Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

péntek, október 28, 2005

Irániáda

Csend és zaj: ez a kettősség jellemzi az iráni elnök legutolsó kijelentését, mely, mint emlékezetes, Izraelt akarja eltörölni a térképről.
Európa fel van háborodva, folyik a verbáldöngölés: még Magyarország is bekérette az iráni nagykövetet, hogy jól elmondjuk, nem szép dolog az ilyet nyilvánosan is bejelenteni.
Tiltakozott az ENSZ, az Egyesült Államok, a franciák, a britek, a németek, a belgák, az írek, az olaszok, sőt, még az oroszok. Nekik pláne kínos a dolog, hiszen baráti kapcsolatot ápolnak a teokrata rezsimmel, néminemű fegyverszállításokat is beleértve. Franciaország és Kína mellett éppen Oroszország számít a legbiztosabb támogatónak, ha Irán kerül a terítékre a Biztonsági Tanácsban.
Szerintem az iráni elnök komolyan megrettent az európai diplomáciai ejyne-bejnyéktől. Különös tekintettel ugye a nukleáris programot övező, immár több fordulós tragikomédia következményeire.

Az arab világ viszont a jelek szerint mélyen hallgat. Mármint a hivatalos része, persze, akik a közvéleménnyel szemben mégsem mondhatják ki nyíltan, hogy „atomot a büdös zsidókra jól”.
Még Saeb Erekat, a palesztin vezetés egyik ismert figurája sem győzött elhatárolódni Mahmoud Ahmadinejad iráni elnök habókosnak kevéssé mondható elképzeléseitől. „Mi elismertük Izrael államot és vele együtt keressük a békefolyamat lépéseit... nem fogadjuk el az iráni elnök kijelentését. Ez elfogadhatatlan.
Na persze, Izrael kényelmetlenül közel van a palesztin területekhez, Irán meg feltételezi, hogy eléggé messze. Nos, ezt majd meglátjuk, hiszen mégiscsak feltalálták már a föníciaiak a légiutántöltés nevű varázslatot.
Csöndben van az amúgy is kényes helyzetben lévő Egyiptom is, amely, mint ismeretes, bensőségesebb kapcsolatban van Izraellel (és az Egyesült Államokkal is, ezt se felejtsük el), mint az arab államok túlnyomó többsége. A kairói külügy szerint nincs mondanivalójuk a kijelentéssel kapcsolatban. Egyiptomnak aztán a lehető legkényesebb az ügy: nem tehet mást, mint hallgat, ha nem akarja a hazai mozlim tömegek és/vagy a külföldi támogatók és Izrael haragját a fejére vonni.
Szintén csendes Jordánia is, akinek a viszonya amúgy is feszült Iránnal, mivel azzal vádolja, hogy Irakban a siíta felkelőket támogatja, növelve a térség feszültségét.
Ez a két ország amúgy is az iráni elnök bögyében lehet, hiszen Ahmadinezsád kijelentette: „Bárki, aki elismeri Izraelt, az iszlám nemzetek dühének tüzében fog égni”. Nomármost két apróságra szeretnék emlékeztetni:
- Egyrészt nem jellemzően becsülném le például az egyiptomi fegyveres erőket: csúnya és véres eset lenne, ha az iráni elnök által nem konkretizált düh lecsapna (Irán azért elég messze van Egyiptomtólkettejük között fekszik például Izrael is). Ebben az esetben Egyiptom csinos amerikai háttértámogatásra is számíthat, ha másban nem, csendes fegyverszállításban. Az egyiptomi légierő és hadsereg jellemzően amerikai technikát használ.
- Másrészt ez az összefogósdi nem igazán működött Izrael ellen sem. Kíváncsian várom, mennyire lesznek képesek Irán vezetésével összefogna a ... Kik is? Milyen államok élére állna Irán? Szíria betársulna talán?

Az esetleges félrehallásban reménykedőknek Manusehr Mottaki iráni külügyminiszter adott egy taslit, aki nyomatékosította: a Mahmúd Ahmadinezsád által elmondottak bizony az ország hivatalos álláspontját tükrözik. Ennek támogatására az irániak ma spontán tömegdemonstrációkon juttatják kifejezésre Izrael elleni, barátságosnak nem igazán nevezhető érzéseiket. Nem véletlen az elnök időzítése sem: a mohamedánok szent hónapjának, a Ramadánnak utolsó pénteke Khomeini ajatollah kinyilvánítása alapján az Izrael elleni harc ünnepe.
Ha van az izraelieknek egy kis humorérzéke, a tömegtüntetés időpontjában átküldenek egy fegyvertelen F-15I Ra’am géppárt, mélyrepülésben, Teherán fölé.

Amúgy meg ha összerakom az állítólag teljesen békés iráni nukleáris programot, a Shahab-3-as föld-föld osztályú rakétarendszer továbbfejlesztését az új, szilárd hajtóanyagú motorral és a most teljesen egyértelműen, félreérthetetlenül elhangzott öldöklős szándékkal, hát, nem is tudom. Olyan kényelmetlen érzés fog el.
De persze mindenki elhiszi, hogy csak és kizárólag elektromos áramot termel majd a reaktorokkal Irán.
Persze.

Repülős hírek, #35

Egy kisebb fém alkatrész esett le egy F-15E Strike Eagle vadászbombázó repülőgépről október 24-én az amerikai Bowman városa felett. Az alacsonyan szálló gépről egy körülbelül 6 hüvelykes (azaz nagyjából 15 cm-es) darabka esett le, telibe találva egy garázsban álló Chevrolet Tahoe gépkocsit..
Cindy Williams éppen vacsorázott, amikor a gép dübörgése megrázta a házát. Közvetlenül ezután robbanásszerű jelenséget és üvegcsörömpölést volt kénytelen észlelni, méghozzá a szomszédos helységből. Férje, Ed a kertben tartózkodott és olyan hangot hallott, mint amikor valami a fák ágain keresztül esik le. A pár ezután a garázs lyukas tetejét és gépkocsijuk kissé amortizálódott hátsó részét találta meg. Ed és Cindy ezután az utcára menekült, ahol 4 órán keresztül várták, hogy felrobban-e az az izé, ami a garázsra esett. //Nos, ez nem egy „harmadik műszakos” tempó, lássuk meg...//.
Kedden kiderült, hogy a gépről az egyik pilon kilökő munkahengere távozott: ez az az alkatrész, mely a rakéták eltávolodásáért felel indításuk után.
A 15 cm-es hosszúságú, zseblámpa súlyú, rugónak kinéző munkahengerEgy gyakolrórepülésen lévő F-15E Strike Eagle-ről esett le, mely három másik géppel kötelékben szállt fel a goldsboro-i Seymour Johnson Légitámaszpontról . A pilóták egy megszokott gyakorlóútvonalat követve repültek el Williamsék háza felett. A 10 mérföld széles légifolyosón nem csak tranzitforgalom zajlik egy közeli gyakorlótérre, hanem az alacsonyrepülést is gyakorolhatják a pilóták. A Légierő szóvivője szerint a gépek 480 csomós sebességgel repültek, a repülési magasságuk 500 és 8000 láb között volt engedélyezve. A szóvivő szerint valószínűleg az engedélyezett magasság alacsonyabbikk felében haladtak a gépek a balesetkor.
Bowman rendőrfőnöke szerint kicsit még alacsonyabban: „mintha a fák tetejét borotválták volna le”.

Zoltan Dani ezredes először beszélt a koszovói légitámadások és a Belgrád elleni csapásmérő bevetések legemlékezetesebb gépveszteségéről, a 82-806 számú F-117A Nighthawk lelövéséről. Mint emlékezetes, a „lopakodót” márcuis 27-én lőtte le a jugoszláv 250. légvédelmi rakétadandár 3.ütege egy SA-3 Goa (S-135 Neva-M) rakétával.
Dani ezredes légvédelmi ütegparancsnok volt az 1999-es háborúban
Az Associated Press-nek adott interjúban az ezredes azt állította, hogy az F-117-est egy hold nélküli éjszakán észlelték és lőtték le egy továbbfejlesztett rakétaüteggel. A fejlesztésekről konkrétumokat nem árult el, mondván, az irányítórendszer átalakítása még mindig titkos. Csupán annyit árult el, hogy elektromágneses hullámokkal kapcsolatos a dolog. //Nomármost ez azért érdekes, mert a kanonizáltnak tekinthető nyugati vélekedés nem egészen erről szól. Ugye az eddigi, hitelesnek tekintett információk szerint a balsorsú F-117A pilótája több hibát is elkövetett: többször repült ugyanazon az útvonalon, ráadásul aznap éjjel még a felhőréteg alá is süllyedt. Pluszban a szerb légvédelem egy francia tiszten keresztül tudomást szerzett a NATO aznapi akciójáról, így pontosan a tervezett és már számos alkalommal használt útvonalra telepítette át a légvédelmi rakétaüteget. Eddig úgy tudtuk, hogy a gépet végül elektrooptikai vezérléssel, tehár radar használata nélkül célra vezetett rakétával rongálták meg annyira, hogy a pilóta katapultálni kényszerült.//
A Szerbiában háborús hősként számon tartott, jelenleg pékként dolgozó Dani sok évvel az 1999-es háború előtt kezdte tanulmányozni a „lopakodó” repülőgépeket és azok észlelési lehetőségeit. Arra a következtetésre jutott, hogy nincs láthatatlan repülőgép, csak nehezebben látható //Az Arany Spanyolviasz Díj idei nyertesét hallottuk... J //.
A Triple Nickel század (555. Vadászrepülő század) díszpintyét //talán be kellett volna kapcsolni a Falcon törzse alatti zavarókonténert, nemdebár...//, Scott O’Grady kapitányt és F-16C Falconját is egy SA-3-as rendszer rakétája kapta telibe 1995. június másodikán.
Dani szerint ezt a gépet is Belgrád védelmével megbízott ezredének légelhárítósai szedték le.
Több másik NATO-repülőgép is megsérült a jugoszláv rakétáktól, de ezeknek sikerült elmenekülniük.
A szerb légvédelmi rakéták miatt volt kénytelen a NATO 15 ezer láb magasból támogatni a földi csapatok harcait, s ez sokkal kevésbé volt hatékony, mintha a rakétás légvédelem kikapcsolása után a megszokott alacsony magasságból végezték volna a CAS-bevetéseket.

Október 26-án a Bush-kormányzat hivatalosan értesítette a Kongresszust, hogy 40 F-16C/D Block 52+ Fighting Falcon repülőgépet vásárolna Görögország. Az üzlet értéke a szokásos kiegészítőkkel és szolgáltatásokkal 3,1 milliárd dollár.
A bevásárlólista tételei:
40 F-16C/D Block 52+ repülőgép F100-PW-229 hajtóművekkel és APG-68(V)9 radarral felszerelve;
42 Joint Helmet Mounted Cueing Systems;
40 AN/AVS-9 3. generációs éjellátó szemüveg
190 LAU-129/A indító;
48 Link-16 MIDS-LVT kommunikációs terminál;
3 Link-16 földi állomás;
10 LANTIRN célkereső és –követő konténer;
11 fedélzeti felderítőkonténer;
2 felderítőrendszer földi állomás;
40 APX-113 továbbfejlesztett IFF-rendszer;
43 AN/ALQ-187 integrált önvédelmi rendszer;
6 tartalék F100-PW-229 hajtómű;
3 tartalék APG-68(V)9 radarkészlet;
4 AGM-154C távolról indítható precíziós rakéta;
6 JDAM precíziós vezérlésű bomba (ezekből 3 BLU-10 és 3 MK-84 bombatesttel);
4 WCMD irányított bombaszóró konténer;.
//Hát, fegyverre nem költenek sokat...//

csütörtök, október 27, 2005

Repülős hírek #34

ELméletileg ezzel utolértem magamat... :)

Nyolc CH-113 Labradort vásárolt Kanadától az amerikai Columbia Helicopters. A helikoptereket a cég felújítja és repülni fogja, tovább erősítve vezető szerepét a világ legnagyobb nehézhelikopter-üzemeltető piacán. Az Aurora State Airport-on üzemelő családi vállalkozás szállításoknál, építkezéseknél, tűzoltási és olajkutakkal kapcsolatos feladatoknál dolgozik.
Mivel a Boeing már nem gyártja a CH-46 Sea Knight típust, a Columbia a régi példányokat újítja fel új alkatrészekkel. A cég több mint három millió dollárt fizetett a nyolc kanadai Vertol CH-113 Labradorért. A gépeket, azaz a maradványokat teherautókkal szállították Aurora repülőterére, mert a hajtóműveket már kiszerelték belőlük régebben.
A sárkányszerkezeteket a Columbia felújítja, a hajtóművekről is gondoskodik, majd igény szerint fogja őket használatba venni. A cég már eddig is 22 darab nehéz helikoptert repültet, ebből 15 CH-46-os típus.
A karbantartást megkönnyítendő a Columbia beszerezte a Boeing-től a Vertol 107-11 és a Model 234 Chinook helikopterek műszaki dokumentációját és tervrajzait, így saját maga képes gondoskodni a megfelelő pótalkatrészek legyártásáról. További előnyt jelent, hogy ezzel kikapcsolták a Boeing-et, azaz a cég ezután egyenesen az FAA-hoz fordulhat a helikopterek átalakításával kapcsolatos ügyekben,

A megrendelésre kerülő F-35 JSF-ek számának csökkentését fontolgatja a holland kormány. A holland F-16MLU-k váltótípusának 85 példányát eredetileg egyszerre akarták megvásárolni, majd később a kormány kettébontotta a beszerzést. A most nyilvánosságra került tervek szerint a fejlesztés elhúzódása és a pénzügyi konstrukció körüli problémák miatt csupán a megrendelt gépszám fele kerülne végül Hollandiába. Ezt egyszerűen érnék el: a második csoport gépeiről szóló döntést elhalasztják.
Az amerikai vezetésű Joint Programme Office ugyan jelezte, hogy tudomása van a megrendelés körüli változásokról, de reményeik szerint a program 3. legnagyobb finanszírozója az eredeti darabszámot fogja végül megvásárolni.
A hivatalos holland indoklás a gép árának növekedését, illetve a két éves, súlyproblémák miatti csúszást nevezik meg a lépés okaként, de jól értesült források szerint a holland ipa képviselői nem elégedettek a programban való részvétel anyagi előnyeivel.

