növekedése folyamatosan magasan felülúlja az EU átlagát - mindezt igen masszív adóztatással és újraosztással körítve. Mitől megy az a svédeknek, amiről a franciák csak beszélnek? Igen tanulságos egy olvasmány.

Kifejezetten t. úrnak ajánlom a következő cikkelyt, illetve mindazon Kedves Olvasóknak, akik szerint minden, hadviselés vagy békefenntartás közben elkövetett bűnök elkövetője csak amerikai lehet. Nos, lehet akár francia is. Várom az európai liberális és baloldal hangos "botrány, botrány!"-kiáltásait, az emberi jogokat védelmező szervezetekkel karöltve.
A témát tovább boncolgatja az EU Referendum blog is.

Iráni barátaink közben szépen-csendesen építkeznek: ennyit talán a diplomáciai műveletek eredményességének várható mivoltáról. Kifejezetten érdekes az összevetés a pakisztáni és az iráni atomlétesítmények között: a cikkben említett Pakisztán ugyanis, hümm, mintha atomfegyvert készített és robbantott volna fel, s nem békés célú reaktort épített. A dologhoz vegyük hozzá a Líbia "jó útra térése" nyomán elhíresült Abdul Adir Khant, aki a nyolcvanas években bevallottan köreműködött az iráni atomprogram fellendítésében.
A natanzi fejlődésről remek, műholdas felvételeken alapuló flash itt.

Az egyiptomi külügyminiszter, Ahmed Aboul Gheit egy szombati, a londoni Asharq al-Awsat lapnak adott interjújában meglepő bejelentést tett: A Hamasz palesztin terrorszervezet elismeri Izrael létezését és arra készül, hogy tárgyalásokat kezdjen a zsidó állammal.
Ez igencsak meglepő hír lenne, ha igaz lenne.
A The Counterterrorism Blog viszont inkább arra számít, hogy ha a Hamasz megnyeri a szerdai palesztin választásokat, akkor a palesztin területek felkerülhetnek a terrorizmust támogató országok listájára: ez viszont az amerikai segélyek és az esetleges üzleti befektetések végét jelentené.

Ismét gratulálhatunk az amúgy is jelentős tekintélynek mondható ENSZ-nek: 2005. 11.29-én sikerült egy olyan térképet kiaggatni a new yorki UN-főhadiszálláson, melyről speciel hiányzott Izrael. Az ilyen térkép nem ismeretlen: többek között az Iszlám Dzsihád, a Hamasz, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és más, jó nevű emberbarát társulatok használják rendszeresen, a mai napig.

Egyre érdekesebbé válik Susanne Osthoff német archeológus ügye. A hölgyet, akinek egyesek BND-s kapcsolatokat rónak fel, még 2005. 11.25-én rabolták el Bagdad utcájáról. Legalábbis a hivatalos változat szerint.
A 43 esztendős hölgy végül 2005. 12. 18-án szabadult ki a fogságból - vagy miből is? Ugyanis a Focus német magazin értesülései szerint Osthoff röviddel szabadulása után a német követségen zuhanyt vett, s a ruházatát átvizsgáló követségi alkalmazottak több ezer dollárt találtak nála, melyek sorszáma egyezett az emberrablóknak kifizetett pénzével.
Nos, érdekes. Viszont ez egyben azt is jelentené, hogy a német kormány, minden ellenkező, hivatalos tagadás ellenére, tényleg váltságdíjat fizetett a hölgyért.
(Mellékszál: még több eurót a terrornak, John Rosenthal cikke az emberrablás-üzletágról.)
Ha ez igaz, az roppant kínos dolog lenne, mind Osthoff, mind a német kormány számára, hiszen egyrészt megfejték a német adófizetőket, másrészt a semmiért engedtek el egy gyilkosságért és más bűncselekményekért jogerősen elítélt arab terroristát. Bravo...

Egy remek elemzés a Belmont Clubról: a bőrönd méretű atomfegyverek problematikájáról. Érdekes a konklúzió: sokkal nagyobb problémákat okozhat a fegyvert előállító országnak ezen "piszkos atombombák" terroristákhoz juttatása, mint a kiszemelt célpontoknak.

