Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

kedd, november 29, 2005

Repülős hírek, #44

A 100. hírkupac esetén berúgás, ha gondoljátok, Kedves Olvasók, szervezett formában, valamikor jövő év elején. Nos? ;)


Nah, de csapjunk a lecsóba:

Francia Flanker-flood: Lipetszkből érkeznek a Szu-27-esek a franciaországi Colmar légitámaszpontra, hivatalos látogatásra. A vendégszereplés persze nem céltalan: közös repüléseken vesznek részt majd az orosz és a francia pilóták. A jelen mellett a múlt is nagy szerepet játszik: a II. világháborús híres Normandia-Nyeman repülőezred veteránjai is elkísérik a ma felhővadászait.
Az átrepülés négy Szu-27 Flanker és egy Il-76 Candid szállítógép teljesíti majd.

November 25-én lezuhant az első indiai Dhruv könnyű szállítóhelikopter. A baleset az indiai illetékesek félelmei szerint árnyékot vethet a helikopter remélt exportálási lehetőségeire is.
A saját fejlesztésű és gyártású Dhruv Karimnagar mellett zuhant le, Andhra Pradesh tartományban. A gép a gyártó Hindustan Aeronautics Limited (HAL) tulajdonában volt.
A gép Bangalore-ból tartott Ranchi felé, amikor üzemanyag-feltöltés után, az Indiai Légierő Hakimpet támaszpontjától 140 km-re északkeletre lezuhant. A két pilóta és a fedélzeten utazó 4 technikus biztonsággal túlélte az esetet.
A baleset oka még nem ismert, így a pilótahibát vagy a külső körülményeket sem zárják ki, hiszen olyan terület fölött repültek, ahol a tavalyi választások idején két esetben is tüzet nyitottak a Légierő alacsonyan repülő helikopterére.
A kéthajtóműves gép laza talajra érkezett, majd fejreállt. A gyár illetékesei a balesetben is látják a pozitívumot: immár bizonyítottan is zuhanásálló a gép.
2005-ben a Királyi Nepáli Hadsereg egy Dhruv helikoptere is kemény leszállást hajtott végre. Az esetből politikai adok-kapok kerekedett: egyes nepáli körök azzal vádolták Indiát, hogy másodosztályú eszközöket adott el. A gépet azóta a HAL kijavította és visszatért Nepálba.
Indiai remények szerint a Dhruv Latin-Amerikában (Chile) és a délkelet-ázsiai térségben is megjelenhet.

November 25-én jelentette be Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter, hogy Oroszország és India közösen fogja kifejleszteni az IL-214/MTA többfeladatú katonai szállító repülőgépet. A Kommersant gazdasági napilap értesülései szerint Moszkva és Új-Delhi 190-190 millió dollárral járul hozzá a fejlesztésekhez. A tervek szerint az Orosz Légierő 100. míg az Indiai Légierő 45 gépet rendszeresítene.
Ivanov szerint viszont nincs szó arról, hogy a két ország közösen fejlesztene ki egy ötödik generációs //miért, melyik volt a 4, generációs gép??? Ugye, a MiG és a Szuhoj egy-egy bemutatógépét nem kel komolyan venni ilyen szempontból...// vadászrepülőgépet. A híreszteléseket az indiai védelmi miniszter, Pranab Mukherjee megjegyzéseire alapozták, melyek utolsó moszkvai látogatása alatt hangzottak el. A Sukhoi Holding bemutatta a vadászgép terveit //A Berkutot???// terveit az IAF képviselőinek, akik azonban nem voltak elégedettek a látottakkal.

A jelek szerint megtetszett az Indiai Légierőnek a közös gyakorlatozás. Az Amerikai Légierő után az IAF hasonló közös repülési gyakorlatokat tart a Szingapúri Légierővel. A szingapúri gépek fognak Indiába jönni, immáron második alkalommal. Mint ismeretes, az IAF hajózói már ismerik Franciaország, Dél-Afrika és Alaszka tájait is.

Szitén Szingapúrral függ össze az a hír, hogy 2006. elején érkezik az első nyolc AH-64D Longbow Apache a városállamba. A gépek jelenleg egy oktatószázadba szervezve repülnek az arizonai Maranában. A szingapúri Apache-ok a Forging Sabre többfegyvernemi kombinált gyakorlat keretein belül mutatkoztak be. A ’kopterek mellett különleges alakulatok, tüzérségi ütegek, pilóta nélküli felderítő gépek és F-16C/D Falconok vettek részt a gyakorlaton.
A 20 helikoptert még 1999-ben rendelte meg a városállam. A Longbow radarral felszerelt gépek több mint 1000 célpontot képesek felderíteni, majd a legveszélyesebbnek ítélt 16-ot támadják meg. Az egyes Longbow-k képesek egymásnak átadni a felderített célok információit, hasonlóan az F-16-osok (és más gépek) Link 16-os rendszeréhez.
A Boeing a maradék 12 gépet is leszállítja 2006-ban, majd a helikoptereket elszállítják Szingapúrba.

Négy darab An-124 Ruszlán nehéz teherszállító gépet ad át az Orosz Légierő az Atlant-Soyuz légitársaságnak.
A tárgyalások már régóta folytak a légierő és a légitársaság képviselői között. Az átadásra kerülő gépeket az uljanovszki Aviastar-SP Plant (mely a Ruszlánok gyártását is végzi) újítja fel és alakítja át a civil használatnak megfelelően.

Az ukrán Kharkiv State Aircraft Production Association (KhGAPP) azzal a nem titkolt szándékkal mutatta be az An-74TK repülőgép-család két tagját a 2005-ös Dubai Légikiállításon, hogy ezzel is elősegítse a gépek közel-keleti eladásait. A gyártó cég az An-74TK-200 többfeladatú szállítógépet és az An-74TK-300VIP „szalongépet” vitte el az Emírségekbe. Nem véeltlenül: a tavalyi vendégszereplés, melyet egy An-140 turboprop utasszállító és az An-74TK-200-as hajtott végre, 18 konkrét megrendelést és tucatnyi változat kifejlesztési igényét eredményezte, már ami az An-74-etst érinti. Az An-140-100-as öt megrendelést és 12 opciót zsebelt be a közel-keleti és észak-afrikai vásárlóktól.
A KhGAPP ennek megfelelően a következő esztendők alatt a gyártott gépek oroszlánrészét ezekben a régiókban értékesíti.
A most kiállított An-74T-200A változat már integrált digitális navigációs rendszerrel felszerelt. Ez a típus és az An-74TK-300VIP a közel-keleti és észak-afrikai könnyű és különleges szállítórepülőgépek piacának csinos szeletét viheti Ukrajnába. Az An-74TK már az új Series 4A D-36 hajtóművekkel repül, melynek növelték üzembiztonságát és megbízhatóságát megnövelték a gyártó cég, a Motor Sich Company mérnökei.
Az An-74TK-200 53 utast vagy tíz tonna árut képes szállítani előkészítetlen, homokos vagy havas kifutópályákról is.

2006-ban áll fel az első továbbfejlesztett Szuhoj Szu-27SzM vadászbombáókat használó orosz ezred. A cég és az Orosz Légierő egy három esztendős szerződést kötött még 2004. decemberében, melynek értelmében az első ezredre való gépet 2006-ban átadják a Légierőnek.
A Szuhoj már befejezte a Szu-27SzM gép tesztjeinek első részét, csakúgy, mint a Szu-24M2 és a Szu-25SzM gépekét (ezek elsődleges repülési tesztjei még 2004-ben lezajlottak). A Komsomolsk-on-Amurban és Novoszibirszkben lévő gyárüzemek, illetve a javítóüzemek szintén felkészültek a gépek átépítésére.
Jelenleg is zajlanak a Szu-34-es frontbombázó repülési tesztjei, míg a vásárlók bizottásga rábólintott az ötödik generációs vadászgép első koncepciójának terveire //míg az indiaiak nem, ugyebár.//.

Kisebb zavar van Tajvanon, amely a Boeing AH-64D Apache Longbow típusát is érinti. A CNA hírügynökség arról tájékoztatott, hogy Liu Chih-chien ellentengernagy, a Védelmi Minisztérium szóvivője bejelentette: a Hadsereg új támadó harci helikoptereket vásárol. A típust és a beszerzendő mennyiséget azonban még nem határozták meg, jelentette ki. A bejelentés válasz volt azokra a sajtóértesülésekre, melyek szerint Tajvan 72 darab Boeing AH-64D Apache Longbow helikoptert vásárolna //Ennek érthetően a Boeing sem örülhetett túlságosan, tekintetbe véve a cég és a szárazföldi Kína igencsak gyümölcsöző kapcsolatát//.
Liu szerint a minisztérium még nem zárt ki semmilyen lehetőséget, hiszen még tanulmányozzák a szóba jöhető típusok beszerzését.
A Hadsereg már jelenleg is használja a vetélytárs Bell Helicopter cég AH-1W SuperCobra típusát. A Bell érthetően azért lobbizik, hogy a Hadsereg a továbbfejlesztett AH-1Z változat mellett tegye le a garasát.
A Boeing-féle AH-64D Apache Longbow iraki háborúban nyújtott teljesítménye nagy figyelmet kap. A Longbow radarral és az AGM-114 Hellfire irányított rakéták többféle változatával felszerelt gépek jelentősen „megdobnák” a szigetország védelmi képességeit.
Az Védelmi Minisztérium és a védelmi iparban tevékenykedő források szerint azonban szó sincs olyan döntésről, mely tajvani Apache-okat jelentene. Sőt: egyes értesülések szerint a Bell Helicopter már alá is írt egy szerződést, mely AH-1Z King Cobra helikopterek szállításáról szól. A szóban forgó üzlet nem kicsi: 2,72 milliárd dollár forog kockán.
A Jane’s tudósítása szerint a Bell Helicopter már benyújtotta kérelmét a tajvani hatóságokhoz a King Cobra helyi gyártásának engedélyezését illetően, melyben az állami tulajdunú Aerospace Industrial Development Corporation lenne a partnere.
A legújabb Cobra a hírek szerint azzal ütötte ki az Apache Longbow-t a nyeregből, hogy a Boeing nem járult hozzá a típus tajvani gyártásához. A logisztika szempontjából is előnyösebbnek tűnik az AH-1Z Kin Cobra rendszeresítése, hiszen az AH-1W Super Cobrát már jól ismerik Tajvanon, emellett jelentős alkatrészkészletekkel rendelkeznek hozzá.

Az „Allied Wings” csapat nyerte el a kanadai kormány 22 évre szóló, 1,5 millirád dolláros megrendelését. A Kelowna Flightcraft vezette csapat a Bombardier katonai kiképző részlegét ütötte ki a nyeregből. Pedig a Bombardier működteti a Contracted Flying Training and Support (CFTS) programot és a PPP-konstrukciójú, 1997. óta működő NATO Flying Training in Canada (NFTC) programot is.
A hosszú távú szerződés a kanadai fegyveres erők és a külföldi megrendelők katonai repülési kiképzését biztosítja majd.
Az Allied Wings kilenc Grob G120A repülőgépet biztosít az alapfokú kiképzére, míg a többhajtóműves repülőgépek vezetését a pilóták hét Raytheon (Beechcraft) C-90B King Air repülőgépen sajátíthatják el.
A cég további hét Bell 206 Jet Rangert és kilenc, demilitarizált (ex-Kanadai Fegyveres Erők) Bell 412 Griffon helikoptert üzemeltet majd, ezeken képzik a helikopter-pilótákat.
A szokásos körítés: azaz a szimulátoros kiképzés, a meteorológiai szolgálat, légiirányítás, vészhelyzeti szolgálat, karbantartás is az Allied Wings feladata lesz. A cég szakemberei ugyanakkor csak a földi kiképzést végzik egyedül: a levegőben már a Kanadai Erők oktatópilótái lesznek az urak.
Szintén az Allied Wing feladata lesz a szükséges földi infrastruktúra megteremtése is. Egy új, körülbelül 8 ezer négyzetméteres épületkomplexumban kapnak helyet az kiképzőtermek, a három szimulátor és minden egyéb közösségi terem. A Portage La Prairie-ben lévő központban összesen 36 különböző kiképzési kurzust indítanak. A kiképzés 2008-ban indulhat meg teljes gőzzel, ekkor évi 113 tanulót fogadnak, melyből 40 a több hajtóműves, míg 60-75 helikopteres kiképzést kap.

A Singapore Technologies Aerospace Ltd szállíthat oktatóhelikoptereket a szingapúri védelmi minisztérium számára, jelenették be a cég képviselői. A 120 millió dolláros üzlet értelmében a Szingapúri Légierő (RSAF) öt EC120 Colibri helikoptert kap, melyek teljes technikai és logisztikai támogatását 20 éven keresztül végzi a nyertes cég. A gépek tulajdonjoga az ST Aerospace-nél marad, az okatópilótákat a RSAF biztosítja. A helikoptereket és a szimulátorokat az Eurocopter Southeast Asia (ESEA) szállítja.
Az ST Aerospace nem ismeretlen játékos a területen: 2003. óta hasonló onstrukcióban elégíti ki az RSAF szállítógép-pilótá kiképzésére vonatkozó igényeit, megfelelően felszerelt Beechcraft C-90 King Air repülőgép segítségével.