Dél-Korea saját gyártású F-16C-flottájának fejlesztését tervezi. A 180 repülőgép az első tervek szerint a CCIP-program során kapna olyan eszközöket, melyekkel jobban lesz képes együttműködni az új Boeing F-15K vadászbombázókkal és a szövetséges államok repülőgépeivel. A hírek szerint ez elsősorban az elektronika rendszer, a rádiók fejlesztését, többféle precíziós fegyver és a Link 16 adatközlő rendszer alkalmazását jelenti, de egy nagyobb, a repülés- és fegyverzetirányító számítógépek, a kijelzők, a radar és más érzékelők cseréjét is magába foglaló alaposabb felújítás lehetőségét is vizsgálják.

A Northrop Grumman-t érintette a legkeményebben az a döntés, mely egymilliárd dollárnyi támogatást vont el a pilóta nélküli harci repülőgépek fejlesztési programjától. A Joint Unmanned Combat Air Systems (J-UCAS) projekt során a Boeing folytatja a három X-45C repülőgép építését, de a Northrop október 17-én már csak két X-47B repülőgép megípítésére kapott megbízást, 56 millió dollár értékben.
A döntés azonban nem törte le a Northrop mérnökeinek harci kedvét, sőt, a döntés előnyeit hangsúlyozzák. A harmadik repülőgép megépítése opcióként megmaradt, melyről 2008-ban döntenek – a Northrop reményei szerint addigra már kikristályosodnak a géppel J-UCAS programmal szembeni végleges elvárások. A mérnökök szabad kezet kaptak egy nagyobb sárkányszerkezet kialakítására is, mely a nagy hatótávolságú csapásmérő feladatokra optimalizált változat miatt lehet fontos..
A J-UCAS program ellenőrzése a DARPA-tól étkerült a Légierőhöz, az új programiroda várhatóan novemberre áll fel a Wright-Patterson Légitámaszponton.
A Boeing ugyanakkor a szeptemberi szerződéssel megbízást kapott az autonóm légi utántöltés kifejlesztésére.
A J-UCAS fölül nem távoztak a viharfelhők: egy 200 millió dolláros 2006-os kurtításról még szavaznia kell a Szenátus és a Képviselőház képviselőinek.

Megkapta az első sorozatgyártott Bell AH-1Z Cobra és UH-1Y helikoptereket az Amerikai tengerészgyalogság. A támadó és a könnyű szállító helikoptert az ismert Patuxent River légibázisra szállították le október közepén. A két helikopter segítségével a pilóták, operátorok és szerelők megismerkedhetnek a típussal, így a felkészülhetnek a 2006. első negyedévében kezdődő tesztprogramokra. Eddigre persze már több helikopter is a rendelkezésükre fog állni.
Két további helikopter már az idei év vége előtt megérkezik a csapatokhoz.
A Bell 180 tengerészgyalogos AH-1W Cobrát épít újjá az AH-1Z konfigurációnak megfelelően, míg az UH-1Y Huey-kből 100 példányt gyárt le újonnan. A két típus alkatrészeinek több mint 80 százaléka azonos lesz, beleértve a General Electric T700 hajtóműveket, a teljes hajtásláncot és a négyágú rotorlapátokat is.
A Tengerészgyalogság várhatóan 2020 utánig használja majd ezeket a helikoptereket.

Megkezdte a nyolc Dél-Koreának szánt, ex-Navy Lockheed Martin pihenő// repülőgépeket, beleértve a hajtóművek, a légcsavarok és a futóművek felújítását is. Az L-3-nak eredetileg 2008. szeptemberére kellene elkészülnie az első felújított Orionnal, de várhatóan az átadás is csúszik négy hónapot.

A tajvani pilóták szerint a Haditengerészet repülőgépei kiöregedtek és nem is hatékonyak a kínai tengeralattjáró-veszély elhárítására. A légjárók kijelentették, hogy jelenleg a Haditengerészet tengeralattjáró-elhárító képességei alacsonyak és a helyzet javításához új repülőgépek vásárlása szükséges.
A Haditengerészeti Légierő jelenleg alkalmazott 26 darabos S-2T Tracker flottája túl öreg ahhoz, hogy a fejlett kínai hajókat és tengeralattjárókat felfedezze, jelezte Hsu Koei-jui pilóta azon a sajtókonferencián, melyet a Demokratikus Haladás Pártja (DPP) képviselőivel tartott //Hüm, kíváncsi vagyok, mennyire dicsérték meg a felettesei a pilótát a sajtáj után. Feltéve hogy nem az ő jóváhagyásukkal beszélt persze...//
A DPP képviselői felszólították a közvéleményt, hogy támogassák azoknak a P-3C Orion haditengerészeti felderítő repülőgépeknek a beszerzését, melyek a parlamenti csatározások áldozatai lettek. A 12 gép beszerzése immáron hónapok óta késlekedik.
Hsu szerint a már említett 26 darab, 40 éves S-2T Trackerből csupán 16 repülőképes. A gépekkel egy bevetés általában három órát tart, a Trackereken nincs légkondi, GPS navigációs rendszer, csupán néhány számítógép segíti a legénység munkáját. A gépet a pilótáknak végig kézzel kell irányítania – ez plusz terhelést ró rájuk.
Hsu szerint a legtöbb pilóta egyetért abban, hogy az S-2T.eket veszélyes repülni.
És akkor itt a válasz az előbbi felvetésemre: a Haditengerészet légierejének parancsnoka, Ma Jien-chung admirális is megerősítette, hogy a tengerészeti járőr repülőgépek két fő feladatának, nevezetesem a tengeralattjárók felfedezésének és az azonosítatlan hajók ellenőrzésének az öreg S-2T repülőgépek nem képesek eleget tenni.
A kínai tengeralattjárókat lemerült állapotukban csak a fejlett haditengerészeti felderítő gépek képesek észlelni – például a P-3C Orion.
Az előzetes számítások szerint a Tajvani Haditengerészet legalább 20 évig használná az Orionokat – feltéve, hogy megérkeznek.
A Haditengerészet leginkább az északkeleti, délkeleti és keleti vizeket ellenőrzi, s ezek felügyeletére elegendő a 12 P-3C. A Haditengerészet jelenleg 26 S-2T repülőgéppel, nyolc Hughes 500MD és 18 S-70C helikopterrel képes vadászni a kínai hajókra, s ez nem elegendő. A Trackereket egyébként még a Légierő szerezte be 1976-ban. Az akkor megvásárolt 32 gép közül 1999-ig (ekkor vette át őket a Haditengerészet) már hat példány lezuhant,.
Nem sokkal jobb a helyzet a helikoptereknél sem: a nyolc 500MD helikopter több mint 25 éve áll szolgálatban. A kor további veszélyforrást is jelent az üzemeltetésnél: egy MD-500-as idén januárban zuhant le Kaohsiung mellett. Egy S-70C helikopter pedig a múlt héten szenvedett katasztrófát, a tengerbe zuhanva. A három tagú legénység életét veszítette.

Chilében próbálja népszerűsíteni az indiai fejlesztésű Dhruv könnyű szállítóhelikoptert Pranab Mukherjee védelmi miniszter. Egyes értesülések szerint tucatnyi helikopter beszerzéséről van szó, mely egyben India eddigi legnagyobb egyszeri fegyverértékesítése lenne.
Mukherjee október 27. és november elseje között tartózkodik a dél-amerikai országban.
Nem ez az első, magas rangú indiai küldöttség, mely a Hindustan Aeronautics üdvöskéjét próbálja meg eladni a chileieknek. Tavaly az Indiai Légierő parancsnokának vezetésével mutatták be a Dhruv képességeit. A gép modern, LCD képernyőkkel gazdagon meghintett pilótafülkéjét és vezérlőrendszerét az izraeli IAI segítségével alakították ki. A Dhruv eddigi egyedüli vásárlója Nepál.
India agresszív marketinglépésekkel igyekszik értékesíteni a típust: egy Dhruv idén július-augusztus során az INS Viraat repülőgép-hordozó fedélzetén megjárta Szingapúrt, Malajziát és Indonéziát is.

Keresztülhúzhatja a pakisztáni Falcon-beszerzést a több mint 53 ezer halálos áldozatot követelő októberi földrengés. A több tucatnyi új és használt F-16C beszerzéséről ugyan jövő héten várhatóan formálisan is értesíti az amerikai Kongresszust a Bush-kormányzat, de jól értesült hírforrások szerint az üzlet átgondolása valószínűsíthető.
Pakisztán több milliárd dollárnyi segélyt szeretne kapni külföldről, ebből finanszírozva a természeti katasztrófa következményeinek elhárítását. Ezzel egyidőben viszont visszás lenne egy szintén több milliárd dolláros fegyverüzlet megkötése, tették hozzá diplomáciai források.
A pakisztáni kormány szerint a Falconok beszerzése stratégiai szükségszerűség, s mint ilyen, független a földrengéstől.
A pakisztáni diplomácia szereplői ugyanakkor nem temették az üzletet, véleményük szerint még minden lehetséges.
Az amerikai Kongresszus elé kerülő értesítés 55 új és 25 felújított F-16-osról szól, emellett 32 pakisztáni Falcon felújítására elegendő MLU-készlet is szerepel a bevásárlólistán.
India és egyes amerikai támogatói természetesen ellenzik az üzletet, attól tartva, hogy regionális fegyverkezési verseny alakulhat ki /Érdekes, hogy az indiai Szuhoj Szu-30-asok, a 6 újabb Il-78-as légi utántöltő repülőgép beszerzése meg nem... Furcsa dolog ez a politika, szavamra.//
A Bush-adminisztráció még márciusban engedélyezte a vadászbombázók eladását Pakisztán számára, 15 éves várakozási idő után. Ugyanezzel a huszáros mozdulattal viszont teljesíti India vásárlási igényeit is, többek között 126 támadó repülőgép beszerzését illetően is: itt a Lockhed Martin F-16C mellett a Boeing F/A-18E Super Hornet szerepel az étlapon //Mert ez aztán baromira nem erősíti a helyi fegyverkezési versenyt, ááá, dehogy...//.

Az Egyesült Államok végül enged a japán lakosság nyomásának és tárgyalásokat kezd az okinawai Futenma bázis áthelyezéséről, jelentették be amerikai védelmi tisztviselők. Okinawán jelenleg 25 ezer amerikai katona és szerződéses alkalmazott dolgozik.
Bár hivatalosan nem nevezték meg a átköltözködés helyszínét, a japán média a Henoko melletti Camp Schwab-ot tippeli.
Az Egyesült Államok egy új támaszpont építését tartotta volna üdvösnek, ezt azonban éppen Henoko korallzátonyára építették volna. Győztek azonban az itt lakó tengeri tehenek.
A Futenma bezárását követelő hangok akkor erősödtek fel, amikor 10 évvel ezelőtt három amerikai katona megerőszakolt egy helyi iskoláslányt.
Nem volt könnyű elhelyezni a szigeten a katonákat: több okinawai település is elutasította a bázist, tartva a bűnözés, a környezetszennyezés, a zaj és a balesetek számának emelkedésétől.

szerda, október 26, 2005

Eltörölni!!! Izé, de mivel is?

A jelek szerint retorikailag magasabb szintre kapcsolt az iráni elnök: Mahmoud Ahmadinejad nemes egyszerűséggel kijelentette: "Izraelt el kell törölni a térképről":
Nomrámost nem kívánok foglalkozni a "Cionizmus nélküli világ"-nak szentelt konferencián elhangzott agymenés teljes abszurditásával. Az én szerény figyelmemet csupán a "mivel is?" kérdése foglalkoztatja.
Lássuk csak, mit tudnak iráni barátaink felvillantani:

1., A legjobb tudásom szerint az Iráni Légierő jelenlegi legpotensebb támadó típusai a legnagyobb jóindulatal is öregecskének nevezhető F-4E Phantom II. és a sah bukása előtt megredenlt és lszállított F-14A Tomcat. Nem szabad azonban azt sem elhallgatni, hogy az embargó ellenére ezeknek a gépeknek egy része még mindig repül, s hazai gyártású alkatrészekkel sikerült pótolni a fogyó-kopó cuccokat. Vélhetően belepiszkáltak a gépekbe más módon is: a felújítások, korszerűsítések eredménye azonban nem igazán nyilvános. Ha valakinek van valamely megbízható forrása az ügyröl, postolja be a linket bátran!
Naszóval, ezekkel a repülőgépekkel kellene megverni a többek között az F-15I Ra'am és a vadonatúj F-16I Sufa töbfeladatú vadászbombázó repülőgépeket. És akkor nem emlegettük a régebbi Arrow-ra vagy a jó öreg Patriot-rendszer PAC-3-as változatára.
- És végül: ha valóban bekövetkezik a legrosszabb és Irán a tettek mezejére lép, hogyan kívánják megakadályozni derék iráni barátaink, hogy Teheránból üvegpadlójú gépkocsiparkoló legyen, mondjuk Mekkával együtt? Mert ebben az esetben az izraeliek visszafogottságára számítani talá egy kicsit merész dolog.

Azt, hogy a "térképről letörlést" szárazföldi erőkkel végre lehet hajtani, szintén hazai pályán leverve az Izraeli Hadsereget és a Merkava Mk 4-eseket, nos, még a sikeres légitámadásnál is nehezebben bírom elképzelni. Ehhez elsőként ugye a légierőt kellene kikapcsolni, goto 1.