Az Irakban harcoló különböző felkelő- és terrorcsapatok nem kevéssé bonyolult viszonyrendszeréről értekezik Bill Roggio. Nem úgy van az ám, hogy az egyes csoportok vállt vállnak vetve lőnek mindenre, ami nem hazai...

Most éppen Thomas Holsinger gondolkodott el a windsofchange.net-en Irán esetlegges megtámadásával kapcsolatban. Véleménye szerint nincs más megoldás, mint egy megelőző csapás. Nos, meglátjuk - nem is sokára, azt hiszem.
Shaul Mofaz izraeli védelmi miniszter mindenesetre azt közölte: nem tűrik el, hogy Irán atomhatalommá nője ki magát. Ha kell, egyedül is megoldják a helyzetet. A stratégiai kérdésekkel foglalkozó, évi Herzliya Conference-t megnyitva kifejezetten Mahmoud Ahmadinejádnak, földijének (mindketten azonos városban születtek) címezve jelezte Izrael elszántságát az ögyben.

Egy is lazítás a végére:

Meglehetősen egyenlőtlen küzdelem lehetett annak a dhow-nak és a USS Winston S. Churchill (DDG-81) irányított rakétával felszerelt rombolónak versenyfutása. Azt mondjuk nem annyira értem, hogy a gyanús hajó miben reménykedett...

Végül egy kiváló képekkel dolgozó blog: Fire and Ice, egyenesen Irakból. Fel is rakom majd a kedvenc linkek közé...

Külpol indító hétfőre

Mindannyiunk kedvenc iráni elnöke, Ahmed Ahmadinejad Szíriában járt az elmúlt hét végefelé. Ha már itt volt, akkor találkozott is számos terrorszervezet és "simplán" radikális palesztin szervezet vezetőjével, így az Iszlám Dzsihád és a Hamasz vezetőivel is. Biztos sütirecepteket cseréltek...
Ahmadinejad természetesen támogatsáról biztosította a palsztin felkelést, míg a tenoristák biztosították: egyrészt győzni fognak, másrészt kifejezték szolidaritásukat is Szíria felé, akit mindenféle csip-csup robbantásos ügyek miatt csesztetnek, ugye.

Már megint kénytelen vagyok rájönni, hogy nem megfelelően kezelem a multikulti-kérdést. Ugye ennek egyik alapvető feltétele, hogy tiszteljem a másik fél vallását, annak minden zegével-zugával együtt.
Nomármost Abu Hamza al-Masri, a britek "kedvenc" londoni radikális mozlim vallási vezetője szerint az öngyilkos merénylet (mondjuk ha bemész a diszkó előttis sorba és tizenéves kölyköket robbantasz cafatokra) a vallási vezetők által mondhatni előírt, legmagasabb fokú mártírság. Ergo totál szabályos.
Amellett számos egyéb dolgot is érdekesen magyaráz: nem olvasta a lakásán talált terrorista szakirodalmat és így arról sem volt fogalna, hogy abban a Big Ben és az Eiffel-torony elleni támadásokról van szó...
Szó esett a film- és hangrögzítő eszközökkel felvett beszédeiről is. A bírók Koránt kaptak, hogy segítsék annak felfogását: az úgynevezett "offenzív" retorika egyenesen a szent könyvből fakad, ergo, mint említettem, teljes mértékben elfogadandó, hiszen vallási gyökerű az uszítás és a gyűlöletkeltés. A védőügyvéd szerint igaz, hogy gyilkosságra szólított fel, de csupán a Koránt idézte.
Ahümm...

Jelentem, sikerült találnom egy mérsékelt, nagy hatású mozlim gondolkodót, aki tiszteletre méltó módon próbálta másképp gondolni azokat a dolgokat, melyek szerinte nem helyénvalóak. Tettei, nézetei (és számos publikációja, mogalmi működése) jutalmául Al-Ustaz Mahmoud Muhammad Taha-t az egyiptomi bíróság röpke két óra alatt halálra ítélte és 0985. január 18-án
fel is akasztották.

