Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szerda, november 23, 2005

Repülős hírek, #41

Légvédelem farmer módra: elő a fáklyákkal! Leglábbis a nagy-britanniai Dorset környékén élő földművesek sikerrel kényszerítették a földre a Hadsereg 40 millió fontos WAH-64 Apache
harci helikoptereit. A Védelmi Minisztérium szerint a hampshire-i Middle Wallop légitámaszponton az iraki bevetésekre készülő Apache-pilótákat nem gyakorlatoznak tovább éjjel, mert több esetben is veszélybe kerültek. A farmerek ugyanis égő fáklyákat hajigáltak a helikopterek felé. A jóembereknek valaki súghatott, mert az, hogy a hirtelen erős fényforrás megvakítja az éjjellátó készülékeket, nem közismert tény. A földművesek azért szervezték meg spontán “légelhárításukat”, mert az éjjel alacsonyan repülő helikopterektől megriadtak az állatok. Az akció sikeresnek bizonyult: a coca és a brit helikopterpilóta egyaránt alszik éjjelente.

Még november 19-én jelentette be a görög kormány, hogy az Egyesült Államokkal folytatott, 40 új F-16C/D vadászbombázó repülőgép megvásárlását célzó tárgyalások napokon belül eredményt hozhatnak. Egyben azt is közölték, hogy jobb áron vásárolják a gépeket, mint a most elenzékben lévő PASOK-kormánynak sikerült még 2000-ben.
A számla a görög kormány szerint jóval alacsonyabb lesz, mint 3,1 milliárd dollár: ezt a számot az ellenzék kritizálta erősen az elmúlt időszakban.

Megérkezett az Amerikai Haditengerészet utolsó újjáépített Sea King helikoptere a kijelölt századhoz. A kutató-mentő feladatú SH-3-as a Patuxent River Haditengerészeti Légitámaszponton teljesít majd szolgálatot, a már leszállított három társával együtt. A gép annak a 60 gépnek az utolsó példánya, melyet az IMP Aerospace épített újjá. .A jelentős átpofozásnak köszönhetően a Sea King gyakorlatilag vadonatúj gépként került vissza a Haditengerészethez. A ‘kopterek így újabb hat évet, pontosabban 2000 repült órányi élettartamot kaptak.

Alig kapták meg, máris továbbfejlesztik az új Falconokat az Egyesül Arab Emirátusban.
Csupán hat hónappal a beérkezésük után a Lockheed Martin F-16E/F Block 60-as vadászbombázókra jelentős képességnövelő felújítás vár. A 80 gépes flotta első Falconjai idén májusban érkeztek meg az Emirátusokba. Ezek csak a Block 50+ változattal megegyező képességgel rendelkeznek és a Standard 1 jelzést kapták. A Standard 2 képességű gép első prototípusa már repül, míg a Standard 3-as még a tervezőasztalon alakul.
A Standard 2-es gépek előre tekintő infravörös felderítő és célravezető rendszert, integrált elektronikai hadviselési rendszert, az APG-80-as aktív fázisvezérelt fedélzeti radar újabb üzemmódokat kap, míg a vezetékes irányítórendszerbe is több robotpilóta üzemmód költözik.
Az átalakítás 2006. elejére lesz sorozatérett.
A Standard 2 és 3 is elsősorban szoftverek módosítását jelenti, bár a Standard 3-as még további eszközöket és fegyvereket is kap.
Az Emirátus összesen 6,4 milliárd dollárt fizetett a gépekért. A Lockheed Martin természetesen további vevőknek is propagálja a Block 60-as típust. Leginkább Indiának, ahol a megrendelő igényeinek tisztázása után két, eltérő tudásszintű ajánlatot is tesznek. Az „okosabb” Falcon a Block 60-as változatra épül.