Repülős hírek, #43

Megkapta az első felújított KC-135-ösét a McConnell Légibázison működő 22. Légiutántöltő ezred. Az újjáépített tankergépek így 70. születésnapjuk után kerülnek csak ki a szolgálatból //feltéve ugye, hogy végre döntés születik az amerikai tankertenderen...//. Bár nem sok ilyen idős autóval rohangálnak az emberek nap mint nap dolgozni, az ezred ezeket az újjáélesztett veteránokat küldi majd a hadműveleti övezetekbe minden nap.
A KC-135-ösökön a felújítás során mintegy 800 részegységet cserélnek ki. A visszakerülő alkatrészeket homokfúvással fémtisztára maratják, majd újrafestik és úgy rakják végül össze a régi-új gépeket. Az ezred gépet 1956 és 1963. között gyártották, ezekből 30-at újítanak fel.
Az újjáépítés terveit még 2001. szeptember 11-e után készítették el, biztosítandó a megfelelő számú tankergépet a terrorizmus elleni háborúhoz //ami, tegyük hozzá, az elaggott Boeingekre és DC-10-esekre alapozva közel sem egyszerű feladat....//.
2005. májusában egy kisebb csapat utazott McConnell-ből a Fairchild Légitámaszpontra, ahol a KC-135-ösök felújítását tanulmányozták. A visszatérő szakemberek októvberben kezdtek neki az első gép felújításának, mely 14 ember körülbelül 30 napi munkáját igényli gépenként. A tapasztaltokat beépítve ezt az időtartamot 18 napra nyomják le. A remények szerint a megfelelő pénzügyi fedezet megteremtésével évi 7-8 gépre is sor kerülhet.
A felújítás gépenként 30-40 ezer dollárba kerül és 3-4 évvel hosszabbítja meg a tankerek élettartamát.

Nos, a jelek szerint a dubai bejelentéseknek alapja is van: a MiG-iroda alkatrészeket és kiszolgálást biztosít a lengyel MiG-29-esekhez. Az üzlet értéke 5 millió dollár. A lengyelek körülbelül 45 Fulcrumot tartanak hadrendben, így az egyik legnagyobb üzemeltetőnek számítanak.
Az oroszok reményei szerint további hasonló üzleteket tudnak tető alá hozni a típust üzemeltető országokkal, így az innen származó bevétel az elkövetkezendő esztendők alatt elérheti majd az 500 millió dollárt.

Rábólintottak a Northrop Grumman E-10A multiszenzoros repülő parancsnoki harcálláspontjának terveire. A zöld lámpa után már teljes gőzzel folytatódhat az első gép, egy Boeing B-767-400ER típus átépítésének előkészülete. A jelenleg gyártás alatt álló gép a Northrop melbourne-i gyáregységébe 2007. decemberében repül át.

Hadrendbe állhat a Királyi Bahreini Légierő kiképző ezrede a tervezett időpontban, 2007. elején. A 2002. januárjában indított program keretein belül eddig három Slingsby Firefly T67M260 alapfokú, kétüléses, légcsavaros kiképző repülőgép érkezett az alakulathoz. A haladók kiképzésére hat darab BAE Hawk Mk129-est használnak majd, melyből az első még augusztus 26-án szállt fel Angliában.
A gépek előtt még a szimulátort állítják össze, melyen megfelelő tapasztalatokat szereznek a pilóták, mielőtt a fejlett kiképzőgépre ülnének át.
A Hawk Mk129 alapvetően a Brit Királyi Légierő Mk128 gépsárkányának, az ausztrál Mk127-es változat avionikai eszközeinek és a teljesen digitálisan vezérelt Rolls Royce Adour Mk951 hajtóművének keveréke.
Az első két gépen a technikusok oktatása folyik majd 2006. első félévétől, hat hónapig. A hat gépes flotta 2006. decemberéig kerül Bahreinbe.

Három ex-holland gépet vesz Jordánia. A kétüléses F-16BM MLU-kat kiképzésre használja majd a sivatagi királyság. Az üzletről szóló megállapodást Feisal Bin Hussein herceg és a holland védelmi miniszter látta el kézjegyével a Dubai légiparádén. A gépek várhatóan 2006.
Októberében érkeznek meg Jordániába.

A Boeing nem csügged a Pentagon-beli birkózás miatt. A repülőgépgyártó óriás egy új C-17-es változat tervezésébe fogott. A fantáziadús „A-plus" nevet kapott változat a Boeing szerint tökéletesen kielégíti a Légierő jövőbeli szállítórepülőgépével szemben támasztott igényeket. Ez pedig nem kevés: a gép legyen nehezebben észlelhető, nagyobb teherbíró képességű és legyen képes rövidebb pályáról fel- és leszállni.
Dave Bowman, a Boeing C-17 programmenedzsere optimista, véleménye szerint a C-17A+ 2011-re elkészülhet, ha a Légierő kész együttműködni. Addig is a cég jelentős, több millió dolláros saját forrást fektetett az előkészületekbe és a tervezésbe.
A Globemaster III-as háza táján nagy az izgalom: a jelenleg megrendelt 180 gép mellé további 42 példány lehetséges beszerzéséről van szó.
Ha azonban ezt nem sikerül tető alá hozni, elméletileg 2008-ban be kell zárni a C-17-es gyártósorát. Ha azonban a további fenntartás mellett dönt a kormány, akkor az nem lesz olcsó mulatság: a számítások szerint évi további 2,4 milliárd dollárért kell gépet rendelni. A Szenátus illetékes tagjai támogatják a C-17-es további gyártását, ennek megfelelően november 10-én a Szenátus olyan védelmi költségvetési javaslatot fogadott el, mely 42 további gép legyártását finanszírozza.

A jelek szerint tartható az F/A-22 Raptor új generációs vadászbombázó repülőgép hadrendbe állításának 2006, decemberi dátuma. A Lockheed Martin és az Amerikai Légierő bejelentése szerint az augusztus végén kezdődött műveleti tesztek sikeresen lezárultak. Melynek során négy AIM-120 AMRAAM légiharcrakétát és 20 darab JDAM irányított bombát használtak el.
November 18-án a program sikeres vége már csupán „egyetlen rakétányira” volt. A tapasztalatok szerint az F/A-22 Raptor túlteljesíti a harci bevetési távolság és a szupercirkálás Légierő támasztotta követelményeit is. Érdekesség, hogy bár az F/A-22-es hivatalosan csak szubszonikus, hangsebesség közeli tartományban használhatja a JDAM-et, a tesztek során sikerült a fegyvert Mach 1,5-ös sebességnél, 40 ezer láb magasságban használni.
A tankergépek személyzetének kérése volt a Raptor üzemanyagtöltő nyílásának jobb megvilágítása: ezt is megoldották.
A Langley Légitámaszponton jelenleg már 13 F/A-22-es lakik és a remények szerint ez az állomány decemberre, a harcképesség hivatalos megállapításának időpontjáig további 5 géppel bővül. További 35 Raptort három másik támaszpont között osztottak szét, kiképzési tesztelési célokra. Eközben zajlik a gépek modernizációja is. A 2007-ben elkészülő Spiral 2 változat már képes lesz a JDAM-eket szuperszonikus sebességtartományban is használni.

Elégedetlenek az indiaiak az izraeli felderítő robotrepülőgépekkel. A nézeteltérés oka, hogy az elmúlt két év alatt megvásárolt 50 Searcher és Heron típusú pilóta nélküli repülőgépből már 4 lezuhant. Az Israel Aircraft Industries (IAI) a hírek szerint kész a gépek ingyenes kijavítására, mivel a vizsgálatok a repülőgépek rendszereinek hibáját nevezték meg, mint a balesetek okait. Egy esetben az egyik indiai kezelő is életét veszítette.
A gépeket, így a több mint 1000 kilométeres táv megtételére képes Heronokat India aktívan használja a pakisztáni határvidéken és a Kasmírban.

30 gépes megrendelésre számít a BAE Systems 2006. első negyedévére. A cég illetésesei szerint a Hawk Mk128-as kiképző repülőgépeket a Brit Királyi Légierő vásárolja meg. A két fél 2005. folyamán tárgyalt már a 20-44 gép megvásárlásáról, melyekkel a RAF jelenleg használt Hawk T1/1A kiképző gépeit cserélik le. Az új oktatógépekre nagy szükség lenne, hiszen ezeken tanulnának az Eurofighter Typhoon és a Lockheed Martin F-35 Joint Strike Fighter gépekre kerülő pilóták. Az Mk128-asokat egy Rolls-Royce Turbomeca Adour 951 hajtómű repíti előre,.A gép képes levegő-levegő és levegő-föld feladatok szimulálására is.
A BAE 2004. végén kapott megrendelést két prototípus legyártására. Az első gép még 2005. július 29-én szállt fel először, míg a második példány várhatóan 2006. elején kaphat a levegőbe.
A BAE szerint komoly esélyek vannak görög és egyesült arab emirátusbéli megrendelésekre is. Ez utóbbi állam a Dassault Mirage 2000-9 és a Lockheed Martin F-16E/F repülőgépek oktatását kívánja megoldani egy új típussal. Az erős vetélytársak között a Korea Aerospace Industries/Lockheed T-50-esét lehet megemlíteni.

Bajban van a bulgár modernizálás terve, a jelek szerint nem biztos, hogy sikerül megfelelő forrásokat biztosítani a felújításokhoz és a vásárlásokhoz. A pénzügyi zavarok mellett egyes bírósági ítéletek is hátráltatják a programot, melynek teljes leállítását sem tartotta elképzelhetetlennek Vesselin Bliznakov védelmi miniszter //Nocsak, máshol sem egyszerű dolog a közbeszerzés???//.
A további lehetőségek között szerepel a megvásárolni szándékozott repülőgépek számának csökkentése //Honnan ismerős ez? 20-ból lett 14...//.
Bár az előző kormány összesen 11 modernizációs programnak adott zöld utat, 1,3 milliárd levás költségvetési keretet biztosítva, ezidéig csupán egy használt hadihajó megvételét sikerült lezavarni: a március 17-én aláírt szerződés szerint a Belga Haditengerészet Wielingen-osztályú fregattjáért, a Wandelaar-ért 32 millió eurót fizettek.
A Mi-17-es és Mi-24-es helikopterek felújítására és modernizálására kiírt, az izraeli ELBIT győzelmét hozo különleges közbeszerzési eljárás eredményét a bulgár legfelsőbb bíróság november 23-án megsemmisítette, így a védelmi minisztérium nem tudta megkötni a szerződést.

Nehéz szülés volt, de végre sikerült: Pakisztán 26 használt F-16A/B Falcon repülőgépet vásárol Hollandiából és Belgiumból. A gépek annak a 76 Falconos megrendeléscsomagnak az első részét képezik, melynek engedélyezésére George W. Bush elnök még március 26-án tett ígéretet. Az adásvételhez még hiányzik egy formaság, az Amerikai Kongresszus hivatalos jozzájárulása.
Pakisztáni magas rangú források szerint míg az új amerikai gyártású F-16C/D-k megvásárlása egyelőre még bizonytalan időpontra tolódott át, az európai használt gépek néhány hónapon belül megérkezhetnek. A most megvásárolt gépekért az értesülések szerint darabonként 10 millió dollár körüli összeget fizettek /Hümm, mennyibe is fájnak nekünk a Gripenek?//.
A gépek sárkányában 2000-3000 kirepülhető óra van és nem estek át az MLU (Mid Life Update) felújításon sem. A gépekbe csak új rádiók és a pakisztáni irányítási rendszerhez szükséges eszközök kerülnek. A belga gépek viszont valószínűleg alkalmasak lesznek közepes hatótávolságú légiharcrakéták (gyanítom, a régebbi AIM-7 Sparrow) alkalmazására is.
A gépek beszerzése 15 óta az elő komoly pakisztáni fejlesztésnek tekinthető.

hétfő, november 28, 2005

Kedves Népszabadság! Kedves demokratikus EU!

Nos, ugye most mindenki a CIA "terrorjáratain"háborog, egy apróság, amitől a maradék, az európai kultúrába és a sokat emlegetett morális fölénybe vetett kicsike kis hitem is elrepült.

Német barátaink, akik aztán igen sarkos véleményekkel rendelkeznek az USA politikájáról, igen érdekesen viselkednek Szudánnal kapcsolatban. A dolog lényege: míg Szudánban vidám népirtás folyik, addig több német cég is részt vett 2005. februárjába a fővárosban, Kartúmban megrendezett kiállításon. Külön német pavilonban, melyet a német Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium szponzorált.
A német kormány mellett gratulálunk a Siemens AG , az AgfaPhoto GmbH, az AutoStar Ltd. (Mercedes Benz-dealer), DEUDIAM (gyémántbányászat és megmunkálás), a KWH, az SMF, a Vietz és a WIDOS vezetőinek.

A kiállítást olyan sikeresnek ítélték a cégek és a kereskedelmi kamarák olyan sikeresnek tartják, hogy 2006. februárjában is visszatérnek.

Az, hogy Szudánban népirtást folytat a kormány támogatta mozlim milícia, semmit sem számít ugye. Business as usual.

De akkor Németország mélységesen mélyen maradjon csöndben, ha bármiféle morális ítélkezésről lenne szó.

Nagyon egyszerűen arról van szó: az európai cégeket és kormányokat egyáltalán nem érdekli, milyen kormány kiket gyilkol vagy gyilkoltat le. Csak fizessen. Rendben és időben. Ha fejlődik a szudáni gazdaság, kit érdekel néhány ezer-tízezer-százezer koszos fekete?