Michael Yon-t már régóta olvasom és kedvelem: mai "Jó hír"-rovatunkat is ő adja. Operation Iraqi Children, hogy a következő nemzedék már egy hangyányit árnyaltabb képpel rendelkezzen annál, hogy minden nyugati egy leküzdendő célpont. Hiszem azt, hogy az ország gatyába rázásának ez legalább olyan fontos része, mint a terroriták szorgalmas likvidálása.

Egy kis lazulás a végére: az USAir egyik kapitánya úgy döntött, hogy az Embraer E-170-es tulajdonképpen parkolófékkel, azaz rögzített főfutómű-kerekekkel is képes leszállni. Sikerült, igaz, a kerék egy kicsit elkopott... :)

Repülős hírek, #56

Kissé izgalmassá vált annak a két F-15C Eagle növendék pilótának az élete, akik oktatóikkal négygépes kötelékben repültek január 18-án Oregon állam felett. A kötelék az Oregoni Légi Nemzeti Gárda Klamath Falls-ban lévő repülőtere helyett Medfordban voltak kénytelenek leszállni. A célrepülőtéren ugyanis erős havazás volt. A 173. Vadászrepülő ezred gépeinek egyike ráadásul kénytelen volt repülés közbeni hajtómű-leállást jelenteni a repülőtér irányítóinak, megmozgatva ezzel a készenléti mentőcsapatokat. Ez természetesen nem jelentett katasztrófahelyzetet: a gép egyetlen működő hajtóművel is kirepül a világból, feltéve, ha kap elég üzemanyagot – tartják a típust repülő pilóták.
A „bicegő” gép végül helyi idő szerint 15:30-kor földet ért, minden probléma nélkül. A hajtómű meghibásodásának oka egyelőre nem ismert.

Repüléstörténelmet írt az Amerikai Haditengerészet és a Northrop Grumman január 16. és 17. között. A két nap alatt két RQ-8A Fire Scout pilóta nélküli helikopter kilenc alkalommal szállt le önállóan, külső emberi vagy műszeres segítség nélkül az USS Nashville (LPD 13) fedélzetére a Patuxent River haditengerészeti bázis előtti partvidéken.
A gépek a tesztek alatt összesen kilenc repült órát gyűjtöttek be.
Az alkalom jelentőségét az adja, hogy első alkalommal szállt le külső emberi vezérlés nélkül a Haditengerészet egy mozgásban lévő hajójára pilóta nélküli repülőgép, függőleges üzemmódban. A kísérletben részt vevő RQ-8A gépek a Haditengerészet és a Hadsereg megbízásából fejlesztés alatt álló MQ-8B Fire Scout kísérleti példányai. A robothelikopterek a Függőlegesen Felszálló és Leszálló Taktikai Pilóta nélküli Légijármű (VTUAV) rendszer elemei. Az MQ-8B-k a ervek szerint 2008-ban érkeznek a Haditengerészethez. Az első kísérleti hajófedélzeti, önálló MQ-8B-landolások várhatóan 2007-ben történhetnek meg.
A Haditengerészet elképzelései szerint az új, partközeli harcokra tervezett Littoral Combat Ship fedélzetéről tevékenykednek majd, kiegészítve az ember vezette, hagyományos helikoptereket. A Northrop Grumman jelenleg 12 MQ-8B-t gyárt; négyet a Haditengerészet, míg nyolcat a Hadsereg kap majd.
A Fire Scout-ok közel nyolc órán keresztül maradhatnak a levegőben, eközben valós idejű felderítést végezhetnek, a kamerák képeit azonnal visszasugározva a hajóra. A repülőgépek felfegyverezhetőek.

Jelentősen megdobta az Indiai Haditengerészet felderítési képességeit annak az Iljusin Il-38-asnak a visszatérése, melyet Oroszországban újítottak fel és modernizáltak. A gép új, modern műszereket, érzékelőket és fegyverzetet kapott. A Sea Dragon rendszerrel több mint 30 célpontot képes követni, akár 320 kilométeres távolságból is.
A gép az Indiai Haditengerészet Hansa légitámaszpontjára érkezett vissza január 15-én. A gépet még további két Il-38-as követi majd hazafelé, köszönhetően egy 2002. szeptemberi szerződésnek. A gépeket darabonként 35 millió dollárért újították fel.
A már említett Sea Dragon csomag egy többfeladatos radart, elektronikus felderítőrendszert, tengeralattjáró-vadász eszközöket, infravörös és TV-kamerákat és hajó elleni harcra képes rendszereket jelent. A repülőgép levegő-föld bombák, aknák és torpedók indítására is alkalmas. A tervek szerint az új indiai Brahmos cirkálórakéta is a gép fegyverzetébe kerül.