Szállítóból bombázógép? Az Amerikai Légierő szerint a Boeing C-17 Globemaster III-as nehéz szállító repülőgépek tulajdonképpen remekül átalakíthatóak bombázó repülőgépeknek. Ehhez a GPS-vezérlésű JDAM bombák nyújtanak segítséget, melyeket gyakorlatilag bármiylen magasságból ki lehet oldani, ugyanolyan pontos fegyver marad. Ez viszotn azt is jeleti, hogy a kényelmes utazómagasságon ballagó C-17-es, kívül maradva a földi légvédelem fenyegetésén (persze itt a könnyű légvédelemől, tehát a rövid hatótávolságú rakétákról és a gépágyúkról van szó) képes csapást mérni a földi célpontokra.
Az elmélet egyszerű: ha már a szállítógépekből ejtőernyős palettákon úgyis kidobálnak mindenfélét, miért ne lehetne okos bombákat rakni az okos palettákra és azokat kihajigálni a hátsó rámpán? Ez az ötlet azonban eddig a hagyományosabb támadógépekhez szokott tábornokoknál kicsapta a biztosítékot, így az elgondolás ezidáig pihent.
A generálisok azonban a hírek szerint már érdekesebbnek találják a C-17-es átalakítását repülő repülőgéphordozónak. Az elképzelés szerint a Globemaster III-as Dominator pilóta nélküli csapásmérő robotrepülőgépeket hordozna azokon a bizonyos intelligens palettákon. A Dominatorok képesek 2 vagy több rakétát, illetve megfelelő felderítő és célravezető rendszereket hordozni. A kisgépek 12-24 órán keresztül maradhatnak a levegőben, majd ezután önmegsemmisítő szerkezet vagy egy kínálkozó célpontra zuhanás vet véget üzemidejének.
Van azonban a dologban néhány bökkenő: bár a Légierő immáron két esztendeje dolgozik a Dominator-projekten, semmi nem garantálja, hogy akár egyetlen darab is megépül belőle. Egyszer használatos fegyvernek egy kicsit drága lenne, hiszen a repülési karakterisztikájában a Predatorra hajazó gép több mint négy millió dollárba kerülne darabonként.
Az elképzelés szerint a sokmilliós robotgépeket cipelő C-17-es a lehető legközelebb merészkedne a forró zónához, majd kipakolná a Dominatorokat, gépenként 20-at vagy még többet. Ez ugyan egy igen jelentős csapásmérő erő lenne, de módfelett drága is, hiszen kisebb fejszámolással kideríthető, a húsz gép egymaga több mint nyolcvan millió dollárt jelentene. Akárhogy nézzük, ez minimum két F-16C Block 60-as ára. Bevetésenként és C-17-esenként.
A tábornokok helyében talán inkább a jóval olcsóbb JDAM-ekre koncentrálnék...

Hamarosan döntés várható a kanadai taktikai szállítórepülőgép-tenderen. A kormányzathoz közel álló források szerint a 4,6 milliárd dolláros, 16 repülőgépre kiírt üzletet a Lockheed Martin C-130J viszi el az Airbus orra elől. Ha ez valóban így történik, az újabb pofont jelent az amúgy is balsorsú európai szállító repülőgépnek.
A vásárlás az aeredetileg sokkal nagyobb, 12,1 millió dolláros, repülőgépekről szóló bevásárlási lista egyetlen túlélő eleme lenne. A hadügyminiszter kénytelen volt ráeszmélni: ha bármilyen pénzt is ki akar csikarni a fegyveres erők fejlesztésére, a politikailag robbanékony témának számító listát alaposan vissza kell kurtítania.
A gépekre pedig nagy szükség lenne, hiszen a külföldi tevékenység nehezen elképzelhető megfelelő szállítási kapacitás nélkül //Eh, kispályások, nézzenek csak meg minket...//. A kanadai Hecules-flotta ugyanakkor hamarosan a földre kényszerül, mert lejár a gépek üzemideje.
Sokan várják a Lockheed-Martin sima győzelmét: nem csupán a már ismerős típus és az ebből fakadó logisztikai és kiképzési előnyök miatt, hanem azért is, mert az Airbus A400-as számos problémával küzd //Például nincs működő hajtóműve és nem is repül...//. A jelenleg még repképtelen európai típus számára nehéz lenne teljesíteni azt a követelményt, hogy minél hamarabb, de legkésőbb három éven belül meg kell érkeznie az első példányoknak, míg az utolsónak öt éve lenne leszállnia Kanadában. Egy másik forrás szerint az első leszállítást az üzlet megkötése után 18-24 hónappal várják. A program a gépek megvásárlása mellett egyébként a 20 éves üzemeltetésre is szól.
A kormányzatnak lenne oka javítania az egyes váltótípusok kiválasztásának folyamatán: egy-egy döntésre átlag 12 évet kell várni Kanadában. Ehhez a védelmi tervezők radikális eszközt alkalmaztak: egyetlen oldalnyi szövegbe sűrítették az eddig 17 ezer oldalnyi műszaki elvárásokat. Ez a kanadai légiipar képviselői szerint veszélyes, mert érzésük szerint a projekteket eleve eldöntötték: ha csak a műszaki teljesítmény alapján döntenek, akkor a C-130J Herculesek mellett a olasz C-27J nyeri meg a kutató-mentő repülőgépek, míg a Boeing CH-47 Chinook a nehéz helikopterek versenyét. //KI hallott már olyat, hogy nem politikai nyomásra, fiskális szempontokból vagy egyes lobbiérdeknek megfelelően döntsenek, hanem a teljesítmény alapján?? Skandallum!!! Még a végén a pilótákat is megkérdezik! Veszélyes precedens!!!!!//.