Egy kis iraki statisztika

Nos, egy igen-igen érdekes anyag került elém: egy korrektnek tűnő összeállítás az iraki "civil" áldozatokról. Szerintem kötelező olvasmány.
Ami tényleg érdekes: a halottak 81,7 %-a felnőtt férfi, míg 90,4 %-a felnőtt. Ez annak a fényében figyelemre méltó, hogy a lakosság 44,5 %-a fiatal-vagy kiskorú.
Az Iraq Body Count adataira alapozva az a kép rajzolódik ki, hogy a civilnek nevezett, azaz minden, nem katonaruhás áldozat igencsak döntő többsége felnőtt férfi.
Mindezt úgy, hogy több, elméletileg igen véresnek tartott, súlyos városi harc is történt: emlékezzünk Bagdadra, Baqubára, Fallúdzsára.
Na meg arra, hogy ugye a közvélekedés szerint a "trigger happy" agyatlan amerikai katonák lőnek mindenre, ami mozog.
Tessék olvasni és gondolkodni.

A megszállás két éve alatt 948, az amerikai erők által megölt civil. Hümm, minden ilyen eset hiba, de azért ez a több tízezres (akár 100 000-nyinek is mondott), a tüntetéseken folyamatosan idézett adatokhoz képest hihetetlenül alacsony.

Miért jut eszembe Jenin? Ahol a "civil" áldozatok döntő többségéről kiderült: igaz, utcai ruhákban voltak, csak éppena Kalasnyikov lógott a kezükben?
Nem attól civil valaki, ugye, hogy nem terepszínben van. A terrorista sem civil, hiába robbant vagy lövöldözget utcai ruhában.

Ugyanakkor az iraki számokat nézegetve azt sem szabad elfelejteni: a munkáért sorbn álló férfiak között robbantott terrorista bombák is hozzájárulnak az igen furcsa arány kialakításához.

péntek, november 25, 2005

Repülős hírek, #42

Sikorsky S-92 típusú kutató-mentő helikoptereket vásárol a Tajvani Légierő. A megállapodás szerint 2007-ben érkezik meg a három megvásárolt helikopter. A tajvaniak a további S-70 Blackhawk-vásárlás helyett döntöttek a gyár modernebb típusa mellett. A szigetország kutató-mentő századánál jelenleg 17 darab S-70 Blackhawk repül. A mostani bevásárlás célja a legöregebb példányok lecserélése, de a légierő reményei szerint újabb gépekkel a 10 „korelnök” S-70-est lehet nyugdíjazni.
Lehet, hogy Japán is hasonlóképp dönt: itt az amerikai típusnak az Eurocopter EC225-ös az ellenfele. Itt két gép megvásárlásáról van szó, a ’kopterekre szóló specifikációt múlt héten adta át Japán a két gyártó cégnek. Az igényelt helikoptereknek a kutató-mentő feladat mellett a japán gyorsreagálású erők szállítási feladatait is támogatniuk kell.
A végső ajánlatokat még novemberben kell a megtenniük, majd a japán Parti Őrség a tervek szerint gyorsan fog dönteni. Az üzlet később még több gépet jelenthet: a két gép egy tíz gépes fejlesztési terv első lépése. A többi 8 gép 2008-tól érkezne meg.
A Sikorsky emellett élénken reklámozza a típus SAR-változatát Kníában, illetve az Amerikai Légierő tervezett 141 gépes flottamegrendelését is szívesen elvinné.

A Dubai Légishow-t használta ki arra a Saab, hogy bejelentse: októberben végrehajtotta első repülését a cég által fejlesztett Filur pilóta nélküli harci repülőgép bemutatópéldánya. A gép a svéd Vidsel lőtér felett hajtotta végre 10 perce repülését még október 10-én.
A legnagyobbrészt a svéd védelmi beszerzések minisztériuma által finanszírozott program keretein belül a Filur a következő hónapokban sorozatos próbarepüléseket hajt majd végre. A tervek szerint az első tesztidőszak 2006. végére befejeződik.
Az első mérések során azt vizsgálják, hogy képes-e az alacsony visszaverő képességűnek tervezett repülőgép a radarok számára valóban nehezen észlelhető-e és képes-e úgy berepülni a harci zónába, hogy nem derítik fel.

November 17-én a földnek ütközött és lezuhant a Kolumbiai Légierő Mi-17 típusú helikoptere La Chorrera mellett. Az EJC-390 oldalszámú helikopter La Chorrera-ból tartott Caqueta/Tres Esquinas felé. A katasztrófában, melynek okaként a rossz időjárást jelölték meg, 3 haltak meg (köztük a pilóta és a másodpilóta). A további 14 sérült közül 3-nak súlyos az állapota.

Sietve keres célrepülőgépet az Amerikai Haditengerészet. A februárban kiírandó tender során olyan fejlet, szuperszonikus sebességű légi célt keresnek, mely az NPO Mashinostroyenhe P-900 Alfa rakéták szimulálására alkalmas. A „Threat D” névre keresztelt új céltárgy azért vált szükségessé, mert a jelenleg rendszerben álló amerikai légicélok egyike sem alkalmas az új orosz rakéta „megjelenítésére”. Ennek megfelelően az amerikai erők sem képesek felkészülni a gyakorlatban az orosz fegyver kivédésére. A P-900-as a Haditengerészet szerint egy szubszonikus rakétaként kezdi a támadást, majd 20 kilométerre a céltól a rakéta hátsó része leválik és a maradék első rész szuperszonikus sebességre gyorsít fel, és a hullámok felett támad. A védekező rendszereknek követniük kell a szétválást is és megfelelően kell módosítani a befogási paramétereket, különös tekintettel az előre számított találkozási pontra.
A Haditengerészet a reményei szerint 41 további Zvezda-Strela KH-31 szuperszonikus hajó elleni támadórakétából alakíthat át Boeing MA-31 légicélponttá. Moszkva azonban megálljt parancsolt az üzletnek. Így csupán talán csak két MA-31 maradt az eredeti 18 rakétás KH-31-készletből.
A Haditengerészet emellett tanulmányozott egy olyan kombinációt, mely a Raytheon SM-2 vagy MIM-23B légvédelmi rakétát mint szuperszonikus második fokozatot kombinálná a Raytheon BGM-109 Tomahawk cirkálórakétával, mely a szubszonikus első fokozatot adná.

Tankergépeket keres az Amerikai Légierő Különleges Műveleti parancsnoksága. A gyorsnak szánt beszerzés tárgya több mint 30 olyan repülőgép, mely kisebb tankergépként és légi parancsnoki állásként is működik. A SOCOM még október közepén küldte ki információkérő leveleit az érinttet gyártóknak, melyben egy új harci mentő tankergépről faggatták a mérnököket (és az értékesítési kollegákat, persze).
Ezt a feladatot jelenleg az öregedő Lockheed Martin HC-130P és MC-130E repülőgépek látják el.
A kíváncsiskodás felkeltette az Alenia/L-3 Communications közös vállalat, a Global Military Aircraft Systems (GMAS) figyelmét, mely a C-27J-t propagálja jelenleg is a Hadsereg 1,3 milliárd dolláros Future Cargo Aircraft (FCA) program számára. A CRT-projektben érdekelt még az EADS Casa C-295 is, mely szintén számít az FCA-megrendelésekre. Az EADS viszont a CRT-projektből kihagyta a Raytheont, mely az FCA-programban legfőbb partnere.
Az Airbus Military A400M típusa is szóba jöhet, míg a Lockheed a Tengerészgyalogság által most is használt KC-130J Hercules rövid törzsű változatával fog a ringbe szállni.
Azt viszont nem tudni, hogy a Lockheed CRT-aktivitása miképp érinti a FCA-programban betöltött szerepét, hiszen a GMAS fő hajtómű- és avionikai rendszerszállítója.
A Northrop Grumman és a Bell Boeing V-22-ese is jelentkezett.
A Légierő szakemberei december közepén tartanak egy konferenciát, ahol a kívánságlista pontosítására kerül sor az egyes gyártó cégek képviselőinek. Az első információk szerint az első gépek 2008. körül készülnek el, míg a harckészültség elérése 2011-től várható.

Kényszerleszállást hajtott végre november 22-én az Amerikai Légierő egy F-16 Falcon vadászbombázója Manilában. A gép Szingapúrból tartott Japánba, a Miyazawa légitámaszpontra, amikor repülés közben hidraulikaproblémák A gép gond nélkül megállt, a pilóta sértetlen maradt.
A gép egy másik Falconnal repült géppárban, mely szintén leszállt Manilában.
A gépet kézi erővel ( a füvet nyíró munkások segítségével is) tolták le a kifutópályáról, mert nem igazán volt megfelelő vontatógép a típushoz.

Ismét elhalasztották a tajvani Orion-beszerzést. A 12 volt Amerikai Haditengerészeti Lockheed Martin P-3C mellett a három Raytheon/Lockheed Patriot PAC-3 légvédelmi rakétarendszer beszerzése is késlekedik. Ipari források szerint a tajvani törvényhozás védelmi bizottsága november elején biztosította a költségvetési forrásokat a beszerzéshez, mely összegek a 2006-os költségvetésben jelennek meg.
A bevásárlás egy olyan, speciális, azaz igen alacsony árszintű csomag részei, melyet az Egyesült Államok még tavaly kínált fel a szigetországnak. A folyamatos belpolitikai csatározások miatt Washington már kezd egy kissé frusztrálttá válni, így jelezték, hogy ameddig ezt nem oldják meg, nincs semmilyen új eladás.
A helyi választások miatt, melyeket december elején tartanak, azonban még az sem biztos, hogy megfelelő támogatást kap-e a P-3C-k bevásárlása...

Megtörtént az első légi utántöltés a Gripenek és a Svéd Légierő C-130 Hercules tartálygépe között. A Svédország keleti partjainál, a Balti-tenger felett végrehajtott bevetésen hat alkalommal adtak át üzemanyagot JAS-39C és D gépeknek. A különböző magasságban, sebességgel és függesztményekkel végrehajtott tesztek sikeresek voltak.
A Svéd Légierő egyetlen tanker Herculese amúgy 2006 januárjától áll szolgálatba. Tavasszal kap két palettára szerelt póttartályt is, melyekkel alaposan megnő a gép üzemanyag-szállító képessége.

csütörtök, november 24, 2005

A külpolitika és az ő szakértője

Egy mai sajtóhír szerint Gerhard Schröder volt német kancellár a Ringier-kiadóhoz igazol 2006. januárjától. Nem is akármilyen posztra kerül: Michael Ringier személyes külpolitikai tanácsadója lesz.
Jaham.
Kiváló atlanti kapcsolatokkal, ugyebár... ;)

Majd az ENSZ megmondja...

...mármint hogy ki a terrorista és ki került csak tévedésből közéjük. A Népszabadság értesülése szerint ugyanis Dánia egy olyan emberi jogi biztosi tisztséget akar az ENSZ-ben létrehozatni, mely személynek a feladata az ENSZ Biztonsági Tanácsa által összeállított, terroristagyanús személyek nevét tartalmazó listákra tévedésből felkerült emberek megsegítése lesz.
Nomármost arra büdösül kíváncsi leszek, hogy az ENSZ-képviselőnek, mármint ha egyáltalán lesz ilyen, milyen információk alapján kell majd döntenie az ügyekben?
Honnan tudja majd, hogy ki az ártatlan és ki a valóban terrorista?
Mert azt, hogy konkrét műveleti adatokat adjon ki akár az USA, akár az EU bármelyik titkosszolgálata, el lehet felejteni.

Majd meglássuk.

Iraki T-72-saga, második rész

Nos, tegnap visszaírt a HM, személyesen Taligás Antal ezredes úr, tájékoztató osztályvezető. Bezony, a Minisztérium is válaszolt!
A rövid és tömör válasz szerint iszont az értesüléseim nem helytállóak, ilyen probléma fel sem merült. Ezen kívül a HM CURRUS Rt. önálló, az államháztartás rendszerén kívül álló jogi személy, így a Pénzügyminisztérium felé be- és elszámolási kötelezettsége nincs.

Nos, amit tudunk: a Currus Rt. jelezte, hogy valóban volt egy kis guzmó a Defence Technologies és az iraki kormány között, de a magyar alvállalkozóhoz, azaz a Currushoz a megfelelő pénzöszeg befolyt.
A HM pedig elmondta, hogy a Currus Rt. nem tartozik a PM felé semmilyen be- és elszámolási kötelezettséggel.

Amit még mindig nem tudunk: most akkor volt 55 ezer dolláros elengedés, vagy csak az amerikai cégvezető állított csacskaságokat?

szerda, november 23, 2005

Repülős hírek, #41

Légvédelem farmer módra: elő a fáklyákkal! Leglábbis a nagy-britanniai Dorset környékén élő földművesek sikerrel kényszerítették a földre a Hadsereg 40 millió fontos WAH-64 Apache
harci helikoptereit. A Védelmi Minisztérium szerint a hampshire-i Middle Wallop légitámaszponton az iraki bevetésekre készülő Apache-pilótákat nem gyakorlatoznak tovább éjjel, mert több esetben is veszélybe kerültek. A farmerek ugyanis égő fáklyákat hajigáltak a helikopterek felé. A jóembereknek valaki súghatott, mert az, hogy a hirtelen erős fényforrás megvakítja az éjjellátó készülékeket, nem közismert tény. A földművesek azért szervezték meg spontán “légelhárításukat”, mert az éjjel alacsonyan repülő helikopterektől megriadtak az állatok. Az akció sikeresnek bizonyult: a coca és a brit helikopterpilóta egyaránt alszik éjjelente.

Még november 19-én jelentette be a görög kormány, hogy az Egyesült Államokkal folytatott, 40 új F-16C/D vadászbombázó repülőgép megvásárlását célzó tárgyalások napokon belül eredményt hozhatnak. Egyben azt is közölték, hogy jobb áron vásárolják a gépeket, mint a most elenzékben lévő PASOK-kormánynak sikerült még 2000-ben.
A számla a görög kormány szerint jóval alacsonyabb lesz, mint 3,1 milliárd dollár: ezt a számot az ellenzék kritizálta erősen az elmúlt időszakban.

