Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

csütörtök, szeptember 29, 2005

Repülős hírek, #26

Két Airbus A340-es szállítórepülőgépet lízingel a Francia Légierő, a hosszú távú csapatszállítási feladatokat ellátandó. Az első gép 2006. júliusáig, míg a második 2007. januárjában érkezik a Légierőhöz. A védelmi minisztérium bejelentése szerint az évi 25,8 millió eurós költségű üzlet 30 százalékos megtakarítást jelent a teljes tulajdonlás költségeihez képest. A karbantartás és a személyzet költségeit a Légierő és a bérbe adó cég felezi meg. A gépek a TAP Air Portugal-tól érkeznek, egyelőre 5 esztendős időtartamra, a Légierő a szerződés szerint a négy hajtóműves gépeket a futamidő végén meg is vásárolhatja.
A két beérkező gép a kombinált Airbus MRTT tanker-szállító repülőgépek 2010-es beérkeztéig hézagpótló szerepet töltenek be.

A hírek szerint október 2-án indul haza az első két koreai F-15K. A Koreai Légierő új büszkeségeinek első párosa ( a 3. és a 4. legyártott F-15K) légiutántöltésekkel, két közbenső leszállással teszi meg az utat Dél-Koreáig. A teljes lerepült távolság csaknem 16 ezer kilométer.
A gépek a Boeing gyártelepéről, St. Louis-ból indulnak, majd a Légierő hawaii-szigeteki Hickam és a guami Andersen légitámaszpontjain szállnak le, majd a szöuli repülőtérre október hetedikén gurulnak be. A gépeket St. Louis és Hawaii, majd Hawaii és Guam között az Amerikai Légierő tankerei itatják meg. Guamból már egyhuzamban, utántöltés nélkül Szöulba képesek repülni. A koreai légtérbe a Jeju-szigetek fölött lépnek be, majd két KF-16 Falcon kíséretében szállnak le a főváros repülőterén //Rezesbanda, politikusok, miegymás...;)//. A két gépet az első ülésekből a Boeing tesztpilótái vezetik majd, míg a hátsó üléseket a Dél-Koreai Légierő egy tisztje és a Boeing egy technikusa foglalja majd el.
Az első és a második legyártott F-15K még további tesztrepüléseket hajt végre a Boeing felügyelete alatt. Nem lesz üres az átrepülés programja sem: a Szövetségi Légügyi Hatóság és az Egyesült Államok Csendes-óceáni Parancsnoksága felügyeletével és engedélyével különböző teljesítményteszteket hajtanak végre.
Az első nyilvános bemutatóra sem kell sokat várni: a két gép az október 18. és 23. között megrendezett 2005 Seoul Air Show műsorában mutatkozik be a nagyérdeműnek. A megrendelt 40 F-15K utolsó példányai 2008. végéig kerülnek Dél-Koreába.

Átadták az 50. F/A-22 Raptort is az Amerikai Légierőnek. A repülőgép a Langley légitámaszponton szolgáló 27. vadászrepülő század állományába került.
Az 50. Raptort Geoff Lohmiller kapitány a Marietta Dobbins légibázisáról szeptember 28-án repülte át a Langley-re.
Mint a Lockheed Martin illetékese az ünnepségen bejelentette, a megrendelt 83 repülőgépből 63 összeszerelése befejeződött. A 2005-ben átadandó utolsó Raptorok is már az átadás előtti tesztfeladatokat repülik.
Az F/A-22 Raptorok teljes sebességű sorozatgyártása 2005 áprilisában indult meg. A már átadott gépek a Langley AFB-n kívül tesztrepüléseket hajtanak végre az Edwards légibázison, illetve taktikai repüléseken vesznek részt a Nellis légitámaszpontról felszállva.
Egy teljes századnyi Raptor a floridai Tyndall légitámaszponton oktatja a jövendő légjárokat és a földi személyzetet.

Egy esztendővel ezelőtt, szeptember 25-én csapott le a Delaware Légi Nemzeti Gárda szállítórepülőgépeire a Jeanne hurrikán. A New Castle County repülőtéren álló négy 166th Airlift Wing flottájának felét képező gépekből három súlyosan megrongálódott, míg a negyedik megsemmisült.
Egy év, több ezer munkaóra és több millió dollár: a három repülőgép ismét repül. A javíthatatlan negyedik Hercules pedig alkatrészforrásként szolgált, helyét egy kölcsönzött Herculessel töltötték be.
Az első repülőgép 2005. április 20-án teljesítette a repülési teszteket: azóta több bevetést is teljesített Dél-Amerikában. A második Herky június 29. óta repül ismét, a Katrina hirrikán mentési munkálataiban is öt bevetéssel vett részt Louisiana és Mississippi államokban.
A harmadik repülőgép egy nappal később, június 30-án kapott szárnyra. A javítási költség gépenként 11 millió dolárra rúgott: csak a hét légcsavar cseréje 2 millió dollárba került, míg a hajtóművekből 11 új kellett, összesen 5,7 millió dollárért..
Szép nagy felbontású képek: első és második.

Nigéria kormánya hivatalosan is bejelentette, hogy 12 darab Chengdu F-7NI típusú többfeladatú harci és 3 darab FT-7NI kétüléses repülőgépet vásárol Kínától. A repülőgépeket a China Aero Technology Import and Export Corporation szállítja majd, 251,3 millió dollárért.
Az üzlet többi része, így a szállítási htáridők, a kiképzés menete, a karbantartás és a logisztika, nem ismeretesek.

A Pentagon szerdai „rábólintása” után teljes gőzzel elkezdődhet a V-22 Osprey billenőrotoros repülőgép gyártása. A dolog nem annyira egyértelmű, mint amilyennek látszik: 2000-ben összesen 23 tengerészgyalogos halt meg két katasztrófa során.
A hírt a védelmi beszerzésekért felelős bizottság elnöke, John Cornyn szenátor jelentette be, megelőzve a hivatalos „zászlós-pezsgős” ünnepélyt.
„A teljes gyártási kapacitás beindítása költséghatékonyabb gyártást, olcsóbb gépeket jelent”, jelentette ki a szenátor.
A V-22-eseket a Boeing és a Textron Inc. Bell Helicopter közösen gyártja. A típus ötödik tesztrepülőgép első útján, 1991. június 11-én lezuhant, köszönhetően a repülést irányító rendszer hibás vezetékbekötésének. A negyedik prototípus 1992. július 20-án szenvedett el katasztrófát a Quantico tengerészgyalogsági légitámaszponton, leszállás közben. A négytagú legénység életét veszítette. 2000. április 8-án Tucson mellett zuhant le egy MV-22-es, miközben egy mentést szimuláló gyakorlaton vett részt. A fedélzeten 4 fő személyzet és 15 katona tartózkodott: mindannyian meghaltak. A katasztrófa okaként pilótahibát állapítottak meg, a süllyedés ütemét a további repülések során percenként 800 lábban határozták meg.//Hümm, az FS2004-ben alacsony repülési sebesség mellett elkezdve simán bírok 2500-3000 lábakat süllyedni öreg An-24-esemmel, ha nagyon kell...//

Szokatlan lépésként értékelik szakértők India meghívását az F-35 Joint Strike Fighter (JSF) bemutató repülésére szóló meghívását. A Pentagon ugyanis úgy hívta meg az indiai delegációt, hogy India hivatalosan nem vesz részt a JSF partnerprogramban.
Ha a lépéshez hozzátesszük az elmúlt hónapok történéseit, egyértelműnek látszik, hogy egy új partnerségi viszony alakul ki a két ország között.
- Az Indiai Légierő parancsnoka, S P Tyagi marsall egy F/A-18D Super Hornetben repülhetett a 2005-ös párizsi légibemutatón;
- Elődje, S Krishnaswamy tavaly októberben egy izraeli F-16D Falconnal repült;
- Indiai szakértők működés és lőgyakorlat közben tekinthettek meg egy Patriot PAC-3-as üteget az új-mexikói White Sands lőterén;
- Határozott érdeklődés mutatkozik Indiában a Boeing P-8A többfeladatú haditengerészeti felderítő és járőrrepülőgép felé;
- November első hetében közös indiai-amerikai hadgyakorlat lesz a nyugat-bengáliai Kalaikunda légibázison, Cope India néven;
- Jeffrey Kohler tábornok egy küldöttség élén pedig szeptember elején az indiaiakat az amerikai vadászgépek megvásárlásáról győzködte, karöltve a Boeing, a Raytheon és a Lockheed Martin képviselőivel.
És akkor még a nagy vitákat kiváltott F-15 vs. Szu-30-as gykolró légiharcokat még nem is említettem.
Új idők, új barátok.

Marokkó vásárlás helyett felújít: a most aláírt előzetes megállapodás értelmében a Thales újíthat fel körülbelül 20 darab Mirage F.1-es vadászbombázó repülőgépet. A francia tisztviselők szerint a végleges megállapodást heteken belül aláírják.
Marokkó a döntéssel letett az amerikai F-16C Falconok megvásárlásról, melyről korábban hallani lehetett.

szerda, szeptember 28, 2005

Repülős hírek, #25

Ünnepi 25. számunk... :)

Alapos fejmosást kaptak a dél-koreai fegyveres erők: az egyre öregedő helikopter-flotta és a folyamatosan halasztgatott karbantartások megtették a magukét, súlyos lyukak keletkeztek Dél-Korea légvédelmében.
A honatyák vizsgálatai szerint elavult eszközökkel, így túl öreg csöves és rakétás légvédelmi fegyverekkel védik az ország légterét. A Hadsereg 128 darab UH-1H Huey helikoptere közül csupán 77 darab képes éjjel-nappal bevetéseket végrehajtani. 12 gépet csak nappal lehet egyszerűbb feladatokra használni, míg 9 UH-1H csupán nappal, kiképzére és a bázisok területén repülhető.
A maradék 30 helikopter túl elavult, így felújításon vagy karbantartáson vannak.
Az összes UH-1H legalább 25 éves: ahhoz is túl rossz állapotban vannak, hogy a havi 19,6 órás adagot lerepüljék. Várhatóan 2008-ra újabb 50 UH-1H-es kerül selejtezésre.
A több milliárd dolláros Korean Helicopter Program (KHP) projekt keretein belül a Hadsereg 245 darab fejlett könnyű szállítóhelikoptert állítana hadrendbe. A jelenlegi tervek szerint azonban ezek csak 2011-től lesznek használhatóak.
Nem állnak jobban a „nagyvasak” sem: a 28 darab CH-47D Chinook szállítóhelikopter közül 12 nem repülőképes, mert karbantartják őket. A hosszadalmas javítás egyik legfőbb oka a pótalkatrészek be nem szerzése, szervezési problémák miatt.A 10 szárazföldi taktikai járműtípus közül kettő, a K-1 nehézharckocsi és a K-200 páncélozott jármű szintén az alkatrészhiány és a karbantartási problémák miatt akadozva teljesít csak szolgálatot.
A légvédelem területén sem jobb a helyzet a koreai honatyák szerint: a 12,7 mm-es nehézgéppuskák és a Bofors L/70 40 mm-es légvédelmi fegyverek több mint 30 éve állnak hadrendben; a svájci Oerlikon GDF-002 35mm-es gépágyúkat 2012-ben vonják i a hadrendből.
A helyi gyártású 20 mm-es Vulcan gépágyú, mely különböző platformokon a koreai fegyveres erők legfontosabb légvédelmi eszköze, szintén 20 esztendős fegyverrendszer. Ráadásul a friss fejlesztésű Singung légvédelmi rakétarendszer is gyengén teljesít, dacára a jelentős elköltött összegeknek. A rakétát nehezen lehet éjszaka vagy rossz időjárási viszonyok használni, köszönhetően a kissé fogyatékos vezérlőrendszernek.
A honatyák szintén kritikus hangot használtak a saját fejlesztésű K-30 „BIHO” önjáró légvédelmi gépágyúval szemben. Az alacsonyan repülő célok ellen szánt 30 mm-es, 5 millió dollárba kerülő ikergépágyús rendszert 1983. óta fejlesztik és csak 2004. novemberében teljesítette a tesztfeladatokat.

Botrányosnak tartott helyzet alakult ki Nagy-Britanniában? A fegyveres erők helikoptereinek negyede a földre kényszerült, köszönhetően a karbantartási nehézségeknek és a fokozott kihasználtságnak. A repképtelen helikopterek több példányát is nagyjavításnak kell alávetni, miután Irakban kirepülték a megszabott repült óraszámot.
Miután Bászrában megromlottak a britek kapcsolatai a helyi hatóságokkal, katonai szakértők szerint várhatóan megnövekszik a várható támadások száma. Ez egyben a helikopterek még intenzívebb használatát vetíti előre.
Az 569 különböző helikopterből azonban jelenleg 121 áll javítás alatt, míg további 79 gép a „javíthatatlan” besorolást kapta meg. A kép közelebbről megtekintve még sötétebb: a vadonatúj, 25 felfegyverzett katonát szállítani képes Merlin HC Mk3-asok egyharmada repülésképtelen, az öreg Westland Sea King-ek fele szintén felújítás alatt áll vagy javíthatatlanként leírták.
A brit hadsereg, hasonlóan az amerikaiakhoz, a helikoptereket csapatszállító feladatokra használja, elkerülendő az út szélén elhelyezett pokolgépeket. Naponta szállnak fel a brit gépek Bászra repülőteréről, a brit főhadiszállás mellől, hogy csapatokat vigyenek az északra fekvő Maysan tartományba, míg a Pumák egy maroknyi csoportja Bagdad környékére viszi a váltást. A napi rutinrepülések azonban gyakran elmaradnak, köszönhetően a helikopterek meghibásodásainak.
Szakértők eközben arra is figyelmeztetnek, hogy a jövő tavasszal Afganisztánba induló nagyobb brit kontingens ellátása még inkább kiélezi a jelenleg is nehezen tartható egyensúlyt a rendelkezésre álló helikopterek és az igényelt gépszámok között.
Bár Irak fölött egyetlen brit helikopter sem lőttek le, veszteségek azért akadtak: hat brit és egy amerikai katona halt meg, amikor két, a HMS Ark Royal fedélzetéről felszálló Sea King AEW Mk2-es helikopter 2003. március 22-én összeütközött. Egy Puma személyzetének egy tagja meghalt, mikor Puma szálítóhelikoptere 2004 június 19-én Bászránál kényszerleszállt.