Január 12-én elbúcsúzott az utolsó, 980-as lajstromszámú hurrikánvadász WC-130H. A Keesler Légitámaszpotn veterán szélharcosát a WC-130J típus váltja fel.
Az öreg gép az 53. „Hurricane Hunters” Időjárás-felderítő század állományába tartozott. A búcsúval a század teljesen áttért a WC-130J-k alkalmazására, méghozzá két hónappal a tervezett időpont előtt. A leadott gépek természetesen nem a szeméttelen végzik: a 980-as például a 913. Szállító repülőezred állományában rója majd a további mérföldeket a Willow Grove Légitámaszpontról felszállva.
A 403. ezred az új WC-130J-asokat kisebb személyzettel repüli, hiszen a számítógépeknek köszönhetően nincs már szükség a fedélzeti mérnökre.
A karbantartók élete is egyszerűsödik, hiszen 1998. óta két külön típushoz kellett megfelelő alkatrészkészletet és üzemeltetési hátteret kialakítani. A tapasztalatok szerint a J modellek üzemeltetése csupán feleannyi üzemórát igényel, mint az öreg H modelleké.

Január 17-én lezuhant az Amerikai Légierő egyik Kadenában állomásozó F-15C Eagle vadászrepülőgépe. A pilóta sikeresen katapultált.
A 44. Vadászrepülő század állományába tartozó, 498-as farokszámú, 1978-ban gyártott gép helyi idő szerint 10:00 körül, levegő-levegő gyakorlórepülés közben zuhant le a tenger felett kijelölt W-173 gyakorlóterületen, 55 mérföldre Kadenától. A gép egy négyes kötelék tagja volt, mely 09:30 kor szállt fel Kadenából. A Légierő egy KC-135 Stratotanker tankergépe kapcsolatba maradt a kiugrott pilótával, akit végül a kadenai 31. és 33. kutató-mentő századának tagjai szedtek ki a levesből egy HH-60 Pave Hawk sgeítségével.

Sajnos nem járt ilyen szerencsével a Tengerészgyalogság VFA-97 "Warhawks" századának pilótája: F/A-18C Hornet gépével együtt zuhant le január 19-én. A vadászbombázó gép a San Diegótól nem messze lévő El Centro Légitámaszpont mellett néhány mérföldre északra zuhant le egy gyakorlórepülés közben. A gép a Lemoore Légitámaszpontról szállt fel.

A nap híre: Boeing-Antonov együttműködés? A Flight International értesülései szerint ugyanis az amerikai óriás az Antonov An-72 Coaler platformjára alapozná az Amerikai Légierő Future Cargo Aircraft (kisebb méretű szállítógépekre szóló) pályázatára benyújtandó tervezetét.
A 70 üléses, szárny fölötti hajtóművel rendelkező, kéthajtóműves, rövid távolságon belül felszállni képes orosz gép vizsgálatának hírét megerősítette George Muellner, a Boeing Air Force Systems alelnöke is.
A Boeing mérnökeinek csapata márt járt az Antonov kijevi főhadiszállásán is. A két cég Muellner szerint azóta is aktívan tárgyal.
Mint ismeretes, az FCA-projekt két hónapos kényszerpihenőt kapott, míg a Légierő pontosan meg nem határozza végre a leendő típussal szembeni pontos követelményeket.
A Boeing természetesen megvárja a végeredményt és csak utána dönt, hogy az An-72-esre szavaz, vagy inkább az Aleniával folytatott tárgyalások után a Global Military Aircraft Systems csapathoz csatlakozik, mely az Alenia C-27J Spartan típust futtatja. A Raytheon és az EADS CASA North America is szeretne lecsapni a várható jelentős megrendelésállományra, a CASA C-295 és CN-235 típusokat felkínálva.
Ha a Boeing az An-72-es mellett dönt, akkor ez lesz a verseny egyetlen nem turboprop-meghajtású típusa.