Frankfurti könyvérdekességek

Milyen szép dolog is, hogy nyíltan lehet kiállítani Németország közepén, Frankfurtban, a híres könyvvásáron a legbeváltabb, igazi klasszikusnak számító antiszemita könyveket. Ehez persze kellett a kifejezetten toleráns vallás egyik legelismertebb vezető állama, Irán is. Komolyan mondom, kifejezetten tetszetős ez a puritán fedlap, ami a Cion bölcseit borítja. Semmi cikornya, girland, csak maga a súlyos és fontos téma.
Rég láttam kedvenc amerikai náci-közeli gyárosunk, Henry Ford "A nemzetközi zsidó" című klasszikusát is.
A "béke vallása", aham...

Repülős hírek, #33

A BAE Systems által kifejlesztett AN/ALQ-221 elektronikai védelmi rendszer került az Amerikai Légierő U-2S felderítő repülőgépeibe. Az AN/ALQ-221-es radar besugárzásjelzőt, és elektronikus zavarórendszert is magában foglal, így a 70 ezer láb magasan csalinkázó felderítő repülőgépek hivatalosan minden jelenlegi és a közeljövőben várható fenyegetéstől védettek.

Október 20-án kényszerleszállást hajtott végre a Yokotában állomásozó 36. Szállító Század egyik C-130E Hercules repülőgépe. A biztonsági okokból végrehajtott landolás kiváltó oka az egyik hajtómű leállása volt. A gép csütörtökön, helyi idő szerint 11.45 körül ért gond nélkül kifutópályát a Fukuoka Nemzetközi Repülőtéren.
A hattagú legénység két utassal kiegészítve rutin szállító feladatot hajtott végre, mely éppen Yokotából Fukuokába történt. A hétköznapi szállítás végén csupán annyi volt a különbség, hogy a gép azonnali leszállási engedélyt kapott az irányítóktól.
A gépet az átküldött földi személyzet kijavította, majd a Herky visszatért Yokotába.

Október 19-én, helyi idő szerint 19:18-kor lezuhant a Tajvani Haditengerészet egyik tengeralattjáró-vadász helikoptere.
A gép a Tsoying légitámaszponttól 30 mérföldre tűnt el. A Sikorsky S-70C egy hadihajó fedélzetére próbált meg leszállni, de a második próbálkozásánál a tengerbe csapódott.
A másodpilóta holttestét megtalálták, a pilóta és a rendszerkezelő altiszt holtteste nem került elő. A kutatásban részt vettek a Parti Őrség és a Légierő egységei is.
A baleset okainak kivizsgálásáig a tajvani S-70C helikopterek nem szállhatnak fel.

A Channel 1 TV-állomás értesülései szerint nem újíthatja fel Izrael a venezuelai Phalcon AWACS-rendszer //Magasan a legrondább repülőgép a világon...///kínai eladásakor.
Hasonló feszültségeket okozott a Kínának eladott Harpy pilóta nélküli repülőgépek felújítása is: ez a Védelmi Minisztérium tábornokának, Amos Yaron-nak az állásába is került. Az Egyesült Államok „kérésének” megfelelően a tábornok idén augusztusban benyújtotta lemondását.

Most került nyilvánosságra egy fülöp-szigeteki furcsa „kémügy”. Két jómunkásember tetőkarbantartás közben állításuk szerint egy amerikai kémrobotrepülőt talált. A repülőgép valószínűleg az az eszköz lehet, amely még idén februárban tűnt el a térégben.
A két munkás szerint a kisgép kamerával, felvevő készülékkel és más berendezésekkel felszerelt, öt láb hosszú repülőgép szárnyai egyenként 3 lábnyiak voltak. A repülőgép a Puregold vámmentes bolt tetején landolt, ahol október 5-én találtak rá.
A gépet a fellelés után a Fülöp-szigeteki Légierő két tagja, illetve egy, önmagát az amerikai nagykövetség munkatársának nevező személy szállította el.
A repülőgép, mely az orrán landolt, olyan kicsi és könnyű volt, hogy nem rongálta meg a bolt tetejét, így nem is vették észre a becsapódást.
A munkások szerint a gép egyértelműen amerikai felderítőgép volt, mert a törzsén egy „104 pointer spy plane” matrica volt. A géptörzs piszkos fehér színű műanyagból készült, a kamera a két szárny között volt felaggatva.
A Fülöp-szigeteki Légierő tisztje, Gilbert Llanto dandártábornok megerősítette, hogy a pilóta nélküli felderítőgép az Egyesült Államok tulajdona volt és a 2005. februári közös hadgyakorlat során tűnt el. Az akkori számítások szerint a közeli Lily hegybe csapódhatott be a gép, ezért ott keresték.
A gépet, miután a bejelentést megkapták, azonnal elszállították. Fényképek nem készülhettek, mert a gép egy kísérleti darab volt.

Öreg sas nem vén madár: alapos felújításon esnek keresztül az F-15 Eagle flotta legöregebb darabjai. A japán Kadena Légitámaszponton zajló, 5,2 millió dolláros program segítségével a helyi F-15-söket mikroszkopikus módszerekkel vizsgálják át, majd a kellő megerősítés után újból visszatérhetnek az indítási zónába. A „Pride Dock” művelet során az első gép egy 10 napos felújítást követően október 12-én gurult ki a hangárból.
A felújítás része a fontos egységek felülvizsgálata, illetve z irányító rendszerek, a radarok, a taktikai zavarókészülékek, az elektromos hálózat és a fegyverzet cseréje.
A 27 éves, 7000 ezer repült órás gépek újabb 10-15 évnyi „életet” nyernek a felújítással – köztük olyan gépek is, melyek régóta a hangárok kies sarkaiban pókhálósodtak. Az új vezetékeknek, rendszereknek köszönhetően csökken a karbantartásra fordítandó idő is, így javul a hadrafoghatóság.
A folyamat hosszadalmas: elsőként minden egyes repülőgép „életútját” megvizsgálják, jellegzetes, gyakran előforduló hibákat keresve. Ezután egy tesztpilóta „felviszi” egy körre, majd a felújítást végző technikusok kikérdezik a tapasztaltakról a pilótát. A gép ezután kerül csak a hangárba, ahol a következő 10 nap során minden egyes négyzetcentimétert végig vizsgálnak a szakemberek, illetve megtörténnek a szükséges rendszerek cseréi is.
Az első, 469-es farokszámú F-15C Eagle már elvégezte a felújítás utáni berepülést és teljes harcértékű gépnek nyilvánították.


Tizenhárom katona, köztük két zászlóalj-parancsnok is újjászületett október 22-ének reggelén. Ők voltak annak az UH-60 Blackhawk helikopternek a fedélzetén, mely harci bevetés közben lezuhant az afganisztáni Oruzgan tartományban.
A balesetben csupán három katona sérült meg könnyebben, amikor a parancsnoki harcálláspontként üzemelő Blackhawk a földnek csapódott egy leszállási kísérlet közben. A gép a Task Force Storm részeként üzemelt, egy tálibvadász műveletet támogatva.
A helikopteren volt Donald Bolduc alezredes, az 1st Battalion, 3rd Special Forces Group parancsnoka, illetve a Task Force Storm parancsnoka, Bob Werthman aezredes, aki a helikopter másodpilótája volt. A baleset okát még vizsgálják.
Az első beszámolók szerint a Blackhawk egy „nagyon köves, göröngyös” leszállóhely felé közeledett, a pilóták az előírt kitérő manővereket végezték leszállás közben (egy CH-47 Chinookot nyolc találat ért korábban ugyanezen helyen). Az éjellátó szemüveget frissen levett pilóták Bolduc szerint mindent megfelelően csináltak, a pilóták felkiáltottak: „Ó, túl keményen megyünk...” //miért érzem én, hogy az ales nem egészen szöveghűen idézte a ’kopter pilótáit? ;) //.
Elsőként a helikopter farokrésze ért földet, majd a helikopter emiatt bepörgött és felborult. A rotorlapátok mozgása miatt a gép fejen állva csúszott egy darabot majd az utasokat egymás nyakába hányva megállt //költséges módja ez a szánkózásnak, szavamra...//.
Szerencsére a gép nem gyulladt ki. A sérülteket 25 perc múlva egy CH-47 Chinook vette a fedélzetére.

Rosszabbul járt sajnos annak a Kamov Ka-32-esnek az öt tagú legénysége, mely október 23-án zuhant le Azerbajdzsánban. A személyzet minden tagja meghalt a katasztrófa során. A katonai helikopterrel az ENSZ megbízásából szállítottak segélycsomagokat Pakisztánba. A helikoptert egy üzemanyag-töltő pontról szállt fel, majd röviddel ezután lezuhant. A gép eredetileg a török Trabzonból tartott a földrengés sújtotta területre, két útközbeni utántöltéssel számolva. Ganja városából helyi idő szerint 19.52-kor szállt fel, majd a felszállás után azonnal eltűnt a radarernyőkről. A gép 15-20 méter magasságból zuhant vissza egy piactérre, mely az esti órában szerencsére már üres volt.

Az Idaho állambeli Mountain Home Légitámaszpont lesz az F-35 Joint Strike Fighter egyik fészke, jelezte a Pentagon a Kongresszusnak küldött beszámolójában. Ez jó hír a bázis számára: az a 2005-ös döntés, mely 36 vadászbombázó repülőgépet helyez át a bázisról máshová, összesen 569 munkahelyet szüntet meg.
A Kongresszushoz eljuttatott új tervezet viszont már az egyik legelső F-35 alkalmazó légitámaszpontként nevezi meg Mountain Home-ot, amely egyben nemzetközi kiképzőközpontként is működne.
Ráfér a jó hír a JSF-programra: a képviselőház és a szenátus is megszavazta a 245 milliárd dolláros Joint Strike Fighter project 152 millió dolláros megkurtítását, már ami a jövő évi költségvetést illeti. Az okok: az egyre növekvő államháztartási deficit, a hurrikánok pusztításainak helyreállítási költsége, illetve az F-35-ösök árával és kialakításával összefüggő kérések. Ezek a kedvezőtlen fejlemények drámaian csökkenthetik a hadrendbe kerülő F-35 JSF-ek számát, s egyben végzetesek lehetnek a Mountain Home, mint nemzetközi JSF oktatóközpont esélyeire nézve.
A JSF project kétségkívül egy szép nagy kövér célpont, ha a képviselők a kurtítások lehetséges területeit keresik. Az amerikai történelem legdrágább fegyverbeszerzése a Haditengerészetet, a Tengerészgyalogságot és a Légierőt is érinti, nem is szólva a szövetséges országokról, akik közül többen is a JSF leendő vásárlói közé számítanak. A jelenleg érvényes tervek szerint az első többfeladatú, nehezen felderíthető vadászbombázó repülőgépek 2007-ben gördülhetnek ki a gyártó üzem hangárából.
Intő jel az is, hogy az 1996-os programinduláshoz képest a gép ára 81 százalékkal nőtt, míg a megrendelt példányok száma 535-el lett kevesebb: per pillanat 2443 repülőgép megvásárlásáról van szó. A gép az eredetileg tervezetthez képest öt évvel később állhat rendszerbe. Többen kétségbe vonják azt is, hogy az időközben kissé elhízott gép képes lesz-e az eredeti paramétereknek megfelelő repülési teljesítményt nyújtani.

Kényszerleszállást hajtott végre október 23-án az Amerikai Haditengerészet egy E-6 típusú repülőgépe a W.K. Kellogg repülőtéren, Battle Creek városában. A pilóták füstöt észleltek a pilótafülkében, ezért az első repülőtéren leszálltak. A parancsnoki harcálláspontként és kommunikációs átjátszóállomáként használt E-6-os végül gond nélkül földet ért helyi idő szerint röviddel 18:30 után. A fedélzeten 16 személy tartózkodott, sebesülés természetesen nem történt.
A gép az oklahomai Tinker Légitámaszpontról szállt fel egy rutin feladatot lerepülni. A gépet a landolás után a Légi Nemzeti Gárda karbantartó területére vontatták, ahol átvizsgálják és a hibát kijavítják.

Az Aero Vodochody fogja felújítani az algériai L-39 Albatrosokat, jelentették be a gyártó cég képviselői. A cseh cég a helyi Pamco céggel karöltve fogja a repülőgépeket átvizsgálni és kijavítani. A feladat legnagyobb részét egy algériai javítóközpontban végzik majd el, miután azt megfelelőnek minősítik a gyártó cég képviselői. A felújításokat ezután kezdik meg itt, melyhez az Aero Vodochody is segítséget nyújt. Az első ütemben 10 darab L-39C és ZA változat felújításáról van szó. A javítóüzem minősítése és a felújítások első csoportja várhatóan egy éven belül megtörténik.

A jelek szerint sikeresen mutatkoztak be a KC-130J utántöltő Herculesek Irakban. A modernizált Herkyk benzinkutas vállfaja a Marine Aerial Refueler Transport Squadron 252 állományában is szolgálatot teljesít, mint légi és földi benzinkút, illetve személy- és teherszállító repülőgép. A század még egyetlen bevetést sem fújt le, így a KC-130J valóban harckész rendszernek mutatkozik, dacára a J változat kifejlesztése körüli problémáknak.
A századok, mikor új repülőgéptípust kezdenek alkalmazni, rendszerint kikerülnek a harckészültségből, hogy a váltásra tudjanak koncentrálni. A többfontos terrorizmus elleni háború azonban lehetetlenné tette ezt a Tengerészgyalogság 252. Utántöltő századának, így ők „menet közben” váltottak. Augusztus 14-e óta folyamatosan harci bevetéseken vesznek részt a frissen kapott tanker Herculesekkel.
A felmerülő problémákat is a helyszínen kénytelenek elhárítani: így például az üzemanyagrendszer hibás típusú szívócsöveinek cseréje is Irakban történt. Ez 64 csövet jelent repülőgépenként: összesen 3060 munkaórába telt ezek cseréje a század gépein. Eközben természetesen a napi feladatok nem maradtak el...
Csökkent viszont a fenntartásra és javításra szolgáló munkaórák száma, az j típus repült óránként kevesebb karbantartási időt igényel. Ennek ellenére a földi állomány naponta több mint 12 órát dolgozik. Heti hét nap...