192,5 millió dollárért rendelt az Amerikai Hadsereg 13 új AH-64D Apache Longbow harcihelikoptert a Boeing-től. Az új Apache Longbow-k a Block II konfigurációban épülnek meg, azaz a jelenlegi legmodernebb eszközökkel leznek telepakolva. A megrendelés csak kiegészíti a jelenleg is folyó AH-64A Apache-újjáépítéseket.

Egyes meg nem erősített hírek szerint súlyosan megsérült a P-9 lajstromszámot viselő E-8C JOINT STARS repülőgép. A 96-0042 számot viselő gép állítólag a Northrop Grumman gyárterületén, a louisianai Lake Charles/Chennault International (KCWF/CWF) repülőtéren sérült meg.

Akkor ez most multikulti vagy szimpla barbarizmus?


Dánia, Európa, XXI. század.
Pakisztáni bevándorlók, testvérgyilkosság, "becsületgyilkosság".
Nyílt színen, utcán, lőfegyverrel, közvetlen közelről.
Kivégzés.
Várom a különböző európai jogvédő, nővédő, feminista és más, hasonló szervezetek azonnali és nyílt fellépését.
Szerintem várhatom.
A béke vallása. Aham.

kedd, szeptember 27, 2005

De hová lettek a hullák?

Ugye még emlékszünk mindannyian a szalagcímekre: hullahegyek, halottak százai-ezrei, megerőszakolt gyerekek, akiknek a torkát elvágták a WC-ben, tűzharcok, anarchia és nihil New Orleans-ban.
Nos, a valóság? A sokak által földi pokolként ábrázolt Superdome-ban 6, azaz hat halott: négy természetes halál, egy túladagolás és egy leugrásos öngyilkosság.
Nah, de a városban legalább aratott az erőszak? 4 gyilkosság egy hét alatt, ami bőven az átéagot hozza: évente körülbelül 200 gyilkosság történt New Orleans-ban.

Kíváncsi vagyok, mikor hozza ezt a címoldalán a CBS/CNN/FOX/NBC. A sok korrekt, szavahihető csatorna, amiből tájékozódik a világ, az MTI és a magyar média is.
Amit aztán továbbadnak.

Aham.

Forgószárnyas angyalkák a jövőben

A médiában aránylag kevés figyelmet kapnak a kutató-mentő helikopterek: eltekintve a töketlen Scott O’Grady kimenekítését, ritkán bukkannak fel a hírekben a különleges feladatú mentőhelikopterek.
Kicsit menjünk vissza a történelemben: az első helikopteres mentéseket még a II. világháború végén, a távol-keleti hadszíntéren hajtották végre az akkor vadonatúj technikának számító Sikorsky R-4 és R-6A helikopterekkel. 1944. áprilisa, Burma: három lelőtt vadászpilótát ment ki a dzsungelből egy helikopter.
A koreai háborúban a Piasecki H-21 Flying Banana jeleskedett, mint kutató-mentő helikopter: az ENSZ zászlaja alatt harcoló katonák ezrei köszönhetik életüket ennek a helikoptertípusnak.
Az igazi „coming out” azonban nem volt más, mint Vietnam. A lépés óriási, a csizma: az SH-3 Sea King. Ennek első harci kereső-mentő változata a pilóták által nagyon hamar nagyon nagyra tartott CH-3C volt, Jolly Green Giant néven. Az Amerikai Hadsereg szállítóhelikopteréből kialakított MH-53 Pave Low: a brutális méretekkel és teljesítménnyel rendelkező gépek a vietnami veterán HH-53 Super Jolly Green Giant-ek késői utódjai.
A H-60-sorozatnak is készült kutató-mentő változata, mind haditengerészeti, mind szárazföldi (HH-60G Pave Hawk) változatban. Ezekből azonban kevés készült, ráadásul a teljesítményük is elmarad a Pave Low-októl.

2003. október 1.: a harci kereső-mentő feladatok átkerültek az AFSOC-hoz (Légierő Különleges Légi Műveletek Parancsnoksága). Az AFSOC új kutató-mentő eszközöket akar vásárolni: a 11-12 milliárd dollár értékű projektben 132 közepes méretű következő generációs helikoptert vásárol, felváltandó az egyre inkább kihasznált 105 darabos HH-60-as flottát, melyeket 2010-től vonnak ki. A Légierő eredetileg 2004-ben választotta volna ki a váltótípust, de ezt 2002. közepén két évvel kitolták. A jelenlegi tervek szerint az új típus kiválasztását a 2005-ös évben végzi el, míg a győztes kihirdetése átcsúszik a 2006-os évre. A költségekről: a Personal Recovery Vehicle (PRV) CSAR program várhatóan 1,5 milliárd dollárba kerül a fejlesztés, míg 9,5-10 milliárd dollárba a gyártás során.

A vetélytársak:
Vannak számosan, hiszen ez egy óriási üzletnek számít, arról nem is beszélve, hogy szerte a világon várhatóan nagy kereslet lesz erre a kategóriára.

A CH-149 Cormorant (az európai EH101 kutató-mentő változata) a Lockheed Martin bábáskodása alatt futna: az LM megállapodást kötött az ITT Industries-szel, melynek értelmében a LM teljes súlyával támogatja a Team US101 pályázatát, míg az ITT a feladathoz fontos eszközöket szállít..
//Egy apró megjegyzés: mielőtt nagyon belendülnének, talán az Agusta Westland kijavíthatná a kanadai kereső-mentő Cormorant-ok több mint egy éve ismert kritikus farokrotor-hibáját.//
Az Egyesült Államokban épülő US101-es (mely mellesleg az amerikai elnök szállítására kiírt pályázatot si megnyerte) az Eurocopter EH101-es alaposan átépített változata. A helikopterrel SUV-méretű járműveket is lehet szállítani. A rakterében, ha kell, elfér 16 hordágy vagy több mint 30 katona. A fedélzeti tűzfegyverek a gyártó ígéretei szerint a teljes 360 fokot lefedik //ez harci kutató-mentő feladatnál igencsak fontos lehet//. A sebessége helikopterekhez képest magas, míg a hatótávolsága eléri a 750 mérföldet.

A Sikorsky a H-92 Superhawk helikoptert ajánlja, mely alulmaradt a Marine One elnöki helikopterért folytatott versenyben. Az US101 legnagyobb vetélytársa maradt a PRV/CSAR-X programban is. Maga a H-92-es a H-60-as utódtípusa, de jelentősen továbbfejlesztették és áttervezték, hogy lépést tudjon tartani az európai vetélytársakkal (mint például az EH-101 és az NH-90) is. A H-92 Superhawk sebessége és hatótávolsága elmarad az US101-hez képest, ugyanakkor logisztikai szempontból nagy előnyt jelenthet, hogy sok alkatrésze csereszabatos a már széles körben elterjedt H-60-as családdal. A H-92-est eddig csak a Kanadai Haditengerészet rendszeresíti CH-148 Cyclone néven.

A nagy meglepetés azonban a Boeing belépése, méghozzá több, mint érdekes kártyákkal: egy öregfiúval és egy ízig-vérig high-tech újonccal.

A CH-47 Chinook az egyik legkipróbáltabb igásló, ennek újonnan gyártott sárkányából készülne a Boeing HH-47 CSAR-X kutató-mentő helikopter. A gépet természetesen a legmodernebb rendszerekkel felszerelt lenne: ezek a különleges alakulatoknál, így a 160th SOAR „Night Stalker”-eknél már régebb óta alkalmazott MH-47G nehéz támogató és szállító helikoptereken már megtalálhatóak vagy éppen fejlesztés alatt állnak.
Csakúgy, mint az MH-47G, a HH-47 is teljesen üvegezett pilótafülkével rendelkezne, azaz színes LCD-kijelzők egymás hegyén-hátán. Nem maradhat el az előretekintő infravörös kamera, terepkövető radar, digitális mozgó térkép, a légi utántöltés és a hálózatcentrikus hadviselésnek megfelelő adatkapcsolatok, köztük a Link 16-képesség.
A különleges feladatnak persze a gép „hagyományos” elemeit is meg kell feleltetni: különlegesen korrózióvédett sárkány és mentőcsörlő, megnövelt hajtómű-teljesítmény, csökkentett rázkódás-vibrálás, légkondicionált tehertér, 48 hüvelyk széles tehertér-ajtó, vezetékvágó eszközök, a rotorlapátok jégtelenítése.
A hatótávolsággal sem lenne sok baj: a külső tartályokkal együtt a HH-47-es 1160 mérföldre lenne képes elröppenni utántöltés nélkül.
A helikopter tetejére a megnövelt teljesítményű T55-GA-714A hajtóművek kerülnének , melyek 4868 lóerős tengelyteljesítménnyel bírnak. Ez a 175 csomós sebesség elérésére, illetve a 21,016 fontos (több mint 9500 kg) teherbírásra elegendő. Érdemes megjegyezni, hogy a különleges alakulatok MH-47G típusai már ezt a hajtóművet használják, illetve Egyiptom is ezeket rendelte meg saját CH-47 Chinook flottájának felújításához.

Az „új arc” nem más, mint a kissé hányattatott sorsú billenőrotoros V-22 Osprey. Bár a repülőeszközzel, köszönhetően a forradalmian új technológiai megoldásoknak, elég sok gond volt a fejlesztések időszakában (csakúgy, mint az 1950-60-as évek fejlesztései esetén, ezt ne felejtsük el..), az Egyesült Államok Különleges Alakulatai a legfinomabban szólva is nagyon sokat várnak a géptől. Kétszer olyan gyors, mint egy helikopter, azaz gyorsabban bemegy és kijön Indiánföldről. A V-22-es ahhoz is elég gyors, hogy üzemanyagot vegyen fel a KC-10 és a KC-135 sugárhajtású tankerekről.
Vannak azonban olyan hátrányos tulajdonságai is, amelyek egy kereső-mentő bevetésnél még sok gondot okoznak: ilyen például az alacsony hatótávolság (légi utántöltés nélkül kisebb ez a távolság, mint az EH101-esé), az igen nagy rotorszél (ez baromi kellemetlenné teheti a víz fölötti mentéseket). A lebegés közben felléptek olyan jelenségek is, amikor az Osprey egyszerűen a hátára fordult és lezuhant: kellemetlen, ha a vadászpilótát éppen a mentőhelikopter üti agyon. A Bell Helicopter és a Boeing szerint ez a probléma már a múlté, mások ebben kevésbé biztosak.
A mérnökök szerint mindenesetre a lassabb ereszkedés kiküszöböli a bukfenc-dolgot: ez főleg akkor kellemetlen, ha például lőnek a mentést végző gépre. Több idő – több találat.
További kellemetlenséget jelent, hogy a szárnyak és a hajtómű-gondolák takarása miatt nincsenek az ajtóban oldallövészek (azaz nincs mivel visszalőni), aprócska oldalablakok (nem látni ki a gépből, pedig éppen a kutató-mentő feladatok egyik legfontosabb és legveszélyesebb része az, amikor vizuálisan keresik a mentendő személyt): lesznek még a gépnek problémái a CSAR-X projektben.

Természetesen az árcédula is nagy szerephez jut: a teljesen felszerelt HH-101-esért várhatóan jóval több, mint 50 millió dollárt kérnek. Olaszország saját EH101-eseiért anno 1995-ben 48 millió dollárt fizetett gépenként.
A Boeing által gyártott MH-47G-k is jóval drágábbak 40 millió dollárnál. Nem ígérkezik olcsóbbnak a H-92 sem: a kanadai haditengerészeti változat 50 millió dollár környékén kelt el.
Bár ezek sem kis összegek, azért a gyémántár-kategóriát egyértelműen a CV-22 Osprey tartja: átalakítások nélkül, „csupaszon” 75-105 millió dollár/gép. Többek között éppen ez a, khm, kissé borsos ár miatt a Kongresszusban többen is javasolták a V-22-es program leállítását és olcsóbb, közepes helikopterekkel felváltását (például EH101 és H-92 Superhawk típusokkal, hümm... ;) ).
Ezt a hátrányt ellensúlyozandó jelentette ki a Bell-Boeing csapat, hogy az Amerikai Légierőnek a meghirdetett gépszámnál kevesebb PRV-22 billenőrotoros gépre van szüksége. Egy vegyes PRV-22 – helikopteres flotta olcsóbb lenne, mint a tisztán Osprey-csapat, de a feladatokat tökéletesen ellátná. Ezt az elképzelést azonban a Légierő egyelőre nem tette magáévá.
Intő jel lehet a Bell-Boeing számára, hogy a V-22-es még a döntőbe sem jutott Marine One elnöki helikopterért folytatott versengésben.