Egy 57 milliméteres levegő-föld rakéta robbant fel annak az indiai MiG-21-esnek a szárnya alatt, amelyik még január 17-én zuhant le Jamnagarnál. A gép vesztét így nem az eddig feltételezett műszaki hiba okozta. A vizsgálatot a gép pilótája, J P S Bains századparancsok vallomása vezette helyes útra. A levegő-föld éleslövészeten lévő gép rakétája az indítás után nem hagyta el az UB-32-es blokkot, hanem felrobbant benne. A robbanás alaposan megrongálta a gép szárnyát, a kormányozhatatlanná vált gépből a pilóta katapultálni kényszerült.

Nem sikerült Tony Blairnek megmentenie az F-35 JSF második hajtómű-típusát. A brit miniszterelnök jól értesült források szerint videokonferencián próbálta meggyőzni az amerikai elnököt, hogy a Pentagon döntése ellenére ne csak egyetlen típusú hajtóműhöz alakítsák ki a sorozatgyártású JSF-eket. Blair persze nem véletlenül lobbizott: a Pentagon döntése egy több milliárd dolláros, brit részvételű hajtómű-üzletet nullázott le. A gép végleges és egyetlen hajtómű-típusát a Pratt & Whitney szállítja. A General Elevtric és a brit Rolls-Royce az amerikai Védelmi Minisztérium 2,4 milliárd dolláros 2005. júliusi megrendelésének mondhat búcsút, emellett elbukták a saját típus kifejlesztésének költségeit is. Ebbe az összegbe nem számítandó bele a 40 évre tervezett életciklus karbantartási és a pótalkatrész-biztosítási várható bevétele sem.
A második hajtóműtípus „kilövését” az iraki háború költségei tették szükségessé.
Nagy-Britannia 2 milliárd dollárral járult hozzá a JSF kifejlesztéséhez, ezzel a legnagyobb külföldi partner a programban.

Megkezdte harci bevetéseit az első két 1sorozatgyártású RQ-4 Global Hawk pilóta nélküli stratégiai felderítő repülőgép. A gépeket a 12. Expedíciós Felderítő repülőszázad üzemelteti előretolt bázisain, AF-4 és AF-5 lajstromjelekkel.
A gépek megérkezésük után azonnal csatasorba álltak: az AF-5-ös rögtön egy közel 24 órás bevetéssel. A sorozatgyártású gépek új integrált érzékelőrendszerei tökéletesen működtek, többek között felére csökkentve a rendszer „bebootolási” idejét.
Az eddig használt prototípusok 15 ezer képet készítettek, 233 bevetésen több mint 8000 órányi repült időt összegyűjtve.

péntek, január 20, 2006

R.I.P. Slovakian Air Force An-24PB Coke

Mint azt gondolom sokan hallottátok, január 19.-én este a Borsó-hegy közelében a földnek csapódott és kigyulladt a Szlovák Légierő An-24PB Coke típusú közepes szállító repülőgépe. A típus közel áll a szívemhez, hiszen jómagam is ezt repülöm több száz órája a VATSIM-en.
A gép a hírek szerint a koszovói szlovák kontingens tagjait hozta haza Kassára (LZKZ) Pristinából. Amit sikerült kihámozni, hogy vélhetően a Malacky-n (LZMC) működő 1 Dopravná Roj állományába tartozó két An-24-esből zuhant le egy gép, fedélzetén 45 fővel. Egyes hírek szerint az egyetlen túlélő a kapitány lehetett.
A géptípus a festét alapján is azonosítjható, hiszen a szlovákoknál az An-26-osok tereptarkák, míg az An-24-esek háromszínű, "civilesebb" festést kaptak. A fák között látható maradványokról készült fényképen a piros-fehér-kék színkombináció figyelhető meg.
Amit az egyes fórumokból sikerült kibányászni (az Index Légiforgalmi irányítók illetve Repülőszerencsétlenség fórumai), az az, hogy a gép a kassai APP-tól (approach, közelkörzeti irányítók) kért vizuális, azaz látás utáni megközelítést és leszállási engedélyt a 01-es kifutóra. A gép vészhelyzetet nem jelentett. A magyar területre áthúzódó légtér már a kassai irányítás területe, évek óta. A magyar irányítók ennek megfelelően már korábban átadták a gépet Kassának. A gép ezután letért a megfelelő pályáról (legalábbis mindenki eről beszél) és Hejce községtől nem messze a hegynek csapódott. Az időjárási adatok a METAR szerint jók voltak.
A dolgot nem igazán értem, mert a Jeppensen adatai szerint ott semmilyen körülmények között nem lehettek volna ilyen alacsonyan. Valószínűleg én kavarok el valamit, teszem hozá...
A gép mögött egy másik An-24-es is repült, az jelentette a tüzet.
Ha minden igaz, e gépekből esett le az egyik:
2903
5605
5803