Egyes előrejelzések szerint komoly bevásárlások várhatóak a szállító repülőgépek piacán. A Forecast International „A katonai szállítórepülőgépek világpiaca 2005-2014” címet viselő tanulmánya szerint 929 szállító repülőgépre lesz igény a jelzett időperiódusban. Ez pedig közel 54 milliárd dolláros üzletet jelent.
Bár a piac nagy részét a Boeing C-17 Globemaster III-as és a Lockheed Martin C-130J Hercules uralja jelenleg, a jövőben a Forecast International szerint jelentős változások várhatóak.
Boeing például a megrendelt 180 C-17-es nehéz szállító repülőgép utolsó példányait 2008. közepéig átadja. Bár a jelek szerint egy további 40 gépes utánrendelés várható, a gyártósort valószínűleg 2010-ben be kell zárni. A seattle-iek reményei szerint ekkor már javában gyártják majd a KC-767-es légi utántöltő repülőgépeket az USAF részére //Erről nem is olyan régen értekeztem.//
„A Boeing kivonulása a piacról magára hagyja a Lockheed Martint az Airbus-szal zajló csatározásokban, melyben az Airbus Military részéről az új és nagyobb A400M, az EADS CASA CN-235/C-295 párosa és az olasz Alenia C-27J Spartan vesz részt,” jelezte Bill Dane, az FI elemzője //Saját megjegyzés: feltéve, hogy az A400M egyáltalán és valaha is a levegőbe emelkedik. Az eddig tapasztalt, khm, ráérős tempót figyelembe véve erősen merész állításnak tartom a 2010-es A400M-konkurenciát, tekintetbe véve azt, hogy 2005. októberében még az első prototípus sem emelkedett a levegőbe. Ne felejtsük el: a gépnek vadonatúj gázturbinás hajtóművei és fly-by-wire irányítórendszere van. Ez pedig még számos problémát okozhat, sőt, szokott is okozni, elég csak az F/A-22-esek, az MV-22 Osprey-k és a JAS-39 Gripenek baleseteire, katasztrófáira gondolni. Ezek viszont csak a berepülés során derülnek ki.//. „A Lockheed Martin egy pillanatra megijedhetett, amikor a Pentagon 2005. elején meg akarta kurtítani a több éves C-130J-megrendelést, de a terv azóta eltűnt a süllyesztőben.” A gyártósor, ennek megfelelően, továbbra is teljes gőzzel üzemel és a cég kereskedelmi munkatársai újabb üzletek nyélbeütését remélik.
Az Airbus-projekt mögött hét európai ország sorakozott fel, összesen 180 darab repülőgép megrendelésével //Ismét közbevetném: ez a szám már egy többször csökkentett darabszám és az európai költségvetési trendeket tekintve egyáltalán nem biztos, hogy végleges. Lefelé nem végleges...//. Rajtuk kívül Chile és Dél-Afrika vásárol néhány példányt. A jelenlegi tervek szerint a sorozatgyártás 2009-ben indulhat meg //Azért erre nem merném feltenni a jövő havi fizetésemet...//.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Amerikai Hadsereg programját, mely az Irakban meglepően hasznosnak bizonyult öreg Shorts C-23 Sherpa könnyű szállító repülőgépek leváltását célozza //Erről is történt említés ezeken a lapokon, méghozzá itt.//. A Future Cargo Aircraft (FCA) verseny ezidáig teljesen európai futamnak néz ki //Aztán persze kérdéses, hogy a kiválasztott típust hol és kik és milyen alkatrészekből szerelik majd össze, lásd az EH-101 és US101 esetét...//. A résztvevők, csak emlékeztetőül: az Alenia C-27J Spartan, illetve az EADS CASA CN-235 és/vagy C-295 típusa. A Hadsereg körülbelül 30 új repülőgéppel váltaná ki a meglévő 44 példányú C-23 Sherpa-flottát, az elemzők szerint azonban valószínű, hogy az új típussal más, öregedőfélben lévő közepes szállító repülőgépet is fel fognak váltani //Hümm, ez azonban érdekes lesz: olyan típust kíván, mely egyszerre könnyű és közepes? Legyen Sherpa és Hercules is? Másképp ezt nem tudom értelmezni... Hacsak nem arról van szó, hogy különleges feladatú, nem szállító repülőgépeket (felderítő, földi radarmegfigyelő, stb.) fognak kiváltani, mint amilyen az öreg Dash is...//
Az Alenia a győzelem érdekében arra hivatkozik, hogy a típusa rövid távon képes fel/leszállni, míg az EADS CASA szerint a C-27J túl nagy a Hadsereg igényeinek. Az Army várhatóan 2006. közepén választja ki a nyertes típust. A tét nem csekély: a Légierő várható megrendelését is beszámítva körülbelül 120 repülőgép gyártása.

Kényszerleszállást hajtott végre a Pakisztáni Hadsereg egy Mi-17-es típusú közepes szállító helikoptere október 20-án. A segélyszállítmányt továbbító helikopter hajtóműhiba miatt volt kénytelen azonnal leszállni a Dhamyal légitámaszpont melletti közútra, Rawalpindi mellett. A ’kopter mindkét hajtóműve leállt repülés közben, a pilóták a gépet sérülés nélkül tették le.

Négyen sérültek meg azon az UH-60-as helikopteren, mely október 22-én landolt keményen
Uruzgan tartományban. A sérültek közül hárman a sebesülések ellátása után szolgálatra jelentkezhettek, míg negyedik társukat egy közeli kórházban ápolják. A helikopter harci műveletben vett részt.
A Blackhawk-ot a műszakiak egy amerikai légitámaszpontra szállították, a sérülések kijavítása végett //Ezek szerint azért egyben maradt...//.
A kemény landolás oka még nem ismert, de hivatalosan nem ellenséges tűz miatt történt.

Egy kis indiai különkiadás:

Az Indiai Légierő újabb hat darab Il-78 Midas légi utántöltő repülőgépet fog vásárolni, jelentette be az IAF egyik magas rangú tisztje. A lépéssel erősíteni kívánják az „expedíciós erőként” történő bevetések szerepét és lehetőségét, mely feladatok kifejezetten a régiót sújtó természeti csapások és katasztrófák következményeinek elhárítására irányulnak.
Ajit Bhavnani marsall, az Indiai Légierő parancsnokhelyettese kijelentette, hogy a vásárlási tervek készen állnak. A Légierő jelenleg hat darab Üzbegisztántól vásárolt Il-78-assal rendelkezik.
Az IAF távlati tervei szerint 2015-re több olyan lépést is tesznek, melynek eredményeképpen hatékonyabban és nagyobb távolságokban is képesek lesznek segítséget nyújtani //Mint emlékezetes, még New Orleansba is kézbesítettek az indiai Il-76-osok segélyszállítmányokat.//
„Ahogy a nemzet ereje növejkszik, a politikusok úgy kérhetik a Légierőt arra, hogy segítsne más országokon”, tette hozzá a főtiszt. Ez egyértelműen azt is jelenti, hogy nem csak a légi utántöltő, hanem a légi szállító kapacitást is növelni kell.
Az IAF rézt vett a december 26-ai tsunami, a 2005-ös Mumbai áradás, illetve a Jammu és Kashmir területén pusztító földrengések utáni segélyakciókban is. Eközben kidolgozták azokat a módszereket és eljárásokat, melyekkel lerövidíthető az akciók megindításához szükséges válaszidő.
Bhavnani kiemelte, hogy a stratégiai légi szállító kapacitás növelése nem más országok elleni agresszió, hanem csakis az IAF humanitárius lehetőségeinek növelését jelenti.
Szó van az öregedő indiai An-32 közepes szállító repülőgépek felújításáról és üzemidő-hosszabbításáról is, de a gépvásárlás is lehetséges fejlődési irány. Itt a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) saját fejlesztésű szállító repülőgépéről és az amerikai C-130 Hercules közepes taktikai szállítórepülőgépről egyaránt szerepel, mint lehetőség.

hétfő, október 24, 2005

Indiai anzix

Az elkövetkezendő 2-3 év alatt féltucatnyi MiG-századot oszlat fel az Indiai Légierő. Az IAF jelenleg körülbelül 30 harci századdal rendelkezik: ez jelentős csökkenést mutat a néhány évvel ezelőtti 39 századhoz képest. A leépítés leginkább az öregedő MiG-21-eseket, MiG-23-asokat és a MiG-27 vadászbombázókat érintette. A kivont repülőgépek helyett azonban nem érkeztek újak.
Az IAF belső források szerint fel kívánja gyorsítani a licencben gyártott Szu-30-as repülőgépek termelését, évi 8-ról 12-re. Szó lehet egy felújított MiG-21 Bison gépekkel rendelkező század felállításáról és újabb Jaguar támadó repülőgépek megrendeléséről, melyet szintén a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) gyártana.
Felgyorsítják a különböző lézervezérlésű és más precíziós fegyverek, távolról indítható eszközök, nagyobb teljesítményű radarok, hosszabb hatótávolságú pilóta nélküli repülőgépek gyártását is.
Elemzők viszont aggasztónak tartják, a harci repülőgépek számának ekkora csökkenését. Főleg annak a fényében, hogy az ősriválisnak számító, jóval kisebb méretű Pakisztán 22 harci repülőszázaddal rendelkezik.
Mint egy elemző is jelezte, a Légierő és a Védelmi Minisztérium erősen dolgozik azon, hogy 126 többfeladatú harci repülőgéppel pótolja a kiöregedett szovjet vadászgépeket. Ha azonban a tenderkiírás még az év vége előtt meg is jelenik (az öt szóba jöhető gyártót célozva), az új repülőgépek beérkezése még évekbe telik. Emiatt fontos a precíziós fegyverek és más, a most repült gépek lehetőségeit gyorsan és aránylag egyszerűen bővítő eszközök bevezetése.
2003-ig Indiának körülbelül 700 harci repülőgépe volt, legalábbis a londoni International Institute for Strategic Studies (IISS) adatai szerint. Ebből 600 régi szovjet/orosz repülőgép: több mint 300 MiG-21 Fishbed. A gépparkot 78 MiG-23 Flogger, 135 MiG-27, 63 modernebbnek számító MiG-29 Fulcrum és 7 nagy sebességű MiG-25 Foxbat, mely utóbbi típus adja a légi felderítés gerincét. A 125 felújított MiG-21 Bisonon kívül minden másik MiG-21, MiG-23 és MiG-27 kivonásra kerül 2007-ig.
Ez a nagy mértékű leépítés a jelenlegi harci erő közel felét jelenti. Eddigre azonban már nagyobb számban állnak rendelkezésre a nagyságrenddel nagyobb harci erőt jelentő Szu-30-asok, s nagyobb szerepet kapnak a légi utántöltő repülőgépek, és a precíziós bombák és rakéták (ezeket India először az 1999-es kargili háborúban alkalmazta, a beszivárgó pakisztáni csapatok ellen).
India jelenleg egyetlen, hat Il-78 Midas repülőgépből álló utántöltő századdal rendelkezik. Ezek a gépek a Szu-30-asok mellett a Mirage 2000-esek, Jaguarok és MiG-29-esek repülési idejét is meghosszabbítják. A légiirányítást az a három, szintén Il-76-osra alapuló Phalcon AWACS gép fogja végezni, melyeket Izraeltől vásárolnak.
Az IAF nemrég kapott 10 Mirage 2000-est Franciaországból, de ez csak a veszteségek pótlására elegendő. Szó volt 12, jó állapotban lévő Mirage-2005 megvásárlása Qatarból, de a magas ár miatt ez az üzlet meghiúsult.
A 126 új, többfeladatú vadászbombázó repülőgép típusaként szóba jöhet a már ismerté s alkalmazott Mirage 2005 mellett az orosz MiG-29M2, a svéd JAS-39 Gripen. Amerikai részről szóba jöhet a Lockheed Martin-féle F-16 Falcon és a Boeing üdvöskéje, az F/A-18 Hornet.
A Hornet, miután alapvetően hordozófedélzeti vadászbombázó repülőgépnek készült, kiválóan alkalmazható lenne India tengerparti repülőterekről is, hiszen kevésbé érzékeny a sós párára, levegőre.
//Megjegyzés: egy új típus bevezetése tovább súlyosbítaná a logisztikai rémálmot, ami a számtalan típus párhuzamos üzemeltetéséből ered.//
A HAL és az Indiai Légierő kapcsolata igencsak szoros: a HAL az IAF köldökzsinórján függ (megrendelések), ugyanakkor a Légierő harckészültsége pedig a HAL-tól függ: a megrendelt gépek mennyisége és minősége, a kiszállítás időpontja mind a gyártótól függ.
A HAL gyártja a Szu-30-asok mellett a Jaguar, a MiG-21 Bison és a LCA Tejas típusokat. Mely utóbbi típus 2007-08 körül kerülhet tömeggyártásba. A leendő többfeladatú típushoz is sok köze lesz: a 126 gépből az IAF csak körülbelül 20 lesz eredeti gyártósorról származó, a többi gépet a HAL szereli majd össze.
Az elemzők szerint ideje lenne abbahagyni az egymás hibáztatását: az előző miniszterelnök például ellenezte a Szu-30-asok gyártását //Fogalmam sincs, miről beszélhet, ugye, ez mifelénk elő sem fordulhatna... ;) //.
A politikusi játszmák, az egyes technológiák és típusok bevezetésének halogatása a Légierő, a Hadsereg és a Haditengerészet harckészültségét csökkenti, veszélyeztetve az ország nemzetbiztonságát.

Hariri-jelentés, második rész

Nos, az említett jelentés .doc-os, a változáskövetéssel kiékszerezett változata elérhető innen.
Szééééép... :)

szombat, október 22, 2005

Feel da WORD powah, young UN!

