Repülés, haditechnika, geopolitika, hülyeségeken csámcsogás. Mint a bazárban. :)

szerda, június 29, 2005

Jó napot, elnök úr...

Érdekes iráni elnök lép hivatalába: egy kicsit emberrabló (vagy hogyan nevezhető a teheráni nagykövetség területére betörő, az ott tartózkodó diplomatákat foglyul ejtő csoport egyik vezetője?), egy kicsit terrorista.
Mahmoud Ahmadinejad fényképe napjainkból. Meg még egy a túszejtés idejéből, felülről a második kép.
Így elsőre azonosak.

Berlini bulldózeres

Hümm-hümm, érdekes dologra bukkantam a medienkritik-et olvasgatva. Nevezetesen a Checkpoint Charlie néven ismertté vált szimbólum helyén felállított, nem hivatalos emlékművet tervezik eldózerolni, július ötödikén, hajnali négykor.
Nomármost, a dolog nem olyan egyszerű.
A terület egy észak rajna-vesztfáliai banké, a Bankaktiengesellschaft-é (BAG). A helyet Alexandra Hildebrandt bérelte ki.
Mondjuk az egy érdekes kérdés, hogy a terület hogyan került a bank tulajdonába? Ez olyan, mintha mondjuk a pákozdi csata színhelyének területét megvenné az XYZ Bank. Nem minősült a terület műemléki védettségnek vagy valami hasonló? A bank nem kívánta a területet továbra bérbe adni, a hölgy pedig nem vonult le a területről. A bank perelt és győzött. Az ügy ezen része jogilag egyértelműnek látszik, innen a távolból.
A kereszteket, melyeken az átszökési kísérletekben agyonlőtt emberek neve és fényképe látható, eltávolítják.

Érdekeség: Berlint az SPD (a Schroeder-féle szocdemek) és a PSD koalíciója irányítja. A PSD, mint ismeretes, a keletnémet állampárt, a SED utódpártja. Azé a párté, amelynek vezetői a tűzparancsot kiadták anno.

Érdekesség 2.: A bontás időpontjában az USA-ban még július negyedike van. Szép ajándék a Függetlenség Napjára.

De Gaulle látogatóban

Mint azt a Telegraph újságírója felvetette: a Francia Haditengerészet alapvetően kétféle módon válaszolhatott a trafalgari meghívóra: vagy egy laza mozdulattal kidobja a levélkét, vagy elküldi a legnagyobb-legszebb hajóját. Nos, ez utóbbi történt. A Charles De Gaulle repülőgép-hordozó épp a HMS Victory mellett horgonyzott le.
S hogy miért ezt a hajót küldték? Egy rosszmájú megjegyzés szerin azért, mert sok másik hajó is ott volt a környéken, arra az esetre, ha újra lehullana a hajócsavar róla... :)

kedd, június 28, 2005

Trafalgari csata - politikailag korrekt módon

Milyen aranyos is az, amikor a trafalgari csata 200. évfordulóján a kék csapat csap majd össze a pirosakkal.
A BBC szerint nem pont ezt az ütközetet fogják feleleveníteni a szervezők, hanem azt mutatják be, hogy milyen lehetett egy Nelson idejében játszódó tengeri csata.
Nomármost nekem ez így csacskaságnak hangzik: Portsmouth-nál, ahol Nelson zászlóshajója, a HMS Victory álldogál, egy tengeri csata a 200. évfordulón - ami nem a trafalgari ütközetet játssza újra?
De még akkor sem értem, miért nem lehet egy abgol-francia ütközet: miért kék-piros?
Ennyire azért csak nem kell PC-nek lenni... :)