Képek a katasztrófa helyszínéről:
Index
Origo

LZKZ Térképek, megközelítések a lap alján itt.

Amúgy csókoltatom a magyar rendőrség nyilatkozóját: a NOL tájékoztatása szerint a rendőrség illetékese kijelentette, hogy a repülőgép "nem látott el katonai feladatot". Nomármost. A Szlovák Légierő repülőgépén, a Szlovák Hadsereg katonái utaztak haza egy katonai békefenntartó misszióból. Mi ez, ha nem katonai feladat? Jelezném, nem csak az a katonai feladat, ha bombáznak...

Ha tudok valamit, azonnal megírom...

Ui: "Lamperth Mónika belügyminiszter pénteki sajtótájékoztatóján közölte, az utaslista alapján nem lehet kizárni, hogy szlovákiai magyar is lehet az áldozatok között." MNO
Nem qrvára mindegy, hogy milyen nemzetiségűek voltak? Nem???!!!

UPDATE:
A www.planes.cz szerint az 5605-ös lajstromszámú gép esett le.

kedd, január 17, 2006

Repülős hírek, #55

Potyogós két nap volt ez a hét eleje...

Lezuhant az Amerikai Hadsereg Task Force Iron Horse alakulatába tartozó, közeli légitámogatást nyújtó AH-64 Apache helikopter január 16-án, helyi idő szerint 08:20 körül, a Bagdadtól északra fekvő Mishahda település mellett. A gabonaföldre zuhant gépet a szemtanúk elmondása szerint rakétatalálat érte. A kétfőnyi legénység életét veszítette.

Technikai problémák miatt, egy gyakorló repülés közben zuhant le az Orosz Légierő egy Szu-24 Fencer bombázó repülőgépe a távol-keleti Amur régióban. A kétfőnyi legénység katapultált, helikopterrel kimentették őket. Az orvosok szerint kielégítő állapotban vannak.
Az elsődleges vizsgálatok szerint a hiba a repülőgép vezetését végző rendszerekben keletkezett. A pilóták a gépet egy lakatlan terület fölé vezették, majd a légiirányítás engedélyével katapultáltak. A repülőgép fekete dobozait megtalálták, méghozzá jó állapotban.
Mint kiderült, a pilóták éjszakai gyakorló bevetésen vettek részt, majd többször próbáltak leszállni, sikertelenül. A légiirányítók végül egy lakatlan terület fölé „vezették ki” a Fencer-t, ahol végül katapultáltak a pilóták.

Január 17-én Okinawától nem messze lezuhant az Amerikai Légierő egy F-15C Eagle típusú vadászrepülőgépe. A gép pilótája katapultált és kimentették.
A katasztrófa helyi idő szerint 10:00 körül történt. A gép a Kadena Légitámaszponthoz tartozott. A csobbanás az Ikeijima szigettől 70 kilométerre keletre történt.

Január 17-én, helyi idő szerint 11:00 és 11:15 között zuhant le az Indiai Légierő egy MiG-21 Fishbed típusú vadászrepülőgépe Jamnagar mellett. A gép éppen egy levegő-föld éleslövészeten vett részt a Jamnagartól északnyugatra lévő Gujaratnál, amikor katasztrófát szenvedett. A géppilótája katapultált és biztonsággal földet ért. Az első adatok szerint technikai problémák miatt veszett el a gép.

