Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

hétfő, november 21, 2005

Repülős hírek, #40

A Mercosur-államok légierejének részvételével tartottak közös hadgyakorlatot Argentínában. Több, mint 50 repülőeszköz és közel 800 főnyi személyzet érkezett Mendoza tartományba Uruguay, Chile, Brazília és a helyi Argentin Légierő állományából. Az Operation Ceibo 2005 fedőnbevú gyakorlat november 14. és 27. között zajlik. A forgatókönyv a szokásos: a gonosz támadó haderőt egy koalíció veti vissza, ENSZ-mandátum alapján //Mint az megszokott a valóságban is, ugyebár...//. Az argentin Mirage-ok, A-4AR Skyhawkok, a Falkland-szigetekről ismerő IA-58 Pucara-k és Fokker F27 Friendship szállítógépek mellett brazil AMX A1, chilei Mirage 5MA Elkan és uruguay-i A37 Dragonfly gépek karcolják az eget.

Az indiai piacra kacsint az orosz MiG tervezőiroda. Ennek szellemében mutatták be az indiai védelmi miniszternek az iroda új projektjeit és ismertették a tesztrepülőgépek gyártásával kapcsolatos információkat.
Az iroda „az üzletkötés előtti fázisban van” a hivatalos nyilatkozatok szerint, az orosz remények szerint 2006-ban aláírásra kerülhet az indiai MiG-29-esek felújításának szerződése.
A felújítások és modernizálások egy új típust eredményeznek, melyek eltérnek a MiG-29SMT változattól. Dacára annak, hogy az indiai ajánlat elemeinek jelentős része a MiG-29SMT-ből ered.
Az Indiai Légierő (IAF) körülbelül 70 MiG-29-essel rendelkezik és az orosz iroda szerint mindegyiket felújítják. A modernizálás új levegő-levegő és levegő-föld fegyvereket is jelent, így az orosz fél szerint egy egészen más minőségű könnyű frontvadász-repülőgépet kap vissza az IAF. A többfeladatúvá válás mellett legalább ennyire fontos lehet, hogy az üzemeltetés is olcsóbbá válik //gyanítom, a hajtómű és a sárkány nagyjavítások közötti üzemideje növekszik meg//.
A Fulcrum mellett a licenc alapján gyártott indiai MiG-27-eseket is felújítaná a MiG-iroda. Egy modernizált példány 2006-ban kezdi meg a tesztrepüléseket, melyekre az IAF képviselői is hivatalosak lesznek.

Visszatért az Egyesült Államokból a 303-as lajstromszámú holland P-3C-II.5 tengeralattjáró-vadász és felderítő repülőgép. A gép Holland Királyi Haditengerészet Légi Csapatainak valkenburgi támaszpontjára repült át a Lockheed Martin greenville-i gyártelepéről, miután befejeződött a CUP-program szerinti felújítása és továbbfejlesztése. EZ az Orion lesz az első, melyet megkap a Német Haditengerészet, várhatóan november 28-án, A gép ekkor valószínűleg az ideiglenes 98+01 lajstromjelet kapja, hiszen a légijártassági tesztek végéig csak ideiglenes „forgalmival” repülhet.