Ha Kanada elbukni látszik, az Airbus talán Malajziával kárpótolhatja magát. A maláj kormány várhatóan az év végéig dönthet az ország új szállítórepülőgépéről. A várakozások szerint az A400M lesz a befutó, melyből legfeljebb 8 darabot vásárolnak. A kiszovárgott értesülések szerint a kormány már döntött 4 A400M megvásárlásáról, míg további négy gépre opciót jegyeznek. A gépek 2012-től érkeznek meg. A hivatalos bejelentést a decemberi Langkawi légiparádéra halasztották el.

Az L-3 Communications SPAR Aerospace Limited leányvállalata viszont még előbbre lépett: a Dubai Légiparádén mutatta be a Herc 2020 repülőgép-átalakítási programját. A C130E és H modellekre kihegyezett felújítás az egész repülőgépet érinti és jelentősen megnöveli a gépek élettartamát.
A cég nem titkolt célja, hogy az új repülőgépek vásárlása helyett az elaggott Hercules-flotta felújításáról döntsenek az érintett kormányok. A Herc 2020 15-20 éves élettartam-bővítést jelent, az új repülőgép árának feléért, jelezte az L-3 SPAR képviselője. A felújítás egyben a legösszetettebb csomag, amit valaha is kialakítottak: sturkturális megerősítés (külső és középső szárnyszekció, géptörzs) a fáradásokra ügyelő és jelentő rendszer, teljes újrakábelezés, a hajtóművek műszereinek cseréje, j generációs pilótafülke (teljes Global Air Traffic Management-kompatibilitás), optimalizált megelőző karbantartási program.
Az egyes speciális feladatra felkészített Herculesek ezen kívül éjjellátó szemüveg-kompatibilis külső és belső világítást, elektrooptikai és infravörös érzékelőket, kutató-mentő felszerelést, extra üzemanyagtartályokat vagy akár tankerfelszerelést is kaphatnak.

Ritka hír: nem kevesebb, hanem több gépet rendel az Amerikai Haditengerészet. A szerencsés típus a Boeing F/A-18E/F Super Hornet, melyből az eredeti programhoz képest újabb, akár 24 példányt is vásárolnak. A Haditengerészet jelenleg 550 gépet rendelt meg, de a programiroda vezetője újabb 20-24 gép megvételét jelezte, tekintettel a megnövekedett igényre. A bővítés újabb két század átfegyverzését teszi lehetővé.
Tovább bonylítja a képet, hogy a jelek szerint a Lockheed Martin F-35 Joint Strike Fighter haditengerészeti változata közel sem biztos, hogy szolgálatba áll. A JSF-program körüli heves viták akár a program lelassítását, felgyorsítását vagy teljes tötlését is eredményezhetik. Márpedig az eredeti tervek szerint a JSF és a Super Hornet egymást kiegészítő repülőgép-típusként szolgáltak volna a hordozókon.
A Super Hornet első külföldi vásárlójára azonban még várni kell: bár több potenciális vevővel is tárgyalnak, üzletkötés még nem történt. Az egyik ilyen állam India, mely bizalmas információkat kért az E/F változatba kerülő Raytheon APG-79 aktív fázisvezérelt radarkészülékről. Az amerikai kormány várhatóan 2006. februárjáig dönt az információk átadásának ügyében.
A Haditengerészet jelenleg 245 Super Hornettel rendelkezik, melyeket folyamatosan és kiterjedten használnak Irakban. A most bejelentett várható megrendelés kitolja a gyártósor működését 2013-ig. A gépek ára igen borsos: jelenleg 53 millió dollárt fizet a Haditengerészet egy példányért. Ezt az utolsó megrendelésnél szeretnék 50 millióra levinni.