Leszállás közben összeomlott a ZJ810/BI lajstromjelű Eurofighter Typhoon T.1 orrfutója Coningsby-ben, szintén január 17-én. A gép (eltekintve az orr-rész és a törzs alsó részének valószínű sérüléseit) és pilótája épségben túlélte a balesetet, a repülőteret nem kellett lezárni.

Sztrájk fenyegeti a brit helikopterpilóta-kiképzést? A jelek szerint elsőként fordul elő, hogy a civil életbe „kiszervezett” katonai oktatás területén sztrájkot szerveznek. A lépés mindhárom (légierő, haditengerészet, hadsereg) fegyvernem rotoros tanulópilótáinak képzését érinti. A civil repülőoktatók, akik a Védelmi Minisztérium szerint költséghatékonyabban képzik ki a jövő katonai helikopterpilótáit, sztrájkra készülnek. A lépés a Defence Helicopter Flying School állományát adó FB Heliservices oktatóit érinti, akik a Royal Air Force Shawbury, Shropshire, és Valley légitámaszpontjain dolgoznak.
//Azért nem minden esetben az az egyértelműen pozitív lépés, amit a költségtakarékosság szigorú parancsa diktál. Ha jól emlékszem, villástargoncás emelők híján nehéz volt kipakolni a RAF gépeit Kuvaitban. A rakodási tevékenységet ugyanis kiszervezték civileknek, akik közölték, válságövezetben nem dolgoznak, arra nem szól a szerződésük...//

A kicsiny Togo államának hadserege két MiG-23 Flogger vadászrepülőgépet és két Mi-8 Hip szállító helikoptert foglalt le egy volt francia rendőrtől, aki a fővárosban, Lome-ban lakik. A gépeket Lome repülőterén találták meg.
A kormányzat Robert Montoyától, a volt francia rendőrtől szeretné megtudni, hogy a gépek honnan és hogyan kerültek az országba, illetve hová szállították volna tovább. A gyanú szerint a hadfelszerelés végső állomása Elefántcsontpart lett volna, amelynek légierejét 2004. novemberében a francia Idegenlégió semmisítette meg, miután azokkal megtámadták a francia katonák Bouake melletti táborát. Ebben a támadásban kilenc francia katona és egy amerikai civil halt meg.

Vadászbombázó repülőgépek helyett támadó és szállító helikoptereket szerez be a Fülöp-szigeteki Légierő, jelentették be Manilában. Jose Reyes, a légierő parancsnoka elmondta, hogy 2006-ban hat darab, minden időjárási körülmény között használható harci helikoptert szereznek be. A bevásárlás az első lépése egy 18 gépes megrendelésállománynak, melyre a Bell Helicopter AH-1Z SuperCobra és a Boeing AH-64D Apache Longbow típusok esélyesek. Az üzlet értékét 24 millió dollárra becsülték. A tendert azonnal kiírják, amint megvan a 2006-os költségvetés.
A légierő emellett olyan új szállító helikoptereket is be kíván szerezni, melyek alkalmasak 15 katona vagy 1130 kg külső teher hordozására. A gépeket a csapatszállítás mellett kutató-mentő, tűzoltó és sebesültszállító feladatokra is használnák. A beszerzést az év második felében indítják majd. Az új helikopterek első csoportját 2007-ben vásárolják majd meg, leszállításuk várhatóan 2008-2009.között történik meg. Megnövelik a régi UH-1H flotta gépparkját is, 43-ról körülbelül 80-ra. A Bell-veteránok az Amerikai Hadsereg levetett Huey-kopterei közül érkeznek. A leendő új típussal éppen az öregecske UH-1H-kat akarják majd leváltani. Ideális körülmények között ez kb. 100 helikoptert jelentene.
A helikopterek beszerzése a belbiztonsági helyzet és a terrorizmus elleni harc miatt került előtérbe. Köszönhetően a megváltozott prioritásoknak, a Légierő más típusainak beszerzése 2012. utánra csúszott át. Egyetlen kivétel akad: ez pedig a haditengerészeti járőrrepülőgépek. A végső listára a Bombardier Dash 8-asa és a Lockheed Martin P-3 Orionja került fel. A kormány három repülőgépet vásárolna 2012-ig, majd újabb hármat a következő 6 éves fejlesztési ciklusban.
A 14 darab, szintén nem csikókorban lévő Rockwell OV-10 Bronco földi célpontok elleni támadórepülőgépet felváltó típus beszerzése is csúszik 6 évet. Az elképzelések szerint az új repülőgép alkalmas lenne az elfogó és a kiképző feladatok végrehajtására is.
A Légierő vadászkapacitásának visszaállítása, mely a tavalyi Northrop F-5E TigerII. Kivonással elveszett, még tovább csúszik, egészen 2018-ig. Addig marad a négy, felfegyverzett Aermacchi S211 gyakorló repülőgép, mint segédvadászerő.