Nem nehéz észrevenni, hogy a Boeing belépésével alaposan felborította az addig kialakult versenyhelyzetet: egy igazi nehézfiú lépett a ringbe, hóna alatt óriási mennyiségű tapasztalattal, már ami a különleges harci helikopterek területét illeti. Ne felejtsük el, hogy az MH-47G, mely gyakorlatilag a HH-47-es apjának számít, nagy szerepet kap a jelenlegi hadszíntereken és ebből akkora és olyan minőségű tapasztalatmennyiség „esik be” a Boeing központjába, amiről a többi vetélytárs nem is álmodozhat. Ráadásképp a Bell-Boeing CV-22es pedig egyfajta előre mutató megoldásként //brrrr, kedven PR-bullshitem ez, bocsánat...// szerepelhet: „már ezt is tudjuk”.

Kérdés, a Sikorsky mivel tudja megkülönböztetni saját H-92-es gyermekét ebben a vegyes tömegben? A Boeing és az Augusta Westland is hivatkozhat arra, hogy kipróbált és már több országban működő (MH-53M Pave Low IV, mely ősapja még Vietnamban kezdte felszedni a pórul járt repülőembereket és katonákat, nehezebb, mint a Chinook, az EH101-eshez képest pedig egy dinoszaurusz. Minden olyan eszközzel rendelkezik, amely az MH-47G-ben is megtalálható, de még egy fontos szempont felmerülhet: a CH-53X program új és nagyobb teljesítményű CH-53E Super Stallionok gyártását jelenti.

Az afganisztáni tapasztalatok szerint a harci kutató-mentő helikoptereknek nagy magasságban, a lehető legvacakabb időjárási körülmények között, hegyes-völgyes, szegdelt területen kell helytállniuk. Erre összesen két típus bizonyult megfelelőnek: a már említett MH-47G Chinook és a Tengerészgyalogság CH-53E Super Stallion helikoptere. A kutató-mentő feladatok súlypontja ezekre a helikopterekre esett: azért, mert ennek a két típus rendelkezett megfelelő képességekkel.

Nem árt, hogyha egy olyan típussal rendelkeznek az egyre inkább expedíciós haderőre hajazó amerikai fegyveres erők, mely szárazfölről és hajóról egyaránt üzemeltethető. A jelenlegi hadviselés emellett a mélységi behatolások és csapásmérések felé mozdul el: ehhez egy HH-53X „Jolly Green Giant II” akár ideális típus is lehet. Bár az MH53-as család üzemeltetése nem olcsó dolog, de vannak költségmegtakarító lehetőségek is: ilyen a közös kutató-fejlesztő munka a CH-53X projekttel együtt, illetve az sem hátrány (sem technológiailag, sem pénzügyileg), az MH-53-asok már régóta repülnek, harci körülmények között, így továbbfejlesztésük kisebb pénzügyi és technológiai kockázatot jelent.
Az esetleges HH-53X típusnak ugyanakkor nem tesz jót, hogy az AFSOC 2012-től éppen 32 darab MH-53 Pave Low-t akar felváltani CV-22 Osprey repülőgépekkel, melyek a helikopterek mellett az MC-130 Combat Talonok egyes feladatait is átvehetik.

Nincs tehát könnyű helyzetben a Sikorsky: bármelyik eszközét tartja versenyben, kérdőjelekkel teheti csak. A HH-53X esélyesebbnek látszik a jelenlegi mezőnyben, de benevezése azt jelentené, hogy a cég maga sem bízik a H-92-es sikerében. Ez pedig súlyosan érintheti a típus jövőjét. A HH-53-as csatába küldése az MH-53-ast leváltó V-22-es ellen, hát, bátor egy lépésnek tűnik. Ugyanakkor összedolgozva a CH-53X szállító helikopter-projekttel, az egész H-53-as gyártósor újjáéledhet.
A H-92-es „modernebb” kinézetű: de mint láttuk, problémákkal küszködhet és a kipróbált csatalovakkal szemben ez bőven elég lehet a 11 milliárd dolláros üzlet elbukásához. Ha azonban nyernének, az ugródeszkát jelenthetne az exportsikerek felé: ennek hozadéka ma még nem felbecsülhető.
Nem szeretnék cégvezető lenni a Sikorskynál.

Egy kósza kitekintés hazánk felé: talán ideje lenne elgondolkodni a jelenlegi magyarországi kutató-mentő helikopterek váltótípusán. Tudom, forráshiány meg minden, de azért mégis, hátha.
Beh szép is lenne, hogy a JAS-39 Gripenek mellett mondjuk EH101-esek látnák el a készültséget, míg teszem azt C-27J Spartannal járna-kelne mindenféle tábornok Nápolyba és más helyekre... Afganisztánban meg az ék felségjeles C-130H-30-asok járnának, heti rendszerességgel.

Oké. Felébredtem. :))))))

vasárnap, szeptember 25, 2005

Nesze neked közös EU-s biztonságpolitika...

Mint a homokozóban, komolyan...
Most olvasom az egyik kedvenc külpolos hírportálomon, hogy a spanyolok közölték a németekkel: felejtsék el az EU-s letartóztatási kérelmeket, ha azokat a német hatóságok indították. A lépés válasz a derekas felhördüléssel vett döntésre, melyben 2005. július 19-én kiengedték a német letartóztatásból azt Mamoun Darkazanlit, akit a spanyolok a madridi merénylettel kapcsolatban köröztek és kértek ki Németorszgból. A német Alkotmánybíróság szerint azonban ez, a közös uniós biztonságpolitika egyik legfontosabb sarokkövének számító, az országok közötti kiadatást radikálisan csökkentő jogi procedúra német törvényi szabályozása ütközik a német alkotmánnyal.
Most a németek mintegy 50 személy esetében foghatnak neki a régi, akár 270 napig tartó, papír alapú kiadatási procedúrának.
Hát gratulálok, bzmg. És az EU akar itt vezető világhatalmi tényező lenni.
Zarkawi meg sírva röhög Irakban. Rajtunk.

Tüzérüteg, sej-haj...

Nos, a fiúk komolyan gondolják a dolgot: egy ütegnyi 155 mm-es löveg gyakorlatilag fél Gázát szétkapja, ha nagyon akarja. Mindenestre a lépés azt jelzi: komolyabb válaszlépések követhetik a palesztin terroristák Quassam-rakétáinak esőjét.
Ne várja azért senki a Gázai övezet elrötlését: az nem mutatna jól a TV-ben. Ehelyett sokkal inkább a humán és egyéb eszközökkel felderített célpontok precíziós megsemmisítése várható. A harckészültségben lévő üteg hamarabb tud odacsapni, mint a légierő.
Forgatókönyv: a folyamatosan cirkáló robot felderítő repülőgépek egyike kiszúrja a terroristákat, amint éppen valami csúnya szerkezetet állítanak fel. Gyors célpontazonosítás, koordináták átküldése elektronikusan a tüzérüteg lőemelző számítógépeinek és máris mehet az áldás. Ha esetleg modjuk lézeres célmegjelölő eszköz is van a robotrepülőn, még pontosabb lehet a tüzelés, hiszen az irányított 155 mm-es lőszerek standard felszerelést képeznek.
Arről nem is beszélve, hogy a tüzérség mégiscsak olcsóbban és tovább "dolgozik", mint a légierő.
Bár a híreket figyelve azért az IAF sem tétlen: számos légicsapással irtogatják a rosszfiúkat. Lassan megenn veszélyes lesz tenoristaként autózni.

Update #1
Azon gondolkodám közben, hogy bezony nem tett rosszat a kivonulás az izraeli hadseregnek, tőbb szempontból sem.
1., Lerövidült a frontvonal. Ugye végre van mivel és kivel őrizni a határokat.
2., Emocionálisan egészen más, ha a saját hazádban kell harcolnod és nem egy megszállt területen.
3., Nem kell a lökött telepesek abszolút védhetetlen telepeit őrizni totál feleslegesen és óriási emberi-anyagi költségekkel.
4., Arról nem is beszélve, hogy most ország-világ láthatja: a palesztinok rossz fiúk, kivonultunk, de most meg onnan lőnek frissiben. Így jóval jogosabb a szájukba lépni, mármint ugye indoklás szempontjából is.
5., A városi harc helyett jöhet a precíziós csapásmérés: egyrészt ugye nem kell vigyázni a jó fiúkra, mert odaát már indiánország van teljesen, másrészt nem kell a gyalogosoknak-harckocsiknak flangálniuk indiánföldön, hanem kényelmes távolságból lehet harcolni. So called technológiai fölény...

szombat, szeptember 24, 2005

Repülős hírek, #24

Valószínűleg a fedélzeti oxigénellátó rendszer hibája miatt zuhant le az az F/A-18C Hornet, amelyet a 32 éves Franklin R. Hooks kapitány vezetett. Az Atlanti-óceánba csapódó repülőgépet és pilótáját nem találták meg, így a katasztrófa pontos okát csak gyanítani lehet.
A pilóta 2004. június 27-én gyakorlórepülésre szállt fel, majd az Azori-szigetektól délre lezuhant. Hooks a Marine Fighter Attack Squadron 115 „The Silver Eagles” század tagja volt, és a USS Harry Truman repülőgép-hordozóról szállt fel utolsó repülésére. Tapasztalt pilótának számított: a századból neki volt a második legtöbb éjszakai repült órája.
A 2000. óta haditengerészeti pilótaként repülő Hooks társai szerint zavart állapotba került a repülés során majd képtelen volt a kötelékéhez csatlakozni. Amikor megkérdezték az oxigénszint és a rendszer működése miatt, érthetetlen választ adott. Amikor a térbeli zavarra kérdeztek rá, illetve arra, hogy nincs-e szüksége a repülési magasság csökkentésére, Hooks nemleges válaszokat adott.
A vizsgálat megállapításai szerint sem Hooks, sem a többi pilóta nem ismerte fel a helyzet okát és súlyosságát. A repülőgép és a pilóta felszerelése helyesen volt karbantartva és alkalmas volt a használatra. Az egyedüli szokatlan tény csak Hooks náthája volt, de a pilóta, ellentétben több másik esettel, nem kérte a felmentését a repülés alól.

Az Izraeli Légierő egyik törzsőrmesterét letartóztatták, a vád: szabotázs. A nyomozók szerint a 21 éves főtörzs egy F-16 Falcon hajtóművébe helyezett el csavarokat a déli Ovda légitámaszponton, miután vitába keveredett a parancsnokával.
A nyomozást a Katonai Rendészet folytatja, a gyanúsított természetesen tagad. //Naná, ha tényleg ő volt, annyit fog ülni, mint egy bagoly...//.
A csavarokat egy rutinvizsgálat során fedezték fel más technikusok. A rendőrök találtak egy doboznyi csavart, rajta a gyanúsított ujjlenyomataival. A védők szerint a gyanúsított talán tévedősből helyezte el a doboznyi csavart a repülőgépben. //Izé, ez nekem gyanúsan úgy hangzik, hogy a főtörzs egy doboz csavart rakott/dobott a szívócsatornába.//

Elkészült az első, Dél-Afrikának szánt Saab JAS-39 Gripen. A repülőgép összeszerelése befejeződött, a repülési teszteket hamarosan elkezdik.
Mint ismeretes, a Dél-Afrikai Légierő 19 együléses C és 9 kétüléses D változatot kap 2008. és 2011. között.
Elsőként a JAS-39D-ket szállítják le, 2008, januárjától, a gépeket várhatóan 2009. végéig átadják. Ezek után indul majd az együlésesek leszállítása, melyekből az utolsó 2011-ben szállhat le Dél-Afrikában.
A Gripeneket formálisan 2008-ban iktatják hadrendbe, a leváltandó Cheetah vadászbombázó utolsó példányát 2012. körül vonják ki.

Az orosz és a kirgiz védelmi miniszter megállapodása szerint 3 millió dolláros katonai segélyt kap Kirgizisztán Oroszországtól. A segélycsomag több tucatnyi Kamaz teherautót, egy Mi-8 Hip helikoptert, lőfegyvereket, illetve gépkocsi- és harcjármű pótalkatrészeket tartalmaz.
A kívánságlistát a kirgiz Védelmi Minisztériumban állították össze. Az orosz kormány az iszlám terroristák elleni harcot kívánja támogatni a segéllyel.

Mint már szó volt róla, megkapta az első modernizált F-5M Tiger II. repülőgépét a Brazil Légierő. A modernizálást az Embraer és az Elbit Systems végezte el. Főbb újdonságok:
- legújabb generációs fedélzeti műszerek („üveg” pilótafülke);
- Színes LCD-kijelzők a fülkében;
- 40 km-es hatótávolságú, alacsonyan repülő célok ellen és földi célok támadásához is hatásos fedélzeti radarkészülék;
- fedélzeti elektronikus zavarókészlet;
- látóhatáron túli rakéta //gyanítom az izraeli Derby//;
- lézer vezérlésű bomba.
- ugrókódos titkosítású fedélzeti rádiók;
- adatösszeköttetés az Embraer R-99 mini-AWACS és az F-5M-ek között;
A repülőgépet a Dél-Brazília légtérbiztonságáért felelős 14. század, a „Pampas” kapta meg, mely az egyik elit repülőszázadnak számít.
A felújítás összesen 46 darab F-5E gépet érint, melyek így újabb 10 évig maradnak szolgálatban. Az F-5M gépekből a tervek szerint 12 még az idén, 2006-ban további 18, míg 2007-ben a maradék 16 kerül a Brazil Légierőhöz.
Képek: egy, kettő és három.