Kérdés, sikerül-e a MiG –iroda 2006-os terve. A már széles körben publikált jemeni 16 gépes MiG-29SMT-üzlet mellett két példányt egy meg nem nevezett országnak szállítanak. Algéria is potenciális SMT-vevőnek mutatkozik, de egyelőre adig jutottak, hogy fél éve hivatalosan is bejelentették az érdeklődésüket.
Az eladások elősegítése érdekében a héten zajló Dubai Légishow-ra nem csak a gépet, hanem a saját fejlesztésű szimulátorát és a géphez fűződő szolgáltatáscsomagot is bemutatják a nagyközönségnek. A MiG –iroda marketingfőnöke szerint a MiG-29SMT az egyik leginkább kelendő gép lehet a Közel-Keleten, így ezért hozták el Dubaiba is. Innen kerül ki az a titokzatos vevő, aki két gépet vásárolt.
Tárgyalások folynak emellett a MiG-AT haladó oktatógép-típus licencgyártásáról is, mely az Egyesült Arab Emírségben történne, exportra termelve. A géppel kapcsolatban a vezető optimista volt, hiszen Egyiptomot és Szaúd-Arábiát is megemlítette a lehetséges vásárlók között.
Az új gépek mellett a felújítást is fontos piacnak tartja a MiG: öt országba összesen 120 gépet újítanak fel vagy szállítanak 2006-ban, legalábbis a tervek szerint.

Ebből 50 lenne az új gép, míg a maradék 70 felújítás és továbbfejlesztés. Az új vasak között MiG-29SMT és MiG-29SE típusváltozatok szerepelnek, míg a régebbi MiG-29-esek MiG-29SMT és MiG-29SM szintre történő felfejlesztése, illetve NATO-kompatibilissá tétele jelenti az üzlet másik felét //Hümm, csak tudnám, kire gondol? Ez egyértelműen kelet-aurópai országokat jelent, nade: mi ugye semmit, a lengyelek, ha jól tudom, szintén nem. Hirtelen a bulgárok jutnak csak az eszembe, de hát ők max. Egy századnyi gépet újítanak fel...//.
A cég elsődleges fontosságúnak tartja az indiai MiG-29K/KUB hajófedélzeti változat leszállítását. Mint ismeretes, az Indiai Haditengerészet 16 könnyű vadászbombázót rendelt az oroszoktól.

Újabb CASA C-212-100-as szállító repülőgépet adott el Spanyolország Kolumbiának. A gép jelképes, 100 eurós áron került az új tulajdonoshoz. A kolumbiai Aviocar-flotta így három tagúra bővült. A gépeket elsősorban mentőfeladatokra használják.

November 17-én sikeresen kitörté a pilóta a Dn Királyi Légierő egyik F-16AM repülőgépének orrfutóját. Az Aalborg repülőtéren történt esetről annyi ismeretes, hogy késő délután leszállás közben a gép orra a fűre futott és kitörött. A pilóta saját lábán távozott a helyszínről..
A pórul járt Falcon a 726. század E-609 jelzésű gépe volt.

Lezuhant egy japán OH-6D könnyű megfigyelő helikopter november 21-én. A gyakolró bevetésen lévő gép egy gátnak ütközött, a fedélzetén lévő két pilóta sérülésekkel ugyan, de túlélte a zuhanást. A 46 éves pilóta és a 39 éves másodpilóta 50 méteres úszás után ért partot az Ise melletti víztárolónál.