Megérkezett az Amerikai Haditengerészet utolsó újjáépített Sea King helikoptere a kijelölt századhoz. A kutató-mentő feladatú SH-3-as a Patuxent River Haditengerészeti Légitámaszponton teljesít majd szolgálatot, a már leszállított három társával együtt. A gép annak a 60 gépnek az utolsó példánya, melyet az IMP Aerospace épített újjá. .A jelentős átpofozásnak köszönhetően a Sea King gyakorlatilag vadonatúj gépként került vissza a Haditengerészethez. A ‘kopterek így újabb hat évet, pontosabban 2000 repült órányi élettartamot kaptak.

Alig kapták meg, máris továbbfejlesztik az új Falconokat az Egyesül Arab Emirátusban.
Csupán hat hónappal a beérkezésük után a Lockheed Martin F-16E/F Block 60-as vadászbombázókra jelentős képességnövelő felújítás vár. A 80 gépes flotta első Falconjai idén májusban érkeztek meg az Emirátusokba. Ezek csak a Block 50+ változattal megegyező képességgel rendelkeznek és a Standard 1 jelzést kapták. A Standard 2 képességű gép első prototípusa már repül, míg a Standard 3-as még a tervezőasztalon alakul.
A Standard 2-es gépek előre tekintő infravörös felderítő és célravezető rendszert, integrált elektronikai hadviselési rendszert, az APG-80-as aktív fázisvezérelt fedélzeti radar újabb üzemmódokat kap, míg a vezetékes irányítórendszerbe is több robotpilóta üzemmód költözik.
Az átalakítás 2006. elejére lesz sorozatérett.
A Standard 2 és 3 is elsősorban szoftverek módosítását jelenti, bár a Standard 3-as még további eszközöket és fegyvereket is kap.
Az Emirátus összesen 6,4 milliárd dollárt fizetett a gépekért. A Lockheed Martin természetesen további vevőknek is propagálja a Block 60-as típust. Leginkább Indiának, ahol a megrendelő igényeinek tisztázása után két, eltérő tudásszintű ajánlatot is tesznek. Az „okosabb” Falcon a Block 60-as változatra épül.

Szállítóból bombázógép? Az Amerikai Légierő szerint a Boeing C-17 Globemaster III-as nehéz szállító repülőgépek tulajdonképpen remekül átalakíthatóak bombázó repülőgépeknek. Ehhez a GPS-vezérlésű JDAM bombák nyújtanak segítséget, melyeket gyakorlatilag bármiylen magasságból ki lehet oldani, ugyanolyan pontos fegyver marad. Ez viszotn azt is jeleti, hogy a kényelmes utazómagasságon ballagó C-17-es, kívül maradva a földi légvédelem fenyegetésén (persze itt a könnyű légvédelemől, tehát a rövid hatótávolságú rakétákról és a gépágyúkról van szó) képes csapást mérni a földi célpontokra.
Az elmélet egyszerű: ha már a szállítógépekből ejtőernyős palettákon úgyis kidobálnak mindenfélét, miért ne lehetne okos bombákat rakni az okos palettákra és azokat kihajigálni a hátsó rámpán? Ez az ötlet azonban eddig a hagyományosabb támadógépekhez szokott tábornokoknál kicsapta a biztosítékot, így az elgondolás ezidáig pihent.
A generálisok azonban a hírek szerint már érdekesebbnek találják a C-17-es átalakítását repülő repülőgéphordozónak. Az elképzelés szerint a Globemaster III-as Dominator pilóta nélküli csapásmérő robotrepülőgépeket hordozna azokon a bizonyos intelligens palettákon. A Dominatorok képesek 2 vagy több rakétát, illetve megfelelő felderítő és célravezető rendszereket hordozni. A kisgépek 12-24 órán keresztül maradhatnak a levegőben, majd ezután önmegsemmisítő szerkezet vagy egy kínálkozó célpontra zuhanás vet véget üzemidejének.
Van azonban a dologban néhány bökkenő: bár a Légierő immáron két esztendeje dolgozik a Dominator-projekten, semmi nem garantálja, hogy akár egyetlen darab is megépül belőle. Egyszer használatos fegyvernek egy kicsit drága lenne, hiszen a repülési karakterisztikájában a Predatorra hajazó gép több mint négy millió dollárba kerülne darabonként.
Az elképzelés szerint a sokmilliós robotgépeket cipelő C-17-es a lehető legközelebb merészkedne a forró zónához, majd kipakolná a Dominatorokat, gépenként 20-at vagy még többet. Ez ugyan egy igen jelentős csapásmérő erő lenne, de módfelett drága is, hiszen kisebb fejszámolással kideríthető, a húsz gép egymaga több mint nyolcvan millió dollárt jelentene. Akárhogy nézzük, ez minimum két F-16C Block 60-as ára. Bevetésenként és C-17-esenként.
A tábornokok helyében talán inkább a jóval olcsóbb JDAM-ekre koncentrálnék...

Hamarosan döntés várható a kanadai taktikai szállítórepülőgép-tenderen. A kormányzathoz közel álló források szerint a 4,6 milliárd dolláros, 16 repülőgépre kiírt üzletet a Lockheed Martin C-130J viszi el az Airbus orra elől. Ha ez valóban így történik, az újabb pofont jelent az amúgy is balsorsú európai szállító repülőgépnek.
A vásárlás az aeredetileg sokkal nagyobb, 12,1 millió dolláros, repülőgépekről szóló bevásárlási lista egyetlen túlélő eleme lenne. A hadügyminiszter kénytelen volt ráeszmélni: ha bármilyen pénzt is ki akar csikarni a fegyveres erők fejlesztésére, a politikailag robbanékony témának számító listát alaposan vissza kell kurtítania.
A gépekre pedig nagy szükség lenne, hiszen a külföldi tevékenység nehezen elképzelhető megfelelő szállítási kapacitás nélkül //Eh, kispályások, nézzenek csak meg minket...//. A kanadai Hecules-flotta ugyanakkor hamarosan a földre kényszerül, mert lejár a gépek üzemideje.
Sokan várják a Lockheed-Martin sima győzelmét: nem csupán a már ismerős típus és az ebből fakadó logisztikai és kiképzési előnyök miatt, hanem azért is, mert az Airbus A400-as számos problémával küzd //Például nincs működő hajtóműve és nem is repül...//. A jelenleg még repképtelen európai típus számára nehéz lenne teljesíteni azt a követelményt, hogy minél hamarabb, de legkésőbb három éven belül meg kell érkeznie az első példányoknak, míg az utolsónak öt éve lenne leszállnia Kanadában. Egy másik forrás szerint az első leszállítást az üzlet megkötése után 18-24 hónappal várják. A program a gépek megvásárlása mellett egyébként a 20 éves üzemeltetésre is szól.
A kormányzatnak lenne oka javítania az egyes váltótípusok kiválasztásának folyamatán: egy-egy döntésre átlag 12 évet kell várni Kanadában. Ehhez a védelmi tervezők radikális eszközt alkalmaztak: egyetlen oldalnyi szövegbe sűrítették az eddig 17 ezer oldalnyi műszaki elvárásokat. Ez a kanadai légiipar képviselői szerint veszélyes, mert érzésük szerint a projekteket eleve eldöntötték: ha csak a műszaki teljesítmény alapján döntenek, akkor a C-130J Herculesek mellett a olasz C-27J nyeri meg a kutató-mentő repülőgépek, míg a Boeing CH-47 Chinook a nehéz helikopterek versenyét. //KI hallott már olyat, hogy nem politikai nyomásra, fiskális szempontokból vagy egyes lobbiérdeknek megfelelően döntsenek, hanem a teljesítmény alapján?? Skandallum!!! Még a végén a pilótákat is megkérdezik! Veszélyes precedens!!!!!//.

Ha Kanada elbukni látszik, az Airbus talán Malajziával kárpótolhatja magát. A maláj kormány várhatóan az év végéig dönthet az ország új szállítórepülőgépéről. A várakozások szerint az A400M lesz a befutó, melyből legfeljebb 8 darabot vásárolnak. A kiszovárgott értesülések szerint a kormány már döntött 4 A400M megvásárlásáról, míg további négy gépre opciót jegyeznek. A gépek 2012-től érkeznek meg. A hivatalos bejelentést a decemberi Langkawi légiparádéra halasztották el.

Az L-3 Communications SPAR Aerospace Limited leányvállalata viszont még előbbre lépett: a Dubai Légiparádén mutatta be a Herc 2020 repülőgép-átalakítási programját. A C130E és H modellekre kihegyezett felújítás az egész repülőgépet érinti és jelentősen megnöveli a gépek élettartamát.
A cég nem titkolt célja, hogy az új repülőgépek vásárlása helyett az elaggott Hercules-flotta felújításáról döntsenek az érintett kormányok. A Herc 2020 15-20 éves élettartam-bővítést jelent, az új repülőgép árának feléért, jelezte az L-3 SPAR képviselője. A felújítás egyben a legösszetettebb csomag, amit valaha is kialakítottak: sturkturális megerősítés (külső és középső szárnyszekció, géptörzs) a fáradásokra ügyelő és jelentő rendszer, teljes újrakábelezés, a hajtóművek műszereinek cseréje, j generációs pilótafülke (teljes Global Air Traffic Management-kompatibilitás), optimalizált megelőző karbantartási program.
Az egyes speciális feladatra felkészített Herculesek ezen kívül éjjellátó szemüveg-kompatibilis külső és belső világítást, elektrooptikai és infravörös érzékelőket, kutató-mentő felszerelést, extra üzemanyagtartályokat vagy akár tankerfelszerelést is kaphatnak.

Ritka hír: nem kevesebb, hanem több gépet rendel az Amerikai Haditengerészet. A szerencsés típus a Boeing F/A-18E/F Super Hornet, melyből az eredeti programhoz képest újabb, akár 24 példányt is vásárolnak. A Haditengerészet jelenleg 550 gépet rendelt meg, de a programiroda vezetője újabb 20-24 gép megvételét jelezte, tekintettel a megnövekedett igényre. A bővítés újabb két század átfegyverzését teszi lehetővé.
Tovább bonylítja a képet, hogy a jelek szerint a Lockheed Martin F-35 Joint Strike Fighter haditengerészeti változata közel sem biztos, hogy szolgálatba áll. A JSF-program körüli heves viták akár a program lelassítását, felgyorsítását vagy teljes tötlését is eredményezhetik. Márpedig az eredeti tervek szerint a JSF és a Super Hornet egymást kiegészítő repülőgép-típusként szolgáltak volna a hordozókon.
A Super Hornet első külföldi vásárlójára azonban még várni kell: bár több potenciális vevővel is tárgyalnak, üzletkötés még nem történt. Az egyik ilyen állam India, mely bizalmas információkat kért az E/F változatba kerülő Raytheon APG-79 aktív fázisvezérelt radarkészülékről. Az amerikai kormány várhatóan 2006. februárjáig dönt az információk átadásának ügyében.
A Haditengerészet jelenleg 245 Super Hornettel rendelkezik, melyeket folyamatosan és kiterjedten használnak Irakban. A most bejelentett várható megrendelés kitolja a gyártósor működését 2013-ig. A gépek ára igen borsos: jelenleg 53 millió dollárt fizet a Haditengerészet egy példányért. Ezt az utolsó megrendelésnél szeretnék 50 millióra levinni.

Kérdés, sikerül-e a MiG –iroda 2006-os terve. A már széles körben publikált jemeni 16 gépes MiG-29SMT-üzlet mellett két példányt egy meg nem nevezett országnak szállítanak. Algéria is potenciális SMT-vevőnek mutatkozik, de egyelőre adig jutottak, hogy fél éve hivatalosan is bejelentették az érdeklődésüket.
Az eladások elősegítése érdekében a héten zajló Dubai Légishow-ra nem csak a gépet, hanem a saját fejlesztésű szimulátorát és a géphez fűződő szolgáltatáscsomagot is bemutatják a nagyközönségnek. A MiG –iroda marketingfőnöke szerint a MiG-29SMT az egyik leginkább kelendő gép lehet a Közel-Keleten, így ezért hozták el Dubaiba is. Innen kerül ki az a titokzatos vevő, aki két gépet vásárolt.
Tárgyalások folynak emellett a MiG-AT haladó oktatógép-típus licencgyártásáról is, mely az Egyesült Arab Emírségben történne, exportra termelve. A géppel kapcsolatban a vezető optimista volt, hiszen Egyiptomot és Szaúd-Arábiát is megemlítette a lehetséges vásárlók között.
Az új gépek mellett a felújítást is fontos piacnak tartja a MiG: öt országba összesen 120 gépet újítanak fel vagy szállítanak 2006-ban, legalábbis a tervek szerint.

Ebből 50 lenne az új gép, míg a maradék 70 felújítás és továbbfejlesztés. Az új vasak között MiG-29SMT és MiG-29SE típusváltozatok szerepelnek, míg a régebbi MiG-29-esek MiG-29SMT és MiG-29SM szintre történő felfejlesztése, illetve NATO-kompatibilissá tétele jelenti az üzlet másik felét //Hümm, csak tudnám, kire gondol? Ez egyértelműen kelet-aurópai országokat jelent, nade: mi ugye semmit, a lengyelek, ha jól tudom, szintén nem. Hirtelen a bulgárok jutnak csak az eszembe, de hát ők max. Egy századnyi gépet újítanak fel...//.
A cég elsődleges fontosságúnak tartja az indiai MiG-29K/KUB hajófedélzeti változat leszállítását. Mint ismeretes, az Indiai Haditengerészet 16 könnyű vadászbombázót rendelt az oroszoktól.