A nap kabaréja: egy nagy teljesítményű ENSZ-képviselő egy változáskövetéssel felvérzetett Word dokumentumban adta át a Hariri-gyilkosságról szóló ENSZ-jelentést a Biztonsági Tanács tagjainak. Már a kiherélt változat is egyéretlműen Szíriára mutatott, de az eredeti jelentést elővarázsolva a kép még izgalmasabb lett.
A "rangidős libanoni és szíriai vezetők", köszönhetően a hanyag //Vagy mégsem? Ugye nem lehet kizárni a szándékosságot sem, ebben az esetben brilliáns műveleett hajtott vére valaki...// ENSZ-alkalmazott munkájának, hirtelen nevet kaptak: Maher al-Assad, Assef Shawkat, Hassan Khalil, Bahjat Suleyman és Jamal al-Sayyed. Ezek az emberek pedig teljesen véletlenül a legbelsőbb szíriai vezetői kör személyei:

Maher al-Assad: Assad szíriai elnök öccse, alezredesi rangú tiszt, az Elnöki Gárda parancsnoka.
Temperametumos viselkedéséről ismerik, egyes pletykák szerint hat évvel ezelőtt sógorát Assef Shawkat tábornokot gyomron lőte egy vita hevében.
Az előbb említett Assef Shawkat tábornok, Assad elnök makacsnak mondott lányának, Bushrának a férje. Érdekesség, hogy pont a hariri-gyolkisság napján, 2005, február 14-én nevezték ki a szíriai katonai elhárítás vezetőjévé //Szavamra, véletlen egybeesés...//. Elődja a szintén a törölt nevek között harmadikként szereplő Hassan Khalil tábornok.
Bahjat Suleyman tábornok a negyedik név a listán. A tábornok idén júniusig volt a nagy hatalmú civil titkosszolgálat belső ügyekkel foglalkozó részlegének vezetje.
Az egyetlen libanoni a listán Jamal al-Sayyed tábornok, a libanoni titkosszolgálat volt vezetője. A tábornok kiemelkedő helyen szerepel a jelentésben, a Hariri-gyilkosságot megszervező összeesküvés egyik állítólagos vezetőjének tartják.

Hogy a dolog még szebb legyen: Detlev Mehlis, a hivatalos ENSZ-vizsgálóbizottság vezetője körömszakadtáig tagadja, hogy akár Kofi "Nem-Tudták-A-Fiamról-Ki-Az-Apja" Annan, akár más személy vagy szervezet nyomást gyakorolt volna a jelentésre. Nem is változtattak az eredeti jelentésen. Szerinte.
A Word dokumentum szerint viszont igen.
Mondjuk pont egy perccel azután, hogy Mehlis megkezdte a jelentés ismertetését Kofi Annan főtitkárnak (11:38). A most felbukkant nevek, Maher al-Assad, Shawkat és társaik, 11.55-kor kerültek ki a jelentésből.

Szerintem Kofi Annannak ezt nagyon, de nagyon nehéz lesz kimagyaráznia. Ha egyáltalán ki tudja magyarázni. Higy megpróbálja, az biztos.
Érdeklődve várom a kísérleteket.

Amúgy mint várható volt, a szíriaiak egyszerűen csak amerikai összeesküvésnek tekintik amár a kiherélt jelentést is. Mahdi Dakhl-Allah tájékoztatási miniszter pénteken kijelentette, hogy az ENSZ-jelentés csak olyan történeteket propagál, melyeket a Szíriával ellenséges országok terjesztenek, nincsenek szavahihető tanúk vagy egyértelmű bizonyítékok, és az egész tulajdonképpen nem más, mint egy "nagy összeesküvés" része.

Aha. Tulajdonképpen Hariri öngyilkos lett, csak kicsit sok robbanóanyagot használt. Több, mint egy tonna katonai robbanószert. Elszánt volt.

Amúgy visszakacsintanék kicsit október 12-re. Assad szíriai elnök interjút adott a CNN-nek, melyben egyértelműen kijelentette, hogy nem fenyegette meg Haririt. Közölte azt is, hogy "minden szíriait, aki érintett az ügyben, árulóként kell kezelni és a lehető legsúlyosabban megbüntetni."
Kíváncsian várom, ahogy Assad bezárja a fél családot a börtönbe.

Emile Lahoud, volt libanoni elnök, Szíria jóbarátja és támogatottja tagadta, hogy a jelentés egyik most nyilvánosságra került nevű gyanúsítottjától mobiltelefon-hívást kapott, percekkel Hariri meggyilkolása előtt. Lahoud hivatala "alaptalannak" nevezte aezeket az értesüléseket, illetve "egy folyamatos kampány résének" nevezte azokat, "melyek az elnöki tisztséget, magát az elnököt és azt a felelőséhet támadják, melyet Lahoud viselt és visel ezekben a különleges időkben".


Ui #1: A hivatalos jelentés nyilvános változata letölthető innen.
Ui #2: Ne feledjük, az ENSZ akarja kvázi ellenőrizni az internetet.

péntek, október 21, 2005

Boeing-keringő, meglepetésekkel

Nyújtott 787-es, tanker 777-es: egyes értesülések szerint ilyesmiket lehetett kiolvasni a Boeing pénzügyi vezetőjének szavaiból. James Bell a belleuve-i Kereskedelmi Kamara előtt mondott beszédének sorai között több érdekesség is megbújt.
Az egyik izgalmas újdonság a 787es modell tovább nyújtott változata lenne. Az egyes hírek szerint 787-10 jelzésre hallgató változat legfőbb támogatója a Emirates légitársaság, mely már igen befolyásos vásárlónak számít. A társaság igen elégedett a leendő 787-esekkel, de szeretne egy olyan változatot mely több utast képes szállítani, mint a 259 üléses, eddigi legnagyobb 787-9 változat.
A Boeing nem boldog ettől, érthető okokból, hiszen ez a méret már belelóg az igen népszerű 300 üléses 777-200-as repülőgép piacába. Ha viszont nem tesz eleget az Emirates kérdésének, akkor a társaság az Airbushoz fordulhat: az A350-es akár 290 vagy még több üléssel rendelkezhet.
A Boeing a 787-es modellt a piac „lépesmézének” szánja. Ennek megfelelően a cég nem zárkózik el teljesen a további növesztőkúra elől. „Mindenre figyelni kell”, tette hozzá Bell. „Meg tudjuk csinálni, ha a piac akarja.”
Az Emirates vezetője azt nyilatkozta a Flight International magazinnak, hogy „a Boeing pozitívan válaszolt” a nagyobb 787-es változat igénylésére.
„Olyan valamit mutattak, mely érdekel minket”, mondta el Tim Clark, az Emirates elnöke a magazinnak. Ez a valami nem más, mint egy 290 üléses 787-es, melyet a FI 787-10-esnek nevezett. A gép 6 méterrel hosszabb, mint a 787-9-es. A 787-10 agyoncsaphatja a 777-200-as változat piacát, mobndta el az újságnak Clark.
A nagy hatótvolságú 777-200LR már egy másik tészta. Az Emitrates komolyan érdeklődik a nemrég bemutatott Worldliner repülőgép iránt, mivel ez „verhetetlen hatótávolsággal és teljesítménnyel” rendelkezik.
A másik érdekesség a mostanában rivaldafényben úszó légiutántöltő-repülőgép piacon okozhat meglepetéseket. A jelek szerint a Boeing tervrajzai között szerepel egy 777-esre alapozott tanker //nem véletlen: az USAF igényeinek kielégítésére tervezett 767-es tankert az Airbus saját benzinkutasa alaposan a sárba tapossa bizonyos paraméterek területén//.
Bár a Pentagon nem nyilatkozik a nagyobb tankergép igémnyléséről, de az ügyhöz közel állók értesülései szerint a Légierő igényeinek a 767-esnél nagyobb gép felelne meg. Ebben az esetben a Boeing választása csak a 777-s lehet. Az átalakítás alapja az a nagy teljesítményű 777-es áruszállító változat lehetne, mely az Emirates által oly meleg szavakkal méltatott 777-200LR változatra alapozott.
Elemzők szerint a Boeing számára nem is jöhetnének jobb hírek, mintsem a „nagyított” igények. Ugyanis ha a Légierő marad az eredeti kívánságlistánál, az Airbusnak elméletileg komoly esélyei vannak az üzletre, hiszen nagyobb hatótávolsággal és átadható üzemanyag-mennyiséggel rendelkezik az A330-as tankergép.
//Itt azonban közbeszólnék egy kicsinyt. Véleményem szerint joggal merül fel a kérdés: az Amerikai Légierő képességeit, akcióit stratégiailag és alapjaiban érintő légi utántöltést lehet-e egy olyan külföldi repülőgép-típusra alapozni, melynek anyaországa finoman szólva is ambivalens érzéseket táplál az Egyesült Államok iránt? Biztosítottnak mondható az alkatrészellátás minden esetben, ad absurdum akkor is, ha egy olyan háborúban vesz vagy venne részt a jövőben az USAF, melyet Franciaország vehemensen ellenez? Emlékezzünk csak az izraeliek tapasztalataira...
Ismeretes az is, hogy bár óriási sajtóhírverést kapott, hogy európai típust választottak az amerikai elnök szállítására, a kép sokkal árnyaltabb. Arról ugyanis vajmi keveset lehetett hallani, hogy az EH-101-es „amerikanizált” US101-es változata gyakorlatilag teljes egészében átalakított, Amerikában, amerikai fővállalkozók és megbízható külföldi gyárak által gyártott helikopter lesz.//
A Boeing 777-es modelljére alapozott utántöltő repülőgép a szakértők szerint nagyságrendekkel többet lesz képes nyújtani, mint bármi, amit az Airbus nyújtani tudna //Spekulációs riadó! És egy A340-ből tanker forgatókönyv?!//. Ennek megfelelően ha a Légierő nagyobbat akar, valószínűleg a Boeing győzhet.
Márpedig lépni kell, hiszen lassan elfogynak az ősöreg, de még repülőképes KC-135-ösök.
James Bell nem hiszi azt, hogy a tanker program elhalt volna. „Nem tudom, hogy az új utántöltő gép 767-es lesz, vagy másik platformra alapul. A 767-es tanker egy olyan platform, melyet nehéz megverni.” Igaz, ehhez hozzátette azt is, „hogy ha a Légierő valami mást akar, a Boeing alkalmazkodni fog az igényekhez. Bármilyen platformról is lesz szó, a Boeing itt van és versenyképes lesz.”

csütörtök, október 20, 2005

Repülős hírek, #32

Három újabb UH-1 Huey helikoptert küld Japán Pakisztánba, segítendő a mentési és segélyezési műveleteket. Az átcsoportosítással duplájára emelkedik a Japán Önvédelmi Szárazföldi Erők helikoptereinek száma a katasztrófa sújtotta országban.
A három helikoptert és a működtetésükhöz szükséges földi lépcsőt a Japán Önvédelmi Légierő négy C-130 Hercules szállítógépe szállítja a helyszínre, még ezen a héten.
Az első három japán UH-1-es helikopter október 17-én kezdte meg munkáját, gyógyszereket, takarókat és sátrakat szállítva a fővárosból az északkeleti Batagramba.

Több mint egy év szünet után tértek vissza a repülőgépek a CVN-65 USS Enterprise repülőgép-hordozó fedélzetére. Az alapos felújításon átesett hajó repülőfedélzetére elsőként a Sea Control Squadron (VS) 32 „Maulers” század egy S-3B Viking repülőgépe „tette le a futóművét”:
A Carrier Air Wing (CVW) 1-nek otthont adó hajó a norfolki haditengerészeti támaszpontról futott ki október 13-án, az átépítés utáni teszteket végrehajtani. Miután a tengeri tesztek sikerültek, sor kerülhetett a repülőfedélzet beüzemelésére is.
A tervek szerint a „Big E" 2006-ban kezdi meg első szolgálati turnusát.

Kényszerleszállást hajtott végre a RAF egyik Tornado repülőgépe október 19-én Stornoway repülőterére, miután a pilóta műszerei hajtóműtűz lehetőségét mutatták.
A vadászrepülőgép gyakorlóbevetésen vett részt a RAF Lossiemouth repülőteréről felszállva. A gép Stornowaytől 20 mérföldre járva értesítette az irányítókat a vészhelyzetről. A műszerek szerint veszélyes túlmelegedés volt a hajtóműtérben. A gép természetesen engedélyt kapott a leszállásra a legközelebbi repülőtérre. A stornoway-i Parti Őrséget is riadóztatták, tartva a két pilóta esetleges katapultálásától //ez hajtóműtüzeknél erősen lehetséges kimenetel...//.
A gép hajtóműveit a leszállás után azonnal átvizsgálták a repülőtéri tűzoltók, de nem találtak lángokat, szerencsére.
A repülőteret a kényszerleszállás idejére lezárták.

Október 19-én újjászületett Nagendra Singh indiai dandártábornok és Cheetah helikopterének pilótája. A kínai-indiai határ közelébe telepített dandár parancsnokságát frissen átvett Singh egy ellenőrző körútra indult. Menet közben a helikopter hajtóműve Pithoragharh mellett leállt. A tábornok és pilótája megsérültek, de nem súlyosan.
A tábornoknak és a pilótának annak ellenére sikerült kiugrania //???// a Cheetah-ból, hogy az alacsony magasságban repült.

Október 19-én átadták az első négy, Turbomeca Arrius 2K2 hajtóművel felszerelt Augusta A109 LUH helikoptert a Dél-Afrikai Légierő részére. A SAAF Bloemfontein Légibázisán gazdát cserélt négy gép egy 30 gépes megrendelésnek az első része. Az A-109 LUH feladatai között légimentés, felderítés, csapatszállítás és kutató-mentő bevetések lesznek.
Az Arrius 2K2 hajtóművek egyes elemeit a Turbomeca Africa gyártja majd Johannesburgban.
A hajtóművek 716 lóerős felszállás közbeni teljesítménnyel és 3000 órás meghibásodások közötti üzemidővel rendelkeznek.

Október 20-án lezuhant az Olasz Légierő egy AMX típusú könnyű támadórepülőgépe. A gép az 51 Stormo állományába tartozott és Decimomannu mellett szenvedett katasztrófát. A pilóta katapultált és jó állapotban élte túl az esetet.

