Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

csütörtök, július 07, 2005

London, #1

Nos, ez egy jól szervezett akciónak tűnik: több helyszín, szinte egyszerre.
Néhány megjegyzés:

- A robbanóanyagok mennyisége kevésnek tűnik. Ha megnézük a buszt, gyakorlatilag a légnyomás dobta szét a felső szint tetejét és az olalfalait. Egy "rendes" izraeli buszrobbantás után alig marad valami a buszból: leginkább egy kiégett, megfeketedett csonk. Itt teljesen felismerhető maradt a jármű, a felső szint ülései is a helyükön maradtak.

- Ez nem ment egyedül: kizártnak tartom, hogy csak külföldi terroristák munkája lett volna a robbantássorozat. Ehhez kőkemény belső segítség is kellett, régebben bevándorolt muzulmánok vagy már Angliában születettek részéről. Így első blikkre legalább 40 ember kell egy 7 helyszínes terrortámadáshoz, ez pediglen már nagy logisztika.

- Kiváló időzítés: a fél világ Londonra figyelt. Több okból is: G8, ami ugye egy csábító célpont, de oda beesni eléggé izmos meló lenne, tekintetbe véve a védőőrizetet. Ugyanakkor játszhattak arra is, hogy a skóciai esemény miatt lazul Nagy-Britannia többi részének védelme, hiszen mindenki attól fosik, nehogy felnyomják Bush elnököt.
Az olimpia is növelte a támadás "értékét": nehéz lesz ezek után biztosítani a megfelelő védelmet. Ha nem is biztonságtechnológiailag, de lelkileg, pszichológiailag.

- Könyű volt biztosítani a megfelelő médiareakciót is.
1., A célpontok kiválasztása is részben vagy egészében is ezt szolgálta. Csakúgy, mint 2001. szeptemberében, most is szimbólumokat támadtak: a londoni metrót és a híres emeletes buszt.
2., A tömegközlekedés mindig hálás célpont: sok embert érint, sok félelmet gerjeszt a lakosságban. Az, hogy mondjuk felrobbantja valaki egy angol hadiüzem egyik épületét, az ott dolgozókon kívül kevés embert érint, hiába lenne katonai értelemben nagyobb értéke a robbantásnak, mint egy metrószerelvénynek. A tömegközlekedés viszont a "velem is megtörténhetett volna" kényelmetlen érzését okozhatja.
Ez egyben az utóhatást is növeli: ezek után valószínűleg nem lesz olyan jó barba bőrú muzulmánként a buszon vagy a metrón utazni. Egyrész ugye előítéletesség-növekedés, illetve a félelemérzet. Dupla hatás.
3., Könnyű a megfelelő képi hatás előidézése: zokogó menekülők, vér, füst, mentőautók. Látványos, nah.
4., Ott volt Skóciában a fél médiavilág. A tudósítók és a közvetítőkocsik gyakorlatilag a szomszédban voltak. Plusz ugye az olimpiai eredményhirdetés miatt pont Londonba utazott médiacsapatok. Ők aztán tényleg a lehető legközelebb voltak az eseményekhez.
5., Londonról nagyon sok turistának vannak élő emlékei. Manchesterről pl. kevesebbeknek. Ez is médiahatást erősítő dolog: a néző, hallgató, olvasó könnyebben tudja befogadni az eseményeket, hiszen "baze, ott voltuk tavaly nyáron..."

- A szolgáltatások egy nagyváros érrendszerét jelentik: a tömegközlekedés az egyik legfontosabb közülük. Ez is csábító célponttá teszi a metrót.

- Ne felejtsük el, hogy ez a csapás egyben egy ilyen üzenet is: a legjobban védett vezetőitek közvetlen közelében is képesek vagyunk megtámadni titeket.

- A radikális muzulmán egyházfi, Abu Hamza Al-Mazri pere tegnapelőtt kezdődött el.

Érdekesen alakulhat a G8 napirendje: nem hiszem, hogy ezek után a környezetvédelem, Kyoto vagy az afrikai államok adósságállományának ügye bárkit is izgatna. Ellenben Tony Blair úgy térhet oda vissza 1-2 napon belül, hogy a többi vezető kénytelen valamit mondani. Valamit, aminek tartalma is van: a PR-bullshithez túl alacsony most az ingerküszöb.

Nem igazán értem mire jó Afganisztánt idecitálni. Irakot megértem, minden gennyláda erre a szegény országra hivatkozik ilyenkor. Nade Afganisztánról már nagyjából az a kép alakult ki: jobban mennek a dolgok, épül az ország, minden oké. Erre az országra, mint indokra hivatkozni szerintem nem túl szerencsés, ha az átlag brit szemüvegével nézem a dolgokat.

Érdekes helyzetet teremthet Nagy-Britanniában az a helyzet, ha kiderül, helyiek aktívan segítették a cselekményeket. _Ha_ ez derül ki, persze.
Talán széles körben ismert: az országban virágzó, egyre nagyobb létszámú muzulmán közösség él, akik szólásszabadsága igencsak széles.
Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell: ez a közösség ugyanis kimonva, nem kimondva, ezentúl fokozott nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Nade hogyan lehet ezt PC-módon lekommunikálni?
Vagy mennyiben változtat ez a merényletsorozat a brit érzékenységen?

Főleg, hogy a britek első kézből szereztek most tapasztalatokat az iszlám terrorizmusból. Nem messze, katonák vagy turisták által, hanem otthon, London szívében. S ez, barátaim, óriási különbség.

2 Comments:

Anonymous Névtelen said...

korrekt elemzes, thx

Horasz

9:55 de.

 
Anonymous tomkaur said...

Sajna úgy tűnik, hogy előkerülnek az okos terroristák. A magam képzetlen szemének is ezrével kínálkoznak a lehetőségek a pusztításra...

10:25 du.

 

Megjegyzés küldése

<< Home