Gitmo-saga #2

Egy kedves barátom megrótt, merthogy az amerikai Szenátus dokumentumára hivatkozom az előző megszólalásomban.
Való igaz, a linkből is látszik, hogy ez a House Armed Service Comittee sajtóanyaga. T. úr megjegyzése szerint ez az anyag azért hazugság, merthogy ők mondtak azt is, hogy vannak tömegpusztító fegyverek, illetve fényképeket is mutattak róluk.
Nos.
Akárhogy kerestem, nem találtam olyan anyagot, ahol a HASC bemutatott volna olyan fényképeket, amelyek az iraki tömegpusztító fegyvereket ábrázolták volna. Többek között ez azért sem valószínű, hogy megtörtént, mert akkor a fényképek bizonyíthatták volna, hogy _vannak_ egyáltalán ilyen fegyverek.
Amennyire én emlékszem, föld-föld osztályú, az ENSZ által engedélyezett hatótávolságot meghaladó, tömegpusztító töltet hordozására _is_ alkalmas rakétákról lehetett anno szó, illetve gyanús berendezésekről, épületekről, az ellenőrök kiérkezése előtt sok teherauróval elszállított valamikről. Ezekről én is láttam felvételeket, de nem a HASC-tól. Legalábbis emlékeim szerint.
Mindenesetre a számomra fontos véleményekkel rendelkező T. úrtól próbáltam megkérdezni, mikor és hol mutatott be a HASC ilyen fotókat, de kérdésemre nem tudot válaszolni.
Ellenben Donald Rumsfeld fotóbemutatóját emlegette, mely valóban megtörtént, méghozzá 2003. február 5-én, az ENSZ előtt.
Ezzel csupán annyi a bajom, hogy a HASC és a hadügyminiszter bezony nem ugyanaz. Ergo véleményem szerint, hogy Colin Powell fényképei és az ezekkel alátámasztott érvelés nem bizonyult valósnak, nem jelenti automatikusan azt, hogy a HASC hazudik, amikor egy gitmói étrendet jelentet meg weblapján.
Szerintem.
Ezért jó dolog a szólásszabadság.

Korunk gulagja, vagy mi...

Ez itt a Gitmoban fogva tartott szegény, szerencsétlen tenoristák étrendje. Egyértelműen haláltábor. Jah...
Ez meg itt az amerikai PR lesz, ha jól vélem. Miután a közmegegyezés szerint ugye szegény ártatlan arabokat halálra kínozzák, vagy mi a szösz, sőt, még a Koránt is folyamatosan gyalázzák (ooopsz, a fogvatartottak még többször, de van ez így...), ez a cikk egészen biztosan aljas hazugsg az elejétől a végéig.
Én szóltam. :)

kedd, június 21, 2005

Valami bűzlik Dániában (is)...

A dán rendőrség szorgalmasan keresi azokat a gyújtogatókat, akik a dán bevándorlási miniszter gépkocsijába Molotov-koktélt vagy koktélokat dobtak. A miniszterasszonyt, Rikke Hvilshoj-t, férjét és két gyerekét kimentették a házukból, mely szintén kigyulladt a támadásban. A támadásért a "Beatte Without Borders" nevű szervezet vállalta a felelőséget, akik "a kormány rasszista bevándorlási politikája" ellen kívántak fellépni. Nyilatkozatuk szerint "nem nézhetik tétlenül, míg Dánia hivatalai tovább folyatják rasszista bevándorlási politikájukat."
Nomármost van egy tippem, hogy ezzel az akcióval milyen sikereket értek el. Publicitás? Az mondjuk megvolt, hiszen eddig a dán kormánytagok ugyanúgy kerékpároztak (helyes-helyes, szeretnék én mondjuk egy magyar minisztert a Critical Mass-on kívül is két keréken látni...), vásárolgattak, élték az életüket az un. pórnép között.Na de nincs az az épeszű ember, aki ezek után jobban támogatja a bevándorlást. Seggfejek. Szerintem. :)

szerda, június 15, 2005

Repülős hírek

Kijött a tavaly december huszadikán, helyi idő szerint 15.40-kor lezuhant, 00-4014 lajstromszámú F/A-22 Raptor baleseti vizsgálati jegyzőkönyve, itt olvasható az eredeti. A felszállás után szinte azonnal leesett Raptor repülésirányító rendszere nem működött, a gép ezért az elemelkedés után azonnal kontrollálhatatlan mozgásba kezdett, a pilóta, Robert A. Garland őrnagy ezután "dobbantott", karcolásokkal túlélve az esetet. A dolog pofonegyszerűnek látszik: a pilóta az előző felszállás után leállította a hajtóműveket, hogy a földi személyzet tudjon bíbelődni a géppel. A leállás közben az APU, azaz a segédhajtómű folyamatosan működött, mely a pilóta legjobb tudása szerint elefgendő energiát szolgáltatott a repülésirányító rendszer számára is. Nem ez történt, egy áramkimaradás miatt a FCS elszállt. Ezt a hibát csak egy rendszerteszttel lehetett volna megtalálni, de ezt a pilóta a felszállás előtt nem hajtotta végre, abban a hiszemben, hogy az APU energiája folyamatosan elégséges volt a rendszerek táplálásához. Nem volt elég. Felszállt, az FCS elszállt, a pilóta kiszállt, a Raptor leszállt.