25 órás repüléssel továbbította az indiai kormány 22 tonnányi segélyét a Katrina hurrikántól gyötört területre az Indiai Légierő 44. századának Il-76 Candid repülőgépe. A század ezután joggal kapta meg a „repülő messisások” elnevezést.
A Nagpurban állomásozó század hét darab Il-76 közepes teherszállító repülőgépeinek egyike megszokott látványosságnak számít a katasztrófaövezetekben. A tavalyi szökőár-katasztrófa idején Sri Lanka és Indonézia repülőterein is landoltak, de megfordultak a kasmíri övezet lavinától sújtott térségeiben és a földrengés rázta Iránban is.
Az Amerikába vezető úton három kisebb hurrikánt kellett átvészelniük, majd szeptember 13-án landoltak a Little Rock Légitámaszponton. A katonákból és a civilekből álló helyi csapat 45 perc alatt pakolta ki a szállítmányt, puszta kézzel. A takarókat, sátrakat, gyógyszereket és más adományokat ezután helikopterekkel szállították az elöntött városba.

Bemutatták az Indiai Légierő első Embraer üzleti repülőgépét, melyet elsősorban a belföldi VIP-szállításokra használnak majd. Az öt gépből három Embraer-135 Legacy repülőgép a három, külföldi utakra szánt Boeing B737 BBJ mellett fogja kiszolgálni az indiai kormány vezetőinek utazási igényeit. A repülőgépek teljes körű, amerikai fejlesztésű önvédelmi és rakétaelhárító rendszert kapnak.

A thaiföldi kormány reményei szerint 16, jelenleg Afganisztánban harcoló amerikai F-16C Falcont tudnak lízingelni az Egyesült Államoktól. A legmodernebb változatú, kevés repült órájú Falconok beszerzésére 20 milliárd bahtos, „baráti” árat szán a thai kormány, melyet kiváló minőségű mezőgazdasági terményekkel fizetne ki az ország //Ez már politikai kérdés: azért egy század Block 50-es Falcon sok-sok ezer tonna rizs lehet...//. A Falconokkal a 30 éves F-5E könnyű vadászbombázókat cserélnék le.

30,9 millió dollárt kap a texasi DynCorp International, mely pénzért 29 darab C-12R1 repülőgépet alakítanak át C-12V változattá.
A két hajtóműves turboprop C-12R1 Beechcraft King Air VIP-szállítógépek egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem rendelkeznek megfelelő védelemmel a vállról indítható légvédelmi rakéták ellen: meglepő módon ezt a problémát ez a felújítás sem oldja meg. A DynCorp tájékoztatása szerint elsősorbna avionikai műszerek beépítéséről van szó, így a Global Air Traffic Management (GATM) előírásainak is eleget tesznek majd a gépek. A GATM VI-es nevet kapott módosításcsomagot a már meglévő karbantartási megbízás keretein belül szereli a gépekbe a texasi cég, mely a világ 70 pontján tartja karban az Amerika Hadsereg C-12 és UC-35 repülőgépeit.
A gépeket a tervek szerint 2008. szeptember 30-ig kell átépíteni.

Tengerész Global Hawk: további 27,1 millió dollárt kapott a Northrop Grumman arra, hogy a RQ-4A Global Hawk-ból haditengerészeti felderítő eszközt faragjon. A Global Hawk Maritime Demonstration Program az öregecske P-3C Orionokat leváltó P-8A Multi-mission Maritime (alaposan átpofozott Boeing B737-es) repülőgépet egészítheti ki. Egyes hírek szerint a P-3C és EP-3C felderítőgépek feladatának jelentős részét venné át egy nagy hatótávolságú robotrepülőgép //gyanítom, e szerint a forgatókönyv szerint a „klasszikus” felderítés-jelgyűjtés átkerülne robotplatformra, míg a tengeralattjáró-vadászat maradna emberi...//. Az erről szóló Broad Area Maritime Surveillance (BAMS) projekt egyik legnagyobb esélyesének éppen a már többszörösen bizonyított RQ-4 Global Hawk-ot tartják. Ezt a gépet vizsgálja Ausztrália is, ahol szintén a nagy hatótávolságú haditengerészeti felderítésre alkalmaznák.
A tervek szerint a „matrózruhás” Global Hawk 2007. szeptemberére készülne el.

50 millió dollár értékben rendelt GBU-12 készleteket a Lockheedtől az Amerikai Légierő. Az új irányítókészletek 2006-ban kerülnek a Légierő készletei közé.
A GBU-12-es nem más, mint egy standard 500 fontos Mk 84-es ejtőlőszer (azaz bomba, nah), megfelelő érzékelőkkel és irányító kormányfelületekkel, így ez a duó Paveway II. precíziós irányítású lőszerré alakul át.
Minden készletben van egy irányító számítógép, mely a lézeres célmegjelölést érzékelő modullal együtt a Mk 84-es orrészére van csavarozva. A bomba fenekén találhatóak a vezérelhető kormányfelületek, melyek az orr számítógépének jeleit kapják.
A GBU-12 Paveway II. félaktív lézeres irányítású, azaz a levegőből vagy a földről egy lézersugárral megjelölt pontot talál el. Ezt (és a modernebb Paveway III készleteket is ) ki lehet egészíteni egy GPS- és inerciális navigációs rendszer-modullal is, így a bomba kettős irányítórendszerrel működhet. Ezeket „Enhanced Paveway” néven ismerjük. A Lockheed Martin a Paveway-családból több mint 25 ezer készletett gyártott a debütálás, Vietnam óta.

csütörtök, szeptember 22, 2005

Adalék a média "igazságához"

Kötelező filmecske. Kifejezetten ajánlom t. úr becses figyelmébe.
Pallywood, letölthető innen.

Update1:
Kétszer végignéztem, hihetetlen. Komolyan mondom, minden egyes kommunikáció szakos hallgatónak kötelezően kellene végignézni és zárthelyizni belőle. Később még átnézem még egyszer és kommentálom a filmet.
Az eddigi kedvencem a 12 belövést kapott épület: ilyen kis hatású harckocsilőszert én még nem láttam.

Új-zélandi vigasságok

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben: a dátum még „békebeli”, 2001. május 8-a. Az új-zélandi kormány frissen beiktatott miniszterelnök-asszonya, Helen Clark bejelenti: megszüntetik az Új-Zélandi Légierő légi harcászati és csapásmérő képességeit. Azaz gyakorlatilag a Royal New Zealand Air Force megszűnik légierőnek lenni. Az ok: a megváltozott prioritások, azaz a békefenntartó feladatokat és a többnemzetiségű műveleteket teszik előtérbe. A lépéssel 17-17 A-4K Skyhawk-ot és Aermacchi MB-339CB-t vontak ki.
A lépés persze óriási felhördülést okozott: az ellenzék, a szakértők, a média és a katonák is heves anyázásokba fogtak. Csak néhány apróság: csapásmérő repülőgépek nélkül nehéz lesz gyakorolni a földi csapatok és a légierő közötti hadszíntéri kommunikációt, de nehezebb lesz a feladata a légvédelmi csapatok Matra Mistral rakétásainak is, merthogy nem lesz mire gyakorolniuk //Nem értem, mi a baj: mi már tudjuk, hogy a Mistralok még egy galambbal sem képesek elbánni, ugye. Hiába, tökös magyar galambok, szevasztok!//.
Természetesen a döntésben szerepet játszott a pénzügy is (melyik szocialista kormány szeret a hadseregre költeni?), illetve az a kimondott-kimondatlan meggyőződés, hogy „úgyis rohadt sok víz van körülöttünk, bajunk nem lehet.”
Megjegyzés: a miniszterelnök asszony előző döntése alapján visszautasították az amerikaiak ajánlatát, mely 340 millió dollárért 28 darab F-16C Fighting Falconról szólt.
Érdemes azt is látni, hogy Új-Zéland egy eléggé forró környéken van: Timor, Új-Guinea, hogy csak a legismertebb problémagócokat említsük.
Mint itt is megírtam, végül néhány hete sikerült a kivont vadászbombázó és gyakorló repülőgépeket eladni, jóformán bagóért.
Ugorjunk megenn, a dátum most közelebb van: 2005. szeptember 17-e. Egy férfi ellopott egy könnyű repülőgépet és azzal fenyegetőzött, hogy belevezeti azt Auckland legmagasabb toronyépületébe, a Sky Towerbe. Jobb helyeken ilyenkor riasztják a készültségi vadászgépeket és azok aztán lebeszélik az ilyen ötletekről a pilótát.
Hát, légierő és vadászgépek nélkül nehéz. Ezt már Helen Clark is tudja, de nem zavarja. Az új-zélandi légvédelem alapvetően az ima erejére és a támadók reptechnkai hibáira építhet, hiszen szombaton is ez segített, a gép leesett a tengeröbölbe. A Sky Tower-t kiürítették, a miniszterelnök rezidenciáját körbevette a rendőrség //ez biztos sokat segített volna egy zuhanó Cessna ellen...//.
Valóban sokat segít a tenger. Néha úgy, hogy sok van egy ország körül. De a belső támadók ellen nem sokat ér.
Majd megtanulják.
Sokba lesz.
Politikusok, bah...

Egy kis elfordulás...

... és máris mileyn látványos szikraeső keletkezik!
A JetBlue Airways légitársaság Airbus A320-232-es típusú repülőgépe Long Beach - Daugherty Field repülőtere tornya előtt ballag el lassan és alacsonyan. Látható, hogy az orrfutó kb. 90 fokkal elfordult: azaz pontosan merőlegesen állnak a kerekek a pályairányra. Két óra körözgetés után kényszerleszállás Los Angelesben: szikraeső.
Gyönyörű!

szerda, szeptember 21, 2005

Repülős hírek, #23

Az ígért második kupac:

A francia MBDA bejelentése szerint szeptember 7-én szállt fel először a Dassault Rafale vadászbombázó repülőgép a Meteor látóhatáron túli lokátor vezérlésű légiharc-rakétákkal fedélzetén. A dél-franciaországi Istres térségében végrehajtott tesztrepülés sikeresnek bizonyult. A Meteorokból a Rafale mindkét szárnya alá, illetve a törzs alatti tartókra is jutott.

A jelek szerint nem lesz viharmentes az Aerial Common Sensor (ACS) légi felderítőrendszer kifejlesztése. Amerikai Hadsereg, mint az ACS-projekt megrendelője, szeptember 15-én
leállította a fejlesztési munkálatokat a Lockheed Martin-nél, bár a projektszerződést nem bontották fel.
A döntés azután született, hogy egy felülvizsgálatot végző bizottság munkája során kiderült: az ACS-csomag túl súlyosnak bizonyul, így a Lockheed által kiválasztott Embraer ERJ 145-ös hordozó repülőgépen jelentős sruktúrális változtatásokat kellene végrehajtani. A Hadsereg szakértői szerint a program emiat két éves csúszásba került.
Az Amerikai Hadsereg még 2000. augusztusában bízta meg a Lockheed Martint a Haditengerészettel közösen használandó új generációs felderítő és jelgyűjtő repülőgép kifejlesztésével.

Kényszerleszállást hajtott végre a 4. Gyalogoshadosztály egyik AH-64D Apache Longbow helikoptere szeptember 16-án. A vészhelyzet Fort Hood nyugati területén történt, helyi idő szerint 02:45 magasságában. A hivatalos közlés szerint a jét pilóta a kemény landolás után saját lábán, sértetlenül távozott a helyszínről.
A hírek szerint a gépnek gyakorlórepülés közben leállt az egyik hajtóműve. Az alakulat szóvivőjének közlése szerint a rotorlapátok megsérültek.

Csak nem egy esztendő telt el és a kanadai CH-149 Cormorant mentőhelikopter-flotta még mindig a földön pihen. A 15 darab kutató-mentő helikopter 2004. októbere óta csak az életfontosságú esetekben szállhat fel, a gyakorló és más repüléseket letiltották, miután egy rendkívüli átvizsgálás során repedéseket és töréseket találtak a gépek hátsó rotorjainál. A vizsgálatot a brit Királyi Haditengerészet egy hasonló helikopterének katasztrófája tette szükségessé, ahol az EH-101 Merlin HM1 a hátsó rotor töréses hibája miatt zuhant le.
Mint a kanadai Védelmi Minisztérium szóvivője a napokban közölte, sem a kanadai erők, sem a gyártó AgustaWestland nem tudja még, hogy miképp lehetne a repedések keletkezsét megelőzni. // Kezdem érteni, miért építik az amerikaiak inkább maguk az EH-101-es elnökszállító változatát, az US-101-est...//
A helikopterekkel jelenleg a legfontosabb kereső-mentő feladatokat repülik, illetve az új alkatrészek tesztrepülései is zajlanak. Ha egy helikopter kiesik a repedt alkatrészek miatt, akkor azt az övezetet az öregecske Sea King vagy a Hadsereg Griffon mentőhelikoptereivel fedik le.
Kanada még 2001-ben kapta meg az első két Cormorant helikoptert, melyekkel már rögtön az inulásnál problémák voltak: szélvédőtörés, csörlőkosár-gondok (kontrollálhatatlan bepörgés) . Ezeket az AgustaWestland akkor gyorsan kijavította, a jelek szerint azonban még van mit hegeszteni.