Megkezdheti a két első E-2D Advance Hawkeye prototípus építését a Northrop Grumman, miután a cég és az Amerikai Haditengerészet jóváhagyta a tervezeteket. Az átalakítás igencsak alapos: új radar, új munkaállomások, új számítógépek, új harcászati rendszer. Gyakorlatilag a gép sárkánya marad nagyjából ugyanaz. A fővállalkozó a Northrop Grumman Integrated Systems, mely a programért 2 milliárd dollárt kap a Haditengerészettől. A cég illetékes részlegének AEW-programjának vezetője több mint lelkes: „Bár az új gép immáron a hatodik generációt jelenti, a változás nem evolúciós, hanem forradalmi. Az E-2D Advanced Hawkeye legénysége a harchelyzet vezérlésére, a hadszíntéri légvédelemre, és a több érzékelőből érkező információk feldolgozására és hasznosítására koncentrálhat egyetlen platformon.
A radarrendszert a Lockheed Martin Naval Electronics & Surveillance Systems, szállítja, bevonva a Northrop Grumman Electronic Systems-t és a Raytheon Space & Airborne Systems részlegét is. Az idegen-barát azonosító rendszerért a BAE SYSTEMS felel, míg a radar fázisvezérlésű síkantennáját az L-3 Communications Randtron Antenna Systems fejleszti ki és gyártja le. Az új, integrált taktikai kezelőrendszerért, azaz a légtérirányítók munkahelyéért a Northrop Grumman Navigation Systems Division fejlesztőinek fájhat a feje.
Az Advanced Hawkeye program hivatalosan 2001. decemberében indult el. Az első tesztrepülőgép várhatóan 2007. negydeik nefgyedévében szállhat fel.
A Haditengerészet a jelenlegi tervek alapján 75 darab E-2D gépet vásárolna, mely gen fontos alkotóeleme lesz a hálózatcentrikus hadviselésnek. A hadrendbe állítás tervezett időpontja 2011.

November 18-án megkezdődött az első, Tranche 2 sorozatba tartozó Eurofighter Typhoon gyártása a BAE Systems samlesbury-i gyáregységében. A Tranche 2-es Typhoonok már alkalmasak lesznek a levegő-föld támadások teljes skálájának kivitelezésére is. //Szavamra, micsoda fejlődés...//. A Tranche 2-esek megrendelését 2004. decemberben írták alá.
A gyártók szerint nem kevesebb, mint nyolc darab gép készül el még az idén.

2007-ben kapja meg az Indiai Légierő az első, AWACS-feladatokra átalakított Il-76-os gépét. A három légtérfelderítő repülőgép fedélzetére izraeli radarok kerülnek, melyek alkalmassá teszik, hogy az amerikai E-3-asokhoz hasonló feladatokat lássanak el. Az IL-76-osok átalakítása ugyanakkor olcsóbb, mint új AWACS-gépeket vásárolni. //Arról az IAF szemérmesen hallgat, hogy nem lenne egyszerű megoldani, hogy az amerikai Kongresszus is rábólintson egy esetleges E-3C vásárlásra. Meg persze Pakisztán sem lenne felhőtlenül boldog...//.
A leendő indiai üzemeltetők dolgát megkönnyíti, hogy a közös amerikai-indiai gyakorlatokon már tapasztalatot szerezhettek az AWACS-ok működéséről, üzemeltetéséről.

Csaknem összecsattant a Japán Önvédelmi Haditengerészet egy YS-11TA szállító repülőgépe és egy helikopter. A szállítógép november 17-én 915 méter magasan repült egy Kyushu-béli repülőtér közelében, amikor 50-100 méterre megközelített egy helikoptert. A két gép között 9,1 méteres magasságkülönbség volt a veszélyes megközelítéskor.
A Légügyi Minisztérium vizsgálóbizottsága megkezdte a majdnem-katasztrófa okainak kivizsgálását, illetve igyekeznek kideríteni a helikopter személyazonosságát is.
A repülőgépen 9 főnyi legénység dolgozott, a Kagoshima prefektúrabeli Kanoya légitámaszpontra igyekeztek.

Viszavonult az utolsó „kismotoros” RC-135 Cobra Ball felderítő repülőgép. A
Cobra Ball 662-es volt az utolsó olyan gép, mely még az öreg TF33-as hajtóművekkel repült. Az RC-135-ös flotta többi gépét már F108-asokkal szerelték fel, melyek nagyobb tolóerőt biztosítanak, miközben kevesebbet fogyasztanak és a karbantartásuk is olcsóbb.
A gépet nem bontják szét, hanem felújítják: az új hajtóművek mellett Rivet Glass szabványú „üveg” pilótafülkét is kap, így az összes analóg mutatós műszer és kapcsoló eltűnik a fülkéből.