Lehet így is, lehet úgy is...

A napokban két túszügy zárult le Irakban: szerencsére mindkét esetben a túszok épségben szabadultak ki, ha kissé éhesen is. Ennyi az azonosság a két ügyben.
Különbözőség azonban éppenséggel számos akad.
Az első esetben a Libération újságírója, a francia Florence Aubenas és tolmácsa, Hussein Hanun szabadult ki a terroristák fogságából. A körülmények zavarosak: a francia kormány hivatalosan körömszakadtáig tagadja, hogy akár egy fillér váltságdíjat fizettek volna. Érdekes. Akkor miért engedték el őket az emberrablók? A Riporterek Határok Nélkül szervezet értesülései szerint viszont igen: az öt hónapja raboskodókért 15 millió dollárt fizetett a francia kormányzat. Robert Menard, a szervezet vezetője elmondta azt a roppant nehezen cáfolható felvetést, hogy "nincs olyan túszelengedés, ahol a túszejtők nem kapnak valamit cserébe. A követelések között általában pénz is szerepel."
A nyilatkozatot követően a francia külügyminiszter kijelentette, hogy "az úgynevezett váltságdíjnak semmi köze nincs a valósághoz", Menard is visszakozott, a sajtót okolva szavai félreértelmezése miatt. Na persze.
Nos, kíváncsian várom a hivatalos francia magyarázatot, hogy ha pénzt nem is, akkor vajh' mit kaptak a kedves tenorista bácsik?
Illik nem elfelejteni, hogy a kifizetett váltságdíj a terrorszervezet finanszírozására is alkalmatos, további emberéletek kioltását lehetővé téve.

A másik megoldást az ausztrálok mutatták be: egy helyre kis iraki katonák által végrehajtott, amerikai támogatású katonai akcióval kiszabadították a 63 esztendős Douglas Wood-ot.

Lehet eldönteni, melyik megoldás vitt előbbre. Én a magam részéről a másodikat preferálom.

szerda, június 01, 2005

Bevégeztetett(?)

Hát, megvan a holland eredmény is: perpill úgy néz ki a dolog, hogy 63 százalékos arányban rúgták popón az EU-alkotmánynak nevezett szövegszörnyezetet a derék sajtkészítő jómunkásemberek.
Nem meglepő.
Amire a leginkáb kíváncsi vagyok az üggyel kapcsolatban, az az, hogy _ezt_ hogy a nyavajába fogják _pozitívan_ kommunikálni az illetékes EU-s PR-elvtársak? Néha már a franciaországi fiaskót magyarázó-mentegető szövegektől is fennakadt a szemhéjam, de azért most még nehezebb feladatuk lesz.
Vegyük figyelembe: 62 százalékos, kimagaslóan magas volt a részvételi arány. A holland álampolgárok valóban véleményt akartk nyilvánítani és valóban elküldték az anyjukba az eurokratákat és a holland politikai elit jelentős részét. Jobb helyeken ez már így lehetséges is.
Tóta W. meg véleménye szerint hülyeségeket beszél, vagy másképp tekintve a dolgot: kiragadja a szavazást a keretei közül. Alapvetően abban nem értek egyet Tóta W. elvtárssal, hogy _eleve_ hülyeség a népet megkérdezni ilyen fajsúlyú ügyekben.
Hat a nagy büdös konzervnyitót!
A nép (hiszem ezt én) azért nem taplójellegű intelligenciával bír. Legalábis az én elképeléseim/tapasztalataim/naivitásom szerint. Ellenben a politikusok feladata lenne, hogy a nép, az istenadta nép képes legyen megfelelő információkhoz jutni.
Most őszintén: a T. Olvasók közül hányan olvasták végig a neves iratot, mely "Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerődés" címet viseli? Én egyszer tudtam, majd' belehaltam, pedig mindennap jelentős dózist kapok PR-bullshitból és marketingrizsából, foglalkozásszerűen.
Nomármost mifelénk (meg persze a fhansziáknál, hollandoknál, stb.) a dolog már csak úgy alakul, hogy az EU-tárgyú népszavazások gyakorlatilag bármiről szólnak, csak nem az EU-ról. ellenben a belpolitikáról.
Nomármost.
Ha a kedves politikus komák egy átlagos EU-képviselői szavazáson sem bírnak saját belpolitikai szarosvödrü(n)kből kimászni, akkor mi a nyavaját várunk el tőlü(n)k egy valóban fontosnak tekinthető kérdés eldöntésekor?
Tényleg, valóban fontos kérdés?
Merthát ha az lenne, legalábbi szerény véleményem szerint, akkor nem az történt volna a francia eredmény után, ami. Azaz a szerecsenmosdatás, a "megyünk azért tovább is előre" meg a "majd megszavazzák a végén" és ilyenek. Érzéseim szerint azért ez pont azt mutatja meg, az átlagpolgár miért is utálja Brüszelt meg az egész EU-t úgy, ahogy van.
Aszondtuk, hogy nem, baszod! - amúgy csejkmikisen kiszólva. A francia állampolgárok ugyanis, ha nem tűnt volna fel egyeseknek, kinyilvánította szuverén döntését: apátok fülét, nem kell az új EU-alkotmány.
Hogy miért, az már innentől fogva egy másik kérdés.
De ezt véleményem szerint úgy kezelni, hogy hadd morogjanak a hülyék, majd úgy lesz, ahogy mi már ezt előre lejátszotuk a Központban, na hát ez azért eléggé gáz. Nagy gáz. Állatorvosi ló-jellegű gáz. Szerintem