Közben újabb infó érkezett a pakisztáni AWACS-ügyről: bár a főbb kérdésekben még a végleges szerződésig tárgyalások folynak, az ügylet értéke legalább biztos. A körülbelül 1,05 milliárd dolláron kétharmad részben a Saab, míg egyharmad részben az Ericsson Microwave Systems osztozik.

Kisebb vita látszik kialakulni a július 30-án lezuhant ugandai Mi-172-es ügyében. A katasztrófa, melyben életét veszítette John Garang tábornok, a szudáni-ugandai határ közelében, a Zuria hegységben történt.
A dolognak az ad aktualitást, hogy Szudán moszkvai nagykövetégének a gyártó cég, az orosz Kazan Helicopters átadta az elnöki helikopter állapotára vonatkozó adatokat.
Az értesülések szerint a gyár az ugandai földi kiszolgáló személyzetre terheli a felelőséget. Ugyanakkor az ugandai, amerikai, kenyai és szudáni szakértőkből álló vizsgálóbizottság arra figyelmeztette a Kazan Helicopters-t, hogy ne iparkodjon az ugandaiakra kenni a dolgot.
A katasztrófában hét ugandai és hat szudáni személy veszítette életét.
A Kazan Helicopters többek között arra hivatkozik, hogy a helikoptert 3 héttel a baleset előtt adták át az ugandaiaknak, alapos felújítást követően. Az átadásnál a gépet minden hibajelzés nélkül vették át, s a gyártó szerint ez is azt bizonyítja, hogy a baleset idején a helikopter jó műszaki állapotban volt.

Négy újabb Mi-171Sh szállító helikoptert vettek át a csehek. Az orosz államadósság fejében érkező helikoptereket Prágában vizsgálják át, majd néhány napon belül átadják őket a prerovi légitámaszponton repülő csapatoknak. Az átadás után már 10 új Mi-171Sh repül cseh színekben, míg újabb hat példány még az idén megérkezik. Az első három helikopter tavasszal, míg három újabb Mi-171Sh, három Mi-35 harci helikopter társaságában augusztusban került Csehországba.
A gépek egyike már nem karcolásmentes: egy Morvaországban végrehajtott gyakorló leszállás közben megsérült.
A Cseh Köztársaság összesen 26 helikoptert kap, ezért 184 millió dollárnyi államadósságot írnak jóvá. A Mi-171Sh típus erősebb hajtóművekkel, hidraulikus hátsó rámpával, megnagyobbított oldalajtókkal, csörlővel, éjjellátó szemüveggel és páncélozott, modern műszerekkel felszerelt kabinnal ellátott..
A NATO-kompatibilissé tévő berendezéseket (például szabványos kommunikációs eszközöket) már a cseh technikusok szerelik a helikopterekbe.

Repülős hírek, #31

Kisebb hibák tarkítják az első Raptor-kitelepülést. A Lockheed Martin F/A-22 Raptor nyolcgépes kötelékkel indult a Langley Légibázisról október 15-én, de a Hill Légitámaszpontra már csak hatan érkeztek meg. A felszállás után 20 perccel a Raptor 41-es hívójelű gép pilótafülkéjében a repülési rendszerek hűtésének hibáját jelezte egy kontrollámpa. A hibás repülőgép egy másik F/A-22-es kíséretében biztonsággal visszatért a Langley-re.
A karbantartók szerint a hiba könnyen elhárítható volt, már többször is találkoztak vele. A két repülőgép azóta csatlakozott a Hill Légibázison tevékenykedő 6 géphez.

Kicserélődik a dusanbei repülőtér „személyzete”: franciák ki, oroszok be. Ez persze így nem teljesen igaz: a francia kontingens egy része távozik november 5-ig, míg másnap 6 Mirage 2000-es vadászbombázó hagyja el végleg a dusanbei repülőtér betonját. A lépés körülbelül 200 francia katona visszavonását jelenti. Az átalakulás után csak 150 francia katona és két C-160 Transall könnyű szállító repülőgép marad Tadzsikisztánban.
Erősítenek viszont az oroszok: egy repülőcsoportot telepítenek a Hisor repülőtérre, Dusanbe külvárosába. A várakozások szerint hat Mi-24 Hind és Mi-8 Hip helikopter érkezik a repülőtérre, mintegy 100 gépjármű és más eszközök kíséretében. Mindent egybevéve várhatóan akár 1000 orosz katona és civil érkezhet a támaszpontra.

A jelek szerint Pakisztán is belép az AWACS-felhasználók egyre népesebb táborában. Megerősítve a hosszú ideje keringő híreszteléseket, a Saab bejelentette, hogy előzetes szerződést kötött a pakisztáni kormányzattal, melynek célja légi korai felderítő és riasztórendszer szállítása. A Saab szerint ugyan a repülő parancsnoki és felderítő állomásra azért van szükség, hogy az ország szembe tudjon nézni a jövőbeli krízisekkel és katasztrófákkal, de én inkább az indiai légierő egyre növekvő erejére típpelnék, mint megfigyelendő dologra.
Az AWACS alapja a Saab 2000-es turbóprop utasszállító repülőgép lesz, míg az Erieye radarrendszert az Ericsson Microwave Systems szállítja.

Új bombázó repülőgépeket kap az Orosz Légierő 2006-ban, jelentette be október 17-én Vlagyimir Mikhajlov, a légierő parancsnoka. A Szuhoj Szu-34-esek árát vélhetően az egyre növekvő olajbevételekből termelték ki. A plusz rendelés 20-szorosa lesz a 2005-ösnek, mely csupán 3,5 millió dollárt tett ki //ezt a matematikát nem egészen értem: a 70 millió dollár egy kicsit kevésnek tűnik...//.
Mikhajlov a novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyárat meglátogatva tárgyalt a vezetőkkel a repülőgépet érintő problémákról és a jövőbeni tervekről. Mint ismeretes, a papucsorrú //elképesztően ronda!// Szu-34-esek fejlesztése még az 1980-as évek második felében kezdődött, leváltandó az öregecske Szu-24 Fencer-eket.

És megvan a 100.!

Tegnap éjjel, egy több mint 5 órás Madrid-Szolnok repülés során (az éjjeli, egy hajtóműves leszállást már fel sem emlegetve) sikerrel átléptem a 100. repült órát a VATSIM-en.

Callsign Time online
HU908 8:39:41
HUAF908 93:55:57
Total online as Pilot 102:35:38

;)

Most akkor aggódni kell vagy nem?

Rory Carrollt, a Guardian újságíróját ismeretlen, felfegyverzett terroristák rabolták el otthonából kilépve. Az aggódásomat szerencsére csökkenti, hogy így végre biztonságban lesz, hiszen nem fogják lelőni az amerikai katonák, akik Rory szeptember 12-ei cikke szerint ellenőrzés nélkül öldösik az újságírókat.
Rory remélhetően jókat teázik és beszélget ezekkel az ártatlan báránykákkal, s kipihenve, kikerekedett arccal fog visszatérni a Haditengerészet dörgő ágyúi elé, akik ugye vadásznak az újságírókra.
Kellemes vakációt!

szerda, október 19, 2005

Külpol mix, némi anyázással

A tornádók és Szaddam Husszein perének megindulása mellett talán kevésbé látványos történések kavargatják a Naaaagy Nemzetközi Állóvizet. Nézzük hát az örvényeket és a zúgókat! :)

Mai első találatunk az ENSZ környékére kalauzol el minket. Az USA a jelek szerint megunta a világszervezet, hogyan is fogalmazzak finoman, tehetetlenségét és néminemű pénzügyi ráhatással próbálja kizökkenteni a rögtön a legelején megfeneklett reformokat.
A dolog kicsit megkapargatva még érdekesebb: az ENSZ költségvetését megvizsgálva látható, hogy a legnagyobb befizető az Egyesült Államok (bár az is észrevehető, hogy finoman szólva nem iparkodik feltölteni a kasszát). A két következő állam, Japán és Németország viszont az ENSZ-reformok előmozdításában érdekelt, hiszen mindketten az állandó BT-tagságért hajtanak.
Tovább árnyalja a helyzetet a német gazdaság tragikus helyzete: ilyenkor még nehezebb megmagyarázni a választóknak, hogy tulajdonképpen miért is utalnak át 154 millió dollárt az adófizetők pénzéből New Yorkba. Kérdés, hogy az egyre durvább német USA-fóbia nem akadályozza-e meg az első pillantásra természetesnek tűnő hármas tengely kialakulását, mely ne feledjük: a befizetések 51 százalékát jelentené.


Szintén az Egyesült Államokkal függ össze a következő érdekesség: a svéd rendőrség lekapcsolta az egyik szomáliai hadurat, aki aktív szerepet játszott az 1993-as mogadishui, balul elsült amerikai rajtaütés elleni harcokban. Abdi Hassan Awale, aki akkor a káoszba süllyedt ország belügyminisztere volt, egy svédországi, fejlődő országoknak rendezett konferencián vett részt, amikor az országban élő szomáliai menekültek azonosították, majd a riasztott svéd rendőrök letartóztatták.
A belügyminiszter a méltán véreskezűnek ismert Farah Aidid hadvezére volt 1993. október 3-án. Awalet háborús bűnök elkövetésével vádolják, melyeket a vádak szerint 1991-ben követett el a dél-szomáliai Kismayo kikötővárosában.


Hogy adjunk a multikultinak is egy-két pofont, két érdekes eset a világ két távoli pontjáról. A frissen az EU-ba tartó Törökországban a konzervatív délkeleti Diyarbakir városának 430 lakosát kérdezték szorgos egyetemisták. Nos, eredménnyel: a megkérdezettek 40 százaléka támogatta a „becsületgyilkosságokat” (emlékeztetőül: ez azt jelenti, hogy kivégzendő az a női családtag, aki szégyent hoz a családra, pl. nem ahhoz házasodik, akihez kellene, mármint a család szeroint kellene). A házasságtörőknek egy csöppet több esélyük lenne túlélni a lebukást: őket csak a megkérdezettek 37 százaléka végezné ki, 21 százalékuk „csak” a fülüket vagy az orrukat vágná le.
Múlt hét pénteken éppen Isztambulban ítéltek életfogytiglanra egy férfit, aki a húgát a kórházi ágyban ölte meg, miután házasságon kívüli gyereknek adott életet.
Hogy lesz ebből 15 év alatt EU-kompatibilis jogkövetés?!


Ausztráliában pedig pakisztáni menekültek egy csoportjának ügyvédje érdekes módját választotta klienseinek védelmezésére.
Pakisztáni fiatalemberek, egy család tagjai, a bírósági ítélet szerint csoportosan, hármasban követtek el nemi erőszakot kilenc esetben két fiatalkorú, 16 és 17 éves lány ellen. A 26, 25 és 19 éves vádlottakra a bíró 22, illetve egy személy esetében 16 éves börtönbüntetést rótt ki. A vádlottak természetesen enyhítésért fellebbeznek. Eddig semmi különleges nincs a dologban, sajnos. A vádlottakra még további büntetések várnak más nemi erőszakokért.
Nade.
Az ügyvéd érvei egészen érdekesen hangzanak: egy védencének szerinte „mentális működési zavarai” voltak a tett elkövetésének időpontjában, de az apja által felírt gyógyszerek szedését abbahagyta. Ezt súlyosbította az elfogyasztott alkohol(?). Ez önmagában érdekes egy mozlim személynél, de van még cifrább rész is: az ügyvéd szerint enyhítő körülmények kéne tekinteni azt, hogy a vádlott egy olyan közösségben nőtt fel és szocializálódott, ahol a (itt kell kapaszkodni) „nagyon hagyományos nézeteket vallanak a nőkről” (a hír szó szerint: very traditional views of women).
Ez volt az a pont, ahol nagyon súlyosan nem hittem a szememnek. Az első anyázás után még átolvastam egyszer-kétszer a hírt, így egyre több érdekes kérdést tudok feltenni.

1., Hogy is van ez? Ugye (egyszerűsítve) azért nem kellene ilyen hosszú ideig becsukni a fiatalkorú lányokat erőszakoló komát, merthogy mozlim vallásos nevelést kapott egy olyan kulturális közegben, ahol „nagyon hagyományos nézeteket vallanak a nőkről”. Ahhoz viszont nem volt eléggé vallásos, hogy ne igyon alkoholt?

2., Az ügyvéd védencét „egy időzített kulturális bombának” nevezte, mely „elkerülhetetlenné tette, hogy valami ilyen eset történjen.” Éppen ezért kéne örökre becsukni, legalábbis szerintem. Vagy a büntetés letöltése után az első géppel hazaküldeni.

3., A kedves papa a tett elkövetésekor a helyszínen volt. Nem zavarta, hogy a fiai éppen csoportos nemi erőszakot követnek el? Vagy a papa is „nagyon hagyományos nézeteket vall a nőkről”???

4., Oké, az én Főnököm meg azt mondja a könyvében, hogy „szemet szemért, fogat fogért.” (Mózes II. könyve 21. rész, 24. pont) . Azaz fiatal barátom, bokafogás, pucsítás, bemutatnám Szergejt, aki szerint nem fog fájni...

5., Rendben, ezek szerint a Ku Klux Klan tagjai pedig „hagyományos nézeteken vallanak a feketékről”, a neonácik pedig a zsidókról? Hát istenkém, ilyen kulturális közegben nőttek fel...

Érdeklődve várom a feminista, nővédő mozgalmak zajos tiltakozását az ügyben...

kedd, október 18, 2005

Csak természetesen

Természetesen elhiszem, hogy Franciaország BT-nagykövete (1991 és 1995 között), illetve a párizsi Külügyminisztérium második embere szigorúan csak a saját zsebe tömése végett volt érdekes kapcsolatban Szaddam Husszeinnel.
Természetesen elhiszem azt, hogy a francia diplomácia eme két csúcsképviselőjének szigorúan magánjellegű korrupciós ügylete (mármint majd ha jogerős ítélet lesz, akkor mondhatjuk ezt) semmilyen kapcsolatban nem áll azzal, hogy Franciaország az utolsó pillanatig is ellenezte az iraki bevonulást.
Természetesen azt is elhiszem, hogy az ügynek semmi köze nincs a már sokat emlegetett francia olajszerződésekhez, melyeket francia cégek kötöttek egy tömeggyilkos diktátorral.
Természetesen azt is elhiszem, hogy a meggyanúsított és őrizetbe vett két francia csúcsdiplomata tevékenységéről a francia Külügyminisztérium egy büdös szót sem tudott.
Azt fel sem tételezem, hogy egyfajta együttműködés, netán jóváhagyás bújna meg a háttérben.

