Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szerda, június 15, 2005

Lehet így is, lehet úgy is...

A napokban két túszügy zárult le Irakban: szerencsére mindkét esetben a túszok épségben szabadultak ki, ha kissé éhesen is. Ennyi az azonosság a két ügyben.
Különbözőség azonban éppenséggel számos akad.
Az első esetben a Libération újságírója, a francia Florence Aubenas és tolmácsa, Hussein Hanun szabadult ki a terroristák fogságából. A körülmények zavarosak: a francia kormány hivatalosan körömszakadtáig tagadja, hogy akár egy fillér váltságdíjat fizettek volna. Érdekes. Akkor miért engedték el őket az emberrablók? A Riporterek Határok Nélkül szervezet értesülései szerint viszont igen: az öt hónapja raboskodókért 15 millió dollárt fizetett a francia kormányzat. Robert Menard, a szervezet vezetője elmondta azt a roppant nehezen cáfolható felvetést, hogy "nincs olyan túszelengedés, ahol a túszejtők nem kapnak valamit cserébe. A követelések között általában pénz is szerepel."
A nyilatkozatot követően a francia külügyminiszter kijelentette, hogy "az úgynevezett váltságdíjnak semmi köze nincs a valósághoz", Menard is visszakozott, a sajtót okolva szavai félreértelmezése miatt. Na persze.
Nos, kíváncsian várom a hivatalos francia magyarázatot, hogy ha pénzt nem is, akkor vajh' mit kaptak a kedves tenorista bácsik?
Illik nem elfelejteni, hogy a kifizetett váltságdíj a terrorszervezet finanszírozására is alkalmatos, további emberéletek kioltását lehetővé téve.

A másik megoldást az ausztrálok mutatták be: egy helyre kis iraki katonák által végrehajtott, amerikai támogatású katonai akcióval kiszabadították a 63 esztendős Douglas Wood-ot.

Lehet eldönteni, melyik megoldás vitt előbbre. Én a magam részéről a másodikat preferálom.