Újabb CASA C-212-100-as szállító repülőgépet adott el Spanyolország Kolumbiának. A gép jelképes, 100 eurós áron került az új tulajdonoshoz. A kolumbiai Aviocar-flotta így három tagúra bővült. A gépeket elsősorban mentőfeladatokra használják.

November 17-én sikeresen kitörté a pilóta a Dn Királyi Légierő egyik F-16AM repülőgépének orrfutóját. Az Aalborg repülőtéren történt esetről annyi ismeretes, hogy késő délután leszállás közben a gép orra a fűre futott és kitörött. A pilóta saját lábán távozott a helyszínről..
A pórul járt Falcon a 726. század E-609 jelzésű gépe volt.

Lezuhant egy japán OH-6D könnyű megfigyelő helikopter november 21-én. A gyakolró bevetésen lévő gép egy gátnak ütközött, a fedélzetén lévő két pilóta sérülésekkel ugyan, de túlélte a zuhanást. A 46 éves pilóta és a 39 éves másodpilóta 50 méteres úszás után ért partot az Ise melletti víztárolónál.

hétfő, november 21, 2005

Repülős hírek, #40

A Mercosur-államok légierejének részvételével tartottak közös hadgyakorlatot Argentínában. Több, mint 50 repülőeszköz és közel 800 főnyi személyzet érkezett Mendoza tartományba Uruguay, Chile, Brazília és a helyi Argentin Légierő állományából. Az Operation Ceibo 2005 fedőnbevú gyakorlat november 14. és 27. között zajlik. A forgatókönyv a szokásos: a gonosz támadó haderőt egy koalíció veti vissza, ENSZ-mandátum alapján //Mint az megszokott a valóságban is, ugyebár...//. Az argentin Mirage-ok, A-4AR Skyhawkok, a Falkland-szigetekről ismerő IA-58 Pucara-k és Fokker F27 Friendship szállítógépek mellett brazil AMX A1, chilei Mirage 5MA Elkan és uruguay-i A37 Dragonfly gépek karcolják az eget.

Az indiai piacra kacsint az orosz MiG tervezőiroda. Ennek szellemében mutatták be az indiai védelmi miniszternek az iroda új projektjeit és ismertették a tesztrepülőgépek gyártásával kapcsolatos információkat.
Az iroda „az üzletkötés előtti fázisban van” a hivatalos nyilatkozatok szerint, az orosz remények szerint 2006-ban aláírásra kerülhet az indiai MiG-29-esek felújításának szerződése.
A felújítások és modernizálások egy új típust eredményeznek, melyek eltérnek a MiG-29SMT változattól. Dacára annak, hogy az indiai ajánlat elemeinek jelentős része a MiG-29SMT-ből ered.
Az Indiai Légierő (IAF) körülbelül 70 MiG-29-essel rendelkezik és az orosz iroda szerint mindegyiket felújítják. A modernizálás új levegő-levegő és levegő-föld fegyvereket is jelent, így az orosz fél szerint egy egészen más minőségű könnyű frontvadász-repülőgépet kap vissza az IAF. A többfeladatúvá válás mellett legalább ennyire fontos lehet, hogy az üzemeltetés is olcsóbbá válik //gyanítom, a hajtómű és a sárkány nagyjavítások közötti üzemideje növekszik meg//.
A Fulcrum mellett a licenc alapján gyártott indiai MiG-27-eseket is felújítaná a MiG-iroda. Egy modernizált példány 2006-ban kezdi meg a tesztrepüléseket, melyekre az IAF képviselői is hivatalosak lesznek.

Visszatért az Egyesült Államokból a 303-as lajstromszámú holland P-3C-II.5 tengeralattjáró-vadász és felderítő repülőgép. A gép Holland Királyi Haditengerészet Légi Csapatainak valkenburgi támaszpontjára repült át a Lockheed Martin greenville-i gyártelepéről, miután befejeződött a CUP-program szerinti felújítása és továbbfejlesztése. EZ az Orion lesz az első, melyet megkap a Német Haditengerészet, várhatóan november 28-án, A gép ekkor valószínűleg az ideiglenes 98+01 lajstromjelet kapja, hiszen a légijártassági tesztek végéig csak ideiglenes „forgalmival” repülhet.

Megkezdheti a két első E-2D Advance Hawkeye prototípus építését a Northrop Grumman, miután a cég és az Amerikai Haditengerészet jóváhagyta a tervezeteket. Az átalakítás igencsak alapos: új radar, új munkaállomások, új számítógépek, új harcászati rendszer. Gyakorlatilag a gép sárkánya marad nagyjából ugyanaz. A fővállalkozó a Northrop Grumman Integrated Systems, mely a programért 2 milliárd dollárt kap a Haditengerészettől. A cég illetékes részlegének AEW-programjának vezetője több mint lelkes: „Bár az új gép immáron a hatodik generációt jelenti, a változás nem evolúciós, hanem forradalmi. Az E-2D Advanced Hawkeye legénysége a harchelyzet vezérlésére, a hadszíntéri légvédelemre, és a több érzékelőből érkező információk feldolgozására és hasznosítására koncentrálhat egyetlen platformon.
A radarrendszert a Lockheed Martin Naval Electronics & Surveillance Systems, szállítja, bevonva a Northrop Grumman Electronic Systems-t és a Raytheon Space & Airborne Systems részlegét is. Az idegen-barát azonosító rendszerért a BAE SYSTEMS felel, míg a radar fázisvezérlésű síkantennáját az L-3 Communications Randtron Antenna Systems fejleszti ki és gyártja le. Az új, integrált taktikai kezelőrendszerért, azaz a légtérirányítók munkahelyéért a Northrop Grumman Navigation Systems Division fejlesztőinek fájhat a feje.
Az Advanced Hawkeye program hivatalosan 2001. decemberében indult el. Az első tesztrepülőgép várhatóan 2007. negydeik nefgyedévében szállhat fel.
A Haditengerészet a jelenlegi tervek alapján 75 darab E-2D gépet vásárolna, mely gen fontos alkotóeleme lesz a hálózatcentrikus hadviselésnek. A hadrendbe állítás tervezett időpontja 2011.

November 18-án megkezdődött az első, Tranche 2 sorozatba tartozó Eurofighter Typhoon gyártása a BAE Systems samlesbury-i gyáregységében. A Tranche 2-es Typhoonok már alkalmasak lesznek a levegő-föld támadások teljes skálájának kivitelezésére is. //Szavamra, micsoda fejlődés...//. A Tranche 2-esek megrendelését 2004. decemberben írták alá.
A gyártók szerint nem kevesebb, mint nyolc darab gép készül el még az idén.

2007-ben kapja meg az Indiai Légierő az első, AWACS-feladatokra átalakított Il-76-os gépét. A három légtérfelderítő repülőgép fedélzetére izraeli radarok kerülnek, melyek alkalmassá teszik, hogy az amerikai E-3-asokhoz hasonló feladatokat lássanak el. Az IL-76-osok átalakítása ugyanakkor olcsóbb, mint új AWACS-gépeket vásárolni. //Arról az IAF szemérmesen hallgat, hogy nem lenne egyszerű megoldani, hogy az amerikai Kongresszus is rábólintson egy esetleges E-3C vásárlásra. Meg persze Pakisztán sem lenne felhőtlenül boldog...//.
A leendő indiai üzemeltetők dolgát megkönnyíti, hogy a közös amerikai-indiai gyakorlatokon már tapasztalatot szerezhettek az AWACS-ok működéséről, üzemeltetéséről.

Csaknem összecsattant a Japán Önvédelmi Haditengerészet egy YS-11TA szállító repülőgépe és egy helikopter. A szállítógép november 17-én 915 méter magasan repült egy Kyushu-béli repülőtér közelében, amikor 50-100 méterre megközelített egy helikoptert. A két gép között 9,1 méteres magasságkülönbség volt a veszélyes megközelítéskor.
A Légügyi Minisztérium vizsgálóbizottsága megkezdte a majdnem-katasztrófa okainak kivizsgálását, illetve igyekeznek kideríteni a helikopter személyazonosságát is.
A repülőgépen 9 főnyi legénység dolgozott, a Kagoshima prefektúrabeli Kanoya légitámaszpontra igyekeztek.

Viszavonult az utolsó „kismotoros” RC-135 Cobra Ball felderítő repülőgép. A
Cobra Ball 662-es volt az utolsó olyan gép, mely még az öreg TF33-as hajtóművekkel repült. Az RC-135-ös flotta többi gépét már F108-asokkal szerelték fel, melyek nagyobb tolóerőt biztosítanak, miközben kevesebbet fogyasztanak és a karbantartásuk is olcsóbb.
A gépet nem bontják szét, hanem felújítják: az új hajtóművek mellett Rivet Glass szabványú „üveg” pilótafülkét is kap, így az összes analóg mutatós műszer és kapcsoló eltűnik a fülkéből.

péntek, november 18, 2005

Az ígért iraki-gödöllői történet

A hazai mínuszos sajtóhírekkel ellentétben nem bizonyult fáklyásmenetnek a felújított, ex-honvédségi T-72-esek átadása Iraknak. A 77 darab T-72M1-es közepes harckocsi és a két-két JVBT-55A darus harckocsivontató és VT-55A harckocsivontató. az Iraki Hadsereg 9. Hadosztályának alapját képezné. A felújított „hákák” az iraki csapatok legmodernebb és legharcképesebb technikái.
Nem volt egyszerű azonban az átadás, mert az iraki kormány nemes egyszerűséggel elfelejtett fizetni a szervezést és lebonyolítást végző cégnek. Nem egy gigantikus összegről volt szó: alig több, mint egymillió dollár. A felújítás költségeinek fennmaradó részét az Egyesült Államok fizette ki (nem is keveset: végre egyszer igen jó üzletet csinált Magyarország).
A Defense Solutions LLC természetesen az iraki kormány és az Amerikai Hadsereg erős nyomása alá került, hiszen mindenki szerette volna, hogy a harckocsik minél előbb Irakba érkezzenek, hogy minél állományba kerülhessenek, így a 2005-ös választásokra az egység harcképes legyen.
A Defense Solutions (és a hazai cégek) mindenesetre megoldotta a gyors felújítást, majd értesítette az iraki Védelmi Minisztériumot, a NATO-t és az Irakban állomásozó Amerikai Hadsereget, hogy a leszállítás csak akkor lehetséges, ha az elvégzett munkát kifizetik.
Nos, nem egészen így történt: a NATO a Defense Solutions írásban rögzített tilalma ellenére simán felpakolta a harkocsikat egy görög szállítóhajóra.
Erre Kuvait, a hajó célországa jogi segítségét kérte a cég. Ekkor már az a veszély fenyegetett, hogy a szállítóhajó visszatérni kényszerül Európába. Ha a kuvaiti kikötők kiesnek, a görög hajó nem köthet ki egyenesen Irakban, hiszen Görögország ellenzi az iraki háborút //vesszek meg, ha értem az összefüggést...//. Ha egy másik Öböl-államban landolnak a lánctalpasok, logisztikailag izgalmas feladat lett volna elszállítani onnan azokat.
A dolog végül megoldódott: az irakiak, ha késve is, de fizettek, a magyar cég eltekintett a szerződés szerint a késedelem miatt járó 55 ezer dolláros plusz bevételről, mindenki boldog, mindenki elégedett. Persze a CENTCOM szerint nem is volt baj, meg nem is perelt a Defense Solutions, és különben is az irakiak éppen újjáépítik a bankrendszert. Érdekes, a balhé kipattanásakor valahogy mégiscsak sikerült kiköhögni az egy millió dollárt.
Azt jó lenne azért tudni a HM CURRUS Gödöllői Harcjárműtechnikai Rt. //Webdesigner kerestetik!// gáláns lépése vajon önként vagy nyomásra született, illetve tud-e erről a Pénzügyminisztérium? ;)
Azért vagyunk, hogy kérdezzünk: először a Currus-t kergettem meg egy emillel, ahonnan igen gyorsan válasz érkezett(!), méghozzá Ács János vezérigazgató úrtól(!!!). //Bezony, válaszoltak. Nem hallgattak, elküldtek anyukámba, miközödhozzá, hanem vették a fáradtságot és válaszoltak.// A magyar államigazgatásban szerzett tapasztalatok alapján le vagyok döbbenve: erre azért legvérmesebb álmaimban sem gondoltam.
Itt azonban a kéjmámornak vége szakad: a válaszban csupán annyi állt, hogy igen, a Defense Solutions finanszírozási gondjairól tudtak, illetve hogy a Currus Rt. számlájár az elvégzett munka ára befolyt.
Nomármost nem is erre voltam kíváncsi, a feltett kérdésekből is csupán az elsőre kaptam választ: a hír igaz.
A büntetőkamatról egy árva szót sem volt, így most megkérdezem a Honvédelmi Minisztériumot, mint tulajdonost. Hátha.

Jah és a téma hangsúlyozottan belpolitikamentes. Kéretik ezt tiszteletben tartani.

Folyt. köv.

Az Irakba került T-72-esek történetének egy érdekes darabkája

Nos, az anyag elkészült, viszont mivel egy magyar cég, nevezetesen a Currus Rt. is érintett az ügyben és az írásban egyaránt, ezért néhány kérdést tettem fel nekik.
Kíváncsian várom a válaszukat. Ha mondjuk estig nem reagálnak, felrakom a most meglévő írást.