Repülős hírek, #30

Először települ át másik repülőtérre az első F/A-22 Raptor-század. A Langley Légibázison repülő 27. Vadásszázad a Hill Légitámaszpontra települ át. A gyakorlat célja az, hogy a Raptorok decemberre elérjék a teljes bevethetőségi szintet: ehhez azonban az is kell, hogy bizonyítható legyen, hogy nem csak az anyarepülőterükről képesek feladatokat végrehajtani.
Az F/A-22-esek méretük miatt nagyobb helyet igényelnek, mint a Hill-en repülő F-16C Falconok, de a földi személyzet eszközei és felszerelései is több betonplaccot igényelnek. Nem is kevéssé: a Raptorok közelébe generátorokat, kiszolgáló eszközöket, egy mozgatható eligazító helységet, kommunikációs eszközöket, többek között egy műholdas fejállomást kell felállítani.
A Raptorok együtt gyakorlatoznak majd a helyi F-16C gépekkel és pilótáikkal.

A Pakisztáni Haditengerészet távozó parancsnoka, Shahid Karimullah admirális bejelentette: a már ismert P-3C Orion-felújítás mellett új eszközökkel is bővül a haditengerészeti légierő. A további 8 ajándék Orion mellett 6 darab Z-9C helikopter érkezik Kínából, míg Franciaországtól 8 darab Alouette III-as helikoptert vásároltak. Ezekkel a beszerzésekkel valóban jelentősen javul a Haditengerészeti Légierő helyzete, tette hozzá.

Hat halottal járt a pakisztáni Mi-17VM október 15-i katasztrófája. A földrengés utáni segélyakciókban részt evő repülőgép a kasmíri terület felett járt szerencsétlenül. A géppel segélyszállítmányt akartak eljuttatni a Bagh-völgybe. A helikopterrel azonban a Haji Peer Pak környékén, nagyon bonyolult hegyi terep fölött elveszítették a kapcsolatot. A roncsokat végül vasárnap találták meg a kutató-mentő csapatok.
Egyelőre még nem tudni, hogy a rossz időjárás vagy műszaki hiba, esetleg pilótahiba miatt zuhant le a helikopter.

Még október 7-én zuhant le az Indiai Légierő egy újabb Jaguar típusú csapásmérő repülőgépe. A Gwalior légitámaszpontról gyakorló repülésre induló gép röviddel a felszállás után csapódott a földnek, helyi idő szerint reggel 08.30-kor. A pilóta, V Gupta századparancsnok sikeresen katapultált. Az eddigi hírek szerint a gép műszaki hibákkal küszködött és ezért vált irányíthatatlanná.

Még a végén új gyakorló repülőgépeket kap az Izraeli Légierő? A Védelmi Minisztérium mindenesetre információkat kért a szóba jöhető típusok gyártóitól. A gépekkel az igencsak öregecskének mondható, helyi építésű CM170 Zukit (Fouga Magister) sugárhajtású gyakorló repülőgépeket váltanák fel. Hozzá kell tenni, a szándék immár több esztendős, s több típus próbarepüléseit is elvégezték már. A potenciális jelöltek között említhető a Boeing/BAE Systems T-45 Goshawk, a Northrop Grumman T-38 Talon és a Korea Aerospace Industries/Lockheed Martin T-50 Golden Eagle repülőgépe.
A helyi cégek is aktívak: az Elbit Systems és az Israel Aircraft Industries tervei szerint az Egyesült Államokban, a Advanced Technologies Group által fejlesztés alatt álló Javelin repülőgépet ajánlanák //Ez utóbbi érdekes lenne, hiszen a gépet elsősorban az F-16/F-15 párost költséghatékonyan helyettesítő, elkóborolt Cessnákat kergető légirendőr repülőgépnek fejlesztik...//.
A cégeknek februárig kell megtenni ajánlataikat.

hétfő, október 17, 2005

Repülős hírek, #29

Vissza a gyökerekhez... :) Egy kellemes éjjeli LHSN- EPKS repülés közben némi híreket pakolgatok felfele.

Íme:

10.14-én zuhant Skócia keleti partjainál a RAF 111. századából származó ZE962-es oldalszámú Tornado F.3-as vadászrepülőgépe. A gép a RAF fife-i Leuchars légitámaszpontjáról szállt fel, majd nem sokkal később, 9 mérföldre a támaszponttól lezuhant.
A kéttagú személyzet katapultált, kisebb sérülésekkel a dundee-i Ninewells Hospital sürgősségi osztályára került, köszönhetően a boulmeri, Rescue 131-es hívójelű Sea King kutató-mentő helikopternek. A keresést a Prestwickből felszálló Rescue 177 hívójelű. 708-as oldalszámú Sea King.

Rutinfelszállásból fürdőzés lett: az Amerikai Haditengerészet VFA-106 „Gladiators” századába tartozó F/A-18 Hornet vadászbombázó repülőgépe a Key West Haditengerészeti Támaszpontról szállt fel, majd Key West-től 36 mérföldre délnyugatra lezuhant, heli idő szerint délelőtt 9 órakor.
A térségben tartózkodó repülőgépekről a pilóta katapultálását látták, majd a mentőcsapatok megérkeztéig folyamatosan megfigyelték a pancsoló tisztet, akit a Lower Keys egészségügyi központba szállították kivizsgálásra.

Civil pilótával a botkormánynál futott túl a Miramar Air Show egyik pilótája október 13-án: a fékhibás, kétüléses Fresco számára nem volt elég hosszú a kifutópálya. Bill Reesman veterán vadászpilóta, akinek már több mint 500 repült órája van MiG-17-esen, délelőtt 10 órakor szállt fel egy sajtónapi bemutatórepülésre. A balesetet szenvedett gép csak a kettes számú, kétüléses repülőgép volt, az „éles” bemutatón egy másik géppel repül.
A MiG Magic "Red Bull" előadás a nyilvános repülőnap pénteki műsorában az első számú repülőgéppel zökkenőmentes volt.
Reesman „fő paripáját”, egy PZL-Mielec LIM-5 típusú vadászgépet 1959-ben gyártották, majd a Lengyel Légierő kötelékeiben szolgált 25 évig. Ezt a repülőgépet Reesman alig két héttel azután vásárolta meg, miután kínai gyártmányú MiG-gépe felszállás közben felrobbant és kigyulladt.

Két Harrier mínusz Afganisztánban: október 14-én reggel rakétatámadások miatt egy Harrier GR.7A megsemmisült, míg egy másik megsérült Kandahar repülőterén. A veszteség érzékenyen érinti a briteket, hiszen összesen csupán hat darab, a RAF Cottesmore repülőterén állomásozó 3. század állományába tartozó ilyen vadászbombázó támogatja a brit csapatokat.
A Harrierek 2004. szeptembere óta állomásoznak Kandaharban, elsősorban felderítő és közeltámogató feladatkört ellátva.
A sérült gép valószínűleg csak kisebb károkat szenvedett el, mivel a helyszínen javítják ki. A megsemmisült gép (vélhetően ez kapta be a rakétát) pótlására még pénteken elindult egy ugyanolyan GR.7A Nagy-Britanniából.

péntek, október 14, 2005

Kinőtt a pöffeteg...

... egyetlen éjszaka alatt, mármint a sesblog szerzője szerint.
A szóban forgó ojjektum a NATO által finanszírozott 3D-s távoldfelderítő radarhálózat bükki tagja. Vidám beszólások vannak a blogon, néhány csemege:

1., "A legszebb az, hogy a Bükk nagyon sok pontjáról látszik. Basztak ezek elrejteni... Szomorú vagyok."

- Általában a távolfelderítő radarok magas helyeken épülnek, hogy a Föld görbületét "kicselezve" minél meszebb és minél alacsonyabbra is lássanak. A magyar légtér éppen alul nincs rendesen lefedve.

2., "egyébként a fotósoknak volt elferdülve a műhorizont, vagy tényleg ferdén áll a cucc?Bánkúti Ferde Radar, lol."

- Bezony, ezek a hülye katonák még egyenesen sem tudnak építkezni baze... ;)

3., "Szerintem azért jó hogy ilyen látványos és szép fehér, mert így az ellenséges vadászbombázóknak, kémműholdkép szakértőknek és radarelhárító egységeknek nem kell sokat szarozni az év 3/4-ed részében, ha a bombázás előtt ki akarják iktatni a magyar radar védőernyőt az adott régióban... :)"

- Bezony, még a mai napig is vizuálisan tájékozódnak a gonosz szándékú pilótabácsik. Nem zavarja őket az olyan hülyeség, mint például a besugárzás-meghatározó rendszer, a GPS, a műholdas felderítés, a radar meg ilyenek. Csak azt veszik észre és találják el, ami qrvanagyés jól fehérre van festve.

4., "Erről az ugrik be, mikor a délszláv háborúban a százmillió dolláros lopakodó repülőgépet egy 50 éves orosz gyártmányú, alacsony frekvenciás radarral észlelték, és egy vállról indítható rakétával lelőtték."

- Két apró tárgyi tévedés:
a., Az F-117 Nighthawk típusú repülőgép áráról én 40-2 millió dolláros adatokkal rendelkezem.
b., A repülőgépet egy SA-6 KUB önjáró légvédelmi üteg egy rakétája rongálta meg annyira, hogy irányíthatatlanná vált. A rakétát vizuálisan vezették célra, nem radarral, a kilövő lánctalpas jármű TV-alapú rendszerével. Ez azért volt lehetséges mert egyrészt ezt az útvonalat már többször használta az USAF, a bevetésről egy francia tiszt "árulkodott", így a gépet már várták.
Az SA-6 rendszer 3M9M jelű rakétája 630 kg. Jelentkezséseket várok a vállra kapásához...

5., "Azt az egyet árulja el nekem valamelyik hadszakértő, hogy ki az anyám tikja támadna meg minket repülőgépekkel?!?!?!"

- Nos, például déli szomszédunk, Szerbia. Emlékezzünk csak: Barcs lakott teruletére a Jugoszláv Légierő MiG-21bis típusú repülőgépe 1991. október 27-én támadó szándékkal dobott le egy Huntington BL-755 típusú kazettásbombát. A repülőgép a vizsgálatok szerint szándékosan támadott, annak ellenére, hogy felismerhetően magyar terület fölött járt (pl. Barcs nem volt lesötétítve, míg a volt Jugoszlávia városai érthatő okokból igen) . Azaz a szomszédos állam agressziót hajtott végre, melyet a Magyar Honvédség az Alkotmány es a vonatkozó törvények ellenére nem volt képes elhárítani. A repülőgép a bombát nem kényszeroldotta (azaz a bajba került gép egyben ledobja az élesítetlen bombát), hanem az előírászerű paramétereknek megfelelve (sebeség, magasság, terhelés) működtette el a kazettásbombát. A bobmletek a megfelelő területet lefedve robantak fel a talajon, néhány sertést felaprítva.

"Nem sok esélyt látok rá, hogy EU és/vagy NATO tagállamok egymás között háborúzzanak."

- Erről mondjuk a görög-török pilótákat kérdezzük meg, talán.

"Hajmeresztő baromság azt képzelni, hogy majd jönnek (pl.) a szlovákok és lebombáznak minket."

- Így igaz, és tulajdonképpen felesleges a Magyar Alkotmány 5. §-a (A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait), és a 40/A. § paragrafus első bekezdése (A fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség) alapvető kötelessége a haza katonai védelme, valamint nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. ).
Jelezném, hogy a szóban forgó 3 új radar a NATO-kötelezettségek közé tartozik.

"Másrészről teljesen nyilvánvaló, hogy 60millió km-es körzeten belül nincs egyetlen ország sem ami ne tudna minket röhögve elfoglalni, ha akarna."

- Ismét csak az Alkotmányra tudnék hivatkozni. Az, hogy a kedves politikusok hogyan és miképp kezelik a honvédelem ügyét, az más tészta és nem kívánok ebbe belefolyni.

"Ez a radar annyit ér, amennyire illik a tájképbe.(Gondolom valakinek volt egy jó kis építkező cége és jól jött egy kis lé a zsebbe...)"

- Ara lennék kíváncsi, hogy a beíró véleménye szerint a Finmeccanica olasz óriáscég, melynek a radarokat szállító SELEX Sistemi Integrati a leányvállalata, melyik magyar politikus cége... ;)

Nah mindegy, van még egy csomó, de szerintem ennyi is elég lesz.

Neeeeeeeee!!!!