Tiltakozik Kadena város elöljárósága tiltakozó határozatot fogadott el az okinawai Kadena Légitámaszpontot repülő gépek zajszintje miatt. A városatyák azt szeretnék elérni, hogy a Japán Önvédelmi Légierő gépei ne használják a támaszpontot.
A Naha Légitámaszpontról érkező japán gépek azért települtek át Kadenára, márt az anyarepülőterükön felújítják a kifutópályát. A munkálatok várhatóan 2006. március 31-én fejeződnek be, ezalatt a készültségi F-4EJ Phantom II-esei a Kadenáról szállnak fel riasztás esetén, illetve innen repülnek éjszakai felderítő feladatokra is. Ez persze azt is jelenti, hogy az éjszakai készültségi riasztás valóban hangos lesz a város számára.
A városatyák szerint azonban a normál forgalom is épp elég zajt és kerozinfüstöt jelent a légibázist övező lakott területek számára. /Nem akarok gonosz leni, de ki volt ott előbb? A repülőtér vagy a város? Kicsit lyan érzésem van, mint amikor a budaörsiek vagy a ferihegyi beton mellett élők anyáznak: nem kellett volna a már régen működő repülőtér mellé költözni, keziccsókolom...//
A JASDF szóvivője szerint összesen négy F-4EJ Phantom II., egy U-125 és egy P-3C Orion (ez a kép egy nahai gépet mutat) haditengerészeti felderítő repülőgép költözik át Kadenára szeptember 20-tól március végéig.
Ezek a gépek folyamatos járőrözést és készültségi feladatokat látnak el. Mint a szóvivő nem habozott rámutatni, a zajterhelés jelentős részét a bázisra települt amerikai gépek okozzák //Ők a rosszfiúk már megint, hát értitek.. Nesze neked szövetség. ;)//
A városi tanács azonban szigorú korlátozásokat követel, így a repülések betiltását este 10 és reggel 6 óra között //Így azért érdekes lesz készültséget adni innen.//

Kisebb tűzeset történt az egyik ellsworth-i B-1B „Bone” fedélzetén szeptember 16-án. A Guam Légitámaszponton landoló gép futóműve leszállás közben kigyulladt, erősen megrongálva a repülőgépet. A személyzet sérülések nélkül távozott a gépből, a műszakiak hamar eloltották a lángokat.

Négy CASA CN-235 katonai szállítógépet vásárolt Indonéziától Pakisztán. A gépekkel az egyre növekvő pakisztáni szállítási igényeket fogják kielégíteni. Az 1990. októbere óta amerikai szankcióktól sújtott Pakisztáni Légierő számára egyre nehezebb feladatot jelent a teher- és személyszállítás. Ezen segít a négy új CN-235-ös is, de a decemberben érkező, hat újjáépített C-130-as még többet fog.
A négy Herky a két, ingyen átadott F-16A Falconnal együtt érkezik majd.

Repülős hírek, #22

Nos, némi tihanyi kitérő után az első mai adag:

Hazaérkeztek azok az orosz helikopterek, melyek az ENSZ sierra leone-i békefenntartó műveletének támogatásában vettek részt. A négy fehérre festett, UN-jelzésű Mi-24P Hind helikopter, a 180 személy és a körülbelül 150 tonna felszerelés hazaszállítását öt Il-76 Candid és egy An-124 Ruslan szállító repülőgép oldja meg szeptember 25-ig. A helikoptereket és a felszerelést a Tver régióbeli Torzhokba viszik vissza.

Szeptember 15-én az EADS egyik CASA C-295 repülőgépe non-stop, utántöltés és kisegítő üzemanyagtartályok nélküli repülést hajtott végre Sacramentóból Honoluluba.
A szállító repülőgépet a Spanyol Légierő Getafe-ban állomásozó 35. Wing-je „adta kölcsön”. A közel 4000 kilométeres távot 10 óra 40 perc alatt tette meg a C-295-ös, melyet Hawaii-ban bemutattak a National Guard Association (NGAUS) konferenciáján is.A gép várhatóan szeptember 20-án indul vissza.
A repülés egy szeptember 11-én kezdődött, négyhetes Egyesült Államokbeli, 16 államot érintő túra része, melyet az EADS nem titkoltan azért szervezett, hogy a CASA C-295 és CN-235 esélyeit növelje az Amerikai Hadsereg FCA (Future Cargo Aircraft) versengésében. //Az üzlet jelentős lesz, hiszen a Hadseregen kívül a Nemzeti Gárda könnyű és közepes szállító repülőgépparkjának cseréjéről is szó van. Az öreg C-23B Sherpák pedig éppen Irakban és Afganisztánban bizonyítják nap mint nap az eddig elhanyagolt terület létjogosultságát.//

Lezuhant a Japán Önvédelmi Hadsereg (JGSDF) egyik AH-1S Cobra harckocsi-vadász helikoptere szeptember 18-án. A Dai 3 Tai Sensha Herikoputatai
(3. páncélvadász helikopter-század) állományába tartozó gép a Nagaszaki prefektúrában működő JGSDF Camp Ainoura bázis nyitott napján pottyant le. A két főnyi legénység kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet, a földön senkinek nem esett bántódása.
Egy-egy kép itt és itt.

A jelek szerint nehezen fog hazajutni a Litvániában lezuhant Szuhoj Szu-27-es pilótája. A litván kormány szeptember 16-án ugyanis visszautasította Moszkva kérését, akik a pilóta átadását sürgették. A litván hatóságok vizsgálatának befejeztéig a pilóta Litvániában marad.
Gediminas Kirkilas védelmi miniszter kijelentése szerint a NATO szakemberei fogják megvzsgálni a lezuhant oosz vadászrepülőgép feketedobozát //számukra idén szeptemberben volt karácsony, azt hiszem...//, megállapítandó a baleset okait.
A repülőgép Szentpétervárról tartott a Kalinyingrádi enklávé felé, de Vilniustól 190 kilométerre északnyugatra, Ploksciai település mellett lezuhant. A pilóta, Valery Troyanov őrnagy katapultált és sérülés nélkül földet ért.
A vizsgálatot vezető Gintaas Jasaitis ügyész kijelentette, hogy nem kerülheti el a jelenleg szemtanúként kihallgatott pilóta a büntetőjogi felelőségre vonást, ha nem technikai problémák miatt zuhant le a gép.
Troyanov gépe egy konvoj része volt, mely egy előre elfogadott folyosón keresztül repült a balti államok felett Kalinyingrádba. Eközben levált a csoportról, majd megsértette a litván légteret.
Moszkva másnap kérte a pilóta és a repülési adatokat tartalmazó fekete doboz átadását, de ezt a litván hatóságok visszautasították //Naná, majd hülyék lettek volna az adatok teljes lementése és azok vizsgálata nélkül visszaadni...//. Valdas Tutkus tábornok, a litván fegyveres erők parancsnoka szerint az orosz pilóta nem szándékosan sértette meg országa légterét.
Mint elmondta, Troyanov vészjelzéseket adott le, mielőtt a gépe lezuhant volna, s ezeket a jeleket a szomszédos Fehéroroszország légiirányítói fogták, akik azonnal kapcsolatba léptek litván kollégáikkal egy speciális forró dróton keresztül. A litván belügyminisztérium vízumot ad mind Troyanov, mind a helyszínt meglátogató orosz delegáció rézére.
Mint ismert, a NATO négy német F-4F Phantom II. vadászgépet állomásoztat Litániában, ellátva az ország légvédelmét. Ezek közül a két kézültségi gép szállt fel az elogásra – 15 perc helyett 8 perc alatt. Mikor két német Phantom a helyszínre ért, az orosz pilóta már katapultált, a Szu-27-es orral a föld felé zuhant.
A környéken rendszeresen „tévednek el” az orosz repülőgépek: idén májusban Finnország tiltakozott hivatalosan is Moszkvánál, mert a kalinyingrádi légi forgalom gépei rendszeresen megsértik a Balti-tenger Finn öblének finn légterét. Hasonlóképp panaszkodtak a balti államok is: 2004. novemberében Észtország nyújtott be hivatalos panaszt az orosz hatóságoknál.

Az Izraeli Légierő a legújabb vadászbombázóit küldte a szeptember 6. és 24. között zajló Anatolian Eagle hadgyakorlatra. A Törökországba megrendezett közös gyakorlaton 5-5 F-15I Ra’am és C-130 Hercules szállítja a földi személyzetet és a szükséges eszközöket. Ez lesz az első olyan nemzetközi hadgyakorlat, ahol az F-16I-k részt vesznek. A gyakorlat központja a Konya légitámaszpont lesz, és a vendéglátókon, illetve az izraelieken kívül francia Mirage 2000N, olasz Tornado IDS és holland F-16AM gépek vesznek részt.
A gyakorlaton COMAO- (Composite Air Operations) feladatokat hajtanak végre a résztvevők, nappal, közepes és nagy magasságban.
Ami érdekes: a török média „elfelejtette” megemlíteni az IAF-et, mint résztvevőt.

Az Indiai Haditengerészet valószínűleg korszerű oktató repülőgépeket vásárol. A híradások szerint a British Aerospace-től 18-22 Hawk Advanced Jet Trainer (AJT) repülőgépet szerez be, miután a Légierő nem közösködik, azaz a tavaly 1,65 milliárd dollárért megvásárolt 66 Hawk-ot nem osztja meg a Haditengerészettel. Az újonnan beszerzett Haw AJT-k várhatóan 2008-tól állnak szolgálatba.Hivatalos források szerint a tárgyalásokban részt vesz a Hindustan Aeronautics Limited is, mely Bangalore-ban 42 Hawk AJT-t épít a Légierőnek. A fennmaradó 24 gépet a BAe építi meg Angliában.
A Haditengerészet az AJT-kkel azokat a pilótákat képezi ki majd, akik a 20, Oroszországtól vásárolt INS Vikramaditya, (leánykori nevén Admiral Gorskov, Kiev-osztályú repülőgép-hordozó), fedélzetére kerülnek majd, melyet éppen most újítanak fel. Várhatóan további MiG-29K-kat vásárolnak majd a saját tervezésű és építésű, 37,500 tonnás légvédelmi hajójuk (Air Defence Ship) számára. Ezeket a gépeket 4-5 év múlva a mai árakon adja el nekik az RSK-MiG.
További érdekesség, hogy bár előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az amerikai Defence Security Agency (DSA) képviselőivel két P-3C Orion haditengerészeti repülőgép lízingeléséről, a Haditengerészet parancsoksága Braziília, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok felé ajánlatkéréssel élt, melyben 8-12 darab hasonló repülőgép beszerzését jelezték.
A játékosok: a brazil Embrarer P-99, a francia Dassault Aviation Falcon 900 MPA, az olasz Alenia Aerospazio ATR-72 ASW és a Lockheed Martin, mely a P-3 Orionokról ismert.
Kimaradt viszont Oroszország, mert a múltban sok probléma volt velük: késedelmes szállítás, gyenge szolgáltatások a vásárlás után, alkatrészproblémák.

péntek, szeptember 16, 2005

Repülős hírek, #21

Felgyorsul az öregecske Shorts C-23B Sherpa könnyű szállító repülőgépek felváltására indított program. Az Amerikai Hadsereg mostani döntése szerint az 1,3 milliárd dolláros Future Cargo Aircraft (FCA) programban így 2006. júniusára kell megszületnie a váltótípusról szóló döntésnek.
A versenyben a C-27J Spartan-nal rést vevő Global Military Aircraft Systems (a gyártó Alenia és az L-3 Communications közös cége) képviselője szerint érthető a gyorsítás, figyelembe véve a Sherpák óriási, nem tervezett iraki igénybevételét, illetve a Nemzeti Gárda repült óraszámait. A győztes típust eredetileg 2007. januárra akarták kiválasztani, figyelembe véve a pénzügyi évek elszámolásait övező problémákat.
A Hadsereg eredetileg 30 darab gépet akart vásárolni, melyekkel a most rendszerben álló 43 darab C-23B-t cserélik le.
A versenytársak: a már említett C-27J , a Raytheon/EADS North America által kínált EADS CASA CN-235 és C-295 típusok. A Boeing csak szőrmentén van jelen: a McDonnell Douglas YC-15 prototípusát említették egy ipari fórumon, melyen a Hadsereg képviselői is jelen voltak. Figyelemre méltó, hogy míg az Alenia és a CASA repülőgépei turbolégcsavaros gépek, az YC-15 sugárhajtású.