Ne kapcsoljanak el! ;)

Ui: Azért arra kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán egy blogger kérdésére válaszolnak-e, s arra is, hányan keresték már meg az Rt-t ebből a körből... ;)

Aktából harckocsi?

Nem egyszerű világ az Európai Unió védelmi beszerzéseinek világa. Bonyolult érdekszövetségek, erős nemzeti nyomulások, felesleges párhuzamos fejlesztések, korrupció, ami kell.
Kukucskáljunk egy kissé körbe.

A legutolsó Zöld Könyv ( a témát elemző hivatalos EU-dokumentum, letölthető innen)
meglehetősen sok minden megváltozását tartaná jónak. Alapvetően egy centralizált, erősen szabályozott védelmi iparágat képzel el, ahol például nem az egyes államok érdekérvényesítő erejének megfelelően kerülnek kiosztásra a kutatás-fejlesztés és a gyártás feladatai (és a vastag EU-s támogatások, tegyük hozzá). Ez gyakorlatilag nem jelentene mást, mint az amerikai modell átvételét: például nem készülne többet egy feladatra több vadászbombázó típus (Rafale/Gripen/Eurofighter), de a Leopard/AMX-30 és a Leopard II/Leclerc párhuzamokat is emlegetni tudnám. //Nos, ez erős változás lenne mondjuk a Galileo, az A400M, az Eurofighter programokhoz képest, ahol gyakorlatilag az umbulda és a zsarolás tekinthető az egyes államok legfőbb fegyverzetének a programirodákon belül. Csak céloznék itt a Galileo finanszírozása körüli legutóbbi lövésváltásra.//

A „juste retour” jelenleg folyamatosan alkalmazott elve, azaz hogy minden állam megfelelő részt kap az egyes projektekben, lehet hogy nagyon demokratikusnak tűnik (nem az, tegyük hozzá), de a legkevésbé hatékony. A többszörözött K+F kapacitások, tervezőirodák, gyártósorok (az Eurofighter egyszerre három gyártósoron készül) eszméletlen módon emelik meg a költségeket, s ez az egyre vékonyabb EU-pénztárcát látva bizony nem jó jel. Így lehet eljutni oda, hogy az Egyesült Államok ipara olcsóbban képes nagyobb tudású rendszereket gyártani. Hja, azok hülyék, az összes F-15-ös egyetlen gyártósoron épül... ;)
Ha már a pénzügyeknél tartunk: a vizsgálódók nehezményezték az egyes fejlesztések finanszírozásának sajátosságait is: nevezetesen hogy a költségek egy részét bizony „kiszervezik” ilyen-olyan címszavakkal. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy az egyes programok pontos költségeivel bárki is tisztában legyen. Nem meglepő módon a nagyobb koordinációra való felhívás is megjelenik a jelentésben: valljuk meg, az EU kisebb kihívásokkal küzd a koordináció területén, s nem csak a hadiiparban.

A katonák is morognak: legalábbis az AFP által megszerzett 97 oldalas dokumentum tanulságai szerint. Az iratot az amerikai Joseph Ralston tábornok (2003-ig a NATO katonai parancsnoka) és a német Klaus Naumann tábornok (Németország volt védelmi parancsoka és a NATO katonai bizottságának vezetője) jegyzi. A két katona kijelenti: Európa képtelen lesz megbirkózni az egyre növekvő biztonsági kockázatokkal, mint amilyen például a nemzetközi terrorizmus, amíg nem képes megoldani a súlyos védelmi beszerzési problémáit. Hiányolják az egyes országok vezetőinek politikai akaratát ahhoz, hogy a fegyveres erőkre megfelelő forrásokat biztosítsanak.
Nos, úgy bólogatok, hogy a fejem majdnem leszakad. Az elmúlt évtizedek során Európa megszokta, hogy a védelemre kevesebbet kell költeni, hiszen csak az USA tudta volna megállítani a „szovjet vörös hordákat”. 1989-90 után sokak véleményével ellentétben nem lett vége a történelemnek, de a szociáldemokrata országok vezetői szerint igen: ennek megfelelően megtizedelték a fegyveres erőket, a költségvetések egyre kisebb és kisebb részét képezik a védelmi kiadások.

Ez nem változik meg, roppant egyszerű oknál fogva: a recesszióban lévő gazdaság gyógyszert és nyugdíjat sem tud eleget fizetni, hát még sokmillió dolláros harcjárműveket, nota bene, vadászbombázókat vásárolni?!?! Azt nem díjaznák a választópolgárok, a kormányok meg szeretnének kormányon maradni, a politikusok már csak ilyenek.
Se politikai akarat, se pénz: így nehéz bármilyen közös fejlesztést is végrehajtani.
A két tábornok figyelmeztetése szerint ezek a sorozatos hibák a NATO-nak, mint szövetségnek az életképességét kérdőjelezik meg, nem is beszélve arról, hogy megkérdőjeleződik az is, hogy az európai országok bármilyen értelmes módon képesek lesznek-e együtt működni az Egyesült Államokkal.
A katonák felszólítják az európai nemzeteket a védelmi költségvetés struktúrájának átalakítására is: 25% kutatás-fejlesztés és új fegyverrendszerek beszerzése, míg csupán 40%-nyi személyi költség.

Ehhez azonban az európai védelmi ipar integrációjára van szükség: és itt kezdődik a parasztgyalázat. Mert az integrált ipar, ugye, szétfeszíti a kőkemény (és minden erőfeszítés ellenére bőven meglévő) nemzetállami határokat. A kedves Olvasó képes-e elképzelni azt, hogy a Francia Hadsereg következő generációs egyéni gyalogsági lőfegyverét brit laboratóriumokban mondjuk német mérnökök fejlesszék? És ez még egy nagyon sarkított, egyszerű példa volt. Ha együttműködésről beszélünk, vigyázó szemünket az Airbus felé vessük: mikor is lesz végre működőképes hajtóműve a még meg sem épült A400M prototípusnak? Miért is kellett a kiváló és sokszorosan bizonyított Rolls-Royce gázturbinák helyett vadonatúj, összeurópai fejlesztésű, teljesen azonos kategóriájú, zsír új gázturbinát fejleszteni, csillagászai összegekért? Csak azért, hogy sok álam bele tudjon nyúlni a fejlesztési források mézesbödönébe? Vagy azért, hogy „nehogy má’ brit hajtóműve legyen egy _francia_ szállítógépnek”?!
A két tábornok jelentését az EU és a NATO vezetőinek készítette, majd személyesen is előadja ezt Brüsszelben. És Washingtonban is. Ahol egyre nagyobbakat legyintenek, ha Európa kerül szóba. Védelmi képességek, demográfiai mutatók, gazdaság...

Persze az EU megpróbál a maga sajátos módján választ találni a kihívásokra. Igen, eltaláltad, kedves Olvasó: ebből bizottság és tanácskozás születik. A tárgyalások éppen a napokban, november 21-től indulnak majd meg. Nick Whitney, az EU Európai Védelmi Ügynökségének vezetője több javaslatott is letett még júliusban a politikusok asztalára.
Lássuk csak:
- Nyílt és átlátható beszerzési politika: az EU belső versenypiaci szabályainak alkalmazása ezen a területen is. Itt még erősen kérdéses még a nem EU-tagországokat kizáró és a beszerzésben globálisan gondolkodók küzdelmének végeredménye is. //Mondjuk vicces lenne, ha az USA-t ki akarnák zárni...//
- A jelenlegi 22(!!!) páncélozott szállító harcjármű fejlesztési projekt számának visszanyesése, úgy 12-re. Ezek a programok jelenleg párhuzamosan futnak. //No comment....//
- A közös EU-s egységek tagjai között biztosítani kéne a kommunikációt. //Hümm-hümm...//
- Több együttműködés a kutatás-fejlesztés területén. Több pénz is kellene ide, hiszen az Egyesült Államok az össz EU-s K+F keretének ötszörösét költi el erre a célra. //Márpedig a high-tech pénzbe kerül, főleg úgy, ha nincs „éles” próbaterep, mondjuk Irakban...//

A politikusok elképzelése szerint első lépésként minden olyan beszerzési program, melynek értéke eléri az egymillió eurót, nyilvános meghirdetésre kerülne egy központi portálon, így Európa minden érintett cége beszállhatna a versengésbe.
Ez ugye elméletileg a beszerzések tisztaságát emelné. Nem kell azonban messzire menni a kiskapuért sem: az EU-szerződés 296. pontja szerint minden védelmi beszerzés mentesülhet a nyílt beszerzési eljárások alól, ha az egyes országok úgy döntenek, hogy a nyílt eljárás veszélyeztetné a nemzetbiztonságot. Mi kell még az egyes államok protekcionista beszerzési politikájának? Semmi.
Lehet tippelni, hány beszerzés kapja meg ezt a címkét...
Nick Whitney optimista: véleménye szerint hat hónap alatt elkészíthető és bevezethető lenne a szabályozás. A kódexhez minden ország csatlakozhatna, amikor arra készen áll.
Napersze. Elképzelem, ahogy az éppen aktuális német, brit vagy francia miniszterelnök lelkesen alákanyarít.
Bizottság, szabályozás, ülések, szakértők, kiskapuk: nehéz lesz következő generációs, szupercirkáló, radarral nehezen észlelhető támadó repülőgépet bürokráciával és aktákkal építeni, jegyzem meg halkan.
Az EU, az európai NATO-tagok az elmúlt évtizedekben alig néhány sikeres közös védelmi beszerzési programot bonyolítottak le (hirtelen nekem a közös F-16 Falcon-vásárlás, a Tornado, a Lynx, a Jaguar ugrik be), és a hosszú távú kilátások még elkeserítőbbek. Magas szociális kiadások, öregedő lakosság, igen lassú gazdasági növekedés, az egyes országok védelmi iparát és az ott betöltött állásokat körömszakadtáig védelmező politikai akarat //Emlékszik a kedves Olvasó, mekkora balhé volt a francia élelmiszeripari cég, a Danone vélt felvásárlási szándékából? Most képzeljük el, hogy a Dassaultot akarná megvenni valaki...//: nem éppen kecsegtető kilátások...

csütörtök, november 17, 2005

Párizsi intifáda, #4

Nos, a jelek szerint szolid unalomba fordul a dolog: ugyan éjszakáról éjszakára kigyullad 150-300 gépkocsi, de hol vannak már a hősi időszak másfélezres napi teljesítményei?!

Most inkább néhány egyéb apróságon csámcsognék: itt van például Tóta W. és TGM ütésváltásának első fejezete. Mint ismeretes, az index.hu portál egyik igencsak népszerű publicistája Párizs-ügyben is alkotott november 7-én egy szösszenetet, Barbárkommün címmel.
Lehet az írásával egyetérteni és lehet nem, mindenesetre minősítés nélkül egy dolgot leszögezhetünk: a publicisztika irányvonala jelentősen eltér a magyar sajtóban kanonizáltnak tekinthető véleményektől.
Ezen az íráson az általam (is) módfelett tisztelt Tamás Gáspár Miklós nem kevéssé kattant ki: „Lehet tébolyodott, fasisztoid cikkekkel reagálni rá, mint tette Tóta W. Árpád (index.hu), a magyarországi sajtó örök, soha el nem múló szégyenére. (Tegyük hozzá: az index.hu nem szélsőjobboldali, hanem afféle kváziliberális portál.)”
Nos, TGM írása egészében a Népszabadság Online-on található, elolvasni érdemes.
Megtudtam belőle azt is, hogy blogot írni divatőrület vagy divathóbort. Hát a rosseb tudja, hajnali fél ötkor külpolitikai elemzést írni azért divatnak egy kicsit perverz.
Szóval minden tiszteletem mellett, melyet Tamás Gáspár Miklós iránt érzek (és ez vérkomoly kijelentés: soha nem felejtem el azokat a Merlin Színházas beszélgetéseket, melyeket Para-Kováccsal csináltak, valami elvarázsolt egy esték voltak...), szerintem a a NOL_os cikkben azért nem mindennel lehet egyetérteni. Csakúgy, mint Tóta W. művével sem tudok azonosulni teljesen.
Ha már, akkor legyen egy kis sajtószemle:
Váncsa István ÉS-beli jegyzete Párizs lángjai címmel.
Vida László, HVG, „Csőd, tömeg”
Ladányi János, HVG, Párizs üzenete
Papp László Tamás szintén HVG-s írása, melyet TGM külön megemlít.


Amúgy pediglen kicsit eltöprengtem a francia kormány bejelentésein. Ugye „Sarko” kemény kezű politikájának ellenpontozásaképp de Villepin miniszterelnök sokféle szociális lépést jelentett be. Ezek célja nem más, mint a zavargásokban részt vevő fiatalok (vagy csőcselék, nézőpont kérdése) visszavezetése a társadalomba, a munkaerőpiacra.
Nomármost.
Adva van egy külvárosi maghreb-bevándorolt család második generációs tagja, legyen 21 éves mozlim fiatalember. A srác jó eséllyel franciául nem tud rendesen (mielőtt bárki felhördülne, megkérdezném: az erdélyi magyarok hány százaléka beszéli anyanyelvi szinten a román nyelvet?), dolgozni még soha nem dolgozott, jó eséllyel szakképesítése sincsen. Szeretném megkérdezni, hogy ebből a srácból hogyan lehet „rendes fhanszia jómunkásembert” faragni egy magas munkanélküliséggel és recessziós tünetekkel sújtott, beteg gazdaságban?
Akar-e egyáltalán beilleszkedni? Akar-e egyáltalán dolgozni? A „törvényen kívüli” területek kialakulása mindenesetre azt mutatja, hogy komoly problémák lesznek még. Ha az a többzör is bevallott cél, hogy egy saját „miniállamot” építsenek ki a külvárosokban, akkor az itt lakó lázongó, gyújtogató, a társadalomba be sem kerülő vagy onnan kiszoruló, éppenséggel önként kivonuló fiatal embereket a büdös életben nem lehet integrálni.
Hogyan lenne munkalehetősége, ha a szocializációja során nem kapott pozitív mintát (azaz sem a szülők, sem az ismerősök, családtagok nem dolgoztak), nem tud rendesen az ország nyelvén? Ki alkalmazza őket? A francia állam? Mert nem hinném, hogy ezért a munkavállalói csoportért tolongana a magánszektor...