Komolyan mondom, kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a korrupcióról (mondjuk „olajat élelmiszerért” program), töketlenkedésről (Srebrenica volt lakóinak hozzátartozói készségesen referálnának) és a legteljesebb hozzá nem értésről (izé, ismer valaki jól működő, hatékony ENSZ-programot?) ismert ENSZ vegye át az internet DNS-rendszerének ellenőrzését.
Különösen az az érv hat meg, hogy az Európai Bizottság figyelmeztetése szerint „ha novemberben megrendezésre kerülő tunéziai megbeszéléseken nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor az internet darabokra hullhat”.
Hogy micsoda, kezit csókolom? Darabokra? Miért is? Hol vannak a törésvonalak, melynek mentén elmállik a jelenleg meglehetősen üzembiztosan működő internet?
Szögezzünk le néhány tényt, csak úgy a tisztánlátás végett:
1., Az internet, mint világhálózat az amerikai Védelmi Minisztérium 1969-es projektjéből ered. A cél egy olyan hálózat kialakítása volt, mely az esetleges szovjet atomcsapás után is működőképes marad. Ez azt jelenti, hogy az egyes központok ugye nem csupán egy másokhoz, hanem több másikhoz csatlakoznak, így az adat az egyik központ kiesése (elpárolgása) után, ha kerülő úton is, csak eljut egyik helyről a másikra. Tehát az ötlet az USA-ban született meg.
2., 1969-ben kezdte meg működését az Arpanet, mely négy amerikai egyetemet kötött össze (University of California Los Angeles, University of California Santa Barbara, University of Utah és a Stanford Research Institute). Ez lett a magja a későbbi világhálónak.
3., Az Arpanet első node-ját az UCLA készítette el.
4., 1973-ban a DARPA, az amerikai Védelmi Minisztérium kutatási programjait vezető intézet kutatási-fejlesztési programot indított, melynek eredménye egy TCP/IP nevű kommunikációs protokoll lett. A projekt neve Internetting volt. Az Arpanet 1983. január elsején tért át a TCP/IP alkalmazására.
5., 1986-ban a U.S. National Science Foundation (NSF) megkezdte az NSFNET hálózat kifejlesztését, mely napjainkban az internet egyik gerince. Ehhez csatlakozott később a NASA (NSINET) és az U.S. Department of Energy (ESNET) saját kialakítású gerinchálózata.

Tovább is van, mondjam még?

Leszögezhetjük, hogy az amerikai kutatók, amerikai egyetemek és az amerikai védelmi tárca által kifejlesztett technológiával és eszközökkel állunk szemben jelen esetben. A protokollokat, felső szintű doméneket, országdoméneket és ilyeneket egy nemzetközi non-profit szervezet, az ICANN felügyeli. Nem George W. Bush személyesen. Jóreggelet.

Miért is kellene egy erre teljesen alkalmatlan, alapvetően bürokráciára alapuló, mozogni és önmagát megreformálni képtelen mammutlakógyűlésre bízni a világgazdaság egyik legfontosabb sarokkövének felügyeletét?

És? Kit érdekel, ha Irán vagy Szaúd-Arábia saját lokális intranetet épít ki, ami nem lesz szabványos az internet adatforgalmával? Mit veszítünk???

Miért kell egy működő, önszabályozó dolgot szétverni? Csak a hatalomért? Csak azért, mert az ENSZ szemet vetett rá?

Kedves ENSZ, nem akarod esetleg inkább a saját szervezeti reformodat kitalálni és végrehajtani?

Rémálmaimban fordul elő egy végeláthatatlan tanácskozásokkal, politikai intrikákkal, vétókkal, korrupcióval, ülésezésekkel fémjelzett ENSZ-re alapozódó internet-felügyelet.

Az EU meg húzzon haza, találják ki előbb, hogy az ízig vérig EU-s (ennek megfelelően veszekedő országok, költségvetés meg nem léte, politikai csatározások) Galileo projekt mikor és mennyiből fog működni. Meg hogy hol lesz a központja.

Az internet addig fog működni, míg az ENSZ-t oda nem engedik.

Jah, és arra is kíváncsi lennék: hogyan is képzeli az ENSZ a hálózatot felügyelő eszközök átvételét? Hogyan veszik el?

Sam. Joe kollegám hasonlata szerint ilyen alapon a németek is követelhetnék a Csalagút felügyeletének jogát, hiszen német autók is átmennek rajta. Az, hogy az alagutat a britek és a franciák építették, az nem számít.

szerda, október 12, 2005

Ehhez képest Gitmo szanatórium?

Érdeklődve várom a különböző emberi jogvédő szervezetek által szervezett tüntetéseket Párizs központjában. Merthát mégis az emberi jogok és az elítéltek jogainak folyamatos és súlyos sárba tiprásáról van szó, melyet ráadásul az EU illetékes biztosa állapított meg. Mint Alvaro Gil-Robles, az EU emberi jogokért felelős biztosa kijelentette, életében nem látott még ilyen borzasztó körülményeket, mint a párizsi Palais de Justice celláiban.

CNN, AP, BBC, Reuters, Amnesty International, hol vagytok?

Free Piglet, #2

Nos, a jelek szerint komoly malacellenes mozlim mozgalom bontakozik ki Nagy-Britanniában. Kezdek rájönni, hogy amerikai barátaink elcseszték: nem Abrams kell Irakba, hanem hasított félsertés.

1., Brit korcsmáros barátunk a „parking yard” (parkolóudvar) kifejezéssel gyártott szóviccet kocsmája mellett: a vendégek számára fenntartott parkoló nevét „porking yard”-ra csavarta ki. Méltó büntetését nem kerülhette el: a Bristolban székelő bíróság a 42 esztendős Leroy Trought-t 2 évre eltiltották az „antiszociális viselkedéstől”.
A „Kétnyakú Hattyú” korcsma vezetője úgy került a magisztrátus színe elé, hogy a szomszédos mecset szomáliai közösségéből látogatói feljelentették, miután sértőnek találták a parkolóhely átnevezését.
A nevet egyébként nem véletlenül kapta a parkolóhely: Bristol ezen területe híresen sok mészárszékkel rendelkezett. A hely szelleméhez megfelelő elnevezésre a pub vendégei között rendezett kisebb vetélkedőt, s a nyertes elnevezés került ki végül a parkolóba.
Ja, a pubbal szemben immáron több mint 100 éve egy mészárszék dolgozik..

2., Ezen meg eldobtam az agyam: Leicester városának éber rendőrsége begyűjtötte Mrs Nancy Bennett 17 miniatűr porcelánmalacát, melyet az elvetemült tulajdonosnak volt bátorsága a ház ablakába közszemére tenni. Hiba volt: az utcában egy mecset is található, melynek látogatói feljelentették a hölgyet, lévén hogy a malacok erősen offenzív látványt jelentettek a mozlim hívőknek. A hölgyet a rendőrség óva intette a porcelánmalacok pótlásától, ebben az esetben eljárást indítanak ellene.

3., A nyugat-yorkshire-i Batley városában működő Park Road Junior Infant and Nursery School csemetéi pedig 2003. márciusa óta csak a könyvtárban találkozhatnak a három kismalac meséivel. Az ok hasonló: az óvoda vezetője szerint a mozlim vallású tanulókat sértené az olyan regény, mese és minden hasonló alkotás, melyben malacok szerepelnek.
A Muslim Council of Britain eközben a már említett három kismalac mellett az Állatfarm, a Micimackó és a Babe, a kismalac című történeteket is érintő "jóindulatú, de félreértett" betiltósdi elfelejtésére kéri a tanárnőt és a szélesebb közvéleményt (correction via anne).

Kíváncsi vagyok, mikor lesz a nők számára kötelező a csador Nagy-Britanniában. Backyard Sharia, milyen találó kifejezés is...

Talán túlságosan érzékeny vagyok, elismerem, de olyan alapvető fontosságú szimbólum és kultúrkör támadását érzem, amit őszintén féltek. Rendben van, multikulti meg más vallások toleranciája, de biztos, hogy ez így és ilyen erőszakosan jó?
Biztos, hogy a keresztény kultúrvilágnak kell szó és feltételek nélkül alkalmazkodnia a bevándorló kultúrvilágnak?

Update #1: Van remény! A jelek szerint komoly Free Piglet-mozgalom alakul ki. Folyamatosan követjük az eseményeket... ;)

Paksi keringő két oldalról

Bár nem szokásom belpolitikával itt foglalkozni, katonapolitikai okokból egy ritka kivétel következik.
Először lássunk egy adag Magyar Nemzet Online-kritikát, mert megérdemlik.
A vonatkozó cikkely a sokat ígérő „Lemondott a zengői radarról a szaktárca” címmel indít. Az online változatú cikk szövege alaposan el van cseszve: idézném a cikkírót, Haraszti Gyulát:
„Kiderült az is: jelenleg nincs a honvédségtől független, önálló légtérvédelme a paksi atomerőműnek.”
A mondatból és a szövegkörnyezetből abszolút nem derül ki, hogy nem a cikkírónak ment el a józan esze, hanem jó szokás szerint a politikusoknak. Az újságot megvásárolva ugyan a 3. oldalon kiderül a turpisság: Iváncsik Imre és Simicskó István jótt rá, hogy a Föld mégsem lapos. Ezúton is gratulálok.
Nos, lehet hogy én vagyok tudásmentes, de tessék már elmondani: mikor volt a Paksi Atomerőműnek honvédségtől független, önálló légtérvédelme?

Tételezzük fel, hogy Paks légvédelmet szervez (most ne zavarjon az Alkotmány, a Magyar Honvédség feladata és más csacskaság). Mi is kellene hozzá, hogy a gonosz tenorista bácsi ne tudja bevezetni a Boeinget a reaktor kupolájába?

1., Észre kéne venni. Ez nem jelent mást, mint radarokat. Paks lapos helyen fekszik, így az itt telepített radarok hatótávolsága bezony korlátozottnak ígérkezik. A nagy hatótávolság pedig nem árt, tekintetbe véve a jelenlegi utasszállító repülőgépek sebességét és repülési magasságát. Jogos lehet a felvetés, hogy túlnagyítom a veszélyt: inkább Cessnától kéne félni, mint B-767-estől. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban nem a kisgépektől (lásd Aucukland), hanem a nagyobb, erős pusztítási potenciállal rendelkező utasszállítóktól kell félni. Feltéve, hogy „csak” tenoristákról beszélünk, ugye. Egy katonai csapás ellen jóval nehezebb védekezni: egy mélyrepülésben érkező, nagy sebességű, elektronikai zavarást végrehajtó vadászbombázó(kötelék) elhárítása a Honvédségtől függetlenül... Hümm, kíváncsi lennék, hogy a cikkíró ezt hogyan is képzelné el.
Nade maradjunk még a radar kérdésénél! Ugye a radar, minél magasabban van, annál messzebb lát. A nem kevéssé laposkás Paks esetében ez azt jelentené, hogy a légtérellenőrző és felderítő radart fel kell emelni. Ez jelenthet ballonra erősített, fix működési helyű radart vagy a klasszikus AWACS-ek egy típusát (mondjuk a SAAB-2000-esre kialakított Erieye rendszert). Ez utóbbihoz mondjuk repülőtér, hangár, földi személyzet és pilóták is szükségesek.

2., Tételezzük fel, hogy látjuk: valamivel azonban le is kéne beszélni őket a tett elkövetéséről. Erre jellegzetesen két megoldás létezik: telepített földi légvédelmi eszközök, illetve vadászrepülőgépek kísérik el vagy szedik le a támadót.
Nos, nézzük az első variációt: a tapasztalatok szerint a könnyű, vállról indítható, kis hatótávolságú föld-levegő rakéták (Sztrela, Stinger...) nem minden esetben hatékonyak a nagyobb, több hajtóműves repülőgépek ellen. Példaként említhető a Bagdad fölött médiacélokból meglőtt DHL-féle Airbus A-300-as esete. Itt viszont biztosra kell menni, hiszen atomerőműről és nem a kiscsomagpostáról beszélünk. Ez komolyabb, fix vagy mobil telepítésű, nagyobb hatótávolságú és robbanóerejű eszközöket igényelne (mint a Honvédségnél is alkalmazott győri Kub-ok vagy az amerikai HUMRAAM).
Ha vadászgépekben gondolkodunk, akkor a karbantartási és kiképzési feladatokat is figyelembe véve legalább 6 repülőgép (2 a hangárban, 2 kiképzésben, 2 a készültségben) kellene egy minimális szintű védettséghez. Hat F-16C/D Block 50-es a Paksi Atomerőmű Légierő színeiben? :)

Ha a szándék meg is lenne, ehhez elképesztő mennyiségű pénz kellene. Arról nem is beszélbve, hogy ha jól tudom, Paks légtere tiltott terület (engem legalábbis a VATSIM-en erősen eltanácsolna az ATC és a Jeppensen szerint sem szabad arra menni...), melynek betartásáért a kecsói MiG-29-esek felelnek. Ha jól nézem, akkor ma a Magyar Honvédség védi Paks légterét.

A papír változatú cikkben vannak még érdekes megszólalások: „Amikor úgy gondoltuk, hogy szükséges Paks megerősítése, ezt minden esetben megtettük a múltban is, és a jövőben is meg fogjuk tenni.” – Iváncsik Imre államtitkár. „Nagyon rövid időn belül” biztosítani tudják az erőmű légtérvédelmét.

Nomármost tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a Magyar Légierő készültségi gépeit egyetlen RPG-vetővel könnyedén lehet nullázni (köszönhetően a kiváló stratégiai érzékkel kiválasztott, közvetlenül a nyílt országút mellett kialakított könnyűszerkezetes hangároknak), kíváncsi lennék arra, hogy a Mercedes Unimogokra felhegesztett Mistral rendszerekből (amelyik szintén kis robbanófejű, kis hatóerejű infravörös önirányítású Matra Mistral rakétákkal dolgozik) hány működőképes és ezekhez hány, milyen fokon kiképzett kezelő tartozik (erről sokféle érdekes véleményt hallani).
Arra is kíváncsi lennék, hogy a modernizált SA-6 KUB-ok milyen gyorsan érnének le Paksra Győrből. Meg hogy hogyan: gondolom nem vágtathatnak le lánctalpon, tréler vagy vonat kellene hozzájuk.

Ha az erőmű állandó légtérvédelméről beszélünk, ez állandó kitelepülést is jelentene. Honnan lesz a pénz, a paripa és a fegyver? A Magyar Honvédség jelenlegi, hogy is fogalmazzak finoman, erősen visszafejlesztett állapotában jelentős terhelés lenne ennek fenntartása, mind emberben, mind technikában.

De ha a Honvédségtől független, önállú légtérvédelemről beszélünk, akkor Iváncsik Imre azt is elárulhatná:
1., Ki lenne a parancsoka ennek a fegyveres erőnek?
2., Ki adhatná ki a tűzparancsot?
3., Ki felel a keletkezett károkért (mondjuk ha Paks településére zuhan egy ronccsá lőtt 737-es)?