Elég izgalmas játékot jelent az Amerikai Légierő tisztjeinek számára biztosítani a megfelelő számú repülőképes Herculeseket. Jelenleg ugyanis 100 olyan, régebbi változatú C-130-as (a teljes flotta 17 százaléka) van, melynek középső szárnyrészlege hibás vagy elfáradt. Ez a szekció létfontosságú, hiszen a gép törzsét és szárnyait köti egymáshoz.
A 100 gépből 38 darab, a 60-as években vásárolt USAF C-130E repülési tilalom alatt áll, míg az újabb, 70-es években beszerzett C-130H, néhány KC-130F-fel együtt különböző megkötésekkel, feltételekkel repülhet csak.
A probléma ráadásul a lehető legrosszabb időpontban jelentkezett. A 26 feladatkörben is jeleskedő Herkyk kihasználtsága a lehető legnagyobb, hiszen minden jelenlegi műveletben szükség van a taktikai szállítórepülőgépekre.
Az új C-130J változatok vásárlása is a Nagy Egyenlet része: de nem szabad elfeledkezni az új könnyű szállító repülőgépről, azaz az LCA-projektről (ahol a C-27J és a CASA CN295 csap össze) sem.
A Hercules-flottát a Robins Légitámaszpont és a Warner Robins Légi Logisztikai Központ szakemberei igyekeznek „összekalapálni” nap mint nap. A repülési tilalom 45000 órányi, míg a repülési korlátozások további 38000 órányi repülési feladat kiesését jelentették. Ezeket a többi Herculesnek vagy más gépeknek kellett pótolnia.
Az eljárások szerint az ide érkező gépeket először alaposan megvizsgálják, a teljes szárnyszekciót beleértve. Ha olyan repedéseket találnak, melyeket helyben, könnyen ki tudnak javítani, a gépet kikalapálják és már küldik is vissza. Ha a helyzet súlyosabb, akkor a Lockheed-től vásárolnak új szárnyközéprészt és a megfelelő kiegészítőket. Az átépítések nem jelentenek újdonságot a légitámaszponton: már a 90-es évek elején megkezdték a régebbi Herculesek átépítését. Egy-egy ilyen átépítő készlet, illetve annak felszerelése gépenként 9 millió dolláros költséget jelent. Nem kerül sor azonban minden érintett Hercules átépítésére: egyes régi modelleket kivonnak, másokat kicserélik C-130J-kre.
Nem ígérkezik egyszerűnek az LCA-program sem. A Hadsereg 145 új repülőgéppel kívánja lecserélni az ősöreg és Irakban „újra felfedezett” C-23 Sherpa könnyű szállító repülőgépeit. A Légierő viszont megkérdőjelezi azt, hogy a Hadseregnek valóban ilyen sok gépre van szüksége, hiszen véleményük szerint a hadszíntéren belüli szállításokat amúgy is főleg a Légierő végzi //Hehh... Azért a fegyvernemi sovinizmus ott is működik!//. A vitás kérdés elsimítására 90 napot kapott a két fegyvernem.

A repülés a földön is veszélyes üzem: a texasi El Paso Nemzetközi repülőtéren a Continental Airlines egy Boeing B-737-500-asának jobb hajtóműve szívott be egy karbantartót ma. Kemény...