Nah mindegy, ez már belpolitika: én maradnék a külpolnál. Ami azzonal észrevehető: a francia külpolitika nagyon csendben van. Kihagyták a remek alkalmat egy alapos USA-anyázásra is: a tuniszi internettel foglalkozó ENSZ-konferenciát, illetve annak végkifejletét, azaz az _amerikai_ ICANN vezető szerepének fennmaradását. Pedig micsoda labda volt...

Estére remélem aztán tényleg készen lesz az EU-s beszerzési anyag: a készítése közben, bevallom, roppant jól szórakoztam... :)

szerda, november 16, 2005

Repülős hírek, #39

November 11-én Afganisztánban lezuhant az 4L-ZIL lajstromszámú (gyári szám: 53464926) IL-76TD. A gép a Global Georgian Airways légiflottájában repült. A katasztrófában hivatalos adatok szerint tízen veszítették életüket. Az öreg orosz szállítógép kommunikációs felszereléseket szállított a koalíciós erők számára. A katasztrófa a Kabulhoz közeli hegyekben történt. Aijaz Faizi, a pakisztáni központú Royal Airlines képviselője szerint viszont csak nyolcan voltak a 20 éves gépen: öt orosz, két ukrán és egy pakisztáni nemzetiségű személy.
Pakistani. A Global Georgian Airways repülőgépét a Royal Airlines bérelte ki. A Candid Kabulból repült volna a Bagram Légitámaszpontra, de Kabul Guldara körzetében, Khak Shahidan területén lezuhant. Az elsődleges vizsgálatok szerint a rossz időjárás is szerepet játszhatott a katasztrófában.

2006. áprilisára halasztották a pakisztáni Falconokról szóló végleges döntést. Pakisztán és az Egyesült Államok ekkor fogja ismét benyújtani az amerikai Kongresszusnak jóváhagyatásra az iszlám állam vásárlási szándékát. A halasztás ellenére a pakisztáni szakértők, illetve a Pentagon és a Lockheed Martin képviselői folytatják a tárgyalásokat a gépekről, a kommunikációs berendezésekről és a fegyverzetről. A négymilliárd dolláros üzlet éppen az ára miatt halasztódik: a nem kis összegre nagyobb szükség van jelenleg a földrengés utáni újjáépítéseknél. A halasztás azonban pakisztáni források szerint csak időleges: mind a 75 gépet (50 új F-16C/D Falcon és 25 régebbi, felújított példány) meg fogják vásárolni. Emellett megköttetik a Pakisztáni Légierő régebbi, F-16A/B Block 15-ös változatú Falconjainak felújításáról szóló üzlet is.

Nem mond le a Lockheed az Amerikai Hadsereg ACS-programjáról (Aerial Common System). A jelek szerint a Bombardier Global Express repülőgéppel (a brit Királyi Légierő ASTOR-programjából ismert Sentinel R.1 platformmal) kívánja pótolni a kicsinek bizonyult Embraer ERJ-145-öst. A tét nem kevés, az egységes felderítő-repülőgépről szóló ACS-projekt értéke nyolc milliárd dollár.
A Hadsereg még idén szeptemberben állította le Lockheed fejlesztéseit, mikor kiderült, hogy az Embraer ERJ-145 regionális utasszállító nem képes minden szükséges rendszer befogadására. A nagyobb gép ugyanakkor a fejlesztési költségek emelkedését is jelenti.
Az iparágban és az üzletben jól értesült források szerint a Lockheed ezután váltott át a Bombardier Global Express típusra. Az új platform ugyanakkor jóval drágább is a brazil gépnél. A Lockheed azonban akár még megtakaríthat is valamennyit a fejlesztési keretből, hiszen a gépet a brit hadsereg igényeinek megfelelően már bevizsgálták és módosították.
Az értesülések szerint azért megmarad az ERJ-145 is, mint mentőterv, csak éppen kevesebb felderítőeszközzel a fedélzetén.

November 11-én felszállt az első dél-afrikai Gripen is. A kétüléses JAS-39D helyi idő szerint 13.40-kor rugaszkodott el a Saab Flight Test Centre linkopingi kifutópályájáról. A repülés 01:10 perces volt. A gépet két tesztpilóta, a dél-afrikai Charl Coetzee és a Saab részéről A repülés során a gép viselkedését, alapvető rendszereinek helyes működését ellenőrizték, teljes sikerrel végrehajtva a tesztfeladatot.
A gépet ezután alaposan átvizsgálják, majd a hónap második felében újabb tesztrepüléseket hajtanak vele végre Svédországban. A Gripen 2006. augusztusában kerülhet Dél-Afrikába, ahol szintén kísérleti feladatot kap, de ekkor már elsősorban fegyverzeti és taktikai fejlesztésekben vesz részt.
Képek itt, itt, itt és itt.

A kolumbiai kormány 234,5 millió dollárért 22 OV-10A Bronco és A-37B Dragonfly gépeket.
Eközben a Brazil Légierő, érvényesítve a 2001. eugusztusában kötött üzlet opciós részét, újabb 76 Super Tucanot rendelt az Embraertől, 420 millió dollárért.

Nah, még pontosabban tudni, mikor kerül az első Hawk Mk132 Advanced Jet Trainer (AJT) repülőgép Indiába: a British Aerospace a jelenlegi tervek szerint 2007. márciusában adja át az Indiai Légierő első fejlett gyakorlórepülőgépeit. A 66 Hawk-ból 24 gépet Angliában, míg a maradék mennyiséget Indiában, a Hindustan Aeronautics Limited gyárcsarnokában készítik el, licenc alapján. A HAL már megkezdte a gépek egyes komponenseihez szükséges anyagok beszerzését.
2007-re több mint 75 pilótát képeznek át a típusra Angliában, így lesz elegendő pilóta is.

Norvég Falconok repülnek Afgansztánba: a 3-4 darab F-16AM/BM NATO-felkérés alapján kerül 2006. tavaszán Kabulba. A gépek az ISAF parancsoksága alatt hajtják végre bevetéseiket.
A Falconok az erődemonstráció mellett várhatóan konkrét közeltámogató feladatokat is végrehajtanak majd működésük 3 hónapja alatt. Vészhelyzetben a gépek támogathatják az amerikai szárazföldi csapatok harcát is.

Adieu, Mirage 2000! A típus leváltását fontolgatja a Francia Légierő. Az értesülések szerint a francia Future Combat Air System követelményeit 2010 körül fogalmazzák meg, míg a váltótípus 2020 körül léphet szolgálatba. A program a várakozások szerint több váltótípust is eredményezhet, köztük pilóta nélküli repülőgépeket is.
//Nem tudom megállni: francia repülőgép-fejlesztés, és a fejlesztési elvek első lerakása (mert ugye ezek hajlamosak változni is) után alig tíz(!!!) esztendővel már rendszeresíthető repülőgép?!?!?! Mindezt az A400M történetének ismeretében?!//

Tovább késik a Királyi Légierő Nimrod MRA4 haditengerészeti felderítő- és támadó repülőgépének sorozatgyártása. A régebbi Nimrodokból átalakítandó típus példányainak sorozatgyártásáról szóló döntést újabb egy évvel tolják el.
A régi-új Nimródok így leghamarabb 2010-ben állhatnak szolgálatba //majdnem egy időben a Boeing vadonatúj fejlesztésű és olcsóbbnak is ígérkező P-8A MMA típusával, hiszen 3 évet még simán csúszhat a brit gép rendszerbe állítása//.
Pedig a BAE Systems optimista volt: a három prototípus jól szerepelt a tesztrepüléseken, a brit Védelmi Minisztérium mégis elcsúsztatta 2006-ra a döntést. A program értéke 6,3 milliárd dollár, melyért 12 MRA4 gépet kap a RAF.

Nem járnak jó idők a holland helikopter-zsokékra: a szimulátorok problémái kisiklással fenyegetik az NH90 kiképzőprogramot, de nemrég leesett a második holland Chinook is Afganisztánban.
A Holland Királyi Haditengerészet kénytelen meghosszabbítani az öregecske Westland Lynx ’kopterek üzemeltetését mert nem áll rendelkezésre megfelelő és elegendő kiképző eszköz az NH Industries NH90-es típusátképzéséhez. A hollandok 12 megrendelt haditengerészeti változatú NH90 gépéből három már gyártósoron van és várhatóan 2007-ben leszállítják őket. A szimulátorokat beszerző NATO Helicopter Management Organisation késlekedése miatt a pilóták azonban csupán leghamarabb 2009-től repülhetik majd a típust //Az eset hasonlít a brit WAH-64D Apache Longbow történetére: az új helikopterek jelentős része hangárokban pihen, mert nincs, aki repüljön velük.//.
Bár a NATO-alapon zajló kiképzési programban történtek előrelépések, a holland kormány, megunva a tétovázást, saját beszerzésen gondolkodik. Hollandia a 12 navy-változat mellett további 8 taktikai szállítóváltozatot is megrendelt, 1.1 milliárd dollárért.
Problémák vannak a haditengerészeti gép speciális szoftvereinek fejlesztésével is, a csúszás itt is jelentős. A szoftverfejlesztési gubancok miatt az első sorozatgyártású holland haditengerészeti NH90-es tesztrepülései csak 18 hónappal később indulhatnak meg. Az öt prototípus NH90-es eddig 2600 repült órát gyűjtött be a jegesedést vizsgáló tesztfeladatok során.
Az első NH90-vásárló, Németország idén még megkapja az első példányát, de arra kényszerül, hogy megszorításokkal alkalmazza a gépet, míg a szoftvertesztek megfelelően le nem zárultak. Az NH Industries hivatalos álláspontja szerint minden 2007-től szállított helikopter teljesen harckész lesz.
Fogynak a nehéz szállító helikopterek is: a második, az első lezuhant gép pótlására érkezett An-26 és An-32 szállító repülőgépekhez való alkatrészek is csücsültek. A helikoptereket és a többi megvásárolt anyagot An-22 Antei és An-124 Ruslan szállítógépek szállították Kabulba november 12-én és 13-án.
Várhatóan hamarosan két további Hind és két L-39 Albatros kiképző repülőgép, illetve An-26 és An-32 szállító repülőgépek kerülnek saját szárnyaikon Afganisztánba. Az idén átadandó anyagok között szerepel még hat tartalék helikopter-hajtómű, 40 teherautó és több tucat terepjáró gépkocsi. Az eladott gépek és alkatrészek között új eszközök és készleten lévő régebbi dolgok is szerepelnek.
A Hind-ek és a szállító repülőgépek afganisztáni tulajdonúak, de felújították őket Oroszországban.

Orosz amfíbiák kerülnek Franciaországba: a két ország megegyezett arról, hogy 5-7 darab orosz Berijev Be-200-as úszóképes repülőgépet szállítanak a franciák részére. A több éves tárgyalás soárn a franciák figyelmét elsősorban a gép manővezerő képessége ragadta meg.
Az Irkut repülőgépgyár és az EADS augusztusban írt alá megegyezést, hogy közösen készítsenek amfíbiákat a világpiacra. //Magyarul nyugati elektronikát és talán hajtóműveket pakolnak a kiváló orosz sárkányba.//

A Raytheon tervei szerint 2006. közepén kezdődnek meg az AESA radar repülési tesztjei. A cég jövő év végén kezdi meg az APG-63(V)3 radarok sorozatgyártását az Amerikai Nemzeti Gárda és Szingapúr részére. Az első (V)3-as rendszert egy eglini Boeing F-15E orrába szerelik, majd három hónapos tesztidőszak következik. Ha ezek sikerrel járnak, akkor kezdődhet meg az új radar sorozatgyártása 2006. végén.
A Raytheonnak jelenleg csak az egyetlen tesztradarra volt gyártási szerződése, de a cég reményei szerint 2006-ban a Nemzeti Gárda és Szingapúr is szerződét köt velük.
A 2006-os védelmi költségvetésben jelenleg egyetlen egység vásárlására van keret a Nemzeti Gárda számára, de további hat működő és egy tartalék radarkészülék pénzügyi alapja is megteremtődhet még.
Szingapúr a 20 gépesre tervezett F-15T flottája számára igényli az új radart, a gépek 2008-ban érkeznének meg a városállamba. Ehhez azonban még 2006-ban meg kellene kötni a szerződést a (V)3-asokról.
A dél-koreai F-15K vadászbombázókba kerülő APG63(V)1-es radarhoz a Raytheon már kifejlesztette az j levegő-föld és levegő-víz üzemmódokat, ezek módisításával a szingapúri igényeket is ki lehet elégíteni.
A dél-koreai (V)1-esek gyártása 2006-ban befejeződik, az esetleges szöuli F-15K utánrendeléseknél már a (V)3-as radarok is elérhetőek lesznek.
Emellett hamarosan befejeződik az Amerikai Légierő 178 F-15E Strike Eagle gépének APG-36(V)1-essel felszerelése is.