Az elsődleges vizsgálatok szerint a navigációs rendszer hibája miatt zuhant le egy orosz Az elsődleges vizsgálatok szerint a navigációs rendszer hibája miatt zuhant le egy orosz Szu-27-es Nyugat-Litvániában. Az orosz hatóságok szerint a gép 30 km-re a kalinyingrádi határól esett le, a litván Védelmi Minisztérium szerint az eset délebbre történt, s két orosz Flanker ütközött össze.
Abban mindkét fél megegyezett, hogy az esetben senki nem sérült meg és nagyobb károk sem keletkeztek.
Az orosz szóvivő szerint a pilóta, Valery Troyanov őrnagy katapultált, majd egy helyi rendőrőrsön hallgatták ki. A litván hatóságokkal Vladimir Sviridov tábornok, a Légierő és Légvédelem 6. Hadseregének parancsnoka tárgyal arról, hogy orosz szakemberek repülhessenek a baleset helyszínére.
//Megjegyzések:
- Navigációs berendezés hibája? Elfogyott volna az üzemanyag, mert nem talált haza? Rádió sem volt?
- Hol volt a NATO légvédelme? Litvánia NATO-tag és ha jól emlékszem, a Szövetség más tagállamai látják el a légvédelmét, kitelepült alakulatokkal.//

285 millió dolláros programmal újítják fel a brazil F-5 Tiger II-eseket. A 46 felújított gépből az első szeptember 21-én kerül hivatalosan is átadásra a Canoas Légitámaszponton. Az F-5-ösöket a brazil Embraer és az izraeli Elbit modernizálta, így további 15 évig repülhetnek még. Az első gép az 1. „Pampas” század állományába kerül. A tervek szerint idén további 18 gépet szállítana le az Embrarer, de a jelek szerint csúszás várható. A felújítás többek között új műszereket, navigációs rendszert, katapultüléseket, fedélzeti oxigén-előállító rendszert, önvédelmi rendszert és többfunkciós radart jelent. Az átalakítás után a felújított ALX Super Tucano-k és a Tiger-ek azonos avionikai, navigációs és fegyverrendszerekkel lesznek felszerelve.
A Brazil Légierő tanulmányozza annak lehetőségét, hogy a felújított F-5-ösök vegyék át a kivonásra kerülő Mirage III-asok feladatait.

Immár három példányra bővült a BAE Systems Nimrod MRA4-flotta. A PA03-as jelű gép a 2007-ig tartó tesztidőszak fontos résztvevője lesz ezentúl.
A brit Védelmi Minisztérium tervei szerint összesen 12 darab Nimrod MRA4 készül a tesztgépekkel együtt, melyeket a pályázat győztesének a tesztidőszak végén a sorozatgyártott gépek szintjére kell átépítenie. Az átépítés vagy újraépítés kérdésen nehezen eldönthető: a többszörösen költségvetés-túllépett, méregdrága Nimrodok 94 százaléka új alkatrészekből áll majd.

Túllépte az 1000 repült órányit az a terhelés, melyet az Eurofighter Typhoon terhelési tesztre alkalmazott példánya kapott. A P-MAFT (Production - Major Airframe Fatigue Test) teszt 5 év alatt 25 esztendőnyi terhelést jelent majd a kísérleti gép számára.
A munkálatokat a BAE Systems yorkshire-i Structural and Dynamic Test (S&DT) központjában végzik.
A P-MAFT Typhoon mind a hat nagy szerkezeti egységet (első-, középső- hátsó törzsrész, jobb és bal szárny, hátsó vezérsík), a kabintetőt, a törzs alsó részét és a repülési felületeket mind tartalmazza. A tesztek során az aerodinamikai terhelések mellett a kabinok és az üzemanyagtartályok belső nyomásváltozásait is szimulálják. Emellett a hajtóművek, pilonok és más, nagyobb egységek tehetetlenségi terhelését is „megkapja” a Typhoon. Ehhez 116 hidraulikus terhelő szerkezetet és 8 pneumatikus nyomásszabályozót használnak. A szerkezet fáradására utaló jeleket 2300 érzékelővel rögzítik.

kedd, szeptember 13, 2005

Repülős hírek, #20

Mint ígértem...

Életét veszítette az a belga pilóta, aki szeptember 9-én zuhant le az FA112 jelzésű F-16AM Falconnal. A katasztrófa reggel 08.45 körül történt. A gép az Északi-tengerbe zuhant, a Sting13 hívójelű pilóta holttestét megtalálták. Az F-16AM a 1st Smaldeel állományába tartozott.

Szeptember 11-én zuhant le a Pakisztáni Légierő egy Mirage típusú repülőgépe a Mianwali melletti hegyvidéken. Az első tudósítások szerint az ok a rossz időjárás lehet. A pilóta, Wing Commander Rizwan meghalt.
A repülőgép gyakorló bevetésre szállt fel reggel 8 óra körül a Rafiqui Shaheed légitámaszpontról. Röviddel ezután a kapcsolat megszakadt.

Eladták az új-zélandi harci gépek mindegyikét: a sikeres üzlethez 4 év kellett. Az összesen 34 darab A-4K Skyhawk vadászbombázó és M-339CB gyakorló repülőgépekért több, mint 100 millió dollárt kasszírozott a kormányzat. Mint ismeretes, Helen Clark miniszterelnökasszony még 2001. május 8-án jelentette be az új-zélandi légierő „felszámolását”.

Repülős hírek, #19

Többnapos megablog:

Szingapúr az F-15T-k mellett másfelé is tekintget: pontosabban a már harcedzett Northrop Grumman RQ-4 Global Hawk pilóta nélküli felderítőrendszer felől érdeklődnek. A városállam a korai légi felderítő és a hagyományos földi elektronikus felderítő kapacitását kívánja növelni, s ehhez az iparági források szerint átalakított RQ-4-eseket alkalmaznának, saját fejlesztésű szenzorokkal és harcrendszerekkel.
Szingapúrban jelenleg négy Northrop E-2C Hawkeye-t használ légtérfelderítésre, majd ezeket váltják fel vagy egészítik ki azok a 2007-2008 környékén érkező Gulfstream G550 repülőgépek, melyek légtérfelderítő és elektronikus felderítő szerepre egyaránt alkalmasak lesznek, köszönhetően az Israel Aircraft Industries berendezéseinek.
Emellé keres a városállam nagy hatótávolságú, pilóta nélküli felderítő eszközöket. Az ország még 2002-ben kezdett tárgyalni az EADS-szel egy közepes és nagy magasságban repülő, nagy hatótávolságú pilóta nélküli repülőgép kifejlesztéséről, melyet az Euromale program elemeinek felhasználásával készítenének el. Ez az együttműködés azonban a jelek szerint nem vált be, hiszen a General Atomics-szal az alacsony repülési magasságra szánt Predator-ügyben is folytak tárgyalások.
A Northrop a továbbfejlesztett és több mint 1300 kg teherbírású RQ-4B Global Hawk UAV első repülését 2006. közepére ígéri.

Három üzleti Boeinggel gazdagodik az Indiai Légierő. A három, modern rakétavédelmi eszközökkel felszerelt B737-700 repülőgép 2009-től érkezik majd meg Indiába. Az új gépekkel az 1983-ban vásárolt, hasonló feladatú Boeing B737-200-as eszközöket váltják fel.
Az indiai kormány a belföldi VIP-szállítási feladatokra öt Embraer Legacy repülőgépnek (VIP-esített ERJ-135 regionális utasszállító repülőgép) vásárolt, melyből az első három gépet már le is szállított a brazil gyártó. A három Boeing az elnök, az alelnök és a miniszterelnök külföldi utazásait szolgálja majd ki.
Az Embraer és a Boeing hat gépéből három párost állítanak össze: egy párost kap majd a miniszterelnök, egyet az elnök és az alelnök, míg a maradék két gép lesz a tartalék.

A VIP-részleg mellett a vadászbombázókat sem hanyagolják el az indiai Védelmi Minisztérium vezetői: nemrég az F-16C Fighting Falcon és az F/A- 18E/F Super Hornet mellett lobbizó amerikai katonai delegációt fogadtak. A Jeffrey Kohler tábornok vezette küldöttség prezentációkon keresztül bizonygatta, mennyire jól is járnának az indiaiak a választással. Az Amerikai Légierő és a Haditengerészet mellett a Boeing, a Raytheon és a
Lockheed Martin képviselői is felsorakoztak.
//A Raytheon a MIM-104 Pariot légvédelmi rakéta gyártásában érdekelt: ezek szerint nem csak a két vadászbombázó volt a terítéken. Hm,mm...//
Ne felejtsük el: India immár három éve jelentette be, hogy 126 darab többfeladatú repülőgépet vásárolna. Az üzlet természetesen az amerikaiakon kívül mindenki mást is érdekel: az orosz RSK MiG Corporation a MiG- 29M/M2-t, a svédek a JAS-39C Gripent, míg a francia Dassault a Mirage 2000-5 Mk2-t szállítaná szívesen.

A jelek szerint Kína komolyan fejleszteni akarja légi szállítási kapacitását: 38 darab
Iljusin Il-76TD Candid katonai teherszállító repülőgépet vásárol Oroszországtól. Az üzlet értéke 850 millió dollár. A Kommersant Daily értesülései szerint a gépek új gyártásúak lesznek. A bevásárlás egyben azt is jelenti, hogy a Szuhoj-vonal mellett, mely egyértelműen a támadókapacitást jelentette, a légierő kiszolgáló és támogató részét is fejleszti Kína. Bár nem szabad elfelejteni, hogy az Il-76-os kiválóan alkalmazható ejtőernyősök szállítására is, amely Tajvan ellen még hasznos lehet.
//megjegyzés: kínai felségjeles Il-76TD-90VD, beh szép is lenne...//

Még az év vége előtt véglegesítik a dél-koreai A-50-es könnyű támadó repülőgép felszereléseit és berendezéseit. A Korea Aerospace Industries (KAI) által közeltámogató feladatkörre szánt gépet a T-50 Golden Eagle gyakorlórepülőgépből fejlesztették ki. A KAI emellett egy másik, F-50 jelű változatot ajánl a dél-koreai kormánynak mellyel a légierő öreg Northrop F-5-öseitlehetne leváltani. Szöul eredetileg 22 gépet szánt támogató feladatra a az eredetileg megrendelt 96 T-50-es közül. 2003 óta már többféle eszközt és berendezést (radar besugárzásjelző, radar- és infravörös csaliszóró, éjszakai szemüvegek, infravörös kamera, a Textron Systems által gyártott CBU-105 intelligens bombakonténer) próbáltak ki, melyekkel az A-50-esek túlélőképesebbek és nagyobb támadókapacitással felvértezettebbek lehetnek. A végleges változatról várhatóan még az idei év vége előtt döntenek.
Ezek mellé egy harmadik többfunkciós monitor a fülkébe, többféle nehézfegyverzet: készen is van az együléses F-50-es változat. Szöul akár 160 darab F-50-est is vásárolhat, a döntés szintén az év végéig születik meg.

100 millió dollárnál is többet költ Ausztrália a LITENING felderítő/célmegjelölő konzténerek vásárlására. A Northrop Grumman és a Rafael közös, továbfejlesztett LITENING AT eszközét választotta az ausztrál Védelmi Minisztérium az ausztrál Hornetekhez. Bár hivatalosan „érzékeny adatnak” nyilvánították a konténerek számát és a beszerzés költségeit, de az SPX értesülései szerint a 71 F/A-18A/B gépet érintő Hornet Upgrade projekt számára a Northrop Grumman 37 konténert szállít 2006-2007 között. A konténerek értéke 1,2 és 1,67 millió dollár között lehet valahol. Az Amerikai Tengerészgyalogság 2004-ben 1,3 millió dollárért vásárolta darabját.
A LITENING AT a Raytheon Advanced Targeting Forward Looking Infra-Red (ATFLIR) konténerét és a Lockheed Martin Pantera készülékét győzte le. Az ATFLIR-t jelenleg is használja az Amerikai Haditengerészet az F/A-18-asain (a Tengerészgyalogosok pedig az LITENING AT-ra szavaztak). A Pantera pedig az F-15E-k fedélzetén Irakban kiválóan teljesítő Sniper XR exportváltozata.
A LITENING AT egy önellátó rendszer, mellyel a vadászgépek pilótái képesek felderíteni, követni és azonosítani a földi célpontokat, majd azokat irányított és hagyományos fegyverekkel támadni.
A konténerben egy 640 × 512 pixeles előretekintő infravörös kamera, egy új, 1004 × 1004 képpontos CCD kamera, egy lézeres céljelölő-követő, és egy infravörös lézeres célmegjelölő, lézeres céltávolság-mérő és egy levegő-föld adattovábbító rendszer található.

Néhány napja ütközött össze a két japán Eagle: a repülőesemény részesei a 82-8900 és a 12-8926 számú F-15J-k voltak, a 203. Hikotai állományából.
Az első gépről kép itt. Kicsit huzatos lehetett hazafelé...

Jön még több is... :)

Elvan a gyerek, ha játszik

Ezen közmondás igazsága látható mostantól a blogocskám jobb szélén: kemény munkával bebarkácsoltam a saját magam alkotott kis indikátorom: innentől látható, hogy mikor repülök a 908-as oldalszámú An-24-essel a VATSIM hálózaton. Már ha valakit érdekel, ugye... :)

péntek, szeptember 09, 2005

Gratulálok a Magyar Nemzetnek is...

Azért megjegyezném, a Magyar Nemzet sem megy a szomszédba egy nagyobb adag baromságért. Lássunk néhány gyönygyszemet Jack Corn tollából (eredeti cikk itt):


1., „...haditengerészet egyik SU-33-as vadászbombázója túlszaladt az egyetlen, még üzemben levő orosz repülőgéphordozó anyahajó platóján és a tengerbe pottyant.”

Először is: a repülőgép-hordozó és az anyahajó két, egymástól teljesen különböző hajótípus. A repülőgép-hordozó az olyan, mint amit például a Top Gun vagy a Végső visszaszámlálás című amerikai filmben lehet látni: baromi nagy acélsziget.
A szerencsétlen Admiral Kuznyecov ráadásul egy Kuznyecov-osztájú (1143.5 típusú) nehéz repülőgép-hordozó cirkáló, már ami a hivatalos besorolását illeti. Google, 2 perc.
Az anyahajó ellenben egy olyan hajó, melyet a hidroplánok, azaz a vízre leszállni képes repülőgépek pátyolgatására-ellátására fejlesztettek ki. Kisebb, hagyományos méretű és kialakítású hajótest, a vízre szállt gépeket egy daruval emelik a hajóra.
Azonkívül megjegyezném, hogy platója például az IFÁ-nak van, meg a kamionoknak is. A repülőgép-hordozónak speciel repülőgép-fedélzete van. Ajánlott szakirodalom: Aranysas magazin.


