Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szerda, október 12, 2005

Paksi keringő két oldalról

Bár nem szokásom belpolitikával itt foglalkozni, katonapolitikai okokból egy ritka kivétel következik.
Először lássunk egy adag Magyar Nemzet Online-kritikát, mert megérdemlik.
A vonatkozó cikkely a sokat ígérő „Lemondott a zengői radarról a szaktárca” címmel indít. Az online változatú cikk szövege alaposan el van cseszve: idézném a cikkírót, Haraszti Gyulát:
„Kiderült az is: jelenleg nincs a honvédségtől független, önálló légtérvédelme a paksi atomerőműnek.”
A mondatból és a szövegkörnyezetből abszolút nem derül ki, hogy nem a cikkírónak ment el a józan esze, hanem jó szokás szerint a politikusoknak. Az újságot megvásárolva ugyan a 3. oldalon kiderül a turpisság: Iváncsik Imre és Simicskó István jótt rá, hogy a Föld mégsem lapos. Ezúton is gratulálok.
Nos, lehet hogy én vagyok tudásmentes, de tessék már elmondani: mikor volt a Paksi Atomerőműnek honvédségtől független, önálló légtérvédelme?

Tételezzük fel, hogy Paks légvédelmet szervez (most ne zavarjon az Alkotmány, a Magyar Honvédség feladata és más csacskaság). Mi is kellene hozzá, hogy a gonosz tenorista bácsi ne tudja bevezetni a Boeinget a reaktor kupolájába?

1., Észre kéne venni. Ez nem jelent mást, mint radarokat. Paks lapos helyen fekszik, így az itt telepített radarok hatótávolsága bezony korlátozottnak ígérkezik. A nagy hatótávolság pedig nem árt, tekintetbe véve a jelenlegi utasszállító repülőgépek sebességét és repülési magasságát. Jogos lehet a felvetés, hogy túlnagyítom a veszélyt: inkább Cessnától kéne félni, mint B-767-estől. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban nem a kisgépektől (lásd Aucukland), hanem a nagyobb, erős pusztítási potenciállal rendelkező utasszállítóktól kell félni. Feltéve, hogy „csak” tenoristákról beszélünk, ugye. Egy katonai csapás ellen jóval nehezebb védekezni: egy mélyrepülésben érkező, nagy sebességű, elektronikai zavarást végrehajtó vadászbombázó(kötelék) elhárítása a Honvédségtől függetlenül... Hümm, kíváncsi lennék, hogy a cikkíró ezt hogyan is képzelné el.
Nade maradjunk még a radar kérdésénél! Ugye a radar, minél magasabban van, annál messzebb lát. A nem kevéssé laposkás Paks esetében ez azt jelentené, hogy a légtérellenőrző és felderítő radart fel kell emelni. Ez jelenthet ballonra erősített, fix működési helyű radart vagy a klasszikus AWACS-ek egy típusát (mondjuk a SAAB-2000-esre kialakított Erieye rendszert). Ez utóbbihoz mondjuk repülőtér, hangár, földi személyzet és pilóták is szükségesek.

2., Tételezzük fel, hogy látjuk: valamivel azonban le is kéne beszélni őket a tett elkövetéséről. Erre jellegzetesen két megoldás létezik: telepített földi légvédelmi eszközök, illetve vadászrepülőgépek kísérik el vagy szedik le a támadót.
Nos, nézzük az első variációt: a tapasztalatok szerint a könnyű, vállról indítható, kis hatótávolságú föld-levegő rakéták (Sztrela, Stinger...) nem minden esetben hatékonyak a nagyobb, több hajtóműves repülőgépek ellen. Példaként említhető a Bagdad fölött médiacélokból meglőtt DHL-féle Airbus A-300-as esete. Itt viszont biztosra kell menni, hiszen atomerőműről és nem a kiscsomagpostáról beszélünk. Ez komolyabb, fix vagy mobil telepítésű, nagyobb hatótávolságú és robbanóerejű eszközöket igényelne (mint a Honvédségnél is alkalmazott győri Kub-ok vagy az amerikai HUMRAAM).
Ha vadászgépekben gondolkodunk, akkor a karbantartási és kiképzési feladatokat is figyelembe véve legalább 6 repülőgép (2 a hangárban, 2 kiképzésben, 2 a készültségben) kellene egy minimális szintű védettséghez. Hat F-16C/D Block 50-es a Paksi Atomerőmű Légierő színeiben? :)

Ha a szándék meg is lenne, ehhez elképesztő mennyiségű pénz kellene. Arról nem is beszélbve, hogy ha jól tudom, Paks légtere tiltott terület (engem legalábbis a VATSIM-en erősen eltanácsolna az ATC és a Jeppensen szerint sem szabad arra menni...), melynek betartásáért a kecsói MiG-29-esek felelnek. Ha jól nézem, akkor ma a Magyar Honvédség védi Paks légterét.

A papír változatú cikkben vannak még érdekes megszólalások: „Amikor úgy gondoltuk, hogy szükséges Paks megerősítése, ezt minden esetben megtettük a múltban is, és a jövőben is meg fogjuk tenni.” – Iváncsik Imre államtitkár. „Nagyon rövid időn belül” biztosítani tudják az erőmű légtérvédelmét.

Nomármost tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a Magyar Légierő készültségi gépeit egyetlen RPG-vetővel könnyedén lehet nullázni (köszönhetően a kiváló stratégiai érzékkel kiválasztott, közvetlenül a nyílt országút mellett kialakított könnyűszerkezetes hangároknak), kíváncsi lennék arra, hogy a Mercedes Unimogokra felhegesztett Mistral rendszerekből (amelyik szintén kis robbanófejű, kis hatóerejű infravörös önirányítású Matra Mistral rakétákkal dolgozik) hány működőképes és ezekhez hány, milyen fokon kiképzett kezelő tartozik (erről sokféle érdekes véleményt hallani).
Arra is kíváncsi lennék, hogy a modernizált SA-6 KUB-ok milyen gyorsan érnének le Paksra Győrből. Meg hogy hogyan: gondolom nem vágtathatnak le lánctalpon, tréler vagy vonat kellene hozzájuk.

Ha az erőmű állandó légtérvédelméről beszélünk, ez állandó kitelepülést is jelentene. Honnan lesz a pénz, a paripa és a fegyver? A Magyar Honvédség jelenlegi, hogy is fogalmazzak finoman, erősen visszafejlesztett állapotában jelentős terhelés lenne ennek fenntartása, mind emberben, mind technikában.

De ha a Honvédségtől független, önállú légtérvédelemről beszélünk, akkor Iváncsik Imre azt is elárulhatná:
1., Ki lenne a parancsoka ennek a fegyveres erőnek?
2., Ki adhatná ki a tűzparancsot?
3., Ki felel a keletkezett károkért (mondjuk ha Paks településére zuhan egy ronccsá lőtt 737-es)?