Ami nagyon érdekes, hogy a tengerentúlon nagy a csend. Miért? Gyakorlatilag nem is igazán kommentálják az eseményeket. Pedig nem szabad elfelejteni: a vizionált Európai Unió az Amerikai Egyesült Államok deklarált vetélytársa lenne. Ha lenne. Ha lenne pl. közös védelmi politika, közös hadsereg, közös külpolitika, mondjuk működőlképes döntéshozás meg ilyenek.

Ja és 2010-re ugye az EU lesz a legversenyképesebb gazdasági terület. Lisszabon, nesze neked... Vizont van egy csomó szabványunk. Meg jogszabályaink, amiket úgy-ahogy átültetünk.

Kíváncsi vagyok, hogy az EU külpolitikáját ez menyire fogja érinteni (mármint ha van neki ilyenje egyáltalán, btw.). Az, hogy az egész világ rajtunk röhög, az egy dolog. De ezek után mennyi tekintély lesz az EU szakértői mögött, ha bárhol is bármit tágyalnak? Én mondjuk velük szemben ülve halványan emlékeztetném őket, hogy akkor beszéljenek kifelé, ha már belül egyáltalán működőképes lesz ez a egymást, khm, nem rajongásig kedvelő nemzetállamokból öszefoltozott szerkezet.

Érdekes aspektus: eddig csak ott ment át az új EU-alkotmány, ahol azt a parlamentek ratifikálták. Ahol megkérdezték a népet, ott kivézel nélkül elbukott.
Én, ha szélsőségek felé kacsintó EU-ellenző lennék, keményen rácsapnék erre. Kiválóan fel lehetne használni, retorikailag. De nem én súgtam... ;)

Más:

Kisebb repülős hírek, így a végére:

Az Iraki Légierő 3. századába tartozó Comp Air 7SL típusú repülőgép zuhant le 05.30-án, az ország keleti Diyala tartományában. A fedélzeten négy amerikai, a Különleges Erőkhöz tartozó katona és egy iraki személy (véljhetően ő volt a pilóta) tartózkodot, mindannyian életüket veszítették.
Ami kicsit zavaros: a Scramble szerint a Al Basrah légitámaszponton (ORMM) működő 3. század Bell 206B JetRangerekkel (ez itt az új, B-3-as változat már) repül, míg a Comp Air-eket a szintén ide települt 70. század használja. Fene tudja.

Lezuhant egy JAS-39 Gripen is, Svédországban, Hanöbukten mellett. Az F17 állományába tartozó gép lezuhant, a pilóta katapultált, túlélte, de a csigolyakompresszió miatt kezelésre szorul.
Ha jól számolom, ez volt a harmadik lezuhant Gripen.

Az Olasz Hadsereg (Esercito) is elveszített egy AB-412-es helikoptert 05.31-én Irakban, a fedélzeten tartózkodó négy személy életét veszítette.