2., „sokmillió dolláros, összehajtható szárnyú SU-33 Flanker szép csendesen elmerül a habokban. Jurij Kornyejevet, a pilótát a helikopterből leeresztett kötél segítségével a társai pár perc múlva felhúzták.”

Első megjegyzés: nem összehajtható, hanem a szárny külső része felhajtható. Így néz ki.

Másodszor: a vízből történő légimentés egy kicsit bonyolultabb, mintsem egy kötéllel pár perc alatt felhúzzák. Erről a témáról az egyik idei Aranysasban volt egy kiváló cikk, az angol RAF kutató-mentő szolgálatát bemutatva, működés közben.
Szóval a pilótát pl. meg kell találni, utána a mentőbúvár vagy kiugrik a helikopterből mellé, vagy egy csörlővel eresztik le. A két embert végül egy speciális csörlővel húzzák fel a helikopter fedélzetére.


3., „Az SU-33-as a 23 éve üzemelő, SU-27-es típusú, szárazföldről induló támadó bombázó tengeri anyahajóra tervezett, továbbfejlesztett változata.”

Fájdalommal a hangomban jelentem: a szegény Szuhoj Szu-27-es soha nem volt támadó bombázó, legalábbis a mondatban szereplő alapváltozat. Vadászgép a drága, nem is akármilyen.

4., „A Kuznyecovon már az első hónapokban súlyos baleset történt, mikor az egyik leszálló SU-25UTG vadászgép alvázának jobb oldala eltörött, és a gép az anyahajó irányítótornyának ütközve nagy anyagi károkat okozott.”
A repülőgépeknek NINCS alváza! Nincs nekik olyan, összetett kézzel könyörgöm! Sárkányuk van, úgy hívják a vázszerkezetet.
A kollega vélhetően a 2004. október 18-i kényszerleszállásra gondolt, ekkor egy Szu-25UTG kiképző repülőgép (és nem vadászgép, könyörgöm!) az első leszállási kísérleténél megrongálta a repülőgép alsó részét, így a második leszállás egyben kényszerleszállás volt. Ekkor a gép csaknem teljesen hasraszállt, de méterekkel a torony előtt megállt.

5., „2001. július 17-én, a Pskov katonai körzetben rendezett légiparádén az egyik 33-as egy dugóhúzós mutatvány után a földbe fúródott.”

Hát izé, az eddig talál 8 forrás egyöntetűen azt mondta, hogy leszállás közben, a földet érés előtt másodpercekkel zuhant le a Szuhoj, pilótájával együtt.

Szép munka volt.

kedd, szeptember 06, 2005

Mire jó az Airliners.net?

Többek között arra is, hogy a magyar vonatkozású képek után kajtassunk. Van is miért:

1., Szép Albatros: A 119-es L-39ZA szép JetFly színekbe öltözött. Tényleg gyönyörű...
2., Meg már azt is tudjuk, hogy augusztus végén Radomban, Lengyelországban járt egy magyar Alba, a 133-as.
3., Meg azt is tudjuk, hogy az F-104 World Meetingen ott volt a 716-os oldalszámú magyar Mi-24V Hind.
4., Meg azt is láthatjuk, hogy a CityLine új An-26-osa, a HA-TCO sokkal szebb, mint a régebbi festés.

Apropó, CityLine, nem tudja valaki megcsinálni a a HA-TCO skin-jét FS2004 alá? :)))) Egye penész, a fényképeket és a pontos specifikációt megszerzem én a cégtől. Utána már csak meg kéne festeni. Megköszönném... ;)

Repülős hírek, #18

Kínai bölcsességgel turbózott nyomásgyakorlással jelzett jó estét!

Lezuhant a Thai Királyi Légierő egy AU-23A típusú repülőgépe augusztus 6-ána déli Prachuap Khiri Khan tartományban. A pilóta, Pruetji Ampornrat azonnal életét veszítette. A gép a 4th Air Division Wing 53 állományába tartozott. Az eddigi adatok szerint a gép gyakorlórepülés közben orral előre fúródott a Prachuap öböl vizébe.

Lezuhant egy orosz Szuhoj Szu-33-as haditengerészeti hajófedélzeti vadászrepülőgép szeptember 5-én, moszkvai idő szerint 16.27-kor. Az Északi Flotta állományába tartozó Szuhoj az észak-atlanti térségben esett le, gyakorlórepülés közben. Az első hírek szerint a fékezőkábel szakadt el, majd a gép legurult a fedélzetről és az 1100 méter mély óceánba zuhant. A pilóta, Jiruj Kornyejev alezredes sikeresen katapultált, majd az eset után 5 perccel egy Ka-27PS helikopter kimentette. A repülőgépen nem volt fegyverzet, a fekete doboz automatikusan kidobta magát a gépből és kimentették.

Kemény pusztítást végzett a Katrine hurrikán a USS Alabama Emlékpark repülőgép-állományában. A szélvihar elejére jellemző, hogy még az öreg csatahajó is elmozdult, így a hozzá vezető híd is megrongálódott.
Az első vélemények szerint a gyűjteményben szerencsére nem keletkezett helyrehozhatatlan kár.

A MiG-29-esek modernizációja a bolgár Védelmi Minisztérium egyik legnagyobb prioritású programja, nyilatkozta a bTV magántelevíziónak Veselin Bliznakov védelmi miniszter.
Kijelentése szerint Bulgáriának egy új repülőgépekkel felszerelt, 20 gépes századra is szüksége van, mely az F-16 Falcon, az F/A-18 Hornet és a JAS-39 Gripen típusokból állhat fel.
Gyaníthatólag a választást akarta megkönnyíteni a Lockheed Martin, amikor két F-16C Falcont küldött Bulgáriába. A két gép nyitotta meg az ötödik Plovdivi Nemzetközi Repülőnapot. A Bulgár Légierő parancsnoka, Simeon Simeonov tábornok fél órát töltött a 90-0829 számú F-16C Falcon fülkéjében. A két gép mellé egy pilótafülke-szimulátor is érkezett.
Nem árt megjegyezni, hogy az ország szomszédai, Görögország és Törökország (nem is beszélve a kissé távolabbi Lengyelországról) is F-16-osokat vásároltak, mely lépést az Amerikai Légierő mély egyetértése kísérte. Bulgária számára a Lockheed Martin a Block 50/52-es sorozatú F-16C/D gépeket kínálja.

Modernizációra készül India is: a hadsereg 197 könnyű helikoptert szerez be, de emellett olyan könnyű támadó helikoptereket is vásárolnának, melyeket a magas hegyvidéki területeken is használni lehet. Megjegyzendő, hogy a hadsereg gyakorlatilag függetleníteni kívánja magát a légierőtől, legalábbis ami a támadó és szállító helikoptereket jelenti. Ennek elsődleges oka az, hogy a legutóbbi hegyvidéki hadműveletek során sok probléma merült fel a szárazföldi csapatok támogatásánál.
A 197 könnyű szállító helikopterrel az öregedő Cheetah és Chetak eszközöket váltják le. A tenderre az Eurocopter és az American Bell Textron az esélyes, melyek idén nyáron már a második tesztsorozatot hajtották végre a Jammu, Kashmir és Rajasthan térségében.
A Hadsereg Repülőcsapatai számára 55 helikoptert vásárolnak meg, míg a fennmaradó 142 eszközt licenc alapján a bangalore-i Hindustan Aeronautics gyártja le. A szerződés értéke várhatóan meghaladja a félmilliárd dollárt.

Szeptember 6-án 10.10 körül, a felszállás után nem sokkal összeütközött két japán F-15J az óceán felett, Hokkaidó partjaitól északnyugatra. Mindkét repülőgép kényszerleszállást hajtott végre a Sapporo melletti Chitose légitámaszponton. A két repülőgép könnyebben sérült, sérülés nem történt.

Közös indiai-amerikai hadgyakorlat lesz a nyugat-bengáliai Kalaikunda légibázison. A november első hetében megrendezésre kerülő Cope India gyakorlaton az Amerikai Légierő többek között F-16-osokkal képviseli magát. Az Indiai Légierő a legjobb vadászgépeit küldi a 10 napos gyakorlatra.

Gyakorlatoznak az ausztrálok is: a Korat légitámaszpontra átdobott kilenc F/A-18A Hornettel és 120 fővel vesznek részt a Thai Boomerang gyakorlaton, a Thai Királyi Légierővel közösen.
A gyakorlaton az ausztrál Hornetek légiharcokban akaszkodnak össze a thai F-16-osokkal.
A gyakorlat egyfajta viszontlátogatásnak is felfogható, hiszen a thaiföldi Falconok tavaly augusztusban először vettek részt a legnagyobb, többnemzetiségű ausztrál hadgyakorlaton, Pitch Black-en.
Az F/A-18 Hornetek és a RAAF katonáinak többsége a 75. repülőszázadból érkezett az augusztus 25. és szeptember 9. közötti hadgyakorlatra.

Valószínűleg a Boeing viszi el a szingapúri vadászrepülőgép-tendert: a helyi Védelmi Minisztérium bejelentése szerint ugyanis végső fázisukba érkeztek a tárgyalások az amerikai óriáscéggel. Az F-15T Eagle a Dassault Rafale-t (még előtte az Eurofighter-t) ütötte ki a nyeregből. Az egymilliárd dollár értékű megrendeléssel egy századnyi öreg A-4SU Super Skyhawk-ot váltanak fel. A minisztérium szóvivője ugyanakkor nem jelentette be hivatalosan is a Boeing győzelmét: csupán „a média kérdéseire válaszoltak” a program állásával kapcsolatban.
Mint eme szerény blogon is szerepelt hírként, két hete értesítette a Kongresszust a fegyvereladásokért felelős amerikai hivatal a lehetséges szingapúri megrendelésről.
A Védelmi Minisztériumnak van miből költekezni: a városállam költségvetésének 31,2 százaléka, azaz 9,26 milliárd szingapúri dollár felett rendelkeznek.
A franciák pedig igazi nagyágyúkat vetettek be: a francia védelmi miniszter, Michele Alliot-Marie mellett maga Jacques Chirac elnök is a Rafale vásárlására noszogatta a szingapúriakat //gyanítom, a Szingapúri Védelmi Erők parancsnokával, Ng Yat Chun-nal is elbeszélgettek a pezsgőspohár mellett, mikor 2005. augusztus 30-án Franciaországba látogatott...//.
Valószínűleg az is nyomott azért valamit a latban, hogy a szingapúri légierő csak amerikai repülőgépeket használ, így logisztikailag is előnyösebb az Eagle üzemeltetése.
A Dassault mindenesetre egy olyan közleményt adott ki, melyben két okra vezetik vissza a Boeing győzelmét:
- A dollár jelenlegi gyengesége, mely hátrányosan érintette a francia ajánlatot;
- Az amerikaiak ereje ismét igazolhatja az ősi kínai közmondást: A bambusz mindig abba az irányba hajlik, amerre legerősebben nyomják. //Heh... //

hétfő, szeptember 05, 2005

Repülős hírek, #17

Letiltották a CAP 232-esek repülését Franciaországban, miután a francia műrepülő csapat tagja, Jean-Michel Delorme augusztus 30-án, verseny közben lezuhant. A pilóta a Francia Légierő Műrepülő Csapatának tagjaként a nemzeti bajnokságban versenyzett, amikor 19.00 körül, műrepülés közben gépének egyik szárnya levált. A gép és a pilóta Saint Yan mellett csapódott a földbe.

Késik az átadott hat darab C-130 Hercules közepes szállítórepülőgép, mert a repülőgépek felújításra szorulnak. Ez nem meglepő: a kibányászott adatok szerint hat darab C-130E változatról van szó, melyek tényleg nem mai darabok. Más információk szerint a hat C-130E-ből egyet szétszerelnek az amerikaiak, s ez tartalék alkatrészforrásként szolgál majd az öt másik gép számára. A felújítás egyben új Allison 56-A15 hajtóműveket, robotpilótát és műszereket jelent.
Decemberben viszont megérkezik az a két F-16A Falcon, melyet az Egyesült Államok jó szándékai jeléül adott át Pakisztánnak. A két öreg F-16A Block 15 változatú együléses gép felújítva (talán MLU-csomaggal?) érkezik majd Pakisztánba. Az még nem tiszta számomra, hogy a már leszállított 40 darabos Peace Gate II. vagy már az 1988-ban megrendelt, legyártott, de az országnak le már nem szállított Peace Gate III.-sorozatba tartozó gépekről van szó. Gyanítom az utóbbit, de ez nem szentírás... //A PAF egyik vezetője szerint a gépeket még használják az Egyesült Államokban, pontosabban az USAF repüli. Hümmm, honnan kerül át a két Falcon? Mintha valami derengene a le nem szállított 28 gép gyakorlógépként használatáról, asszem a Haditengerészet és a Légierő osztozott rajtuk, 2002. körül. Így viszont érthető lehet az, amit a pakisztáni tábornok mondott...//
A régebbi F-16A Block 15-ösöket is felújítják: a megvásárolt 40 gépből 32 még maradt, ezeket alakítják át MLU-változatra. Ha minden igaz: ugyanis a felújítást a saját légibázison, hazai cégek bevonásával, külföldi alkatrészek vásárlásával viszik véghez. A cél a független, külső segítség nélküli munka, ennek első lépéseként már felújították a Pratt & Whitney F100-PW-200 hajtóműveket. //Azért ez a saját erős MLU-program erősen hangzik...//
Pakisztán emellett 75 darab új F-16-os vásárlásáról is tárgyalásokat folytat: ezek már vélhetően a legújabb sorozató C/D-k lesznek. A megfelelő pénzösszeg előteremtése után F-22-eseket (220 millió dollár/db) és F-35 JSF-eket (100 millió USD gépenként) is vásárolnának, de ez nem túl valószínű.
Eközben hivatalos vélemények szerint jól halad a helyi JF-17 Thunder //lánykori nevén FC-1, kínai eredettel// program is, mely a high tech Falconok mellé kerülne, mint közepes tulajdonságú helyi repülőgép.