Népszavazósdi

Mivel kicsiny blogomon a demokrácia uralkodik jól, ezért megkérdezlek Téged, Nyájas Olvasó, melyik nagyobb lélegzetű anyagot rakjam fel elébb?

1., Szállító léghajók új generációja;
2., Újdonságok az amerikai könnyű szállítóhelikopter (LUH) programban;
3., Az F/A-22 és a Super Hornet program főbb tanulságai;
4., Az amerikai bunkervadász atombomba-program;
5., Pilóta nélküli repülőgép-piaci körkép;
6., EU-s védelmi beszerzési mizériák;

Nomármost szavazni roppant egyszerű lesz: kommentben.

Addig meg csinálok ma este repülős híreket, Párizst meg érdekeségeket a magyar T-72-esek iraki kiszállításairól.

Stay Tuned!

péntek, november 11, 2005

Repülős hírek, #38

Azért a zavargások mellett repülés is van a világon:


T-6A Texan II-esek váltják fel a U.S. Naval Test Pilot School gépállományában az öreg T-2 Buckeye okatógépeket. A hatból az első Texan II-es szeptember 27-én érkezett meg Penascolába. Elsőként a Class 131 tanulói repülhetnek az új típussal. A pilóták emellett a Northrop T-38 Talon repülőgéppel is gyakorolnak.
A Test Pilot School már több éve kereste a megfelelő váltótípust. Bár a sajátos formájú T-2 Buckeye óriási szolgálatot tett az oktatásnak, az öregedő típust egyre nehezebben és drágábban lehetett repülőképes állapotban tartani.
Logikus volt a döntés, hiszen a Légierő és a Haditengerészet más alakulatai is használják a Texan II-est. A gépet olcsóbban lehet üzemeltetni, emellett a repülési ideje is nagyobb egy órával. A gép lehetővé teszi azt is, hogy a turboprop gépek jellegzetességeivel is megismerkedjenek a pilóták, míg a szintén nem mai csirke T-38-asokkal a klasszikus jetes világ is képviselve van.
A Texan II-es természetesen modern digitális pilótafülkével rendelkezik, míg a Buckeye fülkéje a hagyományos analóg műszerek tömkelegével fogadta a pilótát. Mint az alakulat parancsnoka jellemezte: „úgy nézett ki a fülke, mintha egy koreai háborús filmet néznénk. A jelen tesztpilótáit azonban úgy kell tanítani, hogy a jövő repülőgépével is repülni tudjanak.”
Az új gépek a tervek szerint legalább 30 évig maradnak szolgálatban.
A nagyobb repülési idő egyben azt is jelenti, hogy a diákok kétszer annyi feladatot tanulhatnak meg repülés közben, így tapasztaltabb pilótákat bocsáthat ki az iskola.
Az első három T-6A-ból kettőt statikus oktatógépnek használnak, melyekkel az iskola Dyncorp karbantartó csapatát oktatják. A hathetes tréning után kezdődött meg az oktatópilóták átképzése a típusra.

2007-ben érkeznek az első új Hawk Mk132-es gyakorló repülőgépek Indiába, jelentette ki S P Tyagi, az Indiai Légierő tábornoka. A régóta várt fejlett sugárhajtású gyakorlógépből pénzügyi megszorítások miatt csak 66 példányt vásároltak meg, melyek első példányainak építése már megkezdődött Nagy-Britanniában. Elkezdődött az első oktatópilóták kiképzése is.
Az IAF 2009-2010 között kapja meg az első, hazai fejlesztésű könnyű támadóhelikoptereket.

Hazatérnek a francia vadászbombázók Afganisztánból. A közeltámogató feladatokat ellátó hatgépes vadászkontingens és a két légi utántöltő repülőgép november 7-én tért vissza Franciaországba. A gépek a tadzsik főváros, Dusanbe repülőteréről végezték bevetéseiket. A bevetéseket augusztus eleje óta végezték, amerikai parancsnokság alatt, de a NATO-vezette békefenntartók számára is támogatást nyújtottak.
Franciaország 600 fővel vesz részt a NATO International Security Assistance Force kötelékében, mely Kabul, illetve a nyugati és északi területek biztonságáért felel. A francia különleges erők további 200 fős csoportja pedig az amerikai kommandósokkal jár dolgozni a déli területeken.

Újabb öt megrendelést kasszírozhatott a Northrop Grumman: az Amerikai Légierő 5 RQ-4B Global Hawk pilóta nélküli légi felderítő repülőgépet rendelt tőlük. A megrendelés értéke 60 millió dollár. A gépek alkatrészeinek, rendszerelemeinek gyártása még az idén megkezdődik, míg az összeszerelés 2006-ban történik.
Ezek a gépek már továbbfejlesztett szenzorkrendszerrel érkeznek a Légierőhöz, így a felderítés teljes skáláját képesek lesznek végrehajtani (vizuális, radaros, IR megfigyelés, elektronikus jelgyűjtés).
A Northrop Grumman gyártósorán jelenleg 5 gép épül, melyeket korábbi szerződésekkel rendeltek meg a gyártól. Az RQ-4B Global Hawk 3000 font (kb. 1300 kg) hasznos terhet vihet magával, ez csaknem 50 százalékkal több, mint ami az eredeti RQ-4A gépekre pakolható volt. Így a szenzorrendszer bővülhetett elektronikus jelgyűjtő eszközökkel is, így a hadszíntéri parancsnok teljes szabadságot élvezhet a feladat kijelölésekor. A Global Hawk repülési magasága meghaladja a 60 ezer lábat, a levegőben 35 óráig maradhat. Egyetlen bevetéssel 40 ezer négyzetmérföldet képes végigkutatni.
A vezérlése teljesen autonóm, hiszen a földi támaszpontokról a jelek csak késéssel érnének a géphez, így távolról nem vezethető.

A Spanyol Légierő egyik CASA C212-100 Aviocar könnyű szállító repülőgépe kicsit alacsonyan szállt. Olyannyira, hogy a T.12B-29 lajstromszámú gép Girona repülőterére tartva elcsapta a sztráda biztonsági kerítését. A kényszerleszállásról készült eme kép. Hömmm. Alacsonyan száll.


Megkezdődtek a C-130J Herculesek kvalifikációs tesztprogramjának légi teherdeszantolási és kötelék teherkidobási kísérletei.
A Little Rock Légitámaszpont gépei a Fort Polk-ban működő Joint Readiness Training Center szervezésében hajtják végre az ejtőernyős kísérleti repüléseket november 13-17. között. Ha sikeresek lesznek a repülések, a J változatú Herkyket s teljesen harckésznek nyilvánítják.
A legutolsó tesztre a távoli és fagyos Alaszkába repülnek a Herculesek: az Eielson Légitámaszponton a hideg időbeni megfelelő működésüket teszik próbára.
A feladatok oroszlánrészét a 48. Szállító Repülőszázad hajtja végre, eközben folyamatosan képzik a C-130J pilótákat is. Ez két, egymástól teljesen elkülönülő feladatot jelent a század számára.
A legújabb Herculesek tesztjei még 1999-ben kezdődtek meg.
A pilótafülke minden esetre csinos lett... :)
//Megjegyzés: figyelem! Nem új repülőgép-típusról van szó, hanem egy továbbfejlesztésről. Ezek után kíváncsi leszek, hogy a teljesen új típusnak számító A400M mikor éri el a harckészültséget. Mármint ha a hajtómű ugye végre elkészül. Tényleg, még a hajtóműtesztek sem kezdődtek meg... ;)//

Izmosodni vágyik a Mexikói Haditengerészet. A fejlesztések elsősorban a Haditengerészet repülő csapatait érintik. Az új eszközökre szükség is van, mert a parancsnokság szerint kérdéses, hogy a jelenlegi repülőgép-flottával képesek-e megvédeni a stratégiai fontosságú területeket, például a Campeche-öbö olajmezőit. A Haditengerészet lassan a végére ér annak az öt éves modernizálási programnak, mely a már meglévő merevszárnyú repülőgépeket és helikoptereket érintette. A következpő lépés nyolc olyan repülőgép beszerzése lenne, melyek feladata a légtérvédelem és a haditengerészeti csapásmérés.
A haditengerészet repülőcsapatai már vizsgálódtak az Aero Vodochody L-159 típussal kapcsolatban, de végül egy nagyobb teljesítményű repülőgépet akarnak választani. A lehetséges jelöltek közül a Saab JAS-39 Gripen és a Szuhoj CASA C-212-400 Aviocar repülőgépéből már négyet megkapott. A gépeket Raytheon SeaVue radarral, Star Safire FLIR-rendszerrel, különböző érzékelőkkel és az EADS CASA FITS haditengerészeti felderítő eszközrendszerével vértezték fel. A fennmaradó 4 C-212-es 2006. közepén kerül a csapatokhoz.
A C212-200-as gépek közül kettőt Spanyolországban építettek át a C-212-400 szabványnak megfelelően, míg a maradék hatot Mexikóban, a Haditengerészet Veracruz karbantartó központjában építik át.
A 11 MBB Bo-105 helikopter fejlesztése 2006. októberére készül el. A szitakötő-flottát további öt Mil Mi-17TV1 szállító helikopterrel szeretnék kiegészíteni.

Az Izraeli Légierő és a Sikorsky közösen fejleszti ki az UH-60 Black Hawk szállító helikopter újabb felfegyverzett változatát. //Hiszen ilyen már van: az External Stores Support System (ESSS) rendszer pilonjaira 4500 kg-nyi rakéta (AGM-114 Hellfire és FIM-912 Stinger is), gépágyú-konténer és egyéb nyalánkság pakolható.// Azt azonban még nem tudni, hogy Izrael a már meglévő UH-60 flottáját vagy annak egy részét építi át, vagy új gyártású helikoptereket vásárolna.
Az Izraeli Légierő egy helikoptert átad tesztrepülőgépnek az átépítéshez. A Sikorsky választja ki majd izraeli partnerét, vélhetően az Elbit Systems és az Israel Aircraft Industries
Közül választva.
Az átépített Blackhawk levegő-föld rakétákkal, célkijelölő eszközökkel és elektronikus zavarórendszerrel rendelkezik majd, emellett parancsnoki harcállásponthoz megfelelő elektronikai és adatközlő rendszert kap.
A gép képes lesz lokalizálni, azonosítani és megtámadni földi célokat akár 8 kilométer távolságból is ez megfelel a a Rafael árltal gyártott Spike-ER rakéta hatótávolságának).
Az Elbit és az IAI már jelenleg is érintett az Izraeli Légierő harci helikoptereinek fejlesztésében. Az Elbit emellett már rendelkezik egy, az IH-60-asra kifejlesztett „csomaggal”.
L-39 típust, a vadásznövendékek oktatásához. 34 gép teljes felújítását nemrég fejezte be az Aero Vodochody.
Mint emlékezetes, a 90-es években a Cseh Légierő 72 darab L-159-est vásárolt könnyűvadász és támogató szerepkörre, de jelenleg a pénzügyi megszorítások miatt csak 24 gépet tartanak rendszerben, a többit eladásra kínálják. Az eddigi érdeklődők között hazánk mellett megtalálható volt Egyiptom, India és Görögország is, de üzlet egyik esetben sem köttetett.
Az Aero Vodochody hajlandó lenne a gépel gyártási licencének átadására is.

csütörtök, november 10, 2005

Párizsi Intifáda, #3

Nos, az esték kezdenek talán nyugodtabbak lenni. A talán persze azt jelenti, hogy azért a napi néhány száz gépkocsi kigyullad. Szerdára virradóan csak 617 autó, míg csütörtökön már „csupán” 482 kiégett autóvázat kellett elcipelni. A két nap alatt újabb 484 személyt (281 és 203) tartóztattak le.
Nagy kérdés, hogy a lázongás tényleg kifulladóban van-e, vagy csak erőt gyűjtenek.
Mindenesetre az ellenoldalról is történtek letartóztatások: 8 rohamrendőrt azért függesztettek fel, mert elagyabugyáltak egy fiatalt, s a cselekményt valaki filmre is vette.
A dologban több érdekes mozzanat is felmerült. Az elkalapált fiatalembert ugyanis a rendőrök már őrizetbe vették kőhajigálásért, azaz aktívan részt vett a lázongásokban. Miután szabadon engedték, visszament a rendőrőrs épületéhez, majd nekiállt sértegetni a zsarukat és palackokkal dobálni az épületet.
Érdekelne az is, hogyan került oda egy kamera? Honnan tudta kamera tulajdonosa, hogy ott mi fog történni? Feltételezem, nem a szokásos „japán turista arra járt, azok meg folmeznek állandóan” jellegű forgatókönyv zajlott le.
Nagyon összeesküvés-párti vagyok, ha úgy gondolom: a dolog nem véletlen, sőt, előre kitervelt volt?
A csillapítást szolgálja saját bevallása szerint az egyik vezető francia hírcsatorna, a TCI lépése is. Miután a vezetőség úgy látta, hogy a francia politika amúgy is jobbra tart, és nem akartak a szélsőjobboldali politikusoknak támogatást nyújtani, úgy döntöttek, hogy nem mutatnak többé égő gépkocsikat az adásban. Meg zavargó fiatalokat sem.
Mert amit nem látunk, ugye, az nincs is. Ilyen egyszerű ez.
Bár itt illik megjegyezni azt is: a zavargások médiaesemény is egyben, s ezt a zavargók is nagyon jól tudják. Csakúgy mint a terroristák is: a média nem élhet meg „forró” tudósítások nélkül és ha nem tudósít a TV, akkor a zavargás vagy a terrorcsoport az érdektelenségbe fullad.