Lezuhant egy jemeni MiG-29 Fulcrum gyakorló repülés közben szeptember 4-én.
A katasztrófa Doha tartományban, Al-Hodeidah-tól 60 kilométerre északra történt. A 28 esztendős pilóta, Mohammed Al-Qarari életét veszítette.
Hasonló katasztrófa utoljára július elején történt, ekkor Mohammed Thabet Dareem alatt gyulladtak ki a Fulcrum hajtóművei. A pilótának ekor sikerült katapultálnia.
Mint ismeretes, Jemen eddig 8 MiG-29-est (6 -B és 2 -UB változat) kapott a 2002-ben meg vásárolt 14 gépből, ebből eddig két harci MiG-29B esett le.
Jemen egyébként bevásárolni látszik ezt-azt: egyes hírek szerint 12 darab Kamov Ka-52-es harci helikopter megvásárlásáról folynak tárgyalások.
Indonéziát is megcélozták: innen CN-235 és IN-250//???// típusú repülőgépeket, illetve közelebbről meg nem határozott típusú helikoptereket (Indonézia licencben Bo-105-ös, Bell-412-es és Super Puma helikoptereket gyárt, NBO-105, NBELL-412 és NAS-332 néven) vásárolnának.

Szeptember elsején először szállt fel a Northrop Grumman Multi-mode Electronically Scanned Array radarrendszerének működő változatával az átalakított Boeing B-737-es AWACS-gép. A gép az ausztrál megrendelésre indított Project Wedgetail program terméke. A St. Loius-ból induló 6 órás próbarepülést a program képviselői hibátlannak minősítették. A repülésre egy kimerítő, három hetes földi teszt után került sor, melyet a kaliforniai Victorville-ben végeztek. Ez utóbbi kísérletek során azt vizsgálták, hogy a Wedgetail radarrendszere miképp működik együtt a repülőgép többi rendszerével.
A Wedgetail első repülése során a radar kalibrálásához szükséges adatokat gyűjtötték be.
A második Wedgetail-gép, mellyel már a radarrendszer és a fedélzeti bevetésirányító rendszer működését is tesztelik, várhatóan még idén felszáll.
Ausztrália összesen hat darab B-737 Wedgetail AWACS-gépet vásárolt, az első két repülőgép várhatóan 2006-ban érkezik a megrendelőhöz.

Szeptember 2-án, 12.45 körül a Spanyol Légierő egy CASA C-101 típusú gyakorló repülőgépe zuhant egy lakóházra Baeza városának központjában. A Légierő Akadémiájának (Academia General del Aire) állományába tartozó gép pilótája, Cabezas Torres a katasztrófában meghalt, illetve a házban is meghaltak ketten, egy anya és csecsemője

Ha lassan is, de bővül az Iraki Légierő állománya. A Jordan Aerospace Industries (JAI) átadta a Sama CH2000 repülőgépek első hat gépes szállítmányát. A gépből összesen 16 darabot kap az Iraki Légierő, de a pilótákat is a JAI képzi ki. A Sama CH2000-asokat felderítő feladatokra használják majd. A gép teljes IFR-műszerezettségel rendelkezik.
A JAI kifejlesztett egy olyan földi irányítóállomást, ahol a gépre szerelt kamerák képet élőben képesek átvenni, illetve azokat irányítani is lehet a távolból. Ezt azonban nem tartalmazza a 16 gépre szóló szerződés.

A tekintélyes szakszervezet, az Ausztrál Munkásszövetség szerint a sztájktörők hanyag munkája miatt súlyosan károsodott az Ausztrál Királyi Légierő egy kétüléses Hornetje. A Boeing ugyanis nem tárgyal a a Williamtown Légitámaszpont május óta sztrájkoló mérnökökkel, a szakszervezet szerint ehelyett hozzá nem értő, tapasztalatlan munkásokkal végezteti el a karbantartásokat. Ennek eredményeképp az A21-109 lajstromjelű kétüléses F/A-18B nagyobb javítást igénylően sérült meg.

csütörtök, szeptember 01, 2005

Repülős hírek, #16


...meg néminemű Népszabadság-cseszegetés, mert megérdemlik.

Először a hírek:

Nyolc P-3C Orion tengeralattjáróvadász és felderítő repülőgépet vett át a Pakisztáni Haditengerészet augusztus 31-én. Az akár 18 órás őrjáratozásra is alkalmas, négy hajtóműves repülőgépeket új avionikai és harcászati rendszerekkel szereli fel a Lockheed Martin, áll a pakisztáni közleményben. A repülőgépeket, melyek közel tíz évig álltak az AMARC-nál (pontos BuNo-k, előző használók itt) ingyen kapták, míg a felújítás nagy részét amerikai katonai segélyprogramok keretein belül oldják meg. A nyolc Orion átadásával 10-re nő a pakisztáni P-3C flotta. A már meglévő két Oriont is éppen felújítják, a munkálatok Pakisztánban folynak, amerikai segítséggel, s várhatóan az idei év végén felszállhatnak.

A jelek szerint a szállító repülőgépek koronázatlan királya, a Ruszlán ismét gyártósorra kerül. A bejelentést augusztus 31-én ejtette meg Valerij Szavotcsenko, az Aviastar-SP vezetője.
Az uljanovszki Aviastar-SP, mely az egyik legnagyobb oroszországi repülőgép-gyártó cége, gyártotta az An-124 Ruszlán teherszállító repülőgépet, a világ legnagyobb, sorozatban gyártott repülőgépét. Az elmúlt 20 évben összesen 36 Ruszlán készült el, melyek zömmel a Polet Cargo Airlines és a Volga-Dnyepr Airlines színeiben repülnek, de került belőle Líbiába, az Orosz Légierőhöz //btw, úgy emlékszem, láttam egy szaúdi festésű Ruszlánt is az Aranysas valamelyik számában// is.
Arról. Hogy a Ruszlán-gyártósor feléledhet, már a MAKS-2005-ös légiparádéval kapcsolatban írtam: ekkor az Aviastar-SP és a Volga-Dnepr, illetve a Polet írt alá háromoldalú szerződést. Az uljanovszki üzemben a most nyilvánosságra került tervek szerint mindkét légitársaság 5-5 repülőgépet kap 2012-ig. A jelenleg szerint legalább két Ruszlán félig-meddig készen lehet, hiszen Szavotcsenko szerint ha megteremtődnek a pénzügyi források, akkor két gépet nagyon hamar le tudnak szállítani a megrendelőknek. Az összes jelenleg felmerült igényt figyelembe véve akár 50 Ruszlán legyártása is lehetséges.
//Csak nekem jut az eszembe az a renitens gondolat, hogy itt a remek alkalom a sokat hiányolt EU-s légiszállítási kapacitás megteremtésére? Ha már úgyis elindul a gyártósor...//

Augusztus 30-án közel hét órán keresztül volt lezárva a Langley Légibázis kifutópályája, hat repülőgépet az Oceana Légitámaszpontra irányítottak.
A probléma gyökere: egy leszálló F-15C Eagle bal oldali futóműve nem működött, a jelek szerint összecsuklott. A pilóta a futómű hibáját előre jelezte, így a támaszponton felkészülten várták a reggel 09.45 körül leszálló gépet. Az Eagle-t a First Civil Engineer Squadron szakemberei elvontatták, a pályát megtisztították, majd délután 16.30 körül újból fogadta a gépeket a támaszpont.

Augusztus 31-én megérkezett az utolsó két Gripen is Csehországba. Az FMV pilótái két JAS-39D Gripent repültek át a Cáslav Légitámaszpontra. Ezzel teljes a 16 gépes cseh Gripen-flotta. A Cseh Légierő eddig csaknem 300 repült órát „tett” az április óta érkező gépekbe.






Végrehajtotta első repülését a BAE Systems harmadik generációs helyből fel-és leszállni képes pilóta nélküli repülőeszköze. Az új tervezésű, elsősorban felderítési és megfigyelési feladatokra szánt IAV2 Dél-Karolinában szállt fel. A BAE az amerikai Tengerészgyalogság, a különleges alakulatok, a Belbiztonsági Miniztérium (Department of Homeland Security) és az Erdészeti Szolgálat figyelmébe ajánlja a járművet, persze integrált érzékelőkkel felszerelve.
A repülésre 103 Fahrenheites (40 Celsius fokos) hőmérséklet mellett került sor, amely olyan „híg” levegőt eredményezett, mintha 6 ezer láb magasan lennének a tesztelők. Az 5-10 csomós szél már csak hab a tortán. A repülés során 20 fontos terhelést szimuláltak, melyek a leendő érzékelők tömegét helyettesítették.
Az IAV2-es egy 22 hüvelykes (kb. 56 cm-es) átmérőjű csőlégcsavarra épülő valami, amely összesen 37 hüvelyk (94 cm) széles, 152 cm magas. Az eltakart légcsavar lehetővé teszi, hogy a katonákhoz közel lehessen üzemeltetni a járművet, akár szakasz- vagy századszinten is (egy régebbi BAE UAV, gyaníthatóan elődtípus képe itt).

Összesen legfeljebb 2,26 milliárd dollárért fog az USAF Air Mobility Command nemzetközi légiszállítási szolgáltatásokat.
- Alliance Contractor Team: 1,22 milliárd dollár. A csapat tagjai: World Airways, Evergreen International Airlines. Az Evergreen International Airlines már eddig is körülbelül 200 megbízást kapott az iraki háború alatt.
- Federal Express Charter Programs Teaming Arrangement (azaz a FedEx): 864,5 millió dollár.
A csapat tagja az Atlas Air Worldwide Holdings, a cég két leányvállalata az Atlas Air és a Polar Air Cargo.
- United Parcel Service Contractor Team (magyarán UPS): 120,7 millió dollár, a Kalitta Air LLC és a North American Airlines rézvételével.
- Miami Air Team (az Alaska Airlines és a Miami Air együttműködése): 42 millió dollár.
- Continental Airlines: 11.4 millió dollár.


Sikerült azonosítani az augusztus 15-i afganisztáni katasztrófában lezuhant egyik spanyol Cougart: az ET-659-es lajstromszámot viselte. A roncsokat az Amerikai Hadsereg CH-47D Chinook-ja szállította el a helyszínről augusztus 26-án Herat repülőterére.
A spanyol Védelmi Minisztérium pótolja mind a két Cougart, illetve az elesett katonák helyére is újak érkeznek.




Nah, kapjon akkor a napilap is: a Népszabadság tudósítása többek között arról is tájékoztat, hogy "már elkezdték a hadrendbe állítását a harcképességét tekintve tíz Mi-8-cal felérő Mi-28N típusú helikopternek". Nos, t. úr nem kevéssé epés megjegyzése szerint "elkezdték a hadrendbe állítását a harcképességét tekintve 2000 hógolyóval felérő ak47-nek?"
A dolog alapvetően ott hibádzik, hogy az MTI nagyra becsült újságírója nem tudja, mi a különbség az Mi-8 Hip és az Mi-24 Hind között (elárulom: bár a "Minyó" felfegyverezhető, de alapvetően szállító helikopter, míg a Mi-24 Hind támadóhelikopter), továbbá azt az eléggé ismert tényt sem tudta, hogy az Mi-28 Havoc éppenséggel az Mi-24 Hind váltótípusaként fejlesztődött ki vala //nemrég az orosz légierő vezérkari főnöke, Mikhajlov tábornok nyilatkozott elismerően a Havocról, írtam is róla//.
Nem nehéz amúgy, Google kérdése az egész. Meg persze az újságírói hozzáértésé.

A másik Népszabi-találat: az augusztus 30-i papírújság 20. oldalán értesítik a Nagyérdeműt, hogy Solt mellett lezuhant egy Kamov, majd kijelentik, idézem: "A legfiatalabb Ka-29-es is csaknem harmincéves."
Nomármost, ez itt egy Kamov Ka-29 Helix, melynek egészen pontosan 1984-ben indult meg a sorozatgyártása. Jelentkezzen, aki látott egy ilyet szúnyogot irtani a feje fölött!
Én inkább a jól ismert Ka-26-ra tippelnék, mint a baleset résztvevője.
Tudom, apróságok, csak éppen ezek teszik hitelessé a cikket, így a Népszabadságot is.
Ünnepélyes körülmények és a széles(?) nyilvánosság előtt felajánlom Vörös T. Károly úrnak, hogy az újságja repülős anyagait a megjelenés előtt ingyen és bérmentve átolvasom.
Ennél többet tenni nem tudok... ;)